A méregfogat kihúzták

Naugye! Csak lesz nálunk is ingyenes parkolás! Elhallgathatnak a mindig károgók, a folyton huhogók. Kiderült: a mi önkink is van olyan, mint a miskolci vagy a nyíregyházi, a mi önkink is ad ajándékot a népnek.

Igaz, ennek pusztán technikai oka van, és semmi köze az önkihez.

A gesztus (nevezzük annak) ugyanis pusztán technikai indíttatású. Aki nem olvasta volna az önkormányzati hírportál gyöngyszemét, az kattanjon ide. A hír arról tájékoztat, hogy az év utolsó napján, pénteken ingyen lehet parkolni a városban. Naná, hogy Debrecenben! Igaz, értelme nem sok van, de azért figyelemre méltó. Aki pont aznap akarja például az útlevélcseréjét vagy az új lakcímkártyáját intézni, az még kap időpontot (az előbb néztem meg elektronikusan). Viszont ha a jogsit kéne kicserélni vagy a lejárt személyi igazolványt, akkor nincs esélye idei sorszámra. A többi hivatali ügyintézést ilyen szempontból nem vizsgáltam, de akár menekültüggyel, akár házassági szándékkal nyugodtan be lehet kopogtatni a városházákra, hátha befér még az aznapi menetbe.

Pláne azzal a tudattal, hogy közben ingyen áll a kocsi a Dósa nádor téren vagy a Nagytemplom (két gyönyörű tornya most is itt integet nekem!) mögött, a bábszínháznál. Felszabadító érzés, ritkán él át hasonlót a debreceni autósember.

Hiszen az év többi napján mihez szokott az átlagszuzukis? Vagy megpróbál baleset- és anyázásmentesen helyet találni a Fórumban (ami sansztalan), s akkor viszonylag kényelmesen el tudja intézni a dolgait. Vagy kényelmesen talál helyet a pláza alatt, de akkor nagyon szűkös a dolog, hiszen csak egy órája van arra, hogy felpörögjön. S ami sikerült Jason Stathamnak, az nem biztos, hogy sikerül Kovács Gézának is. Na mindegy, harmadik út is állhat persze előtte: keres helyet a felszíni parkolókban, és fizet óránként 320-at vagy mennyit. (Hétfőtől meg még többet…)

Tehát szögezzük le: annak ellenére, hogy engem ez az intézkedés kifejezetten nem érint, hiszen ide, a csupazöld környezetembe mindig a liftem repít fel, az pedig ingyen parkol a Kölcsey aknájában, szóval ennek ellenére jó dolog lesz a pénteki ingyenes parkolás lehetősége, cirkusz helyett kenyér a népnek. Mitagadás viszont, ahogy említettem is már, hogy az „ajándéknak” az önkormányzathoz semmi köze nincs, hiszen mint a DKV szolgáltatási igazgatója kifejtette: a döntést kifejezetten technikai ok szülte. Ahhoz ugyanis, hogy hétfőtől a – szerintük nyilván nem brutálisan megemelt összegű, de mégiscsak – megemelt összegű díjak életbe léphessenek, elegendő időt kell szánni az automaták átállítására.

Ennyit az ajándékról, a debreceni önkormányzat és a DKV Zrt. (amelyért majd’ 9 milliárd forintos kezességet vállalt a város vagyonkezelője, jó lenne tudni, vajon miért is) gesztusáról.

Az ajándék lónak pedig ne nézzük a fogát!

Megbicsaklott kommunikáció

Levelet kapott a firkász cimbim két fideszes országgyűlési képviselőtől, amiket volt olyan kedves, és két korty kávé után továbbküldött nekem. Az egyik tulajdonképpen nem is levél, hanem postaládába dobott, de nem postai úton feladott levelezőlap volt; a másik pedig elektronikus – vagy ahogy a törzspincérem mondja: elektromos – levél.

Kettejük közül Pósán László az, aki emilen küldte el az újságíróknak karácsonyi jókívánságait és üdvözletét. Egy kis kép, piros háttérben zöld karácsonyfa, körülötte ajándékok, gyerekkézzel rajzolva. A szöveg a szokásos kellemes karácsonyi blabla. Majd alatta más betűtípussal egy kis magyarázatféle arról, miért szakított a hagyománnyal a honatya: „Az eddig postai úton feladott üdvözlőlapok költségével idén a Magyar Kármentő Alapon keresztül az iszapkatasztrófa károsultjait segítjük.”

Érthető, világos. Mivel a fidesz.hu-s címéről küldte, feltételeztem, hogy frakcióálláspontról, egyöntetű magatartásról van szó, nagyon helyes is. Minek az a sok papír, a postásnak akad dolga e nélkül is elég, a vörösiszapba tönkrement embereknek meg elkél minden forint!

De mintha a fideszes elhatározásnak kissé ellentmondana Tasó László, Nyíradony polgármestere, szintén parlamenti gombnyomó. Ő ugyanis papír alapon dobatta be a jókívánságait a „ház lakóinak”, egy nem is kicsit zavaros szöveggel szeretetről, türelemről. A jókat megpróbálja az Isten, idézte az üdvözlőlapján a képviselő, s bár ez a lap se postai úton volt kézbesítve, valakinek csak kellett (gondolom) napidíjat fizetni a szórólapozásért. Meg hát a nyomtatásért is, akármennyit is.
Persze lehet, hogy Tasó ezt a kis kedvességet a saját repikeretéből állta, amiből remélhetőleg jut majd valamennyi az iszapkárosultaknak.

Ha így van, jól van. Ha másképp van, akkor valami hiba csúszott a Fidesz kommunikációjába.

Volt már rá példa nem egyszer!

Tekintélyelv van

Szíjjártó Péter hülyeségeket beszélt ma. Is.

Ezt most nem a szocialisták mondják, hanem én, miután végiggondoltam, hogyan próbálta a Csúcsfejű elbagatellizálni a médiatörvényünkkel kapcsolatos, negatív nemzetközi véleményeket. Az egyik legütősebbnek szánt érve például az volt, hogy az Orbán Viktorral telefonon véleményt cserélő, luxemburgi külügyminiszter az ottani szocialista munkáspárt tagja. Hűha, nahát! Így tehát ha ő mond valamit, akkor (gondolom) azt nem kell komolyan venni…

Pedig a nemzetközi felháborodás, a fészbukos tiltakozás, a rádiós műsorvezető elhallgattatása nem bagatellizálható el, még a kuruc is azt írta, hogy nemcsak a balos meg a „libsi” lapok tiltakoznak. Hanem (majdnem) mindenki. Több német napilap kommentálta a törvényt, a konzervatív Die Welt a címoldalán közölte Magyarország mint vezéri állam (Führerstaat Ungarn) című írását. „Olyan ez, mintha a tekintélyelvű, antiszemita 30-as években megállt volna a film, és most ismét peregni kezdene.” Kicsit közhelyes, de kifejező.

Az ominózus távrecsegés egyébként a szerdai kormányülés szünetében zajlott, amikor Orbán Viktor telefonon beszélt Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökkel, aki egyértelműsítette: mondandója nem a luxemburgi kormány hivatalos álláspontja. És mit tart fontosnak erre az orrhangú Péter megjegyezni? Azt, hogy a külügyminiszter az ottani szocialista munkáspárt tagja.

És „mint ilyen”, a véleménye (gondolom) nem mérvadó. Szíjjártó Péter – akinek a fejformája erősen emlékeztet a velem szemben pompázó templom tornyára – megjegyzése azért nekem sántít egy kicsit. Ha jól rémlik, mintha az ő közelében, „odafönt” is lenne kommunista múltú ember.

Például a múlt héten interjúra ajánlott , hajdú-bihari kötődésű, egyébként Cibakházán született, bociszemű Halász János (aki a Fidesz előtt az SZDSZ csapatát erősítette) ugyanis MSZMP-tagként kezdte a politikai pályafutását süldő egyetemista korában. Akkor, ezek szerint, ha jól sejtem, az ő véleménye sem komolyan vehető, a személye lesöprendő, a mondandója egyik fülön be-, a másikon kiereszthető. Interjút pedig miért is készítene vele bárki is?

Tekintélyelv van, 10-es évek van, Szalai Annamária és vezéri állam van. A film pereg tovább.

Vaspapucsosok

Új ötcsillagos szálloda épül a Gázvezeték utcán!

Gondolom én, persze nem biztos. Csak mi másért kellene egy négy és fél hektáros terület a nagyerdei Divinus hotel tulajdonosának a város repülőtérhez közel eső részén, ahol ráadásul szabályozási tervet is módosítanak, és így ott szabad lesz majd az építkezés?

De nagyon előre szaladtam, pedig még alig kortyoltam valamicskét a kávémból, és a tornyokból is csak kettőt számoltam meg. Pedig a Gázvezeték utca irányába tekintve látszik még vagy három templom.

Szóval arról van szó, hogy a debreceni képviselő-testület csütörtökön tárgyalta a Gázvezeték utcai salakmotor-pálya cseréjéről készült, Kósa Lajos által jegyzett előterjesztést.

Aminek az a lényege, hogy a pálya kell a városnak, a Divinus Zrt-nek viszont nincs szüksége a vaspapucsos szentélyre. Ezért telket cserélnek. Végül is az önkormányzat tele van felesleges, bármikor felajánlható ingatlannal, úgynevezett „beépítetlen területtel”, gondolom nem lesz hiányérzete senkinek, ha ezt a most felajánlottat is megkapja a nagy szállodatulajdonos. A telek „kialakítás alatt áll”, a hatályos szabályozási terv szerint kertvárosias lakózónába tartozik, de részletes szabályozási előírások nem érintik. Kósa Lajos az indoklásában azt is elmondja, hogy már kezdeményezték a szabályozási terv módosítását úgy, hogy a kialakuló ingatlanokat lakóterületként, legalább 6 méteres építménymagassággal és 30 százalékos beépíthetőséggel határozzák meg.

Szóval a Nagyerdő szívébe ötcsillagos szuperszállodát felépítő cég hozzájut egy szűz területhez, amiről ráadásul most találják ki, mit is lehet majd oda építeni.
Az önkormányzat vagyonáról szóló rendelet egyébként azt mondja, hogy nyilvános versenyeztetés útján kell „elidegeníteni” az önkormányzati vagyont, ha a vagyontárgy több mint 25 milliót ér. A nyilvános pályázat helyett viszont néha kiírható zárt pályázat is, akkor, ha a kiírásban foglaltak teljesítésére csak meghatározott ajánlattevők képesek.

Mivel itt konkrét telket nézett ki magának a város, ami konkrétan a Divinusé, ezért zárt lehet a pályázat. Az időpontot pedig az adta, hogy amikor a Hajdú Volán eladta a telepet a Divinusnak (az árat üzleti titokként kezelték), a cég két évre szóló bérleti szerződést írt alá a vaspapucsosokkal, mely arról szólt: maradhatnak még a salakon. A kétéves bérleti szerződés lejártáig ugyanis nem akartak a stadionban ténykedni.

Az idő most telt le, most jött el, a közgyűlés pedig – mivel itt mindenki legalább annyira szereti a salakost, mint a sima mezei motorozást – hajlandó telket adni a salakpálya megmaradásáért.

Csere jóváhagyva, szabályozási terv módosítva (lesz), kezdődhet az építkezés! Nincs még elég szállodája Debrecennek. ..

Kormánytagokban az államtitkárok

Dombrovszky Ádám levelet írt. Na nem nekem, hanem a firkász cimbimnek, aki viszont volt olyan kedves és továbbküldte ide, a teraszra mint a helyi kötődésű államtitkárokhoz különösképpen vonzódó személynek. Az írás eléggé zavaros, de azért megértettem: az ország összes sajtósának megcímezték azért, hogy bármikor, ha kell, tudják, kit kell keresni, aki majd nyilatkozik. Mert illetékes, vagy csak mert idevalósi. De legalábbis helyi kötődése van.

Ezt írta a Debrecen újság első főszerkesztője (most minisztériumi osztályvezető):

„Kedves Szerkesztők, Újságírók,
a helyi, vidéki sajtóval kormányzati kapcsolatot tartva gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy az újságírók az után érdeklődnek: ez és az az államtitkár, nagykövet, más tisztségviselő valóban az ő megyéjükből, településekről indult, kötődik-e valamilyen szinten a térségükhöz.
Interjú-készítési gyakorlatuknhoz szeretnénk részben igazodni, illetve magunk is úgy gondoljuk, hogy a kormányzás minél jobb kommunikálásában nagy segítségünkre lehet, ha a vidéki sajtót helyből indult politikusaik tájékoztatják.
Igazi alkalom lehet erre, hogy az év végén, év elején például az ünnepi számokat nagyobb beszélgetésekkel, riportokkal szokták érdekesebbé tenni, s most ehhez keresnek éppen alanyokat.
Csatolva küldjük tehát Önöknek a kormánytagok (benne az államtitkárok) helyi kötődéseinek listáját. Ha az adatsorhoz Önök további adalékokkal szolgálnak, illetve e tárgykörben jelentetnek meg cikkeket, adnak közre műsorokat, megköszönjük, ha azt valamilyen formában (interneten ideális) eljuttatják hozzánk.

Üdvözlettel:

Dombrovszky Ádám

osztályvezető
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárság”

Miután átnéztem a listát, elcsodálkoztam: a nyolc hajdú-bihari kötődésűből ugyanis mindössze kettő az, aki Debrecenben született, egy pedig hajdúszoboszlói. A maradék öt mindössze itt járt egyetemre vagy Debrecenben érettségizett, ám a minisztériumban hajdú-bihari kötődésűként tartják nyilván. Nyilván...

A bociszemű Halász János államtitkár például „Cibakházán született, 1981-ben a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát. Debrecennek alpolgármestere volt, 1998 óta a város 2. választókerületének megválasztott parlamenti képviselője”. Az SZDSZ-es múlt kimaradt, de ezen igazából nem is csodálkozom. Én se dicsekednék vele.

Az angolul, mint magyarul jobban beszélő Dr. Kovács Zoltán államtitkár „Abaújszántón született, tanított a Miskolci Egyetemen, 1993-ban a debreceni egyetemen történelem-földrajz szakon szerez diplomát, 2006-ig itt egyetemi adjunktus, majd 2010-ig városi önkormányzati képviselő.” És a fogadások büféasztalainál két lazacos szendvics között szeret arról beszélni főszerkesztő-helyetteseknek, hogy melyik újságíró stílusa nem tetszik neki, de nagyon.

Dr. Cséfalvay Zoltán államtitkár „Máriakálnokon (Szigetköz) született, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát.” Majd következett Balog Zoltán államtitkár, aki „Ózdon született, a Diósgyőri Gépgyárban is dolgozott, Maglódon volt református lelkész (1983-89), 1976-ban a debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, és később teológiai tanulmányait is Debrecenben kezdte.” Jó tudni, na, bár hogy milyen ügyben hívhatná fel a firkász haverom, az nem világos. Mindegy, van itt még rejtett tartalék Szászfalvi László államtitkár személyében. Ő „Makón született, 1979-ben a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett. 1986-tól Csurgón él. Segédlelkész, majd később polgármester, 1998 óta itt, Somogy megye 5. választókerületében országgyűlési képviselő.”

De kereshetik a vidéki újságírók Tállai András államtitkárt is, ő legalább Debrecenben született. Igaz, „Mezőkövesden él, 2002 óta a város polgármestere. 1998 óta a Borsod-Abaúj-Zemplén megye 13. választókerületének egyéni parlamenti képviselője”, tehát sokat nemigen tud a hajdúsági lelkek problémáiról. De nem baj.

Végül pedig két emberről négy sor jön: „Fodor Lajos államtitkár Debrecenben született”, illetve „Dr. Halasi Tibor államtitkár Hajdúszoboszlón született”. Életrajznak kicsit szűkös, kicsit semmi, de a mienk.

Erről írt tehát levelet az újságíró-főszerkesztő-osztályvezető úr. Sajnos se a minisztériumi, se a megyénkénti bontásban nem találtam információt arról az illetőről, akiről egy kedves törzsolvasóm tett említést egy korábbi bejegyzésemben. Ő ugyanis egy Nyitrai Imre nevű embert említett, de államtitkári szinten csak Zsolt van. „Dr. Nyitrai Zsolt államtitkár Egerben született, a Gárdonyi Géza Gimnáziumban érettségizett. A miskolci jogi karon szerzett diplomát. 2002 óta országgyűlési képviselő, 2006 óta a Heves megyei listáról. Előtte 1998-2002-ig egri önkormányzati képviselő volt.”

Fránya névrokonság! Na mindegy…

Jelenleg a csodaszép, havas háztetők felett nyolc templomtornyot tudok megszámolni innen, fentről, a csupazöld környezetemből. De ezek közül legalább mindegyik helyi kötődésű, sőt: valódi, hamisítatlan debreceni büszkeség!

Rácz, a karrierpolitikus

„– Utána menjünk fallabdázni!
–Nem tudok fallabdázni.
– Miért? Politizálni tudsz?” – a lenge kis párbeszéd egy karácsonyi össznépi gyertyagyújtás alkalmával, csak úgy, mellékesen, a firkász cimbim véletlen füle hallatára zajlott le Kósa Lajos és Rácz Róbert között, a múlt század végén.

Aprócska élc volt a már akkor is sikerekben gazdag polgármester részéről a még csak feltörekvő politikusi karrierről álmodozó Rácznak. Hogy squasholni megtanult-e azóta a történelem-angol szakos tanárember, nem tudni. De hogy a politikához van érzéke, az biztos.


Tegyük fel, hogy nem árnyékra vetődött a sajtómunkás, és tényleg ő lesz a megyei kormányhivatal elnöke január 1-jétől.

Akkor ugyebár nem maradhat ugyanő a megyei önkormányzat elnöke is, mert egyrészt összeférhetetlen, másrészt a 2in1 talán még a saját bevallása szerint is túl sok lenne neki. Pláne, mert az új pozíció legalább 15in1! Rengeteg hivatalt olvaszt majd ugyanis magába; olyanokat, mint az igazságügyi, a mezőgazdasági szakigazgatási, a vidékfejlesztési vagy a földhivatal, az egészségbiztosítási pénztár, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, a munkaügyi központ, a munkaügyi felügyelőség, a munkavédelmi felügyelőség (asse tudtam, hogy ebből ennyiféle van), a fogyasztóvédelmi hatóság, az ökörségvédelmi hivatal, a tisztiorvosi szolgálat, a mérésügyi hivatal, a közlekedési hatóság vagy az oktatási hivatal igazgatósága. Hogy a sóhivatal miért maradt ki, nem tudom, de igazából mindegy is. Van helyette épp elég, amit felügyelhet Rácz.

Illetve aminek – két fallabda-játszma között – a főnöke lehet globálisan. Merthogy a kormányhivatalok elnökei egyébként nem a szakmát viszik majd, hanem a politikai döntéseket hozzák. Navracsics Tibor víziója szerint ugyanis ez az egyedül üdvözítő megoldás, és szerinte nem elfogadhatók a politikai vezetők pártpolitikai befolyásolhatóságát emlegető vélemények.

Úgy gondolja, megbukik az, aki megsérti a demokrácia játékszabályait (ah!), az ilyen politikusokat kiveti magából a magyar társadalom (hah!). Éppen ezért a politikusnak nem lehet érdeke e szabályok megszegése (haha!).

Na tehát! Jelen állás szerint egy olyan szuperhivatal irányításához, ahová az adóhatóságon meg a rendőrségen kívül majd’ az összes többi tartozik, s „egyablaknál” intézkedik majd a nyugdíjas, a munkanélküli, az abortuszra váró és az újdonsült ingatlantulajdonos, nem szükséges szakmai kompetenciával rendelkező vezető. Oda elég egy jó politikus.

Márpedig Rácz Róbert az (lehet). Irodavezetőből, választmányi alelnökből és kampányfőnökből – néhány fallabda-játszma eredményeként – frakcióvezető, ogy-képviselő és megyei közgyűlési elnök lett. Első ember a második vonalban. Kósa jobbkeze.

Nem sértheti meg hát a demokrácia játékszabályait.

A szebbik felünk

„A magyar állami vagyonban az erdő a legértékesebb és talán a legszebb rész, a nemzeti tulajdon szebbik fele. Az erdőgazdálkodás jó kezekben van.” Ezt nem én mondtam, hanem valamikor egy tanácskozáson a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnöke. Márpedig ha ő mondta, akkor az úgy is van.

„Az akácállomány 71 éves, ami ennél a fafajnál matuzsálemi kornak számít, bármikor bekövetkezhet koronarészek leszakadása, törzsek kiborulása.” Ezt se én mondtam, hanem a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészetének igazgatója annak apropóján, hogy a nagyerdei erdei iskola tanösvénye mentén fákat kellett nagyobb mennyiségben kivágni, mivel azok az arra járó gyerekekre balesetveszélyt jelentettek. Azt is hozzátette, hogy mivel az alföldi erdők nem képesek a természetes megújulásra, muszáj emberi erővel besegíteni egy kicsit. Szóval néha vágni kell és ültetni, na!

Hát vágásban nincs hiány Debrecenben sem, az biztos. Legutóbb, szintén elfogadható „erdészeti okokból” termeltek le néhány fát a régi stadionhoz közeli részen, amiből a megyei lap hírportáljának néhány olvasója azt a következtetést vonta le, hogy már az új arénához tartozó parkolók miatt zajlik a meló. Pedig nem! Csupán egy 58 éves, túltartott akácost termeltek le az erdészek.

És ez rendben is van!

De egy csomó debreceni embernek: politikusnak, vállalkozónak, csökkent önértékelésű (vagy csak simán tehetségtelen) hivatalnoknak mintha valami fafóbiája lenne! Az utóbbi napokban is több olyan beruházásról vagy annak tervéről lehetett olvasni, amihez rengeteg fát kellett vágni hűvös halomba.

Például az Erdőspuszták szívében egy olyan szálló épül, ami több száz embert tud konferenciáztatni egyszerre, mellette biofarm, fedett lovarda és horgásztó várja az erdő szerelmeseit – a kivágott példányok helyén.

Vagy itt van a másik kedélyborzoló fűrészelés, ami a kisvasútnál történt! Ott állítólag 30-40 éves fákat pusztítottak ki, ami ugyebár nem közelíti meg a szakember által emlegetett matuzsálemi kort. És erdei iskolás gyerekek se járnak arra gyalog, szóval nyilván más rugók mozgatták az akciót. Ja igen, állítólag tecsót, ósönt vagy korált terveznek oda, vagy mittomén milyen bevásárlóközpontot, mert ott még nincs. Az állomást arrébb tolják, a lakókat értesítik, a hivatal pedig engedélyezi, akármit is. Néhány fa nem lehet akadály!

Én innen, fentről, a teraszról most tisztán látom annak a templomnak a tornyát, ami a Faraktár utca végén, a Hét vezér-kereszteződésben van. Ha felépül a szupermarket, lehet, hogy nem látom majd ilyen tisztán. Vagy egyáltalán nem látom, soha többet. ..

Ha az ócska nagyerdei stadionra, a tönkrement nagyerdei strandra vagy a 2-es villamos mentén majdan kivágandó Dózsa György úti fasorra gondolok, kettős látásom lesz. Egyrészt várom a fejlődést, kell új strand, kell profi aréna (és nem pláza), modern villanyos. Másrészt viszont nekünk, debrecenieknek csak a Nagyerdő van, az a néhány fa a tüdőnk, meg a szép ződ gyep. S bár a fakivágásoknál mindig ígérik az újak ültetését is, arról valahogy nem található annyi beszámoló – legfeljebb csak kampányok idején néha.

A Romkert elkészült, 18 fa esett áldozatul – ígérik, lesz helyettük 20.

A Csapó utcai fórum-színház gigaberuházásnál csaknem harminc, félszáz évesnél is idősebb nyugati ostorfát vágtak ki. (Nyilván közelítettek a matuzsálemi korhoz. Vagy csak simán útban voltak.)

Két éve, nyáron, a mesterfalvi részen kétszázhúsz fát kezdtek el fűrészelni költési idő alatt anélkül, hogy bejelentették volna (mondjuk az ott lakó szavazópolgároknak legalább).

Jó,jó, legutoljára tavasszal, az akkori program során – csak azért teszem hozzá, hogy országgyűlési választások idején, hogy egy kicsit rosszmájúnak tűnjek – 200 fát ültettek el képviselő(jelöltje)ink. Ez is valami.

De nem sok.

A Nagyerdő megnyirbálása még most indul. Nincsenek illúzióim. A fákat korábban már számba vették, és narancssárga pöttyel megjelölték. Nem úgy, persze, mint kivágandó egyedeket, hanem hogy ne felejtsék el. Mármint azt, hogy azokat már megszámolták! Legalábbis Kósa Lajos ezt magyarázta. Azt is mondta: sem átépíteni, sem túlépíteni nem akarják a Nagyerdőt, pláne nem a debreceniek ellenére.

Úgy legyen! Én mindenesetre itt, fent, a teraszon, ennek a beton-üveg, kívülről totál sivár (esőben nagyon ronda) épületnek a tetején jól érzem magam. A kilátás gyönyörű, a környezet csupazöld.

Igaz, sehol egy fa.

Demokráciát tanulni jöttek

Fiatalok jöttek Debrecenbe, pontosabban a debreceni közgyűlésre csütörtökön, hogy közvetlenül, élőben tanulják a demokráciát. Jobb helyre nem is mehettek volna!

Hiszen itt, mint tapasztalni szoktuk, maradéktalanul érvényesül mindenféle demokratikus jog, kötelesség, szemlélet. Pláne most, hogy a városi képviselők csökkentett testületében pontosan annyi formáció képviselteti magát, ahány tornyot e percben meg tudok számolni innen, fentről, a teraszomról: vannak ugyebár a fideszesek és vannak a többiek. Igaz, ha belegondolok, ez eddig is így volt…

A 20 debreceni és nagyváradi fiatal november 25-én azért ült be a sárga ház Nagytanácstermébe, hogy közvetlenül szerezzen tapasztalatot a demokratikus intézményrendszer működéséről. Yeahhh! A fiúk-lányok egy európai uniós projekt keretében 14 hónapon keresztül foglalkoznak a demokrácia kérdésével és azzal, hogy hol kap helyet az ifjúság hangja a döntéshozatali folyamatokban.

„A debreceni közgyűlés ülésén többek közt azt figyelték a fiatalok, hogy milyen korúak a képviselők, milyen a férfiak és nők aránya, melyik pártnak vannak a legfiatalabb képviselői, van-e ifjúságért felelős bizottság, hogyan történik a szavazás, hogyan zajlik a vita, hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot a közgyűlés munkájáról, milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése?” – híreli a távirati iroda.
De hogy milyen tapasztalatokat szereztek, arról nem találtam sehol egy szót se, ezért úgy gondoltam, segítek a fiataloknak az eligazodásban. Miheztartásvégett.

Tehát: a debreceni képviselők többsége szépkorú. Már legalábbis ami a politikai pályafutását, önkormányzati tagságát illeti. Szabó Gyula például kirobbanthatatlan, őskövület, tepsiben viszik ki a közgyűlésből. Dánielfy Zsolt, Pajna Zoltán és Pankotai László a Fidesz, Szathmári Károly (a cápamosolyú) pedig a szocik nagy veteránja. Igazából Szatyit leszámítva az összes olyan képviselő, aki már legalább a 4. ciklusát kezdte meg, mind a Fideszé.

Az átlagéletkor szerintem valahol 50 körül van, de ezt azért nem tudom pontosan megmondani, mert csak a régi képviselőkről van életrajz az önkormányzat honlapján, az újakról (még???) nincs, csak egy névlista. De amúgy meg, ha van is „adatlap”, akkor se mindig tartozik hozzá CV. Például Bagolyné Rinyu Ilona nem osztja meg a nyilvánossággal, hogy hány éves, hol született, tanult, dolgozott, szóval semmit, így nemcsak a korát nehéz kitalálni, de azt is, miért pont ő a kulturális, ifjúsági és sportbizottság elnöke.

Ezzel pedig már válaszoltam a fiataloknak arra a kérdésére is, hogy van-e ifjúságért felelős bizottság. Van. Tele örök ifjakkal, mint Asbóth Endre vagy Dánielfy Zsolt, színészművész.

A férfiak és nők aránya megalázó. A 35-ből mindössze hárman vannak: egy idősebb (Filepné Tóth Katalin, Fidesz, született 1959-ben), egy kortalan (Bagolyné Rinyu Ilona, MSZP) és egy fiatal: Dr. Széles Diána (Fidesz, született 1981-ben). Szerintem ő a legifjabb.

Hogy történik a szavazás?
Na, az roppant egyszerű. Amit ők terjesztenek elő, arra az igen gombot kell nyomni, amit nem ők, arra a nemet. Legalábbis nagy átlagban ez a járt út, igen demokratikusan persze.

Hogyan zajlik a vita?
Az se bonyolult. Minden képviselő korlátozott ideig beszélhet, sőt korlátozott számban is, kivéve a gyevi bírót. Vagyis a polgármestert, igen demokratikusan persze.

Hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot?
Vannak csatornáik: önkormányzati portál, független és kiegyensúlyozott zsebtévé és -portál, amiken gondosan szerkesztett változatot adnak le arról, amiről tájékoztatni akarnak. Csak semmi spontaneitás! – vágatlanul nem található egyetlen felvétel sem, sehol – igen demokratikusan persze.

A jegyzőkönyvek egyébként három hónapos késéssel ugyan, de felkerülnek a netre, pillanatnyilag a szeptember 16-ai az utolsó, amit olvasgathatunk. Az új testület üléseinek az anyaga tehát egyelőre nem érhető el a nyilvánosságnak. Igen demokratikusan, persze.

Azt viszont, hogy milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése, nem tudom. De képzelem! A sok, politikailag már igencsak öregecskedő szavazógép – a vendégektől megfiatalodva – nyilván sokkal lelkesebben nyomkodta a gombokat, mint amúgy.

Tanítani lehet nálunk a demokráciát!

Létjogosult bulihegyek

Én kifejezetten örülök annak, hogy a Tankcsapda a Kósa téren bulizik szilveszterkor. Legalább innen, fentről, a helyemből ki sem mozdulva, a kávémat kortyolgatva tudok végighallgatni egy koncertet 80 ezer embertársammal együtt, de tőlük mégis tisztes távolban. Hogy honnan szedtem ezt az őrületes számot? Hát a hivatalos kommunikációból…

Na, nem a mostaniból, hanem a tíz évvel ezelőttiből, legalábbis onnan rémlik a tömeg ilyen mértékű „megbecsülése”. Annak idején ugyanis, amikor Kósa Lajos polgármester a druszája, Galambos Lajos produkcióját hívta vendégségbe az akkor újonnan kikövezett térre, a Nagytemplom elé, szilveszterkor, millennium idején, akkor a meglehetősen nagy felháborodás (Dáridót? Ide? Kék a szeme? Elment ennek az esze?) csillapítására azt mondták, hogy igenis nagy igény mutatkozik a tömegkultúra e rétege iránt. És azt is mondták, hogy bizony voltak ott, a Téren vagy nyolcvanezren, bár – hivatalos, alátámasztó adatok híján – ezt az információt valószínűleg az alkohol okozta kettős látás torzítása hozta ki a kommunikátorokból.

A lényeg az, hogy akkoriban Lajos (Galambos) tényleg sok ember előtt trombitált Debrecen központjában, Lajos (Kósa) regnálásának első látványos beruházása helyszínén, s ezzel sikerült törést okozni a nyakas cívisek korábbi kulturális ellenállásán: a fő téri bulihegyek mindenféle rétegben létjogosultságot nyertek.

Erre visszaemlékezvén egyébként kicsit furcsának tűnt Lukács Laci minapi nyilatkozata, amikor azt mondta: nem szokványos dolog télen szabadtéri koncertet csinálni, de szeretik a kihívásokat és bíznak benne, hogy egy ilyen „valóban nem mindennapi” koncerttel sokan köszöntik majd velük az új évet.

Mivel ők már évekkel ezelőtt egyértelművé tették mindenki számára, hogy hithű lokálpatrióták, s így számukra Debrecen a főváros, biztos vagyok benne, hogy rengetegen koccintanak velük idén éjfélkor. Igaz viszont, hogy amikor a lokálpatriótás interjút adták, akkor épp a 15 éves születésnapjukra készültek a Főnixben, ahol mindig is szokták az évet zárni, hiszen (őket idézem) „a cívisváros rendelkezik az országban a második legnagyobb, a hangzás szempontjából viszont az első helyen álló csarnokkal”. Ami most mégsem adott nekik otthont…

És azt se felejtsük el, hogy ugyanekkor (2004-ben) Kósa Lajos a város szimbólumaként beszélt a Csapdáról, ami szerinte – a fiatalok között – ugyanolyan, mint a Nagytemplom vagy a Loki futballcsapata.

Úgyhogy most, 2010-ben, különböző okokból (beszélnek itt valami kézilabda meccsről meg zenekaron belüli viszályról) szabadtéri banzáj lesz a szilveszteri, s az egyik szimbólum emeli majd a másik fényét: a kedvelt rockzenekar hangosítói rengethetik meg a tiszteletteljes templom ablakait december 31-e éjjelén.

Arcunk csupa derű.

Tilitoli, házon belül

Helyére került a fiú. Hosszú éveken át tartó, súlyos vádakkal terhelt időszak és olykor súlyosan terheltnek tűnő emberek által vívott küzdelem után, de a helyére került. Tóth Attila a Vörös Polip céltáblájából a megyei közgyűlés alelnöke lett.

Gondolom legalábbis, hogy most a helyén érzi magát. Azt írja a megyei lap internetes kiadása, hogy pénteken alelnökké választották Tóth Attilát a megyei közgyűlésben. Azt is írja (persze nem így, ezt csak én mondom), hogy neki sikerült az, ami Halász D. Jánosnak nem: külsősként került a testület élére. Rácz Róbert elnök tett ugyanis javaslatot a személyére, „élve a törvény adta lehetőséggel, hogy kívülről, tehát nem a testület tagjai közül kerüljön ki a második alelnök”.

Azt is ugyanitt olvasom, hogy az ellenzék képviselői hangsúlyozták ugyan, hogy nem a jelölt személye ellen van kifogásuk, de nem támogatták az előterjesztést. Azt mondták, elég egy alelnök ehhez a leminisített testülethez. Pálfi Zoltán, a Jobbik frakcióvezetője a költségtakarékosság szükségességére figyelmeztetett, míg Tóth József (MSZP) szerint egy „kakukktojás” nem szerencsés választás.

Csodálkoznék egyébként, ha a jelölt személye ellen a szociknak nem lenne kifogásuk. Hiszen párttársuk, Juhászné Lévai Katalin (akit Vörös Polipként vonultatott be nagybecsű könyvével egy helyi, magát újságírónak nevező személy), és aki Rácz Róbert feneke előtt koptatta a sajátjával az elnöki széket, hosszas vitába keveredett Tóth Attilával. Olyannyira hosszúra nyúlt már a hajcihőjük, hogy legutoljára a kampány idején, szeptemberben lehetett olvasni valami végrehajtásról Juhászné ellen. Az ügyről Tóth Attila, a megyei polgárőr szövetség elnöke a nol.hu-nak azt mondta: Juhászné Lévai Katalin, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés volt elnöke elvesztett vele szemben egy személyiségi jogi pert, ezért a bíróság a politikust 30 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte 2008 őszén, ám Katika a lóvét azóta sem virította. Sőt, nem átallotta kampányfogásként aposztrofálni Tóth Attila e legutóbbi húzását.

(A kettejük harcáról készült, egyik rendkívül elfogult, egyoldalú, színvonal nélküli újságcikket itt olvashatják.)

Na tehát, pontosan annyi nappal ezelőtt, ahány tornya van a mi csodálatos Nagytemplomunknak, ez a Tóth-gyerek bekerült a testület vezetésébe. Azzal a hivatalos kommunikációval övezve, hogy a kevesebb képviselőre is ugyanannyi feladat hárul, mint a többre, s ebből az következik, hogy egyenként több munkát kell majd végezni még jobb irányítással. Rácz Róbert, a polgárőrszövetség által nemrég szintén kitüntetett vezető hangsúlyozta: „Tóth Attila a megyei önkormányzat munkatársaként eddig is dolgozott már a közgyűlésnek, most csak „átfestjük a hátán a számot”, a rá eső költség előző pozíciójának helyén megtakarításként jelenik meg”.

„Tóth Attila a megyei polgárőrszövetség vezetője, a megyei önkormányzat elnöki tanácsadója; agrár-közgazdász, településüzemeltetési szakmérnöki, növénytermesztési mérnöki diplomával rendelkezik.”

Én pedig, hogy a templomtoronyszámolgatáson kívül mással is tornáztassam az agyamat, megnéztem, mennyit kap egy közgyűlési alelnök kápé. Igaz, a megyei önkormányzat honlapján
csak 2009-es adatot találtam, de kiindulási alapnak az is jó.

E szerint az alelnök illetménye 560 ezer, a költségtérítése 112 ezer forint. Jár neki étkezési hozzájárulás is, 12 ezer havonta, munkaruha juttatás évente 77 ezer 300, beiskolázási támogatás évente, gyerekenként 21 450 forint, önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás 3000 forint/hó, üdülési hozzájárulás pedig 39 ezer forint évente. Ez havi szinten összesen 687 ezer, az üdülés, a cucc meg az iskola pedig 159 200 forint éves szinten.

Ha ennél többet kapott tanácsadóként, akkor máris tényleg jobban járt az önki, meg mi, adófizetők is, és ennek örülünk. Meg annak is, hogy a költséghatékonyság nemcsak olyan intézkedésekből áll, mint például hogy ugyanabban az évben összesen 44 főt érintő álláshelymegszüntetésről döntöttek a megyénél, hanem ilyenből is, amikor csak áthelyeztek valakit egyik helyről a másikra.

Házon belül maradt, csak feljebb lépett. Most van végre a helyén. Gondolja ő.

Tetőt kap a terasz(om?)

„Gulyás Gábor igazgató szerint az a MODEM szerencséje, hogy Debrecent ilyen politikus vezeti, mint Kósa Lajos.” Szerintem meg az én szerencsém nem biztos, hogy az, hogy a Modemet Gulyás Gábor vezeti, s hogy ő ilyen jóban van Kósa Lajossal. Mert Gábor akármit kitalálhat, a főnök úgyis ráhagyja.

Most a legutóbbi, amiről itt fent – a törzspincérem mondta! – beszélnek, hogy befedik a harmadik emeleti teraszt. Vagyis (hacsak nincs itt még egy) engem. Vagy, ha nem engem, akkor a másikat, ami ezek szerint itt volt, alattam, mellettem, csak senki nem használta. Akáhogy is, az építkezés kifejezetten koherens velem, nem tudok elmenni mellette szó nélkül.

Azt ugye tudjuk, hogy a Kölcsey Központ tervezője annak idején egy „mindentudó” házat álmodott meg, amelyben egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat. Legalábbis így hirdeti magát saját honlapján a mindentudó ház, ami – mint kiderült – mégsem tud mindent.

Gulyás Gábor a fentebb már idézett bölcsességen túl a minap ugyanis azt is mondta, hogy a terasz célszerűtlenül lett kialakítva (mert az egyik kiállítótérből nyílt, és így valójában nem lehetett használni), ezért hasznosítani kell. Beépítik tehát és multifunkcionális térré alakítják az egész legfelső szintet.

Mondjuk maga az épület is multifunkcisnak indult, nem tudom, Kováts András építész, a városi főépítész kétpetéjű ikertestvére miért pont erről a szintről feledkezett meg. Na de ez már mindegy is. Azt ígérik viszont, hogy valami lépcsőház melletti tetőszakaszt védőkorláttal(???) megerősítve terasszá alakítanak, tehát nekem mindenképp lesz helyem (talán kettő is), csupazöld környezetem, ahol kávét kortyolgatva megszámlálhatom majd Debrecen csodálatos templomtornyait.

Gábornak pedig lesznek, vannak még álmai, közép-európai babérok, modern kultúra, kulturális középpontság, csak egy normális, célszerűen kialakított térszerkezetű épület kell hozzá. Most már remélhetőleg ez is megadatik neki, hiszen Lajos jóváhagyta, Andrást lebaszarintották (gondolom), Gábor pedig vizionálhat magának egy olyan multifunkci gigaépítményt, amibe az álmain kívül akár még a polgármesteri motorozás is belefér. S nemcsak egy fotó erejéig.

Frenki góz tu Halivud

Azt hittem, ha az életmód rovatra kattintok, majd olvasok valami jó kis tanácsot a túlzott kévékortyolgatás vagy a mértéktelen templomtoronyszámolgatás ártalmairól. De tévedtem.

Ehelyett azt olvastam az önkormányzati hírportál (a kiegyensúlyozott és független DTV internetes kiadásaként létező) dehir.hu életmód című rovatában, hogy a Debrecen Televízió stábja ismét(!) Amerikában járt, és a nagy sikerre való tekintettel – a sorok közül kiolvasott értelmezésem szerint legalábbis – majd megint visszamegy oda.

Hogy milyen költségen utaztak a fiúk, nem tudni, ez nem derült ki a hosszú lére eresztett tudósításból.

Pedig amúgy sok minden viszont napvilágot látott: például, hogy az egyik szabadságharcos itthon nem szerette a magyar népzenét, az USÁ-ban ellenben igen. Meg az is megtudható, hogy ezek az emberek különböző magyar közösségekben találnak menedéket, így enyhítik honvágyukat, s ezeket keresi fel a Debrecen Televízió stábja. „Dokumentumfilm-sorozatot készít az amerikai magyarság életéről.”

„– Missziós munka az, amit Önök tesznek – így jellemezték a Krisztus vándorai című dokumentumfilm sorozatot, melyben az amerikai magyar református egyház történetét mutatta be a Debrecen Televízió. Tíz szövetségi állam közel 100 gyülekezetét, templomát kereste fel stábunk. Többségükben olyanokat, melyek már nem működnek, vagy utolsó óráit élik. A film emléket állított; bemutatta az elődök akaraterejét, elszántságát, hitük, magyarságuk iránt érzett ragaszkodását. Ez az elmúlásról szólt. A Krisztus vándorai című filmsorozat bemutatóin azonban megfogalmazódott az igény, hogy az élő amerikai magyarságot is ismertessük meg a hazai közönséggel. Ennek a kérésnek tesz most eleget a DTV stábja.”

Mivel nekem itt, a teraszon nincs tévém, nem láttam ezeket a sorozatokat. (Talán jobb is.) És azt sem tudom, hogy a bemutatókon kikben fogalmazódott meg az igény s ki fogalmazta meg végül a kérést? Széles Tamásban fogalmazódott meg igény és kérés egyszerre, vagy Kósa Lajosban netán, esetleg valamelyik itthon maradt 56-os hősben, vagy úgy történt, hogy az 56-osokban megfogalmazódott az igény a disszidált társak és leszármazottaik bemutatására, Széles Tamás pedig megfogalmazta a kérést Kósa Lajosnak? Vagy netalántán a debreceni détévénézőkben burjánzottak fel ezek a gondolatok? Hogy milyen jó is volt, istenem, a Krisztus vándorai című, missziót teljesítő dokumentumfilm-sorozat, feltétlen legyen folytatása?

A tudósításból egyébként azt is megtudhatták a Debrecen határainál messzebbre nem jutott, legfeljebb a Bem téren sétálgató nézők-olvasók, hogy „San Fransisco utcáin sétálva a városházával szemben találjuk a Magyar Fájdalom szobrát, amely az 1956-os forradalomra emlékeztet.” És persze nem maradt hiányérzetük a focifanoknak sem, hiszen kiderült: „Hangosan szól a sípszó és a magyar vezényszavak egy san fransisco melletti focipályán. (…) Ahogy mondják: a foci számukra nemcsak kikapcsolódás, vagy egyszerűen sport. Több annál, a zöld gyep, a labda feledteti a honvágyat. Játék közben a szülőföldet közelebb érzik szívükhöz.”
Most itt elmorzsoltam egy könnycseppet, mert eszembe jutott az a szép, ződ gyep… Na de ez most mindegy is.

A slusszpoén azonban még csak ezután jött. Nem elég, hogy a fiúk már voltak kétszer (legalább), de még mennek is, újra. Hiszen „nemcsak a nyugati parton végzik áldozatos munkájukat a magyar közösségek. A keleti part nagyvárosaiban hasonlóan gazdag kulturális és értékmentő élet folyik. Hogy milyen, annak megismerése és bemutatása még előttünk áll.”

Hirdetés következik: Kedves debreceni adófizetők, DTV-nézők, dehir-olvasók, figyelem! Egy szerencsés nyertes a DTV-stábjával utazhat a következő amerikai misszióra. Természetesen nem a saját költségén.

Hisz valószínűleg nem azon utaznak a fiúk sem.

Hitelesen

Sose értettem a gazdálkodáshoz, se a költségvetéshez, ebbéli tudományom mindig kimerült abban, hogy tudtam: ha a kávémat harmadikán hitelbe kérem, akkor azt legkésőbb tizedikén illik kifizetni. Megemelt borravalóval együtt természetesen.

De nem számolgattam soha, hogy hogyan áll az adósságállományom, igaz, se lakásom, se kocsim nincs, szerencsére a tetőteraszon létezésnek ilyen téren vannak kifejezett előnyei. És nem csak a csupazöld környezetre meg a látótérbe kerülő, csodálatos templomtornyokra gondolok.

Na éppen ezért nekem az is kínai volt, amit a polgármesteri hivatal (vagyis az önkormányzat) honlapján a tegnapi közgyűlésről olvastam. Azt írják ugyanis:

„Az önkormányzat gazdálkodásának első félévi helyzetéről szóló jelentést is elfogadták a képviselők. Az már most kiderült, hogy a bevételek el fognak maradni a várttól, ám a város újabb hitelek felvételét nem tervezi, inkább a takarékoskodást tartja megoldásnak. Az önkormányzat adósságszolgálata egyébként a következő esztendőben csökken a 2010. évihez képest. A polgármester arról is beszámolt, hogy az állami különadók bevezetése miatt az Auchan áruházlánc úgy döntött, mégsem létesít áruházat Debrecenben.”

Vagyis az én kávétól felspannolt paraszti eszem ebből azt vonja le, hogy újabb hitelt nem veszünk fel, gyerekek, hanem összébb húzzuk a kövér hasunkon a nadrágszíjat. (A Varga Lászlóén ez mondjuk már nemigen lehetséges…)

Ám az önkormányzat másik honlapján, a szócsőn meg mintha mást olvastam volna, vagy csak én értek félre valamit.

Ők azt írják:

„Kósa Lajos polgármester ma arra tett javaslatot, hogy a folyószámlahitelt az eddigi 2 helyett 3 milliárdra emeljék fel. Az ok, hogy az Európai Bizottság felfüggesztette a KÖZOP pályázatok közbülső kifizetését.”

Szóval nem kettő, hanem 3 milliárd lesz a város folyószámlahitele. Újat nem veszünk fel, de a régit megemeljük? Jól értem? Persze ahhoz, hogy ne csak a templomtornyokat lássam tisztán, hanem a város eladósodását is, megnézhetném az előterjesztést, csakhogy abból úgyse értek semmit. Ezért lenne jó, ha valahol olyan tudósítást olvashatnék, ami megérteti a magamfajta bugrissal is a dolgokat.

A portál egyébként nagyon kiegyensúlyozottan tudósított az ülésről, mert a cápamosolyú Szathmárinak, illetve a konkrétumot és értékelhető dolgokat nem nagyon mondogató Jenei Imrének is adott a szájába pár szót.

„Szathmári Károly (MSZP) azt javasolta, hogy a következő üléseken készüljön terv a pénzügyi helyzet egyensúlyban tartására. A szocialista politikus úgy látja, hogy főleg a bevételi oldalon jelentkező 4,4 milliárd forintos lehetséges hiány indokolja az intézkedéseket. Jenei Imre (Fidesz-KDNP) úgy látja: a nehéz gazdasági helyzetben csak körültekintően lehet pénzügyi lépéseket megtenni.”

Azannyát! Ezek aztán megmondták!

De akkor mi is a lényeg tehát? Az, hogy a város bevétele 4,4 milliárd forinttal kevesebb lesz. A hitelünk pedig 1 milliárddal nő.

A vaktyúk szeme

„Az emberek biztonsága érdekében fontos, hogy az önkormányzatok is a polgárőrök mellé álljanak és segítsék a munkájukat.” Ezt nem én mondom, hanem Rácz Róbert, tehát igaz.

Szép pár is ám a zöld mellényes polgárőr és a mellette szintén láthatóságiban feszítő önkormányzat, amint állnak az iskolánál egymás mellett, segítve a másik munkáját. Mert a polgárőrök tényleg jó, hogy vannak, le a kalappal azok előtt, akik sokszor még az éjszakájukat is járőrözéssel töltik, amitől jobb lesz az emberek biztonsága. Bár most, hogy a kormányváltás óta – már két hét alatt! – jelentősen javult a közbiztonság (például rács mögé dugtak bizsut lopó, vérmes gimnazistákat), talán pihenhetnének kicsit.

Rácz Róbert egyébként azért mondta azt az okosat, amit idéztem tőle, mert kitüntetést kapott. Azt írja a független détévé elfogulatlan honlapja, hogy a „ceremónián részt vett Rácz Róbert a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés elnöke is, akit a szövetség emlékéremmel tüntetett ki elismerve ezzel azt a munkát, melynek eredményeként szoros együttműködés alakult ki a megyei önkormányzat és a helyi polgárőrök között.” Azt ugyan nehéz elképzelni, hogy a megyei önkormányzat (hivatala? dolgozói? képviselői?) hogyan tud „szorosan” együttműködni a helyi (debreceni? hajdú-bihari?) polgárőrökkel, de ha ők mondják, akkor úgy van.

/Zárójeles megjegyzés következik: „Kiemelkedő szakmai tevékenységéért elismerést kapott Tóth Attila, a Hajdú-Bihar megyei Polgárőr Szövetség elnöke is, akit egy karddal jutalmaztak. – Amit nyilván szívesen megforgatna Juhászné Lévai Katalin testében./

Na mindegy is, erről a nagyszabású, a budapesti Teve-palotában megtartott rendezvényről majd biztosan legalább 8 oldalon számol be a közpénzből megvalósuló, mindannyiunk szellemi (le)épülésére szolgáló, Hajdú-bihari Hét. Már alig várom!

Bár az igaz, hogy ha Rácznak 8 oldalt szentelnek, akkor Papp Lacinak is kell vagy négy minimum, mert végre alpolgármester lett. Igaz, pár évvel ezelőtt, amikor a felesége (önhiki módon persze) bekerült az István úti ingatlan-ügybe, akkor még a firkász cimbimnek állítólag azt mondta, szó sincs arról, hogy Kósa helyébe akarjon lépni. Márpedig ezzel az alpolgármesteri pozícióval nekem az az érzésem, hogy pár ciklus múlva, amikor Lajos már megunta magát a poszton, és elmegy világkörüli útra a motorjával, akkor Papp Laci lehet az utódja. (Esetleg Széles Diána, bár azért ennél sovinisztábbnak tartom a Fideszt, ráadásul a nők pozícióba tolása a szocialisták jellegzetessége, fujjj.) Szóval három-négyszer négy év múlva elképzelhető, hogy Debrecen polgármesterét Dr. Papp Lászlónak fogják hívni. Ha nem a próféta szól belőlem, akkor tévedtem.

De emlékezzünk rá: én már annyi hónappal ezelőtt megmondtam Halászdé kiebrudalását az önkormányzatból, ahány református templomtornyot látok most éppen.

Jó, na, vaktyúk is talál szemet alapon…

Felér egy foghúzással

Nem tudom, hogy ha a hátralévő életemben még alkalmassá válhatnék a szülésre, hova mennék. De azt sejtem, hova kellene Geréb Ágnesnek mennie.

Ugyan Dr. Sarlatán nem Debrecenben praktizál, itt is mindig indulatokat szít a kórházi kontra otthon szülés kérdése. A firkász cimbim felesége legutóbb a Kenézyben szült, ami után megfogadta, a közelébe se megy többet annak az intézménynek, legalábbis ami a szülészet-nőgyógyászatot, vagyis annak azt az egy orvosát illeti. Egy másik barátom párja pedig a klinikán nyomta ki magából a gyereket, igaz, már vagy 15 évvel ezelőtt, de szintén kijelentette, oda többet nem. Mégis, mindkét asszony ódzkodik az otthonszüléstől…

Mert az, ahogyan Geréb csinálja, inkább ijesztő és visszataszító, mint szimpatikus – ebben a formában nem követendő.

De mi volt a baja a két ismerősömnek a két debreceni intézménnyel? Alapvetően, az ellátás tekintetében semmi. Kértek (ha kértek), és kaptak (ha kértek) érzéstelenítőt, törődtek velük a szülésznők, tiszta volt a (külön)szoba, és jutott pár elterelő, jó szóra is energia. Ami a klinikán mégis baj volt, az a bababarát ellátás, amire az ismerősöm nem volt felkészülve: arra, hogy nulla órától éjfélig vele lesz a gyerek, akit még bepelenkázni se tudott, szoptatni se, tanulta még csak az egész anyaságot, de ahhoz viszont már nem volt elég segítség a kórházban. Úgy érezte, nem törődnek vele eléggé.

A kenézys ismerősöm viszont az orvostól akadt ki. Aki durván ráförmedt, hogy nem jól tartja a karját az infúzióban, hogy nem jól nyom (a fájásgyengeségről mintha nem vettek volna tudomást, vagy csak azt hitték, az oxitocin mindent megold), meg minek sír azon, hogy a gyerek kulcscsontja eltört, előfordul az egy ekkora súlyú babánál. (Apropó súly: vajon arra miért nem derült fény, hogy a magzat nem 3 kilóval, ahogy várták, hanem 4,30-cal született? ) Ráadásul a doki mintha amiatt lett volna a legidegesebb, amiért nem mehetett haza a szokásos 3 órakor, hanem majd csak 5 után.

Szóval mindkét esetben az emberi oldal sérült valamennyire. Épp az, aminek fontosságát az otthonszülés hirdetői is szokták emlegetni. Az emberi hangot, a humánumot, az empátiát, a kellemes, lágy zenés környezetet meg a többit.

Mégsem akar egyikőjük sem otthon szülni, inkább mennek másik orvoshoz, esetleg másik intézménybe, de mindenképp kórházba, mert ma még csak ez van. Nincs kitalálva más. És ezt jó lenne, ha dr. Geréb is felfogná végre. Amíg pedig képtelen tudomásul venni a korlátait, addig korlátok közé kell zárni. Vagy rács mögé – aztán védje onnan a maga igazát.

Most, hogy a forró kávét kortyolgatva hirtelen megfájdult a fogam, nem épp kellemes rendelőszag csapta meg az orromat itt fent, az amúgy fantasztikus levegőjű, csupazöld környezetben.

Biztosan a foghúzás is sokkal kellemesebb lenne egyébként az otthoni fotelünkben, tévénézés közben, megfelelő körülmények között, 100 százalékos biztonsággal, steril körülmények közepette. Mégse jut eszébe senkinek, hogy házhoz hívja a fogorvosát.

Hulló levelek

Azok a rohadt, ellenzéki, radikális, liberális, szélsőséges és balos falevelek! Le velük!!! Vagy ne?

Hisz pont ez volt a baj. Hogy a nagy, kampányceremoniális átadás után képesek voltak lehullni (mint lepel) a fákról a Halköz téren (ami az én fiatalkoromban csak Hal köz volt, de ez most mindegy is). Szóval tegnap, amikor épp a negyedik templomtornynál tartottam, miközben lenyeltem a harmadik korty kávémat, levelet kaptam. A firkász cimbim írta, aki egy újabb gyöngyszemmel ajándékozott meg. Levele ugyanis egy közleményt tartalmazott, amit a polgármesteri hivatal sajtósa fogalmazott és olyanokat írt benne, amin már rég röhögtem ekkorát. Például:

„A (…) megújult Hal köz teret ünnepélyes keretek között adták át 2010. szeptember 23-án. A tér látványossága egy sétány fölé állandó keresztmetszetű, megvilágított vízsugarakból álló íveket lövő, fényjátékkal is szolgáló szökőkút, amely a kellemes időjárási körülmények között megtartott avatás idején nagy sikert aratott a közönség körében.”

