Pósán, a bagoly

Minden azzal kezdődött, hogy Pósán László ma hülyeségeket beszélt. És ezt nemcsak én mondom, sőt még csak nem is csupán a szocialisták, hanem az értelmesebb fideszesek is. A tanár úr szépen beleluffantott a nullás lisztbe, pedig az – akárcsak a cukor – egyre drágább manapság. Pósán történész doktor ugyanis azt találta mondani:

„A mai Magyarországon nincs olyan munkahely, ahol több mint 1 hónapi "nem dolgozás" után fizetés járna.”

Önmagában véve persze nem ezzel van a baj, hiszen ez végül is igaz, hanem azzal, hogy az MSZP bejelentett, öthetes kivonulását a Parlamentből, feltételezhetően önkívületi állapotban, kissé túlreagálta. Levelet írt, lájf!

Tisztelt Oláh Lajos Képviselő Úr!

Az MSZP kinyilvánította, hogy nem vesz részt az Új Magyar Alkotmány megalkotásában.
Deklarálta, hogy képviselői - így Ön is, mint Hajdú-Bihar megyei területi listáról mandátumot szerzett szocialista képviselő - 5 hétig távol marad a Magyar Országgyűléstől.
Több mint 1 hónapig nem fogja ellátni azt a munkáját, amellyel választói jóhiszeműen megbízták.
Kérdés, hogy ezek után Ön és párttársai felveszik-e képviselői tiszteletdíjukat és költségtérítésüket.
A mai Magyarországon nincs olyan munkahely, ahol több mint 1 hónapi „nem dolgozás” után fizetés járna.
5 heti távollét a munkahelytől, csak szabadság, táppénz, vagy fizetés nélküli szabadság igénybevételével lehetséges.
Miért lennének Önök különbek bármely magyar embernél?
Miért gondolják úgy, hogy 5 heti semmit tevést honorálni kellene?

Régi és örök érvényű magyar igazság: „Aki nem dolgozik, ne is egyék.”

Dr. Pósán László országgyűlési képviselő

Írta ezt egyébként pont akkor, amikor az Országgyűlés kedden reggel erősen megfogyatkozva kezdte meg alkotmányozós munkáját (például Kósa Lajos se futott be pontosan, pedig kerestük a bőrjakóját ezerrel).

Na de vissza a pósáni kinyilatkoztatáshoz! Az tehát alapvetően igaz, hogy ha a munkahelyemre egy hónapig nem megyek be, mert én inkább templomtornyokat akarok számolgatni, itt fent, a csupazöld környezetemben, akkor azért kirúgnak. És persze fizetést se adnak, mert mire adnának, ha egyszer nem dolgoztam meg érte. S alapvetően az is igaznak tűnhet, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék (ez tényleg egy régi, ismert mondás), de azért kíváncsi lennék, Pósán történész doktor úr közben gondolt-e arra a munka nélkül lézengő, segélyeken meg az állam csecsén éldegélő, egyébként totálisan munkaképes és egészséges rétegre, amelyik évek óta nem dolgozik, mégis eszik. Szerintem lehet, hogy kivételesen nem gondolt rájuk…

Azt megint csak joggal feszegeti a képviselő-történész doktor úr, hogy ugyan mitől lennének különbek a szocialisták bármelyik magyar embernél, hiszen semmitől nem lehetnek különbek náluk. Ahogyan nem lehetnek azok a fideszes és a KDNP-s képviselők sem! Mert miért lennének?
Kíváncsi volnék, Pósán doktor a mai dörgő hangú levelének megfogalmazásakor, miközben a ceruzája végét rágta, vajon gondolt-e a saját párt- és frakciótársaira? Mondjuk például azokra, akik 2006. október 9-e után (amikor Navracsics Tibor és Semjén Zsolt bejelentette, hogy a két frakció minden alkalommal kivonul az ülésteremből, ha Gyurcsány Ferenc napirend előtt felszólal az Országgyűlésben, s olyankor csak a frakcióvezetők képviselték a két képviselőcsoportot), szóval azokra, akik kivonultak az ülésteremből.

