Hulló levelek

Azok a rohadt, ellenzéki, radikális, liberális, szélsőséges és balos falevelek! Le velük!!! Vagy ne?

Hisz pont ez volt a baj. Hogy a nagy, kampányceremoniális átadás után képesek voltak lehullni (mint lepel) a fákról a Halköz téren (ami az én fiatalkoromban csak Hal köz volt, de ez most mindegy is). Szóval tegnap, amikor épp a negyedik templomtornynál tartottam, miközben lenyeltem a harmadik korty kávémat, levelet kaptam. A firkász cimbim írta, aki egy újabb gyöngyszemmel ajándékozott meg. Levele ugyanis egy közleményt tartalmazott, amit a polgármesteri hivatal sajtósa fogalmazott és olyanokat írt benne, amin már rég röhögtem ekkorát. Például:

„A (…) megújult Hal köz teret ünnepélyes keretek között adták át 2010. szeptember 23-án. A tér látványossága egy sétány fölé állandó keresztmetszetű, megvilágított vízsugarakból álló íveket lövő, fényjátékkal is szolgáló szökőkút, amely a kellemes időjárási körülmények között megtartott avatás idején nagy sikert aratott a közönség körében.”

Csakhogy a kellemes időjárási körülmények bizony kellemetlenkedni kezdtek…

„Az avatás óta megváltozott időjárási viszonyok kedvezőtlenül hatottak a szökőkút üzemelésére. A téren lévő fákról nagy mennyiségű falevél hullt a szökőkút vízmedencéjébe, ezért az automata felügyeleti rendszer leállította a gépészeti berendezéseket.”

Azok a csúnya szelek és fagyok és esős idők! Mekkora pofátlanság a részükről, hogy képesek voltak a verőfényes kampányidőszakot megváltoztatni, hidegre fordítani, lehullajtani az elsárgult faleveleket a csodálatosan elkészített és még annál is csodálatosabban átadott szökőkútba! Ezek csakis ellenzéki falevelek és idők lehetnek, s mint ilyenek, nem maradhat a dolguk büntetlenül.

Ezt egyébként nemcsak én gondolom így, hanem a polgármesteri hivatal is, aminek a sajtósa ezt írta: „A hiba miatt a személyi felelősség megállapítása folyamatban van. Az üzemeltető ezúton kér elnézést a hiányosságért.”

Nem nézzük el neki! Micsoda dilettantizmusra vall, hogy mind az üzemeltető, mind a kivitelező, mind a kitaláló, a feltaláló, a hivatal és a polgármesteri egész kabinet is csak a napsütésre, a verőfényre tudott gondolni az ősz kellős közepén, s nem számoltak a hideg napokkal! Vagy ha ez nem dilettantizmus, akkor elvakult politikai buzgalom, hogy fideszes kampányátadáson, illetve az azt követő -időszakban csakis jó időjárás lehet. Hát, most csúnyán melléfogtak.

A hiba „egy a medence túlfolyó nyílása elé pótlólag elhelyezendő szűrővel akadályozható meg, aminek felszerelésére intézkedés történt”. S hogy a dugulás még egyszer ne forduljon (legalábbis ezt írja a megyei napilap internetes újságja), a következő hónapban a helyszínen figyelnek majd a szakemberek, igyekezve azonnal elhárítani a hibát.

Szép lesz, az biztos! Kivezényelt Dehusz-emberek, üzemeltetős szakik, osztályvezető hivatalnokok állnak majd naphosszat a Halköz téren a szökőkút mellett azt vizslatva, nem hull-e véletlenül újabb szabotázs falevél a díszszökőkútba.

Gondolom, a feladatuk fontossága vasárnap estétől jelentős mértékben csökken majd.

Fűrész 2

Mit tagadjam, na! Ma eszembe jutott egy sellő, a sellőről a Feleség, őróla pedig Lajos. Hát ez van, na!

Ma adják át ugyanis a megújult Halköz teret. (Ami az én időmben, boldogult úrfi koromban még csak simán Hal köz volt, de ez most mindegy is.) A fontos az az (a fontos a fontos, mondanák a fideszes barátaim), hogy térzenével, csinnadrattával ma este fél hétkor átadják a kiglancolt tér egyik legnagyobb látványosságát: az új szökőkutat is. Sőt nem ám csak hogy átadják, de még a fényjátékát is bekapcsolják. Gyönyörű lesz, már most érzem, meg a pincérem is azt mondta.

Pedig nem tudom, ki tervezte, álmodta meg, de azt kívánom, ne járjon úgy, mint annak idején a Bika előtti főnix-madaras építmény. Tudják melyik, ugye? Amelyikről nemes egyszerűséggel, egy kósás huszárvágással lefűrészelték a sellőt. Mert Valakinek nem teccett.

És mert nem tetszett, forradalmat csináltak – de legalábbis olyat tettek, amit még korábban más nemigen. Az történt, hogy a főtér átépítésekor ennek a kútnak a megtervezésére Pázmándi Antal szobrászművész kapott megbízást. A megrendelő annyit kötött ki, hogy legyen szokatlanul eredeti! „Posztmodern munka készült: allegóriák kollázsa. A tó közepén Debrecen jelképmadara, a főnix. A partján pedig egy fedetlen keblű aranysellő. Ez utóbbit – nem odavalóságra hivatkozva – ismeretlen személy javaslatára (utasítására) eltávolították (kifűrészelték), még az ünnepélyes átadás előtt.”

A keramikus művész három évig dolgozott az új debreceni városközpont szökőkútján. „Egy ilyen munkánál nemcsak gondolkozni kell, nemcsak vázlatokat kell rajzolgatni, hanem komoly, meglehetősen megerőltető fizikai munkát is ki kell fejteni.”

Öt tervvariációt készített el, ugyanis ha elkészült egy tervezet, Kertai megnézte és mindig talált benne valami kifogásolnivalót. De azért végül eljutottak a végleges megoldásig. Kész lett a mű, ám a város vezetői úgy érezték, e nagyszabású munka egyik fontos elemére, a főnixmadár mellett megjelenő sellő alakjára nincs szükség. Míg készült a kút, addig is ki-kivonultak sellőnézőbe a megrendelők, majd úgy döntöttek, hogy oké, felkerülhet a nőalak a kompozícióra.
Néhány nap múlva azonban üzent a polgármester, hogy mégsem kell. És a zsűri megérkezése előtt, amikor a művész nem volt Debrecenben, lefűrészelték a fedetlen keblűt; raklapra tették, és egy szűk lejáraton keresztül levitték a pincébe.

A rossz, baloldali nyelvek persze azt sutyorogták, hogy a polgármester feleségének nem tetszett az alkotás, de ez végül nem nyert bizonyságot. Ami tuti volt viszont, hogy a szerencsétlen nőalakot és a szerencsétlen alkotói lelket egy ronda fűrésszel megbarmolták.

(Jut eszembe: másik esetről is pletykáltak a szocik, amikor a first lady ízlése nem csengett egybe a létrejövő alkotással. Konkrétan itt, alattam, a Kölcsey ülőgarnitúrájának huzatát kifogásolta – állítólag!!!!!!! – az asszony, akinek a román trikolór színeiben pompázó, piros-sárga-kék huzat nem igazán jött be, ezért kékre cseréltette. De ez sem nyert bizonyságot, csak úgy beszélték, szintén kampányidőszakban. Igazából pedig nekem most fogalmam sincs, milyen színű fotelek vannak itt, alattam. De ha megittam a kávémat, és megszámoltam az összes tornyot, amit innen momentán látok, akkor lerepítem magam az üveglifttel a földszintre és szétnézek.)

Na, jó bő lére eresztettem, de kellemes volt kicsit nosztalgiázni. A lényeg a fontos: mától új szökőkútban gyönyörködhetnek a debreceniek. Akkor is, ha tetszik Valakiknek, de akkor is, ha nem.

Legfeljebb, ha kell, csonkítanak rajta egy kicsit…