Fiatalok jöttek Debrecenbe, pontosabban a debreceni közgyűlésre csütörtökön, hogy közvetlenül, élőben tanulják a demokráciát. Jobb helyre nem is mehettek volna!
Hiszen itt, mint tapasztalni szoktuk, maradéktalanul érvényesül mindenféle demokratikus jog, kötelesség, szemlélet. Pláne most, hogy a városi képviselők csökkentett testületében pontosan annyi formáció képviselteti magát, ahány tornyot e percben meg tudok számolni innen, fentről, a teraszomról: vannak ugyebár a fideszesek és vannak a többiek. Igaz, ha belegondolok, ez eddig is így volt…
A 20 debreceni és nagyváradi fiatal november 25-én azért ült be a sárga ház Nagytanácstermébe, hogy közvetlenül szerezzen tapasztalatot a demokratikus intézményrendszer működéséről. Yeahhh! A fiúk-lányok egy európai uniós projekt keretében 14 hónapon keresztül foglalkoznak a demokrácia kérdésével és azzal, hogy hol kap helyet az ifjúság hangja a döntéshozatali folyamatokban.
„A debreceni közgyűlés ülésén többek közt azt figyelték a fiatalok, hogy milyen korúak a képviselők, milyen a férfiak és nők aránya, melyik pártnak vannak a legfiatalabb képviselői, van-e ifjúságért felelős bizottság, hogyan történik a szavazás, hogyan zajlik a vita, hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot a közgyűlés munkájáról, milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése?” – híreli a távirati iroda.
De hogy milyen tapasztalatokat szereztek, arról nem találtam sehol egy szót se, ezért úgy gondoltam, segítek a fiataloknak az eligazodásban. Miheztartásvégett.
Tehát: a debreceni képviselők többsége szépkorú. Már legalábbis ami a politikai pályafutását, önkormányzati tagságát illeti. Szabó Gyula például kirobbanthatatlan, őskövület, tepsiben viszik ki a közgyűlésből. Dánielfy Zsolt, Pajna Zoltán és Pankotai László a Fidesz, Szathmári Károly (a cápamosolyú) pedig a szocik nagy veteránja. Igazából Szatyit leszámítva az összes olyan képviselő, aki már legalább a 4. ciklusát kezdte meg, mind a Fideszé.
Az átlagéletkor szerintem valahol 50 körül van, de ezt azért nem tudom pontosan megmondani, mert csak a régi képviselőkről van életrajz az önkormányzat honlapján, az újakról (még???) nincs, csak egy névlista. De amúgy meg, ha van is „adatlap”, akkor se mindig tartozik hozzá CV. Például Bagolyné Rinyu Ilona nem osztja meg a nyilvánossággal, hogy hány éves, hol született, tanult, dolgozott, szóval semmit, így nemcsak a korát nehéz kitalálni, de azt is, miért pont ő a kulturális, ifjúsági és sportbizottság elnöke.
Ezzel pedig már válaszoltam a fiataloknak arra a kérdésére is, hogy van-e ifjúságért felelős bizottság. Van. Tele örök ifjakkal, mint Asbóth Endre vagy Dánielfy Zsolt, színészművész.
A férfiak és nők aránya megalázó. A 35-ből mindössze hárman vannak: egy idősebb (Filepné Tóth Katalin, Fidesz, született 1959-ben), egy kortalan (Bagolyné Rinyu Ilona, MSZP) és egy fiatal: Dr. Széles Diána (Fidesz, született 1981-ben). Szerintem ő a legifjabb.
Hogy történik a szavazás?
Na, az roppant egyszerű. Amit ők terjesztenek elő, arra az igen gombot kell nyomni, amit nem ők, arra a nemet. Legalábbis nagy átlagban ez a járt út, igen demokratikusan persze.
Hogyan zajlik a vita?
Az se bonyolult. Minden képviselő korlátozott ideig beszélhet, sőt korlátozott számban is, kivéve a gyevi bírót. Vagyis a polgármestert, igen demokratikusan persze.
Hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot?
Vannak csatornáik: önkormányzati portál, független és kiegyensúlyozott zsebtévé és -portál, amiken gondosan szerkesztett változatot adnak le arról, amiről tájékoztatni akarnak. Csak semmi spontaneitás! – vágatlanul nem található egyetlen felvétel sem, sehol – igen demokratikusan persze.
