Naugye! Csak lesz nálunk is ingyenes parkolás! Elhallgathatnak a mindig károgók, a folyton huhogók. Kiderült: a mi önkink is van olyan, mint a miskolci vagy a nyíregyházi, a mi önkink is ad ajándékot a népnek.
Igaz, ennek pusztán technikai oka van, és semmi köze az önkihez.
A gesztus (nevezzük annak) ugyanis pusztán technikai indíttatású. Aki nem olvasta volna az önkormányzati hírportál gyöngyszemét, az kattanjon ide. A hír arról tájékoztat, hogy az év utolsó napján, pénteken ingyen lehet parkolni a városban. Naná, hogy Debrecenben! Igaz, értelme nem sok van, de azért figyelemre méltó. Aki pont aznap akarja például az útlevélcseréjét vagy az új lakcímkártyáját intézni, az még kap időpontot (az előbb néztem meg elektronikusan). Viszont ha a jogsit kéne kicserélni vagy a lejárt személyi igazolványt, akkor nincs esélye idei sorszámra. A többi hivatali ügyintézést ilyen szempontból nem vizsgáltam, de akár menekültüggyel, akár házassági szándékkal nyugodtan be lehet kopogtatni a városházákra, hátha befér még az aznapi menetbe.
Pláne azzal a tudattal, hogy közben ingyen áll a kocsi a Dósa nádor téren vagy a Nagytemplom (két gyönyörű tornya most is itt integet nekem!) mögött, a bábszínháznál. Felszabadító érzés, ritkán él át hasonlót a debreceni autósember.
Hiszen az év többi napján mihez szokott az átlagszuzukis? Vagy megpróbál baleset- és anyázásmentesen helyet találni a Fórumban (ami sansztalan), s akkor viszonylag kényelmesen el tudja intézni a dolgait. Vagy kényelmesen talál helyet a pláza alatt, de akkor nagyon szűkös a dolog, hiszen csak egy órája van arra, hogy felpörögjön. S ami sikerült Jason Stathamnak, az nem biztos, hogy sikerül Kovács Gézának is. Na mindegy, harmadik út is állhat persze előtte: keres helyet a felszíni parkolókban, és fizet óránként 320-at vagy mennyit. (Hétfőtől meg még többet…)
Tehát szögezzük le: annak ellenére, hogy engem ez az intézkedés kifejezetten nem érint, hiszen ide, a csupazöld környezetembe mindig a liftem repít fel, az pedig ingyen parkol a Kölcsey aknájában, szóval ennek ellenére jó dolog lesz a pénteki ingyenes parkolás lehetősége, cirkusz helyett kenyér a népnek. Mitagadás viszont, ahogy említettem is már, hogy az „ajándéknak” az önkormányzathoz semmi köze nincs, hiszen mint a DKV szolgáltatási igazgatója kifejtette: a döntést kifejezetten technikai ok szülte. Ahhoz ugyanis, hogy hétfőtől a – szerintük nyilván nem brutálisan megemelt összegű, de mégiscsak – megemelt összegű díjak életbe léphessenek, elegendő időt kell szánni az automaták átállítására.
Ennyit az ajándékról, a debreceni önkormányzat és a DKV Zrt. (amelyért majd’ 9 milliárd forintos kezességet vállalt a város vagyonkezelője, jó lenne tudni, vajon miért is) gesztusáról.
Az ajándék lónak pedig ne nézzük a fogát!
2010. december 29., szerda
2010. december 25., szombat
Megbicsaklott kommunikáció
Levelet kapott a firkász cimbim két fideszes országgyűlési képviselőtől, amiket volt olyan kedves, és két korty kávé után továbbküldött nekem. Az egyik tulajdonképpen nem is levél, hanem postaládába dobott, de nem postai úton feladott levelezőlap volt; a másik pedig elektronikus – vagy ahogy a törzspincérem mondja: elektromos – levél.
Kettejük közül Pósán László az, aki emilen küldte el az újságíróknak karácsonyi jókívánságait és üdvözletét. Egy kis kép, piros háttérben zöld karácsonyfa, körülötte ajándékok, gyerekkézzel rajzolva. A szöveg a szokásos kellemes karácsonyi blabla. Majd alatta más betűtípussal egy kis magyarázatféle arról, miért szakított a hagyománnyal a honatya: „Az eddig postai úton feladott üdvözlőlapok költségével idén a Magyar Kármentő Alapon keresztül az iszapkatasztrófa károsultjait segítjük.”
Érthető, világos. Mivel a fidesz.hu-s címéről küldte, feltételeztem, hogy frakcióálláspontról, egyöntetű magatartásról van szó, nagyon helyes is. Minek az a sok papír, a postásnak akad dolga e nélkül is elég, a vörösiszapba tönkrement embereknek meg elkél minden forint!
De mintha a fideszes elhatározásnak kissé ellentmondana Tasó László, Nyíradony polgármestere, szintén parlamenti gombnyomó. Ő ugyanis papír alapon dobatta be a jókívánságait a „ház lakóinak”, egy nem is kicsit zavaros szöveggel szeretetről, türelemről. A jókat megpróbálja az Isten, idézte az üdvözlőlapján a képviselő, s bár ez a lap se postai úton volt kézbesítve, valakinek csak kellett (gondolom) napidíjat fizetni a szórólapozásért. Meg hát a nyomtatásért is, akármennyit is.
Persze lehet, hogy Tasó ezt a kis kedvességet a saját repikeretéből állta, amiből remélhetőleg jut majd valamennyi az iszapkárosultaknak.
Persze lehet, hogy Tasó ezt a kis kedvességet a saját repikeretéből állta, amiből remélhetőleg jut majd valamennyi az iszapkárosultaknak.
