2010. szeptember 10., péntek

A napsárga és a narancsos

Azt mondják, itt alattam-mellettem, a Kölcsey Központ Báltermében nemsokára két puccos rendezvény is lesz. Az egyik fideszes, a másik napsárga. És kicsit talán rokoníthatók egymással.

Vagy nem. Elképzelhető ugyanis, hogy semmi közös vonás, ugyanazon vendégek, hasonló értékek mentén húzódó ideológia nem üti fel a fejét a két bulin. Majd meglátjuk.
Egyébként az egyik csak akkor lesz a Bálteremben, ha eső lesz. Ha nem lesz, a buli sem (bent) lesz, hanem kint. A Dezső téren, alattam. Nekem végül is mindegy, mert én mindenképpen itt leszek, a teraszon fent, és miközben kortyolgatom a kávém s számolom a tornyokat, hallgatózom, fülelek is majd ezerrel.

Az egyik esemény egy családi nap, a fidesz szervezi le, a térre. A kampánynyitó kampánybeszédet természetesen Kampány-Kósa Lajos mondja, ameddig csak lesz benne kampányszusz. Eljön majd Szandi testvére, Pintácsi Nemtudomkicsoda is, aztán pedig Jantyik Zsolt megy majd a hegyen, Pálffy Ájtatos István keresztény lelkületű, négy évre, saját kérésére felfüggesztett újságíróval karöltve.

Bár utóbbi igazából nem tom, miért jön el erre, amikor egy hét múlva megint el fog jönni hozzánk. Legalábbis nekem azt súgták a bennfentes barátaim, hogy ő is meghívást kapott a Debrecenből elszármazott újságírók találkozójára. Pontosabban rajta van a listán, aztán vagy eljön, vagy nem – de ez most mindegy is.

A lényeg az, hogy mint megtudtam, az általam annyira szeretett, magas színvonalú, elfogulatlan, pártatlan, pártokon felül álló, azokon átívelő, igazi tehetséggondozó intézményként működő városi tévé már 25 éves lesz. Igazából ezt nem most tudtam meg, hiszen eszembe jutott, hogy annak idején, úgy kábé 1988-ban a városi tanács többször is tanácskozott a helyi tévé sorsáról. Hogy mi legyen vele, hiszen több lakótelepen lehetett ugyan fogni, de a továbbfejlesztésre már akkor se volt pénz.

A lakosság azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a város egész területén igényt tart a helyi televízióra. Mivel akkoriban (hogy, hogy nem) még nem Kósa Lajos és a narancs-frakció vezette a megyeszékhelyet, a városatyák annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a „helyi tévé a várospolitika formálásának is hatékony eszköze”.

(Ez nem is tudom, hogyan jutott most eszembe, talán úgy, hogy itt ültömben hirtelen megláttam, amit eddig soha: az Attila téri templom tornya integet felém, mintha azt mondaná a kávémhoz, egészségemre!)

Na szóval az akkori képviselőelvtársak végül kimondták a döntést, hogy Debrecen egész területét be kell kapcsolni a városi televíziózásba. És ha 25 éves a helyi tévé, akkor – ha jól számolom – még ennél is korábban, 1985-ben indult útjára az egész sikerpropaganda, igaz, jelentős mértékű gellert kapott a küldetése az eltelt időben. Vagy van olyan, aki úgy érzi: a dtv ma a várospolitika formálásának hatékony eszköze?

A negyedszázados múltra visszatekintő és legalább ilyen hosszú jövő előtt álló, a vagyonkezelő honlapján magát „meghatározó jelentőségű helyi elektronikus média”ként aposztrofáló détévé tehát szintén a Bálteremben fog bulizni.

Ha lesz eső, ha nem: a szócsövesek ünneplése időjárástól független.

Csak a politikai hovahajlás a fontos. De az nagyon.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése