Fiatalok jöttek Debrecenbe, pontosabban a debreceni közgyűlésre csütörtökön, hogy közvetlenül, élőben tanulják a demokráciát. Jobb helyre nem is mehettek volna!
Hiszen itt, mint tapasztalni szoktuk, maradéktalanul érvényesül mindenféle demokratikus jog, kötelesség, szemlélet. Pláne most, hogy a városi képviselők csökkentett testületében pontosan annyi formáció képviselteti magát, ahány tornyot e percben meg tudok számolni innen, fentről, a teraszomról: vannak ugyebár a fideszesek és vannak a többiek. Igaz, ha belegondolok, ez eddig is így volt…
A 20 debreceni és nagyváradi fiatal november 25-én azért ült be a sárga ház Nagytanácstermébe, hogy közvetlenül szerezzen tapasztalatot a demokratikus intézményrendszer működéséről. Yeahhh! A fiúk-lányok egy európai uniós projekt keretében 14 hónapon keresztül foglalkoznak a demokrácia kérdésével és azzal, hogy hol kap helyet az ifjúság hangja a döntéshozatali folyamatokban.
„A debreceni közgyűlés ülésén többek közt azt figyelték a fiatalok, hogy milyen korúak a képviselők, milyen a férfiak és nők aránya, melyik pártnak vannak a legfiatalabb képviselői, van-e ifjúságért felelős bizottság, hogyan történik a szavazás, hogyan zajlik a vita, hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot a közgyűlés munkájáról, milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése?” – híreli a távirati iroda.
De hogy milyen tapasztalatokat szereztek, arról nem találtam sehol egy szót se, ezért úgy gondoltam, segítek a fiataloknak az eligazodásban. Miheztartásvégett.
Tehát: a debreceni képviselők többsége szépkorú. Már legalábbis ami a politikai pályafutását, önkormányzati tagságát illeti. Szabó Gyula például kirobbanthatatlan, őskövület, tepsiben viszik ki a közgyűlésből. Dánielfy Zsolt, Pajna Zoltán és Pankotai László a Fidesz, Szathmári Károly (a cápamosolyú) pedig a szocik nagy veteránja. Igazából Szatyit leszámítva az összes olyan képviselő, aki már legalább a 4. ciklusát kezdte meg, mind a Fideszé.
Az átlagéletkor szerintem valahol 50 körül van, de ezt azért nem tudom pontosan megmondani, mert csak a régi képviselőkről van életrajz az önkormányzat honlapján, az újakról (még???) nincs, csak egy névlista. De amúgy meg, ha van is „adatlap”, akkor se mindig tartozik hozzá CV. Például Bagolyné Rinyu Ilona nem osztja meg a nyilvánossággal, hogy hány éves, hol született, tanult, dolgozott, szóval semmit, így nemcsak a korát nehéz kitalálni, de azt is, miért pont ő a kulturális, ifjúsági és sportbizottság elnöke.
Ezzel pedig már válaszoltam a fiataloknak arra a kérdésére is, hogy van-e ifjúságért felelős bizottság. Van. Tele örök ifjakkal, mint Asbóth Endre vagy Dánielfy Zsolt, színészművész.
A férfiak és nők aránya megalázó. A 35-ből mindössze hárman vannak: egy idősebb (Filepné Tóth Katalin, Fidesz, született 1959-ben), egy kortalan (Bagolyné Rinyu Ilona, MSZP) és egy fiatal: Dr. Széles Diána (Fidesz, született 1981-ben). Szerintem ő a legifjabb.
Hogy történik a szavazás?
Na, az roppant egyszerű. Amit ők terjesztenek elő, arra az igen gombot kell nyomni, amit nem ők, arra a nemet. Legalábbis nagy átlagban ez a járt út, igen demokratikusan persze.
Hogyan zajlik a vita?
Az se bonyolult. Minden képviselő korlátozott ideig beszélhet, sőt korlátozott számban is, kivéve a gyevi bírót. Vagyis a polgármestert, igen demokratikusan persze.
Hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot?
Vannak csatornáik: önkormányzati portál, független és kiegyensúlyozott zsebtévé és -portál, amiken gondosan szerkesztett változatot adnak le arról, amiről tájékoztatni akarnak. Csak semmi spontaneitás! – vágatlanul nem található egyetlen felvétel sem, sehol – igen demokratikusan persze.
A jegyzőkönyvek egyébként három hónapos késéssel ugyan, de felkerülnek a netre, pillanatnyilag a szeptember 16-ai az utolsó, amit olvasgathatunk. Az új testület üléseinek az anyaga tehát egyelőre nem érhető el a nyilvánosságnak. Igen demokratikusan, persze.
Azt viszont, hogy milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése, nem tudom. De képzelem! A sok, politikailag már igencsak öregecskedő szavazógép – a vendégektől megfiatalodva – nyilván sokkal lelkesebben nyomkodta a gombokat, mint amúgy.
Tanítani lehet nálunk a demokráciát!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: polgármester. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: polgármester. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. november 28., vasárnap
2010. november 12., péntek
Létjogosult bulihegyek
Én kifejezetten örülök annak, hogy a Tankcsapda a Kósa téren bulizik szilveszterkor. Legalább innen, fentről, a helyemből ki sem mozdulva, a kávémat kortyolgatva tudok végighallgatni egy koncertet 80 ezer embertársammal együtt, de tőlük mégis tisztes távolban. Hogy honnan szedtem ezt az őrületes számot? Hát a hivatalos kommunikációból…
Na, nem a mostaniból, hanem a tíz évvel ezelőttiből, legalábbis onnan rémlik a tömeg ilyen mértékű „megbecsülése”. Annak idején ugyanis, amikor Kósa Lajos polgármester a druszája, Galambos Lajos produkcióját hívta vendégségbe az akkor újonnan kikövezett térre, a Nagytemplom elé, szilveszterkor, millennium idején, akkor a meglehetősen nagy felháborodás (Dáridót? Ide? Kék a szeme? Elment ennek az esze?) csillapítására azt mondták, hogy igenis nagy igény mutatkozik a tömegkultúra e rétege iránt. És azt is mondták, hogy bizony voltak ott, a Téren vagy nyolcvanezren, bár – hivatalos, alátámasztó adatok híján – ezt az információt valószínűleg az alkohol okozta kettős látás torzítása hozta ki a kommunikátorokból.
A lényeg az, hogy akkoriban Lajos (Galambos) tényleg sok ember előtt trombitált Debrecen központjában, Lajos (Kósa) regnálásának első látványos beruházása helyszínén, s ezzel sikerült törést okozni a nyakas cívisek korábbi kulturális ellenállásán: a fő téri bulihegyek mindenféle rétegben létjogosultságot nyertek.
Erre visszaemlékezvén egyébként kicsit furcsának tűnt Lukács Laci minapi nyilatkozata, amikor azt mondta: nem szokványos dolog télen szabadtéri koncertet csinálni, de szeretik a kihívásokat és bíznak benne, hogy egy ilyen „valóban nem mindennapi” koncerttel sokan köszöntik majd velük az új évet.
Mivel ők már évekkel ezelőtt egyértelművé tették mindenki számára, hogy hithű lokálpatrióták, s így számukra Debrecen a főváros, biztos vagyok benne, hogy rengetegen koccintanak velük idén éjfélkor. Igaz viszont, hogy amikor a lokálpatriótás interjút adták, akkor épp a 15 éves születésnapjukra készültek a Főnixben, ahol mindig is szokták az évet zárni, hiszen (őket idézem) „a cívisváros rendelkezik az országban a második legnagyobb, a hangzás szempontjából viszont az első helyen álló csarnokkal”. Ami most mégsem adott nekik otthont…
És azt se felejtsük el, hogy ugyanekkor (2004-ben) Kósa Lajos a város szimbólumaként beszélt a Csapdáról, ami szerinte – a fiatalok között – ugyanolyan, mint a Nagytemplom vagy a Loki futballcsapata.