Ha így van, jól van. Ha másképp van, akkor valami hiba csúszott a Fidesz kommunikációjába.
Volt már rá példa nem egyszer!
2010. december 22., szerda
Tekintélyelv van
Szíjjártó Péter hülyeségeket beszélt ma. Is.
Ezt most nem a szocialisták mondják, hanem én, miután végiggondoltam, hogyan próbálta a Csúcsfejű elbagatellizálni a médiatörvényünkkel kapcsolatos, negatív nemzetközi véleményeket. Az egyik legütősebbnek szánt érve például az volt, hogy az Orbán Viktorral telefonon véleményt cserélő, luxemburgi külügyminiszter az ottani szocialista munkáspárt tagja. Hűha, nahát! Így tehát ha ő mond valamit, akkor (gondolom) azt nem kell komolyan venni…
Pedig a nemzetközi felháborodás, a fészbukos tiltakozás, a rádiós műsorvezető elhallgattatása nem bagatellizálható el, még a kuruc is azt írta, hogy nemcsak a balos meg a „libsi” lapok tiltakoznak. Hanem (majdnem) mindenki. Több német napilap kommentálta a törvényt, a konzervatív Die Welt a címoldalán közölte Magyarország mint vezéri állam (Führerstaat Ungarn) című írását. „Olyan ez, mintha a tekintélyelvű, antiszemita 30-as években megállt volna a film, és most ismét peregni kezdene.” Kicsit közhelyes, de kifejező.
Az ominózus távrecsegés egyébként a szerdai kormányülés szünetében zajlott, amikor Orbán Viktor telefonon beszélt Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökkel, aki egyértelműsítette: mondandója nem a luxemburgi kormány hivatalos álláspontja. És mit tart fontosnak erre az orrhangú Péter megjegyezni? Azt, hogy a külügyminiszter az ottani szocialista munkáspárt tagja.
És „mint ilyen”, a véleménye (gondolom) nem mérvadó. Szíjjártó Péter – akinek a fejformája erősen emlékeztet a velem szemben pompázó templom tornyára – megjegyzése azért nekem sántít egy kicsit. Ha jól rémlik, mintha az ő közelében, „odafönt” is lenne kommunista múltú ember.
Például a múlt héten interjúra ajánlott , hajdú-bihari kötődésű, egyébként Cibakházán született, bociszemű Halász János (aki a Fidesz előtt az SZDSZ csapatát erősítette) ugyanis MSZMP-tagként kezdte a politikai pályafutását süldő egyetemista korában. Akkor, ezek szerint, ha jól sejtem, az ő véleménye sem komolyan vehető, a személye lesöprendő, a mondandója egyik fülön be-, a másikon kiereszthető. Interjút pedig miért is készítene vele bárki is?
Tekintélyelv van, 10-es évek van, Szalai Annamária és vezéri állam van. A film pereg tovább.
Ezt most nem a szocialisták mondják, hanem én, miután végiggondoltam, hogyan próbálta a Csúcsfejű elbagatellizálni a médiatörvényünkkel kapcsolatos, negatív nemzetközi véleményeket. Az egyik legütősebbnek szánt érve például az volt, hogy az Orbán Viktorral telefonon véleményt cserélő, luxemburgi külügyminiszter az ottani szocialista munkáspárt tagja. Hűha, nahát! Így tehát ha ő mond valamit, akkor (gondolom) azt nem kell komolyan venni…
Pedig a nemzetközi felháborodás, a fészbukos tiltakozás, a rádiós műsorvezető elhallgattatása nem bagatellizálható el, még a kuruc is azt írta, hogy nemcsak a balos meg a „libsi” lapok tiltakoznak. Hanem (majdnem) mindenki. Több német napilap kommentálta a törvényt, a konzervatív Die Welt a címoldalán közölte Magyarország mint vezéri állam (Führerstaat Ungarn) című írását. „Olyan ez, mintha a tekintélyelvű, antiszemita 30-as években megállt volna a film, és most ismét peregni kezdene.” Kicsit közhelyes, de kifejező.
Az ominózus távrecsegés egyébként a szerdai kormányülés szünetében zajlott, amikor Orbán Viktor telefonon beszélt Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökkel, aki egyértelműsítette: mondandója nem a luxemburgi kormány hivatalos álláspontja. És mit tart fontosnak erre az orrhangú Péter megjegyezni? Azt, hogy a külügyminiszter az ottani szocialista munkáspárt tagja.
És „mint ilyen”, a véleménye (gondolom) nem mérvadó. Szíjjártó Péter – akinek a fejformája erősen emlékeztet a velem szemben pompázó templom tornyára – megjegyzése azért nekem sántít egy kicsit. Ha jól rémlik, mintha az ő közelében, „odafönt” is lenne kommunista múltú ember.
Például a múlt héten interjúra ajánlott , hajdú-bihari kötődésű, egyébként Cibakházán született, bociszemű Halász János (aki a Fidesz előtt az SZDSZ csapatát erősítette) ugyanis MSZMP-tagként kezdte a politikai pályafutását süldő egyetemista korában. Akkor, ezek szerint, ha jól sejtem, az ő véleménye sem komolyan vehető, a személye lesöprendő, a mondandója egyik fülön be-, a másikon kiereszthető. Interjút pedig miért is készítene vele bárki is?
Tekintélyelv van, 10-es évek van, Szalai Annamária és vezéri állam van. A film pereg tovább.
2010. december 18., szombat
Vaspapucsosok
Új ötcsillagos szálloda épül a Gázvezeték utcán!
