Kicsi a világ

Egy liftgyártó vagy -javító társaság biztosan nagyon örül annak az új, 80 lakásos társasháznak, amelyet a Csapó utcán fognak felépíteni, mivel 5 felvonó is lesz benne. Mégsem erről jutott eszembe Papp László Fidesz-frakcióvezető kedves felesége.

Azt olvasom a városháza hirdetményén, hogy a műszaki osztály a július 9-ei határozatával építési engedélyt adott a Csapó-Bau Kft.-nek (Debrecen, Kazinczy utca 12.) a Csapó utca 43. alatti ingatlanra tervezett „pince + földszint + III. emelet szintszámú, nyolcvan lakásegységet és egy bankfiókot, valamint teremgarázst és kiszolgáló helyiségeiket magába foglaló lakóépület építésére, és öt személyfelvonó elhelyezésére vonatkozóan.”

Szóval az engedélyt megadták, épülhet a bankos-garázsos, 80 lakásos társasház a Csapó utcán. Már csak azért is, mert nem tudok róla, hogy bárki aláírásokat gyűjtött volna ellene. Mint annak idején a tócóskerti balhénál, amikor az István útra akartak – egy maradék falatnyi zöld területen – hasonló monstrumot építeni.

Na de ne szaladjunk már ennyi előre, vagyis vissza a múltba, maradjunk kicsit a Csapó-Baunál. A cégközlöny szerint a Kazinczy utca 12. szám alatt székelő cég július 2-án nyitott számlát a takarékban, ezt 7-én jegyezték be a közlönybe, és 14-én már kifüggesztették a hirdetményt, amelyet 9-én hagyott jóvá a műszaki osztály. Ez aztán a gyorsmenet!

Ami csak azért szúrt szemet itt, a teraszon üldögélő, templomtornyokat számlálgató rosszmájú énemnek, mert egy évvel ezelőtt, 2009 augusztusában is keletkezett valami hasonló hirdetmény a városházán, ugyanerre a telekre. Értesítés eljárás megindításáról – ez volt a címe, s ebben arról értesítették az érdeklődőket, hogy „az ÉP-KER-INVEST KFT. a Debrecen, Csapó u. 43. sz. alatti 6883/2 hrsz-ú ingatlan beépítésére összevont építési engedélyezési eljárást kezdeményezett, amely ügyféli minőségben a mellékletben felsoroltakat is érinti. A kérelemmel érintett ingatlan helye: Debrecen, Csapó u. 43. sz. alatti 6883/2 hrsz-ú ingatlan. - az ügy tárgya: 80 lakást és egy irodát magába foglaló épület elvi keretengedélyezési eljárása.”

Tehát nem a Csapó-Bau, hanem az Ép-Ker-Invest Kft. kezdeményezett ott valamit. Amelynek az irodája egyébként véletlenül épp a Kazinczy utca 12. alatt van, akárcsak a Csapó-Baué. (Olyan lehet ez a Kazinczy 12., mint a Hatvan utca 58. ? Sok jó kis cég egy helyen is elfér!) De ez most mindegy is.

Épkerinveszt, épkerinveszt… Ismerős valahonnan…

Ja, persze! Ez volt az a cég, amely néhány évvel ezelőtt, az István úton 70 lakásos társasházat akart építeni. Ami viszont a zsebkendőnyi zöldfelülethez minden áron ragaszkodó panellakókat kihozta a sodrából. Aláírásokat gyűjtögettek, s végül, ha jól emlékszem, célt értek. Ám volt egy mellékvonala is annak a balhénak, amit Kovács László, SZDSZ-es képviselő feszegetett, s amit Papp László fideszes frakcióvezető mélységesen kikért magának. Konkrétan az, hogy a fideszes képviselő a felesége révén érintett lett abban az ügyben. Kovács tulajdonosként aposztorfálta a hölgyet, mire Papp közleményben pontosított: csak egyhatod üzletrésze volt az asszonynak, s azt is eladta gyorsan. „A társasházra 2004 májusában adták ki az engedélyt, a feleségem csak júniusban lépett be a kft.-be, a mostani építkezésben pedig nem kíván részt venni” – védte feleségét a politikus, köznevetség tárgyává téve őt a második mondatával. Naná, hogy a hölgy nem akart mindenáron malteros kanalat ragadni.

Igaza volt egyébként Papp Lászlónak, én is védtem volna, és védeném ma is a feleségemet (ha volna).

Tehát ez az épkerinveszt tavaly már folyamodott engedélyért egy Csapó utcai ingatlanra, amit most egy alighogy számlát nyitott, újnak tűnő kft. kapott meg.
Nincs ebben semmi különös, és pláne semmi kivetnivaló. Csupán csak az a közhely jutott az eszembe, hogy milyen kicsi a világ.

Érdek(lődés)ek köre

Részlet egy FB-oldalról:

Sándor Huszti

Ismerősnek jelöltedMegjelölés ismerősként

Adatok

Sándor csak bizonyos információkat oszt meg mindenkivel. Ha Sándor az ismerősöd, küldj neki üzenetet vagy jelöld meg ismerősként.Ha ismered Sándor-t, küldj neki üzenetet!

Magamról
Alapadatok Nem: Férfi

Érdeklődési kör
Egyéb Kósa Lajos, Stanley Kubrick


Tulajdonképpen semmi különös nincs abban, ha valakinek az érdeklődési körébe Kósa Lajos is beletartozik. Pláne Stanley Kubrick mellett ugye! Nem semmi! És igazából nincs rá semmi okom, hogy most kellemetlenkedjek meg minden, csak az jutott eszembe, hogy vajon miért tartja valaki fontosnak közzé tenni a fészbukon a Kósát „tartalmazó” érdeklődési körét, amikor pedig más információt egyáltalán nem ad meg magáról. Ismerőseit nem látni, csak annyi derül ki, hogy érdeklődik Kósa Lajos után.

Ami miatt az ember itt, a terasz zöldjében, a Nagytemplom tornyainál kicsit messzebb is ellátva arra gondol, hogy valahonnan esetleg ismerik egymást, netán jóban vannak. Mármint Kósa Lajos és Huszti Sándor. Ami persze megintcsak egyáltalán nem büntetendő dolog, ha úgy van egyáltalán.

Mindössze azért szúrt szemet, mert az önkormányzati hírmondó dehiren nem sok hirdetést látni, van egy szegényes DKV-s lent, meg egy papírírószeres középen. Van viszont egy fent,fő helyen, ami rögtön szemet szúr: a Huszti-kert lakóparké, amelyre rákattintva az irigylésre méltó gazdagság és jómód lehetősége tárul fel a szemünk előtt. Hogy micsoda üzletközpontos-arborétumos, állatokban és növényekben gazdag életteret kínálnak ott a pénzben és kapcsolatokban gazdag helyi lakosoknak.

Majd, ha felépül, ha megveszik, ha elkészül. Amihez persze nyilván kellenek a jó kapcsolatok, az önkormányzat (képviselő-testület) és a hivatal simulékonysága, együttműködő hozzáállása, nehogy má vele akadékoskodjon a sok könyöklős tintanyaló, mint teszi azt a csóró, hitelből építkező egyszerű emberekkel. Azokkal, akiknek valószínűleg nem Kósa Lajos tartozik az érdeklődési körébe.

Persze az is lehet, hogy a lakóparkot az önkormányzati hírportálon reklámozó Huszti Sándor, valamint a Facebookon lévő ugyanilyen nevű úr csupán névrokona egymásnak, s az is elképzelhető, hogy a drusza érdeklődési köre meg az épít(kez)ési vállalkozóé nem egyezik meg. De azért ez nem nagyon valószínű.

Elintézték

Jó itt fent. Legalább kapok levegőt az orromon, amire otthon nem sok esélyem van. Igaz, engem sajnos nem a Vörösmarty utcába vetett a jó sorsom.

Ott ugyanis a Debrecen Televízió telefonjára soron kívül levágatta a parlagfüvet az AKSD. Így megy ez kérem! Azt olvasom a hulladék- és takarításügyi káefté honlapján, hogy a détévé megkeresésére kiirtották ezt az utálatos gyomot az említett utca virágágyásaiból. De a lakók, egyébként, ha panaszuk van, ne a tévét hívogassák, hanem a városüzemeltetési osztályhoz forduljanak. (Vagy fel.)

Így szól a hír: „A Napszemle megkeresésére az AKSD Kft. szakemberei ma délután kitisztították a virágágyást. Ez a telekrész közterület. Az önkormányzat tartja fenn, és ha szükséges, vagy az AKSD-től, vagy a DEHUSZ Kft-től kérhetik a parlagfű mentesítést.

– Ez nem tartozik a pályáztatott területek közé, tehát az AKSD Kft-nek ennek karbantartása, fenntartása nem feladata, viszont a bejelentést követően egyeztettünk az önkormányzat városüzemeltedéi osztály illetékeivel, és megállapodtunk, hogy az ügy érdekében társaságunk soron kívül elvégzi a parlagfű mentesítést - Jurácsik Zoltán, az AKSD Kft. szolgáltatási igazgatója.”

Nem tudom, lakik-e a Vörösmarty utcában valami fontos ember, akinek a kedvében kellett járni, vagy csak az onnan száz méterre lévő DTV-székházban prüszköltek a pollentől a szerkesztők. De ez most mindegy is.

Itt, ahol ülök, nincsen parlagfű, tüsszentés nélkül meg tudom számlálni, hány tornyot látok. De az is igaz, hogy a csupazöld környezetemen lenne mit javítani, s ha jól sejtem, az is az AKSD dolga volna. Legalábbis a teraszt annak idején ez a cég alakította ki. Illene hát törődni vele!

Ha pedig ehhez egy haveri telefon kell, hát rajta. Szólok mindjárt a pincéremnek – a szúnyogirtást is milyen ügyesen elintézte a fiú!

A jegyző

Kósa Lajos ma megint hülyeségeket beszélt. Ezt nem én mondom, hanem a szocialisták.

Lajos ugyanis valami reggeli műsorban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy jót tesz a demokrácia becsületének, hogy a Fidesz-KDNP 36 napról 18-ra csökkentette az ajánlószelvények gyűjtési idejét. Ezzel szemben az MSZP szerint a demokrácia becsületének leginkább az tenne jót, ha a Fidesz-KDNP-kormány visszavonná a kis pártok és a civilek jelöltjeit lehetetlen helyzetbe hozó választási törvényét.

Kósa arra a vádra, miszerint a választókerületek határait úgy jelölik ki, hogy az a Fidesznek kedvezzen, meglehetősen furcsán reagált. Azt mondta állítólag: mindenhol a jegyző határozza meg a választókerületek határait, a jegyzőt pedig sok helyen szocialista polgármesterek nevezik ki.

Ezt a vádat egyébként a debreceni kis pártok, civilek jelöltjelöltjei is szóvá tették, s volt hírportál, amelyik megkérdezte Szekerest, hogy mi ezzel a helyzet. Akkor most előnyben vannak a fideszesek, vagy hátrányban a kicsik?

Persze Szekeres a jól bevált hivatali szöveggel válaszolt; mindenkinek ugyanakkor kezdik el postázni a kopikat, senki (a fideszes se) kapja meg hamarabb. Jah, hát persze hogy nem, csak éppen a lelki felkészülés, a ráhangolódás, a támogatók megkeresése a kisebb szervezeteknek legalább olyan fontos lenne, mint a mindent vinni készülő Fidesznek.

De vissza Kósa mai hülyeségére: hogy hogy van ez? Milyen szocialista polgármesterek nevezik ki a jegyzőt? Miről beszél ez? Biztos van olyan is, de nem Debrecenben.

Még emlékszem, nagyjából annyi évvel ezelőtt, ahány templomtornyot most látok itt fent, a csupazöld környezetemben (5), Szekeres Antal munkát kapott a városházán. Miután politikai okokból és felhangokkal kirúgták a közigazgatási hivatal éléről, a debreceni fideszes városvezetés rögtön pozícióba helyezte, rövid időn belül szervezetfejlesztési vezető lett, majd egy külön, saját főosztályt csináltak neki! Végül jegyzővé léptették elő.

És most a választási körzethatárok megállapításakor Szekeres azt állítja, hogy a Fidesz (amely pártnak ő oly sokkal, de főleg hálával tartozik) semmivel sincs előnyösebb helyzetben, mint a többiek.

Hát hivatalosan nyilván nem is. És azt se feltételezzük, hogy ő az öt évvel ezelőtti jótetteket még most is törlesztené.

