Azt hittem, ha az életmód rovatra kattintok, majd olvasok valami jó kis tanácsot a túlzott kévékortyolgatás vagy a mértéktelen templomtoronyszámolgatás ártalmairól. De tévedtem.
Ehelyett azt olvastam az önkormányzati hírportál (a kiegyensúlyozott és független DTV internetes kiadásaként létező) dehir.hu életmód című rovatában, hogy a Debrecen Televízió stábja ismét(!) Amerikában járt, és a nagy sikerre való tekintettel – a sorok közül kiolvasott értelmezésem szerint legalábbis – majd megint visszamegy oda.
Hogy milyen költségen utaztak a fiúk, nem tudni, ez nem derült ki a hosszú lére eresztett tudósításból.
Pedig amúgy sok minden viszont napvilágot látott: például, hogy az egyik szabadságharcos itthon nem szerette a magyar népzenét, az USÁ-ban ellenben igen. Meg az is megtudható, hogy ezek az emberek különböző magyar közösségekben találnak menedéket, így enyhítik honvágyukat, s ezeket keresi fel a Debrecen Televízió stábja. „Dokumentumfilm-sorozatot készít az amerikai magyarság életéről.”
„– Missziós munka az, amit Önök tesznek – így jellemezték a Krisztus vándorai című dokumentumfilm sorozatot, melyben az amerikai magyar református egyház történetét mutatta be a Debrecen Televízió. Tíz szövetségi állam közel 100 gyülekezetét, templomát kereste fel stábunk. Többségükben olyanokat, melyek már nem működnek, vagy utolsó óráit élik. A film emléket állított; bemutatta az elődök akaraterejét, elszántságát, hitük, magyarságuk iránt érzett ragaszkodását. Ez az elmúlásról szólt. A Krisztus vándorai című filmsorozat bemutatóin azonban megfogalmazódott az igény, hogy az élő amerikai magyarságot is ismertessük meg a hazai közönséggel. Ennek a kérésnek tesz most eleget a DTV stábja.”
Mivel nekem itt, a teraszon nincs tévém, nem láttam ezeket a sorozatokat. (Talán jobb is.) És azt sem tudom, hogy a bemutatókon kikben fogalmazódott meg az igény s ki fogalmazta meg végül a kérést? Széles Tamásban fogalmazódott meg igény és kérés egyszerre, vagy Kósa Lajosban netán, esetleg valamelyik itthon maradt 56-os hősben, vagy úgy történt, hogy az 56-osokban megfogalmazódott az igény a disszidált társak és leszármazottaik bemutatására, Széles Tamás pedig megfogalmazta a kérést Kósa Lajosnak? Vagy netalántán a debreceni détévénézőkben burjánzottak fel ezek a gondolatok? Hogy milyen jó is volt, istenem, a Krisztus vándorai című, missziót teljesítő dokumentumfilm-sorozat, feltétlen legyen folytatása?
A tudósításból egyébként azt is megtudhatták a Debrecen határainál messzebbre nem jutott, legfeljebb a Bem téren sétálgató nézők-olvasók, hogy „San Fransisco utcáin sétálva a városházával szemben találjuk a Magyar Fájdalom szobrát, amely az 1956-os forradalomra emlékeztet.” És persze nem maradt hiányérzetük a focifanoknak sem, hiszen kiderült: „Hangosan szól a sípszó és a magyar vezényszavak egy san fransisco melletti focipályán. (…) Ahogy mondják: a foci számukra nemcsak kikapcsolódás, vagy egyszerűen sport. Több annál, a zöld gyep, a labda feledteti a honvágyat. Játék közben a szülőföldet közelebb érzik szívükhöz.”
Most itt elmorzsoltam egy könnycseppet, mert eszembe jutott az a szép, ződ gyep… Na de ez most mindegy is.
