A nap szamárfüle

Győri Gyula ma elköszönt. Én ugyan nem voltam ott a közgyűlésen, de ha hinni lehet az önkormányzati tévés hírportál tudósításának (és miért ne lehetne, hiszen ha a közgyűlés valamelyik fideszes tagjának megszólalásáról számol be, tuti a hitelesség!), akkor bizony Gyula meghatódott azon, hogy 13 év képviselői életformát maga mögött hagyva karrierje új röppályára áll. A valamikori szakmunkástanulót a kitartása, szívóssága, na meg a Fidesz iránti megkérdőjelezhetetlen elkötelezettsége magas pozícióba juttatta: légügyi elnökhelyettes lett a közlekedési hatóságnál.

Arról, hogy le kell-e emiatt mondania az önkormányzati képviselőségéről, sokáig nem tudott egyértelműen nyilatkozni. Az viszont hamar kiderült, hogy az új munkakör olyan sok budapesti elfoglaltságot ad majd a lenctelepiek eddigi mentorának, hogy nem tudná a tulajdonosi bizottsági elnökséget teljes erőbedobással ellátni – ezért arról már hamarabb lemondott.

Végül aztán úgy döntött, az egész Lenctelepet és környékét, illetve annak képviseletét, menedzselését leadja – legfőképpen azért, mert összeférhetetlen. És ma elköszönt, még ha némi képzavarba bonyolódva is, de meghatódva mondott köszönetet, és mondott le. Így fogalmazott: reméli, nem csak szamárfül lesz munkája egy, a város történetéről írandó elképzelt könyvben.
Amin aztán jól összeszólalkozott, vagy legalábbis nézetkülönbözött a Debreciner Hírek néhány olvasója a fészbukon. Debreciner ugyanis, a tőle már megszokhatott , flegma stílusban közölte: ez volt a nap dumája. Mire néhány jobb érzésű, finomabb lelkületű, esetleg lenctelepi olvasó érzékenyen reagálva azt mondta: ez nem bulvárhír, nem bulvárújság, miért ez a „gáz” megjegyzés, hogy a „nap dumája”. Szó szót, hozzászólás beszólást követett, mire végül oda lyukadtak ki, hogy akkor Győri Gyula mai búcsúbeszéde legyen a „nap szamárfüle”.

Amúgy Gyula tényleg elég képzavarosan beszélt. Mert mi az, hogy a város történetéről írandó, képzeletbeli könyvben egy szamárfül lesz a munkája? Először is a város történetét folyamatosan írja a debrecen.hu – a história megörökítése tehát nem képzeletbeli, csak egy szolgálatkész nyomdát kell találni, ha eljött az idő –, de ebben az egyes képviselőkről említést sem tesznek. Másrészt egyébként, ha tennének, akkor is nyilván a rekordereket emelnék ki, amilyen például Szabó Gyula, az Epreskert kezdetektől aktív, kizökkenthetetlen, leválthatatlan és pótolhatatlan képviselője (természetesen fideszes politikus). De ilyenről szó sincs, a történetíró csak a polgármestereket, tanácselnököket említi, Győri Gyulának esélye sincs bekerülni a Debreceni Históriába. Szamárfülként se.

Esetleg ha a légügy terén tenne valami olyat, ami egyedülálló, történelmi jelentőségű, például életet lehelne a német charterjáratokba, vagy eladná a törököknek a repteret – ám erre momentán nem sok esély van –, a lábjegyzetbe még bekerülhetne. De mondom, erre nem sok remény mutatkozik, még akkor sem, ha ő lett a honi légügyek legfőbb vezérürüje, és akkor sem, ha ő a vagyonkezelő holding felügyelő bizottságának az elnöke is. Ez utóbbi pozíciója egyébként azért fontos, mert a „reptérfejlesztés” címszó alatt a dvrt.hu-n (a város vagyonával gazdálkodó cégcsoport honlapján) csak egy jó nagy fehérség található, márpedig a felügyelő bizottság elnökeként és légügyi elnökhelyettesként joggal elvárható volna, hogy ezt a fehér lapot betöltse mondanivalóval. Célokkal, programokkal, fejlesztésekkel, tervekkel. Teendőkkel. Igenis elvárjuk tőle, hogy a debreceni repteret felvirágoztassa, felfejlessze. Ha már ott van. És ha már a bokros pesti teendői ellenére a felügyelő bizottsági elnökségéről, valamint az azzal járó 170 ezer forintos tiszteletdíjról nem mondott le.

