A szebbik felünk

„A magyar állami vagyonban az erdő a legértékesebb és talán a legszebb rész, a nemzeti tulajdon szebbik fele. Az erdőgazdálkodás jó kezekben van.” Ezt nem én mondtam, hanem valamikor egy tanácskozáson a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnöke. Márpedig ha ő mondta, akkor az úgy is van.

„Az akácállomány 71 éves, ami ennél a fafajnál matuzsálemi kornak számít, bármikor bekövetkezhet koronarészek leszakadása, törzsek kiborulása.” Ezt se én mondtam, hanem a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészetének igazgatója annak apropóján, hogy a nagyerdei erdei iskola tanösvénye mentén fákat kellett nagyobb mennyiségben kivágni, mivel azok az arra járó gyerekekre balesetveszélyt jelentettek. Azt is hozzátette, hogy mivel az alföldi erdők nem képesek a természetes megújulásra, muszáj emberi erővel besegíteni egy kicsit. Szóval néha vágni kell és ültetni, na!

Hát vágásban nincs hiány Debrecenben sem, az biztos. Legutóbb, szintén elfogadható „erdészeti okokból” termeltek le néhány fát a régi stadionhoz közeli részen, amiből a megyei lap hírportáljának néhány olvasója azt a következtetést vonta le, hogy már az új arénához tartozó parkolók miatt zajlik a meló. Pedig nem! Csupán egy 58 éves, túltartott akácost termeltek le az erdészek.

És ez rendben is van!

De egy csomó debreceni embernek: politikusnak, vállalkozónak, csökkent önértékelésű (vagy csak simán tehetségtelen) hivatalnoknak mintha valami fafóbiája lenne! Az utóbbi napokban is több olyan beruházásról vagy annak tervéről lehetett olvasni, amihez rengeteg fát kellett vágni hűvös halomba.

Például az Erdőspuszták szívében egy olyan szálló épül, ami több száz embert tud konferenciáztatni egyszerre, mellette biofarm, fedett lovarda és horgásztó várja az erdő szerelmeseit – a kivágott példányok helyén.

Vagy itt van a másik kedélyborzoló fűrészelés, ami a kisvasútnál történt! Ott állítólag 30-40 éves fákat pusztítottak ki, ami ugyebár nem közelíti meg a szakember által emlegetett matuzsálemi kort. És erdei iskolás gyerekek se járnak arra gyalog, szóval nyilván más rugók mozgatták az akciót. Ja igen, állítólag tecsót, ósönt vagy korált terveznek oda, vagy mittomén milyen bevásárlóközpontot, mert ott még nincs. Az állomást arrébb tolják, a lakókat értesítik, a hivatal pedig engedélyezi, akármit is. Néhány fa nem lehet akadály!

Én innen, fentről, a teraszról most tisztán látom annak a templomnak a tornyát, ami a Faraktár utca végén, a Hét vezér-kereszteződésben van. Ha felépül a szupermarket, lehet, hogy nem látom majd ilyen tisztán. Vagy egyáltalán nem látom, soha többet. ..

Ha az ócska nagyerdei stadionra, a tönkrement nagyerdei strandra vagy a 2-es villamos mentén majdan kivágandó Dózsa György úti fasorra gondolok, kettős látásom lesz. Egyrészt várom a fejlődést, kell új strand, kell profi aréna (és nem pláza), modern villanyos. Másrészt viszont nekünk, debrecenieknek csak a Nagyerdő van, az a néhány fa a tüdőnk, meg a szép ződ gyep. S bár a fakivágásoknál mindig ígérik az újak ültetését is, arról valahogy nem található annyi beszámoló – legfeljebb csak kampányok idején néha.

A Romkert elkészült, 18 fa esett áldozatul – ígérik, lesz helyettük 20.

A Csapó utcai fórum-színház gigaberuházásnál csaknem harminc, félszáz évesnél is idősebb nyugati ostorfát vágtak ki. (Nyilván közelítettek a matuzsálemi korhoz. Vagy csak simán útban voltak.)

Két éve, nyáron, a mesterfalvi részen kétszázhúsz fát kezdtek el fűrészelni költési idő alatt anélkül, hogy bejelentették volna (mondjuk az ott lakó szavazópolgároknak legalább).

Jó,jó, legutoljára tavasszal, az akkori program során – csak azért teszem hozzá, hogy országgyűlési választások idején, hogy egy kicsit rosszmájúnak tűnjek – 200 fát ültettek el képviselő(jelöltje)ink. Ez is valami.

De nem sok.

A Nagyerdő megnyirbálása még most indul. Nincsenek illúzióim. A fákat korábban már számba vették, és narancssárga pöttyel megjelölték. Nem úgy, persze, mint kivágandó egyedeket, hanem hogy ne felejtsék el. Mármint azt, hogy azokat már megszámolták! Legalábbis Kósa Lajos ezt magyarázta. Azt is mondta: sem átépíteni, sem túlépíteni nem akarják a Nagyerdőt, pláne nem a debreceniek ellenére.

Úgy legyen! Én mindenesetre itt, fent, a teraszon, ennek a beton-üveg, kívülről totál sivár (esőben nagyon ronda) épületnek a tetején jól érzem magam. A kilátás gyönyörű, a környezet csupazöld.

Igaz, sehol egy fa.