Gondolom én, persze nem biztos. Csak mi másért kellene egy négy és fél hektáros terület a nagyerdei Divinus hotel tulajdonosának a város repülőtérhez közel eső részén, ahol ráadásul szabályozási tervet is módosítanak, és így ott szabad lesz majd az építkezés?
De nagyon előre szaladtam, pedig még alig kortyoltam valamicskét a kávémból, és a tornyokból is csak kettőt számoltam meg. Pedig a Gázvezeték utca irányába tekintve látszik még vagy három templom.
Szóval arról van szó, hogy a debreceni képviselő-testület csütörtökön tárgyalta a Gázvezeték utcai salakmotor-pálya cseréjéről készült, Kósa Lajos által jegyzett előterjesztést.
Aminek az a lényege, hogy a pálya kell a városnak, a Divinus Zrt-nek viszont nincs szüksége a vaspapucsos szentélyre. Ezért telket cserélnek. Végül is az önkormányzat tele van felesleges, bármikor felajánlható ingatlannal, úgynevezett „beépítetlen területtel”, gondolom nem lesz hiányérzete senkinek, ha ezt a most felajánlottat is megkapja a nagy szállodatulajdonos. A telek „kialakítás alatt áll”, a hatályos szabályozási terv szerint kertvárosias lakózónába tartozik, de részletes szabályozási előírások nem érintik. Kósa Lajos az indoklásában azt is elmondja, hogy már kezdeményezték a szabályozási terv módosítását úgy, hogy a kialakuló ingatlanokat lakóterületként, legalább 6 méteres építménymagassággal és 30 százalékos beépíthetőséggel határozzák meg.
Szóval a Nagyerdő szívébe ötcsillagos szuperszállodát felépítő cég hozzájut egy szűz területhez, amiről ráadásul most találják ki, mit is lehet majd oda építeni.
Az önkormányzat vagyonáról szóló rendelet egyébként azt mondja, hogy nyilvános versenyeztetés útján kell „elidegeníteni” az önkormányzati vagyont, ha a vagyontárgy több mint 25 milliót ér. A nyilvános pályázat helyett viszont néha kiírható zárt pályázat is, akkor, ha a kiírásban foglaltak teljesítésére csak meghatározott ajánlattevők képesek.
Mivel itt konkrét telket nézett ki magának a város, ami konkrétan a Divinusé, ezért zárt lehet a pályázat. Az időpontot pedig az adta, hogy amikor a Hajdú Volán eladta a telepet a Divinusnak (az árat üzleti titokként kezelték), a cég két évre szóló bérleti szerződést írt alá a vaspapucsosokkal, mely arról szólt: maradhatnak még a salakon. A kétéves bérleti szerződés lejártáig ugyanis nem akartak a stadionban ténykedni.
Az idő most telt le, most jött el, a közgyűlés pedig – mivel itt mindenki legalább annyira szereti a salakost, mint a sima mezei motorozást – hajlandó telket adni a salakpálya megmaradásáért.
Csere jóváhagyva, szabályozási terv módosítva (lesz), kezdődhet az építkezés! Nincs még elég szállodája Debrecennek. ..
Gondolom én, persze nem biztos. Csak mi másért kellene egy négy és fél hektáros terület a nagyerdei Divinus hotel tulajdonosának a város repülőtérhez közel eső részén, ahol ráadásul szabályozási tervet is módosítanak, és így ott szabad lesz majd az építkezés?
De nagyon előre szaladtam, pedig még alig kortyoltam valamicskét a kávémból, és a tornyokból is csak kettőt számoltam meg. Pedig a Gázvezeték utca irányába tekintve látszik még vagy három templom.
Szóval arról van szó, hogy a debreceni képviselő-testület csütörtökön tárgyalta a Gázvezeték utcai salakmotor-pálya cseréjéről készült, Kósa Lajos által jegyzett előterjesztést.
Aminek az a lényege, hogy a pálya kell a városnak, a Divinus Zrt-nek viszont nincs szüksége a vaspapucsos szentélyre. Ezért telket cserélnek. Végül is az önkormányzat tele van felesleges, bármikor felajánlható ingatlannal, úgynevezett „beépítetlen területtel”, gondolom nem lesz hiányérzete senkinek, ha ezt a most felajánlottat is megkapja a nagy szállodatulajdonos. A telek „kialakítás alatt áll”, a hatályos szabályozási terv szerint kertvárosias lakózónába tartozik, de részletes szabályozási előírások nem érintik. Kósa Lajos az indoklásában azt is elmondja, hogy már kezdeményezték a szabályozási terv módosítását úgy, hogy a kialakuló ingatlanokat lakóterületként, legalább 6 méteres építménymagassággal és 30 százalékos beépíthetőséggel határozzák meg.
Szóval a Nagyerdő szívébe ötcsillagos szuperszállodát felépítő cég hozzájut egy szűz területhez, amiről ráadásul most találják ki, mit is lehet majd oda építeni.
Az önkormányzat vagyonáról szóló rendelet egyébként azt mondja, hogy nyilvános versenyeztetés útján kell „elidegeníteni” az önkormányzati vagyont, ha a vagyontárgy több mint 25 milliót ér. A nyilvános pályázat helyett viszont néha kiírható zárt pályázat is, akkor, ha a kiírásban foglaltak teljesítésére csak meghatározott ajánlattevők képesek.
Mivel itt konkrét telket nézett ki magának a város, ami konkrétan a Divinusé, ezért zárt lehet a pályázat. Az időpontot pedig az adta, hogy amikor a Hajdú Volán eladta a telepet a Divinusnak (az árat üzleti titokként kezelték), a cég két évre szóló bérleti szerződést írt alá a vaspapucsosokkal, mely arról szólt: maradhatnak még a salakon. A kétéves bérleti szerződés lejártáig ugyanis nem akartak a stadionban ténykedni.
