Volt itt minden: becsületsértés, rágalmazás, nyílt levelek tömkelege és lakás nélkül maradt roma honfitársak. Zajlott az élet kisebbségben.
Boxi bocsánatot kért. Ami azért szép dolog, mert érthetetlen. Először is elmondatta mindennek Aba-Horváth Istvánt, az e téren már sokat próbált cigány képviselőt. Hogy így bírósági eljárás meg úgy közpénz-sikálás, fideszesen szólva „lényeg a lényeg”: az önkormányzati választásokra ne tegyék olyan előkelő helyre a megyei listán. Aztán Lendvai Bátor Zsolt, aki a nyílt levelet megírta, hirtelen ugyanezen megbotránkozott, kilépett és jól beintett a lungónak. Minek utána pedig Boxi – Balogh Miklós, a LD megyei elnöke – elnézést kért, sőt még méltatta is a korábban lepocskolt Abát.
Követhető? Nehezen. Ám amíg a hajdú-bihariak egymást köpködték, addig kormányzati szinten, holocaust-ünnepségen kijelentették: számítanak a cigány emberekre kormányzati szinten. A nemzeti együttműködés rendszerében természetesen. Amelynek részeként a kormány(zat) nemzetileg együttműködve jól beintett a cigány önkinek, mondván: idén ők viszik nyaralni a szegény purgyékat Zánkára, mivel „gondok adódtak az OCÖ gazdálkodásával”. Erre, váratlan fordulatként Kolompár Orbán írta meg nyílt levelét, s kezdett el számolni, osztani-szorozni. Hogy ők 20 millióból két és félezer gyereket üdültettek, mi az, hogy a kormány ugyanennyiből csak hétszázat akar? Azt a hétszázát!
Furcsa azért, hogy pont ő sérelmez és kér ki magának. Ellene ugyanis több más mellett sikkasztásért folyik eljárás, miután lehullt róla a mentelmi védelme. Rémlik is nekem valami olyan fotó, amin éppen ül egy buzgárban, vigyorogva áztatva a valagát, üdültetési pénzen. Na mindegy, majd a bíróság kideríti, tisztázza vagy elítéli, teszi, amit kell.
Ahogy Aba-Horváth is a bíróktól várja a „politika kreálta”, elszámolási ügyébeni tisztázását. A lelkesebbek pedig a tehetségeket várnák a roma tehetségpontba Debrecenbe, de oda viszont nem nagyon megy senki. Pedig ott lenne lehetőség – azt mondják…
Mialatt a kormány együttműködik, s a szegény gyerekek nyaralni készülnek, addig a Kanadába reménykedni ment, majd csalódottan hazajött cigányok a régi bérlakásaikért sírnak. Vissza akarják kapni, ami nekik (szerintük) visszajár.
Talán majd a bíróság az ő gondjukat is megoldja.
2010. július 31., szombat
2010. július 28., szerda
Értve vagyok?
„Ez a rendelet 2010. június 15-én lép hatályba és a hatályba lépését követő napon hatályát veszíti.”
Ezt az érthető mondatot a július 8-ai előterjesztések egyikében találtam.
Na igaz, mindig is hülye voltam a hivatali bikkfanyelvek megfejtéséhez, szövegértési szintem a kereskedelmi tévék betelefonálós szórejtvényein alakult ki, és ennek megfelelő, de azért ezt már szerintem nemcsak én nem vágom.
Eleve több mint három hét eltelt az emlegetett hatályba lépés és a tárgyalás, illetve szintén ugyanennyi a hatályvesztés után is. És amint hatályba lép, másnap el is veszti azt?
Világos.
Akárcsak az, amiről szó van: „Amennyiben az Önkormányzat a 7/2001. (III.6.) Kr. rendelet 3. § a.) pontja alapján, szociálisan támogatott pályáztatás útján kívánja bérbe adni a mellékelt 95 lakást, úgy a „bedőlt hitelesek” csak akkor pályázhatnak, ha a hivatkozott rendelet 7. § (2) bekezdésében megjelölt „lakástulajdont” az értelmező rendelkezésekben tovább pontosítjuk, úgy hogy „nem minősül beköltözhető lakástulajdonnak a rendelet vonatkozásában az a lakáscélú kölcsönnel érintett lakás, amelyre vonatkozóan a hitelintézet a fizetési kötelezettség nem teljesítése miatt a kölcsönszerződést felmondta és a végrehajtási eljárás folyamatban van, és ennek következtében a tulajdonos lakhatása veszélybe került.”
A közszolgák igenis megérdemlik azt jó kis fizetést, amiről gyakran azt gondoljuk, nem érdemlik meg. Ezt a szövegezést ugyanis nemcsak megérteni, de kitalálni is komoly munka lehet.
Ezt az érthető mondatot a július 8-ai előterjesztések egyikében találtam.
Na igaz, mindig is hülye voltam a hivatali bikkfanyelvek megfejtéséhez, szövegértési szintem a kereskedelmi tévék betelefonálós szórejtvényein alakult ki, és ennek megfelelő, de azért ezt már szerintem nemcsak én nem vágom.
Eleve több mint három hét eltelt az emlegetett hatályba lépés és a tárgyalás, illetve szintén ugyanennyi a hatályvesztés után is. És amint hatályba lép, másnap el is veszti azt?
Világos.
Akárcsak az, amiről szó van: „Amennyiben az Önkormányzat a 7/2001. (III.6.) Kr. rendelet 3. § a.) pontja alapján, szociálisan támogatott pályáztatás útján kívánja bérbe adni a mellékelt 95 lakást, úgy a „bedőlt hitelesek” csak akkor pályázhatnak, ha a hivatkozott rendelet 7. § (2) bekezdésében megjelölt „lakástulajdont” az értelmező rendelkezésekben tovább pontosítjuk, úgy hogy „nem minősül beköltözhető lakástulajdonnak a rendelet vonatkozásában az a lakáscélú kölcsönnel érintett lakás, amelyre vonatkozóan a hitelintézet a fizetési kötelezettség nem teljesítése miatt a kölcsönszerződést felmondta és a végrehajtási eljárás folyamatban van, és ennek következtében a tulajdonos lakhatása veszélybe került.”
A közszolgák igenis megérdemlik azt jó kis fizetést, amiről gyakran azt gondoljuk, nem érdemlik meg. Ezt a szövegezést ugyanis nemcsak megérteni, de kitalálni is komoly munka lehet.
2010. július 25., vasárnap
Szelíden, szabadon
Míg a moszkvai politikus még háromkerekűn nyomja, addig a debreceninek sikerül két keréken is gurulnia. Kósa Lajos most kivételesen Vlagyimir Putyinról jutott eszembe. Ja meg a pincérről!
Az orosz szelíd motoros szombaton látogatott el a XIV. Nemzetközi Motoros show-ra, az ukrajnai Szevasztopolba. A találkozót az orosz „Éjjeli Farkasok” klubja szervezte, ami elég hátborzongatóan hangzik ahhoz, hogy gyorsan kortyoljak egyet a kávémból. Ma egy kicsit hígra sikeredett a fekete, de hát a törzspincérem szabadságra ment. Véletlenül motorral…
Azt mondta ez az áldott jó ember, amikor a minap felszolgált nekem, hogy majdnem az egész brancs megy, mert itt (mármint a Tetőteraszon) ez a szokás. Ha motorra pattan a főnök, megy a legutolsó melós is. És erről megint csak Kósa jutott eszembe. Ez már nyilván fóbia, de mit csináljak: a polgármester is sok helyre jár mocival. A haverjaival még tán, ha jól emlékszem, Splitbe is így tervezték az utat a Loki-meccsre. Azt beszélték akkoriban a jónyelvek, hogy az egyik haver, a kövér, gazdag, egyébként a bogárhátú autókat kedvelő hivatalnok is velük akart tartani, de emiatt spécin magasított sarkú cipőt kellett csináltatnia, mert nem ért le a lába. Hogy igaz volt-e, nem tudom, mindenesetre a főosztályvezető a kétkerekű szerelmese maradt azóta is: a fészbukon szintén a motorja mellett pózol (és tuti, hogy nincs rajta a cipő!).
De vissza Putyinhoz: az ő ideológiája szerint a motor a közlekedés legdemokratikusabb eszköze, a szabadság szimbóluma. Eredeti gondolat. Hogy a Lajosé mi, nem tudom. Annak idején motorral ment a Fórum alapkőletételére, utcák aszfaltozásáról tartott sajtótájékoztatóra, meg ugye a Modembe. És rémlik, mintha egyszer kifejezetten motoros ruciban esett volna be a Parlamentbe is (valami oda nem illő szerkóban, írt róla a megyei lap), gondolom, akkor se vonattal cankózott fel a fővárosba.
Szóval a motor központi emberek központi kelléke, olyan, mint a feleségeiknek a műköröm vagy a divattervezett ruha. Kell, muszáj, jár nekik. A jólétük része. A hatalom szimbóluma. De a szabadsághoz vagy a demokráciához semmi köze nincs.
2010. július 23., péntek
Szivárványon repülni jó dolog lehet
Hogy én milyen egy jókedvű cikket olvastam ma a reptérről a debreceni Szélessávú hírmondón! Teljes az optimizmus, a repülőkön csak úgy csüngnek a turisták. Talán(talántalántán) sikerül(het) végre ledolgozni a 300 milliós deficitet. Nyilatkozta a jókedvű igazgató.
Farkas Andrást nem bántom. Rendes fickó, akinek veleszületett szivárványos látás adatott meg. Akárhányszor kérdezik, mindig bizakodik. 100 évig fog élni, és úgy is legyen!
De vissza a reptérre. Mit is mondott pontosan? Azt, hogy a várakozásoknál jobban teljesít az idei nyári szezonban a debreceni repülőtér. Míg tavaly 9 ezer turista utazott a charterjáratokkal, addig idén az utasszám már július közepén elérte hétezret. A cég most azt tervezi, hogy az eddig inkább esetleges teherfogalmat fejleszti (erről bővebben itt). Ezzel jelentősen csökkenthetné az évi 300 millió forintos deficitet. És azt is, hogy még mindig a nyári charterjáratok adják a bevételük jelentős részét. Farkas szerint ezzel és a cargoval gyakorlatilag nullára lehetne csökkenteni a jelenleg évi 300 millió forintos üzemeltetési deficitet. A cég emellett újraindítaná a menetrend szerinti járatokat is európai nagyvárosokba.
Na hopp! Itt most tartsunk egy kis kényszerleszállást, mert nevetnem kell. Menetrend szerinti járatok? Európai nagyvárosokba? Debrecenből? Hahaha!
Még emlékszem (véletlenül meghallottam), amikor egyszer két lazacos szendvicsharapás között azt súgta a kolléganőm fülébe az egyik helyi potentát, hogy München és Debrecen felett a teljes szezonban töküresen szálltak a gépek. Annyira nem ment a biznisz, hogy a pilóta akár háromszor is megmutathatta a stewardessnek, miként irányítható a saját dzsojsztikja, más dolguk se volt. Pedig milyen szép reményekkel szálltak fel az első gépmadarak a hivatalos kommunikáció kondenzcsíkját húzva maguk után!
Később új reménysugár csillant az égen… Dunának, Oltnak, de még a Tiszának is egy volt a hangja, amikor – a müncheni fiaskó után – az OLT légitársaság előállt a nagyívű terveivel, és beindította a menetrend szerinti járatot Debrecen és Budapest között!!!! Hogy majd azok az üzletemberek, akik itt laknak, de például Bécsbe visz az útjuk, könnyebben és gyorsabban célba juthassanak. Heti 24 járattal, 40 perc alatt… Az ám! Ezt a debreceni önkormányzat évi 100 millióval támogatta, ami nyilván nem olyan sok pénz, biztos megérte. (Zárójelben, mert kis színes, de nem fontos, megjegyzem, hogy ebben a projektben Kósa Lajos kiemelten megköszönte Szanyi Tibor államtitkár segítségét, aki sokat tett azért, hogy ez a járat megvalósulhasson.)
Megérte? Dehogy érte meg! Az ötlet meghalt – öt hónap alatt kétezer utas – , ám a remény nem. Az akkori ügyvezető, Virág László nem titkolta, hogy abban a pillanatban sem hagyományos, sem diszkont légitársaság nem érdeklődött újabb járat indítása iránt, de Virág azért megígérte: mindenképpen lesz folytatás (amennyiben ki tudja termelni a saját költségeit a járat). Merthogy a városnak ez presztizskérdés, másrészt pedig a nagyváradi, szatmári, aradi, kolozsvári, temesvári repterekkel szembeni versenyelőny biztosítása szempontjából volt fontos.
Kósa egyébként annak idején azt mondta, szerinte a Debrecen-Budapest járat kudarca nem ugyanolyan, mint 2005-ben a Debrecen-München járaté volt. Ha ő mondta, biztos úgy is van, még jó, hogy Athént akkor nem emlegette.
Mindenesetre irigylendő derűlátásra ad okot a mostani bejelentésecske, amellyel az ügyvezető elkápráztatta a dehir olvasóit. Újabb menetrend szerinti járatok? Európai nagyvárosokba? Debrecenből?
Hahaha! Röhög a vakbelem.
Farkas Andrást nem bántom. Rendes fickó, akinek veleszületett szivárványos látás adatott meg. Akárhányszor kérdezik, mindig bizakodik. 100 évig fog élni, és úgy is legyen!
De vissza a reptérre. Mit is mondott pontosan? Azt, hogy a várakozásoknál jobban teljesít az idei nyári szezonban a debreceni repülőtér. Míg tavaly 9 ezer turista utazott a charterjáratokkal, addig idén az utasszám már július közepén elérte hétezret. A cég most azt tervezi, hogy az eddig inkább esetleges teherfogalmat fejleszti (erről bővebben itt). Ezzel jelentősen csökkenthetné az évi 300 millió forintos deficitet. És azt is, hogy még mindig a nyári charterjáratok adják a bevételük jelentős részét. Farkas szerint ezzel és a cargoval gyakorlatilag nullára lehetne csökkenteni a jelenleg évi 300 millió forintos üzemeltetési deficitet. A cég emellett újraindítaná a menetrend szerinti járatokat is európai nagyvárosokba.
Na hopp! Itt most tartsunk egy kis kényszerleszállást, mert nevetnem kell. Menetrend szerinti járatok? Európai nagyvárosokba? Debrecenből? Hahaha!
Még emlékszem (véletlenül meghallottam), amikor egyszer két lazacos szendvicsharapás között azt súgta a kolléganőm fülébe az egyik helyi potentát, hogy München és Debrecen felett a teljes szezonban töküresen szálltak a gépek. Annyira nem ment a biznisz, hogy a pilóta akár háromszor is megmutathatta a stewardessnek, miként irányítható a saját dzsojsztikja, más dolguk se volt. Pedig milyen szép reményekkel szálltak fel az első gépmadarak a hivatalos kommunikáció kondenzcsíkját húzva maguk után!
Később új reménysugár csillant az égen… Dunának, Oltnak, de még a Tiszának is egy volt a hangja, amikor – a müncheni fiaskó után – az OLT légitársaság előállt a nagyívű terveivel, és beindította a menetrend szerinti járatot Debrecen és Budapest között!!!! Hogy majd azok az üzletemberek, akik itt laknak, de például Bécsbe visz az útjuk, könnyebben és gyorsabban célba juthassanak. Heti 24 járattal, 40 perc alatt… Az ám! Ezt a debreceni önkormányzat évi 100 millióval támogatta, ami nyilván nem olyan sok pénz, biztos megérte. (Zárójelben, mert kis színes, de nem fontos, megjegyzem, hogy ebben a projektben Kósa Lajos kiemelten megköszönte Szanyi Tibor államtitkár segítségét, aki sokat tett azért, hogy ez a járat megvalósulhasson.)
Megérte? Dehogy érte meg! Az ötlet meghalt – öt hónap alatt kétezer utas – , ám a remény nem. Az akkori ügyvezető, Virág László nem titkolta, hogy abban a pillanatban sem hagyományos, sem diszkont légitársaság nem érdeklődött újabb járat indítása iránt, de Virág azért megígérte: mindenképpen lesz folytatás (amennyiben ki tudja termelni a saját költségeit a járat). Merthogy a városnak ez presztizskérdés, másrészt pedig a nagyváradi, szatmári, aradi, kolozsvári, temesvári repterekkel szembeni versenyelőny biztosítása szempontjából volt fontos.
Kósa egyébként annak idején azt mondta, szerinte a Debrecen-Budapest járat kudarca nem ugyanolyan, mint 2005-ben a Debrecen-München járaté volt. Ha ő mondta, biztos úgy is van, még jó, hogy Athént akkor nem emlegette.
Mindenesetre irigylendő derűlátásra ad okot a mostani bejelentésecske, amellyel az ügyvezető elkápráztatta a dehir olvasóit. Újabb menetrend szerinti járatok? Európai nagyvárosokba? Debrecenből?
Hahaha! Röhög a vakbelem.
2010. július 21., szerda
Dudva, muhar
Ma belegyalogoltak a lelkembe. Az történt ugyanis, hogy tökig érő gazokról meg elzárt teraszról olvastam valahol, egy hozzászólásban, az én csodálatos, csupazöld törzshelyemmel kapcsolatban. Pedig ez nagyon nem igaz, de nem ám! Se nem gazos, se nem lezárt. Sőt nagyon is él!
Hiszen én minden nap feljövök ide, ahová a gyönyörű, üveg panorámalift repít fel és ahol a templomtornyokat számolgatva kavarom a kávémat. Meg a szart néha. Ezt olvastam tehát egy cikkhez szólva hozzá: „Javasolnám továbbá a Főépítész úrnak, hogy a milliárdokért épített Kölcsey tetején "lévő" kertes tetőterasz állapotán és funkcióján mélázzon már el egy kicsit!!! Mert a "tökig érő gaz" gondosan el van zárva a látogatók elől...”
Holott ezt a kertet az AKSD alakította ki, a zöldövezeti, parképítési munkáit ez a cég csinálta, benne van a referenciaanyagukban. És annak idején tartott itt bejárást, helyszínit (mint most a Romkertben) Kósa Lajos is, fent mászkáltak az üres teraszon a polgármesteri meghívásra összegyűlt újságírók, az esti eszemiszom előtti kultúrprogram részeként. És rendezett ugyancsak itt Szent Iván-éji sajtótájékoztatót Halász János kulturális alpolgár, amin a kumiszhoz hasonló italtól mindenki öklendezett, mert azt hitték, bélíz. Pedig micsoda éjszaka volt az! A bűbáj, a varázslat éjjele, amikor minden megtörténhetett, pláne, hogy Halász volt a rituálé mágusa.
Istenem, de szép is volt…
Még hogy az én csupazöld teraszomon gaz van tökig meg kihaltság! Ilyen otrombaságot csak olyan ember mondhat, aki kicsit se a föld felett jár.
Hiszen én minden nap feljövök ide, ahová a gyönyörű, üveg panorámalift repít fel és ahol a templomtornyokat számolgatva kavarom a kávémat. Meg a szart néha. Ezt olvastam tehát egy cikkhez szólva hozzá: „Javasolnám továbbá a Főépítész úrnak, hogy a milliárdokért épített Kölcsey tetején "lévő" kertes tetőterasz állapotán és funkcióján mélázzon már el egy kicsit!!! Mert a "tökig érő gaz" gondosan el van zárva a látogatók elől...”
Holott ezt a kertet az AKSD alakította ki, a zöldövezeti, parképítési munkáit ez a cég csinálta, benne van a referenciaanyagukban. És annak idején tartott itt bejárást, helyszínit (mint most a Romkertben) Kósa Lajos is, fent mászkáltak az üres teraszon a polgármesteri meghívásra összegyűlt újságírók, az esti eszemiszom előtti kultúrprogram részeként. És rendezett ugyancsak itt Szent Iván-éji sajtótájékoztatót Halász János kulturális alpolgár, amin a kumiszhoz hasonló italtól mindenki öklendezett, mert azt hitték, bélíz. Pedig micsoda éjszaka volt az! A bűbáj, a varázslat éjjele, amikor minden megtörténhetett, pláne, hogy Halász volt a rituálé mágusa.
Istenem, de szép is volt…
Még hogy az én csupazöld teraszomon gaz van tökig meg kihaltság! Ilyen otrombaságot csak olyan ember mondhat, aki kicsit se a föld felett jár.
2010. július 19., hétfő
Már csak legyintek (07.19.)
Na tessék! Néhány napig máshol számolgatom a templomtornyokat, és Debrecenben rögtön odavész tizenöt fa. Vagy még több. Mint arra ugyanis a polgármester a minapi helyszíni bejárásán rácsodálkozott, vagy legalábbis úgy tett, a Nagytemplom melletti Romkert felújítása sem múlhat el még több (a tervezettnél, hivatalosan kommunikáltnál több) fakivágás nélkül. Bár erre valószínűleg már senki sem csodálkozik rá. Sőt fel se háborodik. Csak legyint. Kit érdekel?
Annak idején, amikor a Nagytemplom előtti hatsávost szüntették meg azért, hogy a mostani csodálatos kőrengeteg megépülhessen, még felháborodtunk a fák ordenáré megnyirbálásán. És kínunkban röhögtünk az igyekezeten, amellyel a város nagyeszű vezetése megpróbálta életben tartani a megkínzott növényeket. Utasításukra valami dézsába ültették bele a szerencsétleneket, feltették egy teherautóra és átgurultak velük a szintén akkortájt épülő Campusba. Hogy majd ott a dézsából kivéve tovább élnek. Hát nem éltek – de legalább megpróbálták.
Azt olvasom a neten, hogy Kósa Lajos minapi helyszíni bejárásán, amikor sajtónyilvánosan kifáradt a Sárga Háztól 200 méternyire lévő Nagytemplomhoz, hogy megtekintse a munkálatokat és pózoljon a zsebtévé operatőreinek a vágóképek készítéséhez, szóval amikor a helyszínen járt, akkor szembesült azzal, hogy a tervezettnél, előre kalkuláltnál több fától kell megszabadítani a parkot. Ott tudta meg (????), hogy néhány elöregedett fát ki kell nyesni, de a polgármester mindenképpen ezek pótlása mellett tette le voksát. Minimum 15-18 fáról van szó, ezek helyére legalább 20 új fát telepíttetne, melyek közül tíznek kifejezetten nagynak kell lennie – olvasom a hírt.
Csak egy szót mondok: nemsemmi!
Ott tudja meg a város első embere, hogy az egyébként se sok lombosból majdnem 20-at el kell pusztítani? Hát kik azok a politikusok, mérnökök, szakemberek, osztályvezetők, ügyintézők, akárkik, akiknek a feladata lenne a pontos kalkuláció? Meg a tájékoztatás? Meg a gondolkodás a vezetők helyett, ha azoknak nem megy? Már annyiszor lerágtuk ezt a fakivágósdi csontot, hogy az ember azt hinné, többször nem fogják eljátszani.
Mint tették két éve nyáron, amikor több mint 200 fa kiirtását kezdték meg bejelentés és bármiféle egyeztetés nélkül. De a szépséges Latinovits-böhöm előtti téren is megsínylették a régi fák a városvezetők fejlesztési hadjáratát. Akkor harminc, egyenként több mint ötvenéves ostorfát pusztítottak ki arra hivatkozva, hogy elöregedtek. De említhetnénk a műhibák csúcsát, a 260 éves matuzsálemet is az egyetemnél, és már remeg a gyomrunk, ha a fürdő gigamega fejlesztésére gondolva eszünkbe jut a tavaly nyári izgalom, amikor a nagyerdei strand mellett csaknem száz tölgyre és fenyőre festettek narancssárga csíkokat.
Vajon azokkal mi lesz?
Csak egy szót szeretnék mondani: (remélem) semmi.
Annak idején, amikor a Nagytemplom előtti hatsávost szüntették meg azért, hogy a mostani csodálatos kőrengeteg megépülhessen, még felháborodtunk a fák ordenáré megnyirbálásán. És kínunkban röhögtünk az igyekezeten, amellyel a város nagyeszű vezetése megpróbálta életben tartani a megkínzott növényeket. Utasításukra valami dézsába ültették bele a szerencsétleneket, feltették egy teherautóra és átgurultak velük a szintén akkortájt épülő Campusba. Hogy majd ott a dézsából kivéve tovább élnek. Hát nem éltek – de legalább megpróbálták.
Azt olvasom a neten, hogy Kósa Lajos minapi helyszíni bejárásán, amikor sajtónyilvánosan kifáradt a Sárga Háztól 200 méternyire lévő Nagytemplomhoz, hogy megtekintse a munkálatokat és pózoljon a zsebtévé operatőreinek a vágóképek készítéséhez, szóval amikor a helyszínen járt, akkor szembesült azzal, hogy a tervezettnél, előre kalkuláltnál több fától kell megszabadítani a parkot. Ott tudta meg (????), hogy néhány elöregedett fát ki kell nyesni, de a polgármester mindenképpen ezek pótlása mellett tette le voksát. Minimum 15-18 fáról van szó, ezek helyére legalább 20 új fát telepíttetne, melyek közül tíznek kifejezetten nagynak kell lennie – olvasom a hírt.
Csak egy szót mondok: nemsemmi!