Gondolt-e esetleg saját magára, aki szintén elhagyta a termet, ha Gyurcsány szólásra jelentkezett? Vajon eszébe jutott-e Pósán képviselő úrnak az a röhejesre sikeredett exodusuk, amikor az őszödi beszéd egy éves évfordulójára a saját maguk által kezdeményezett vitanapról vonultak ki?

Méghozzá azzal a felkiáltással, hogy nem Gyurcsány Ferenccel akarják megbeszélni azt a politikai problémát, amit ő maga okozott. Merthogy Fletó nemkívánatos személy lett, és ők nem kíváncsiak rá. Világos, ugye?

Vajon arról mik a tapasztalatai Pósán honatyának, hogy ha az egyszeri beosztott, aki ki nem állhatja a főnökét, és kimegy az irodából, ha az belép, milyen következményekre számíthat akár már másnap reggel? Nem hallott még arról, hogy ha a kétkezi munkásnak nem teccik a főnök pofája, attól még végig kell hallgatnia az eligazítását? Hogy ha az igazgató puszta látványától is leizzad a tanerő, akkor is ott kell ülni a dögunalmas értekezleten? Nem tud arról a tisztelt képviselő úr, hogy ha valaki engedetlenkedik a munkahelyén, akkor azt rendszerint azonnal és kérdezés nélkül kirúgják? De legalábbis két figyelmeztetés után biztos!

Na persze nem úgy a magyar parlamentben! Mert ott következmények nélkül megengedhették a fideszes-keresztény képviselők ezt a luxust maguknak éppúgy, ahogy most megengedhetik (ezek szerint) a szocialisták is. S akik persze, mondják, terepre mennek meg minden, próbálnak valami langyos magyarázatot adni, hogy mit is fognak csinálni az elkövetkező öt hétben, ahelyett, hogy azt csinálnák, amire felhatalmaztuk őket.

Ebben Pósánnak igaza van. De – hogy én is egy régi és örök érvényű magyar igazsággal hozakodjak elő –: nehogy már a bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű!

Megbicsaklott kommunikáció

Levelet kapott a firkász cimbim két fideszes országgyűlési képviselőtől, amiket volt olyan kedves, és két korty kávé után továbbküldött nekem. Az egyik tulajdonképpen nem is levél, hanem postaládába dobott, de nem postai úton feladott levelezőlap volt; a másik pedig elektronikus – vagy ahogy a törzspincérem mondja: elektromos – levél.

Kettejük közül Pósán László az, aki emilen küldte el az újságíróknak karácsonyi jókívánságait és üdvözletét. Egy kis kép, piros háttérben zöld karácsonyfa, körülötte ajándékok, gyerekkézzel rajzolva. A szöveg a szokásos kellemes karácsonyi blabla. Majd alatta más betűtípussal egy kis magyarázatféle arról, miért szakított a hagyománnyal a honatya: „Az eddig postai úton feladott üdvözlőlapok költségével idén a Magyar Kármentő Alapon keresztül az iszapkatasztrófa károsultjait segítjük.”

Érthető, világos. Mivel a fidesz.hu-s címéről küldte, feltételeztem, hogy frakcióálláspontról, egyöntetű magatartásról van szó, nagyon helyes is. Minek az a sok papír, a postásnak akad dolga e nélkül is elég, a vörösiszapba tönkrement embereknek meg elkél minden forint!

De mintha a fideszes elhatározásnak kissé ellentmondana Tasó László, Nyíradony polgármestere, szintén parlamenti gombnyomó. Ő ugyanis papír alapon dobatta be a jókívánságait a „ház lakóinak”, egy nem is kicsit zavaros szöveggel szeretetről, türelemről. A jókat megpróbálja az Isten, idézte az üdvözlőlapján a képviselő, s bár ez a lap se postai úton volt kézbesítve, valakinek csak kellett (gondolom) napidíjat fizetni a szórólapozásért. Meg hát a nyomtatásért is, akármennyit is.
Persze lehet, hogy Tasó ezt a kis kedvességet a saját repikeretéből állta, amiből remélhetőleg jut majd valamennyi az iszapkárosultaknak.

Ha így van, jól van. Ha másképp van, akkor valami hiba csúszott a Fidesz kommunikációjába.

Volt már rá példa nem egyszer!