Az idő most telt le, most jött el, a közgyűlés pedig – mivel itt mindenki legalább annyira szereti a salakost, mint a sima mezei motorozást – hajlandó telket adni a salakpálya megmaradásáért.
Csere jóváhagyva, szabályozási terv módosítva (lesz), kezdődhet az építkezés! Nincs még elég szállodája Debrecennek. ..
2010. december 15., szerda
Kormánytagokban az államtitkárok
Dombrovszky Ádám levelet írt. Na nem nekem, hanem a firkász cimbimnek, aki viszont volt olyan kedves és továbbküldte ide, a teraszra mint a helyi kötődésű államtitkárokhoz különösképpen vonzódó személynek. Az írás eléggé zavaros, de azért megértettem: az ország összes sajtósának megcímezték azért, hogy bármikor, ha kell, tudják, kit kell keresni, aki majd nyilatkozik. Mert illetékes, vagy csak mert idevalósi. De legalábbis helyi kötődése van.
Ezt írta a Debrecen újság első főszerkesztője (most minisztériumi osztályvezető):
„Kedves Szerkesztők, Újságírók,
a helyi, vidéki sajtóval kormányzati kapcsolatot tartva gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy az újságírók az után érdeklődnek: ez és az az államtitkár, nagykövet, más tisztségviselő valóban az ő megyéjükből, településekről indult, kötődik-e valamilyen szinten a térségükhöz.
Interjú-készítési gyakorlatuknhoz szeretnénk részben igazodni, illetve magunk is úgy gondoljuk, hogy a kormányzás minél jobb kommunikálásában nagy segítségünkre lehet, ha a vidéki sajtót helyből indult politikusaik tájékoztatják.
Igazi alkalom lehet erre, hogy az év végén, év elején például az ünnepi számokat nagyobb beszélgetésekkel, riportokkal szokták érdekesebbé tenni, s most ehhez keresnek éppen alanyokat.
Csatolva küldjük tehát Önöknek a kormánytagok (benne az államtitkárok) helyi kötődéseinek listáját. Ha az adatsorhoz Önök további adalékokkal szolgálnak, illetve e tárgykörben jelentetnek meg cikkeket, adnak közre műsorokat, megköszönjük, ha azt valamilyen formában (interneten ideális) eljuttatják hozzánk.
Üdvözlettel:
Dombrovszky Ádám
osztályvezető
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárság”
Miután átnéztem a listát, elcsodálkoztam: a nyolc hajdú-bihari kötődésűből ugyanis mindössze kettő az, aki Debrecenben született, egy pedig hajdúszoboszlói. A maradék öt mindössze itt járt egyetemre vagy Debrecenben érettségizett, ám a minisztériumban hajdú-bihari kötődésűként tartják nyilván. Nyilván...
A bociszemű Halász János államtitkár például „Cibakházán született, 1981-ben a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát. Debrecennek alpolgármestere volt, 1998 óta a város 2. választókerületének megválasztott parlamenti képviselője”. Az SZDSZ-es múlt kimaradt, de ezen igazából nem is csodálkozom. Én se dicsekednék vele.
Az angolul, mint magyarul jobban beszélő Dr. Kovács Zoltán államtitkár „Abaújszántón született, tanított a Miskolci Egyetemen, 1993-ban a debreceni egyetemen történelem-földrajz szakon szerez diplomát, 2006-ig itt egyetemi adjunktus, majd 2010-ig városi önkormányzati képviselő.” És a fogadások büféasztalainál két lazacos szendvics között szeret arról beszélni főszerkesztő-helyetteseknek, hogy melyik újságíró stílusa nem tetszik neki, de nagyon.
Dr. Cséfalvay Zoltán államtitkár „Máriakálnokon (Szigetköz) született, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát.” Majd következett Balog Zoltán államtitkár, aki „Ózdon született, a Diósgyőri Gépgyárban is dolgozott, Maglódon volt református lelkész (1983-89), 1976-ban a debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, és később teológiai tanulmányait is Debrecenben kezdte.” Jó tudni, na, bár hogy milyen ügyben hívhatná fel a firkász haverom, az nem világos. Mindegy, van itt még rejtett tartalék Szászfalvi László államtitkár személyében. Ő „Makón született, 1979-ben a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett. 1986-tól Csurgón él. Segédlelkész, majd később polgármester, 1998 óta itt, Somogy megye 5. választókerületében országgyűlési képviselő.”
De kereshetik a vidéki újságírók Tállai András államtitkárt is, ő legalább Debrecenben született. Igaz, „Mezőkövesden él, 2002 óta a város polgármestere. 1998 óta a Borsod-Abaúj-Zemplén megye 13. választókerületének egyéni parlamenti képviselője”, tehát sokat nemigen tud a hajdúsági lelkek problémáiról. De nem baj.
Végül pedig két emberről négy sor jön: „Fodor Lajos államtitkár Debrecenben született”, illetve „Dr. Halasi Tibor államtitkár Hajdúszoboszlón született”. Életrajznak kicsit szűkös, kicsit semmi, de a mienk.
Erről írt tehát levelet az újságíró-főszerkesztő-osztályvezető úr. Sajnos se a minisztériumi, se a megyénkénti bontásban nem találtam információt arról az illetőről, akiről egy kedves törzsolvasóm tett említést egy korábbi bejegyzésemben. Ő ugyanis egy Nyitrai Imre nevű embert említett, de államtitkári szinten csak Zsolt van. „Dr. Nyitrai Zsolt államtitkár Egerben született, a Gárdonyi Géza Gimnáziumban érettségizett. A miskolci jogi karon szerzett diplomát. 2002 óta országgyűlési képviselő, 2006 óta a Heves megyei listáról. Előtte 1998-2002-ig egri önkormányzati képviselő volt.”