A jegyzőkönyvek egyébként három hónapos késéssel ugyan, de felkerülnek a netre, pillanatnyilag a szeptember 16-ai az utolsó, amit olvasgathatunk. Az új testület üléseinek az anyaga tehát egyelőre nem érhető el a nyilvánosságnak. Igen demokratikusan, persze.
Azt viszont, hogy milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése, nem tudom. De képzelem! A sok, politikailag már igencsak öregecskedő szavazógép – a vendégektől megfiatalodva – nyilván sokkal lelkesebben nyomkodta a gombokat, mint amúgy.
Tanítani lehet nálunk a demokráciát!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: képviselő. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: képviselő. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. november 28., vasárnap
2010. szeptember 26., vasárnap
Hajdú-bihari Narancs
Míg a pincérre vártam, hogy kihozza a kávémat, gondoltam, belekukkantok abba a két pártlapba, ami itt feküdt az asztalomon. Talán nem véletlenül…
Nem szeretem egyébként a pártújságokat, de szerintem szükség van rájuk. Azoknak az embereknek, akik a lappal azonos értékrendet képviselnek, azzal egyként gondolkodnak, ugyanabban hisznek és reménykednek, igenis fontos lehet, hogy időközönként tájékoztatást kapjanak arról, mit végzett a pártjuk.
Ebben a két számban ezt bőven megkapják a debreceni fideszesek. Négy esztendőt mérlegre téve például megírták, mi történt Hajdú-Biharban az elmúlt ciklusban.
Az első belső oldalon máris ott virít a fotón Rácz Róbert és Orbán Viktor, a másodikon Rácz Róbert egyedül, Rácz Róbert egyedül még egyszer, valamint Rácz Róbert, ezúttal Tőkés Lászlóval. A képekhez tartozó cikk a megyei önkormányzat elmúlt négy évéről szól, s mivel azt a fidesz vezeti (RR személyében), érthető e túlzottnak nem mondható fotófelhozatal.
Továbblapozva arról tájékoztatja a hithű pártszimpiket a lap, hogy Hajdú-Bihart kik képviselték 2006-2010 között. A fotón csupa fideszes honatya látható, Pósán, Halász, Arnóth ésatöbbi. A következő oldalon Szólláth Tibor alelnök beszél és pózol a fotósnak, alatta Kocsis Róbert, másik alelnök. Utána ismét felbukkan Rácz Róbert és Szólláth Tibor is, jó érzés járja át a narancsos lelkületű szimpatizánst: sokat tettek megyénkért ezek az emberek! Mivel később még mindig Rácz és Szólláth és Arnóth mutatkozik a lap hasábjain, úgy gondoltam, áttérek a másik számra, az egy héttel később jelent meg.
Ahogy kinyitom az újságot, Tasó László mered a semmibe, mindentlátó tekintettel, fölötte Tímár Zoltán, Mikepércs fideszes polgármestere dolgozik a fotón ezerrel.
Következő oldalon rég nem látott ismerősként tűnik fel ismét Rácz Róbert és Szólláth Tibor, isten éltesse őket sokáig. Jó a sajtójuk, nem panaszkodhatnak!!! Az oldalon egyébként helyet kapott Kósa Lajos is, egy csapat hajdúdorogi fideszjelölt között feszít, büszkén. Kiss Attila, Böszömény első embere és Pajna alpolgármester következik a sorban, majd egy fizetett politikai hirdetés – SZÓLLÁTH TIBORNAK???!!!! Hát ez meg mi a fene? Mióta kell egy pártlapba fizetett politikai hirdetést feladni? Vagy oda is szoktak? Én már nem tudom ezt követni, de valami nagyon nem stimmel itten.
Hol az impresszum? Na, megvan… De hiszen ez nem is pártlap! Vissza az egész!!!! Ez a Hajdú-bihari Hét című hetilap, megjelenik a megye 130 ezer háztartásában, köztük a balosokéban is, gondolom. Kiadja a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft. (a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. tagvállalata), természetesen a hajdú-bihari adófizetők pénzéből, a fideszesek mellett a szocialista, liberális, radikális, kisgazda és a sehova nem tartozó, független gondolkodású emberek adóforintjaiból. Közpénzből.