A slusszpoén azonban még csak ezután jött. Nem elég, hogy a fiúk már voltak kétszer (legalább), de még mennek is, újra. Hiszen „nemcsak a nyugati parton végzik áldozatos munkájukat a magyar közösségek. A keleti part nagyvárosaiban hasonlóan gazdag kulturális és értékmentő élet folyik. Hogy milyen, annak megismerése és bemutatása még előttünk áll.”
Hirdetés következik: Kedves debreceni adófizetők, DTV-nézők, dehir-olvasók, figyelem! Egy szerencsés nyertes a DTV-stábjával utazhat a következő amerikai misszióra. Természetesen nem a saját költségén.
Hisz valószínűleg nem azon utaznak a fiúk sem.
2010. október 26., kedd
2010. október 22., péntek
Hitelesen
Sose értettem a gazdálkodáshoz, se a költségvetéshez, ebbéli tudományom mindig kimerült abban, hogy tudtam: ha a kávémat harmadikán hitelbe kérem, akkor azt legkésőbb tizedikén illik kifizetni. Megemelt borravalóval együtt természetesen.
De nem számolgattam soha, hogy hogyan áll az adósságállományom, igaz, se lakásom, se kocsim nincs, szerencsére a tetőteraszon létezésnek ilyen téren vannak kifejezett előnyei. És nem csak a csupazöld környezetre meg a látótérbe kerülő, csodálatos templomtornyokra gondolok.
Na éppen ezért nekem az is kínai volt, amit a polgármesteri hivatal (vagyis az önkormányzat) honlapján a tegnapi közgyűlésről olvastam. Azt írják ugyanis:
„Az önkormányzat gazdálkodásának első félévi helyzetéről szóló jelentést is elfogadták a képviselők. Az már most kiderült, hogy a bevételek el fognak maradni a várttól, ám a város újabb hitelek felvételét nem tervezi, inkább a takarékoskodást tartja megoldásnak. Az önkormányzat adósságszolgálata egyébként a következő esztendőben csökken a 2010. évihez képest. A polgármester arról is beszámolt, hogy az állami különadók bevezetése miatt az Auchan áruházlánc úgy döntött, mégsem létesít áruházat Debrecenben.”
Vagyis az én kávétól felspannolt paraszti eszem ebből azt vonja le, hogy újabb hitelt nem veszünk fel, gyerekek, hanem összébb húzzuk a kövér hasunkon a nadrágszíjat. (A Varga Lászlóén ez mondjuk már nemigen lehetséges…)
Ám az önkormányzat másik honlapján, a szócsőn meg mintha mást olvastam volna, vagy csak én értek félre valamit.
Ők azt írják:
„Kósa Lajos polgármester ma arra tett javaslatot, hogy a folyószámlahitelt az eddigi 2 helyett 3 milliárdra emeljék fel. Az ok, hogy az Európai Bizottság felfüggesztette a KÖZOP pályázatok közbülső kifizetését.”
Szóval nem kettő, hanem 3 milliárd lesz a város folyószámlahitele. Újat nem veszünk fel, de a régit megemeljük? Jól értem? Persze ahhoz, hogy ne csak a templomtornyokat lássam tisztán, hanem a város eladósodását is, megnézhetném az előterjesztést, csakhogy abból úgyse értek semmit. Ezért lenne jó, ha valahol olyan tudósítást olvashatnék, ami megérteti a magamfajta bugrissal is a dolgokat.
A portál egyébként nagyon kiegyensúlyozottan tudósított az ülésről, mert a cápamosolyú Szathmárinak, illetve a konkrétumot és értékelhető dolgokat nem nagyon mondogató Jenei Imrének is adott a szájába pár szót.
„Szathmári Károly (MSZP) azt javasolta, hogy a következő üléseken készüljön terv a pénzügyi helyzet egyensúlyban tartására. A szocialista politikus úgy látja, hogy főleg a bevételi oldalon jelentkező 4,4 milliárd forintos lehetséges hiány indokolja az intézkedéseket. Jenei Imre (Fidesz-KDNP) úgy látja: a nehéz gazdasági helyzetben csak körültekintően lehet pénzügyi lépéseket megtenni.”
Azannyát! Ezek aztán megmondták!
