A nap szamárfüle

Győri Gyula ma elköszönt. Én ugyan nem voltam ott a közgyűlésen, de ha hinni lehet az önkormányzati tévés hírportál tudósításának (és miért ne lehetne, hiszen ha a közgyűlés valamelyik fideszes tagjának megszólalásáról számol be, tuti a hitelesség!), akkor bizony Gyula meghatódott azon, hogy 13 év képviselői életformát maga mögött hagyva karrierje új röppályára áll. A valamikori szakmunkástanulót a kitartása, szívóssága, na meg a Fidesz iránti megkérdőjelezhetetlen elkötelezettsége magas pozícióba juttatta: légügyi elnökhelyettes lett a közlekedési hatóságnál.

Arról, hogy le kell-e emiatt mondania az önkormányzati képviselőségéről, sokáig nem tudott egyértelműen nyilatkozni. Az viszont hamar kiderült, hogy az új munkakör olyan sok budapesti elfoglaltságot ad majd a lenctelepiek eddigi mentorának, hogy nem tudná a tulajdonosi bizottsági elnökséget teljes erőbedobással ellátni – ezért arról már hamarabb lemondott.

Végül aztán úgy döntött, az egész Lenctelepet és környékét, illetve annak képviseletét, menedzselését leadja – legfőképpen azért, mert összeférhetetlen. És ma elköszönt, még ha némi képzavarba bonyolódva is, de meghatódva mondott köszönetet, és mondott le. Így fogalmazott: reméli, nem csak szamárfül lesz munkája egy, a város történetéről írandó elképzelt könyvben.
Amin aztán jól összeszólalkozott, vagy legalábbis nézetkülönbözött a Debreciner Hírek néhány olvasója a fészbukon. Debreciner ugyanis, a tőle már megszokhatott , flegma stílusban közölte: ez volt a nap dumája. Mire néhány jobb érzésű, finomabb lelkületű, esetleg lenctelepi olvasó érzékenyen reagálva azt mondta: ez nem bulvárhír, nem bulvárújság, miért ez a „gáz” megjegyzés, hogy a „nap dumája”. Szó szót, hozzászólás beszólást követett, mire végül oda lyukadtak ki, hogy akkor Győri Gyula mai búcsúbeszéde legyen a „nap szamárfüle”.

Amúgy Gyula tényleg elég képzavarosan beszélt. Mert mi az, hogy a város történetéről írandó, képzeletbeli könyvben egy szamárfül lesz a munkája? Először is a város történetét folyamatosan írja a debrecen.hu – a história megörökítése tehát nem képzeletbeli, csak egy szolgálatkész nyomdát kell találni, ha eljött az idő –, de ebben az egyes képviselőkről említést sem tesznek. Másrészt egyébként, ha tennének, akkor is nyilván a rekordereket emelnék ki, amilyen például Szabó Gyula, az Epreskert kezdetektől aktív, kizökkenthetetlen, leválthatatlan és pótolhatatlan képviselője (természetesen fideszes politikus). De ilyenről szó sincs, a történetíró csak a polgármestereket, tanácselnököket említi, Győri Gyulának esélye sincs bekerülni a Debreceni Históriába. Szamárfülként se.

Esetleg ha a légügy terén tenne valami olyat, ami egyedülálló, történelmi jelentőségű, például életet lehelne a német charterjáratokba, vagy eladná a törököknek a repteret – ám erre momentán nem sok esély van –, a lábjegyzetbe még bekerülhetne. De mondom, erre nem sok remény mutatkozik, még akkor sem, ha ő lett a honi légügyek legfőbb vezérürüje, és akkor sem, ha ő a vagyonkezelő holding felügyelő bizottságának az elnöke is. Ez utóbbi pozíciója egyébként azért fontos, mert a „reptérfejlesztés” címszó alatt a dvrt.hu-n (a város vagyonával gazdálkodó cégcsoport honlapján) csak egy jó nagy fehérség található, márpedig a felügyelő bizottság elnökeként és légügyi elnökhelyettesként joggal elvárható volna, hogy ezt a fehér lapot betöltse mondanivalóval. Célokkal, programokkal, fejlesztésekkel, tervekkel. Teendőkkel. Igenis elvárjuk tőle, hogy a debreceni repteret felvirágoztassa, felfejlessze. Ha már ott van. És ha már a bokros pesti teendői ellenére a felügyelő bizottsági elnökségéről, valamint az azzal járó 170 ezer forintos tiszteletdíjról nem mondott le.

