A következő címkéjű bejegyzések mutatása: feleség. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: feleség. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. január 17., hétfő

Leszállt a köd

Amint kezdett egy kicsit szimpatikusabbá válni, rögtön csavart egyet. Talán hogy mégse legyen annyira, vagy esetleg azért, mert rákoppintottak szőrtől körülölelt orrára. Máskülönben miért visszakozott volna a Modem nagy formátumú igazgatója azok után, hogy nagy bátran, a köztudottan fideszes szíve-lelke ellenére védelmébe vette a ballib filozófusokat? Szerintem nem gondolta ő azt komolyan, hogy mint Kósa Lajos egykori tanácsadója, a modern múzeum szabadkezű vezetője következmények nélkül úszhat a narancslé árjával szemben. Valamiféle (tényleg szimpi) felbuzdulásból megírta levelét a Magyar Nemzetnek, amit azok nem adtak le, mire ő megosztotta gondolatait a közösségi oldalon.

Lájkolták is sokan! Köszönjük, Gábor, derék, korrekt, bátor ember vagy, mondták neki, ő pedig szerényen fogadta a gratulákat. Még nekem is kihűlt a kávé a kezemben, oly sokáig maradt tátva a szám, amikor megláttam, mit írt! Haver! Ez a jóember tényleg felszólalt a szakmai szempontokat felülíró, pártpolitikai attitűd ellen, kikelt az ugyancsak pártpolitikai alapokon nyugvó csatározások ellen. Felidézte, bizony ő is hányszor érezte hátán a balliberális szellemiségű folyóiratok és napilapok ütlegelését, amikor úgy tűnt fel neki: csak azért kritizálják egy-egy kiállítását, mert tudják róla, hogy „konzervatív szellemiségű”. (Hát persze hogy nyilván csak azért, nem a vizeletbe lógó keresztért, a műanyag lóért meg a többi polgárpukkasztó, agyament dologért, na.)

Szóval ez a derék ember, öreg harcos megírta levelét, létrehozta csoportját, fogadta a szimbolikus kézrázásokat, aztán lelépett. Vagyis ki-. A csoportból, amit ő hozott létre. Indoklásként azt hozta fel, hogy egyes tagoknak az övétől eltérő világlátását ugyan még el tudja fogadni, de a csoportba belépett, néhány meghatározó politikus személyét már nem. Adminisztrátorként ugyan kitilthatta volna őket, de ezt a „politikai gesztust” éppúgy elítéli, mondta, mint a Hellerék politikai b.sztatását. Inkább tehát kiszállt ő, amivel heves vitát váltott ki a saját felesége meg egy-két, láthatóan balos és vehemens csoporttag között.

Az asszony ugyanis csak mosta, mosta… akarom mondani magyarázta az ura döntését. „Szerintem G.G. világosan fogalmazott: Magyarország közéletében meghatározó politikusok léptek be a csoportba, s ezzel ideológiai színezetet adtak egy olyan tiltakozásnak, amely éppenhogy nem politikai elgondolások mentén szerveződő tiltakozás. Ezt nyilvánvalóan nem akarta, nem akarja, ezzel az ő, kétosztatúság-logikán átívelő kiállását könnyen áttolhatják az ún. másik oldalra, úgy értelmezhetik, mint pártpolitikai gesztust (hogy ne mondjam, átállást) - és éppen ez az, feltevésem szerint, amit ő nem akar” – írja a nő a fészen, bőszen.

Hát nem tudom, megértsem-e a busafejű filozófus döntését vagy sem. Az én ismerőseim közül mindenesetre kettő olyan csatlakozott a csoporthoz, aki valamelyik párthoz konkrétan köthető: az MSZP-nek az egyik helyi politikusa volt, a másik az SZDSZ-t csípte (míg létezett). Nem hinném, hogy miattuk kapott volna GG váratlanul gellert.

Na, hopp! De a liberális ismerősömről jut eszembe! Egyszer itt , épp az ő egykori kinevezése apropóján elevenítettem fel Kósa Lajos korábbi állásfoglalását arról, mi kellett ahhoz, hogy valakit intézményvezetőnek nevezzenek ki. Az kellett, hogy az illető szakmailag legyen alkalmas, tudjon embereket irányítani és működjön együtt az önkormányzattal. A pártpolitikai hovatartozás kifejezetten „nem számított”, legalábbis a hivatalos kommunikáció szerint.

De manapság valamennyire mégiscsak számít. Ahhoz, hogy a Modem vezetője megmaradhasson a pozíciójában, világos, hogy együtt kell működnie az önkormányzattal. Tehát célszerű a „konzervatív szellemiséget” képviselnie, a fideszes gondolkodást megtartania. Nem muszáj persze pártpolitikai alapon élnie, de azért ha az asszonya azt írja, hogy a férje nem szeretné, ha a kétosztatúság-logikán átívelő kiállását áttolnák a „másik oldalra”, vagyis úgy értelmeznék, mint politikai gesztust, hogy ne mondja átállást, akkor az mégiscsak valamiféle pártpolitikai alapon való működést, létezést feltételez. Ami alapján pedig döntést hozott egy nem pártpolitikainak indult kezdeményezésben.

Vagy nem? Rosszul értelmezem a dolgokat? Ebben az időben még a Nagytemplom két gyönyörű tornya sem látszik, hogyan láthatnám akkor tisztán a dolgokat én? Ködbe borult a Terasz csupazöld környezete - segíthetne valaki megérteni, mi történik itt.

2010. szeptember 23., csütörtök

Fűrész 2

Mit tagadjam, na! Ma eszembe jutott egy sellő, a sellőről a Feleség, őróla pedig Lajos. Hát ez van, na!

Ma adják át ugyanis a megújult Halköz teret. (Ami az én időmben, boldogult úrfi koromban még csak simán Hal köz volt, de ez most mindegy is.) A fontos az az (a fontos a fontos, mondanák a fideszes barátaim), hogy térzenével, csinnadrattával ma este fél hétkor átadják a kiglancolt tér egyik legnagyobb látványosságát: az új szökőkutat is. Sőt nem ám csak hogy átadják, de még a fényjátékát is bekapcsolják. Gyönyörű lesz, már most érzem, meg a pincérem is azt mondta.

Pedig nem tudom, ki tervezte, álmodta meg, de azt kívánom, ne járjon úgy, mint annak idején a Bika előtti főnix-madaras építmény. Tudják melyik, ugye? Amelyikről nemes egyszerűséggel, egy kósás huszárvágással lefűrészelték a sellőt. Mert Valakinek nem teccett.

És mert nem tetszett, forradalmat csináltak – de legalábbis olyat tettek, amit még korábban más nemigen. Az történt, hogy a főtér átépítésekor ennek a kútnak a megtervezésére Pázmándi Antal szobrászművész kapott megbízást. A megrendelő annyit kötött ki, hogy legyen szokatlanul eredeti! „Posztmodern munka készült: allegóriák kollázsa. A tó közepén Debrecen jelképmadara, a főnix. A partján pedig egy fedetlen keblű aranysellő. Ez utóbbit – nem odavalóságra hivatkozva – ismeretlen személy javaslatára (utasítására) eltávolították (kifűrészelték), még az ünnepélyes átadás előtt.”

A keramikus művész három évig dolgozott az új debreceni városközpont szökőkútján. „Egy ilyen munkánál nemcsak gondolkozni kell, nemcsak vázlatokat kell rajzolgatni, hanem komoly, meglehetősen megerőltető fizikai munkát is ki kell fejteni.”

Öt tervvariációt készített el, ugyanis ha elkészült egy tervezet, Kertai megnézte és mindig talált benne valami kifogásolnivalót. De azért végül eljutottak a végleges megoldásig. Kész lett a mű, ám a város vezetői úgy érezték, e nagyszabású munka egyik fontos elemére, a főnixmadár mellett megjelenő sellő alakjára nincs szükség. Míg készült a kút, addig is ki-kivonultak sellőnézőbe a megrendelők, majd úgy döntöttek, hogy oké, felkerülhet a nőalak a kompozícióra.
Néhány nap múlva azonban üzent a polgármester, hogy mégsem kell. És a zsűri megérkezése előtt, amikor a művész nem volt Debrecenben, lefűrészelték a fedetlen keblűt; raklapra tették, és egy szűk lejáraton keresztül levitték a pincébe.

A rossz, baloldali nyelvek persze azt sutyorogták, hogy a polgármester feleségének nem tetszett az alkotás, de ez végül nem nyert bizonyságot. Ami tuti volt viszont, hogy a szerencsétlen nőalakot és a szerencsétlen alkotói lelket egy ronda fűrésszel megbarmolták.

(Jut eszembe: másik esetről is pletykáltak a szocik, amikor a first lady ízlése nem csengett egybe a létrejövő alkotással. Konkrétan itt, alattam, a Kölcsey ülőgarnitúrájának huzatát kifogásolta – állítólag!!!!!!! – az asszony, akinek a román trikolór színeiben pompázó, piros-sárga-kék huzat nem igazán jött be, ezért kékre cseréltette. De ez sem nyert bizonyságot, csak úgy beszélték, szintén kampányidőszakban. Igazából pedig nekem most fogalmam sincs, milyen színű fotelek vannak itt, alattam. De ha megittam a kávémat, és megszámoltam az összes tornyot, amit innen momentán látok, akkor lerepítem magam az üveglifttel a földszintre és szétnézek.)

Na, jó bő lére eresztettem, de kellemes volt kicsit nosztalgiázni. A lényeg a fontos: mától új szökőkútban gyönyörködhetnek a debreceniek. Akkor is, ha tetszik Valakiknek, de akkor is, ha nem.

Legfeljebb, ha kell, csonkítanak rajta egy kicsit…