Tóth Csaba és a kávém

Amikor megláttam a minap Vargát, amint Tóth könyvesboltjába megy be sajtótájékoztatózni, a közt informálni arról, hogy ő most akkor lelép (illetve ki-), akkor már sejtettem, hogy ezek ketten konspirálnak. A két, szocialistákban csalódott, azoktól kiutált, elküldött, lepattintott politikusjelölt összeállt. Ha más nem, egy fotó erejéig – többre úgyse igen futja majd a DISZ erejéből.

(Persze a Tóth boltjában presszózott kávé is finom, de nem olyan, nem úgy jó, mint amit itt adnak, az én teraszomon. Ennek ugyanis van bukéja, az övéké meg 12 egy tucat. De ez most mindegy is.)

Azt mondja Tóth Csaba, hogy azokat az embereket szeretnék képviselni ebben a fantáziátlan nevű, kulturális és sportegyesületben, akik mára teljesen kiábrándultak a politikából és az azt űző emberekből. „Úgy hisszük, hogy hibás az a gyakorlat, mely szerint a jelenlegi politikai elit a politikára célként (egyéni ambíciója céljaként) tekint. Mi azt valljuk, hogy a politika – legyen az helyi, vagy akár országos – soha nem lehet más, mint eszköz. Eszköz arra, hogy segítsük jobbá és élhetőbbé tenni környezetünket.” Itt esetlen mozdulatokkal elkavartam egy – a kávémba pottyant – könnycseppet…

Milyen szép és nemes szándék! Éljen a DISZ, akármit is jelentsen az! Le az egyéni ambíciókkal, jöjjön a köz érdeke, a jobb és élhetőbb környezet! Hurrá! Bár egy kissé kijózanít az az aprócska emlék, ami most jutott eszembe Tóth Csaba munkássága kapcsán. Konkrétan: amikor Rácz Róbert, akkoriban még a megyei Fidesz-MDF-frakció vezetőjeként kiszúrta egy előterjesztésből, hogy az M3 Kht. költségvetéséből 30 millió forint átkerült a megyei könyvtárhoz. Ami önmagában véve nem lett volna baj, csakhogy az akkortájt megjelenő, méltán elfeledett Megyénk című propagandaújság kiadója is megváltozott ezzel egy időben. Valami oknál fogva ugyanis a megyei könyvtáré lett a feladat. Rácz akkor azt feltételezte, hogy a szocialisták Tóth Csaba, a kht. igazgatója összeférhetetlenségét hidalták át ezzel a laza mozdulattal, hiszen T.CS. magáncége bedolgozott a lap készítésébe. Csak éppen Tóth cége helyett a kiadót cserélték le. Okos!

De (legyek jóindulatú) itt biztos nem egyéni ambícióról lehetett szó. Ugyan! Az a kis zsebpénz, amit Tóth ezzel a biznisszel keresett, nemigen tett sokat hozzá az amúgy is rengeteg vagyonához. Hiszen Tóth Csaba (akkor még szocialista színekben képviselősködő, megyegazda kht-igazgatóskodó, könyvkereskedő, vállalkozó) már akkortájt a leggazdagabbak közt szerepelt a vagyonbevallások szerint, ha nem a leg- volt mind között.

A korabeli közbeszédben „debreceni Gyurcsánynak” nevezett, sokgyermekes családapa ügyvezetőként havi 650 ezer forintot keresett a hajdú-bihari vagyonkezelő Megyegazda Kft.-nél, illetve százezret az M3 Kht.-nél. Ehhez jött még a bruttó 126 ezer forintos képviselői alapjuttatás, plusz egy bizottsági alelnöki és egy tagsági díj. (Egyéni ambíciók? Ugyan már!) És emellett természetesen futott a saját vállalkozása is. Mindez néhány évvel ezelőtt, amikor még jól ment Tóthnak a helyi politikai karrierépítés, az egyéni ambíciók érvényesítése. Amikor még kellett a szociknak. Amikor még benne volt a dolgokban.

De később aztán elpattant valami. Egy húr vagy ilyesmi. Akart lenni polgármester-jelölt már 2006-ban, és akart volna most is, de az MSZP mindkétszer kilökte magából. Nem kellett nekik. Ahogy a Fidesznek sem. Mert amikor egy utolsó(szerű) gesztusként a szocik őt akarták delegálni a város vagyonáért felelős vagyonkezelő holding felügyelő bizottságába, akkor meg a fideszes Papp Laci intett be, hogy nem kell. Méghozzá éppen az M3-as kht. miatt.

Tóth Csaba tehát most összefogott Varga Zoltánnal, s együtt próbálnak meg valahogy a pixisben maradni. Vagy oda visszajutni. Ehhez sok sikert kívánok Tóthnak, és egyetértek vele: le az egyéni ambíciókkal!

Az övéit is beleértve.