Győri Gyulát a közgyűlésben ma elbúcsúztatták, munkáját tapssal köszönték meg.
A német fürdőturisták és a lengyel barátaink nevében mondom: várjuk a folytatást, a kérdésekre a választ, ahogy orosz barátaink írták a felejthető szovjet-magyar levelezések végén: zsdu átvéta – ahogy a madár a nyarat.

Az elnök embere

FB-s párbeszéd a megyei közgyűlés új elnökéről: Ki az a Bodó Sándor? Sárrétudvari pógármonstere. Jó, na, és? Semmi, több...nem zavar vizet.

Ha Kósa Lajost lelepkefingozzák, akkor szegény Bodóra mit mondanak? Hogy hangyányi alfarhang valahonnan a Sárrétről?

Lehet, hogy az, de valamiért most mégis elővették, pozicionálták – lapot kapott a nagyok közt. Ő léphet Rácz Róbert nyomába, már ha ez lehetséges egyáltalán. Az viszont legalábbis biztosnak látszik, hogy ő irányítja majd a megyei közgyűlést, hiszen ha a megyei Fidesz-választmány úgy döntött, hogy így legyen, akkor az országos is nyilván rábólint, s azt mondja: legyen úgy.

Bodó Sándorról eddig valószínűleg a megyei közgyűlés tagjait és Sárrétudvari lakóit kivéve senki nem hallott. Pedig állítólag 12 éve tagja a megyei közgyűlésnek, most is gazdasági bizottsági elnök, ráadásul 4 éve polgármester Sárrétudvariban. Ez persze nem a megyei önkormányzat honlapján lévő névjegykártyájából derül ki, mert az nulla...

Azt is állítják róla, hogy nagyon rendes, tisztességes tanár, igaz nem olyan rutinos, mint Rácz. Egy magát nánási baloldali érzelműnek nevező hozzászóló pedig odáig megy, hogy azt mondja: ő a „számításba jöhetők legjobbja, aki egy kulturált, normális kapcsolatot tartó ember a vele nem mindig egy nézetet vallókkal is. Én tisztelem, és jó választásnak tartom!” Hallani viszont olyan véleményeket is a szociktól, hogy az új elnök irányítható, totálisan lojális ember. Nadehát ez a Fidesznél sose hátrány, hanem sőt! Elvárás – miért pont ezt teszik szóvá a szocialisták? Mintha náluk nem ez menne egyébként...

Persze az, hogy mennyire lesz karakteres, meghatározó elnök-egyéniség az új ember, majd kiderül. Hogy fölülmúlja-e a Láyer József által képviselt politikát (nem lesz nehéz), netán emlegetik-e egy napon Juhászné Lévai Katalinnal (mint akivel kulturált normális kapcsolatot tartott, holott az övével nem egy nézetet vallott), nem tudni. Mint azt sem, olyan kaliberű lesz-e , mint Rácz Róbert volt.

Mindenesetre, ha lájtos lepkeszellőként indul is közgyűlési elnöki munkája, attól még messzire juthat. Némi rutin, kapcsolati tőke és egy-két durrantás, s az ember végül több lehet egy hangyakukinál.

Rácz, a karrierpolitikus

„– Utána menjünk fallabdázni!
–Nem tudok fallabdázni.
– Miért? Politizálni tudsz?” – a lenge kis párbeszéd egy karácsonyi össznépi gyertyagyújtás alkalmával, csak úgy, mellékesen, a firkász cimbim véletlen füle hallatára zajlott le Kósa Lajos és Rácz Róbert között, a múlt század végén.

Aprócska élc volt a már akkor is sikerekben gazdag polgármester részéről a még csak feltörekvő politikusi karrierről álmodozó Rácznak. Hogy squasholni megtanult-e azóta a történelem-angol szakos tanárember, nem tudni. De hogy a politikához van érzéke, az biztos.


Tegyük fel, hogy nem árnyékra vetődött a sajtómunkás, és tényleg ő lesz a megyei kormányhivatal elnöke január 1-jétől.

Akkor ugyebár nem maradhat ugyanő a megyei önkormányzat elnöke is, mert egyrészt összeférhetetlen, másrészt a 2in1 talán még a saját bevallása szerint is túl sok lenne neki. Pláne, mert az új pozíció legalább 15in1! Rengeteg hivatalt olvaszt majd ugyanis magába; olyanokat, mint az igazságügyi, a mezőgazdasági szakigazgatási, a vidékfejlesztési vagy a földhivatal, az egészségbiztosítási pénztár, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, a munkaügyi központ, a munkaügyi felügyelőség, a munkavédelmi felügyelőség (asse tudtam, hogy ebből ennyiféle van), a fogyasztóvédelmi hatóság, az ökörségvédelmi hivatal, a tisztiorvosi szolgálat, a mérésügyi hivatal, a közlekedési hatóság vagy az oktatási hivatal igazgatósága. Hogy a sóhivatal miért maradt ki, nem tudom, de igazából mindegy is. Van helyette épp elég, amit felügyelhet Rácz.