De akkor mi is a lényeg tehát? Az, hogy a város bevétele 4,4 milliárd forinttal kevesebb lesz. A hitelünk pedig 1 milliárddal nő.
De nem számolgattam soha, hogy hogyan áll az adósságállományom, igaz, se lakásom, se kocsim nincs, szerencsére a tetőteraszon létezésnek ilyen téren vannak kifejezett előnyei. És nem csak a csupazöld környezetre meg a látótérbe kerülő, csodálatos templomtornyokra gondolok.
Na éppen ezért nekem az is kínai volt, amit a polgármesteri hivatal (vagyis az önkormányzat) honlapján a tegnapi közgyűlésről olvastam. Azt írják ugyanis:
„Az önkormányzat gazdálkodásának első félévi helyzetéről szóló jelentést is elfogadták a képviselők. Az már most kiderült, hogy a bevételek el fognak maradni a várttól, ám a város újabb hitelek felvételét nem tervezi, inkább a takarékoskodást tartja megoldásnak. Az önkormányzat adósságszolgálata egyébként a következő esztendőben csökken a 2010. évihez képest. A polgármester arról is beszámolt, hogy az állami különadók bevezetése miatt az Auchan áruházlánc úgy döntött, mégsem létesít áruházat Debrecenben.”
Vagyis az én kávétól felspannolt paraszti eszem ebből azt vonja le, hogy újabb hitelt nem veszünk fel, gyerekek, hanem összébb húzzuk a kövér hasunkon a nadrágszíjat. (A Varga Lászlóén ez mondjuk már nemigen lehetséges…)
Ám az önkormányzat másik honlapján, a szócsőn meg mintha mást olvastam volna, vagy csak én értek félre valamit.
Ők azt írják:
„Kósa Lajos polgármester ma arra tett javaslatot, hogy a folyószámlahitelt az eddigi 2 helyett 3 milliárdra emeljék fel. Az ok, hogy az Európai Bizottság felfüggesztette a KÖZOP pályázatok közbülső kifizetését.”
Szóval nem kettő, hanem 3 milliárd lesz a város folyószámlahitele. Újat nem veszünk fel, de a régit megemeljük? Jól értem? Persze ahhoz, hogy ne csak a templomtornyokat lássam tisztán, hanem a város eladósodását is, megnézhetném az előterjesztést, csakhogy abból úgyse értek semmit. Ezért lenne jó, ha valahol olyan tudósítást olvashatnék, ami megérteti a magamfajta bugrissal is a dolgokat.
A portál egyébként nagyon kiegyensúlyozottan tudósított az ülésről, mert a cápamosolyú Szathmárinak, illetve a konkrétumot és értékelhető dolgokat nem nagyon mondogató Jenei Imrének is adott a szájába pár szót.
„Szathmári Károly (MSZP) azt javasolta, hogy a következő üléseken készüljön terv a pénzügyi helyzet egyensúlyban tartására. A szocialista politikus úgy látja, hogy főleg a bevételi oldalon jelentkező 4,4 milliárd forintos lehetséges hiány indokolja az intézkedéseket. Jenei Imre (Fidesz-KDNP) úgy látja: a nehéz gazdasági helyzetben csak körültekintően lehet pénzügyi lépéseket megtenni.”
Azannyát! Ezek aztán megmondták!
De akkor mi is a lényeg tehát? Az, hogy a város bevétele 4,4 milliárd forinttal kevesebb lesz. A hitelünk pedig 1 milliárddal nő.
2010. október 16., szombat
A vaktyúk szeme
„Az emberek biztonsága érdekében fontos, hogy az önkormányzatok is a polgárőrök mellé álljanak és segítsék a munkájukat.” Ezt nem én mondom, hanem Rácz Róbert, tehát igaz.
Szép pár is ám a zöld mellényes polgárőr és a mellette szintén láthatóságiban feszítő önkormányzat, amint állnak az iskolánál egymás mellett, segítve a másik munkáját. Mert a polgárőrök tényleg jó, hogy vannak, le a kalappal azok előtt, akik sokszor még az éjszakájukat is járőrözéssel töltik, amitől jobb lesz az emberek biztonsága. Bár most, hogy a kormányváltás óta – már két hét alatt! – jelentősen javult a közbiztonság (például rács mögé dugtak bizsut lopó, vérmes gimnazistákat), talán pihenhetnének kicsit.
Rácz Róbert egyébként azért mondta azt az okosat, amit idéztem tőle, mert kitüntetést kapott. Azt írja a független détévé elfogulatlan honlapja, hogy a „ceremónián részt vett Rácz Róbert a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés elnöke is, akit a szövetség emlékéremmel tüntetett ki elismerve ezzel azt a munkát, melynek eredményeként szoros együttműködés alakult ki a megyei önkormányzat és a helyi polgárőrök között.” Azt ugyan nehéz elképzelni, hogy a megyei önkormányzat (hivatala? dolgozói? képviselői?) hogyan tud „szorosan” együttműködni a helyi (debreceni? hajdú-bihari?) polgárőrökkel, de ha ők mondják, akkor úgy van.
/Zárójeles megjegyzés következik: „Kiemelkedő szakmai tevékenységéért elismerést kapott Tóth Attila, a Hajdú-Bihar megyei Polgárőr Szövetség elnöke is, akit egy karddal jutalmaztak. – Amit nyilván szívesen megforgatna Juhászné Lévai Katalin testében./
Na mindegy is, erről a nagyszabású, a budapesti Teve-palotában megtartott rendezvényről majd biztosan legalább 8 oldalon számol be a közpénzből megvalósuló, mindannyiunk szellemi (le)épülésére szolgáló, Hajdú-bihari Hét. Már alig várom!
Bár az igaz, hogy ha Rácznak 8 oldalt szentelnek, akkor Papp Lacinak is kell vagy négy minimum, mert végre alpolgármester lett. Igaz, pár évvel ezelőtt, amikor a felesége (önhiki módon persze) bekerült az István úti ingatlan-ügybe, akkor még a firkász cimbimnek állítólag azt mondta, szó sincs arról, hogy Kósa helyébe akarjon lépni. Márpedig ezzel az alpolgármesteri pozícióval nekem az az érzésem, hogy pár ciklus múlva, amikor Lajos már megunta magát a poszton, és elmegy világkörüli útra a motorjával, akkor Papp Laci lehet az utódja. (Esetleg Széles Diána, bár azért ennél sovinisztábbnak tartom a Fideszt, ráadásul a nők pozícióba tolása a szocialisták jellegzetessége, fujjj.) Szóval három-négyszer négy év múlva elképzelhető, hogy Debrecen polgármesterét Dr. Papp Lászlónak fogják hívni. Ha nem a próféta szól belőlem, akkor tévedtem.
De emlékezzünk rá: én már annyi hónappal ezelőtt megmondtam Halászdé kiebrudalását az önkormányzatból, ahány református templomtornyot látok most éppen.
Jó, na, vaktyúk is talál szemet alapon…
Szép pár is ám a zöld mellényes polgárőr és a mellette szintén láthatóságiban feszítő önkormányzat, amint állnak az iskolánál egymás mellett, segítve a másik munkáját. Mert a polgárőrök tényleg jó, hogy vannak, le a kalappal azok előtt, akik sokszor még az éjszakájukat is járőrözéssel töltik, amitől jobb lesz az emberek biztonsága. Bár most, hogy a kormányváltás óta – már két hét alatt! – jelentősen javult a közbiztonság (például rács mögé dugtak bizsut lopó, vérmes gimnazistákat), talán pihenhetnének kicsit.
Rácz Róbert egyébként azért mondta azt az okosat, amit idéztem tőle, mert kitüntetést kapott. Azt írja a független détévé elfogulatlan honlapja, hogy a „ceremónián részt vett Rácz Róbert a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés elnöke is, akit a szövetség emlékéremmel tüntetett ki elismerve ezzel azt a munkát, melynek eredményeként szoros együttműködés alakult ki a megyei önkormányzat és a helyi polgárőrök között.” Azt ugyan nehéz elképzelni, hogy a megyei önkormányzat (hivatala? dolgozói? képviselői?) hogyan tud „szorosan” együttműködni a helyi (debreceni? hajdú-bihari?) polgárőrökkel, de ha ők mondják, akkor úgy van.
/Zárójeles megjegyzés következik: „Kiemelkedő szakmai tevékenységéért elismerést kapott Tóth Attila, a Hajdú-Bihar megyei Polgárőr Szövetség elnöke is, akit egy karddal jutalmaztak. – Amit nyilván szívesen megforgatna Juhászné Lévai Katalin testében./
Na mindegy is, erről a nagyszabású, a budapesti Teve-palotában megtartott rendezvényről majd biztosan legalább 8 oldalon számol be a közpénzből megvalósuló, mindannyiunk szellemi (le)épülésére szolgáló, Hajdú-bihari Hét. Már alig várom!
Bár az igaz, hogy ha Rácznak 8 oldalt szentelnek, akkor Papp Lacinak is kell vagy négy minimum, mert végre alpolgármester lett. Igaz, pár évvel ezelőtt, amikor a felesége (önhiki módon persze) bekerült az István úti ingatlan-ügybe, akkor még a firkász cimbimnek állítólag azt mondta, szó sincs arról, hogy Kósa helyébe akarjon lépni. Márpedig ezzel az alpolgármesteri pozícióval nekem az az érzésem, hogy pár ciklus múlva, amikor Lajos már megunta magát a poszton, és elmegy világkörüli útra a motorjával, akkor Papp Laci lehet az utódja. (Esetleg Széles Diána, bár azért ennél sovinisztábbnak tartom a Fideszt, ráadásul a nők pozícióba tolása a szocialisták jellegzetessége, fujjj.) Szóval három-négyszer négy év múlva elképzelhető, hogy Debrecen polgármesterét Dr. Papp Lászlónak fogják hívni. Ha nem a próféta szól belőlem, akkor tévedtem.
De emlékezzünk rá: én már annyi hónappal ezelőtt megmondtam Halászdé kiebrudalását az önkormányzatból, ahány református templomtornyot látok most éppen.
Jó, na, vaktyúk is talál szemet alapon…
2010. október 11., hétfő
Felér egy foghúzással
Nem tudom, hogy ha a hátralévő életemben még alkalmassá válhatnék a szülésre, hova mennék. De azt sejtem, hova kellene Geréb Ágnesnek mennie.
Ugyan Dr. Sarlatán nem Debrecenben praktizál, itt is mindig indulatokat szít a kórházi kontra otthon szülés kérdése. A firkász cimbim felesége legutóbb a Kenézyben szült, ami után megfogadta, a közelébe se megy többet annak az intézménynek, legalábbis ami a szülészet-nőgyógyászatot, vagyis annak azt az egy orvosát illeti. Egy másik barátom párja pedig a klinikán nyomta ki magából a gyereket, igaz, már vagy 15 évvel ezelőtt, de szintén kijelentette, oda többet nem. Mégis, mindkét asszony ódzkodik az otthonszüléstől…
Mert az, ahogyan Geréb csinálja, inkább ijesztő és visszataszító, mint szimpatikus – ebben a formában nem követendő.
De mi volt a baja a két ismerősömnek a két debreceni intézménnyel? Alapvetően, az ellátás tekintetében semmi. Kértek (ha kértek), és kaptak (ha kértek) érzéstelenítőt, törődtek velük a szülésznők, tiszta volt a (külön)szoba, és jutott pár elterelő, jó szóra is energia. Ami a klinikán mégis baj volt, az a bababarát ellátás, amire az ismerősöm nem volt felkészülve: arra, hogy nulla órától éjfélig vele lesz a gyerek, akit még bepelenkázni se tudott, szoptatni se, tanulta még csak az egész anyaságot, de ahhoz viszont már nem volt elég segítség a kórházban. Úgy érezte, nem törődnek vele eléggé.