Úgyhogy most, 2010-ben, különböző okokból (beszélnek itt valami kézilabda meccsről meg zenekaron belüli viszályról) szabadtéri banzáj lesz a szilveszteri, s az egyik szimbólum emeli majd a másik fényét: a kedvelt rockzenekar hangosítói rengethetik meg a tiszteletteljes templom ablakait december 31-e éjjelén.
Arcunk csupa derű.
2010. október 22., péntek
Hitelesen
Sose értettem a gazdálkodáshoz, se a költségvetéshez, ebbéli tudományom mindig kimerült abban, hogy tudtam: ha a kávémat harmadikán hitelbe kérem, akkor azt legkésőbb tizedikén illik kifizetni. Megemelt borravalóval együtt természetesen.
De nem számolgattam soha, hogy hogyan áll az adósságállományom, igaz, se lakásom, se kocsim nincs, szerencsére a tetőteraszon létezésnek ilyen téren vannak kifejezett előnyei. És nem csak a csupazöld környezetre meg a látótérbe kerülő, csodálatos templomtornyokra gondolok.
Na éppen ezért nekem az is kínai volt, amit a polgármesteri hivatal (vagyis az önkormányzat) honlapján a tegnapi közgyűlésről olvastam. Azt írják ugyanis:
„Az önkormányzat gazdálkodásának első félévi helyzetéről szóló jelentést is elfogadták a képviselők. Az már most kiderült, hogy a bevételek el fognak maradni a várttól, ám a város újabb hitelek felvételét nem tervezi, inkább a takarékoskodást tartja megoldásnak. Az önkormányzat adósságszolgálata egyébként a következő esztendőben csökken a 2010. évihez képest. A polgármester arról is beszámolt, hogy az állami különadók bevezetése miatt az Auchan áruházlánc úgy döntött, mégsem létesít áruházat Debrecenben.”
Vagyis az én kávétól felspannolt paraszti eszem ebből azt vonja le, hogy újabb hitelt nem veszünk fel, gyerekek, hanem összébb húzzuk a kövér hasunkon a nadrágszíjat. (A Varga Lászlóén ez mondjuk már nemigen lehetséges…)
Ám az önkormányzat másik honlapján, a szócsőn meg mintha mást olvastam volna, vagy csak én értek félre valamit.
Ők azt írják:
„Kósa Lajos polgármester ma arra tett javaslatot, hogy a folyószámlahitelt az eddigi 2 helyett 3 milliárdra emeljék fel. Az ok, hogy az Európai Bizottság felfüggesztette a KÖZOP pályázatok közbülső kifizetését.”
Szóval nem kettő, hanem 3 milliárd lesz a város folyószámlahitele. Újat nem veszünk fel, de a régit megemeljük? Jól értem? Persze ahhoz, hogy ne csak a templomtornyokat lássam tisztán, hanem a város eladósodását is, megnézhetném az előterjesztést, csakhogy abból úgyse értek semmit. Ezért lenne jó, ha valahol olyan tudósítást olvashatnék, ami megérteti a magamfajta bugrissal is a dolgokat.
A portál egyébként nagyon kiegyensúlyozottan tudósított az ülésről, mert a cápamosolyú Szathmárinak, illetve a konkrétumot és értékelhető dolgokat nem nagyon mondogató Jenei Imrének is adott a szájába pár szót.
„Szathmári Károly (MSZP) azt javasolta, hogy a következő üléseken készüljön terv a pénzügyi helyzet egyensúlyban tartására. A szocialista politikus úgy látja, hogy főleg a bevételi oldalon jelentkező 4,4 milliárd forintos lehetséges hiány indokolja az intézkedéseket. Jenei Imre (Fidesz-KDNP) úgy látja: a nehéz gazdasági helyzetben csak körültekintően lehet pénzügyi lépéseket megtenni.”
Azannyát! Ezek aztán megmondták!
De akkor mi is a lényeg tehát? Az, hogy a város bevétele 4,4 milliárd forinttal kevesebb lesz. A hitelünk pedig 1 milliárddal nő.
De nem számolgattam soha, hogy hogyan áll az adósságállományom, igaz, se lakásom, se kocsim nincs, szerencsére a tetőteraszon létezésnek ilyen téren vannak kifejezett előnyei. És nem csak a csupazöld környezetre meg a látótérbe kerülő, csodálatos templomtornyokra gondolok.
Na éppen ezért nekem az is kínai volt, amit a polgármesteri hivatal (vagyis az önkormányzat) honlapján a tegnapi közgyűlésről olvastam. Azt írják ugyanis:
„Az önkormányzat gazdálkodásának első félévi helyzetéről szóló jelentést is elfogadták a képviselők. Az már most kiderült, hogy a bevételek el fognak maradni a várttól, ám a város újabb hitelek felvételét nem tervezi, inkább a takarékoskodást tartja megoldásnak. Az önkormányzat adósságszolgálata egyébként a következő esztendőben csökken a 2010. évihez képest. A polgármester arról is beszámolt, hogy az állami különadók bevezetése miatt az Auchan áruházlánc úgy döntött, mégsem létesít áruházat Debrecenben.”
Vagyis az én kávétól felspannolt paraszti eszem ebből azt vonja le, hogy újabb hitelt nem veszünk fel, gyerekek, hanem összébb húzzuk a kövér hasunkon a nadrágszíjat. (A Varga Lászlóén ez mondjuk már nemigen lehetséges…)
Ám az önkormányzat másik honlapján, a szócsőn meg mintha mást olvastam volna, vagy csak én értek félre valamit.
Ők azt írják:
„Kósa Lajos polgármester ma arra tett javaslatot, hogy a folyószámlahitelt az eddigi 2 helyett 3 milliárdra emeljék fel. Az ok, hogy az Európai Bizottság felfüggesztette a KÖZOP pályázatok közbülső kifizetését.”
Szóval nem kettő, hanem 3 milliárd lesz a város folyószámlahitele. Újat nem veszünk fel, de a régit megemeljük? Jól értem? Persze ahhoz, hogy ne csak a templomtornyokat lássam tisztán, hanem a város eladósodását is, megnézhetném az előterjesztést, csakhogy abból úgyse értek semmit. Ezért lenne jó, ha valahol olyan tudósítást olvashatnék, ami megérteti a magamfajta bugrissal is a dolgokat.
A portál egyébként nagyon kiegyensúlyozottan tudósított az ülésről, mert a cápamosolyú Szathmárinak, illetve a konkrétumot és értékelhető dolgokat nem nagyon mondogató Jenei Imrének is adott a szájába pár szót.
„Szathmári Károly (MSZP) azt javasolta, hogy a következő üléseken készüljön terv a pénzügyi helyzet egyensúlyban tartására. A szocialista politikus úgy látja, hogy főleg a bevételi oldalon jelentkező 4,4 milliárd forintos lehetséges hiány indokolja az intézkedéseket. Jenei Imre (Fidesz-KDNP) úgy látja: a nehéz gazdasági helyzetben csak körültekintően lehet pénzügyi lépéseket megtenni.”
Azannyát! Ezek aztán megmondták!
De akkor mi is a lényeg tehát? Az, hogy a város bevétele 4,4 milliárd forinttal kevesebb lesz. A hitelünk pedig 1 milliárddal nő.
2010. október 16., szombat
A vaktyúk szeme
„Az emberek biztonsága érdekében fontos, hogy az önkormányzatok is a polgárőrök mellé álljanak és segítsék a munkájukat.” Ezt nem én mondom, hanem Rácz Róbert, tehát igaz.
Szép pár is ám a zöld mellényes polgárőr és a mellette szintén láthatóságiban feszítő önkormányzat, amint állnak az iskolánál egymás mellett, segítve a másik munkáját. Mert a polgárőrök tényleg jó, hogy vannak, le a kalappal azok előtt, akik sokszor még az éjszakájukat is járőrözéssel töltik, amitől jobb lesz az emberek biztonsága. Bár most, hogy a kormányváltás óta – már két hét alatt! – jelentősen javult a közbiztonság (például rács mögé dugtak bizsut lopó, vérmes gimnazistákat), talán pihenhetnének kicsit.