Győri Gyulát a közgyűlésben ma elbúcsúztatták, munkáját tapssal köszönték meg.
A német fürdőturisták és a lengyel barátaink nevében mondom: várjuk a folytatást, a kérdésekre a választ, ahogy orosz barátaink írták a felejthető szovjet-magyar levelezések végén: zsdu átvéta – ahogy a madár a nyarat.

Vaspapucsosok

Új ötcsillagos szálloda épül a Gázvezeték utcán!

Gondolom én, persze nem biztos. Csak mi másért kellene egy négy és fél hektáros terület a nagyerdei Divinus hotel tulajdonosának a város repülőtérhez közel eső részén, ahol ráadásul szabályozási tervet is módosítanak, és így ott szabad lesz majd az építkezés?

De nagyon előre szaladtam, pedig még alig kortyoltam valamicskét a kávémból, és a tornyokból is csak kettőt számoltam meg. Pedig a Gázvezeték utca irányába tekintve látszik még vagy három templom.

Szóval arról van szó, hogy a debreceni képviselő-testület csütörtökön tárgyalta a Gázvezeték utcai salakmotor-pálya cseréjéről készült, Kósa Lajos által jegyzett előterjesztést.

Aminek az a lényege, hogy a pálya kell a városnak, a Divinus Zrt-nek viszont nincs szüksége a vaspapucsos szentélyre. Ezért telket cserélnek. Végül is az önkormányzat tele van felesleges, bármikor felajánlható ingatlannal, úgynevezett „beépítetlen területtel”, gondolom nem lesz hiányérzete senkinek, ha ezt a most felajánlottat is megkapja a nagy szállodatulajdonos. A telek „kialakítás alatt áll”, a hatályos szabályozási terv szerint kertvárosias lakózónába tartozik, de részletes szabályozási előírások nem érintik. Kósa Lajos az indoklásában azt is elmondja, hogy már kezdeményezték a szabályozási terv módosítását úgy, hogy a kialakuló ingatlanokat lakóterületként, legalább 6 méteres építménymagassággal és 30 százalékos beépíthetőséggel határozzák meg.

Szóval a Nagyerdő szívébe ötcsillagos szuperszállodát felépítő cég hozzájut egy szűz területhez, amiről ráadásul most találják ki, mit is lehet majd oda építeni.
Az önkormányzat vagyonáról szóló rendelet egyébként azt mondja, hogy nyilvános versenyeztetés útján kell „elidegeníteni” az önkormányzati vagyont, ha a vagyontárgy több mint 25 milliót ér. A nyilvános pályázat helyett viszont néha kiírható zárt pályázat is, akkor, ha a kiírásban foglaltak teljesítésére csak meghatározott ajánlattevők képesek.

Mivel itt konkrét telket nézett ki magának a város, ami konkrétan a Divinusé, ezért zárt lehet a pályázat. Az időpontot pedig az adta, hogy amikor a Hajdú Volán eladta a telepet a Divinusnak (az árat üzleti titokként kezelték), a cég két évre szóló bérleti szerződést írt alá a vaspapucsosokkal, mely arról szólt: maradhatnak még a salakon. A kétéves bérleti szerződés lejártáig ugyanis nem akartak a stadionban ténykedni.

Az idő most telt le, most jött el, a közgyűlés pedig – mivel itt mindenki legalább annyira szereti a salakost, mint a sima mezei motorozást – hajlandó telket adni a salakpálya megmaradásáért.

