Minden azzal kezdődött, hogy Pósán László ma hülyeségeket beszélt. És ezt nemcsak én mondom, sőt még csak nem is csupán a szocialisták, hanem az értelmesebb fideszesek is. A tanár úr szépen beleluffantott a nullás lisztbe, pedig az – akárcsak a cukor – egyre drágább manapság. Pósán történész doktor ugyanis azt találta mondani:
„A mai Magyarországon nincs olyan munkahely, ahol több mint 1 hónapi "nem dolgozás" után fizetés járna.”
Önmagában véve persze nem ezzel van a baj, hiszen ez végül is igaz, hanem azzal, hogy az MSZP bejelentett, öthetes kivonulását a Parlamentből, feltételezhetően önkívületi állapotban, kissé túlreagálta. Levelet írt, lájf!
Tisztelt Oláh Lajos Képviselő Úr!
Az MSZP kinyilvánította, hogy nem vesz részt az Új Magyar Alkotmány megalkotásában.
Deklarálta, hogy képviselői - így Ön is, mint Hajdú-Bihar megyei területi listáról mandátumot szerzett szocialista képviselő - 5 hétig távol marad a Magyar Országgyűléstől.
Több mint 1 hónapig nem fogja ellátni azt a munkáját, amellyel választói jóhiszeműen megbízták.
Kérdés, hogy ezek után Ön és párttársai felveszik-e képviselői tiszteletdíjukat és költségtérítésüket.
A mai Magyarországon nincs olyan munkahely, ahol több mint 1 hónapi „nem dolgozás” után fizetés járna.
5 heti távollét a munkahelytől, csak szabadság, táppénz, vagy fizetés nélküli szabadság igénybevételével lehetséges.
Miért lennének Önök különbek bármely magyar embernél?
Miért gondolják úgy, hogy 5 heti semmit tevést honorálni kellene?
Régi és örök érvényű magyar igazság: „Aki nem dolgozik, ne is egyék.”
Dr. Pósán László országgyűlési képviselő
Írta ezt egyébként pont akkor, amikor az Országgyűlés kedden reggel erősen megfogyatkozva kezdte meg alkotmányozós munkáját (például Kósa Lajos se futott be pontosan, pedig kerestük a bőrjakóját ezerrel).
Na de vissza a pósáni kinyilatkoztatáshoz! Az tehát alapvetően igaz, hogy ha a munkahelyemre egy hónapig nem megyek be, mert én inkább templomtornyokat akarok számolgatni, itt fent, a csupazöld környezetemben, akkor azért kirúgnak. És persze fizetést se adnak, mert mire adnának, ha egyszer nem dolgoztam meg érte. S alapvetően az is igaznak tűnhet, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék (ez tényleg egy régi, ismert mondás), de azért kíváncsi lennék, Pósán történész doktor úr közben gondolt-e arra a munka nélkül lézengő, segélyeken meg az állam csecsén éldegélő, egyébként totálisan munkaképes és egészséges rétegre, amelyik évek óta nem dolgozik, mégis eszik. Szerintem lehet, hogy kivételesen nem gondolt rájuk…
Azt megint csak joggal feszegeti a képviselő-történész doktor úr, hogy ugyan mitől lennének különbek a szocialisták bármelyik magyar embernél, hiszen semmitől nem lehetnek különbek náluk. Ahogyan nem lehetnek azok a fideszes és a KDNP-s képviselők sem! Mert miért lennének?
Kíváncsi volnék, Pósán doktor a mai dörgő hangú levelének megfogalmazásakor, miközben a ceruzája végét rágta, vajon gondolt-e a saját párt- és frakciótársaira? Mondjuk például azokra, akik 2006. október 9-e után (amikor Navracsics Tibor és Semjén Zsolt bejelentette, hogy a két frakció minden alkalommal kivonul az ülésteremből, ha Gyurcsány Ferenc napirend előtt felszólal az Országgyűlésben, s olyankor csak a frakcióvezetők képviselték a két képviselőcsoportot), szóval azokra, akik kivonultak az ülésteremből.
Gondolt-e esetleg saját magára, aki szintén elhagyta a termet, ha Gyurcsány szólásra jelentkezett? Vajon eszébe jutott-e Pósán képviselő úrnak az a röhejesre sikeredett exodusuk, amikor az őszödi beszéd egy éves évfordulójára a saját maguk által kezdeményezett vitanapról vonultak ki?
Méghozzá azzal a felkiáltással, hogy nem Gyurcsány Ferenccel akarják megbeszélni azt a politikai problémát, amit ő maga okozott. Merthogy Fletó nemkívánatos személy lett, és ők nem kíváncsiak rá. Világos, ugye?
Vajon arról mik a tapasztalatai Pósán honatyának, hogy ha az egyszeri beosztott, aki ki nem állhatja a főnökét, és kimegy az irodából, ha az belép, milyen következményekre számíthat akár már másnap reggel? Nem hallott még arról, hogy ha a kétkezi munkásnak nem teccik a főnök pofája, attól még végig kell hallgatnia az eligazítását? Hogy ha az igazgató puszta látványától is leizzad a tanerő, akkor is ott kell ülni a dögunalmas értekezleten? Nem tud arról a tisztelt képviselő úr, hogy ha valaki engedetlenkedik a munkahelyén, akkor azt rendszerint azonnal és kérdezés nélkül kirúgják? De legalábbis két figyelmeztetés után biztos!
Na persze nem úgy a magyar parlamentben! Mert ott következmények nélkül megengedhették a fideszes-keresztény képviselők ezt a luxust maguknak éppúgy, ahogy most megengedhetik (ezek szerint) a szocialisták is. S akik persze, mondják, terepre mennek meg minden, próbálnak valami langyos magyarázatot adni, hogy mit is fognak csinálni az elkövetkező öt hétben, ahelyett, hogy azt csinálnák, amire felhatalmaztuk őket.
Ebben Pósánnak igaza van. De – hogy én is egy régi és örök érvényű magyar igazsággal hozakodjak elő –: nehogy már a bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű!
2011. március 22., kedd
2011. március 8., kedd
Csak a szakértelem számít?
Nem elég, hogy stadiont akar tervezni, de nemrég a Péterfia utcára is jóváhagyatott egy újabb plázát. Egy újabb szürke borzalmat. Kováts Ákos nem álmodozik – cselekszik. És idegeket borzol.
Kováts Ákost négy éve nevezték ki főépítésznek Debrecenben. A beiktatásakor vele készített öröminterjút olvasva azt gondoltam: valaki itt agymosáson esett át, és nem ám én. Valami oknál fogva a Kováts-ikrek ifjabbikának a mindennapi ténykedése totál ellentmond a saját elképzeléseinek. Persze lehet, hogy tévedek, és ő a pár perccel idősebb…
Kováts Ákos 2007-ben tehát imigyen szóla:
„…mindenképpen kordában kell tartani, komolyan kell ellenőrizni az építési terveket, a beruházók túlzott igényeit és a fejlesztési irányokat is az elvárásoknak megfelelően kell értelmezni. (…) A városrendezési tervben rögzített szabályozások ugyan próbálnak gátat szabni az ésszerűtlen és indokolatlan építkezéseknek, ám a különböző beruházókra ezek a paragrafusok nem voltak, és egyelőre most sincsenek hatással. Az elmúlt években ugyanis sorra épültek az olyan házak, melyek túlméretezettek, nem illenek a városképbe… (…)
Fontos az is, hogy a tervek megvitatásakor mérlegeljük: az építmény beleillik-e a városképbe. Ellenkező esetben a tervezők olykor öncélú, magamutogatásra törekvő fantáziáját is le kell lassítanunk…”
„Ebben a szakmában a közgondolkodással ellentétben nem lehet álmodozni, nem lehet azt mondani: ilyen meg olyan épületet álmodtam meg. Ez mérnöki munka, amiben csakis a szakértelem és a tehetség számít. (…) Egységesíteni kívánom a különböző lakóterületek beépítési módját és jellegét. Tehát nem szeretném, ha a magas és az alacsony házak egy helyen keverednének, hiszen ellenkező esetben a városkép csupán összevisszaságot és rendszertelenséget mutatna.”
Ehhez képest az ő beiktatása (szocialista-balos-libsi megnyilvánulások szerint ámokfutása) óta épült a Fórum Debrecen, a félbe hagyott Latinovits-erőmű, most majd jön a Péterfia-pláza, miközben pedig előtte kapott engedélyt az ikertestvére elképzelése a Modemre, Lyciumra, Kölcseyre. Amelyekre sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy illenek a Nagytemplom két csodálatos tornya meg a Déri Múzeum által fémjelzett környezetbe. Vajon akkor, az akkori főépítész és tervtanács nem mérlegelte azt a fontos szempontot, hogy az épület beleillik-e a városképbe? Vajon ezek az épületek nem a tervezők öncélú, magamutogatásra törekvő fantáziájának a szüleményei voltak?
A Péterfia-plázával kapcsolatban azt írja a megyei lap, hogy „az előző években Kossuth-díjas építészek munkáit dobta vissza a debreceni építészeti tervtanács, mert nem tudtak megfelelni annak a sajátos követelménynek, hogy a debreceni Péterfia és Hunyadi utca sarkára elképzelt építmény a Péterfia felől ne haladja meg a 4,5 méter magasságot, de a Hunyadi utca felől érje el a 20 métert”.
Érje el a 20 métert?! És ezt így hogy? Ez vajon nem azt eredményezi, hogy a magas és az alacsony házak egy helyen keverednek majd, amitől Kováts Ákos annyira tartott még 2007-ben? Nekem innen, fentről, a terasz csupazöld környezetéből úgy tűnik, hogy a Rákóczi utca felé eső részen, arra, bent, mintha még egész alacsony házak lennének, rendes, normális debreceni polgári kül- és belmagassággal. Hogy fér meg akkor ez a 20 méteres Péterfia-plázával meg a Fórummal? Meg a Latinovitscsal?
A KESO Kft. egyébként 2009 tavaszán vette meg a Rákóczi utcára is átnyúló ingatlan Péterfia felőli, csaknem 4 ezer négyzetméterét. Az új tulajdonosok az álmaik megvalósításához több tervezőt kerestek meg, de mit ad isten, közülük csak Kováts András fogadta el a kihívást. Hát naná, hogy ő elfogadta! Jó hátszele, főépítészi támogatása van, még ha az ikertesója úgy is gondolja, az ő szakmájukban „nem lehet álmodozni, nem lehet azt mondani: ilyen meg olyan épületet álmodtam meg”. András viszont mer nagyot álmodni, és Ákos ebben szemmel láthatóan nem akadályozza meg. A jelenlegi városkép önmagáért beszél.
Kováts Ákost négy éve nevezték ki főépítésznek Debrecenben. A beiktatásakor vele készített öröminterjút olvasva azt gondoltam: valaki itt agymosáson esett át, és nem ám én. Valami oknál fogva a Kováts-ikrek ifjabbikának a mindennapi ténykedése totál ellentmond a saját elképzeléseinek. Persze lehet, hogy tévedek, és ő a pár perccel idősebb…
Kováts Ákos 2007-ben tehát imigyen szóla:
„…mindenképpen kordában kell tartani, komolyan kell ellenőrizni az építési terveket, a beruházók túlzott igényeit és a fejlesztési irányokat is az elvárásoknak megfelelően kell értelmezni. (…) A városrendezési tervben rögzített szabályozások ugyan próbálnak gátat szabni az ésszerűtlen és indokolatlan építkezéseknek, ám a különböző beruházókra ezek a paragrafusok nem voltak, és egyelőre most sincsenek hatással. Az elmúlt években ugyanis sorra épültek az olyan házak, melyek túlméretezettek, nem illenek a városképbe… (…)
Fontos az is, hogy a tervek megvitatásakor mérlegeljük: az építmény beleillik-e a városképbe. Ellenkező esetben a tervezők olykor öncélú, magamutogatásra törekvő fantáziáját is le kell lassítanunk…”
„Ebben a szakmában a közgondolkodással ellentétben nem lehet álmodozni, nem lehet azt mondani: ilyen meg olyan épületet álmodtam meg. Ez mérnöki munka, amiben csakis a szakértelem és a tehetség számít. (…) Egységesíteni kívánom a különböző lakóterületek beépítési módját és jellegét. Tehát nem szeretném, ha a magas és az alacsony házak egy helyen keverednének, hiszen ellenkező esetben a városkép csupán összevisszaságot és rendszertelenséget mutatna.”
Ehhez képest az ő beiktatása (szocialista-balos-libsi megnyilvánulások szerint ámokfutása) óta épült a Fórum Debrecen, a félbe hagyott Latinovits-erőmű, most majd jön a Péterfia-pláza, miközben pedig előtte kapott engedélyt az ikertestvére elképzelése a Modemre, Lyciumra, Kölcseyre. Amelyekre sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy illenek a Nagytemplom két csodálatos tornya meg a Déri Múzeum által fémjelzett környezetbe. Vajon akkor, az akkori főépítész és tervtanács nem mérlegelte azt a fontos szempontot, hogy az épület beleillik-e a városképbe? Vajon ezek az épületek nem a tervezők öncélú, magamutogatásra törekvő fantáziájának a szüleményei voltak?
A Péterfia-plázával kapcsolatban azt írja a megyei lap, hogy „az előző években Kossuth-díjas építészek munkáit dobta vissza a debreceni építészeti tervtanács, mert nem tudtak megfelelni annak a sajátos követelménynek, hogy a debreceni Péterfia és Hunyadi utca sarkára elképzelt építmény a Péterfia felől ne haladja meg a 4,5 méter magasságot, de a Hunyadi utca felől érje el a 20 métert”.
Érje el a 20 métert?! És ezt így hogy? Ez vajon nem azt eredményezi, hogy a magas és az alacsony házak egy helyen keverednek majd, amitől Kováts Ákos annyira tartott még 2007-ben? Nekem innen, fentről, a terasz csupazöld környezetéből úgy tűnik, hogy a Rákóczi utca felé eső részen, arra, bent, mintha még egész alacsony házak lennének, rendes, normális debreceni polgári kül- és belmagassággal. Hogy fér meg akkor ez a 20 méteres Péterfia-plázával meg a Fórummal? Meg a Latinovitscsal?
A KESO Kft. egyébként 2009 tavaszán vette meg a Rákóczi utcára is átnyúló ingatlan Péterfia felőli, csaknem 4 ezer négyzetméterét. Az új tulajdonosok az álmaik megvalósításához több tervezőt kerestek meg, de mit ad isten, közülük csak Kováts András fogadta el a kihívást. Hát naná, hogy ő elfogadta! Jó hátszele, főépítészi támogatása van, még ha az ikertesója úgy is gondolja, az ő szakmájukban „nem lehet álmodozni, nem lehet azt mondani: ilyen meg olyan épületet álmodtam meg”. András viszont mer nagyot álmodni, és Ákos ebben szemmel láthatóan nem akadályozza meg. A jelenlegi városkép önmagáért beszél.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)