Egy a tető, egy a terasz (07.10.)

Azt mondták ma a netfüggő ismerőseim, akik különböző hírportálokat olvasnak (na persze nem úgy, mint Szűcs Erika, csak a saját szórakoztatásukra), szóval akik tájékozódnak, míg én a templomtornyokat számlálom, hogy a város vezetői valami tetőteraszt képzeltek a Latinovits-emlékmű tetejére. Ahonnan pazar kilátás nyílik majd Debrecen templomtornyaira, vagy mi, és ahol finom kávékat kortyolgatunk. Na nem! Ez plágium! Tiltakozom! Én ugyan biztos nem megyek fel oda, nekem tetőterasz csak ez az egy van. Itt, a Kölcsey tetején, ahová egy gyönyörű üveglift repít fel a csupazöld környezetbe, és ahol már törzspincérem van.

Igaz, a barátaim megnyugtattak, hogy egyelőre ne féljek a konkurenciától. Messze még a sorja, hogy ott bármi is létesüljön. Volt ugyan elképzelés – abból Debrecenben sosincs hiány, fantáziálni azt tudunk! Alig egy éve például Vidnyánszky Attila arról beszélt, hogy addig is, míg sikerül valahonnan pénzt kunyerálni a teátrum berendezésére, havonta tartanak majd előadásokat. A produkciót a rideg, csupasz falak közé álmodták meg, ahol nincsenek burkoló lapok és rendes világítás sem. Világrengető élmény lehetett (ha volt), szó se róla, a hozzágyártott ideológia pedig zseniális. Ezzel akarta ugyanis szegény jelezni a szakmának, az egész világnak, hogy ott egy új színház születik (csak a vajúdás kicsit hosszúra nyúlt). De hogy aztán a pucér seggű előadást megtartották-e, vagy kudarcba fulladt az egész, azt nem tudom.

Na de vissza a tetőteraszra. A Latinovits tetejére valami tojás alakú kiülőst képzeltek el, amit csak valami tojásagyú tervezhetett meg, de végül is a formája mindegy. A szükségessége az, ami kérdéses. Mert lehet, hogy Debrecen lapos város, hogy itt nincsenek hegyek, völgyekből is csak a hullám-féle, lehet, hogy a debreceni ember szeret fentről lenézve kávét kortyolgatni, a Nagytemplom tornyából messzire ellátni, lehet, hogy szeretünk embereket lealázni, bárkit lekezelni, egyesek másokat lemészárolni, azután diszkóban a feszkót levezetni, lehet, hogy jólesik (jólesne) némelyeket leköpni, rablókat lefegyverezni, a polgármesternek mindenkit lehurrogni, a szociknak egyszer debreceni nagyberuházást leállítani.

De a konkurenciát nem szeretjük, a plagizálást utáljuk, a mások ötleteit a sajátunk lenyúlásának tekintjük.

Tetőteraszból se kell másik. Elég ez az egy.