Csere jóváhagyva, szabályozási terv módosítva (lesz), kezdődhet az építkezés! Nincs még elég szállodája Debrecennek. ..

Rácz, a karrierpolitikus

„– Utána menjünk fallabdázni!
–Nem tudok fallabdázni.
– Miért? Politizálni tudsz?” – a lenge kis párbeszéd egy karácsonyi össznépi gyertyagyújtás alkalmával, csak úgy, mellékesen, a firkász cimbim véletlen füle hallatára zajlott le Kósa Lajos és Rácz Róbert között, a múlt század végén.

Aprócska élc volt a már akkor is sikerekben gazdag polgármester részéről a még csak feltörekvő politikusi karrierről álmodozó Rácznak. Hogy squasholni megtanult-e azóta a történelem-angol szakos tanárember, nem tudni. De hogy a politikához van érzéke, az biztos.


Tegyük fel, hogy nem árnyékra vetődött a sajtómunkás, és tényleg ő lesz a megyei kormányhivatal elnöke január 1-jétől.

Akkor ugyebár nem maradhat ugyanő a megyei önkormányzat elnöke is, mert egyrészt összeférhetetlen, másrészt a 2in1 talán még a saját bevallása szerint is túl sok lenne neki. Pláne, mert az új pozíció legalább 15in1! Rengeteg hivatalt olvaszt majd ugyanis magába; olyanokat, mint az igazságügyi, a mezőgazdasági szakigazgatási, a vidékfejlesztési vagy a földhivatal, az egészségbiztosítási pénztár, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, a munkaügyi központ, a munkaügyi felügyelőség, a munkavédelmi felügyelőség (asse tudtam, hogy ebből ennyiféle van), a fogyasztóvédelmi hatóság, az ökörségvédelmi hivatal, a tisztiorvosi szolgálat, a mérésügyi hivatal, a közlekedési hatóság vagy az oktatási hivatal igazgatósága. Hogy a sóhivatal miért maradt ki, nem tudom, de igazából mindegy is. Van helyette épp elég, amit felügyelhet Rácz.

Illetve aminek – két fallabda-játszma között – a főnöke lehet globálisan. Merthogy a kormányhivatalok elnökei egyébként nem a szakmát viszik majd, hanem a politikai döntéseket hozzák. Navracsics Tibor víziója szerint ugyanis ez az egyedül üdvözítő megoldás, és szerinte nem elfogadhatók a politikai vezetők pártpolitikai befolyásolhatóságát emlegető vélemények.

Úgy gondolja, megbukik az, aki megsérti a demokrácia játékszabályait (ah!), az ilyen politikusokat kiveti magából a magyar társadalom (hah!). Éppen ezért a politikusnak nem lehet érdeke e szabályok megszegése (haha!).

Na tehát! Jelen állás szerint egy olyan szuperhivatal irányításához, ahová az adóhatóságon meg a rendőrségen kívül majd’ az összes többi tartozik, s „egyablaknál” intézkedik majd a nyugdíjas, a munkanélküli, az abortuszra váró és az újdonsült ingatlantulajdonos, nem szükséges szakmai kompetenciával rendelkező vezető. Oda elég egy jó politikus.

Márpedig Rácz Róbert az (lehet). Irodavezetőből, választmányi alelnökből és kampányfőnökből – néhány fallabda-játszma eredményeként – frakcióvezető, ogy-képviselő és megyei közgyűlési elnök lett. Első ember a második vonalban. Kósa jobbkeze.

Nem sértheti meg hát a demokrácia játékszabályait.

Demokráciát tanulni jöttek

Fiatalok jöttek Debrecenbe, pontosabban a debreceni közgyűlésre csütörtökön, hogy közvetlenül, élőben tanulják a demokráciát. Jobb helyre nem is mehettek volna!