Ott tudja meg a város első embere, hogy az egyébként se sok lombosból majdnem 20-at el kell pusztítani? Hát kik azok a politikusok, mérnökök, szakemberek, osztályvezetők, ügyintézők, akárkik, akiknek a feladata lenne a pontos kalkuláció? Meg a tájékoztatás? Meg a gondolkodás a vezetők helyett, ha azoknak nem megy? Már annyiszor lerágtuk ezt a fakivágósdi csontot, hogy az ember azt hinné, többször nem fogják eljátszani.
Mint tették két éve nyáron, amikor több mint 200 fa kiirtását kezdték meg bejelentés és bármiféle egyeztetés nélkül. De a szépséges Latinovits-böhöm előtti téren is megsínylették a régi fák a városvezetők fejlesztési hadjáratát. Akkor harminc, egyenként több mint ötvenéves ostorfát pusztítottak ki arra hivatkozva, hogy elöregedtek. De említhetnénk a műhibák csúcsát, a 260 éves matuzsálemet is az egyetemnél, és már remeg a gyomrunk, ha a fürdő gigamega fejlesztésére gondolva eszünkbe jut a tavaly nyári izgalom, amikor a nagyerdei strand mellett csaknem száz tölgyre és fenyőre festettek narancssárga csíkokat.
Vajon azokkal mi lesz?
Csak egy szót szeretnék mondani: (remélem) semmi.
2010. július 11., vasárnap
Kóser Kósa
Jó kérdést tett föl a legutóbbi, sok kis színest hozó közgyűlésen Karácsonyi György. A Debreceni Városvédő és -szépítő Egyesület elnöke azt kérte Szekeres Antal jegyzőtől, hogy állapítsa meg: ők civilként, netalán politikai szervezetként vesznek-e részt a munkában. Ez a szocialisták nagyerdei népszavazásának tárgyalásakor került szóba, ami – mint kiderült – jó sok pici lukat ejtett a város megalomán fejlesztési koncepcióinak lufiján meg a szocik egységén is. Ám ezúttal nagyot durrant a léggömb!
Karácsonyi kérdésére ugyanis (bár a jegyzőhöz intézte) Kósa Lajos is akart válaszolni. Nem kérte ugyan senki, de mivel a közgyűlésben neki nem kell saját magától szót kérnie, és még csak az sincs megszabva, hány percig mondhatja, nem volt akadálya a fejtegetésének. Az önkormányzati hírmondó portál tudósítása szerint Kósa arról elmélkedett, hogy lehet-e civil egy képviselő. Költői kérdése pedig így hangzott: „Lehet-e kóser császárszalonnát csinálni?” A dehir. hu-n egy meglepően bátor tudósítást lehetett olvasni a közgyűlési monológról, egészen addig, míg le nem tiltották. Igen nehéz, homlokgyöngyöztető módon sikerült csak rábukkannom, baráti segítséggel, köszönet érte.
Na szóval a tudi azt írta: „A kérdésre nemcsak Szekeres Antal jegyző, hanem Kósa Lajos polgármester is válaszolt. Így került szóba a Caligula helytartója című dráma, amit egyébként nem Füst Milán, hanem Székely János írt. Kósa Lajos emellett példálózott a „kóser császárszalonnával” és az „Egy szót mondok, heavy metal” örökbecsű felkiáltással, amit Kósa Lajos az Uriah Heep énekesének tulajdonít, mi azonban úgy tudjuk, a debreceni Diktátor zenekar frontembere, Derzsi Vezér száját hagyták el ezek a szavak.”
Valószínűleg, mondom ezt így, a Nagytemplom két tornyának számolgatása közben, a beszámolót valami külsős kezdő, esetleg egy szerda este óta ki nem józanodott újságíró jegyezhette, mindenesetre nagy bátorságról tett tanúbizonyságot. Szerintem azóta már ki is rúgták szegényt.
Ahogyan száműzték az anyagot a netről is. Törölték a dehirről, és letiltották a Facebookon. „Letiltott tartalmat tartalmaz, korábban sértőnek vagy durvának jelölték” – írta a rendszer.
Nem csodálom! Micsoda durvaság ez, minő sértés! Hogy jön ahhoz egy közpénzünkből fenntartott, önkormányzati hírportál, hogy kellemetlen helyzetbe hozza kenyéradóját, a közgyűlés tévedhetetlen fejét, Kósa Lajost?
Aki egyébként nem is annyira tévedhetetlen: emlékezzünk a Gogol-afférra, ha ez a Derzsi Vezér-, és pláne a Füst Milán-baki nem lenne elég ciki. És aki még csak nem is császár – bár képzeli. Leginkább a Diktátor emlegetése találta itt fején a szöget. Vagyis Lajost.
Hiába, na! Kutyából nem lesz se császár, se szalonna.
Karácsonyi kérdésére ugyanis (bár a jegyzőhöz intézte) Kósa Lajos is akart válaszolni. Nem kérte ugyan senki, de mivel a közgyűlésben neki nem kell saját magától szót kérnie, és még csak az sincs megszabva, hány percig mondhatja, nem volt akadálya a fejtegetésének. Az önkormányzati hírmondó portál tudósítása szerint Kósa arról elmélkedett, hogy lehet-e civil egy képviselő. Költői kérdése pedig így hangzott: „Lehet-e kóser császárszalonnát csinálni?” A dehir. hu-n egy meglepően bátor tudósítást lehetett olvasni a közgyűlési monológról, egészen addig, míg le nem tiltották. Igen nehéz, homlokgyöngyöztető módon sikerült csak rábukkannom, baráti segítséggel, köszönet érte.
Na szóval a tudi azt írta: „A kérdésre nemcsak Szekeres Antal jegyző, hanem Kósa Lajos polgármester is válaszolt. Így került szóba a Caligula helytartója című dráma, amit egyébként nem Füst Milán, hanem Székely János írt. Kósa Lajos emellett példálózott a „kóser császárszalonnával” és az „Egy szót mondok, heavy metal” örökbecsű felkiáltással, amit Kósa Lajos az Uriah Heep énekesének tulajdonít, mi azonban úgy tudjuk, a debreceni Diktátor zenekar frontembere, Derzsi Vezér száját hagyták el ezek a szavak.”
Valószínűleg, mondom ezt így, a Nagytemplom két tornyának számolgatása közben, a beszámolót valami külsős kezdő, esetleg egy szerda este óta ki nem józanodott újságíró jegyezhette, mindenesetre nagy bátorságról tett tanúbizonyságot. Szerintem azóta már ki is rúgták szegényt.
Ahogyan száműzték az anyagot a netről is. Törölték a dehirről, és letiltották a Facebookon. „Letiltott tartalmat tartalmaz, korábban sértőnek vagy durvának jelölték” – írta a rendszer.
Nem csodálom! Micsoda durvaság ez, minő sértés! Hogy jön ahhoz egy közpénzünkből fenntartott, önkormányzati hírportál, hogy kellemetlen helyzetbe hozza kenyéradóját, a közgyűlés tévedhetetlen fejét, Kósa Lajost?
Aki egyébként nem is annyira tévedhetetlen: emlékezzünk a Gogol-afférra, ha ez a Derzsi Vezér-, és pláne a Füst Milán-baki nem lenne elég ciki. És aki még csak nem is császár – bár képzeli. Leginkább a Diktátor emlegetése találta itt fején a szöget. Vagyis Lajost.
Hiába, na! Kutyából nem lesz se császár, se szalonna.
Megmondom a magamét (07.11.)
Aki már hallgatta Lendvai Ildikót ülőtávolságon belül, az tudja, miről beszélek. A többieknek meg se próbálom elmagyarázni. Inkább kérek még egy kis cukrot a kávémba.
A cukorról jut eszembe: Lendvai pénteken bonbonnal kedveskedett az újságíróknak, mert pártelnöki minőségében utoljára hallgathatták az ő sajtótájékoztatóját. Ám Ildikó nem tűnik el, csak átalakul a funkciója: programtanácsvezető lesz, de ez mindegy is.
A lényeg az, hogy ezen a sajtájon a Fideszt dodzsempolitikával vádolta. Azt mondta, ide-oda rángatják a kocsit, ami mindenkivel ütközik, s ezt a vezetője még élvezi is. Szerinte azonban ez csak tízéves kor alatt szórakoztató. A kormány rángatására, a cikcakkban haladásra pedig az egymásnak sokszor ellentmondó nyilatkozatokat hozta példaként. És ez az, ami miatt most a három templomtorony számolgatása közben szóba hoztam Ildikót. Mert mielőtt jól letolja a fideszeseket, jól le kéne tolnia a saját párttársait is, főleg a debrecenieket. Ők is összevissza beszélnek ugyanis, a Nagyerdő körbe(nem)kerítése frankón kihozta a szöget a zsákból.
Zsiros Zsolt és Szabó Miklós (az egyik helyi párt-, a másik bizottsági elnök) a csütörtöki közgyűlés sokkja óta nagyon mást kommunikál a parkerdő fejlesztése kapcsán. Zsiros – és a szocik többsége – azt mondja, nem szabad még több zöld területet elkeríteni a fejlesztés égisze alatt, míg Szabó Miklós (valszeg mindenki számára igencsak meglepi ódon) azzal rukkolt elő, hogy kerítsék be az egész Nagyerdőt. Az lenne csak a szép! Kerítést húzni az összes legszélső fa köré, esetleg olyan lécekből összehozva, amiket a fejlesztéshez kivágott fákból „nyernek” a fejlesztésbuzi városvezetők.
Ja, pardon, miket nem mondok! Fejleszteni kell, ezt még a legvérmesebb balosok is elismerik, ők is látják, mennyire nem retró, hanem inkább ócska, lerohadt az egész strand, a Békás, meg a többi. De azzal, hogy körbeveszik kerítéssel, csak a bűnözésnek adnak egy újabb löketet. Lesz mit feltörni, megrongálni, ellopni, lehányni, lebrunyálni, vagy esetleg lesz egy újabb hely, amiért belépőt lehet majd fizetni. Nem tudom, mi legyen. Nagyerdő kell. Fejlődés kell. Egységes álláspont, pártok fölötti, civiles-egyeztetéses szintén kell. Handabanda nem kell. Mellébeszélés nem kell.
Szabó Miklós mondjon le. Vagy mondjon mást. Lehetőleg olyat, ami a többi szocialista elképzelésével legalább látszatra egyezik.
Ildikó pedig mondja meg nekik is a magáét.
A cukorról jut eszembe: Lendvai pénteken bonbonnal kedveskedett az újságíróknak, mert pártelnöki minőségében utoljára hallgathatták az ő sajtótájékoztatóját. Ám Ildikó nem tűnik el, csak átalakul a funkciója: programtanácsvezető lesz, de ez mindegy is.
A lényeg az, hogy ezen a sajtájon a Fideszt dodzsempolitikával vádolta. Azt mondta, ide-oda rángatják a kocsit, ami mindenkivel ütközik, s ezt a vezetője még élvezi is. Szerinte azonban ez csak tízéves kor alatt szórakoztató. A kormány rángatására, a cikcakkban haladásra pedig az egymásnak sokszor ellentmondó nyilatkozatokat hozta példaként. És ez az, ami miatt most a három templomtorony számolgatása közben szóba hoztam Ildikót. Mert mielőtt jól letolja a fideszeseket, jól le kéne tolnia a saját párttársait is, főleg a debrecenieket. Ők is összevissza beszélnek ugyanis, a Nagyerdő körbe(nem)kerítése frankón kihozta a szöget a zsákból.
Zsiros Zsolt és Szabó Miklós (az egyik helyi párt-, a másik bizottsági elnök) a csütörtöki közgyűlés sokkja óta nagyon mást kommunikál a parkerdő fejlesztése kapcsán. Zsiros – és a szocik többsége – azt mondja, nem szabad még több zöld területet elkeríteni a fejlesztés égisze alatt, míg Szabó Miklós (valszeg mindenki számára igencsak meglepi ódon) azzal rukkolt elő, hogy kerítsék be az egész Nagyerdőt. Az lenne csak a szép! Kerítést húzni az összes legszélső fa köré, esetleg olyan lécekből összehozva, amiket a fejlesztéshez kivágott fákból „nyernek” a fejlesztésbuzi városvezetők.
Ja, pardon, miket nem mondok! Fejleszteni kell, ezt még a legvérmesebb balosok is elismerik, ők is látják, mennyire nem retró, hanem inkább ócska, lerohadt az egész strand, a Békás, meg a többi. De azzal, hogy körbeveszik kerítéssel, csak a bűnözésnek adnak egy újabb löketet. Lesz mit feltörni, megrongálni, ellopni, lehányni, lebrunyálni, vagy esetleg lesz egy újabb hely, amiért belépőt lehet majd fizetni. Nem tudom, mi legyen. Nagyerdő kell. Fejlődés kell. Egységes álláspont, pártok fölötti, civiles-egyeztetéses szintén kell. Handabanda nem kell. Mellébeszélés nem kell.
Szabó Miklós mondjon le. Vagy mondjon mást. Lehetőleg olyat, ami a többi szocialista elképzelésével legalább látszatra egyezik.
Ildikó pedig mondja meg nekik is a magáét.
2010. július 10., szombat
Egy a tető, egy a terasz (07.10.)
Azt mondták ma a netfüggő ismerőseim, akik különböző hírportálokat olvasnak (na persze nem úgy, mint Szűcs Erika, csak a saját szórakoztatásukra), szóval akik tájékozódnak, míg én a templomtornyokat számlálom, hogy a város vezetői valami tetőteraszt képzeltek a Latinovits-emlékmű tetejére. Ahonnan pazar kilátás nyílik majd Debrecen templomtornyaira, vagy mi, és ahol finom kávékat kortyolgatunk. Na nem! Ez plágium! Tiltakozom! Én ugyan biztos nem megyek fel oda, nekem tetőterasz csak ez az egy van. Itt, a Kölcsey tetején, ahová egy gyönyörű üveglift repít fel a csupazöld környezetbe, és ahol már törzspincérem van.
Igaz, a barátaim megnyugtattak, hogy egyelőre ne féljek a konkurenciától. Messze még a sorja, hogy ott bármi is létesüljön. Volt ugyan elképzelés – abból Debrecenben sosincs hiány, fantáziálni azt tudunk! Alig egy éve például Vidnyánszky Attila arról beszélt, hogy addig is, míg sikerül valahonnan pénzt kunyerálni a teátrum berendezésére, havonta tartanak majd előadásokat. A produkciót a rideg, csupasz falak közé álmodták meg, ahol nincsenek burkoló lapok és rendes világítás sem. Világrengető élmény lehetett (ha volt), szó se róla, a hozzágyártott ideológia pedig zseniális. Ezzel akarta ugyanis szegény jelezni a szakmának, az egész világnak, hogy ott egy új színház születik (csak a vajúdás kicsit hosszúra nyúlt). De hogy aztán a pucér seggű előadást megtartották-e, vagy kudarcba fulladt az egész, azt nem tudom.
Na de vissza a tetőteraszra. A Latinovits tetejére valami tojás alakú kiülőst képzeltek el, amit csak valami tojásagyú tervezhetett meg, de végül is a formája mindegy. A szükségessége az, ami kérdéses. Mert lehet, hogy Debrecen lapos város, hogy itt nincsenek hegyek, völgyekből is csak a hullám-féle, lehet, hogy a debreceni ember szeret fentről lenézve kávét kortyolgatni, a Nagytemplom tornyából messzire ellátni, lehet, hogy szeretünk embereket lealázni, bárkit lekezelni, egyesek másokat lemészárolni, azután diszkóban a feszkót levezetni, lehet, hogy jólesik (jólesne) némelyeket leköpni, rablókat lefegyverezni, a polgármesternek mindenkit lehurrogni, a szociknak egyszer debreceni nagyberuházást leállítani.
De a konkurenciát nem szeretjük, a plagizálást utáljuk, a mások ötleteit a sajátunk lenyúlásának tekintjük.
Tetőteraszból se kell másik. Elég ez az egy.
Igaz, a barátaim megnyugtattak, hogy egyelőre ne féljek a konkurenciától. Messze még a sorja, hogy ott bármi is létesüljön. Volt ugyan elképzelés – abból Debrecenben sosincs hiány, fantáziálni azt tudunk! Alig egy éve például Vidnyánszky Attila arról beszélt, hogy addig is, míg sikerül valahonnan pénzt kunyerálni a teátrum berendezésére, havonta tartanak majd előadásokat. A produkciót a rideg, csupasz falak közé álmodták meg, ahol nincsenek burkoló lapok és rendes világítás sem. Világrengető élmény lehetett (ha volt), szó se róla, a hozzágyártott ideológia pedig zseniális. Ezzel akarta ugyanis szegény jelezni a szakmának, az egész világnak, hogy ott egy új színház születik (csak a vajúdás kicsit hosszúra nyúlt). De hogy aztán a pucér seggű előadást megtartották-e, vagy kudarcba fulladt az egész, azt nem tudom.
Na de vissza a tetőteraszra. A Latinovits tetejére valami tojás alakú kiülőst képzeltek el, amit csak valami tojásagyú tervezhetett meg, de végül is a formája mindegy. A szükségessége az, ami kérdéses. Mert lehet, hogy Debrecen lapos város, hogy itt nincsenek hegyek, völgyekből is csak a hullám-féle, lehet, hogy a debreceni ember szeret fentről lenézve kávét kortyolgatni, a Nagytemplom tornyából messzire ellátni, lehet, hogy szeretünk embereket lealázni, bárkit lekezelni, egyesek másokat lemészárolni, azután diszkóban a feszkót levezetni, lehet, hogy jólesik (jólesne) némelyeket leköpni, rablókat lefegyverezni, a polgármesternek mindenkit lehurrogni, a szociknak egyszer debreceni nagyberuházást leállítani.
De a konkurenciát nem szeretjük, a plagizálást utáljuk, a mások ötleteit a sajátunk lenyúlásának tekintjük.
Tetőteraszból se kell másik. Elég ez az egy.
2010. július 8., csütörtök
Értetlenül állok
Szóval csak azt nem értem, hogy ha szerinte Debrecenben mindenki igennel válaszolna ugyanarra a két kérdésre, akkor hogy mondhat olyat, hogy de nincs elég támogatójuk? Lehet, hogy Kósa Lajos hülyeségeket beszélt?
A hepcia a mai közgyűlésen alakult ki, némi mesterséges színezékkel vegyítve, amikor a Nagyerdő fejlesztésére kitalált, szocialista indíttatású népszavazást tárgyalták a megválasztottak. A mesterséges színt csak azért említem, mert a balhé mű jellege várható volt. Tudhattuk, úgysem fogják megengedni, hogy itt a népet bárki is megkérdezze. Igaz, voltam olyan jóindulatú, hogy korábbi kávékavargatásomkor hozzátettem: a mostani közgyűlés idején még nem lesz kifüggesztve a mindannyiunkat vezérlő, közös nyilatkozat, tehát a nemzeti együttműködést – mint a pártvezér által a párttársaktól is elvárt, ajánlott magatartást – nem kérhetjük számon a képviselőkön.
Na meg amúgy is, a helyi fideszesek még soha nem fogadtak el semmi olyat, amit helyi szocialisták vezettek elő és még értelme is volt. Az rühes vagy agyament, mindegy, ha szoci mondja, akkor le vele! Nincs is ezen semmi meglepő, ez akkor is így volt, amikor KZ kommunikálta a helyi Fideszt, meg akkor is így van – most –, amikor KZ már fentebb osztja az észt.
De akkor miért mondta azt Kósa, hogy bár erre a két kérdésre mindenki igennel felelne, de nincsenek elegen?
És ha pedig Debrecenben mindenki igennel felel arra a kérdésre, hogy a gyógyfürdőt a jelenlegi telekhatáron belül fejlesszék és ne közparkok további elkerítésével, akkor hogy szavazhatták meg a múltkor a képviselők ennek az ellenkezőjét?
Nem értem.
A hepcia a mai közgyűlésen alakult ki, némi mesterséges színezékkel vegyítve, amikor a Nagyerdő fejlesztésére kitalált, szocialista indíttatású népszavazást tárgyalták a megválasztottak. A mesterséges színt csak azért említem, mert a balhé mű jellege várható volt. Tudhattuk, úgysem fogják megengedni, hogy itt a népet bárki is megkérdezze. Igaz, voltam olyan jóindulatú, hogy korábbi kávékavargatásomkor hozzátettem: a mostani közgyűlés idején még nem lesz kifüggesztve a mindannyiunkat vezérlő, közös nyilatkozat, tehát a nemzeti együttműködést – mint a pártvezér által a párttársaktól is elvárt, ajánlott magatartást – nem kérhetjük számon a képviselőkön.
Na meg amúgy is, a helyi fideszesek még soha nem fogadtak el semmi olyat, amit helyi szocialisták vezettek elő és még értelme is volt. Az rühes vagy agyament, mindegy, ha szoci mondja, akkor le vele! Nincs is ezen semmi meglepő, ez akkor is így volt, amikor KZ kommunikálta a helyi Fideszt, meg akkor is így van – most –, amikor KZ már fentebb osztja az észt.
De akkor miért mondta azt Kósa, hogy bár erre a két kérdésre mindenki igennel felelne, de nincsenek elegen?
És ha pedig Debrecenben mindenki igennel felel arra a kérdésre, hogy a gyógyfürdőt a jelenlegi telekhatáron belül fejlesszék és ne közparkok további elkerítésével, akkor hogy szavazhatták meg a múltkor a képviselők ennek az ellenkezőjét?
Nem értem.
2010. július 6., kedd
Kocsmásodik a Modem
Nem tudom eldönteni, a pincér, aki a kávémat szolgálja fel, vajon tudja-e, hogy a lenti kávézó (mert itt másik is van ám, nemcsak az én tetőteraszosom) üzemeltetője profilbővítésre készül. Valószínűleg nem tudja, és neki valószínűleg amúgy is tök mindegy. Én viszont tudom, amit tudok!
Arról van szó, hogy Gulyás Gábor italozni akar. Na nem inni, s tán még csak nem is felszolgálni, bár eléggé széles tenyerű fejenagy. Hanem az általa ügyvezetett Modem Nonprofit Kft. felvenné a tevékenységei közé az italszolgáltatást, ha már egyszer úgyis ők viszik a kávézót. A társaság ugyanis kéréssel fordult az önkormányzathoz (hogy a tevékenységjegyzékükbe vegyék fel az italszolgáltatást, mivel a Modem épületében található kávézót 2010. április 21. óta a társaság üzemelteti), s erről szíveskedjenek a tisztelt képviselők csütörtökön – nemzeti együttműködéssel – pozitívan dönteni.
De én tudom ám, hogy ez csak a hivataloskodó indok, a kérés igazi oka más. A valódi szándékot az adja, hogy Gulyás Gábor a jövőben már nemcsak azt szeretné megmondani: képzőművészetileg ki a dilettáns, vagy hogy Debrecenben ki a legnagyobb paraszt, hanem azt is, milyen ital való az általa igazgatott művészeti szentélybe.
Nem mindegy ugyanis, mikor mit kell lenyomni a Modembe látogató gyanútlanok torkán.
Arról van szó, hogy Gulyás Gábor italozni akar. Na nem inni, s tán még csak nem is felszolgálni, bár eléggé széles tenyerű fejenagy. Hanem az általa ügyvezetett Modem Nonprofit Kft. felvenné a tevékenységei közé az italszolgáltatást, ha már egyszer úgyis ők viszik a kávézót. A társaság ugyanis kéréssel fordult az önkormányzathoz (hogy a tevékenységjegyzékükbe vegyék fel az italszolgáltatást, mivel a Modem épületében található kávézót 2010. április 21. óta a társaság üzemelteti), s erről szíveskedjenek a tisztelt képviselők csütörtökön – nemzeti együttműködéssel – pozitívan dönteni.
De én tudom ám, hogy ez csak a hivataloskodó indok, a kérés igazi oka más. A valódi szándékot az adja, hogy Gulyás Gábor a jövőben már nemcsak azt szeretné megmondani: képzőművészetileg ki a dilettáns, vagy hogy Debrecenben ki a legnagyobb paraszt, hanem azt is, milyen ital való az általa igazgatott művészeti szentélybe.
Nem mindegy ugyanis, mikor mit kell lenyomni a Modembe látogató gyanútlanok torkán.
2010. július 5., hétfő
Eltüntetett ígéretek
Most csak két tornyot látok. A többit elhomályosítják a vágyálmok.
„Akkor érzi igazán magáénak a debreceni ember a focit, ha a gyereke a Sándor Tomi gyerekével egy óvodába jár.” Vagy valami ilyesmi. A bölcsességet ma reggel olvastam itt, de pontosan idézni nem tudom, mert rövid úton eltávolították a cikket a netről. Az Esti Hírlap onlányában találtam az írást, amelyben Kósa Lajos debreceni konkrétumokról, sportpolitikai filozófiáról és rendezési vágyakról beszélt, valamint arról, hogy szerinte helyi fiatalokba kell pénzt és energiát fektetni. Nem megvenni a külföldi sztárjátékosokat, rájuk költve egy vagon pénzt, hanem kinevelni a helyi fiatalokat, a tehetséges utánpótlásokat. Már régóta mondja ezt, nem új keletű, korábban erdélyi fiatalokkal való összefogást is emlegetett. Futballakadémiát meg ilyesmit.
Ebben az érdekes, mégis eltüntetett, óvodás mellékszálat megpendítő írásban arról is szólt Kósa, hogy a stadion ügye jól halad. Amit, ugye, már a legtürelmesebb Loki-szurkolók is őrjöngve kértek tőle számon nem egyszer. Őszintén sajnálom, hogy a 404-es hiba miatt nem tudom szó szerint idézni az első embert, mert egész konkrét dolgokat említett a stadionnal kapcsolatban. Hogy a végéhez közelednek a nemtom minek, már a tervezésnél(?) tartanak, árulják a belépőt (na jó ezt csak vicceltem), vagy valami ilyesmit. De lehet, hogy rosszul rémlik és egyáltalán nem ezt mondta. Jó lenne megint elolvasni az írást, mert arra viszont határozottan emlékszem, hogy egész kézzelfogható dolgok is voltak benne. A Loki-drukkerek vágynak arra a nyavalyás stadionra, szeretnének előrébb jutni vele, túllépni az ígérgetésen. Mert bár Orbán Viktornak a kampány idején a belső zsebében ott lapult az a három rajz, amit Kósa Lajostól kapott, és amin szerinte (nyilván csak képletesen) rajta voltak a stadion tervei, de a konkrétumokról se akkor, se azóta, se most nem tudunk semmit.
A legújabb is csupán, ami az újonnan létesítendő, s az új kurzus emberei által korábban egyértelműen megígért stadionnal kapcsolatban szóba jött az az a népszavazás, amit a helyi szocialisták kezdeményeztek. Amiben arról kell(ene) a debrecenieknek nyilatkozniuk, hogy az új fociszentély a régi helyén legyen-e, annál nem nagyobb méretben, vagy sem. Vagy valami ilyesmiről.
És amely népszavazást várhatóan nem fog kiírni a közgyűlés – mert nem ők akarták, hanem a szocik. Márpedig ha Debrecenben valamit nem a Fidesz szeretne nagyon, akkor az nem is lesz meg. Itt így megy a demokrácia. Vagy az a valami olyasmi.
„Akkor érzi igazán magáénak a debreceni ember a focit, ha a gyereke a Sándor Tomi gyerekével egy óvodába jár.” Vagy valami ilyesmi. A bölcsességet ma reggel olvastam itt, de pontosan idézni nem tudom, mert rövid úton eltávolították a cikket a netről. Az Esti Hírlap onlányában találtam az írást, amelyben Kósa Lajos debreceni konkrétumokról, sportpolitikai filozófiáról és rendezési vágyakról beszélt, valamint arról, hogy szerinte helyi fiatalokba kell pénzt és energiát fektetni. Nem megvenni a külföldi sztárjátékosokat, rájuk költve egy vagon pénzt, hanem kinevelni a helyi fiatalokat, a tehetséges utánpótlásokat. Már régóta mondja ezt, nem új keletű, korábban erdélyi fiatalokkal való összefogást is emlegetett. Futballakadémiát meg ilyesmit.
Ebben az érdekes, mégis eltüntetett, óvodás mellékszálat megpendítő írásban arról is szólt Kósa, hogy a stadion ügye jól halad. Amit, ugye, már a legtürelmesebb Loki-szurkolók is őrjöngve kértek tőle számon nem egyszer. Őszintén sajnálom, hogy a 404-es hiba miatt nem tudom szó szerint idézni az első embert, mert egész konkrét dolgokat említett a stadionnal kapcsolatban. Hogy a végéhez közelednek a nemtom minek, már a tervezésnél(?) tartanak, árulják a belépőt (na jó ezt csak vicceltem), vagy valami ilyesmit. De lehet, hogy rosszul rémlik és egyáltalán nem ezt mondta. Jó lenne megint elolvasni az írást, mert arra viszont határozottan emlékszem, hogy egész kézzelfogható dolgok is voltak benne. A Loki-drukkerek vágynak arra a nyavalyás stadionra, szeretnének előrébb jutni vele, túllépni az ígérgetésen. Mert bár Orbán Viktornak a kampány idején a belső zsebében ott lapult az a három rajz, amit Kósa Lajostól kapott, és amin szerinte (nyilván csak képletesen) rajta voltak a stadion tervei, de a konkrétumokról se akkor, se azóta, se most nem tudunk semmit.
A legújabb is csupán, ami az újonnan létesítendő, s az új kurzus emberei által korábban egyértelműen megígért stadionnal kapcsolatban szóba jött az az a népszavazás, amit a helyi szocialisták kezdeményeztek. Amiben arról kell(ene) a debrecenieknek nyilatkozniuk, hogy az új fociszentély a régi helyén legyen-e, annál nem nagyobb méretben, vagy sem. Vagy valami ilyesmiről.
És amely népszavazást várhatóan nem fog kiírni a közgyűlés – mert nem ők akarták, hanem a szocik. Márpedig ha Debrecenben valamit nem a Fidesz szeretne nagyon, akkor az nem is lesz meg. Itt így megy a demokrácia. Vagy az a valami olyasmi.
2010. július 3., szombat
Farbára várva
Állítólag orvosi eset. Nem tudja feldolgozni a kudarcot, és beszélni se akar róla, csak vádaskodik, mutyit emleget. Varga Zoltán helyi MSZP-elnök szeretett volna lenni, de minden neki se sikerülhet. A szocialisták azt mondták, nekik bizonyíték kell, álljon hát elő Varga a farbával. Ő pedig előállt – valamivel.
Pedig az elnökválasztáson megbukott, majd MSZP-tagságáról lemondott Varga Zoltán elég mozgalmas pártmunkásságot tudhat maga mögött. Igaz, a belülről fakadó baloldaliságát a valóban baloldali érzelmű ismerősei általában megkérdőjelezték, magyarán azt mondták, nincs neki olyanja. A fő célpontja a jobboldal (vezérhímjeinek) támadása volt, csupán ez sodorta őt a szocialisták közé. Ahol – ennek ellenére – már négy éve egész jól elevickélt, sajtótájékoztatók sokaságát tartotta Zsiros Zsolttal karöltve, vállvetve.
Piszkálta például Kósa Lajos dubai útját, figyelmeztetve rá, hogy az út hétvégére esett, amikor az emírségekben sajátságos munkarend uralkodik. Máskor felidézte, hogy a polgármester 20 évvel ezelőtt fiatal politikusként egy debreceni, Hatvan utcai bérház lakásából indult politikai útjára, s mára jelentős vagyonra tett szert. De szívvel-lélekkel harcolt a fideszesek által felszámolt játszóterekért is. Szóval Varga úgy mutatta magát, mintha elkötelezettje lenne az MSZP-nek. Tán az is volt, mit tudni.
Mindenesetre mostanra jutott el odáig, hogy a háta közepére se kívánja egykori párttársait. A szocialisták pénteki cirkusza után pedig (legalábbis állítólag) körbeküldött a sajtónak egy levelet. Ebben Zsiros Zsolt – meghallgatva Varga kérését – részletfizetésről tájékoztatta egykori pártkatonatársát, s közölte vele, hogy a fennálló 200 ezer forintos tartozását október végéig fizesse ki.
A híradásokban sehol nem láttam a levél kapcsán kelt hírt, anyagot, tudósítást, valószínűleg nem sok mindent tudtak kezdeni ezzel a szerkesztőségek. Milyen tartozás és milyen 200 ezer forint? Csak nem ekkor(k)a összegű mutyikról beszélt ez a jóember?
Mert ez viccnek gyenge, mutyinak meg nulla.
Pedig az elnökválasztáson megbukott, majd MSZP-tagságáról lemondott Varga Zoltán elég mozgalmas pártmunkásságot tudhat maga mögött. Igaz, a belülről fakadó baloldaliságát a valóban baloldali érzelmű ismerősei általában megkérdőjelezték, magyarán azt mondták, nincs neki olyanja. A fő célpontja a jobboldal (vezérhímjeinek) támadása volt, csupán ez sodorta őt a szocialisták közé. Ahol – ennek ellenére – már négy éve egész jól elevickélt, sajtótájékoztatók sokaságát tartotta Zsiros Zsolttal karöltve, vállvetve.
Piszkálta például Kósa Lajos dubai útját, figyelmeztetve rá, hogy az út hétvégére esett, amikor az emírségekben sajátságos munkarend uralkodik. Máskor felidézte, hogy a polgármester 20 évvel ezelőtt fiatal politikusként egy debreceni, Hatvan utcai bérház lakásából indult politikai útjára, s mára jelentős vagyonra tett szert. De szívvel-lélekkel harcolt a fideszesek által felszámolt játszóterekért is. Szóval Varga úgy mutatta magát, mintha elkötelezettje lenne az MSZP-nek. Tán az is volt, mit tudni.
Mindenesetre mostanra jutott el odáig, hogy a háta közepére se kívánja egykori párttársait. A szocialisták pénteki cirkusza után pedig (legalábbis állítólag) körbeküldött a sajtónak egy levelet. Ebben Zsiros Zsolt – meghallgatva Varga kérését – részletfizetésről tájékoztatta egykori pártkatonatársát, s közölte vele, hogy a fennálló 200 ezer forintos tartozását október végéig fizesse ki.
A híradásokban sehol nem láttam a levél kapcsán kelt hírt, anyagot, tudósítást, valószínűleg nem sok mindent tudtak kezdeni ezzel a szerkesztőségek. Milyen tartozás és milyen 200 ezer forint? Csak nem ekkor(k)a összegű mutyikról beszélt ez a jóember?
Mert ez viccnek gyenge, mutyinak meg nulla.
2010. július 2., péntek
Emberek. Ők is. (Július 2.)
Igazi bulvárgyöngyre bukkantam a debreceni Szélessávú hírmondón. Kósa Lajos elvesztette hajszálai kétharmadát, Juhásznénak pedig ugyanennyivel gyarapodott a testtömegindexe. Nem viccelek: a politikus is ember, közölte a dehir.hu, közzétéve néhány „akkor és most”-fotót a helyi közéleti elit néhány tagjáról.
Az Lajos nyilván kifejezett öröme lehet, hogy Juhászné Lévai Katalin alatta van. Vagyis ő fölötte. A fiatal Kósának még dús hajába tép a szél, miközben Katikának az évek előrehaladával dauervíz helyett már inkább hennát kapott a frizurája. De mintha mindkettejük szája szöglete keményebbé, akaratosabbá, durcásabbá vált volna az eltelt parlamenti kurzusok alatt. Hja, na. A politikus is csak ember. Öregszik, kopaszodik, hízik, belefárad.
Pihennie kéne már végre mindkettejüknek. Talán együtt…
Az Lajos nyilván kifejezett öröme lehet, hogy Juhászné Lévai Katalin alatta van. Vagyis ő fölötte. A fiatal Kósának még dús hajába tép a szél, miközben Katikának az évek előrehaladával dauervíz helyett már inkább hennát kapott a frizurája. De mintha mindkettejük szája szöglete keményebbé, akaratosabbá, durcásabbá vált volna az eltelt parlamenti kurzusok alatt. Hja, na. A politikus is csak ember. Öregszik, kopaszodik, hízik, belefárad.
Pihennie kéne már végre mindkettejüknek. Talán együtt…
2010. július 1., csütörtök
Csupasz madár (Július 1.)
„Egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat.”
Égetett sajtóterméket a DTV előtt, számtani vitába keveredett Kósa Lajossal, ideológiai harcot vívott folyamatosan. Most pedig lelépett. Vagyis ki-, a pártból. Válik ágytól, asztaltól, még a frakciót is otthagyta. Pedig a közgyűlésben eleve se voltak sokan, s a súlyuk is pillekönnyű volt. Most már biztosan az is marad.
Az SZDSZ debreceni ténykedésén nem sokat változtat, hogy Gadus István kiszáll belőle. Próbálkozott ugyan nyomot hagyni maga után Debrecen önkormányzatiságában, de ha most megpróbálom végigvenni, mit ért el ténylegesen az elmúlt 4 év alatt, végére érek, mire kihozzák a kávémat. Még a templomtornyokból is többet össze tudok számolni, annyira keveset nyújtott helyben ez a párt. Igaz, nem könnyű a Fidesz mindent lesöprő hatalmával szemben érdeket érvényesíteni, de ha már valaki ezt tanulja az egyetemen, többet remélnénk tőle.
Elvárta volna például, hogy Kósa Lajos emberelje meg magát, menjen be dolgozni azon a poros vasárnap estén, alakítsa meg a Szmog Intéző Munkacsoportot, az emberek pedig kapjanak valós képet a szmoghelyzet veszélyeiről. De Kósa Lajos nem emberelte meg magát, nem alakított és nem tájékoztatott.
Vagy az is felrémlett most bennem, amikor kijelentette, hogy egy hét után megbukott a város költségvetése, Debrecen pedig nekiment a jéghegynek. Na jó, próbálkozott komolyabban vehető dolgokkal is, mint amikor azt javasolta a közgyűlésben 2008-ban, hogy csökkentsék a képviselői díjakat, belülről fakadó szolidaritástól vezérelve. Csak hát a polgármesterből hiányzik mindenféle szolidaritás, meg különben se szereti magán kezdeni senki a nadrágszíjhúzogatást, tehát nem csökkentették se a városatyai díjakat, se a polgármesteri vezetés költségeit (legalábbis nem az SZDSZ javaslatára).
Szólt a biodíszletként használt gyerekek érdekében (mondjuk ebben teljesen igaza volt, óvodásokat ne vezényeljenek ki útfelújítási demonstrációhoz, meg egyáltalán, sehova), de látványos volt az is, amikor kivonultak frakcióilag, mert a fideszes városvezetés nem „merte” nyílt ülésen tárgyalni a Xanga-holdinggal kötött szerződést. Hát tárgyalta nélkülük, zártan, ahogy szokta, ha fontos dolgokról van szó…
Gadus már a tavaszi választások után egye mélyebbre ment (hangulatilag), s a Simonffy utcai székház bezárását is nehezen viselte. Aztán megszabadították a regionális fejlesztési tanácsban betöltött pozíciójától is (melynek társelnöke volt, s ahol 2004 óta tevékenykedett). Szép lassan lecsupaszították, lecsupaszodott.
Most kiszállt, függetlenedett.
Meddig bírja vajon párt nélkül, szabadon?
Égetett sajtóterméket a DTV előtt, számtani vitába keveredett Kósa Lajossal, ideológiai harcot vívott folyamatosan. Most pedig lelépett. Vagyis ki-, a pártból. Válik ágytól, asztaltól, még a frakciót is otthagyta. Pedig a közgyűlésben eleve se voltak sokan, s a súlyuk is pillekönnyű volt. Most már biztosan az is marad.
Az SZDSZ debreceni ténykedésén nem sokat változtat, hogy Gadus István kiszáll belőle. Próbálkozott ugyan nyomot hagyni maga után Debrecen önkormányzatiságában, de ha most megpróbálom végigvenni, mit ért el ténylegesen az elmúlt 4 év alatt, végére érek, mire kihozzák a kávémat. Még a templomtornyokból is többet össze tudok számolni, annyira keveset nyújtott helyben ez a párt. Igaz, nem könnyű a Fidesz mindent lesöprő hatalmával szemben érdeket érvényesíteni, de ha már valaki ezt tanulja az egyetemen, többet remélnénk tőle.
Elvárta volna például, hogy Kósa Lajos emberelje meg magát, menjen be dolgozni azon a poros vasárnap estén, alakítsa meg a Szmog Intéző Munkacsoportot, az emberek pedig kapjanak valós képet a szmoghelyzet veszélyeiről. De Kósa Lajos nem emberelte meg magát, nem alakított és nem tájékoztatott.
Vagy az is felrémlett most bennem, amikor kijelentette, hogy egy hét után megbukott a város költségvetése, Debrecen pedig nekiment a jéghegynek. Na jó, próbálkozott komolyabban vehető dolgokkal is, mint amikor azt javasolta a közgyűlésben 2008-ban, hogy csökkentsék a képviselői díjakat, belülről fakadó szolidaritástól vezérelve. Csak hát a polgármesterből hiányzik mindenféle szolidaritás, meg különben se szereti magán kezdeni senki a nadrágszíjhúzogatást, tehát nem csökkentették se a városatyai díjakat, se a polgármesteri vezetés költségeit (legalábbis nem az SZDSZ javaslatára).
Szólt a biodíszletként használt gyerekek érdekében (mondjuk ebben teljesen igaza volt, óvodásokat ne vezényeljenek ki útfelújítási demonstrációhoz, meg egyáltalán, sehova), de látványos volt az is, amikor kivonultak frakcióilag, mert a fideszes városvezetés nem „merte” nyílt ülésen tárgyalni a Xanga-holdinggal kötött szerződést. Hát tárgyalta nélkülük, zártan, ahogy szokta, ha fontos dolgokról van szó…
Gadus már a tavaszi választások után egye mélyebbre ment (hangulatilag), s a Simonffy utcai székház bezárását is nehezen viselte. Aztán megszabadították a regionális fejlesztési tanácsban betöltött pozíciójától is (melynek társelnöke volt, s ahol 2004 óta tevékenykedett). Szép lassan lecsupaszították, lecsupaszodott.
Most kiszállt, függetlenedett.
Meddig bírja vajon párt nélkül, szabadon?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)