Volt itt minden: becsületsértés, rágalmazás, nyílt levelek tömkelege és lakás nélkül maradt roma honfitársak. Zajlott az élet kisebbségben.
Boxi bocsánatot kért. Ami azért szép dolog, mert érthetetlen. Először is elmondatta mindennek Aba-Horváth Istvánt, az e téren már sokat próbált cigány képviselőt. Hogy így bírósági eljárás meg úgy közpénz-sikálás, fideszesen szólva „lényeg a lényeg”: az önkormányzati választásokra ne tegyék olyan előkelő helyre a megyei listán. Aztán Lendvai Bátor Zsolt, aki a nyílt levelet megírta, hirtelen ugyanezen megbotránkozott, kilépett és jól beintett a lungónak. Minek utána pedig Boxi – Balogh Miklós, a LD megyei elnöke – elnézést kért, sőt még méltatta is a korábban lepocskolt Abát.
Követhető? Nehezen. Ám amíg a hajdú-bihariak egymást köpködték, addig kormányzati szinten, holocaust-ünnepségen kijelentették: számítanak a cigány emberekre kormányzati szinten. A nemzeti együttműködés rendszerében természetesen. Amelynek részeként a kormány(zat) nemzetileg együttműködve jól beintett a cigány önkinek, mondván: idén ők viszik nyaralni a szegény purgyékat Zánkára, mivel „gondok adódtak az OCÖ gazdálkodásával”. Erre, váratlan fordulatként Kolompár Orbán írta meg nyílt levelét, s kezdett el számolni, osztani-szorozni. Hogy ők 20 millióból két és félezer gyereket üdültettek, mi az, hogy a kormány ugyanennyiből csak hétszázat akar? Azt a hétszázát!
Furcsa azért, hogy pont ő sérelmez és kér ki magának. Ellene ugyanis több más mellett sikkasztásért folyik eljárás, miután lehullt róla a mentelmi védelme. Rémlik is nekem valami olyan fotó, amin éppen ül egy buzgárban, vigyorogva áztatva a valagát, üdültetési pénzen. Na mindegy, majd a bíróság kideríti, tisztázza vagy elítéli, teszi, amit kell.
Ahogy Aba-Horváth is a bíróktól várja a „politika kreálta”, elszámolási ügyébeni tisztázását. A lelkesebbek pedig a tehetségeket várnák a roma tehetségpontba Debrecenbe, de oda viszont nem nagyon megy senki. Pedig ott lenne lehetőség – azt mondják…
Mialatt a kormány együttműködik, s a szegény gyerekek nyaralni készülnek, addig a Kanadába reménykedni ment, majd csalódottan hazajött cigányok a régi bérlakásaikért sírnak. Vissza akarják kapni, ami nekik (szerintük) visszajár.
Talán majd a bíróság az ő gondjukat is megoldja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése