Felér egy foghúzással

Nem tudom, hogy ha a hátralévő életemben még alkalmassá válhatnék a szülésre, hova mennék. De azt sejtem, hova kellene Geréb Ágnesnek mennie.

Ugyan Dr. Sarlatán nem Debrecenben praktizál, itt is mindig indulatokat szít a kórházi kontra otthon szülés kérdése. A firkász cimbim felesége legutóbb a Kenézyben szült, ami után megfogadta, a közelébe se megy többet annak az intézménynek, legalábbis ami a szülészet-nőgyógyászatot, vagyis annak azt az egy orvosát illeti. Egy másik barátom párja pedig a klinikán nyomta ki magából a gyereket, igaz, már vagy 15 évvel ezelőtt, de szintén kijelentette, oda többet nem. Mégis, mindkét asszony ódzkodik az otthonszüléstől…

Mert az, ahogyan Geréb csinálja, inkább ijesztő és visszataszító, mint szimpatikus – ebben a formában nem követendő.

De mi volt a baja a két ismerősömnek a két debreceni intézménnyel? Alapvetően, az ellátás tekintetében semmi. Kértek (ha kértek), és kaptak (ha kértek) érzéstelenítőt, törődtek velük a szülésznők, tiszta volt a (külön)szoba, és jutott pár elterelő, jó szóra is energia. Ami a klinikán mégis baj volt, az a bababarát ellátás, amire az ismerősöm nem volt felkészülve: arra, hogy nulla órától éjfélig vele lesz a gyerek, akit még bepelenkázni se tudott, szoptatni se, tanulta még csak az egész anyaságot, de ahhoz viszont már nem volt elég segítség a kórházban. Úgy érezte, nem törődnek vele eléggé.

A kenézys ismerősöm viszont az orvostól akadt ki. Aki durván ráförmedt, hogy nem jól tartja a karját az infúzióban, hogy nem jól nyom (a fájásgyengeségről mintha nem vettek volna tudomást, vagy csak azt hitték, az oxitocin mindent megold), meg minek sír azon, hogy a gyerek kulcscsontja eltört, előfordul az egy ekkora súlyú babánál. (Apropó súly: vajon arra miért nem derült fény, hogy a magzat nem 3 kilóval, ahogy várták, hanem 4,30-cal született? ) Ráadásul a doki mintha amiatt lett volna a legidegesebb, amiért nem mehetett haza a szokásos 3 órakor, hanem majd csak 5 után.

Szóval mindkét esetben az emberi oldal sérült valamennyire. Épp az, aminek fontosságát az otthonszülés hirdetői is szokták emlegetni. Az emberi hangot, a humánumot, az empátiát, a kellemes, lágy zenés környezetet meg a többit.

Mégsem akar egyikőjük sem otthon szülni, inkább mennek másik orvoshoz, esetleg másik intézménybe, de mindenképp kórházba, mert ma még csak ez van. Nincs kitalálva más. És ezt jó lenne, ha dr. Geréb is felfogná végre. Amíg pedig képtelen tudomásul venni a korlátait, addig korlátok közé kell zárni. Vagy rács mögé – aztán védje onnan a maga igazát.

Most, hogy a forró kávét kortyolgatva hirtelen megfájdult a fogam, nem épp kellemes rendelőszag csapta meg az orromat itt fent, az amúgy fantasztikus levegőjű, csupazöld környezetben.

Biztosan a foghúzás is sokkal kellemesebb lenne egyébként az otthoni fotelünkben, tévénézés közben, megfelelő körülmények között, 100 százalékos biztonsággal, steril körülmények közepette. Mégse jut eszébe senkinek, hogy házhoz hívja a fogorvosát.