A kenézys ismerősöm viszont az orvostól akadt ki. Aki durván ráförmedt, hogy nem jól tartja a karját az infúzióban, hogy nem jól nyom (a fájásgyengeségről mintha nem vettek volna tudomást, vagy csak azt hitték, az oxitocin mindent megold), meg minek sír azon, hogy a gyerek kulcscsontja eltört, előfordul az egy ekkora súlyú babánál. (Apropó súly: vajon arra miért nem derült fény, hogy a magzat nem 3 kilóval, ahogy várták, hanem 4,30-cal született? ) Ráadásul a doki mintha amiatt lett volna a legidegesebb, amiért nem mehetett haza a szokásos 3 órakor, hanem majd csak 5 után.
Szóval mindkét esetben az emberi oldal sérült valamennyire. Épp az, aminek fontosságát az otthonszülés hirdetői is szokták emlegetni. Az emberi hangot, a humánumot, az empátiát, a kellemes, lágy zenés környezetet meg a többit.
Mégsem akar egyikőjük sem otthon szülni, inkább mennek másik orvoshoz, esetleg másik intézménybe, de mindenképp kórházba, mert ma még csak ez van. Nincs kitalálva más. És ezt jó lenne, ha dr. Geréb is felfogná végre. Amíg pedig képtelen tudomásul venni a korlátait, addig korlátok közé kell zárni. Vagy rács mögé – aztán védje onnan a maga igazát.
Most, hogy a forró kávét kortyolgatva hirtelen megfájdult a fogam, nem épp kellemes rendelőszag csapta meg az orromat itt fent, az amúgy fantasztikus levegőjű, csupazöld környezetben.
Biztosan a foghúzás is sokkal kellemesebb lenne egyébként az otthoni fotelünkben, tévénézés közben, megfelelő körülmények között, 100 százalékos biztonsággal, steril körülmények közepette. Mégse jut eszébe senkinek, hogy házhoz hívja a fogorvosát.
Ugyan Dr. Sarlatán nem Debrecenben praktizál, itt is mindig indulatokat szít a kórházi kontra otthon szülés kérdése. A firkász cimbim felesége legutóbb a Kenézyben szült, ami után megfogadta, a közelébe se megy többet annak az intézménynek, legalábbis ami a szülészet-nőgyógyászatot, vagyis annak azt az egy orvosát illeti. Egy másik barátom párja pedig a klinikán nyomta ki magából a gyereket, igaz, már vagy 15 évvel ezelőtt, de szintén kijelentette, oda többet nem. Mégis, mindkét asszony ódzkodik az otthonszüléstől…
Mert az, ahogyan Geréb csinálja, inkább ijesztő és visszataszító, mint szimpatikus – ebben a formában nem követendő.
De mi volt a baja a két ismerősömnek a két debreceni intézménnyel? Alapvetően, az ellátás tekintetében semmi. Kértek (ha kértek), és kaptak (ha kértek) érzéstelenítőt, törődtek velük a szülésznők, tiszta volt a (külön)szoba, és jutott pár elterelő, jó szóra is energia. Ami a klinikán mégis baj volt, az a bababarát ellátás, amire az ismerősöm nem volt felkészülve: arra, hogy nulla órától éjfélig vele lesz a gyerek, akit még bepelenkázni se tudott, szoptatni se, tanulta még csak az egész anyaságot, de ahhoz viszont már nem volt elég segítség a kórházban. Úgy érezte, nem törődnek vele eléggé.
A kenézys ismerősöm viszont az orvostól akadt ki. Aki durván ráförmedt, hogy nem jól tartja a karját az infúzióban, hogy nem jól nyom (a fájásgyengeségről mintha nem vettek volna tudomást, vagy csak azt hitték, az oxitocin mindent megold), meg minek sír azon, hogy a gyerek kulcscsontja eltört, előfordul az egy ekkora súlyú babánál. (Apropó súly: vajon arra miért nem derült fény, hogy a magzat nem 3 kilóval, ahogy várták, hanem 4,30-cal született? ) Ráadásul a doki mintha amiatt lett volna a legidegesebb, amiért nem mehetett haza a szokásos 3 órakor, hanem majd csak 5 után.
Szóval mindkét esetben az emberi oldal sérült valamennyire. Épp az, aminek fontosságát az otthonszülés hirdetői is szokták emlegetni. Az emberi hangot, a humánumot, az empátiát, a kellemes, lágy zenés környezetet meg a többit.
Mégsem akar egyikőjük sem otthon szülni, inkább mennek másik orvoshoz, esetleg másik intézménybe, de mindenképp kórházba, mert ma még csak ez van. Nincs kitalálva más. És ezt jó lenne, ha dr. Geréb is felfogná végre. Amíg pedig képtelen tudomásul venni a korlátait, addig korlátok közé kell zárni. Vagy rács mögé – aztán védje onnan a maga igazát.
Most, hogy a forró kávét kortyolgatva hirtelen megfájdult a fogam, nem épp kellemes rendelőszag csapta meg az orromat itt fent, az amúgy fantasztikus levegőjű, csupazöld környezetben.
Biztosan a foghúzás is sokkal kellemesebb lenne egyébként az otthoni fotelünkben, tévénézés közben, megfelelő körülmények között, 100 százalékos biztonsággal, steril körülmények közepette. Mégse jut eszébe senkinek, hogy házhoz hívja a fogorvosát.
2010. szeptember 28., kedd
Hulló levelek
Azok a rohadt, ellenzéki, radikális, liberális, szélsőséges és balos falevelek! Le velük!!! Vagy ne?
Hisz pont ez volt a baj. Hogy a nagy, kampányceremoniális átadás után képesek voltak lehullni (mint lepel) a fákról a Halköz téren (ami az én fiatalkoromban csak Hal köz volt, de ez most mindegy is). Szóval tegnap, amikor épp a negyedik templomtornynál tartottam, miközben lenyeltem a harmadik korty kávémat, levelet kaptam. A firkász cimbim írta, aki egy újabb gyöngyszemmel ajándékozott meg. Levele ugyanis egy közleményt tartalmazott, amit a polgármesteri hivatal sajtósa fogalmazott és olyanokat írt benne, amin már rég röhögtem ekkorát. Például:
„A (…) megújult Hal köz teret ünnepélyes keretek között adták át 2010. szeptember 23-án. A tér látványossága egy sétány fölé állandó keresztmetszetű, megvilágított vízsugarakból álló íveket lövő, fényjátékkal is szolgáló szökőkút, amely a kellemes időjárási körülmények között megtartott avatás idején nagy sikert aratott a közönség körében.”
Csakhogy a kellemes időjárási körülmények bizony kellemetlenkedni kezdtek…
„Az avatás óta megváltozott időjárási viszonyok kedvezőtlenül hatottak a szökőkút üzemelésére. A téren lévő fákról nagy mennyiségű falevél hullt a szökőkút vízmedencéjébe, ezért az automata felügyeleti rendszer leállította a gépészeti berendezéseket.”
Azok a csúnya szelek és fagyok és esős idők! Mekkora pofátlanság a részükről, hogy képesek voltak a verőfényes kampányidőszakot megváltoztatni, hidegre fordítani, lehullajtani az elsárgult faleveleket a csodálatosan elkészített és még annál is csodálatosabban átadott szökőkútba! Ezek csakis ellenzéki falevelek és idők lehetnek, s mint ilyenek, nem maradhat a dolguk büntetlenül.
Ezt egyébként nemcsak én gondolom így, hanem a polgármesteri hivatal is, aminek a sajtósa ezt írta: „A hiba miatt a személyi felelősség megállapítása folyamatban van. Az üzemeltető ezúton kér elnézést a hiányosságért.”