Fránya névrokonság! Na mindegy…
Jelenleg a csodaszép, havas háztetők felett nyolc templomtornyot tudok megszámolni innen, fentről, a csupazöld környezetemből. De ezek közül legalább mindegyik helyi kötődésű, sőt: valódi, hamisítatlan debreceni büszkeség!
Ezt írta a Debrecen újság első főszerkesztője (most minisztériumi osztályvezető):
„Kedves Szerkesztők, Újságírók,
a helyi, vidéki sajtóval kormányzati kapcsolatot tartva gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy az újságírók az után érdeklődnek: ez és az az államtitkár, nagykövet, más tisztségviselő valóban az ő megyéjükből, településekről indult, kötődik-e valamilyen szinten a térségükhöz.
Interjú-készítési gyakorlatuknhoz szeretnénk részben igazodni, illetve magunk is úgy gondoljuk, hogy a kormányzás minél jobb kommunikálásában nagy segítségünkre lehet, ha a vidéki sajtót helyből indult politikusaik tájékoztatják.
Igazi alkalom lehet erre, hogy az év végén, év elején például az ünnepi számokat nagyobb beszélgetésekkel, riportokkal szokták érdekesebbé tenni, s most ehhez keresnek éppen alanyokat.
Csatolva küldjük tehát Önöknek a kormánytagok (benne az államtitkárok) helyi kötődéseinek listáját. Ha az adatsorhoz Önök további adalékokkal szolgálnak, illetve e tárgykörben jelentetnek meg cikkeket, adnak közre műsorokat, megköszönjük, ha azt valamilyen formában (interneten ideális) eljuttatják hozzánk.
Üdvözlettel:
Dombrovszky Ádám
osztályvezető
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárság”
Miután átnéztem a listát, elcsodálkoztam: a nyolc hajdú-bihari kötődésűből ugyanis mindössze kettő az, aki Debrecenben született, egy pedig hajdúszoboszlói. A maradék öt mindössze itt járt egyetemre vagy Debrecenben érettségizett, ám a minisztériumban hajdú-bihari kötődésűként tartják nyilván. Nyilván...
A bociszemű Halász János államtitkár például „Cibakházán született, 1981-ben a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát. Debrecennek alpolgármestere volt, 1998 óta a város 2. választókerületének megválasztott parlamenti képviselője”. Az SZDSZ-es múlt kimaradt, de ezen igazából nem is csodálkozom. Én se dicsekednék vele.
Az angolul, mint magyarul jobban beszélő Dr. Kovács Zoltán államtitkár „Abaújszántón született, tanított a Miskolci Egyetemen, 1993-ban a debreceni egyetemen történelem-földrajz szakon szerez diplomát, 2006-ig itt egyetemi adjunktus, majd 2010-ig városi önkormányzati képviselő.” És a fogadások büféasztalainál két lazacos szendvics között szeret arról beszélni főszerkesztő-helyetteseknek, hogy melyik újságíró stílusa nem tetszik neki, de nagyon.
Dr. Cséfalvay Zoltán államtitkár „Máriakálnokon (Szigetköz) született, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát.” Majd következett Balog Zoltán államtitkár, aki „Ózdon született, a Diósgyőri Gépgyárban is dolgozott, Maglódon volt református lelkész (1983-89), 1976-ban a debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, és később teológiai tanulmányait is Debrecenben kezdte.” Jó tudni, na, bár hogy milyen ügyben hívhatná fel a firkász haverom, az nem világos. Mindegy, van itt még rejtett tartalék Szászfalvi László államtitkár személyében. Ő „Makón született, 1979-ben a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett. 1986-tól Csurgón él. Segédlelkész, majd később polgármester, 1998 óta itt, Somogy megye 5. választókerületében országgyűlési képviselő.”
De kereshetik a vidéki újságírók Tállai András államtitkárt is, ő legalább Debrecenben született. Igaz, „Mezőkövesden él, 2002 óta a város polgármestere. 1998 óta a Borsod-Abaúj-Zemplén megye 13. választókerületének egyéni parlamenti képviselője”, tehát sokat nemigen tud a hajdúsági lelkek problémáiról. De nem baj.
Végül pedig két emberről négy sor jön: „Fodor Lajos államtitkár Debrecenben született”, illetve „Dr. Halasi Tibor államtitkár Hajdúszoboszlón született”. Életrajznak kicsit szűkös, kicsit semmi, de a mienk.
Erről írt tehát levelet az újságíró-főszerkesztő-osztályvezető úr. Sajnos se a minisztériumi, se a megyénkénti bontásban nem találtam információt arról az illetőről, akiről egy kedves törzsolvasóm tett említést egy korábbi bejegyzésemben. Ő ugyanis egy Nyitrai Imre nevű embert említett, de államtitkári szinten csak Zsolt van. „Dr. Nyitrai Zsolt államtitkár Egerben született, a Gárdonyi Géza Gimnáziumban érettségizett. A miskolci jogi karon szerzett diplomát. 2002 óta országgyűlési képviselő, 2006 óta a Heves megyei listáról. Előtte 1998-2002-ig egri önkormányzati képviselő volt.”
Fránya névrokonság! Na mindegy…
Jelenleg a csodaszép, havas háztetők felett nyolc templomtornyot tudok megszámolni innen, fentről, a csupazöld környezetemből. De ezek közül legalább mindegyik helyi kötődésű, sőt: valódi, hamisítatlan debreceni büszkeség!
2010. december 9., csütörtök
Rácz, a karrierpolitikus
„– Utána menjünk fallabdázni!
–Nem tudok fallabdázni.
– Miért? Politizálni tudsz?” – a lenge kis párbeszéd egy karácsonyi össznépi gyertyagyújtás alkalmával, csak úgy, mellékesen, a firkász cimbim véletlen füle hallatára zajlott le Kósa Lajos és Rácz Róbert között, a múlt század végén.
Aprócska élc volt a már akkor is sikerekben gazdag polgármester részéről a még csak feltörekvő politikusi karrierről álmodozó Rácznak. Hogy squasholni megtanult-e azóta a történelem-angol szakos tanárember, nem tudni. De hogy a politikához van érzéke, az biztos.
Tegyük fel, hogy nem árnyékra vetődött a sajtómunkás, és tényleg ő lesz a megyei kormányhivatal elnöke január 1-jétől.
Akkor ugyebár nem maradhat ugyanő a megyei önkormányzat elnöke is, mert egyrészt összeférhetetlen, másrészt a 2in1 talán még a saját bevallása szerint is túl sok lenne neki. Pláne, mert az új pozíció legalább 15in1! Rengeteg hivatalt olvaszt majd ugyanis magába; olyanokat, mint az igazságügyi, a mezőgazdasági szakigazgatási, a vidékfejlesztési vagy a földhivatal, az egészségbiztosítási pénztár, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, a munkaügyi központ, a munkaügyi felügyelőség, a munkavédelmi felügyelőség (asse tudtam, hogy ebből ennyiféle van), a fogyasztóvédelmi hatóság, az ökörségvédelmi hivatal, a tisztiorvosi szolgálat, a mérésügyi hivatal, a közlekedési hatóság vagy az oktatási hivatal igazgatósága. Hogy a sóhivatal miért maradt ki, nem tudom, de igazából mindegy is. Van helyette épp elég, amit felügyelhet Rácz.
Illetve aminek – két fallabda-játszma között – a főnöke lehet globálisan. Merthogy a kormányhivatalok elnökei egyébként nem a szakmát viszik majd, hanem a politikai döntéseket hozzák. Navracsics Tibor víziója szerint ugyanis ez az egyedül üdvözítő megoldás, és szerinte nem elfogadhatók a politikai vezetők pártpolitikai befolyásolhatóságát emlegető vélemények.
Úgy gondolja, megbukik az, aki megsérti a demokrácia játékszabályait (ah!), az ilyen politikusokat kiveti magából a magyar társadalom (hah!). Éppen ezért a politikusnak nem lehet érdeke e szabályok megszegése (haha!).
Na tehát! Jelen állás szerint egy olyan szuperhivatal irányításához, ahová az adóhatóságon meg a rendőrségen kívül majd’ az összes többi tartozik, s „egyablaknál” intézkedik majd a nyugdíjas, a munkanélküli, az abortuszra váró és az újdonsült ingatlantulajdonos, nem szükséges szakmai kompetenciával rendelkező vezető. Oda elég egy jó politikus.
Márpedig Rácz Róbert az (lehet). Irodavezetőből, választmányi alelnökből és kampányfőnökből – néhány fallabda-játszma eredményeként – frakcióvezető, ogy-képviselő és megyei közgyűlési elnök lett. Első ember a második vonalban. Kósa jobbkeze.
Nem sértheti meg hát a demokrácia játékszabályait.
–Nem tudok fallabdázni.
– Miért? Politizálni tudsz?” – a lenge kis párbeszéd egy karácsonyi össznépi gyertyagyújtás alkalmával, csak úgy, mellékesen, a firkász cimbim véletlen füle hallatára zajlott le Kósa Lajos és Rácz Róbert között, a múlt század végén.
Aprócska élc volt a már akkor is sikerekben gazdag polgármester részéről a még csak feltörekvő politikusi karrierről álmodozó Rácznak. Hogy squasholni megtanult-e azóta a történelem-angol szakos tanárember, nem tudni. De hogy a politikához van érzéke, az biztos.
Tegyük fel, hogy nem árnyékra vetődött a sajtómunkás, és tényleg ő lesz a megyei kormányhivatal elnöke január 1-jétől.
Akkor ugyebár nem maradhat ugyanő a megyei önkormányzat elnöke is, mert egyrészt összeférhetetlen, másrészt a 2in1 talán még a saját bevallása szerint is túl sok lenne neki. Pláne, mert az új pozíció legalább 15in1! Rengeteg hivatalt olvaszt majd ugyanis magába; olyanokat, mint az igazságügyi, a mezőgazdasági szakigazgatási, a vidékfejlesztési vagy a földhivatal, az egészségbiztosítási pénztár, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, a munkaügyi központ, a munkaügyi felügyelőség, a munkavédelmi felügyelőség (asse tudtam, hogy ebből ennyiféle van), a fogyasztóvédelmi hatóság, az ökörségvédelmi hivatal, a tisztiorvosi szolgálat, a mérésügyi hivatal, a közlekedési hatóság vagy az oktatási hivatal igazgatósága. Hogy a sóhivatal miért maradt ki, nem tudom, de igazából mindegy is. Van helyette épp elég, amit felügyelhet Rácz.
Illetve aminek – két fallabda-játszma között – a főnöke lehet globálisan. Merthogy a kormányhivatalok elnökei egyébként nem a szakmát viszik majd, hanem a politikai döntéseket hozzák. Navracsics Tibor víziója szerint ugyanis ez az egyedül üdvözítő megoldás, és szerinte nem elfogadhatók a politikai vezetők pártpolitikai befolyásolhatóságát emlegető vélemények.