Rácz Róbert egyébként azért mondta azt az okosat, amit idéztem tőle, mert kitüntetést kapott. Azt írja a független détévé elfogulatlan honlapja, hogy a „ceremónián részt vett Rácz Róbert a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés elnöke is, akit a szövetség emlékéremmel tüntetett ki elismerve ezzel azt a munkát, melynek eredményeként szoros együttműködés alakult ki a megyei önkormányzat és a helyi polgárőrök között.” Azt ugyan nehéz elképzelni, hogy a megyei önkormányzat (hivatala? dolgozói? képviselői?) hogyan tud „szorosan” együttműködni a helyi (debreceni? hajdú-bihari?) polgárőrökkel, de ha ők mondják, akkor úgy van.
/Zárójeles megjegyzés következik: „Kiemelkedő szakmai tevékenységéért elismerést kapott Tóth Attila, a Hajdú-Bihar megyei Polgárőr Szövetség elnöke is, akit egy karddal jutalmaztak. – Amit nyilván szívesen megforgatna Juhászné Lévai Katalin testében./
Na mindegy is, erről a nagyszabású, a budapesti Teve-palotában megtartott rendezvényről majd biztosan legalább 8 oldalon számol be a közpénzből megvalósuló, mindannyiunk szellemi (le)épülésére szolgáló, Hajdú-bihari Hét. Már alig várom!
Bár az igaz, hogy ha Rácznak 8 oldalt szentelnek, akkor Papp Lacinak is kell vagy négy minimum, mert végre alpolgármester lett. Igaz, pár évvel ezelőtt, amikor a felesége (önhiki módon persze) bekerült az István úti ingatlan-ügybe, akkor még a firkász cimbimnek állítólag azt mondta, szó sincs arról, hogy Kósa helyébe akarjon lépni. Márpedig ezzel az alpolgármesteri pozícióval nekem az az érzésem, hogy pár ciklus múlva, amikor Lajos már megunta magát a poszton, és elmegy világkörüli útra a motorjával, akkor Papp Laci lehet az utódja. (Esetleg Széles Diána, bár azért ennél sovinisztábbnak tartom a Fideszt, ráadásul a nők pozícióba tolása a szocialisták jellegzetessége, fujjj.) Szóval három-négyszer négy év múlva elképzelhető, hogy Debrecen polgármesterét Dr. Papp Lászlónak fogják hívni. Ha nem a próféta szól belőlem, akkor tévedtem.
De emlékezzünk rá: én már annyi hónappal ezelőtt megmondtam Halászdé kiebrudalását az önkormányzatból, ahány református templomtornyot látok most éppen.
Jó, na, vaktyúk is talál szemet alapon…
Szép pár is ám a zöld mellényes polgárőr és a mellette szintén láthatóságiban feszítő önkormányzat, amint állnak az iskolánál egymás mellett, segítve a másik munkáját. Mert a polgárőrök tényleg jó, hogy vannak, le a kalappal azok előtt, akik sokszor még az éjszakájukat is járőrözéssel töltik, amitől jobb lesz az emberek biztonsága. Bár most, hogy a kormányváltás óta – már két hét alatt! – jelentősen javult a közbiztonság (például rács mögé dugtak bizsut lopó, vérmes gimnazistákat), talán pihenhetnének kicsit.
Rácz Róbert egyébként azért mondta azt az okosat, amit idéztem tőle, mert kitüntetést kapott. Azt írja a független détévé elfogulatlan honlapja, hogy a „ceremónián részt vett Rácz Róbert a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés elnöke is, akit a szövetség emlékéremmel tüntetett ki elismerve ezzel azt a munkát, melynek eredményeként szoros együttműködés alakult ki a megyei önkormányzat és a helyi polgárőrök között.” Azt ugyan nehéz elképzelni, hogy a megyei önkormányzat (hivatala? dolgozói? képviselői?) hogyan tud „szorosan” együttműködni a helyi (debreceni? hajdú-bihari?) polgárőrökkel, de ha ők mondják, akkor úgy van.
/Zárójeles megjegyzés következik: „Kiemelkedő szakmai tevékenységéért elismerést kapott Tóth Attila, a Hajdú-Bihar megyei Polgárőr Szövetség elnöke is, akit egy karddal jutalmaztak. – Amit nyilván szívesen megforgatna Juhászné Lévai Katalin testében./
Na mindegy is, erről a nagyszabású, a budapesti Teve-palotában megtartott rendezvényről majd biztosan legalább 8 oldalon számol be a közpénzből megvalósuló, mindannyiunk szellemi (le)épülésére szolgáló, Hajdú-bihari Hét. Már alig várom!
Bár az igaz, hogy ha Rácznak 8 oldalt szentelnek, akkor Papp Lacinak is kell vagy négy minimum, mert végre alpolgármester lett. Igaz, pár évvel ezelőtt, amikor a felesége (önhiki módon persze) bekerült az István úti ingatlan-ügybe, akkor még a firkász cimbimnek állítólag azt mondta, szó sincs arról, hogy Kósa helyébe akarjon lépni. Márpedig ezzel az alpolgármesteri pozícióval nekem az az érzésem, hogy pár ciklus múlva, amikor Lajos már megunta magát a poszton, és elmegy világkörüli útra a motorjával, akkor Papp Laci lehet az utódja. (Esetleg Széles Diána, bár azért ennél sovinisztábbnak tartom a Fideszt, ráadásul a nők pozícióba tolása a szocialisták jellegzetessége, fujjj.) Szóval három-négyszer négy év múlva elképzelhető, hogy Debrecen polgármesterét Dr. Papp Lászlónak fogják hívni. Ha nem a próféta szól belőlem, akkor tévedtem.
De emlékezzünk rá: én már annyi hónappal ezelőtt megmondtam Halászdé kiebrudalását az önkormányzatból, ahány református templomtornyot látok most éppen.
Jó, na, vaktyúk is talál szemet alapon…
2010. szeptember 28., kedd
Hulló levelek
Azok a rohadt, ellenzéki, radikális, liberális, szélsőséges és balos falevelek! Le velük!!! Vagy ne?
Hisz pont ez volt a baj. Hogy a nagy, kampányceremoniális átadás után képesek voltak lehullni (mint lepel) a fákról a Halköz téren (ami az én fiatalkoromban csak Hal köz volt, de ez most mindegy is). Szóval tegnap, amikor épp a negyedik templomtornynál tartottam, miközben lenyeltem a harmadik korty kávémat, levelet kaptam. A firkász cimbim írta, aki egy újabb gyöngyszemmel ajándékozott meg. Levele ugyanis egy közleményt tartalmazott, amit a polgármesteri hivatal sajtósa fogalmazott és olyanokat írt benne, amin már rég röhögtem ekkorát. Például:
„A (…) megújult Hal köz teret ünnepélyes keretek között adták át 2010. szeptember 23-án. A tér látványossága egy sétány fölé állandó keresztmetszetű, megvilágított vízsugarakból álló íveket lövő, fényjátékkal is szolgáló szökőkút, amely a kellemes időjárási körülmények között megtartott avatás idején nagy sikert aratott a közönség körében.”
Csakhogy a kellemes időjárási körülmények bizony kellemetlenkedni kezdtek…
„Az avatás óta megváltozott időjárási viszonyok kedvezőtlenül hatottak a szökőkút üzemelésére. A téren lévő fákról nagy mennyiségű falevél hullt a szökőkút vízmedencéjébe, ezért az automata felügyeleti rendszer leállította a gépészeti berendezéseket.”
Azok a csúnya szelek és fagyok és esős idők! Mekkora pofátlanság a részükről, hogy képesek voltak a verőfényes kampányidőszakot megváltoztatni, hidegre fordítani, lehullajtani az elsárgult faleveleket a csodálatosan elkészített és még annál is csodálatosabban átadott szökőkútba! Ezek csakis ellenzéki falevelek és idők lehetnek, s mint ilyenek, nem maradhat a dolguk büntetlenül.
Ezt egyébként nemcsak én gondolom így, hanem a polgármesteri hivatal is, aminek a sajtósa ezt írta: „A hiba miatt a személyi felelősség megállapítása folyamatban van. Az üzemeltető ezúton kér elnézést a hiányosságért.”
Nem nézzük el neki! Micsoda dilettantizmusra vall, hogy mind az üzemeltető, mind a kivitelező, mind a kitaláló, a feltaláló, a hivatal és a polgármesteri egész kabinet is csak a napsütésre, a verőfényre tudott gondolni az ősz kellős közepén, s nem számoltak a hideg napokkal! Vagy ha ez nem dilettantizmus, akkor elvakult politikai buzgalom, hogy fideszes kampányátadáson, illetve az azt követő -időszakban csakis jó időjárás lehet. Hát, most csúnyán melléfogtak.
A hiba „egy a medence túlfolyó nyílása elé pótlólag elhelyezendő szűrővel akadályozható meg, aminek felszerelésére intézkedés történt”. S hogy a dugulás még egyszer ne forduljon (legalábbis ezt írja a megyei napilap internetes újságja), a következő hónapban a helyszínen figyelnek majd a szakemberek, igyekezve azonnal elhárítani a hibát.
Szép lesz, az biztos! Kivezényelt Dehusz-emberek, üzemeltetős szakik, osztályvezető hivatalnokok állnak majd naphosszat a Halköz téren a szökőkút mellett azt vizslatva, nem hull-e véletlenül újabb szabotázs falevél a díszszökőkútba.
Gondolom, a feladatuk fontossága vasárnap estétől jelentős mértékben csökken majd.
Hisz pont ez volt a baj. Hogy a nagy, kampányceremoniális átadás után képesek voltak lehullni (mint lepel) a fákról a Halköz téren (ami az én fiatalkoromban csak Hal köz volt, de ez most mindegy is). Szóval tegnap, amikor épp a negyedik templomtornynál tartottam, miközben lenyeltem a harmadik korty kávémat, levelet kaptam. A firkász cimbim írta, aki egy újabb gyöngyszemmel ajándékozott meg. Levele ugyanis egy közleményt tartalmazott, amit a polgármesteri hivatal sajtósa fogalmazott és olyanokat írt benne, amin már rég röhögtem ekkorát. Például:
„A (…) megújult Hal köz teret ünnepélyes keretek között adták át 2010. szeptember 23-án. A tér látványossága egy sétány fölé állandó keresztmetszetű, megvilágított vízsugarakból álló íveket lövő, fényjátékkal is szolgáló szökőkút, amely a kellemes időjárási körülmények között megtartott avatás idején nagy sikert aratott a közönség körében.”
Csakhogy a kellemes időjárási körülmények bizony kellemetlenkedni kezdtek…
„Az avatás óta megváltozott időjárási viszonyok kedvezőtlenül hatottak a szökőkút üzemelésére. A téren lévő fákról nagy mennyiségű falevél hullt a szökőkút vízmedencéjébe, ezért az automata felügyeleti rendszer leállította a gépészeti berendezéseket.”
Azok a csúnya szelek és fagyok és esős idők! Mekkora pofátlanság a részükről, hogy képesek voltak a verőfényes kampányidőszakot megváltoztatni, hidegre fordítani, lehullajtani az elsárgult faleveleket a csodálatosan elkészített és még annál is csodálatosabban átadott szökőkútba! Ezek csakis ellenzéki falevelek és idők lehetnek, s mint ilyenek, nem maradhat a dolguk büntetlenül.
Ezt egyébként nemcsak én gondolom így, hanem a polgármesteri hivatal is, aminek a sajtósa ezt írta: „A hiba miatt a személyi felelősség megállapítása folyamatban van. Az üzemeltető ezúton kér elnézést a hiányosságért.”
Nem nézzük el neki! Micsoda dilettantizmusra vall, hogy mind az üzemeltető, mind a kivitelező, mind a kitaláló, a feltaláló, a hivatal és a polgármesteri egész kabinet is csak a napsütésre, a verőfényre tudott gondolni az ősz kellős közepén, s nem számoltak a hideg napokkal! Vagy ha ez nem dilettantizmus, akkor elvakult politikai buzgalom, hogy fideszes kampányátadáson, illetve az azt követő -időszakban csakis jó időjárás lehet. Hát, most csúnyán melléfogtak.
A hiba „egy a medence túlfolyó nyílása elé pótlólag elhelyezendő szűrővel akadályozható meg, aminek felszerelésére intézkedés történt”. S hogy a dugulás még egyszer ne forduljon (legalábbis ezt írja a megyei napilap internetes újságja), a következő hónapban a helyszínen figyelnek majd a szakemberek, igyekezve azonnal elhárítani a hibát.
Szép lesz, az biztos! Kivezényelt Dehusz-emberek, üzemeltetős szakik, osztályvezető hivatalnokok állnak majd naphosszat a Halköz téren a szökőkút mellett azt vizslatva, nem hull-e véletlenül újabb szabotázs falevél a díszszökőkútba.
Gondolom, a feladatuk fontossága vasárnap estétől jelentős mértékben csökken majd.
2010. szeptember 26., vasárnap
Hajdú-bihari Narancs
Míg a pincérre vártam, hogy kihozza a kávémat, gondoltam, belekukkantok abba a két pártlapba, ami itt feküdt az asztalomon. Talán nem véletlenül…
Nem szeretem egyébként a pártújságokat, de szerintem szükség van rájuk. Azoknak az embereknek, akik a lappal azonos értékrendet képviselnek, azzal egyként gondolkodnak, ugyanabban hisznek és reménykednek, igenis fontos lehet, hogy időközönként tájékoztatást kapjanak arról, mit végzett a pártjuk.
Ebben a két számban ezt bőven megkapják a debreceni fideszesek. Négy esztendőt mérlegre téve például megírták, mi történt Hajdú-Biharban az elmúlt ciklusban.
Az első belső oldalon máris ott virít a fotón Rácz Róbert és Orbán Viktor, a másodikon Rácz Róbert egyedül, Rácz Róbert egyedül még egyszer, valamint Rácz Róbert, ezúttal Tőkés Lászlóval. A képekhez tartozó cikk a megyei önkormányzat elmúlt négy évéről szól, s mivel azt a fidesz vezeti (RR személyében), érthető e túlzottnak nem mondható fotófelhozatal.
Továbblapozva arról tájékoztatja a hithű pártszimpiket a lap, hogy Hajdú-Bihart kik képviselték 2006-2010 között. A fotón csupa fideszes honatya látható, Pósán, Halász, Arnóth ésatöbbi. A következő oldalon Szólláth Tibor alelnök beszél és pózol a fotósnak, alatta Kocsis Róbert, másik alelnök. Utána ismét felbukkan Rácz Róbert és Szólláth Tibor is, jó érzés járja át a narancsos lelkületű szimpatizánst: sokat tettek megyénkért ezek az emberek! Mivel később még mindig Rácz és Szólláth és Arnóth mutatkozik a lap hasábjain, úgy gondoltam, áttérek a másik számra, az egy héttel később jelent meg.
Ahogy kinyitom az újságot, Tasó László mered a semmibe, mindentlátó tekintettel, fölötte Tímár Zoltán, Mikepércs fideszes polgármestere dolgozik a fotón ezerrel.
Következő oldalon rég nem látott ismerősként tűnik fel ismét Rácz Róbert és Szólláth Tibor, isten éltesse őket sokáig. Jó a sajtójuk, nem panaszkodhatnak!!! Az oldalon egyébként helyet kapott Kósa Lajos is, egy csapat hajdúdorogi fideszjelölt között feszít, büszkén. Kiss Attila, Böszömény első embere és Pajna alpolgármester következik a sorban, majd egy fizetett politikai hirdetés – SZÓLLÁTH TIBORNAK???!!!! Hát ez meg mi a fene? Mióta kell egy pártlapba fizetett politikai hirdetést feladni? Vagy oda is szoktak? Én már nem tudom ezt követni, de valami nagyon nem stimmel itten.
Hol az impresszum? Na, megvan… De hiszen ez nem is pártlap! Vissza az egész!!!! Ez a Hajdú-bihari Hét című hetilap, megjelenik a megye 130 ezer háztartásában, köztük a balosokéban is, gondolom. Kiadja a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft. (a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. tagvállalata), természetesen a hajdú-bihari adófizetők pénzéből, a fideszesek mellett a szocialista, liberális, radikális, kisgazda és a sehova nem tartozó, független gondolkodású emberek adóforintjaiból. Közpénzből.