Hiszen itt, mint tapasztalni szoktuk, maradéktalanul érvényesül mindenféle demokratikus jog, kötelesség, szemlélet. Pláne most, hogy a városi képviselők csökkentett testületében pontosan annyi formáció képviselteti magát, ahány tornyot e percben meg tudok számolni innen, fentről, a teraszomról: vannak ugyebár a fideszesek és vannak a többiek. Igaz, ha belegondolok, ez eddig is így volt…

A 20 debreceni és nagyváradi fiatal november 25-én azért ült be a sárga ház Nagytanácstermébe, hogy közvetlenül szerezzen tapasztalatot a demokratikus intézményrendszer működéséről. Yeahhh! A fiúk-lányok egy európai uniós projekt keretében 14 hónapon keresztül foglalkoznak a demokrácia kérdésével és azzal, hogy hol kap helyet az ifjúság hangja a döntéshozatali folyamatokban.

„A debreceni közgyűlés ülésén többek közt azt figyelték a fiatalok, hogy milyen korúak a képviselők, milyen a férfiak és nők aránya, melyik pártnak vannak a legfiatalabb képviselői, van-e ifjúságért felelős bizottság, hogyan történik a szavazás, hogyan zajlik a vita, hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot a közgyűlés munkájáról, milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése?” – híreli a távirati iroda.
De hogy milyen tapasztalatokat szereztek, arról nem találtam sehol egy szót se, ezért úgy gondoltam, segítek a fiataloknak az eligazodásban. Miheztartásvégett.

Tehát: a debreceni képviselők többsége szépkorú. Már legalábbis ami a politikai pályafutását, önkormányzati tagságát illeti. Szabó Gyula például kirobbanthatatlan, őskövület, tepsiben viszik ki a közgyűlésből. Dánielfy Zsolt, Pajna Zoltán és Pankotai László a Fidesz, Szathmári Károly (a cápamosolyú) pedig a szocik nagy veteránja. Igazából Szatyit leszámítva az összes olyan képviselő, aki már legalább a 4. ciklusát kezdte meg, mind a Fideszé.

Az átlagéletkor szerintem valahol 50 körül van, de ezt azért nem tudom pontosan megmondani, mert csak a régi képviselőkről van életrajz az önkormányzat honlapján, az újakról (még???) nincs, csak egy névlista. De amúgy meg, ha van is „adatlap”, akkor se mindig tartozik hozzá CV. Például Bagolyné Rinyu Ilona nem osztja meg a nyilvánossággal, hogy hány éves, hol született, tanult, dolgozott, szóval semmit, így nemcsak a korát nehéz kitalálni, de azt is, miért pont ő a kulturális, ifjúsági és sportbizottság elnöke.

Ezzel pedig már válaszoltam a fiataloknak arra a kérdésére is, hogy van-e ifjúságért felelős bizottság. Van. Tele örök ifjakkal, mint Asbóth Endre vagy Dánielfy Zsolt, színészművész.

A férfiak és nők aránya megalázó. A 35-ből mindössze hárman vannak: egy idősebb (Filepné Tóth Katalin, Fidesz, született 1959-ben), egy kortalan (Bagolyné Rinyu Ilona, MSZP) és egy fiatal: Dr. Széles Diána (Fidesz, született 1981-ben). Szerintem ő a legifjabb.

Hogy történik a szavazás?
Na, az roppant egyszerű. Amit ők terjesztenek elő, arra az igen gombot kell nyomni, amit nem ők, arra a nemet. Legalábbis nagy átlagban ez a járt út, igen demokratikusan persze.

Hogyan zajlik a vita?
Az se bonyolult. Minden képviselő korlátozott ideig beszélhet, sőt korlátozott számban is, kivéve a gyevi bírót. Vagyis a polgármestert, igen demokratikusan persze.

Hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot?
Vannak csatornáik: önkormányzati portál, független és kiegyensúlyozott zsebtévé és -portál, amiken gondosan szerkesztett változatot adnak le arról, amiről tájékoztatni akarnak. Csak semmi spontaneitás! – vágatlanul nem található egyetlen felvétel sem, sehol – igen demokratikusan persze.

