Csak a szakértelem számít?

Nem elég, hogy stadiont akar tervezni, de nemrég a Péterfia utcára is jóváhagyatott egy újabb plázát. Egy újabb szürke borzalmat. Kováts Ákos nem álmodozik – cselekszik. És idegeket borzol.

Kováts Ákost négy éve nevezték ki főépítésznek Debrecenben. A beiktatásakor vele készített öröminterjút olvasva azt gondoltam: valaki itt agymosáson esett át, és nem ám én. Valami oknál fogva a Kováts-ikrek ifjabbikának a mindennapi ténykedése totál ellentmond a saját elképzeléseinek. Persze lehet, hogy tévedek, és ő a pár perccel idősebb…

Kováts Ákos 2007-ben tehát imigyen szóla:

„…mindenképpen kordában kell tartani, komolyan kell ellenőrizni az építési terveket, a beruházók túlzott igényeit és a fejlesztési irányokat is az elvárásoknak megfelelően kell értelmezni. (…) A városrendezési tervben rögzített szabályozások ugyan próbálnak gátat szabni az ésszerűtlen és indokolatlan építkezéseknek, ám a különböző beruházókra ezek a paragrafusok nem voltak, és egyelőre most sincsenek hatással. Az elmúlt években ugyanis sorra épültek az olyan házak, melyek túlméretezettek, nem illenek a városképbe… (…)
Fontos az is, hogy a tervek megvitatásakor mérlegeljük: az építmény beleillik-e a városképbe. Ellenkező esetben a tervezők olykor öncélú, magamutogatásra törekvő fantáziáját is le kell lassítanunk…”

„Ebben a szakmában a közgondolkodással ellentétben nem lehet álmodozni, nem lehet azt mondani: ilyen meg olyan épületet álmodtam meg. Ez mérnöki munka, amiben csakis a szakértelem és a tehetség számít. (…) Egységesíteni kívánom a különböző lakóterületek beépítési módját és jellegét. Tehát nem szeretném, ha a magas és az alacsony házak egy helyen keverednének, hiszen ellenkező esetben a városkép csupán összevisszaságot és rendszertelenséget mutatna.”

Ehhez képest az ő beiktatása (szocialista-balos-libsi megnyilvánulások szerint ámokfutása) óta épült a Fórum Debrecen, a félbe hagyott Latinovits-erőmű, most majd jön a Péterfia-pláza, miközben pedig előtte kapott engedélyt az ikertestvére elképzelése a Modemre, Lyciumra, Kölcseyre. Amelyekre sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy illenek a Nagytemplom két csodálatos tornya meg a Déri Múzeum által fémjelzett környezetbe. Vajon akkor, az akkori főépítész és tervtanács nem mérlegelte azt a fontos szempontot, hogy az épület beleillik-e a városképbe? Vajon ezek az épületek nem a tervezők öncélú, magamutogatásra törekvő fantáziájának a szüleményei voltak?

A Péterfia-plázával kapcsolatban azt írja a megyei lap, hogy „az előző években Kossuth-díjas építészek munkáit dobta vissza a debreceni építészeti tervtanács, mert nem tudtak megfelelni annak a sajátos követelménynek, hogy a debreceni Péterfia és Hunyadi utca sarkára elképzelt építmény a Péterfia felől ne haladja meg a 4,5 méter magasságot, de a Hunyadi utca felől érje el a 20 métert”.
Érje el a 20 métert?! És ezt így hogy? Ez vajon nem azt eredményezi, hogy a magas és az alacsony házak egy helyen keverednek majd, amitől Kováts Ákos annyira tartott még 2007-ben? Nekem innen, fentről, a terasz csupazöld környezetéből úgy tűnik, hogy a Rákóczi utca felé eső részen, arra, bent, mintha még egész alacsony házak lennének, rendes, normális debreceni polgári kül- és belmagassággal. Hogy fér meg akkor ez a 20 méteres Péterfia-plázával meg a Fórummal? Meg a Latinovitscsal?

A KESO Kft. egyébként 2009 tavaszán vette meg a Rákóczi utcára is átnyúló ingatlan Péterfia felőli, csaknem 4 ezer négyzetméterét. Az új tulajdonosok az álmaik megvalósításához több tervezőt kerestek meg, de mit ad isten, közülük csak Kováts András fogadta el a kihívást. Hát naná, hogy ő elfogadta! Jó hátszele, főépítészi támogatása van, még ha az ikertesója úgy is gondolja, az ő szakmájukban „nem lehet álmodozni, nem lehet azt mondani: ilyen meg olyan épületet álmodtam meg”. András viszont mer nagyot álmodni, és Ákos ebben szemmel láthatóan nem akadályozza meg. A jelenlegi városkép önmagáért beszél.

Egy a tető, egy a terasz (07.10.)

Azt mondták ma a netfüggő ismerőseim, akik különböző hírportálokat olvasnak (na persze nem úgy, mint Szűcs Erika, csak a saját szórakoztatásukra), szóval akik tájékozódnak, míg én a templomtornyokat számlálom, hogy a város vezetői valami tetőteraszt képzeltek a Latinovits-emlékmű tetejére. Ahonnan pazar kilátás nyílik majd Debrecen templomtornyaira, vagy mi, és ahol finom kávékat kortyolgatunk. Na nem! Ez plágium! Tiltakozom! Én ugyan biztos nem megyek fel oda, nekem tetőterasz csak ez az egy van. Itt, a Kölcsey tetején, ahová egy gyönyörű üveglift repít fel a csupazöld környezetbe, és ahol már törzspincérem van.

Igaz, a barátaim megnyugtattak, hogy egyelőre ne féljek a konkurenciától. Messze még a sorja, hogy ott bármi is létesüljön. Volt ugyan elképzelés – abból Debrecenben sosincs hiány, fantáziálni azt tudunk! Alig egy éve például Vidnyánszky Attila arról beszélt, hogy addig is, míg sikerül valahonnan pénzt kunyerálni a teátrum berendezésére, havonta tartanak majd előadásokat. A produkciót a rideg, csupasz falak közé álmodták meg, ahol nincsenek burkoló lapok és rendes világítás sem. Világrengető élmény lehetett (ha volt), szó se róla, a hozzágyártott ideológia pedig zseniális. Ezzel akarta ugyanis szegény jelezni a szakmának, az egész világnak, hogy ott egy új színház születik (csak a vajúdás kicsit hosszúra nyúlt). De hogy aztán a pucér seggű előadást megtartották-e, vagy kudarcba fulladt az egész, azt nem tudom.

Na de vissza a tetőteraszra. A Latinovits tetejére valami tojás alakú kiülőst képzeltek el, amit csak valami tojásagyú tervezhetett meg, de végül is a formája mindegy. A szükségessége az, ami kérdéses. Mert lehet, hogy Debrecen lapos város, hogy itt nincsenek hegyek, völgyekből is csak a hullám-féle, lehet, hogy a debreceni ember szeret fentről lenézve kávét kortyolgatni, a Nagytemplom tornyából messzire ellátni, lehet, hogy szeretünk embereket lealázni, bárkit lekezelni, egyesek másokat lemészárolni, azután diszkóban a feszkót levezetni, lehet, hogy jólesik (jólesne) némelyeket leköpni, rablókat lefegyverezni, a polgármesternek mindenkit lehurrogni, a szociknak egyszer debreceni nagyberuházást leállítani.

De a konkurenciát nem szeretjük, a plagizálást utáljuk, a mások ötleteit a sajátunk lenyúlásának tekintjük.

Tetőteraszból se kell másik. Elég ez az egy.