Ehelyett inkább bízunk a szavahihetőségében, a korrektségében, a szakmaiságában. A demokrácia becsületének helyreáll(ít)ása érdekében. Meg a kis pártok, civilek érvényesülésének érdekében is.

Sok esélyük úgyse lesz.

Tóth Csaba és a kávém

Amikor megláttam a minap Vargát, amint Tóth könyvesboltjába megy be sajtótájékoztatózni, a közt informálni arról, hogy ő most akkor lelép (illetve ki-), akkor már sejtettem, hogy ezek ketten konspirálnak. A két, szocialistákban csalódott, azoktól kiutált, elküldött, lepattintott politikusjelölt összeállt. Ha más nem, egy fotó erejéig – többre úgyse igen futja majd a DISZ erejéből.

(Persze a Tóth boltjában presszózott kávé is finom, de nem olyan, nem úgy jó, mint amit itt adnak, az én teraszomon. Ennek ugyanis van bukéja, az övéké meg 12 egy tucat. De ez most mindegy is.)

Azt mondja Tóth Csaba, hogy azokat az embereket szeretnék képviselni ebben a fantáziátlan nevű, kulturális és sportegyesületben, akik mára teljesen kiábrándultak a politikából és az azt űző emberekből. „Úgy hisszük, hogy hibás az a gyakorlat, mely szerint a jelenlegi politikai elit a politikára célként (egyéni ambíciója céljaként) tekint. Mi azt valljuk, hogy a politika – legyen az helyi, vagy akár országos – soha nem lehet más, mint eszköz. Eszköz arra, hogy segítsük jobbá és élhetőbbé tenni környezetünket.” Itt esetlen mozdulatokkal elkavartam egy – a kávémba pottyant – könnycseppet…

Milyen szép és nemes szándék! Éljen a DISZ, akármit is jelentsen az! Le az egyéni ambíciókkal, jöjjön a köz érdeke, a jobb és élhetőbb környezet! Hurrá! Bár egy kissé kijózanít az az aprócska emlék, ami most jutott eszembe Tóth Csaba munkássága kapcsán. Konkrétan: amikor Rácz Róbert, akkoriban még a megyei Fidesz-MDF-frakció vezetőjeként kiszúrta egy előterjesztésből, hogy az M3 Kht. költségvetéséből 30 millió forint átkerült a megyei könyvtárhoz. Ami önmagában véve nem lett volna baj, csakhogy az akkortájt megjelenő, méltán elfeledett Megyénk című propagandaújság kiadója is megváltozott ezzel egy időben. Valami oknál fogva ugyanis a megyei könyvtáré lett a feladat. Rácz akkor azt feltételezte, hogy a szocialisták Tóth Csaba, a kht. igazgatója összeférhetetlenségét hidalták át ezzel a laza mozdulattal, hiszen T.CS. magáncége bedolgozott a lap készítésébe. Csak éppen Tóth cége helyett a kiadót cserélték le. Okos!

De (legyek jóindulatú) itt biztos nem egyéni ambícióról lehetett szó. Ugyan! Az a kis zsebpénz, amit Tóth ezzel a biznisszel keresett, nemigen tett sokat hozzá az amúgy is rengeteg vagyonához. Hiszen Tóth Csaba (akkor még szocialista színekben képviselősködő, megyegazda kht-igazgatóskodó, könyvkereskedő, vállalkozó) már akkortájt a leggazdagabbak közt szerepelt a vagyonbevallások szerint, ha nem a leg- volt mind között.

A korabeli közbeszédben „debreceni Gyurcsánynak” nevezett, sokgyermekes családapa ügyvezetőként havi 650 ezer forintot keresett a hajdú-bihari vagyonkezelő Megyegazda Kft.-nél, illetve százezret az M3 Kht.-nél. Ehhez jött még a bruttó 126 ezer forintos képviselői alapjuttatás, plusz egy bizottsági alelnöki és egy tagsági díj. (Egyéni ambíciók? Ugyan már!) És emellett természetesen futott a saját vállalkozása is. Mindez néhány évvel ezelőtt, amikor még jól ment Tóthnak a helyi politikai karrierépítés, az egyéni ambíciók érvényesítése. Amikor még kellett a szociknak. Amikor még benne volt a dolgokban.