Úgy gondolja, megbukik az, aki megsérti a demokrácia játékszabályait (ah!), az ilyen politikusokat kiveti magából a magyar társadalom (hah!). Éppen ezért a politikusnak nem lehet érdeke e szabályok megszegése (haha!).
Na tehát! Jelen állás szerint egy olyan szuperhivatal irányításához, ahová az adóhatóságon meg a rendőrségen kívül majd’ az összes többi tartozik, s „egyablaknál” intézkedik majd a nyugdíjas, a munkanélküli, az abortuszra váró és az újdonsült ingatlantulajdonos, nem szükséges szakmai kompetenciával rendelkező vezető. Oda elég egy jó politikus.
Márpedig Rácz Róbert az (lehet). Irodavezetőből, választmányi alelnökből és kampányfőnökből – néhány fallabda-játszma eredményeként – frakcióvezető, ogy-képviselő és megyei közgyűlési elnök lett. Első ember a második vonalban. Kósa jobbkeze.
Nem sértheti meg hát a demokrácia játékszabályait.
2010. december 3., péntek
A szebbik felünk
„A magyar állami vagyonban az erdő a legértékesebb és talán a legszebb rész, a nemzeti tulajdon szebbik fele. Az erdőgazdálkodás jó kezekben van.” Ezt nem én mondtam, hanem valamikor egy tanácskozáson a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnöke. Márpedig ha ő mondta, akkor az úgy is van.
„Az akácállomány 71 éves, ami ennél a fafajnál matuzsálemi kornak számít, bármikor bekövetkezhet koronarészek leszakadása, törzsek kiborulása.” Ezt se én mondtam, hanem a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészetének igazgatója annak apropóján, hogy a nagyerdei erdei iskola tanösvénye mentén fákat kellett nagyobb mennyiségben kivágni, mivel azok az arra járó gyerekekre balesetveszélyt jelentettek. Azt is hozzátette, hogy mivel az alföldi erdők nem képesek a természetes megújulásra, muszáj emberi erővel besegíteni egy kicsit. Szóval néha vágni kell és ültetni, na!
Hát vágásban nincs hiány Debrecenben sem, az biztos. Legutóbb, szintén elfogadható „erdészeti okokból” termeltek le néhány fát a régi stadionhoz közeli részen, amiből a megyei lap hírportáljának néhány olvasója azt a következtetést vonta le, hogy már az új arénához tartozó parkolók miatt zajlik a meló. Pedig nem! Csupán egy 58 éves, túltartott akácost termeltek le az erdészek.
És ez rendben is van!
De egy csomó debreceni embernek: politikusnak, vállalkozónak, csökkent önértékelésű (vagy csak simán tehetségtelen) hivatalnoknak mintha valami fafóbiája lenne! Az utóbbi napokban is több olyan beruházásról vagy annak tervéről lehetett olvasni, amihez rengeteg fát kellett vágni hűvös halomba.
Például az Erdőspuszták szívében egy olyan szálló épül, ami több száz embert tud konferenciáztatni egyszerre, mellette biofarm, fedett lovarda és horgásztó várja az erdő szerelmeseit – a kivágott példányok helyén.
Vagy itt van a másik kedélyborzoló fűrészelés, ami a kisvasútnál történt! Ott állítólag 30-40 éves fákat pusztítottak ki, ami ugyebár nem közelíti meg a szakember által emlegetett matuzsálemi kort. És erdei iskolás gyerekek se járnak arra gyalog, szóval nyilván más rugók mozgatták az akciót. Ja igen, állítólag tecsót, ósönt vagy korált terveznek oda, vagy mittomén milyen bevásárlóközpontot, mert ott még nincs. Az állomást arrébb tolják, a lakókat értesítik, a hivatal pedig engedélyezi, akármit is. Néhány fa nem lehet akadály!
Én innen, fentről, a teraszról most tisztán látom annak a templomnak a tornyát, ami a Faraktár utca végén, a Hét vezér-kereszteződésben van. Ha felépül a szupermarket, lehet, hogy nem látom majd ilyen tisztán. Vagy egyáltalán nem látom, soha többet. ..
Ha az ócska nagyerdei stadionra, a tönkrement nagyerdei strandra vagy a 2-es villamos mentén majdan kivágandó Dózsa György úti fasorra gondolok, kettős látásom lesz. Egyrészt várom a fejlődést, kell új strand, kell profi aréna (és nem pláza), modern villanyos. Másrészt viszont nekünk, debrecenieknek csak a Nagyerdő van, az a néhány fa a tüdőnk, meg a szép ződ gyep. S bár a fakivágásoknál mindig ígérik az újak ültetését is, arról valahogy nem található annyi beszámoló – legfeljebb csak kampányok idején néha.
A Romkert elkészült, 18 fa esett áldozatul – ígérik, lesz helyettük 20.
A Csapó utcai fórum-színház gigaberuházásnál csaknem harminc, félszáz évesnél is idősebb nyugati ostorfát vágtak ki. (Nyilván közelítettek a matuzsálemi korhoz. Vagy csak simán útban voltak.)
Két éve, nyáron, a mesterfalvi részen kétszázhúsz fát kezdtek el fűrészelni költési idő alatt anélkül, hogy bejelentették volna (mondjuk az ott lakó szavazópolgároknak legalább).
Jó,jó, legutoljára tavasszal, az akkori program során – csak azért teszem hozzá, hogy országgyűlési választások idején, hogy egy kicsit rosszmájúnak tűnjek – 200 fát ültettek el képviselő(jelöltje)ink. Ez is valami.
De nem sok.