A jegyzőkönyvek egyébként három hónapos késéssel ugyan, de felkerülnek a netre, pillanatnyilag a szeptember 16-ai az utolsó, amit olvasgathatunk. Az új testület üléseinek az anyaga tehát egyelőre nem érhető el a nyilvánosságnak. Igen demokratikusan, persze.

Azt viszont, hogy milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése, nem tudom. De képzelem! A sok, politikailag már igencsak öregecskedő szavazógép – a vendégektől megfiatalodva – nyilván sokkal lelkesebben nyomkodta a gombokat, mint amúgy.

Tanítani lehet nálunk a demokráciát!

Tilitoli, házon belül

Helyére került a fiú. Hosszú éveken át tartó, súlyos vádakkal terhelt időszak és olykor súlyosan terheltnek tűnő emberek által vívott küzdelem után, de a helyére került. Tóth Attila a Vörös Polip céltáblájából a megyei közgyűlés alelnöke lett.

Gondolom legalábbis, hogy most a helyén érzi magát. Azt írja a megyei lap internetes kiadása, hogy pénteken alelnökké választották Tóth Attilát a megyei közgyűlésben. Azt is írja (persze nem így, ezt csak én mondom), hogy neki sikerült az, ami Halász D. Jánosnak nem: külsősként került a testület élére. Rácz Róbert elnök tett ugyanis javaslatot a személyére, „élve a törvény adta lehetőséggel, hogy kívülről, tehát nem a testület tagjai közül kerüljön ki a második alelnök”.

Azt is ugyanitt olvasom, hogy az ellenzék képviselői hangsúlyozták ugyan, hogy nem a jelölt személye ellen van kifogásuk, de nem támogatták az előterjesztést. Azt mondták, elég egy alelnök ehhez a leminisített testülethez. Pálfi Zoltán, a Jobbik frakcióvezetője a költségtakarékosság szükségességére figyelmeztetett, míg Tóth József (MSZP) szerint egy „kakukktojás” nem szerencsés választás.

Csodálkoznék egyébként, ha a jelölt személye ellen a szociknak nem lenne kifogásuk. Hiszen párttársuk, Juhászné Lévai Katalin (akit Vörös Polipként vonultatott be nagybecsű könyvével egy helyi, magát újságírónak nevező személy), és aki Rácz Róbert feneke előtt koptatta a sajátjával az elnöki széket, hosszas vitába keveredett Tóth Attilával. Olyannyira hosszúra nyúlt már a hajcihőjük, hogy legutoljára a kampány idején, szeptemberben lehetett olvasni valami végrehajtásról Juhászné ellen. Az ügyről Tóth Attila, a megyei polgárőr szövetség elnöke a nol.hu-nak azt mondta: Juhászné Lévai Katalin, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés volt elnöke elvesztett vele szemben egy személyiségi jogi pert, ezért a bíróság a politikust 30 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte 2008 őszén, ám Katika a lóvét azóta sem virította. Sőt, nem átallotta kampányfogásként aposztrofálni Tóth Attila e legutóbbi húzását.

(A kettejük harcáról készült, egyik rendkívül elfogult, egyoldalú, színvonal nélküli újságcikket itt olvashatják.)

Na tehát, pontosan annyi nappal ezelőtt, ahány tornya van a mi csodálatos Nagytemplomunknak, ez a Tóth-gyerek bekerült a testület vezetésébe. Azzal a hivatalos kommunikációval övezve, hogy a kevesebb képviselőre is ugyanannyi feladat hárul, mint a többre, s ebből az következik, hogy egyenként több munkát kell majd végezni még jobb irányítással. Rácz Róbert, a polgárőrszövetség által nemrég szintén kitüntetett vezető hangsúlyozta: „Tóth Attila a megyei önkormányzat munkatársaként eddig is dolgozott már a közgyűlésnek, most csak „átfestjük a hátán a számot”, a rá eső költség előző pozíciójának helyén megtakarításként jelenik meg”.