Vagy én értek félre valamit?
Nem szeretem egyébként a pártújságokat, de szerintem szükség van rájuk. Azoknak az embereknek, akik a lappal azonos értékrendet képviselnek, azzal egyként gondolkodnak, ugyanabban hisznek és reménykednek, igenis fontos lehet, hogy időközönként tájékoztatást kapjanak arról, mit végzett a pártjuk.
Ebben a két számban ezt bőven megkapják a debreceni fideszesek. Négy esztendőt mérlegre téve például megírták, mi történt Hajdú-Biharban az elmúlt ciklusban.
Az első belső oldalon máris ott virít a fotón Rácz Róbert és Orbán Viktor, a másodikon Rácz Róbert egyedül, Rácz Róbert egyedül még egyszer, valamint Rácz Róbert, ezúttal Tőkés Lászlóval. A képekhez tartozó cikk a megyei önkormányzat elmúlt négy évéről szól, s mivel azt a fidesz vezeti (RR személyében), érthető e túlzottnak nem mondható fotófelhozatal.
Továbblapozva arról tájékoztatja a hithű pártszimpiket a lap, hogy Hajdú-Bihart kik képviselték 2006-2010 között. A fotón csupa fideszes honatya látható, Pósán, Halász, Arnóth ésatöbbi. A következő oldalon Szólláth Tibor alelnök beszél és pózol a fotósnak, alatta Kocsis Róbert, másik alelnök. Utána ismét felbukkan Rácz Róbert és Szólláth Tibor is, jó érzés járja át a narancsos lelkületű szimpatizánst: sokat tettek megyénkért ezek az emberek! Mivel később még mindig Rácz és Szólláth és Arnóth mutatkozik a lap hasábjain, úgy gondoltam, áttérek a másik számra, az egy héttel később jelent meg.
Ahogy kinyitom az újságot, Tasó László mered a semmibe, mindentlátó tekintettel, fölötte Tímár Zoltán, Mikepércs fideszes polgármestere dolgozik a fotón ezerrel.
Következő oldalon rég nem látott ismerősként tűnik fel ismét Rácz Róbert és Szólláth Tibor, isten éltesse őket sokáig. Jó a sajtójuk, nem panaszkodhatnak!!! Az oldalon egyébként helyet kapott Kósa Lajos is, egy csapat hajdúdorogi fideszjelölt között feszít, büszkén. Kiss Attila, Böszömény első embere és Pajna alpolgármester következik a sorban, majd egy fizetett politikai hirdetés – SZÓLLÁTH TIBORNAK???!!!! Hát ez meg mi a fene? Mióta kell egy pártlapba fizetett politikai hirdetést feladni? Vagy oda is szoktak? Én már nem tudom ezt követni, de valami nagyon nem stimmel itten.
Hol az impresszum? Na, megvan… De hiszen ez nem is pártlap! Vissza az egész!!!! Ez a Hajdú-bihari Hét című hetilap, megjelenik a megye 130 ezer háztartásában, köztük a balosokéban is, gondolom. Kiadja a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft. (a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. tagvállalata), természetesen a hajdú-bihari adófizetők pénzéből, a fideszesek mellett a szocialista, liberális, radikális, kisgazda és a sehova nem tartozó, független gondolkodású emberek adóforintjaiból. Közpénzből.
Vagy én értek félre valamit?
2010. augusztus 25., szerda
Kicsi a világ
Egy liftgyártó vagy -javító társaság biztosan nagyon örül annak az új, 80 lakásos társasháznak, amelyet a Csapó utcán fognak felépíteni, mivel 5 felvonó is lesz benne. Mégsem erről jutott eszembe Papp László Fidesz-frakcióvezető kedves felesége.
Azt olvasom a városháza hirdetményén, hogy a műszaki osztály a július 9-ei határozatával építési engedélyt adott a Csapó-Bau Kft.-nek (Debrecen, Kazinczy utca 12.) a Csapó utca 43. alatti ingatlanra tervezett „pince + földszint + III. emelet szintszámú, nyolcvan lakásegységet és egy bankfiókot, valamint teremgarázst és kiszolgáló helyiségeiket magába foglaló lakóépület építésére, és öt személyfelvonó elhelyezésére vonatkozóan.”