A Nagyerdő megnyirbálása még most indul. Nincsenek illúzióim. A fákat korábban már számba vették, és narancssárga pöttyel megjelölték. Nem úgy, persze, mint kivágandó egyedeket, hanem hogy ne felejtsék el. Mármint azt, hogy azokat már megszámolták! Legalábbis Kósa Lajos ezt magyarázta. Azt is mondta: sem átépíteni, sem túlépíteni nem akarják a Nagyerdőt, pláne nem a debreceniek ellenére.
Úgy legyen! Én mindenesetre itt, fent, a teraszon, ennek a beton-üveg, kívülről totál sivár (esőben nagyon ronda) épületnek a tetején jól érzem magam. A kilátás gyönyörű, a környezet csupazöld.
Igaz, sehol egy fa.
„Az akácállomány 71 éves, ami ennél a fafajnál matuzsálemi kornak számít, bármikor bekövetkezhet koronarészek leszakadása, törzsek kiborulása.” Ezt se én mondtam, hanem a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészetének igazgatója annak apropóján, hogy a nagyerdei erdei iskola tanösvénye mentén fákat kellett nagyobb mennyiségben kivágni, mivel azok az arra járó gyerekekre balesetveszélyt jelentettek. Azt is hozzátette, hogy mivel az alföldi erdők nem képesek a természetes megújulásra, muszáj emberi erővel besegíteni egy kicsit. Szóval néha vágni kell és ültetni, na!
Hát vágásban nincs hiány Debrecenben sem, az biztos. Legutóbb, szintén elfogadható „erdészeti okokból” termeltek le néhány fát a régi stadionhoz közeli részen, amiből a megyei lap hírportáljának néhány olvasója azt a következtetést vonta le, hogy már az új arénához tartozó parkolók miatt zajlik a meló. Pedig nem! Csupán egy 58 éves, túltartott akácost termeltek le az erdészek.
És ez rendben is van!
De egy csomó debreceni embernek: politikusnak, vállalkozónak, csökkent önértékelésű (vagy csak simán tehetségtelen) hivatalnoknak mintha valami fafóbiája lenne! Az utóbbi napokban is több olyan beruházásról vagy annak tervéről lehetett olvasni, amihez rengeteg fát kellett vágni hűvös halomba.
Például az Erdőspuszták szívében egy olyan szálló épül, ami több száz embert tud konferenciáztatni egyszerre, mellette biofarm, fedett lovarda és horgásztó várja az erdő szerelmeseit – a kivágott példányok helyén.
Vagy itt van a másik kedélyborzoló fűrészelés, ami a kisvasútnál történt! Ott állítólag 30-40 éves fákat pusztítottak ki, ami ugyebár nem közelíti meg a szakember által emlegetett matuzsálemi kort. És erdei iskolás gyerekek se járnak arra gyalog, szóval nyilván más rugók mozgatták az akciót. Ja igen, állítólag tecsót, ósönt vagy korált terveznek oda, vagy mittomén milyen bevásárlóközpontot, mert ott még nincs. Az állomást arrébb tolják, a lakókat értesítik, a hivatal pedig engedélyezi, akármit is. Néhány fa nem lehet akadály!
Én innen, fentről, a teraszról most tisztán látom annak a templomnak a tornyát, ami a Faraktár utca végén, a Hét vezér-kereszteződésben van. Ha felépül a szupermarket, lehet, hogy nem látom majd ilyen tisztán. Vagy egyáltalán nem látom, soha többet. ..
Ha az ócska nagyerdei stadionra, a tönkrement nagyerdei strandra vagy a 2-es villamos mentén majdan kivágandó Dózsa György úti fasorra gondolok, kettős látásom lesz. Egyrészt várom a fejlődést, kell új strand, kell profi aréna (és nem pláza), modern villanyos. Másrészt viszont nekünk, debrecenieknek csak a Nagyerdő van, az a néhány fa a tüdőnk, meg a szép ződ gyep. S bár a fakivágásoknál mindig ígérik az újak ültetését is, arról valahogy nem található annyi beszámoló – legfeljebb csak kampányok idején néha.
A Romkert elkészült, 18 fa esett áldozatul – ígérik, lesz helyettük 20.
A Csapó utcai fórum-színház gigaberuházásnál csaknem harminc, félszáz évesnél is idősebb nyugati ostorfát vágtak ki. (Nyilván közelítettek a matuzsálemi korhoz. Vagy csak simán útban voltak.)
Két éve, nyáron, a mesterfalvi részen kétszázhúsz fát kezdtek el fűrészelni költési idő alatt anélkül, hogy bejelentették volna (mondjuk az ott lakó szavazópolgároknak legalább).
Jó,jó, legutoljára tavasszal, az akkori program során – csak azért teszem hozzá, hogy országgyűlési választások idején, hogy egy kicsit rosszmájúnak tűnjek – 200 fát ültettek el képviselő(jelöltje)ink. Ez is valami.
De nem sok.
A Nagyerdő megnyirbálása még most indul. Nincsenek illúzióim. A fákat korábban már számba vették, és narancssárga pöttyel megjelölték. Nem úgy, persze, mint kivágandó egyedeket, hanem hogy ne felejtsék el. Mármint azt, hogy azokat már megszámolták! Legalábbis Kósa Lajos ezt magyarázta. Azt is mondta: sem átépíteni, sem túlépíteni nem akarják a Nagyerdőt, pláne nem a debreceniek ellenére.
Úgy legyen! Én mindenesetre itt, fent, a teraszon, ennek a beton-üveg, kívülről totál sivár (esőben nagyon ronda) épületnek a tetején jól érzem magam. A kilátás gyönyörű, a környezet csupazöld.
Igaz, sehol egy fa.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)