„Tóth Attila a megyei polgárőrszövetség vezetője, a megyei önkormányzat elnöki tanácsadója; agrár-közgazdász, településüzemeltetési szakmérnöki, növénytermesztési mérnöki diplomával rendelkezik.”

Én pedig, hogy a templomtoronyszámolgatáson kívül mással is tornáztassam az agyamat, megnéztem, mennyit kap egy közgyűlési alelnök kápé. Igaz, a megyei önkormányzat honlapján
csak 2009-es adatot találtam, de kiindulási alapnak az is jó.

E szerint az alelnök illetménye 560 ezer, a költségtérítése 112 ezer forint. Jár neki étkezési hozzájárulás is, 12 ezer havonta, munkaruha juttatás évente 77 ezer 300, beiskolázási támogatás évente, gyerekenként 21 450 forint, önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás 3000 forint/hó, üdülési hozzájárulás pedig 39 ezer forint évente. Ez havi szinten összesen 687 ezer, az üdülés, a cucc meg az iskola pedig 159 200 forint éves szinten.

Ha ennél többet kapott tanácsadóként, akkor máris tényleg jobban járt az önki, meg mi, adófizetők is, és ennek örülünk. Meg annak is, hogy a költséghatékonyság nemcsak olyan intézkedésekből áll, mint például hogy ugyanabban az évben összesen 44 főt érintő álláshelymegszüntetésről döntöttek a megyénél, hanem ilyenből is, amikor csak áthelyeztek valakit egyik helyről a másikra.

Házon belül maradt, csak feljebb lépett. Most van végre a helyén. Gondolja ő.

Van benne valami (Június 30.)

„Egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat.”

Míg kihozzák a kávémat, megszámolom azt a három tornyot, amit látok.

Most, hogy itt ülök felette, nem tudok nem rá gondolni. A terasz alatti kortárs kultúrpalota élembere, a robosztus Gulyás Gábor megint nagyot mondott. Szinte beleremeg a terasz, kilöttyen a kávé. Azt mondta ugyanis, hogy a Kósa Lajosról készült freskó (ami amúgy nem az) dilettáns alkotó műve. Márpedig ha ő ezt állítja, akkor lehet benne valami.

A nagy ember annak idején, amikor a nagy kortárs összművészeti betonrengeteg még nem létezett, a polgármester tanácsadója volt. És ő irányította a kulturális főváros projektet is, ami (felejtsük el) sikeresen megbukott. Pár évnyi főtanácsadóskodás után, még mindig bízva benne, 2006-ban megkapta teljhatalommal a Modem irányítását is. A közgyűlés nevezte ki oda, annak rendje-módja szerint, sürgősséggel tárgyalva és döntve, annak megszokott rendje, módja szerint. Nem baj. GG azóta végül is ott van, feszt bizonyít, néha meglepetéseket okoz és nagyon jól kommunikál. Úgy beszél a Modem kiállításairól, mintha értene hozzá, de egy önkormányzati intézményvezetőtől ez el is várható. Akkor is a helyén volt, amikor a polgármester mellszobrát kellett megmagyarázni, kisebb örömére Kósának, nagyobb boldogságára az ellendrukkereknek. De az is csak sikerült neki! Ha kell, rezzenéstelen arccal kijelenti valakiről, hogy művész, ha nem kell, kérés nélkül ledilettánsoz másokat. Lelkiállapotától függ.
Eszembe jutott egy örökbecsűje, amit akkor vetett papírra a megyei napilapban, amikor még nem jegyezték a nevét sehol sem. Ki a legnagyobb paraszt? – úgy rémlik ez volt címe, és mit tagadjuk, Kósa Lajosról szólt. A sorait külön-külön már nem tudnám ugyan visszaidézni, de lényegi mondanivalója az volt, hogy a lagnagyobb paraszt, az….

Márpedig ha Gulyás Gábor ezt állította, akkor lehet, hogy van benne valami.