Illetve aminek – két fallabda-játszma között – a főnöke lehet globálisan. Merthogy a kormányhivatalok elnökei egyébként nem a szakmát viszik majd, hanem a politikai döntéseket hozzák. Navracsics Tibor víziója szerint ugyanis ez az egyedül üdvözítő megoldás, és szerinte nem elfogadhatók a politikai vezetők pártpolitikai befolyásolhatóságát emlegető vélemények.

Úgy gondolja, megbukik az, aki megsérti a demokrácia játékszabályait (ah!), az ilyen politikusokat kiveti magából a magyar társadalom (hah!). Éppen ezért a politikusnak nem lehet érdeke e szabályok megszegése (haha!).

Na tehát! Jelen állás szerint egy olyan szuperhivatal irányításához, ahová az adóhatóságon meg a rendőrségen kívül majd’ az összes többi tartozik, s „egyablaknál” intézkedik majd a nyugdíjas, a munkanélküli, az abortuszra váró és az újdonsült ingatlantulajdonos, nem szükséges szakmai kompetenciával rendelkező vezető. Oda elég egy jó politikus.

Márpedig Rácz Róbert az (lehet). Irodavezetőből, választmányi alelnökből és kampányfőnökből – néhány fallabda-játszma eredményeként – frakcióvezető, ogy-képviselő és megyei közgyűlési elnök lett. Első ember a második vonalban. Kósa jobbkeze.

Nem sértheti meg hát a demokrácia játékszabályait.

Farbára várva

Állítólag orvosi eset. Nem tudja feldolgozni a kudarcot, és beszélni se akar róla, csak vádaskodik, mutyit emleget. Varga Zoltán helyi MSZP-elnök szeretett volna lenni, de minden neki se sikerülhet. A szocialisták azt mondták, nekik bizonyíték kell, álljon hát elő Varga a farbával. Ő pedig előállt – valamivel.

Pedig az elnökválasztáson megbukott, majd MSZP-tagságáról lemondott Varga Zoltán elég mozgalmas pártmunkásságot tudhat maga mögött. Igaz, a belülről fakadó baloldaliságát a valóban baloldali érzelmű ismerősei általában megkérdőjelezték, magyarán azt mondták, nincs neki olyanja. A fő célpontja a jobboldal (vezérhímjeinek) támadása volt, csupán ez sodorta őt a szocialisták közé. Ahol – ennek ellenére – már négy éve egész jól elevickélt, sajtótájékoztatók sokaságát tartotta Zsiros Zsolttal karöltve, vállvetve.

Piszkálta például Kósa Lajos dubai útját, figyelmeztetve rá, hogy az út hétvégére esett, amikor az emírségekben sajátságos munkarend uralkodik. Máskor felidézte, hogy a polgármester 20 évvel ezelőtt fiatal politikusként egy debreceni, Hatvan utcai bérház lakásából indult politikai útjára, s mára jelentős vagyonra tett szert. De szívvel-lélekkel harcolt a fideszesek által felszámolt játszóterekért is. Szóval Varga úgy mutatta magát, mintha elkötelezettje lenne az MSZP-nek. Tán az is volt, mit tudni.

Mindenesetre mostanra jutott el odáig, hogy a háta közepére se kívánja egykori párttársait. A szocialisták pénteki cirkusza után pedig (legalábbis állítólag) körbeküldött a sajtónak egy levelet. Ebben Zsiros Zsolt – meghallgatva Varga kérését – részletfizetésről tájékoztatta egykori pártkatonatársát, s közölte vele, hogy a fennálló 200 ezer forintos tartozását október végéig fizesse ki.

A híradásokban sehol nem láttam a levél kapcsán kelt hírt, anyagot, tudósítást, valószínűleg nem sok mindent tudtak kezdeni ezzel a szerkesztőségek. Milyen tartozás és milyen 200 ezer forint? Csak nem ekkor(k)a összegű mutyikról beszélt ez a jóember?

Mert ez viccnek gyenge, mutyinak meg nulla.