Van benne valami (Június 30.)

„Egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat.”

Míg kihozzák a kávémat, megszámolom azt a három tornyot, amit látok.

Most, hogy itt ülök felette, nem tudok nem rá gondolni. A terasz alatti kortárs kultúrpalota élembere, a robosztus Gulyás Gábor megint nagyot mondott. Szinte beleremeg a terasz, kilöttyen a kávé. Azt mondta ugyanis, hogy a Kósa Lajosról készült freskó (ami amúgy nem az) dilettáns alkotó műve. Márpedig ha ő ezt állítja, akkor lehet benne valami.

A nagy ember annak idején, amikor a nagy kortárs összművészeti betonrengeteg még nem létezett, a polgármester tanácsadója volt. És ő irányította a kulturális főváros projektet is, ami (felejtsük el) sikeresen megbukott. Pár évnyi főtanácsadóskodás után, még mindig bízva benne, 2006-ban megkapta teljhatalommal a Modem irányítását is. A közgyűlés nevezte ki oda, annak rendje-módja szerint, sürgősséggel tárgyalva és döntve, annak megszokott rendje, módja szerint. Nem baj. GG azóta végül is ott van, feszt bizonyít, néha meglepetéseket okoz és nagyon jól kommunikál. Úgy beszél a Modem kiállításairól, mintha értene hozzá, de egy önkormányzati intézményvezetőtől ez el is várható. Akkor is a helyén volt, amikor a polgármester mellszobrát kellett megmagyarázni, kisebb örömére Kósának, nagyobb boldogságára az ellendrukkereknek. De az is csak sikerült neki! Ha kell, rezzenéstelen arccal kijelenti valakiről, hogy művész, ha nem kell, kérés nélkül ledilettánsoz másokat. Lelkiállapotától függ.
Eszembe jutott egy örökbecsűje, amit akkor vetett papírra a megyei napilapban, amikor még nem jegyezték a nevét sehol sem. Ki a legnagyobb paraszt? – úgy rémlik ez volt címe, és mit tagadjuk, Kósa Lajosról szólt. A sorait külön-külön már nem tudnám ugyan visszaidézni, de lényegi mondanivalója az volt, hogy a lagnagyobb paraszt, az….

Márpedig ha Gulyás Gábor ezt állította, akkor lehet, hogy van benne valami.

Ha meg hogy (Június 29.)

[Év]

„Egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat.”

Míg kavargatom a kávémat, a polgármester mai mondásán gondolkodom.

Azt mondta Kósa: azért, mert valaki nem lesz köztársasági elnök, még lehet rendes ember.

Nekem erről az jut eszembe: és azért, mert valaki hamarabb ül le, mint a hozzá vendégségbe érkező nagykövet – ha nehezen magyarázható módon is, de – lehet rendes ember. Legfeljebb csak neveletlen, esetleg bunkó.

Ha valakinek lételeme a pontatlanság, szintén nem bűn.
Ha nem tekinti egyenrangú partnernek az újságírókat, botorság, de nem bűn!
Ha megalázóan beszél a barátaival, gyökérség.
Ha a háromgyerekes családmodellt képviseli, helyeselhető.

Hogy a látványberuházásaival Debrecen imázsát építi, királyság (is lehet).
Hogy rusnya betontömböket, üresen álló teátrumot húzat fel, hülyeség.
Hogy a kimenő-ünneplő ruhája bőrből van, vagányság.
Hogy a gyerekeivel pattan bringára biciklis rendezvényen, látványosságos.

Ha a talpnyalóival a főtéren, kifogásolható.

Hogy szabályt módosít(tat) emiatt, kérdésre okot adó.
Hogy külön íven írja alá Schmitt támogatását, jelentéktelen.
Hogy urambátyám stílusban beszél az általa egyébként támogatottról, a köztársasági elnökjelöltről, az nála szokványos. Tőle ezt szoktuk meg, nincs is ezzel semmi baj.

Nem volt neki gyerekszobája –ettől még éppen lehet rendes ember.