Csupasz madár (Július 1.)

„Egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat.”


Égetett sajtóterméket a DTV előtt, számtani vitába keveredett Kósa Lajossal, ideológiai harcot vívott folyamatosan. Most pedig lelépett. Vagyis ki-, a pártból. Válik ágytól, asztaltól, még a frakciót is otthagyta. Pedig a közgyűlésben eleve se voltak sokan, s a súlyuk is pillekönnyű volt. Most már biztosan az is marad.

Az SZDSZ debreceni ténykedésén nem sokat változtat, hogy Gadus István kiszáll belőle. Próbálkozott ugyan nyomot hagyni maga után Debrecen önkormányzatiságában, de ha most megpróbálom végigvenni, mit ért el ténylegesen az elmúlt 4 év alatt, végére érek, mire kihozzák a kávémat. Még a templomtornyokból is többet össze tudok számolni, annyira keveset nyújtott helyben ez a párt. Igaz, nem könnyű a Fidesz mindent lesöprő hatalmával szemben érdeket érvényesíteni, de ha már valaki ezt tanulja az egyetemen, többet remélnénk tőle.

Elvárta volna például, hogy Kósa Lajos emberelje meg magát, menjen be dolgozni azon a poros vasárnap estén, alakítsa meg a Szmog Intéző Munkacsoportot, az emberek pedig kapjanak valós képet a szmoghelyzet veszélyeiről. De Kósa Lajos nem emberelte meg magát, nem alakított és nem tájékoztatott.
Vagy az is felrémlett most bennem, amikor kijelentette, hogy egy hét után megbukott a város költségvetése, Debrecen pedig nekiment a jéghegynek. Na jó, próbálkozott komolyabban vehető dolgokkal is, mint amikor azt javasolta a közgyűlésben 2008-ban, hogy csökkentsék a képviselői díjakat, belülről fakadó szolidaritástól vezérelve. Csak hát a polgármesterből hiányzik mindenféle szolidaritás, meg különben se szereti magán kezdeni senki a nadrágszíjhúzogatást, tehát nem csökkentették se a városatyai díjakat, se a polgármesteri vezetés költségeit (legalábbis nem az SZDSZ javaslatára).

Szólt a biodíszletként használt gyerekek érdekében (mondjuk ebben teljesen igaza volt, óvodásokat ne vezényeljenek ki útfelújítási demonstrációhoz, meg egyáltalán, sehova), de látványos volt az is, amikor kivonultak frakcióilag, mert a fideszes városvezetés nem „merte” nyílt ülésen tárgyalni a Xanga-holdinggal kötött szerződést. Hát tárgyalta nélkülük, zártan, ahogy szokta, ha fontos dolgokról van szó…

Gadus már a tavaszi választások után egye mélyebbre ment (hangulatilag), s a Simonffy utcai székház bezárását is nehezen viselte. Aztán megszabadították a regionális fejlesztési tanácsban betöltött pozíciójától is (melynek társelnöke volt, s ahol 2004 óta tevékenykedett). Szép lassan lecsupaszították, lecsupaszodott.
Most kiszállt, függetlenedett.

Meddig bírja vajon párt nélkül, szabadon?