Csakhogy a kellemes időjárási körülmények bizony kellemetlenkedni kezdtek…

„Az avatás óta megváltozott időjárási viszonyok kedvezőtlenül hatottak a szökőkút üzemelésére. A téren lévő fákról nagy mennyiségű falevél hullt a szökőkút vízmedencéjébe, ezért az automata felügyeleti rendszer leállította a gépészeti berendezéseket.”

Azok a csúnya szelek és fagyok és esős idők! Mekkora pofátlanság a részükről, hogy képesek voltak a verőfényes kampányidőszakot megváltoztatni, hidegre fordítani, lehullajtani az elsárgult faleveleket a csodálatosan elkészített és még annál is csodálatosabban átadott szökőkútba! Ezek csakis ellenzéki falevelek és idők lehetnek, s mint ilyenek, nem maradhat a dolguk büntetlenül.

Ezt egyébként nemcsak én gondolom így, hanem a polgármesteri hivatal is, aminek a sajtósa ezt írta: „A hiba miatt a személyi felelősség megállapítása folyamatban van. Az üzemeltető ezúton kér elnézést a hiányosságért.”

Nem nézzük el neki! Micsoda dilettantizmusra vall, hogy mind az üzemeltető, mind a kivitelező, mind a kitaláló, a feltaláló, a hivatal és a polgármesteri egész kabinet is csak a napsütésre, a verőfényre tudott gondolni az ősz kellős közepén, s nem számoltak a hideg napokkal! Vagy ha ez nem dilettantizmus, akkor elvakult politikai buzgalom, hogy fideszes kampányátadáson, illetve az azt követő -időszakban csakis jó időjárás lehet. Hát, most csúnyán melléfogtak.

A hiba „egy a medence túlfolyó nyílása elé pótlólag elhelyezendő szűrővel akadályozható meg, aminek felszerelésére intézkedés történt”. S hogy a dugulás még egyszer ne forduljon (legalábbis ezt írja a megyei napilap internetes újságja), a következő hónapban a helyszínen figyelnek majd a szakemberek, igyekezve azonnal elhárítani a hibát.

Szép lesz, az biztos! Kivezényelt Dehusz-emberek, üzemeltetős szakik, osztályvezető hivatalnokok állnak majd naphosszat a Halköz téren a szökőkút mellett azt vizslatva, nem hull-e véletlenül újabb szabotázs falevél a díszszökőkútba.

Gondolom, a feladatuk fontossága vasárnap estétől jelentős mértékben csökken majd.

Hajdú-bihari Narancs

Míg a pincérre vártam, hogy kihozza a kávémat, gondoltam, belekukkantok abba a két pártlapba, ami itt feküdt az asztalomon. Talán nem véletlenül…

Nem szeretem egyébként a pártújságokat, de szerintem szükség van rájuk. Azoknak az embereknek, akik a lappal azonos értékrendet képviselnek, azzal egyként gondolkodnak, ugyanabban hisznek és reménykednek, igenis fontos lehet, hogy időközönként tájékoztatást kapjanak arról, mit végzett a pártjuk.
Ebben a két számban ezt bőven megkapják a debreceni fideszesek. Négy esztendőt mérlegre téve például megírták, mi történt Hajdú-Biharban az elmúlt ciklusban.

Az első belső oldalon máris ott virít a fotón Rácz Róbert és Orbán Viktor, a másodikon Rácz Róbert egyedül, Rácz Róbert egyedül még egyszer, valamint Rácz Róbert, ezúttal Tőkés Lászlóval. A képekhez tartozó cikk a megyei önkormányzat elmúlt négy évéről szól, s mivel azt a fidesz vezeti (RR személyében), érthető e túlzottnak nem mondható fotófelhozatal.

Továbblapozva arról tájékoztatja a hithű pártszimpiket a lap, hogy Hajdú-Bihart kik képviselték 2006-2010 között. A fotón csupa fideszes honatya látható, Pósán, Halász, Arnóth ésatöbbi. A következő oldalon Szólláth Tibor alelnök beszél és pózol a fotósnak, alatta Kocsis Róbert, másik alelnök. Utána ismét felbukkan Rácz Róbert és Szólláth Tibor is, jó érzés járja át a narancsos lelkületű szimpatizánst: sokat tettek megyénkért ezek az emberek! Mivel később még mindig Rácz és Szólláth és Arnóth mutatkozik a lap hasábjain, úgy gondoltam, áttérek a másik számra, az egy héttel később jelent meg.

Ahogy kinyitom az újságot, Tasó László mered a semmibe, mindentlátó tekintettel, fölötte Tímár Zoltán, Mikepércs fideszes polgármestere dolgozik a fotón ezerrel.
Következő oldalon rég nem látott ismerősként tűnik fel ismét Rácz Róbert és Szólláth Tibor, isten éltesse őket sokáig. Jó a sajtójuk, nem panaszkodhatnak!!! Az oldalon egyébként helyet kapott Kósa Lajos is, egy csapat hajdúdorogi fideszjelölt között feszít, büszkén. Kiss Attila, Böszömény első embere és Pajna alpolgármester következik a sorban, majd egy fizetett politikai hirdetés – SZÓLLÁTH TIBORNAK???!!!! Hát ez meg mi a fene? Mióta kell egy pártlapba fizetett politikai hirdetést feladni? Vagy oda is szoktak? Én már nem tudom ezt követni, de valami nagyon nem stimmel itten.

Hol az impresszum? Na, megvan… De hiszen ez nem is pártlap! Vissza az egész!!!! Ez a Hajdú-bihari Hét című hetilap, megjelenik a megye 130 ezer háztartásában, köztük a balosokéban is, gondolom. Kiadja a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft. (a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. tagvállalata), természetesen a hajdú-bihari adófizetők pénzéből, a fideszesek mellett a szocialista, liberális, radikális, kisgazda és a sehova nem tartozó, független gondolkodású emberek adóforintjaiból. Közpénzből.

Vagy én értek félre valamit?

Fűrész 2

Mit tagadjam, na! Ma eszembe jutott egy sellő, a sellőről a Feleség, őróla pedig Lajos. Hát ez van, na!

Ma adják át ugyanis a megújult Halköz teret. (Ami az én időmben, boldogult úrfi koromban még csak simán Hal köz volt, de ez most mindegy is.) A fontos az az (a fontos a fontos, mondanák a fideszes barátaim), hogy térzenével, csinnadrattával ma este fél hétkor átadják a kiglancolt tér egyik legnagyobb látványosságát: az új szökőkutat is. Sőt nem ám csak hogy átadják, de még a fényjátékát is bekapcsolják. Gyönyörű lesz, már most érzem, meg a pincérem is azt mondta.

Pedig nem tudom, ki tervezte, álmodta meg, de azt kívánom, ne járjon úgy, mint annak idején a Bika előtti főnix-madaras építmény. Tudják melyik, ugye? Amelyikről nemes egyszerűséggel, egy kósás huszárvágással lefűrészelték a sellőt. Mert Valakinek nem teccett.

És mert nem tetszett, forradalmat csináltak – de legalábbis olyat tettek, amit még korábban más nemigen. Az történt, hogy a főtér átépítésekor ennek a kútnak a megtervezésére Pázmándi Antal szobrászművész kapott megbízást. A megrendelő annyit kötött ki, hogy legyen szokatlanul eredeti! „Posztmodern munka készült: allegóriák kollázsa. A tó közepén Debrecen jelképmadara, a főnix. A partján pedig egy fedetlen keblű aranysellő. Ez utóbbit – nem odavalóságra hivatkozva – ismeretlen személy javaslatára (utasítására) eltávolították (kifűrészelték), még az ünnepélyes átadás előtt.”

A keramikus művész három évig dolgozott az új debreceni városközpont szökőkútján. „Egy ilyen munkánál nemcsak gondolkozni kell, nemcsak vázlatokat kell rajzolgatni, hanem komoly, meglehetősen megerőltető fizikai munkát is ki kell fejteni.”

Öt tervvariációt készített el, ugyanis ha elkészült egy tervezet, Kertai megnézte és mindig talált benne valami kifogásolnivalót. De azért végül eljutottak a végleges megoldásig. Kész lett a mű, ám a város vezetői úgy érezték, e nagyszabású munka egyik fontos elemére, a főnixmadár mellett megjelenő sellő alakjára nincs szükség. Míg készült a kút, addig is ki-kivonultak sellőnézőbe a megrendelők, majd úgy döntöttek, hogy oké, felkerülhet a nőalak a kompozícióra.
Néhány nap múlva azonban üzent a polgármester, hogy mégsem kell. És a zsűri megérkezése előtt, amikor a művész nem volt Debrecenben, lefűrészelték a fedetlen keblűt; raklapra tették, és egy szűk lejáraton keresztül levitték a pincébe.

A rossz, baloldali nyelvek persze azt sutyorogták, hogy a polgármester feleségének nem tetszett az alkotás, de ez végül nem nyert bizonyságot. Ami tuti volt viszont, hogy a szerencsétlen nőalakot és a szerencsétlen alkotói lelket egy ronda fűrésszel megbarmolták.

(Jut eszembe: másik esetről is pletykáltak a szocik, amikor a first lady ízlése nem csengett egybe a létrejövő alkotással. Konkrétan itt, alattam, a Kölcsey ülőgarnitúrájának huzatát kifogásolta – állítólag!!!!!!! – az asszony, akinek a román trikolór színeiben pompázó, piros-sárga-kék huzat nem igazán jött be, ezért kékre cseréltette. De ez sem nyert bizonyságot, csak úgy beszélték, szintén kampányidőszakban. Igazából pedig nekem most fogalmam sincs, milyen színű fotelek vannak itt, alattam. De ha megittam a kávémat, és megszámoltam az összes tornyot, amit innen momentán látok, akkor lerepítem magam az üveglifttel a földszintre és szétnézek.)

Na, jó bő lére eresztettem, de kellemes volt kicsit nosztalgiázni. A lényeg a fontos: mától új szökőkútban gyönyörködhetnek a debreceniek. Akkor is, ha tetszik Valakiknek, de akkor is, ha nem.

Legfeljebb, ha kell, csonkítanak rajta egy kicsit…

Reggeli a kávézóban

„Abban úgy van jelen valami nagyon mély transzcendens és szakrális jelleg, hogy kevés a direkt utalás.” Ezt a magasröptű hülyeséget nem én mondtam, hanem Gulyás Gábor, még valamikor, régebben. (Szokott ő máskor is hetet-havat mondani, de ez most mindegy.) A lényeg ezúttal a meglepetéééés, amit kitaláltam neki – többek között ezért a mondatáért.

Ide, le, a testvérkávézóba ugyanis bulit terveznek, az előbb súgta a fülembe a pincérem. Mivel szülinapi vigasság lesz, készülök egy kis ajándékkal GG-nek – hátha meghív kivételesen engem is.

Megérdemli, mert állítólag ő is villásreggelit készít a sajtónak, illetve sajtóreggelire vár – villával. Az egyik firkász cimborám kapott levelet, amiben ezt írja GG sajtósa: „Éppen négy évvel ezelőtt nyílt meg Debrecenben a MODEM. Az elmúlt időszak eredményeiről és tapasztalatairól … sajtóreggeli keretében tart beszámolót és számvetést Gulyás Gábor igazgató.”

És ez az én ajándékom is: számvetés az elmúlt négy évről. Persze csak röviden, amennyi egy szösszentésbe, három templom tornyának megszámolásába és egy fél kávé kortyolgatásába belefér…

A kezdetek: a Modem, amikor még úgy volt, hogy irodaház lesz. Merthogy eredetileg annak tervezték. Bizony, azért vannak benne azok a sok kis négyszögletes szobák, zárt dobozok hatását keltő terek, a nagy szürke hatalmasság kétezer négyzetméteren – semmi múzeum- vagy galériajelleg, semmi művészi áhítat. Irodaháznak indult, nevében pedig DEMO-nak. A falakba is először a demót nyomatták bele, s csak miután rájöttek, hogy az irodaházak kihasználtsága városszerte gyengélkedik, és nincs szükség még egy újabbra a belváros közepén, akkor keresztelték át Modemre, funkcionálták galériává, s akkor került a falra az utóbbi nevezet is.

A folytatás: többféle módon megtestesült itt már a messianizmus, például Kósa Lajos mellszobra vagy Leonardo üveggyapot lója segedelmével. Utóbbi elég markáns volt, gigantikus, élethű hasonmás, jó az a vidéki taplónak-alapon. A feketében játszó, polgármesteri mellszobor sem sült el valami jól, s nem azért, mert nem Lajos megrendelésére készült, hanem mert előnytelenül ábrázolta a pmestert. (Illetve pont úgy, ahogy kinéz. Ő ilyen, hát istenem.) De rendezett itt ez a mackós szőrmók (GG) igazi messiásos kiállítást is, sok vérrel, szenvedéssel – igazi kínszenvedés volt.

Kósán magán kívül egyébként Sztálin is kapott szobrot, szintén nem saját megrendelésre, és Gulyás direktor mellett Farkas Berci is vezetett tárlatot. Akadtak továbbá olyan kedvesen röhejes megmozdulások, mint amikor a taxisok éjszaka ingyen mehettek be már nem is tudom melyik kiállításra. Szóval van mire emlékezni, GG majd biztos kiemeli a legeslegjobbakat.

Ami a fránya lóvét illeti, hááááááááááát…A Modem 2007-et 53 millió forint veszteséggel zárta, a következő év végére a hiány már „csak” 38 millióra apadt. Aztán hogy, hogy nem valahonnan 42 millió lejárt számlakövetelése kerekedett, aminek a törlesztésére az önkormányzat nem adott többlettámogatást, maradt tehát a hitelfelvétel. Nem túl fényes anyagi karrier (mármint intézményileg tekintve). De a Modem él és virul, nála már csak Gulyás Gábor érzi magát rózsásabban.

A szerdai villásreggeli nyilván gesztusértékű: gesztusfestmények közé, kis magyar pornográfiás fílinggel körítve, villára szúrt falatkákkal várja a sajtósokat az általa vezetett szentélybe.

Ami eredetileg irodaháznak készült.

25 éves és profi

Kósa Lajos ma megint hülyeségeket beszélt. És ezt most nem a szocialisták mondják , hanem én.

A legszebb, ami ma elhagyta a száját ez volt: A hatóságok felmérései is azt támasztják alá, hogy kiegyensúlyozott a DTV. Hát milyen lenne? A súlyozásra törekedvén például mindig megszólaltat minden oldalt: jobbra ül a polgármester, balra a szemüveges-jófiús frakcióvezető , középen meg ott a riporter. És mindenki elmondhatja, hogy a nap az narancssárga, akármerre süt is és akárki is áll az útjába.

De milyen kapkodva írok most! Csak úgy, minden előzmény és templomtoronyszámolgatás nélkül belevágtam a mai nagy esemény csesztetésébe. Abba, hogy itt, mellettem-alattam tartották ma a debreceni tévé 25 éves születésnapi zsúrját – nélkülem. Pedig azt reméltem, hogy engem, mint a Kölcsey Tetőterasz Kávézó egyetlen törzsvendégét, sőt, megkockáztatom: az egyetlen vendégét, meghívnak egy kis nasira. Na mindegy, biztos olvasták a legutóbbi szösszentésemet és megsértődtek.

A fontos az az, hogy a sütis-kólás eseményen a szocialisták, baloldali érzületű emberek, radikálisan gondolkodók és kisebbségek – szóval a megjelentek – egy „független műhelyt” ünnepeltek. Legalábbis Kósa Lajos ezt mondta. A polgármester úgy látja (valami szupijó szemüvege lehet), hogy az ott folyó munkát a szakma, a „helyi televíziós társadalom” is elismeri.

Paffffffffff!

Nem, kedves barátaim, nem az állam esett le, csak a kiskanalam, amivel a kávét kavargatom, miközben számolom a tornyokat.

Szóval a helyi televíziós társadalom... Khmmm. Igen, aha, ja... Hogy mire gondolt polgármester úr? Nyilvánvaló. Tele vagyunk Opra Vinfrikkel, Gordon Remszikkel, viszont elkerülnek minket a naiv kazahsztáni tévériporterek. Mi más is lehetne itt, kérem, mint helyi tévés TÁRSADALOM?!!

Kósa úr szerint egyébként a független műhelymunkát az is bizonyítja, hogy a „szakmát (???) a Debrecen Televízióban elsajátító riporterek, műszaki dolgozók a legkülönbözőbb országos televíziókban folytatták karrierjüket”. Tényleg nagy karrier lehet Szellő István feje felett bekapcsolni a lámpát vagy Trutykó után cipelni a mikrofonállványt. Na jó, elismerem, van 1-2 szerencsés, aki, miután elsajátította a Debrecen Televízióban a szakmát, inkább Pestre ment elfelejteni azt. Mert például míg a Napszemlében halálbűngyenge volt az a magas, vékony gyerek, addig a keri csatorna magazinját egész jól vezette. Na de nagyon elkanyarodtam már a Nagytemplom két szép tornyától…

Szóval a détévé egy faszányos valami, pláne, hogy még gazdálkodásilag is menő. (Ennek reprezentálására talán ez is magyarázatot ad.) Kósa Lajos ugyanis azt is kiemelte, hogy a(z önkormányzati) cég a piacról több bevételre tesz szert, mint amekkora támogatást kap a fenntartótól.

Gratulálunk hozzá, ezt elérni ezzel a színvonallal tényleg igazi kihívást jelenthet.

Főleg a helyi tévénézőtársadalom számára.

A napsárga és a narancsos

Azt mondják, itt alattam-mellettem, a Kölcsey Központ Báltermében nemsokára két puccos rendezvény is lesz. Az egyik fideszes, a másik napsárga. És kicsit talán rokoníthatók egymással.

Vagy nem. Elképzelhető ugyanis, hogy semmi közös vonás, ugyanazon vendégek, hasonló értékek mentén húzódó ideológia nem üti fel a fejét a két bulin. Majd meglátjuk.
Egyébként az egyik csak akkor lesz a Bálteremben, ha eső lesz. Ha nem lesz, a buli sem (bent) lesz, hanem kint. A Dezső téren, alattam. Nekem végül is mindegy, mert én mindenképpen itt leszek, a teraszon fent, és miközben kortyolgatom a kávém s számolom a tornyokat, hallgatózom, fülelek is majd ezerrel.

Az egyik esemény egy családi nap, a fidesz szervezi le, a térre. A kampánynyitó kampánybeszédet természetesen Kampány-Kósa Lajos mondja, ameddig csak lesz benne kampányszusz. Eljön majd Szandi testvére, Pintácsi Nemtudomkicsoda is, aztán pedig Jantyik Zsolt megy majd a hegyen, Pálffy Ájtatos István keresztény lelkületű, négy évre, saját kérésére felfüggesztett újságíróval karöltve.

Bár utóbbi igazából nem tom, miért jön el erre, amikor egy hét múlva megint el fog jönni hozzánk. Legalábbis nekem azt súgták a bennfentes barátaim, hogy ő is meghívást kapott a Debrecenből elszármazott újságírók találkozójára. Pontosabban rajta van a listán, aztán vagy eljön, vagy nem – de ez most mindegy is.

A lényeg az, hogy mint megtudtam, az általam annyira szeretett, magas színvonalú, elfogulatlan, pártatlan, pártokon felül álló, azokon átívelő, igazi tehetséggondozó intézményként működő városi tévé már 25 éves lesz. Igazából ezt nem most tudtam meg, hiszen eszembe jutott, hogy annak idején, úgy kábé 1988-ban a városi tanács többször is tanácskozott a helyi tévé sorsáról. Hogy mi legyen vele, hiszen több lakótelepen lehetett ugyan fogni, de a továbbfejlesztésre már akkor se volt pénz.

A lakosság azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a város egész területén igényt tart a helyi televízióra. Mivel akkoriban (hogy, hogy nem) még nem Kósa Lajos és a narancs-frakció vezette a megyeszékhelyet, a városatyák annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a „helyi tévé a várospolitika formálásának is hatékony eszköze”.

(Ez nem is tudom, hogyan jutott most eszembe, talán úgy, hogy itt ültömben hirtelen megláttam, amit eddig soha: az Attila téri templom tornya integet felém, mintha azt mondaná a kávémhoz, egészségemre!)

Na szóval az akkori képviselőelvtársak végül kimondták a döntést, hogy Debrecen egész területét be kell kapcsolni a városi televíziózásba. És ha 25 éves a helyi tévé, akkor – ha jól számolom – még ennél is korábban, 1985-ben indult útjára az egész sikerpropaganda, igaz, jelentős mértékű gellert kapott a küldetése az eltelt időben. Vagy van olyan, aki úgy érzi: a dtv ma a várospolitika formálásának hatékony eszköze?

A negyedszázados múltra visszatekintő és legalább ilyen hosszú jövő előtt álló, a vagyonkezelő honlapján magát „meghatározó jelentőségű helyi elektronikus média”ként aposztrofáló détévé tehát szintén a Bálteremben fog bulizni.

Ha lesz eső, ha nem: a szócsövesek ünneplése időjárástól független.

Csak a politikai hovahajlás a fontos. De az nagyon.

Halottsiratás

Nem tehetek róla, de Hende Csabáról Gyurcsány Ferenc, Gyurcsány Ferencről pedig Kósa Lajos jutott az eszembe. Brutális egy gondolkodásom van.

A ma reggeli híradóban láttam ugyanis az egyik tudósításban, hogy Hende Csaba könnyező szemmel ül a megsérült katona halálát bejelentő sajtótájékoztatón, tán még a szája is remegett. Szabályosan csillogtak a szemében a szomorúság könnyei, amit azért utálok, mert egy miniszternek (még ha honvédelmi, akkor se) nem feladata az idegenben elesett katonák megsiratása. Nevetséges és álszent lesz egy ilyen, krokodilkönnytől bepárásodott szempár láttán az egész tájékoztató.

Épp ezért jutott eszembe – számtalan, szebbnél szebb gondolat helyett – Gyurcsány Ferenc és az ő hasonlóan ripacs álrészvét-nyilvánítása. Neki akkor csuklott el a hangja, amikor az augusztus 20-ai vihar áldozatairól beszélt. Ha jól emlékszem, doorstep sajtájt tartott (de ha nem, az is mindegy), vagyis rögtönzöttet, akik ott voltak, jó sokan, elkaphatták egy pár mondat erejéig – jól mutatott (szerinte) a sírósra vett szereplés. Senki nem mondta meg neki, hogy a produkciója inkább visszatetszést kelt, mint szimpátiát, s a bánat helyett a röhej árad a gesztusaiból.

Azaz miket beszélek? Hát dehogynem mondta meg neki valaki! Kósa Lajos igenis szóvá tette, mennyire hiteltelen és gyomorforgató ez a fajta álömlengő műrészvét, pláne, hogy ugye a felelősségvállalással, illetve a konkrét felelősök megtalálásával is súlyos gondok voltak akkoriban. Hogy Lajost idézzük, jól megbüntették a kettes portást, a vezérek meg minden további nélkül maradtak, ahol addig is voltak. Szóval abban a helyzetben pityeregni ismeretlen emberek elhunytán, enyhén szólva is szánalmas volt.

Kósa tehát megmondta. Igaz, valami sajátos értelmezés miatt, pontosabban a régi ismeretségre hivatkozva az ő hangja is el-elcsuklott, amikor Balla Irmáról emlékezett meg a szörnyű eset utáni első közgyűlésen, és a fiatalon meghalt EP-képviselő temetésén is elsírta magát. Pedig ezekben az esetekben sem tartozik a nagy nyilvánosságra az, hogy ő (vagy bárki vezető politikus) magánemberként hogyan érez a történtekkel kapcsolatban.

Aki politikus, legyen egy kicsit diplomata is. A könnyeit és a haragját nyelje le, ha pedig muszáj kiadnia magából a cuccot, bőgje ki magát a felesége vállán.

Gyanítom amúgy, hogy tízből kilencnek otthon már eszébe sem jutnak a szerencsétlen halottak.

A polgármester elfoglalt

Kósa Lajos ugráltat. Na nem engem, mert én ide vagyok szögezve a kényelmes székemhez a csupazöld környezetemben, és fel se állok addig, míg azt a hat templomtornyot meg nem számolom, amit innen látok.

Hanem az újságírókat és a munkatársait ugráltatja. Történt ugyanis, hogy az egyik sajtós cimborámat meginvitáltam ide, a tetőterasz fenséges zöldjébe, inna meg velem egy kávét, kortyolgatva. Mondta jó, pénteken hamar végez. Meg is beszéltük a déli 12 órát, mert úgy gondolta szegény haver, hogy addig, ha Kósa egy csomót késik is, mindenképpen befejeződik az általa tartott, 10-re hirdetett sajtótájékoztató. Mint mindenki, aki ismeri Kósa Lajost, és tudja, mennyit beszél (főleg ha olyan hálás témáról van szó, mint a talicskányi kopogtató összegyűjtése), így én se csodálkoztam, hogy két órát hagy rá a cimbi a sajtájra.

Ám tegnap leszállt az asztalomra egy postagalamb itt, a tetőn, és levelet hozott (lájf. basahalomosan). Azt írta benne a haver, hogy módosította a Fidesz sajtótitkára az időpontot, s a pénteki kopogtató-ömlengés kezdete 10 óráról 11-re változott. Tehát a kávékortyolgatás is csússzon egy órát!
Nem probléma, üzentem vissza a galambbal, majd én addig számolgatom itt a tornyokat, úgysincs jobb (se bal) dolgom.

A mai légipostával azonban újabb üzenet érkezett. A haver ezúttal azt írta: Kósa Lajos sajtósa (vagy a Fideszé, de ez most mindegy is) szíves elnézésemet kérte az időpontváltozások tekintetében, „melyet Kósa Lajos polgármester úr elfoglaltsága, és a különböző felkérései módosít. A végleges időpont 2010. szeptember 3. 09 : 00.” Eltekintve a nyelvtani egyeztetés hiányától, teljesen érthető.

A főember már rég összetalicskázta az ajánlóit, minek várna tovább, hogy kihirdesse, amit úgyis mindenki tud – hogy ő lesz a Fidesz polgármesterjelöltje Debrecenben.
Nagy dolog! A sajtájt akár összehívni is felesleges, annyira nincs már ennek hírértéke itt, e templomtornyoktól ölelt kis város langyoska médiavilágában.

Vagy van még, aki csodálkozik?

Kicsi a világ

Egy liftgyártó vagy -javító társaság biztosan nagyon örül annak az új, 80 lakásos társasháznak, amelyet a Csapó utcán fognak felépíteni, mivel 5 felvonó is lesz benne. Mégsem erről jutott eszembe Papp László Fidesz-frakcióvezető kedves felesége.

Azt olvasom a városháza hirdetményén, hogy a műszaki osztály a július 9-ei határozatával építési engedélyt adott a Csapó-Bau Kft.-nek (Debrecen, Kazinczy utca 12.) a Csapó utca 43. alatti ingatlanra tervezett „pince + földszint + III. emelet szintszámú, nyolcvan lakásegységet és egy bankfiókot, valamint teremgarázst és kiszolgáló helyiségeiket magába foglaló lakóépület építésére, és öt személyfelvonó elhelyezésére vonatkozóan.”

Szóval az engedélyt megadták, épülhet a bankos-garázsos, 80 lakásos társasház a Csapó utcán. Már csak azért is, mert nem tudok róla, hogy bárki aláírásokat gyűjtött volna ellene. Mint annak idején a tócóskerti balhénál, amikor az István útra akartak – egy maradék falatnyi zöld területen – hasonló monstrumot építeni.

Na de ne szaladjunk már ennyi előre, vagyis vissza a múltba, maradjunk kicsit a Csapó-Baunál. A cégközlöny szerint a Kazinczy utca 12. szám alatt székelő cég július 2-án nyitott számlát a takarékban, ezt 7-én jegyezték be a közlönybe, és 14-én már kifüggesztették a hirdetményt, amelyet 9-én hagyott jóvá a műszaki osztály. Ez aztán a gyorsmenet!

Ami csak azért szúrt szemet itt, a teraszon üldögélő, templomtornyokat számlálgató rosszmájú énemnek, mert egy évvel ezelőtt, 2009 augusztusában is keletkezett valami hasonló hirdetmény a városházán, ugyanerre a telekre. Értesítés eljárás megindításáról – ez volt a címe, s ebben arról értesítették az érdeklődőket, hogy „az ÉP-KER-INVEST KFT. a Debrecen, Csapó u. 43. sz. alatti 6883/2 hrsz-ú ingatlan beépítésére összevont építési engedélyezési eljárást kezdeményezett, amely ügyféli minőségben a mellékletben felsoroltakat is érinti. A kérelemmel érintett ingatlan helye: Debrecen, Csapó u. 43. sz. alatti 6883/2 hrsz-ú ingatlan. - az ügy tárgya: 80 lakást és egy irodát magába foglaló épület elvi keretengedélyezési eljárása.”

Tehát nem a Csapó-Bau, hanem az Ép-Ker-Invest Kft. kezdeményezett ott valamit. Amelynek az irodája egyébként véletlenül épp a Kazinczy utca 12. alatt van, akárcsak a Csapó-Baué. (Olyan lehet ez a Kazinczy 12., mint a Hatvan utca 58. ? Sok jó kis cég egy helyen is elfér!) De ez most mindegy is.

Épkerinveszt, épkerinveszt… Ismerős valahonnan…

Ja, persze! Ez volt az a cég, amely néhány évvel ezelőtt, az István úton 70 lakásos társasházat akart építeni. Ami viszont a zsebkendőnyi zöldfelülethez minden áron ragaszkodó panellakókat kihozta a sodrából. Aláírásokat gyűjtögettek, s végül, ha jól emlékszem, célt értek. Ám volt egy mellékvonala is annak a balhénak, amit Kovács László, SZDSZ-es képviselő feszegetett, s amit Papp László fideszes frakcióvezető mélységesen kikért magának. Konkrétan az, hogy a fideszes képviselő a felesége révén érintett lett abban az ügyben. Kovács tulajdonosként aposztorfálta a hölgyet, mire Papp közleményben pontosított: csak egyhatod üzletrésze volt az asszonynak, s azt is eladta gyorsan. „A társasházra 2004 májusában adták ki az engedélyt, a feleségem csak júniusban lépett be a kft.-be, a mostani építkezésben pedig nem kíván részt venni” – védte feleségét a politikus, köznevetség tárgyává téve őt a második mondatával. Naná, hogy a hölgy nem akart mindenáron malteros kanalat ragadni.

Igaza volt egyébként Papp Lászlónak, én is védtem volna, és védeném ma is a feleségemet (ha volna).

Tehát ez az épkerinveszt tavaly már folyamodott engedélyért egy Csapó utcai ingatlanra, amit most egy alighogy számlát nyitott, újnak tűnő kft. kapott meg.
Nincs ebben semmi különös, és pláne semmi kivetnivaló. Csupán csak az a közhely jutott az eszembe, hogy milyen kicsi a világ.

Érdek(lődés)ek köre

Részlet egy FB-oldalról:

Sándor Huszti

Ismerősnek jelöltedMegjelölés ismerősként

Adatok

Sándor csak bizonyos információkat oszt meg mindenkivel. Ha Sándor az ismerősöd, küldj neki üzenetet vagy jelöld meg ismerősként.Ha ismered Sándor-t, küldj neki üzenetet!

Magamról
Alapadatok Nem: Férfi

Érdeklődési kör
Egyéb Kósa Lajos, Stanley Kubrick


Tulajdonképpen semmi különös nincs abban, ha valakinek az érdeklődési körébe Kósa Lajos is beletartozik. Pláne Stanley Kubrick mellett ugye! Nem semmi! És igazából nincs rá semmi okom, hogy most kellemetlenkedjek meg minden, csak az jutott eszembe, hogy vajon miért tartja valaki fontosnak közzé tenni a fészbukon a Kósát „tartalmazó” érdeklődési körét, amikor pedig más információt egyáltalán nem ad meg magáról. Ismerőseit nem látni, csak annyi derül ki, hogy érdeklődik Kósa Lajos után.

Ami miatt az ember itt, a terasz zöldjében, a Nagytemplom tornyainál kicsit messzebb is ellátva arra gondol, hogy valahonnan esetleg ismerik egymást, netán jóban vannak. Mármint Kósa Lajos és Huszti Sándor. Ami persze megintcsak egyáltalán nem büntetendő dolog, ha úgy van egyáltalán.

Mindössze azért szúrt szemet, mert az önkormányzati hírmondó dehiren nem sok hirdetést látni, van egy szegényes DKV-s lent, meg egy papírírószeres középen. Van viszont egy fent,fő helyen, ami rögtön szemet szúr: a Huszti-kert lakóparké, amelyre rákattintva az irigylésre méltó gazdagság és jómód lehetősége tárul fel a szemünk előtt. Hogy micsoda üzletközpontos-arborétumos, állatokban és növényekben gazdag életteret kínálnak ott a pénzben és kapcsolatokban gazdag helyi lakosoknak.

Majd, ha felépül, ha megveszik, ha elkészül. Amihez persze nyilván kellenek a jó kapcsolatok, az önkormányzat (képviselő-testület) és a hivatal simulékonysága, együttműködő hozzáállása, nehogy má vele akadékoskodjon a sok könyöklős tintanyaló, mint teszi azt a csóró, hitelből építkező egyszerű emberekkel. Azokkal, akiknek valószínűleg nem Kósa Lajos tartozik az érdeklődési körébe.

Persze az is lehet, hogy a lakóparkot az önkormányzati hírportálon reklámozó Huszti Sándor, valamint a Facebookon lévő ugyanilyen nevű úr csupán névrokona egymásnak, s az is elképzelhető, hogy a drusza érdeklődési köre meg az épít(kez)ési vállalkozóé nem egyezik meg. De azért ez nem nagyon valószínű.