Vagy én értek félre valamit?
Nem szeretem egyébként a pártújságokat, de szerintem szükség van rájuk. Azoknak az embereknek, akik a lappal azonos értékrendet képviselnek, azzal egyként gondolkodnak, ugyanabban hisznek és reménykednek, igenis fontos lehet, hogy időközönként tájékoztatást kapjanak arról, mit végzett a pártjuk.
Ebben a két számban ezt bőven megkapják a debreceni fideszesek. Négy esztendőt mérlegre téve például megírták, mi történt Hajdú-Biharban az elmúlt ciklusban.
Az első belső oldalon máris ott virít a fotón Rácz Róbert és Orbán Viktor, a másodikon Rácz Róbert egyedül, Rácz Róbert egyedül még egyszer, valamint Rácz Róbert, ezúttal Tőkés Lászlóval. A képekhez tartozó cikk a megyei önkormányzat elmúlt négy évéről szól, s mivel azt a fidesz vezeti (RR személyében), érthető e túlzottnak nem mondható fotófelhozatal.
Továbblapozva arról tájékoztatja a hithű pártszimpiket a lap, hogy Hajdú-Bihart kik képviselték 2006-2010 között. A fotón csupa fideszes honatya látható, Pósán, Halász, Arnóth ésatöbbi. A következő oldalon Szólláth Tibor alelnök beszél és pózol a fotósnak, alatta Kocsis Róbert, másik alelnök. Utána ismét felbukkan Rácz Róbert és Szólláth Tibor is, jó érzés járja át a narancsos lelkületű szimpatizánst: sokat tettek megyénkért ezek az emberek! Mivel később még mindig Rácz és Szólláth és Arnóth mutatkozik a lap hasábjain, úgy gondoltam, áttérek a másik számra, az egy héttel később jelent meg.
Ahogy kinyitom az újságot, Tasó László mered a semmibe, mindentlátó tekintettel, fölötte Tímár Zoltán, Mikepércs fideszes polgármestere dolgozik a fotón ezerrel.
Következő oldalon rég nem látott ismerősként tűnik fel ismét Rácz Róbert és Szólláth Tibor, isten éltesse őket sokáig. Jó a sajtójuk, nem panaszkodhatnak!!! Az oldalon egyébként helyet kapott Kósa Lajos is, egy csapat hajdúdorogi fideszjelölt között feszít, büszkén. Kiss Attila, Böszömény első embere és Pajna alpolgármester következik a sorban, majd egy fizetett politikai hirdetés – SZÓLLÁTH TIBORNAK???!!!! Hát ez meg mi a fene? Mióta kell egy pártlapba fizetett politikai hirdetést feladni? Vagy oda is szoktak? Én már nem tudom ezt követni, de valami nagyon nem stimmel itten.
Hol az impresszum? Na, megvan… De hiszen ez nem is pártlap! Vissza az egész!!!! Ez a Hajdú-bihari Hét című hetilap, megjelenik a megye 130 ezer háztartásában, köztük a balosokéban is, gondolom. Kiadja a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft. (a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. tagvállalata), természetesen a hajdú-bihari adófizetők pénzéből, a fideszesek mellett a szocialista, liberális, radikális, kisgazda és a sehova nem tartozó, független gondolkodású emberek adóforintjaiból. Közpénzből.
Vagy én értek félre valamit?
2010. szeptember 23., csütörtök
Fűrész 2
Mit tagadjam, na! Ma eszembe jutott egy sellő, a sellőről a Feleség, őróla pedig Lajos. Hát ez van, na!
Ma adják át ugyanis a megújult Halköz teret. (Ami az én időmben, boldogult úrfi koromban még csak simán Hal köz volt, de ez most mindegy is.) A fontos az az (a fontos a fontos, mondanák a fideszes barátaim), hogy térzenével, csinnadrattával ma este fél hétkor átadják a kiglancolt tér egyik legnagyobb látványosságát: az új szökőkutat is. Sőt nem ám csak hogy átadják, de még a fényjátékát is bekapcsolják. Gyönyörű lesz, már most érzem, meg a pincérem is azt mondta.
Pedig nem tudom, ki tervezte, álmodta meg, de azt kívánom, ne járjon úgy, mint annak idején a Bika előtti főnix-madaras építmény. Tudják melyik, ugye? Amelyikről nemes egyszerűséggel, egy kósás huszárvágással lefűrészelték a sellőt. Mert Valakinek nem teccett.
És mert nem tetszett, forradalmat csináltak – de legalábbis olyat tettek, amit még korábban más nemigen. Az történt, hogy a főtér átépítésekor ennek a kútnak a megtervezésére Pázmándi Antal szobrászművész kapott megbízást. A megrendelő annyit kötött ki, hogy legyen szokatlanul eredeti! „Posztmodern munka készült: allegóriák kollázsa. A tó közepén Debrecen jelképmadara, a főnix. A partján pedig egy fedetlen keblű aranysellő. Ez utóbbit – nem odavalóságra hivatkozva – ismeretlen személy javaslatára (utasítására) eltávolították (kifűrészelték), még az ünnepélyes átadás előtt.”
A keramikus művész három évig dolgozott az új debreceni városközpont szökőkútján. „Egy ilyen munkánál nemcsak gondolkozni kell, nemcsak vázlatokat kell rajzolgatni, hanem komoly, meglehetősen megerőltető fizikai munkát is ki kell fejteni.”
Öt tervvariációt készített el, ugyanis ha elkészült egy tervezet, Kertai megnézte és mindig talált benne valami kifogásolnivalót. De azért végül eljutottak a végleges megoldásig. Kész lett a mű, ám a város vezetői úgy érezték, e nagyszabású munka egyik fontos elemére, a főnixmadár mellett megjelenő sellő alakjára nincs szükség. Míg készült a kút, addig is ki-kivonultak sellőnézőbe a megrendelők, majd úgy döntöttek, hogy oké, felkerülhet a nőalak a kompozícióra.
Néhány nap múlva azonban üzent a polgármester, hogy mégsem kell. És a zsűri megérkezése előtt, amikor a művész nem volt Debrecenben, lefűrészelték a fedetlen keblűt; raklapra tették, és egy szűk lejáraton keresztül levitték a pincébe.
A rossz, baloldali nyelvek persze azt sutyorogták, hogy a polgármester feleségének nem tetszett az alkotás, de ez végül nem nyert bizonyságot. Ami tuti volt viszont, hogy a szerencsétlen nőalakot és a szerencsétlen alkotói lelket egy ronda fűrésszel megbarmolták.
(Jut eszembe: másik esetről is pletykáltak a szocik, amikor a first lady ízlése nem csengett egybe a létrejövő alkotással. Konkrétan itt, alattam, a Kölcsey ülőgarnitúrájának huzatát kifogásolta – állítólag!!!!!!! – az asszony, akinek a román trikolór színeiben pompázó, piros-sárga-kék huzat nem igazán jött be, ezért kékre cseréltette. De ez sem nyert bizonyságot, csak úgy beszélték, szintén kampányidőszakban. Igazából pedig nekem most fogalmam sincs, milyen színű fotelek vannak itt, alattam. De ha megittam a kávémat, és megszámoltam az összes tornyot, amit innen momentán látok, akkor lerepítem magam az üveglifttel a földszintre és szétnézek.)
Na, jó bő lére eresztettem, de kellemes volt kicsit nosztalgiázni. A lényeg a fontos: mától új szökőkútban gyönyörködhetnek a debreceniek. Akkor is, ha tetszik Valakiknek, de akkor is, ha nem.
Legfeljebb, ha kell, csonkítanak rajta egy kicsit…
Ma adják át ugyanis a megújult Halköz teret. (Ami az én időmben, boldogult úrfi koromban még csak simán Hal köz volt, de ez most mindegy is.) A fontos az az (a fontos a fontos, mondanák a fideszes barátaim), hogy térzenével, csinnadrattával ma este fél hétkor átadják a kiglancolt tér egyik legnagyobb látványosságát: az új szökőkutat is. Sőt nem ám csak hogy átadják, de még a fényjátékát is bekapcsolják. Gyönyörű lesz, már most érzem, meg a pincérem is azt mondta.
Pedig nem tudom, ki tervezte, álmodta meg, de azt kívánom, ne járjon úgy, mint annak idején a Bika előtti főnix-madaras építmény. Tudják melyik, ugye? Amelyikről nemes egyszerűséggel, egy kósás huszárvágással lefűrészelték a sellőt. Mert Valakinek nem teccett.
És mert nem tetszett, forradalmat csináltak – de legalábbis olyat tettek, amit még korábban más nemigen. Az történt, hogy a főtér átépítésekor ennek a kútnak a megtervezésére Pázmándi Antal szobrászművész kapott megbízást. A megrendelő annyit kötött ki, hogy legyen szokatlanul eredeti! „Posztmodern munka készült: allegóriák kollázsa. A tó közepén Debrecen jelképmadara, a főnix. A partján pedig egy fedetlen keblű aranysellő. Ez utóbbit – nem odavalóságra hivatkozva – ismeretlen személy javaslatára (utasítására) eltávolították (kifűrészelték), még az ünnepélyes átadás előtt.”
A keramikus művész három évig dolgozott az új debreceni városközpont szökőkútján. „Egy ilyen munkánál nemcsak gondolkozni kell, nemcsak vázlatokat kell rajzolgatni, hanem komoly, meglehetősen megerőltető fizikai munkát is ki kell fejteni.”
Öt tervvariációt készített el, ugyanis ha elkészült egy tervezet, Kertai megnézte és mindig talált benne valami kifogásolnivalót. De azért végül eljutottak a végleges megoldásig. Kész lett a mű, ám a város vezetői úgy érezték, e nagyszabású munka egyik fontos elemére, a főnixmadár mellett megjelenő sellő alakjára nincs szükség. Míg készült a kút, addig is ki-kivonultak sellőnézőbe a megrendelők, majd úgy döntöttek, hogy oké, felkerülhet a nőalak a kompozícióra.
Néhány nap múlva azonban üzent a polgármester, hogy mégsem kell. És a zsűri megérkezése előtt, amikor a művész nem volt Debrecenben, lefűrészelték a fedetlen keblűt; raklapra tették, és egy szűk lejáraton keresztül levitték a pincébe.
A rossz, baloldali nyelvek persze azt sutyorogták, hogy a polgármester feleségének nem tetszett az alkotás, de ez végül nem nyert bizonyságot. Ami tuti volt viszont, hogy a szerencsétlen nőalakot és a szerencsétlen alkotói lelket egy ronda fűrésszel megbarmolták.
(Jut eszembe: másik esetről is pletykáltak a szocik, amikor a first lady ízlése nem csengett egybe a létrejövő alkotással. Konkrétan itt, alattam, a Kölcsey ülőgarnitúrájának huzatát kifogásolta – állítólag!!!!!!! – az asszony, akinek a román trikolór színeiben pompázó, piros-sárga-kék huzat nem igazán jött be, ezért kékre cseréltette. De ez sem nyert bizonyságot, csak úgy beszélték, szintén kampányidőszakban. Igazából pedig nekem most fogalmam sincs, milyen színű fotelek vannak itt, alattam. De ha megittam a kávémat, és megszámoltam az összes tornyot, amit innen momentán látok, akkor lerepítem magam az üveglifttel a földszintre és szétnézek.)
Na, jó bő lére eresztettem, de kellemes volt kicsit nosztalgiázni. A lényeg a fontos: mától új szökőkútban gyönyörködhetnek a debreceniek. Akkor is, ha tetszik Valakiknek, de akkor is, ha nem.
Legfeljebb, ha kell, csonkítanak rajta egy kicsit…
2010. augusztus 24., kedd
Érdek(lődés)ek köre
Részlet egy FB-oldalról:
Sándor Huszti
Ismerősnek jelöltedMegjelölés ismerősként
Adatok
Sándor csak bizonyos információkat oszt meg mindenkivel. Ha Sándor az ismerősöd, küldj neki üzenetet vagy jelöld meg ismerősként.Ha ismered Sándor-t, küldj neki üzenetet!
Magamról
Alapadatok Nem: Férfi
Érdeklődési kör
Egyéb Kósa Lajos, Stanley Kubrick
Tulajdonképpen semmi különös nincs abban, ha valakinek az érdeklődési körébe Kósa Lajos is beletartozik. Pláne Stanley Kubrick mellett ugye! Nem semmi! És igazából nincs rá semmi okom, hogy most kellemetlenkedjek meg minden, csak az jutott eszembe, hogy vajon miért tartja valaki fontosnak közzé tenni a fészbukon a Kósát „tartalmazó” érdeklődési körét, amikor pedig más információt egyáltalán nem ad meg magáról. Ismerőseit nem látni, csak annyi derül ki, hogy érdeklődik Kósa Lajos után.
Ami miatt az ember itt, a terasz zöldjében, a Nagytemplom tornyainál kicsit messzebb is ellátva arra gondol, hogy valahonnan esetleg ismerik egymást, netán jóban vannak. Mármint Kósa Lajos és Huszti Sándor. Ami persze megintcsak egyáltalán nem büntetendő dolog, ha úgy van egyáltalán.
Mindössze azért szúrt szemet, mert az önkormányzati hírmondó dehiren nem sok hirdetést látni, van egy szegényes DKV-s lent, meg egy papírírószeres középen. Van viszont egy fent,fő helyen, ami rögtön szemet szúr: a Huszti-kert lakóparké, amelyre rákattintva az irigylésre méltó gazdagság és jómód lehetősége tárul fel a szemünk előtt. Hogy micsoda üzletközpontos-arborétumos, állatokban és növényekben gazdag életteret kínálnak ott a pénzben és kapcsolatokban gazdag helyi lakosoknak.
Majd, ha felépül, ha megveszik, ha elkészül. Amihez persze nyilván kellenek a jó kapcsolatok, az önkormányzat (képviselő-testület) és a hivatal simulékonysága, együttműködő hozzáállása, nehogy má vele akadékoskodjon a sok könyöklős tintanyaló, mint teszi azt a csóró, hitelből építkező egyszerű emberekkel. Azokkal, akiknek valószínűleg nem Kósa Lajos tartozik az érdeklődési körébe.
Persze az is lehet, hogy a lakóparkot az önkormányzati hírportálon reklámozó Huszti Sándor, valamint a Facebookon lévő ugyanilyen nevű úr csupán névrokona egymásnak, s az is elképzelhető, hogy a drusza érdeklődési köre meg az épít(kez)ési vállalkozóé nem egyezik meg. De azért ez nem nagyon valószínű.
Sándor Huszti
Ismerősnek jelöltedMegjelölés ismerősként
Adatok
Sándor csak bizonyos információkat oszt meg mindenkivel. Ha Sándor az ismerősöd, küldj neki üzenetet vagy jelöld meg ismerősként.Ha ismered Sándor-t, küldj neki üzenetet!
Magamról
Alapadatok Nem: Férfi
Érdeklődési kör
Egyéb Kósa Lajos, Stanley Kubrick
Tulajdonképpen semmi különös nincs abban, ha valakinek az érdeklődési körébe Kósa Lajos is beletartozik. Pláne Stanley Kubrick mellett ugye! Nem semmi! És igazából nincs rá semmi okom, hogy most kellemetlenkedjek meg minden, csak az jutott eszembe, hogy vajon miért tartja valaki fontosnak közzé tenni a fészbukon a Kósát „tartalmazó” érdeklődési körét, amikor pedig más információt egyáltalán nem ad meg magáról. Ismerőseit nem látni, csak annyi derül ki, hogy érdeklődik Kósa Lajos után.
Ami miatt az ember itt, a terasz zöldjében, a Nagytemplom tornyainál kicsit messzebb is ellátva arra gondol, hogy valahonnan esetleg ismerik egymást, netán jóban vannak. Mármint Kósa Lajos és Huszti Sándor. Ami persze megintcsak egyáltalán nem büntetendő dolog, ha úgy van egyáltalán.
Mindössze azért szúrt szemet, mert az önkormányzati hírmondó dehiren nem sok hirdetést látni, van egy szegényes DKV-s lent, meg egy papírírószeres középen. Van viszont egy fent,fő helyen, ami rögtön szemet szúr: a Huszti-kert lakóparké, amelyre rákattintva az irigylésre méltó gazdagság és jómód lehetősége tárul fel a szemünk előtt. Hogy micsoda üzletközpontos-arborétumos, állatokban és növényekben gazdag életteret kínálnak ott a pénzben és kapcsolatokban gazdag helyi lakosoknak.
Majd, ha felépül, ha megveszik, ha elkészül. Amihez persze nyilván kellenek a jó kapcsolatok, az önkormányzat (képviselő-testület) és a hivatal simulékonysága, együttműködő hozzáállása, nehogy má vele akadékoskodjon a sok könyöklős tintanyaló, mint teszi azt a csóró, hitelből építkező egyszerű emberekkel. Azokkal, akiknek valószínűleg nem Kósa Lajos tartozik az érdeklődési körébe.
Persze az is lehet, hogy a lakóparkot az önkormányzati hírportálon reklámozó Huszti Sándor, valamint a Facebookon lévő ugyanilyen nevű úr csupán névrokona egymásnak, s az is elképzelhető, hogy a drusza érdeklődési köre meg az épít(kez)ési vállalkozóé nem egyezik meg. De azért ez nem nagyon valószínű.
2010. augusztus 1., vasárnap
Megunható-e a rántott hús?
Zoffynak (ahogy az iwiwen becézi magát) semmi esélye nincs Lajos ellen. Ahogy nem volt Bazsának, Szatyinak és Molpinak sem. Egyedül talán a könyves Tóthnak lett volna, ám ő valami miatt nem kellett a szociknak.
Ahogy most körbenézek, a Nagytemplom két csúcsával együtt összesen négy templomtornyot látok. Ez pont annyi, ahányan szocialista oldalról megpróbáltak harcba szállni Kósa Lajossal a polgármesteri székért Debrecenben – Kósa mellett persze eleve reménytelenül. Molnár István, Szathmári Károly és Bazsa György után most Zsiros Zsolt fog bukni, méghozzá nem is kicsit. És ezt nem azért mondom, mert Lajosnak drukkolok! Nekem tök mindegy, ki a debreceni polgármester, addig legalábbis, amíg nem veszik el tőlem a teraszomat, és kapok itt kávét.
Szóval az történt, hogy fene nagy meglepetést okozva pénteken megnevezték polgármester jelöltjüket a szocialisták: Dr. Zsiros Zsolt lesz Kósa kihívója. Az a Zsiros Zsolt, aki nem Debrecenben született, nem is itt tanult, pár évvel ezelőttig még csak nem is hallottunk róla, hacsak nem volt valamelyikünknek dolga a nyíregyházi ügyészségen. Persze az ejtőernyős típusra van éppen jó példa a debreceni szociknál, hiszen Oláh Lajos országgyűlési képviselőnk se az a töves, gyökeres debreceni (gyökérnek ugyan gyökér, de ez most mindegy), mégis innen fut be rendre a Parlamentbe.
Na de Zsiros Zsolti (Zoffy az iwiwen) asszem hiába fut neki Lajosnak. Pedig igazán kedvesen biztatják a barátai a fészbukon. Az egyik például azzal, hogy ha valaki nyolc évig rántott húst eszik, azt is megunja, és hátha unják már Lajost is a debreceniek. Ez kedves dolog, de az illető nem ismeri a debrecenieknek a rántott húshoz, a lerágott csonthoz és Kósa Lajos hülyeségeihez fűződő viszonyát. Ciklusról ciklusra ugyanis egyre többen szavaznak rá (54 százalék 1998-ban, aztán 61, legutóbb pedig már majdnem 74 százaléknyian), és hiába mond ezzel egyenesen arányosan egyre nagyobb hülyeségeket, és hiába dönti romba a forintot, és hiába hajtogatják a szocik untig ugyanazokat a kliséket, hogy nincs diplomája meg örömlányokkal hetyeg, ez a debrecenieket egyre nagyobb százalékban nem érdekli. És a szocialisták egyre nagyobb arányban hoznak rossz döntést, amikor jelöltet állítanak vele szemben.
Annak idején Molnár István 36, 2002-ben Szathmári Károly 34 százalék esélyt kapott a debreceniektől, amit a legutóbbi jelölt, Bazsa György professzor mályen alulmúlt. Ő ugyanis csak 21 százaléknyi szavazót késztetett igenlésre, ami baromi kevés. Lehetett ezt persze már akkor is sejteni, hiszen a kiválasztása se volt (legalábbis akkori szoci ismerőseim ezt mondták) sima ügy. Állítólag Tóth Csabát kellett legyőznie az MSZP-berkeken belül, és ez csak valami sunyisággal sikerült neki. De ez már mindegy is. (Két korty kávé között azért megjegyzem: én az összes szocialista jelölt-jelölt közül egyedül Tóthban láttam fantáziát, róla feltételeztem, hogy legalább egy kicsit meg tudná szorongatni Lajos tökét. Képletesen persze.) Bazsát egyébként azért akarták polgármesterként látni a szocialisták, mert a Kósa-féle gátlástalan, bohóckodó politikai stílussal szemben akartak egy elegánsabb, európaibb altenatívát kínálni. Amire szép nagy ívben szartak a debreceni, rántott húst zabáló szavazók.
Hogy a mostani önkormányzati választáson a lerágott csontig benyaló, 12 éve rántotthúson éldegélő szavazók bohóca lesz-e a győztes, vagy a baloldal ejtőernyős européere, számomra nem kérdés. Kíváncsi volnék, ki az, akinek még az.
Ahogy most körbenézek, a Nagytemplom két csúcsával együtt összesen négy templomtornyot látok. Ez pont annyi, ahányan szocialista oldalról megpróbáltak harcba szállni Kósa Lajossal a polgármesteri székért Debrecenben – Kósa mellett persze eleve reménytelenül. Molnár István, Szathmári Károly és Bazsa György után most Zsiros Zsolt fog bukni, méghozzá nem is kicsit. És ezt nem azért mondom, mert Lajosnak drukkolok! Nekem tök mindegy, ki a debreceni polgármester, addig legalábbis, amíg nem veszik el tőlem a teraszomat, és kapok itt kávét.
Szóval az történt, hogy fene nagy meglepetést okozva pénteken megnevezték polgármester jelöltjüket a szocialisták: Dr. Zsiros Zsolt lesz Kósa kihívója. Az a Zsiros Zsolt, aki nem Debrecenben született, nem is itt tanult, pár évvel ezelőttig még csak nem is hallottunk róla, hacsak nem volt valamelyikünknek dolga a nyíregyházi ügyészségen. Persze az ejtőernyős típusra van éppen jó példa a debreceni szociknál, hiszen Oláh Lajos országgyűlési képviselőnk se az a töves, gyökeres debreceni (gyökérnek ugyan gyökér, de ez most mindegy), mégis innen fut be rendre a Parlamentbe.
Na de Zsiros Zsolti (Zoffy az iwiwen) asszem hiába fut neki Lajosnak. Pedig igazán kedvesen biztatják a barátai a fészbukon. Az egyik például azzal, hogy ha valaki nyolc évig rántott húst eszik, azt is megunja, és hátha unják már Lajost is a debreceniek. Ez kedves dolog, de az illető nem ismeri a debrecenieknek a rántott húshoz, a lerágott csonthoz és Kósa Lajos hülyeségeihez fűződő viszonyát. Ciklusról ciklusra ugyanis egyre többen szavaznak rá (54 százalék 1998-ban, aztán 61, legutóbb pedig már majdnem 74 százaléknyian), és hiába mond ezzel egyenesen arányosan egyre nagyobb hülyeségeket, és hiába dönti romba a forintot, és hiába hajtogatják a szocik untig ugyanazokat a kliséket, hogy nincs diplomája meg örömlányokkal hetyeg, ez a debrecenieket egyre nagyobb százalékban nem érdekli. És a szocialisták egyre nagyobb arányban hoznak rossz döntést, amikor jelöltet állítanak vele szemben.
