25 éves és profi

Kósa Lajos ma megint hülyeségeket beszélt. És ezt most nem a szocialisták mondják , hanem én.

A legszebb, ami ma elhagyta a száját ez volt: A hatóságok felmérései is azt támasztják alá, hogy kiegyensúlyozott a DTV. Hát milyen lenne? A súlyozásra törekedvén például mindig megszólaltat minden oldalt: jobbra ül a polgármester, balra a szemüveges-jófiús frakcióvezető , középen meg ott a riporter. És mindenki elmondhatja, hogy a nap az narancssárga, akármerre süt is és akárki is áll az útjába.

De milyen kapkodva írok most! Csak úgy, minden előzmény és templomtoronyszámolgatás nélkül belevágtam a mai nagy esemény csesztetésébe. Abba, hogy itt, mellettem-alattam tartották ma a debreceni tévé 25 éves születésnapi zsúrját – nélkülem. Pedig azt reméltem, hogy engem, mint a Kölcsey Tetőterasz Kávézó egyetlen törzsvendégét, sőt, megkockáztatom: az egyetlen vendégét, meghívnak egy kis nasira. Na mindegy, biztos olvasták a legutóbbi szösszentésemet és megsértődtek.

A fontos az az, hogy a sütis-kólás eseményen a szocialisták, baloldali érzületű emberek, radikálisan gondolkodók és kisebbségek – szóval a megjelentek – egy „független műhelyt” ünnepeltek. Legalábbis Kósa Lajos ezt mondta. A polgármester úgy látja (valami szupijó szemüvege lehet), hogy az ott folyó munkát a szakma, a „helyi televíziós társadalom” is elismeri.

Paffffffffff!

Nem, kedves barátaim, nem az állam esett le, csak a kiskanalam, amivel a kávét kavargatom, miközben számolom a tornyokat.

Szóval a helyi televíziós társadalom... Khmmm. Igen, aha, ja... Hogy mire gondolt polgármester úr? Nyilvánvaló. Tele vagyunk Opra Vinfrikkel, Gordon Remszikkel, viszont elkerülnek minket a naiv kazahsztáni tévériporterek. Mi más is lehetne itt, kérem, mint helyi tévés TÁRSADALOM?!!

Kósa úr szerint egyébként a független műhelymunkát az is bizonyítja, hogy a „szakmát (???) a Debrecen Televízióban elsajátító riporterek, műszaki dolgozók a legkülönbözőbb országos televíziókban folytatták karrierjüket”. Tényleg nagy karrier lehet Szellő István feje felett bekapcsolni a lámpát vagy Trutykó után cipelni a mikrofonállványt. Na jó, elismerem, van 1-2 szerencsés, aki, miután elsajátította a Debrecen Televízióban a szakmát, inkább Pestre ment elfelejteni azt. Mert például míg a Napszemlében halálbűngyenge volt az a magas, vékony gyerek, addig a keri csatorna magazinját egész jól vezette. Na de nagyon elkanyarodtam már a Nagytemplom két szép tornyától…

Szóval a détévé egy faszányos valami, pláne, hogy még gazdálkodásilag is menő. (Ennek reprezentálására talán ez is magyarázatot ad.) Kósa Lajos ugyanis azt is kiemelte, hogy a(z önkormányzati) cég a piacról több bevételre tesz szert, mint amekkora támogatást kap a fenntartótól.

Gratulálunk hozzá, ezt elérni ezzel a színvonallal tényleg igazi kihívást jelenthet.

Főleg a helyi tévénézőtársadalom számára.