Megunható-e a rántott hús?

Zoffynak (ahogy az iwiwen becézi magát) semmi esélye nincs Lajos ellen. Ahogy nem volt Bazsának, Szatyinak és Molpinak sem. Egyedül talán a könyves Tóthnak lett volna, ám ő valami miatt nem kellett a szociknak.

Ahogy most körbenézek, a Nagytemplom két csúcsával együtt összesen négy templomtornyot látok. Ez pont annyi, ahányan szocialista oldalról megpróbáltak harcba szállni Kósa Lajossal a polgármesteri székért Debrecenben – Kósa mellett persze eleve reménytelenül. Molnár István, Szathmári Károly és Bazsa György után most Zsiros Zsolt fog bukni, méghozzá nem is kicsit. És ezt nem azért mondom, mert Lajosnak drukkolok! Nekem tök mindegy, ki a debreceni polgármester, addig legalábbis, amíg nem veszik el tőlem a teraszomat, és kapok itt kávét.

Szóval az történt, hogy fene nagy meglepetést okozva pénteken megnevezték polgármester jelöltjüket a szocialisták: Dr. Zsiros Zsolt lesz Kósa kihívója. Az a Zsiros Zsolt, aki nem Debrecenben született, nem is itt tanult, pár évvel ezelőttig még csak nem is hallottunk róla, hacsak nem volt valamelyikünknek dolga a nyíregyházi ügyészségen. Persze az ejtőernyős típusra van éppen jó példa a debreceni szociknál, hiszen Oláh Lajos országgyűlési képviselőnk se az a töves, gyökeres debreceni (gyökérnek ugyan gyökér, de ez most mindegy), mégis innen fut be rendre a Parlamentbe.

Na de Zsiros Zsolti (Zoffy az iwiwen) asszem hiába fut neki Lajosnak. Pedig igazán kedvesen biztatják a barátai a fészbukon. Az egyik például azzal, hogy ha valaki nyolc évig rántott húst eszik, azt is megunja, és hátha unják már Lajost is a debreceniek. Ez kedves dolog, de az illető nem ismeri a debrecenieknek a rántott húshoz, a lerágott csonthoz és Kósa Lajos hülyeségeihez fűződő viszonyát. Ciklusról ciklusra ugyanis egyre többen szavaznak rá (54 százalék 1998-ban, aztán 61, legutóbb pedig már majdnem 74 százaléknyian), és hiába mond ezzel egyenesen arányosan egyre nagyobb hülyeségeket, és hiába dönti romba a forintot, és hiába hajtogatják a szocik untig ugyanazokat a kliséket, hogy nincs diplomája meg örömlányokkal hetyeg, ez a debrecenieket egyre nagyobb százalékban nem érdekli. És a szocialisták egyre nagyobb arányban hoznak rossz döntést, amikor jelöltet állítanak vele szemben.

Annak idején Molnár István 36, 2002-ben Szathmári Károly 34 százalék esélyt kapott a debreceniektől, amit a legutóbbi jelölt, Bazsa György professzor mályen alulmúlt. Ő ugyanis csak 21 százaléknyi szavazót késztetett igenlésre, ami baromi kevés. Lehetett ezt persze már akkor is sejteni, hiszen a kiválasztása se volt (legalábbis akkori szoci ismerőseim ezt mondták) sima ügy. Állítólag Tóth Csabát kellett legyőznie az MSZP-berkeken belül, és ez csak valami sunyisággal sikerült neki. De ez már mindegy is. (Két korty kávé között azért megjegyzem: én az összes szocialista jelölt-jelölt közül egyedül Tóthban láttam fantáziát, róla feltételeztem, hogy legalább egy kicsit meg tudná szorongatni Lajos tökét. Képletesen persze.) Bazsát egyébként azért akarták polgármesterként látni a szocialisták, mert a Kósa-féle gátlástalan, bohóckodó politikai stílussal szemben akartak egy elegánsabb, európaibb altenatívát kínálni. Amire szép nagy ívben szartak a debreceni, rántott húst zabáló szavazók.

Hogy a mostani önkormányzati választáson a lerágott csontig benyaló, 12 éve rántotthúson éldegélő szavazók bohóca lesz-e a győztes, vagy a baloldal ejtőernyős européere, számomra nem kérdés. Kíváncsi volnék, ki az, akinek még az.

Megmondom a magamét (07.11.)

Aki már hallgatta Lendvai Ildikót ülőtávolságon belül, az tudja, miről beszélek. A többieknek meg se próbálom elmagyarázni. Inkább kérek még egy kis cukrot a kávémba.

A cukorról jut eszembe: Lendvai pénteken bonbonnal kedveskedett az újságíróknak, mert pártelnöki minőségében utoljára hallgathatták az ő sajtótájékoztatóját. Ám Ildikó nem tűnik el, csak átalakul a funkciója: programtanácsvezető lesz, de ez mindegy is.

A lényeg az, hogy ezen a sajtájon a Fideszt dodzsempolitikával vádolta. Azt mondta, ide-oda rángatják a kocsit, ami mindenkivel ütközik, s ezt a vezetője még élvezi is. Szerinte azonban ez csak tízéves kor alatt szórakoztató. A kormány rángatására, a cikcakkban haladásra pedig az egymásnak sokszor ellentmondó nyilatkozatokat hozta példaként. És ez az, ami miatt most a három templomtorony számolgatása közben szóba hoztam Ildikót. Mert mielőtt jól letolja a fideszeseket, jól le kéne tolnia a saját párttársait is, főleg a debrecenieket. Ők is összevissza beszélnek ugyanis, a Nagyerdő körbe(nem)kerítése frankón kihozta a szöget a zsákból.

Zsiros Zsolt és Szabó Miklós (az egyik helyi párt-, a másik bizottsági elnök) a csütörtöki közgyűlés sokkja óta nagyon mást kommunikál a parkerdő fejlesztése kapcsán. Zsiros – és a szocik többsége – azt mondja, nem szabad még több zöld területet elkeríteni a fejlesztés égisze alatt, míg Szabó Miklós (valszeg mindenki számára igencsak meglepi ódon) azzal rukkolt elő, hogy kerítsék be az egész Nagyerdőt. Az lenne csak a szép! Kerítést húzni az összes legszélső fa köré, esetleg olyan lécekből összehozva, amiket a fejlesztéshez kivágott fákból „nyernek” a fejlesztésbuzi városvezetők.

Ja, pardon, miket nem mondok! Fejleszteni kell, ezt még a legvérmesebb balosok is elismerik, ők is látják, mennyire nem retró, hanem inkább ócska, lerohadt az egész strand, a Békás, meg a többi. De azzal, hogy körbeveszik kerítéssel, csak a bűnözésnek adnak egy újabb löketet. Lesz mit feltörni, megrongálni, ellopni, lehányni, lebrunyálni, vagy esetleg lesz egy újabb hely, amiért belépőt lehet majd fizetni. Nem tudom, mi legyen. Nagyerdő kell. Fejlődés kell. Egységes álláspont, pártok fölötti, civiles-egyeztetéses szintén kell. Handabanda nem kell. Mellébeszélés nem kell.

Szabó Miklós mondjon le. Vagy mondjon mást. Lehetőleg olyat, ami a többi szocialista elképzelésével legalább látszatra egyezik.

Ildikó pedig mondja meg nekik is a magáét.