Annak idején Molnár István 36, 2002-ben Szathmári Károly 34 százalék esélyt kapott a debreceniektől, amit a legutóbbi jelölt, Bazsa György professzor mályen alulmúlt. Ő ugyanis csak 21 százaléknyi szavazót késztetett igenlésre, ami baromi kevés. Lehetett ezt persze már akkor is sejteni, hiszen a kiválasztása se volt (legalábbis akkori szoci ismerőseim ezt mondták) sima ügy. Állítólag Tóth Csabát kellett legyőznie az MSZP-berkeken belül, és ez csak valami sunyisággal sikerült neki. De ez már mindegy is. (Két korty kávé között azért megjegyzem: én az összes szocialista jelölt-jelölt közül egyedül Tóthban láttam fantáziát, róla feltételeztem, hogy legalább egy kicsit meg tudná szorongatni Lajos tökét. Képletesen persze.) Bazsát egyébként azért akarták polgármesterként látni a szocialisták, mert a Kósa-féle gátlástalan, bohóckodó politikai stílussal szemben akartak egy elegánsabb, európaibb altenatívát kínálni. Amire szép nagy ívben szartak a debreceni, rántott húst zabáló szavazók.
Hogy a mostani önkormányzati választáson a lerágott csontig benyaló, 12 éve rántotthúson éldegélő szavazók bohóca lesz-e a győztes, vagy a baloldal ejtőernyős européere, számomra nem kérdés. Kíváncsi volnék, ki az, akinek még az.
2010. július 10., szombat
Egy a tető, egy a terasz (07.10.)
Azt mondták ma a netfüggő ismerőseim, akik különböző hírportálokat olvasnak (na persze nem úgy, mint Szűcs Erika, csak a saját szórakoztatásukra), szóval akik tájékozódnak, míg én a templomtornyokat számlálom, hogy a város vezetői valami tetőteraszt képzeltek a Latinovits-emlékmű tetejére. Ahonnan pazar kilátás nyílik majd Debrecen templomtornyaira, vagy mi, és ahol finom kávékat kortyolgatunk. Na nem! Ez plágium! Tiltakozom! Én ugyan biztos nem megyek fel oda, nekem tetőterasz csak ez az egy van. Itt, a Kölcsey tetején, ahová egy gyönyörű üveglift repít fel a csupazöld környezetbe, és ahol már törzspincérem van.
Igaz, a barátaim megnyugtattak, hogy egyelőre ne féljek a konkurenciától. Messze még a sorja, hogy ott bármi is létesüljön. Volt ugyan elképzelés – abból Debrecenben sosincs hiány, fantáziálni azt tudunk! Alig egy éve például Vidnyánszky Attila arról beszélt, hogy addig is, míg sikerül valahonnan pénzt kunyerálni a teátrum berendezésére, havonta tartanak majd előadásokat. A produkciót a rideg, csupasz falak közé álmodták meg, ahol nincsenek burkoló lapok és rendes világítás sem. Világrengető élmény lehetett (ha volt), szó se róla, a hozzágyártott ideológia pedig zseniális. Ezzel akarta ugyanis szegény jelezni a szakmának, az egész világnak, hogy ott egy új színház születik (csak a vajúdás kicsit hosszúra nyúlt). De hogy aztán a pucér seggű előadást megtartották-e, vagy kudarcba fulladt az egész, azt nem tudom.
Na de vissza a tetőteraszra. A Latinovits tetejére valami tojás alakú kiülőst képzeltek el, amit csak valami tojásagyú tervezhetett meg, de végül is a formája mindegy. A szükségessége az, ami kérdéses. Mert lehet, hogy Debrecen lapos város, hogy itt nincsenek hegyek, völgyekből is csak a hullám-féle, lehet, hogy a debreceni ember szeret fentről lenézve kávét kortyolgatni, a Nagytemplom tornyából messzire ellátni, lehet, hogy szeretünk embereket lealázni, bárkit lekezelni, egyesek másokat lemészárolni, azután diszkóban a feszkót levezetni, lehet, hogy jólesik (jólesne) némelyeket leköpni, rablókat lefegyverezni, a polgármesternek mindenkit lehurrogni, a szociknak egyszer debreceni nagyberuházást leállítani.
De a konkurenciát nem szeretjük, a plagizálást utáljuk, a mások ötleteit a sajátunk lenyúlásának tekintjük.
Tetőteraszból se kell másik. Elég ez az egy.
Igaz, a barátaim megnyugtattak, hogy egyelőre ne féljek a konkurenciától. Messze még a sorja, hogy ott bármi is létesüljön. Volt ugyan elképzelés – abból Debrecenben sosincs hiány, fantáziálni azt tudunk! Alig egy éve például Vidnyánszky Attila arról beszélt, hogy addig is, míg sikerül valahonnan pénzt kunyerálni a teátrum berendezésére, havonta tartanak majd előadásokat. A produkciót a rideg, csupasz falak közé álmodták meg, ahol nincsenek burkoló lapok és rendes világítás sem. Világrengető élmény lehetett (ha volt), szó se róla, a hozzágyártott ideológia pedig zseniális. Ezzel akarta ugyanis szegény jelezni a szakmának, az egész világnak, hogy ott egy új színház születik (csak a vajúdás kicsit hosszúra nyúlt). De hogy aztán a pucér seggű előadást megtartották-e, vagy kudarcba fulladt az egész, azt nem tudom.
Na de vissza a tetőteraszra. A Latinovits tetejére valami tojás alakú kiülőst képzeltek el, amit csak valami tojásagyú tervezhetett meg, de végül is a formája mindegy. A szükségessége az, ami kérdéses. Mert lehet, hogy Debrecen lapos város, hogy itt nincsenek hegyek, völgyekből is csak a hullám-féle, lehet, hogy a debreceni ember szeret fentről lenézve kávét kortyolgatni, a Nagytemplom tornyából messzire ellátni, lehet, hogy szeretünk embereket lealázni, bárkit lekezelni, egyesek másokat lemészárolni, azután diszkóban a feszkót levezetni, lehet, hogy jólesik (jólesne) némelyeket leköpni, rablókat lefegyverezni, a polgármesternek mindenkit lehurrogni, a szociknak egyszer debreceni nagyberuházást leállítani.
De a konkurenciát nem szeretjük, a plagizálást utáljuk, a mások ötleteit a sajátunk lenyúlásának tekintjük.
Tetőteraszból se kell másik. Elég ez az egy.
2010. június 29., kedd
Ha meg hogy (Június 29.)
[Év] |
Míg kavargatom a kávémat, a polgármester mai mondásán gondolkodom.
Azt mondta Kósa: azért, mert valaki nem lesz köztársasági elnök, még lehet rendes ember.
Nekem erről az jut eszembe: és azért, mert valaki hamarabb ül le, mint a hozzá vendégségbe érkező nagykövet – ha nehezen magyarázható módon is, de – lehet rendes ember. Legfeljebb csak neveletlen, esetleg bunkó.
Ha valakinek lételeme a pontatlanság, szintén nem bűn.
Ha nem tekinti egyenrangú partnernek az újságírókat, botorság, de nem bűn!
Ha megalázóan beszél a barátaival, gyökérség.
Ha a háromgyerekes családmodellt képviseli, helyeselhető.
Hogy a látványberuházásaival Debrecen imázsát építi, királyság (is lehet).
Hogy rusnya betontömböket, üresen álló teátrumot húzat fel, hülyeség.
Hogy a kimenő-ünneplő ruhája bőrből van, vagányság.
Hogy a gyerekeivel pattan bringára biciklis rendezvényen, látványosságos.
Ha a talpnyalóival a főtéren, kifogásolható.
Hogy szabályt módosít(tat) emiatt, kérdésre okot adó.
Hogy külön íven írja alá Schmitt támogatását, jelentéktelen.
Hogy urambátyám stílusban beszél az általa egyébként támogatottról, a köztársasági elnökjelöltről, az nála szokványos. Tőle ezt szoktuk meg, nincs is ezzel semmi baj.
Nem volt neki gyerekszobája –ettől még éppen lehet rendes ember.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)