De később aztán elpattant valami. Egy húr vagy ilyesmi. Akart lenni polgármester-jelölt már 2006-ban, és akart volna most is, de az MSZP mindkétszer kilökte magából. Nem kellett nekik. Ahogy a Fidesznek sem. Mert amikor egy utolsó(szerű) gesztusként a szocik őt akarták delegálni a város vagyonáért felelős vagyonkezelő holding felügyelő bizottságába, akkor meg a fideszes Papp Laci intett be, hogy nem kell. Méghozzá éppen az M3-as kht. miatt.

Tóth Csaba tehát most összefogott Varga Zoltánnal, s együtt próbálnak meg valahogy a pixisben maradni. Vagy oda visszajutni. Ehhez sok sikert kívánok Tóthnak, és egyetértek vele: le az egyéni ambíciókkal!

Az övéit is beleértve.

Légi parádézás

Amikor ma beléptem az üvegfalú panorámaliftbe, hogy felrepítődjek a tetőre, a csupazöld teraszomra, egy ismerős férfit vettem észre a Kölcsey földszintjén. Nem tudom, melyik kiállításra jött, de biztos, hogy az a pilóta volt, akivel pár évvel ezelőtt elmentem szúnyogirtani, repülővel. Főosztályvezető ajánlotta fel, én pedig éltem az alkalommal.

És nem bántam meg!

Nagyjából ötezer hektáron szálltunk gépen fölébe, fentről nézve térkép volt a táj. Itt ugyan nem lakott Vörösmarty Mihály, viszont lakik több tízezer debreceni, akiket esténként őrületbe kerget a sok vérszívó. Akkoriban pont ugyanannyi szúnyog jutott egy helyi lakos bőrének egyetlen négyzetcentijére, mint ma: rengeteg. A repülős vegyszerezés azonban erre nem segítség – ezt a pilóta is megmondta. (És finomabban fogalmazva bár, de ugyanezt mondta a városüzemeltetési osztályvezető is: a hatásfok kb. 70-80 százalék, mert hamar jön a „rovarutánpótlás.)

A sok millió forintba kerülő légi kemotoxot egyébként is főleg a belváros meg a Kadosa utca fölé koncentrálják, persze nem azért, mert ott lakna bárki potentát is. Hanem azért, mert a turisták, akik még mindig azt hiszik, hogy a virágkarnevál valami brazil fiesztaélménnyel egyenlő, soha többé nem jönnek vissza, ha agyoncsipkedik őket a cívis szúnyogok. (Mondjuk amúgy se, de ez most mindegy.)

Idén már kiszórták az irtót. Az ukázt a polgármesteri hivatal városüzemeltetési szakijai adták ki, arra hivatkozva, hogy az elmúlt időszak változékony, csapadékos és meleg időjárása kedvezett a szúnyogállomány elszaporodásának. „Lakossági bejelentések nyomán – a lakosság nyugalma érdekében, valamint megelőző jelleggel” lőtték ki a cuccost a város légterében, 5000 hektáros területen. És nem ám csak a belvárosban – ahogy én azt nagyon rosszindulatúan feltételeztem –, sőt még csak nem is Debrecen teljes területén, hanem a külsőségek (mint Bánk vagy Haláp) vérszívóit is legyilkolták a két nap alatt, a majd 9 millió forintból.

Balzsamos augusztusi nap lévén sokan ülnek most itt velem együtt a teraszon. Akik közül többen csapkodják a karjukat, összedörzsölik a lábukat, tenyerüket. Küszködnek a szungyikkal. A pincérem jellegzetes riasztókrémszagot húz maga után, azt mondja, máskülönben nem tudna dolgozni a vakarózástól.

Merthogy annyi itt, a város szívében (is), a Kölcsey tetején, csupazöld környezetben a szúnyog, hogy már kénytelenek voltak telefonálni egyet a hivatalba. „Kéne még egy szórás fiúk!”

Ha másért nem, legalább augusztus 20-ra való tekintettel.

Kósa valaha jobb fej volt

Most, hogy a hidegfrontnak hála kevesebben üldögélnek körülöttem itt, a teraszomon, nyugodtan tudok visszagondolni az egykor jófej Lajosra, miközben Debrecen templomtornyait számolgatom.

A régi Lajos viszont – furcsamód – a mostani Zsoltról jutott eszembe … A szocialisták legújabb aspiránsa, Zsiros Zsolt ugyanis kifogásolt, amikor hétfőn bemutatkozott mint polgármester-jelölt. Nemtetszését fejezte ki a Debrecenben kialakult kinevezési gyakorlat miatt. Hogy történetesen itt csak az lehet vezető, akinek megingathatatlan a hűsége a fideszes városvezetés, személyesen Kósa Lajos iránt.

És Zsirosnak ebben most van némi igaza. Ez igenis kifogásolható, mégpedig azért, mert nem volt mindig így – még Lajos királysága óta sem.

Annak idején, amikor 1998-ban beült hátralévő életére a polgármesteri székbe, még nagyjából tudott normálisan nyilatkozni. Volt mondanivalója, s azt kifejező szókincse is. Nem jellemezte az azóta bohóckodássá fajult cinizmus és az önimádat sem. Szóval egész jó fej volt, na.

Akkoriban, ha megkérdezték tőle újságírók, mi alapján történik Debrecenben egy-egy igazgatónak a kinevezése, szépen rendesen elmondta, hogy: három szempontnak kell megfelelnie az illetőnek.

1.szakmailag legyen alkalmas a feladat ellátására,
2.megfelelő vezetői képességekkel bírjon, tudjon embereket irányítani,
3.működjön együtt az önkormányzattal.

Azt viszont ekkortájt a jó fej Kósa még hangsúlyozta, hogy a politikai múlt vagy hovaafenébe tartozás nem játszik szerepet. Ezt egyébként azért kellett hangsúlyoznia, mert 1999 nyarán, amikor új vezetőt kerestek a Csapókerti Közösségi Ház élére (ahová csak az addigi igazgató, Giczey Péter jelentkezett egyedül), olyan híresztelések keltek szárnyra, hogy Giczey épp az SZDSZ-es múltja és munkássága miatt nem kell Kósáéknak. Holott erről szó sem volt!

Legalábbis Kósa Lajos akkori jófej kijelentése szerint csak arról volt szó, amiatt nem akarták újabb öt évre a ház élén látni, mert nem működött együtt az önkormányzattal. (Hogy ez mit jelentett, nem tudom, hiszen a házat addig is ő vezette, addig is jól vezette, igaz viszont, hogy addig a várost részben az ő pártja vezette.)

És persze „A politika nem számít!” jeligére Kósa mindig is szívesen hozakodott elő olyan emberekkel, akik vagy egyértelműen, párt szinten, vagy nem párt szinten, de egyértelműen kötődtek a szocialistákhoz. Például Cs. Nagy Gábor, Pallás György vagy a mindig mindenkit lebaszarintó Kovácsné Erzsike főosztályvezető is ilyenek voltak.

Na szóval akkoriban Kósa még adott a dolgokra. Vagy legalább megpróbált adni a látszatra, és végül, miután Giczey megtanulta, mit jelent elégséges módon együttműködni a város vezetőivel, megkapta a további bizalmat a csapókerti ház élén.

Ám nem sokkal később a jófej Kósa elkezdett azzá válni, aminek ma látjuk. Kezdett lebomlani róla a jófejség máza, arcát egyre vastagabb bőr borította, már úgy érezte: nem kell törődni a demokratikus eszközök látszatfenntartásával sem. Nyilvánosan nyilvánvalóvá tette, hogy egyrészt a pályáztatást egy nagy baromságnak tartja (csak arra jó, mondta, hogy a „látókörünkön kívül esőknek is lehetőséget ad” – hahahahaha), másrészt kijelentette, hogy igenis meg szokták keresni a szerintük megfelelő embert egy adott pozícióba. „Csak ezt tartom felelősségteljesnek” – mondta Lajos a megkeresésekről az újságnak.

Vagyis nem csinálnak mást (még ha pályázat mögé bújva is), mint fejvadásznak: haver, cimbi előnyben. Aki, ha alkalmas, együttműködik és vezetőnek se rossz, akkor – szerintük – miért ne kaphatná meg az állást abban a vezetői székben? Itt ez lett az úzus, ma ez a bevált módszer.

Akár kifogásolja ezt valami messziről jött szocialista, akár nem.

Megunható-e a rántott hús?

