Az elnök embere

FB-s párbeszéd a megyei közgyűlés új elnökéről: Ki az a Bodó Sándor? Sárrétudvari pógármonstere. Jó, na, és? Semmi, több...nem zavar vizet.

Ha Kósa Lajost lelepkefingozzák, akkor szegény Bodóra mit mondanak? Hogy hangyányi alfarhang valahonnan a Sárrétről?

Lehet, hogy az, de valamiért most mégis elővették, pozicionálták – lapot kapott a nagyok közt. Ő léphet Rácz Róbert nyomába, már ha ez lehetséges egyáltalán. Az viszont legalábbis biztosnak látszik, hogy ő irányítja majd a megyei közgyűlést, hiszen ha a megyei Fidesz-választmány úgy döntött, hogy így legyen, akkor az országos is nyilván rábólint, s azt mondja: legyen úgy.

Bodó Sándorról eddig valószínűleg a megyei közgyűlés tagjait és Sárrétudvari lakóit kivéve senki nem hallott. Pedig állítólag 12 éve tagja a megyei közgyűlésnek, most is gazdasági bizottsági elnök, ráadásul 4 éve polgármester Sárrétudvariban. Ez persze nem a megyei önkormányzat honlapján lévő névjegykártyájából derül ki, mert az nulla...

Azt is állítják róla, hogy nagyon rendes, tisztességes tanár, igaz nem olyan rutinos, mint Rácz. Egy magát nánási baloldali érzelműnek nevező hozzászóló pedig odáig megy, hogy azt mondja: ő a „számításba jöhetők legjobbja, aki egy kulturált, normális kapcsolatot tartó ember a vele nem mindig egy nézetet vallókkal is. Én tisztelem, és jó választásnak tartom!” Hallani viszont olyan véleményeket is a szociktól, hogy az új elnök irányítható, totálisan lojális ember. Nadehát ez a Fidesznél sose hátrány, hanem sőt! Elvárás – miért pont ezt teszik szóvá a szocialisták? Mintha náluk nem ez menne egyébként...

Persze az, hogy mennyire lesz karakteres, meghatározó elnök-egyéniség az új ember, majd kiderül. Hogy fölülmúlja-e a Láyer József által képviselt politikát (nem lesz nehéz), netán emlegetik-e egy napon Juhászné Lévai Katalinnal (mint akivel kulturált normális kapcsolatot tartott, holott az övével nem egy nézetet vallott), nem tudni. Mint azt sem, olyan kaliberű lesz-e , mint Rácz Róbert volt.

Mindenesetre, ha lájtos lepkeszellőként indul is közgyűlési elnöki munkája, attól még messzire juthat. Némi rutin, kapcsolati tőke és egy-két durrantás, s az ember végül több lehet egy hangyakukinál.

Rácz, a karrierpolitikus

„– Utána menjünk fallabdázni!
–Nem tudok fallabdázni.
– Miért? Politizálni tudsz?” – a lenge kis párbeszéd egy karácsonyi össznépi gyertyagyújtás alkalmával, csak úgy, mellékesen, a firkász cimbim véletlen füle hallatára zajlott le Kósa Lajos és Rácz Róbert között, a múlt század végén.

Aprócska élc volt a már akkor is sikerekben gazdag polgármester részéről a még csak feltörekvő politikusi karrierről álmodozó Rácznak. Hogy squasholni megtanult-e azóta a történelem-angol szakos tanárember, nem tudni. De hogy a politikához van érzéke, az biztos.


Tegyük fel, hogy nem árnyékra vetődött a sajtómunkás, és tényleg ő lesz a megyei kormányhivatal elnöke január 1-jétől.

Akkor ugyebár nem maradhat ugyanő a megyei önkormányzat elnöke is, mert egyrészt összeférhetetlen, másrészt a 2in1 talán még a saját bevallása szerint is túl sok lenne neki. Pláne, mert az új pozíció legalább 15in1! Rengeteg hivatalt olvaszt majd ugyanis magába; olyanokat, mint az igazságügyi, a mezőgazdasági szakigazgatási, a vidékfejlesztési vagy a földhivatal, az egészségbiztosítási pénztár, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, a munkaügyi központ, a munkaügyi felügyelőség, a munkavédelmi felügyelőség (asse tudtam, hogy ebből ennyiféle van), a fogyasztóvédelmi hatóság, az ökörségvédelmi hivatal, a tisztiorvosi szolgálat, a mérésügyi hivatal, a közlekedési hatóság vagy az oktatási hivatal igazgatósága. Hogy a sóhivatal miért maradt ki, nem tudom, de igazából mindegy is. Van helyette épp elég, amit felügyelhet Rácz.

Illetve aminek – két fallabda-játszma között – a főnöke lehet globálisan. Merthogy a kormányhivatalok elnökei egyébként nem a szakmát viszik majd, hanem a politikai döntéseket hozzák. Navracsics Tibor víziója szerint ugyanis ez az egyedül üdvözítő megoldás, és szerinte nem elfogadhatók a politikai vezetők pártpolitikai befolyásolhatóságát emlegető vélemények.

Úgy gondolja, megbukik az, aki megsérti a demokrácia játékszabályait (ah!), az ilyen politikusokat kiveti magából a magyar társadalom (hah!). Éppen ezért a politikusnak nem lehet érdeke e szabályok megszegése (haha!).

Na tehát! Jelen állás szerint egy olyan szuperhivatal irányításához, ahová az adóhatóságon meg a rendőrségen kívül majd’ az összes többi tartozik, s „egyablaknál” intézkedik majd a nyugdíjas, a munkanélküli, az abortuszra váró és az újdonsült ingatlantulajdonos, nem szükséges szakmai kompetenciával rendelkező vezető. Oda elég egy jó politikus.

Márpedig Rácz Róbert az (lehet). Irodavezetőből, választmányi alelnökből és kampányfőnökből – néhány fallabda-játszma eredményeként – frakcióvezető, ogy-képviselő és megyei közgyűlési elnök lett. Első ember a második vonalban. Kósa jobbkeze.

Nem sértheti meg hát a demokrácia játékszabályait.

Tóth Csaba és a kávém

Amikor megláttam a minap Vargát, amint Tóth könyvesboltjába megy be sajtótájékoztatózni, a közt informálni arról, hogy ő most akkor lelép (illetve ki-), akkor már sejtettem, hogy ezek ketten konspirálnak. A két, szocialistákban csalódott, azoktól kiutált, elküldött, lepattintott politikusjelölt összeállt. Ha más nem, egy fotó erejéig – többre úgyse igen futja majd a DISZ erejéből.

(Persze a Tóth boltjában presszózott kávé is finom, de nem olyan, nem úgy jó, mint amit itt adnak, az én teraszomon. Ennek ugyanis van bukéja, az övéké meg 12 egy tucat. De ez most mindegy is.)

Azt mondja Tóth Csaba, hogy azokat az embereket szeretnék képviselni ebben a fantáziátlan nevű, kulturális és sportegyesületben, akik mára teljesen kiábrándultak a politikából és az azt űző emberekből. „Úgy hisszük, hogy hibás az a gyakorlat, mely szerint a jelenlegi politikai elit a politikára célként (egyéni ambíciója céljaként) tekint. Mi azt valljuk, hogy a politika – legyen az helyi, vagy akár országos – soha nem lehet más, mint eszköz. Eszköz arra, hogy segítsük jobbá és élhetőbbé tenni környezetünket.” Itt esetlen mozdulatokkal elkavartam egy – a kávémba pottyant – könnycseppet…

Milyen szép és nemes szándék! Éljen a DISZ, akármit is jelentsen az! Le az egyéni ambíciókkal, jöjjön a köz érdeke, a jobb és élhetőbb környezet! Hurrá! Bár egy kissé kijózanít az az aprócska emlék, ami most jutott eszembe Tóth Csaba munkássága kapcsán. Konkrétan: amikor Rácz Róbert, akkoriban még a megyei Fidesz-MDF-frakció vezetőjeként kiszúrta egy előterjesztésből, hogy az M3 Kht. költségvetéséből 30 millió forint átkerült a megyei könyvtárhoz. Ami önmagában véve nem lett volna baj, csakhogy az akkortájt megjelenő, méltán elfeledett Megyénk című propagandaújság kiadója is megváltozott ezzel egy időben. Valami oknál fogva ugyanis a megyei könyvtáré lett a feladat. Rácz akkor azt feltételezte, hogy a szocialisták Tóth Csaba, a kht. igazgatója összeférhetetlenségét hidalták át ezzel a laza mozdulattal, hiszen T.CS. magáncége bedolgozott a lap készítésébe. Csak éppen Tóth cége helyett a kiadót cserélték le. Okos!

De (legyek jóindulatú) itt biztos nem egyéni ambícióról lehetett szó. Ugyan! Az a kis zsebpénz, amit Tóth ezzel a biznisszel keresett, nemigen tett sokat hozzá az amúgy is rengeteg vagyonához. Hiszen Tóth Csaba (akkor még szocialista színekben képviselősködő, megyegazda kht-igazgatóskodó, könyvkereskedő, vállalkozó) már akkortájt a leggazdagabbak közt szerepelt a vagyonbevallások szerint, ha nem a leg- volt mind között.

A korabeli közbeszédben „debreceni Gyurcsánynak” nevezett, sokgyermekes családapa ügyvezetőként havi 650 ezer forintot keresett a hajdú-bihari vagyonkezelő Megyegazda Kft.-nél, illetve százezret az M3 Kht.-nél. Ehhez jött még a bruttó 126 ezer forintos képviselői alapjuttatás, plusz egy bizottsági alelnöki és egy tagsági díj. (Egyéni ambíciók? Ugyan már!) És emellett természetesen futott a saját vállalkozása is. Mindez néhány évvel ezelőtt, amikor még jól ment Tóthnak a helyi politikai karrierépítés, az egyéni ambíciók érvényesítése. Amikor még kellett a szociknak. Amikor még benne volt a dolgokban.

De később aztán elpattant valami. Egy húr vagy ilyesmi. Akart lenni polgármester-jelölt már 2006-ban, és akart volna most is, de az MSZP mindkétszer kilökte magából. Nem kellett nekik. Ahogy a Fidesznek sem. Mert amikor egy utolsó(szerű) gesztusként a szocik őt akarták delegálni a város vagyonáért felelős vagyonkezelő holding felügyelő bizottságába, akkor meg a fideszes Papp Laci intett be, hogy nem kell. Méghozzá éppen az M3-as kht. miatt.

Tóth Csaba tehát most összefogott Varga Zoltánnal, s együtt próbálnak meg valahogy a pixisben maradni. Vagy oda visszajutni. Ehhez sok sikert kívánok Tóthnak, és egyetértek vele: le az egyéni ambíciókkal!

Az övéit is beleértve.