Fiatalok jöttek Debrecenbe, pontosabban a debreceni közgyűlésre csütörtökön, hogy közvetlenül, élőben tanulják a demokráciát. Jobb helyre nem is mehettek volna!
Hiszen itt, mint tapasztalni szoktuk, maradéktalanul érvényesül mindenféle demokratikus jog, kötelesség, szemlélet. Pláne most, hogy a városi képviselők csökkentett testületében pontosan annyi formáció képviselteti magát, ahány tornyot e percben meg tudok számolni innen, fentről, a teraszomról: vannak ugyebár a fideszesek és vannak a többiek. Igaz, ha belegondolok, ez eddig is így volt…
A 20 debreceni és nagyváradi fiatal november 25-én azért ült be a sárga ház Nagytanácstermébe, hogy közvetlenül szerezzen tapasztalatot a demokratikus intézményrendszer működéséről. Yeahhh! A fiúk-lányok egy európai uniós projekt keretében 14 hónapon keresztül foglalkoznak a demokrácia kérdésével és azzal, hogy hol kap helyet az ifjúság hangja a döntéshozatali folyamatokban.
„A debreceni közgyűlés ülésén többek közt azt figyelték a fiatalok, hogy milyen korúak a képviselők, milyen a férfiak és nők aránya, melyik pártnak vannak a legfiatalabb képviselői, van-e ifjúságért felelős bizottság, hogyan történik a szavazás, hogyan zajlik a vita, hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot a közgyűlés munkájáról, milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése?” – híreli a távirati iroda.
De hogy milyen tapasztalatokat szereztek, arról nem találtam sehol egy szót se, ezért úgy gondoltam, segítek a fiataloknak az eligazodásban. Miheztartásvégett.
Tehát: a debreceni képviselők többsége szépkorú. Már legalábbis ami a politikai pályafutását, önkormányzati tagságát illeti. Szabó Gyula például kirobbanthatatlan, őskövület, tepsiben viszik ki a közgyűlésből. Dánielfy Zsolt, Pajna Zoltán és Pankotai László a Fidesz, Szathmári Károly (a cápamosolyú) pedig a szocik nagy veteránja. Igazából Szatyit leszámítva az összes olyan képviselő, aki már legalább a 4. ciklusát kezdte meg, mind a Fideszé.
Az átlagéletkor szerintem valahol 50 körül van, de ezt azért nem tudom pontosan megmondani, mert csak a régi képviselőkről van életrajz az önkormányzat honlapján, az újakról (még???) nincs, csak egy névlista. De amúgy meg, ha van is „adatlap”, akkor se mindig tartozik hozzá CV. Például Bagolyné Rinyu Ilona nem osztja meg a nyilvánossággal, hogy hány éves, hol született, tanult, dolgozott, szóval semmit, így nemcsak a korát nehéz kitalálni, de azt is, miért pont ő a kulturális, ifjúsági és sportbizottság elnöke.
Ezzel pedig már válaszoltam a fiataloknak arra a kérdésére is, hogy van-e ifjúságért felelős bizottság. Van. Tele örök ifjakkal, mint Asbóth Endre vagy Dánielfy Zsolt, színészművész.
A férfiak és nők aránya megalázó. A 35-ből mindössze hárman vannak: egy idősebb (Filepné Tóth Katalin, Fidesz, született 1959-ben), egy kortalan (Bagolyné Rinyu Ilona, MSZP) és egy fiatal: Dr. Széles Diána (Fidesz, született 1981-ben). Szerintem ő a legifjabb.
Hogy történik a szavazás?
Na, az roppant egyszerű. Amit ők terjesztenek elő, arra az igen gombot kell nyomni, amit nem ők, arra a nemet. Legalábbis nagy átlagban ez a járt út, igen demokratikusan persze.
Hogyan zajlik a vita?
Az se bonyolult. Minden képviselő korlátozott ideig beszélhet, sőt korlátozott számban is, kivéve a gyevi bírót. Vagyis a polgármestert, igen demokratikusan persze.
Hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot?
Vannak csatornáik: önkormányzati portál, független és kiegyensúlyozott zsebtévé és -portál, amiken gondosan szerkesztett változatot adnak le arról, amiről tájékoztatni akarnak. Csak semmi spontaneitás! – vágatlanul nem található egyetlen felvétel sem, sehol – igen demokratikusan persze.
A jegyzőkönyvek egyébként három hónapos késéssel ugyan, de felkerülnek a netre, pillanatnyilag a szeptember 16-ai az utolsó, amit olvasgathatunk. Az új testület üléseinek az anyaga tehát egyelőre nem érhető el a nyilvánosságnak. Igen demokratikusan, persze.