Szóval az engedélyt megadták, épülhet a bankos-garázsos, 80 lakásos társasház a Csapó utcán. Már csak azért is, mert nem tudok róla, hogy bárki aláírásokat gyűjtött volna ellene. Mint annak idején a tócóskerti balhénál, amikor az István útra akartak – egy maradék falatnyi zöld területen – hasonló monstrumot építeni.
Na de ne szaladjunk már ennyi előre, vagyis vissza a múltba, maradjunk kicsit a Csapó-Baunál. A cégközlöny szerint a Kazinczy utca 12. szám alatt székelő cég július 2-án nyitott számlát a takarékban, ezt 7-én jegyezték be a közlönybe, és 14-én már kifüggesztették a hirdetményt, amelyet 9-én hagyott jóvá a műszaki osztály. Ez aztán a gyorsmenet!
Ami csak azért szúrt szemet itt, a teraszon üldögélő, templomtornyokat számlálgató rosszmájú énemnek, mert egy évvel ezelőtt, 2009 augusztusában is keletkezett valami hasonló hirdetmény a városházán, ugyanerre a telekre. Értesítés eljárás megindításáról – ez volt a címe, s ebben arról értesítették az érdeklődőket, hogy „az ÉP-KER-INVEST KFT. a Debrecen, Csapó u. 43. sz. alatti 6883/2 hrsz-ú ingatlan beépítésére összevont építési engedélyezési eljárást kezdeményezett, amely ügyféli minőségben a mellékletben felsoroltakat is érinti. A kérelemmel érintett ingatlan helye: Debrecen, Csapó u. 43. sz. alatti 6883/2 hrsz-ú ingatlan. - az ügy tárgya: 80 lakást és egy irodát magába foglaló épület elvi keretengedélyezési eljárása.”
Tehát nem a Csapó-Bau, hanem az Ép-Ker-Invest Kft. kezdeményezett ott valamit. Amelynek az irodája egyébként véletlenül épp a Kazinczy utca 12. alatt van, akárcsak a Csapó-Baué. (Olyan lehet ez a Kazinczy 12., mint a Hatvan utca 58. ? Sok jó kis cég egy helyen is elfér!) De ez most mindegy is.
Épkerinveszt, épkerinveszt… Ismerős valahonnan…
Ja, persze! Ez volt az a cég, amely néhány évvel ezelőtt, az István úton 70 lakásos társasházat akart építeni. Ami viszont a zsebkendőnyi zöldfelülethez minden áron ragaszkodó panellakókat kihozta a sodrából. Aláírásokat gyűjtögettek, s végül, ha jól emlékszem, célt értek. Ám volt egy mellékvonala is annak a balhénak, amit Kovács László, SZDSZ-es képviselő feszegetett, s amit Papp László fideszes frakcióvezető mélységesen kikért magának. Konkrétan az, hogy a fideszes képviselő a felesége révén érintett lett abban az ügyben. Kovács tulajdonosként aposztorfálta a hölgyet, mire Papp közleményben pontosított: csak egyhatod üzletrésze volt az asszonynak, s azt is eladta gyorsan. „A társasházra 2004 májusában adták ki az engedélyt, a feleségem csak júniusban lépett be a kft.-be, a mostani építkezésben pedig nem kíván részt venni” – védte feleségét a politikus, köznevetség tárgyává téve őt a második mondatával. Naná, hogy a hölgy nem akart mindenáron malteros kanalat ragadni.
Igaza volt egyébként Papp Lászlónak, én is védtem volna, és védeném ma is a feleségemet (ha volna).
Tehát ez az épkerinveszt tavaly már folyamodott engedélyért egy Csapó utcai ingatlanra, amit most egy alighogy számlát nyitott, újnak tűnő kft. kapott meg.
Nincs ebben semmi különös, és pláne semmi kivetnivaló. Csupán csak az a közhely jutott az eszembe, hogy milyen kicsi a világ.
Azt olvasom a városháza hirdetményén, hogy a műszaki osztály a július 9-ei határozatával építési engedélyt adott a Csapó-Bau Kft.-nek (Debrecen, Kazinczy utca 12.) a Csapó utca 43. alatti ingatlanra tervezett „pince + földszint + III. emelet szintszámú, nyolcvan lakásegységet és egy bankfiókot, valamint teremgarázst és kiszolgáló helyiségeiket magába foglaló lakóépület építésére, és öt személyfelvonó elhelyezésére vonatkozóan.”
Szóval az engedélyt megadták, épülhet a bankos-garázsos, 80 lakásos társasház a Csapó utcán. Már csak azért is, mert nem tudok róla, hogy bárki aláírásokat gyűjtött volna ellene. Mint annak idején a tócóskerti balhénál, amikor az István útra akartak – egy maradék falatnyi zöld területen – hasonló monstrumot építeni.
Na de ne szaladjunk már ennyi előre, vagyis vissza a múltba, maradjunk kicsit a Csapó-Baunál. A cégközlöny szerint a Kazinczy utca 12. szám alatt székelő cég július 2-án nyitott számlát a takarékban, ezt 7-én jegyezték be a közlönybe, és 14-én már kifüggesztették a hirdetményt, amelyet 9-én hagyott jóvá a műszaki osztály. Ez aztán a gyorsmenet!
Ami csak azért szúrt szemet itt, a teraszon üldögélő, templomtornyokat számlálgató rosszmájú énemnek, mert egy évvel ezelőtt, 2009 augusztusában is keletkezett valami hasonló hirdetmény a városházán, ugyanerre a telekre. Értesítés eljárás megindításáról – ez volt a címe, s ebben arról értesítették az érdeklődőket, hogy „az ÉP-KER-INVEST KFT. a Debrecen, Csapó u. 43. sz. alatti 6883/2 hrsz-ú ingatlan beépítésére összevont építési engedélyezési eljárást kezdeményezett, amely ügyféli minőségben a mellékletben felsoroltakat is érinti. A kérelemmel érintett ingatlan helye: Debrecen, Csapó u. 43. sz. alatti 6883/2 hrsz-ú ingatlan. - az ügy tárgya: 80 lakást és egy irodát magába foglaló épület elvi keretengedélyezési eljárása.”
Tehát nem a Csapó-Bau, hanem az Ép-Ker-Invest Kft. kezdeményezett ott valamit. Amelynek az irodája egyébként véletlenül épp a Kazinczy utca 12. alatt van, akárcsak a Csapó-Baué. (Olyan lehet ez a Kazinczy 12., mint a Hatvan utca 58. ? Sok jó kis cég egy helyen is elfér!) De ez most mindegy is.
Épkerinveszt, épkerinveszt… Ismerős valahonnan…
Ja, persze! Ez volt az a cég, amely néhány évvel ezelőtt, az István úton 70 lakásos társasházat akart építeni. Ami viszont a zsebkendőnyi zöldfelülethez minden áron ragaszkodó panellakókat kihozta a sodrából. Aláírásokat gyűjtögettek, s végül, ha jól emlékszem, célt értek. Ám volt egy mellékvonala is annak a balhénak, amit Kovács László, SZDSZ-es képviselő feszegetett, s amit Papp László fideszes frakcióvezető mélységesen kikért magának. Konkrétan az, hogy a fideszes képviselő a felesége révén érintett lett abban az ügyben. Kovács tulajdonosként aposztorfálta a hölgyet, mire Papp közleményben pontosított: csak egyhatod üzletrésze volt az asszonynak, s azt is eladta gyorsan. „A társasházra 2004 májusában adták ki az engedélyt, a feleségem csak júniusban lépett be a kft.-be, a mostani építkezésben pedig nem kíván részt venni” – védte feleségét a politikus, köznevetség tárgyává téve őt a második mondatával. Naná, hogy a hölgy nem akart mindenáron malteros kanalat ragadni.
Igaza volt egyébként Papp Lászlónak, én is védtem volna, és védeném ma is a feleségemet (ha volna).
Tehát ez az épkerinveszt tavaly már folyamodott engedélyért egy Csapó utcai ingatlanra, amit most egy alighogy számlát nyitott, újnak tűnő kft. kapott meg.
Nincs ebben semmi különös, és pláne semmi kivetnivaló. Csupán csak az a közhely jutott az eszembe, hogy milyen kicsi a világ.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)