Zoffynak (ahogy az iwiwen becézi magát) semmi esélye nincs Lajos ellen. Ahogy nem volt Bazsának, Szatyinak és Molpinak sem. Egyedül talán a könyves Tóthnak lett volna, ám ő valami miatt nem kellett a szociknak.

Ahogy most körbenézek, a Nagytemplom két csúcsával együtt összesen négy templomtornyot látok. Ez pont annyi, ahányan szocialista oldalról megpróbáltak harcba szállni Kósa Lajossal a polgármesteri székért Debrecenben – Kósa mellett persze eleve reménytelenül. Molnár István, Szathmári Károly és Bazsa György után most Zsiros Zsolt fog bukni, méghozzá nem is kicsit. És ezt nem azért mondom, mert Lajosnak drukkolok! Nekem tök mindegy, ki a debreceni polgármester, addig legalábbis, amíg nem veszik el tőlem a teraszomat, és kapok itt kávét.

Szóval az történt, hogy fene nagy meglepetést okozva pénteken megnevezték polgármester jelöltjüket a szocialisták: Dr. Zsiros Zsolt lesz Kósa kihívója. Az a Zsiros Zsolt, aki nem Debrecenben született, nem is itt tanult, pár évvel ezelőttig még csak nem is hallottunk róla, hacsak nem volt valamelyikünknek dolga a nyíregyházi ügyészségen. Persze az ejtőernyős típusra van éppen jó példa a debreceni szociknál, hiszen Oláh Lajos országgyűlési képviselőnk se az a töves, gyökeres debreceni (gyökérnek ugyan gyökér, de ez most mindegy), mégis innen fut be rendre a Parlamentbe.

Na de Zsiros Zsolti (Zoffy az iwiwen) asszem hiába fut neki Lajosnak. Pedig igazán kedvesen biztatják a barátai a fészbukon. Az egyik például azzal, hogy ha valaki nyolc évig rántott húst eszik, azt is megunja, és hátha unják már Lajost is a debreceniek. Ez kedves dolog, de az illető nem ismeri a debrecenieknek a rántott húshoz, a lerágott csonthoz és Kósa Lajos hülyeségeihez fűződő viszonyát. Ciklusról ciklusra ugyanis egyre többen szavaznak rá (54 százalék 1998-ban, aztán 61, legutóbb pedig már majdnem 74 százaléknyian), és hiába mond ezzel egyenesen arányosan egyre nagyobb hülyeségeket, és hiába dönti romba a forintot, és hiába hajtogatják a szocik untig ugyanazokat a kliséket, hogy nincs diplomája meg örömlányokkal hetyeg, ez a debrecenieket egyre nagyobb százalékban nem érdekli. És a szocialisták egyre nagyobb arányban hoznak rossz döntést, amikor jelöltet állítanak vele szemben.

Annak idején Molnár István 36, 2002-ben Szathmári Károly 34 százalék esélyt kapott a debreceniektől, amit a legutóbbi jelölt, Bazsa György professzor mályen alulmúlt. Ő ugyanis csak 21 százaléknyi szavazót késztetett igenlésre, ami baromi kevés. Lehetett ezt persze már akkor is sejteni, hiszen a kiválasztása se volt (legalábbis akkori szoci ismerőseim ezt mondták) sima ügy. Állítólag Tóth Csabát kellett legyőznie az MSZP-berkeken belül, és ez csak valami sunyisággal sikerült neki. De ez már mindegy is. (Két korty kávé között azért megjegyzem: én az összes szocialista jelölt-jelölt közül egyedül Tóthban láttam fantáziát, róla feltételeztem, hogy legalább egy kicsit meg tudná szorongatni Lajos tökét. Képletesen persze.) Bazsát egyébként azért akarták polgármesterként látni a szocialisták, mert a Kósa-féle gátlástalan, bohóckodó politikai stílussal szemben akartak egy elegánsabb, európaibb altenatívát kínálni. Amire szép nagy ívben szartak a debreceni, rántott húst zabáló szavazók.

Hogy a mostani önkormányzati választáson a lerágott csontig benyaló, 12 éve rántotthúson éldegélő szavazók bohóca lesz-e a győztes, vagy a baloldal ejtőernyős européere, számomra nem kérdés. Kíváncsi volnék, ki az, akinek még az.