Azt viszont, hogy milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése, nem tudom. De képzelem! A sok, politikailag már igencsak öregecskedő szavazógép – a vendégektől megfiatalodva – nyilván sokkal lelkesebben nyomkodta a gombokat, mint amúgy.
Tanítani lehet nálunk a demokráciát!
2010. november 28., vasárnap
2010. november 12., péntek
Létjogosult bulihegyek
Én kifejezetten örülök annak, hogy a Tankcsapda a Kósa téren bulizik szilveszterkor. Legalább innen, fentről, a helyemből ki sem mozdulva, a kávémat kortyolgatva tudok végighallgatni egy koncertet 80 ezer embertársammal együtt, de tőlük mégis tisztes távolban. Hogy honnan szedtem ezt az őrületes számot? Hát a hivatalos kommunikációból…
Na, nem a mostaniból, hanem a tíz évvel ezelőttiből, legalábbis onnan rémlik a tömeg ilyen mértékű „megbecsülése”. Annak idején ugyanis, amikor Kósa Lajos polgármester a druszája, Galambos Lajos produkcióját hívta vendégségbe az akkor újonnan kikövezett térre, a Nagytemplom elé, szilveszterkor, millennium idején, akkor a meglehetősen nagy felháborodás (Dáridót? Ide? Kék a szeme? Elment ennek az esze?) csillapítására azt mondták, hogy igenis nagy igény mutatkozik a tömegkultúra e rétege iránt. És azt is mondták, hogy bizony voltak ott, a Téren vagy nyolcvanezren, bár – hivatalos, alátámasztó adatok híján – ezt az információt valószínűleg az alkohol okozta kettős látás torzítása hozta ki a kommunikátorokból.
A lényeg az, hogy akkoriban Lajos (Galambos) tényleg sok ember előtt trombitált Debrecen központjában, Lajos (Kósa) regnálásának első látványos beruházása helyszínén, s ezzel sikerült törést okozni a nyakas cívisek korábbi kulturális ellenállásán: a fő téri bulihegyek mindenféle rétegben létjogosultságot nyertek.
Erre visszaemlékezvén egyébként kicsit furcsának tűnt Lukács Laci minapi nyilatkozata, amikor azt mondta: nem szokványos dolog télen szabadtéri koncertet csinálni, de szeretik a kihívásokat és bíznak benne, hogy egy ilyen „valóban nem mindennapi” koncerttel sokan köszöntik majd velük az új évet.
Mivel ők már évekkel ezelőtt egyértelművé tették mindenki számára, hogy hithű lokálpatrióták, s így számukra Debrecen a főváros, biztos vagyok benne, hogy rengetegen koccintanak velük idén éjfélkor. Igaz viszont, hogy amikor a lokálpatriótás interjút adták, akkor épp a 15 éves születésnapjukra készültek a Főnixben, ahol mindig is szokták az évet zárni, hiszen (őket idézem) „a cívisváros rendelkezik az országban a második legnagyobb, a hangzás szempontjából viszont az első helyen álló csarnokkal”. Ami most mégsem adott nekik otthont…
És azt se felejtsük el, hogy ugyanekkor (2004-ben) Kósa Lajos a város szimbólumaként beszélt a Csapdáról, ami szerinte – a fiatalok között – ugyanolyan, mint a Nagytemplom vagy a Loki futballcsapata.
Úgyhogy most, 2010-ben, különböző okokból (beszélnek itt valami kézilabda meccsről meg zenekaron belüli viszályról) szabadtéri banzáj lesz a szilveszteri, s az egyik szimbólum emeli majd a másik fényét: a kedvelt rockzenekar hangosítói rengethetik meg a tiszteletteljes templom ablakait december 31-e éjjelén.
Arcunk csupa derű.
2010. november 6., szombat
Tilitoli, házon belül
Helyére került a fiú. Hosszú éveken át tartó, súlyos vádakkal terhelt időszak és olykor súlyosan terheltnek tűnő emberek által vívott küzdelem után, de a helyére került. Tóth Attila a Vörös Polip céltáblájából a megyei közgyűlés alelnöke lett.
Gondolom legalábbis, hogy most a helyén érzi magát. Azt írja a megyei lap internetes kiadása, hogy pénteken alelnökké választották Tóth Attilát a megyei közgyűlésben. Azt is írja (persze nem így, ezt csak én mondom), hogy neki sikerült az, ami Halász D. Jánosnak nem: külsősként került a testület élére. Rácz Róbert elnök tett ugyanis javaslatot a személyére, „élve a törvény adta lehetőséggel, hogy kívülről, tehát nem a testület tagjai közül kerüljön ki a második alelnök”.
Azt is ugyanitt olvasom, hogy az ellenzék képviselői hangsúlyozták ugyan, hogy nem a jelölt személye ellen van kifogásuk, de nem támogatták az előterjesztést. Azt mondták, elég egy alelnök ehhez a leminisített testülethez. Pálfi Zoltán, a Jobbik frakcióvezetője a költségtakarékosság szükségességére figyelmeztetett, míg Tóth József (MSZP) szerint egy „kakukktojás” nem szerencsés választás.
Csodálkoznék egyébként, ha a jelölt személye ellen a szociknak nem lenne kifogásuk. Hiszen párttársuk, Juhászné Lévai Katalin (akit Vörös Polipként vonultatott be nagybecsű könyvével egy helyi, magát újságírónak nevező személy), és aki Rácz Róbert feneke előtt koptatta a sajátjával az elnöki széket, hosszas vitába keveredett Tóth Attilával. Olyannyira hosszúra nyúlt már a hajcihőjük, hogy legutoljára a kampány idején, szeptemberben lehetett olvasni valami végrehajtásról Juhászné ellen. Az ügyről Tóth Attila, a megyei polgárőr szövetség elnöke a nol.hu-nak azt mondta: Juhászné Lévai Katalin, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés volt elnöke elvesztett vele szemben egy személyiségi jogi pert, ezért a bíróság a politikust 30 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte 2008 őszén, ám Katika a lóvét azóta sem virította. Sőt, nem átallotta kampányfogásként aposztrofálni Tóth Attila e legutóbbi húzását.
(A kettejük harcáról készült, egyik rendkívül elfogult, egyoldalú, színvonal nélküli újságcikket itt olvashatják.)
Na tehát, pontosan annyi nappal ezelőtt, ahány tornya van a mi csodálatos Nagytemplomunknak, ez a Tóth-gyerek bekerült a testület vezetésébe. Azzal a hivatalos kommunikációval övezve, hogy a kevesebb képviselőre is ugyanannyi feladat hárul, mint a többre, s ebből az következik, hogy egyenként több munkát kell majd végezni még jobb irányítással. Rácz Róbert, a polgárőrszövetség által nemrég szintén kitüntetett vezető hangsúlyozta: „Tóth Attila a megyei önkormányzat munkatársaként eddig is dolgozott már a közgyűlésnek, most csak „átfestjük a hátán a számot”, a rá eső költség előző pozíciójának helyén megtakarításként jelenik meg”.
„Tóth Attila a megyei polgárőrszövetség vezetője, a megyei önkormányzat elnöki tanácsadója; agrár-közgazdász, településüzemeltetési szakmérnöki, növénytermesztési mérnöki diplomával rendelkezik.”
Én pedig, hogy a templomtoronyszámolgatáson kívül mással is tornáztassam az agyamat, megnéztem, mennyit kap egy közgyűlési alelnök kápé. Igaz, a megyei önkormányzat honlapján
csak 2009-es adatot találtam, de kiindulási alapnak az is jó.
E szerint az alelnök illetménye 560 ezer, a költségtérítése 112 ezer forint. Jár neki étkezési hozzájárulás is, 12 ezer havonta, munkaruha juttatás évente 77 ezer 300, beiskolázási támogatás évente, gyerekenként 21 450 forint, önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás 3000 forint/hó, üdülési hozzájárulás pedig 39 ezer forint évente. Ez havi szinten összesen 687 ezer, az üdülés, a cucc meg az iskola pedig 159 200 forint éves szinten.
Ha ennél többet kapott tanácsadóként, akkor máris tényleg jobban járt az önki, meg mi, adófizetők is, és ennek örülünk. Meg annak is, hogy a költséghatékonyság nemcsak olyan intézkedésekből áll, mint például hogy ugyanabban az évben összesen 44 főt érintő álláshelymegszüntetésről döntöttek a megyénél, hanem ilyenből is, amikor csak áthelyeztek valakit egyik helyről a másikra.
Házon belül maradt, csak feljebb lépett. Most van végre a helyén. Gondolja ő.
Gondolom legalábbis, hogy most a helyén érzi magát. Azt írja a megyei lap internetes kiadása, hogy pénteken alelnökké választották Tóth Attilát a megyei közgyűlésben. Azt is írja (persze nem így, ezt csak én mondom), hogy neki sikerült az, ami Halász D. Jánosnak nem: külsősként került a testület élére. Rácz Róbert elnök tett ugyanis javaslatot a személyére, „élve a törvény adta lehetőséggel, hogy kívülről, tehát nem a testület tagjai közül kerüljön ki a második alelnök”.
Azt is ugyanitt olvasom, hogy az ellenzék képviselői hangsúlyozták ugyan, hogy nem a jelölt személye ellen van kifogásuk, de nem támogatták az előterjesztést. Azt mondták, elég egy alelnök ehhez a leminisített testülethez. Pálfi Zoltán, a Jobbik frakcióvezetője a költségtakarékosság szükségességére figyelmeztetett, míg Tóth József (MSZP) szerint egy „kakukktojás” nem szerencsés választás.
Csodálkoznék egyébként, ha a jelölt személye ellen a szociknak nem lenne kifogásuk. Hiszen párttársuk, Juhászné Lévai Katalin (akit Vörös Polipként vonultatott be nagybecsű könyvével egy helyi, magát újságírónak nevező személy), és aki Rácz Róbert feneke előtt koptatta a sajátjával az elnöki széket, hosszas vitába keveredett Tóth Attilával. Olyannyira hosszúra nyúlt már a hajcihőjük, hogy legutoljára a kampány idején, szeptemberben lehetett olvasni valami végrehajtásról Juhászné ellen. Az ügyről Tóth Attila, a megyei polgárőr szövetség elnöke a nol.hu-nak azt mondta: Juhászné Lévai Katalin, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés volt elnöke elvesztett vele szemben egy személyiségi jogi pert, ezért a bíróság a politikust 30 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte 2008 őszén, ám Katika a lóvét azóta sem virította. Sőt, nem átallotta kampányfogásként aposztrofálni Tóth Attila e legutóbbi húzását.
(A kettejük harcáról készült, egyik rendkívül elfogult, egyoldalú, színvonal nélküli újságcikket itt olvashatják.)
Na tehát, pontosan annyi nappal ezelőtt, ahány tornya van a mi csodálatos Nagytemplomunknak, ez a Tóth-gyerek bekerült a testület vezetésébe. Azzal a hivatalos kommunikációval övezve, hogy a kevesebb képviselőre is ugyanannyi feladat hárul, mint a többre, s ebből az következik, hogy egyenként több munkát kell majd végezni még jobb irányítással. Rácz Róbert, a polgárőrszövetség által nemrég szintén kitüntetett vezető hangsúlyozta: „Tóth Attila a megyei önkormányzat munkatársaként eddig is dolgozott már a közgyűlésnek, most csak „átfestjük a hátán a számot”, a rá eső költség előző pozíciójának helyén megtakarításként jelenik meg”.
„Tóth Attila a megyei polgárőrszövetség vezetője, a megyei önkormányzat elnöki tanácsadója; agrár-közgazdász, településüzemeltetési szakmérnöki, növénytermesztési mérnöki diplomával rendelkezik.”
Én pedig, hogy a templomtoronyszámolgatáson kívül mással is tornáztassam az agyamat, megnéztem, mennyit kap egy közgyűlési alelnök kápé. Igaz, a megyei önkormányzat honlapján
csak 2009-es adatot találtam, de kiindulási alapnak az is jó.
E szerint az alelnök illetménye 560 ezer, a költségtérítése 112 ezer forint. Jár neki étkezési hozzájárulás is, 12 ezer havonta, munkaruha juttatás évente 77 ezer 300, beiskolázási támogatás évente, gyerekenként 21 450 forint, önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás 3000 forint/hó, üdülési hozzájárulás pedig 39 ezer forint évente. Ez havi szinten összesen 687 ezer, az üdülés, a cucc meg az iskola pedig 159 200 forint éves szinten.
Ha ennél többet kapott tanácsadóként, akkor máris tényleg jobban járt az önki, meg mi, adófizetők is, és ennek örülünk. Meg annak is, hogy a költséghatékonyság nemcsak olyan intézkedésekből áll, mint például hogy ugyanabban az évben összesen 44 főt érintő álláshelymegszüntetésről döntöttek a megyénél, hanem ilyenből is, amikor csak áthelyeztek valakit egyik helyről a másikra.
Házon belül maradt, csak feljebb lépett. Most van végre a helyén. Gondolja ő.
2010. november 1., hétfő
Tetőt kap a terasz(om?)
„Gulyás Gábor igazgató szerint az a MODEM szerencséje, hogy Debrecent ilyen politikus vezeti, mint Kósa Lajos.” Szerintem meg az én szerencsém nem biztos, hogy az, hogy a Modemet Gulyás Gábor vezeti, s hogy ő ilyen jóban van Kósa Lajossal. Mert Gábor akármit kitalálhat, a főnök úgyis ráhagyja.
Most a legutóbbi, amiről itt fent – a törzspincérem mondta! – beszélnek, hogy befedik a harmadik emeleti teraszt. Vagyis (hacsak nincs itt még egy) engem. Vagy, ha nem engem, akkor a másikat, ami ezek szerint itt volt, alattam, mellettem, csak senki nem használta. Akáhogy is, az építkezés kifejezetten koherens velem, nem tudok elmenni mellette szó nélkül.
Azt ugye tudjuk, hogy a Kölcsey Központ tervezője annak idején egy „mindentudó” házat álmodott meg, amelyben egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat. Legalábbis így hirdeti magát saját honlapján a mindentudó ház, ami – mint kiderült – mégsem tud mindent.
Gulyás Gábor a fentebb már idézett bölcsességen túl a minap ugyanis azt is mondta, hogy a terasz célszerűtlenül lett kialakítva (mert az egyik kiállítótérből nyílt, és így valójában nem lehetett használni), ezért hasznosítani kell. Beépítik tehát és multifunkcionális térré alakítják az egész legfelső szintet.
Mondjuk maga az épület is multifunkcisnak indult, nem tudom, Kováts András építész, a városi főépítész kétpetéjű ikertestvére miért pont erről a szintről feledkezett meg. Na de ez már mindegy is. Azt ígérik viszont, hogy valami lépcsőház melletti tetőszakaszt védőkorláttal(???) megerősítve terasszá alakítanak, tehát nekem mindenképp lesz helyem (talán kettő is), csupazöld környezetem, ahol kávét kortyolgatva megszámlálhatom majd Debrecen csodálatos templomtornyait.
Gábornak pedig lesznek, vannak még álmai, közép-európai babérok, modern kultúra, kulturális középpontság, csak egy normális, célszerűen kialakított térszerkezetű épület kell hozzá. Most már remélhetőleg ez is megadatik neki, hiszen Lajos jóváhagyta, Andrást lebaszarintották (gondolom), Gábor pedig vizionálhat magának egy olyan multifunkci gigaépítményt, amibe az álmain kívül akár még a polgármesteri motorozás is belefér. S nemcsak egy fotó erejéig.
Most a legutóbbi, amiről itt fent – a törzspincérem mondta! – beszélnek, hogy befedik a harmadik emeleti teraszt. Vagyis (hacsak nincs itt még egy) engem. Vagy, ha nem engem, akkor a másikat, ami ezek szerint itt volt, alattam, mellettem, csak senki nem használta. Akáhogy is, az építkezés kifejezetten koherens velem, nem tudok elmenni mellette szó nélkül.
Azt ugye tudjuk, hogy a Kölcsey Központ tervezője annak idején egy „mindentudó” házat álmodott meg, amelyben egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat. Legalábbis így hirdeti magát saját honlapján a mindentudó ház, ami – mint kiderült – mégsem tud mindent.
Gulyás Gábor a fentebb már idézett bölcsességen túl a minap ugyanis azt is mondta, hogy a terasz célszerűtlenül lett kialakítva (mert az egyik kiállítótérből nyílt, és így valójában nem lehetett használni), ezért hasznosítani kell. Beépítik tehát és multifunkcionális térré alakítják az egész legfelső szintet.
Mondjuk maga az épület is multifunkcisnak indult, nem tudom, Kováts András építész, a városi főépítész kétpetéjű ikertestvére miért pont erről a szintről feledkezett meg. Na de ez már mindegy is. Azt ígérik viszont, hogy valami lépcsőház melletti tetőszakaszt védőkorláttal(???) megerősítve terasszá alakítanak, tehát nekem mindenképp lesz helyem (talán kettő is), csupazöld környezetem, ahol kávét kortyolgatva megszámlálhatom majd Debrecen csodálatos templomtornyait.
Gábornak pedig lesznek, vannak még álmai, közép-európai babérok, modern kultúra, kulturális középpontság, csak egy normális, célszerűen kialakított térszerkezetű épület kell hozzá. Most már remélhetőleg ez is megadatik neki, hiszen Lajos jóváhagyta, Andrást lebaszarintották (gondolom), Gábor pedig vizionálhat magának egy olyan multifunkci gigaépítményt, amibe az álmain kívül akár még a polgármesteri motorozás is belefér. S nemcsak egy fotó erejéig.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)