Nem nézzük el neki! Micsoda dilettantizmusra vall, hogy mind az üzemeltető, mind a kivitelező, mind a kitaláló, a feltaláló, a hivatal és a polgármesteri egész kabinet is csak a napsütésre, a verőfényre tudott gondolni az ősz kellős közepén, s nem számoltak a hideg napokkal! Vagy ha ez nem dilettantizmus, akkor elvakult politikai buzgalom, hogy fideszes kampányátadáson, illetve az azt követő -időszakban csakis jó időjárás lehet. Hát, most csúnyán melléfogtak.
A hiba „egy a medence túlfolyó nyílása elé pótlólag elhelyezendő szűrővel akadályozható meg, aminek felszerelésére intézkedés történt”. S hogy a dugulás még egyszer ne forduljon (legalábbis ezt írja a megyei napilap internetes újságja), a következő hónapban a helyszínen figyelnek majd a szakemberek, igyekezve azonnal elhárítani a hibát.
Szép lesz, az biztos! Kivezényelt Dehusz-emberek, üzemeltetős szakik, osztályvezető hivatalnokok állnak majd naphosszat a Halköz téren a szökőkút mellett azt vizslatva, nem hull-e véletlenül újabb szabotázs falevél a díszszökőkútba.
Gondolom, a feladatuk fontossága vasárnap estétől jelentős mértékben csökken majd.
Hisz pont ez volt a baj. Hogy a nagy, kampányceremoniális átadás után képesek voltak lehullni (mint lepel) a fákról a Halköz téren (ami az én fiatalkoromban csak Hal köz volt, de ez most mindegy is). Szóval tegnap, amikor épp a negyedik templomtornynál tartottam, miközben lenyeltem a harmadik korty kávémat, levelet kaptam. A firkász cimbim írta, aki egy újabb gyöngyszemmel ajándékozott meg. Levele ugyanis egy közleményt tartalmazott, amit a polgármesteri hivatal sajtósa fogalmazott és olyanokat írt benne, amin már rég röhögtem ekkorát. Például:
„A (…) megújult Hal köz teret ünnepélyes keretek között adták át 2010. szeptember 23-án. A tér látványossága egy sétány fölé állandó keresztmetszetű, megvilágított vízsugarakból álló íveket lövő, fényjátékkal is szolgáló szökőkút, amely a kellemes időjárási körülmények között megtartott avatás idején nagy sikert aratott a közönség körében.”
Csakhogy a kellemes időjárási körülmények bizony kellemetlenkedni kezdtek…
„Az avatás óta megváltozott időjárási viszonyok kedvezőtlenül hatottak a szökőkút üzemelésére. A téren lévő fákról nagy mennyiségű falevél hullt a szökőkút vízmedencéjébe, ezért az automata felügyeleti rendszer leállította a gépészeti berendezéseket.”
Azok a csúnya szelek és fagyok és esős idők! Mekkora pofátlanság a részükről, hogy képesek voltak a verőfényes kampányidőszakot megváltoztatni, hidegre fordítani, lehullajtani az elsárgult faleveleket a csodálatosan elkészített és még annál is csodálatosabban átadott szökőkútba! Ezek csakis ellenzéki falevelek és idők lehetnek, s mint ilyenek, nem maradhat a dolguk büntetlenül.
Ezt egyébként nemcsak én gondolom így, hanem a polgármesteri hivatal is, aminek a sajtósa ezt írta: „A hiba miatt a személyi felelősség megállapítása folyamatban van. Az üzemeltető ezúton kér elnézést a hiányosságért.”
Nem nézzük el neki! Micsoda dilettantizmusra vall, hogy mind az üzemeltető, mind a kivitelező, mind a kitaláló, a feltaláló, a hivatal és a polgármesteri egész kabinet is csak a napsütésre, a verőfényre tudott gondolni az ősz kellős közepén, s nem számoltak a hideg napokkal! Vagy ha ez nem dilettantizmus, akkor elvakult politikai buzgalom, hogy fideszes kampányátadáson, illetve az azt követő -időszakban csakis jó időjárás lehet. Hát, most csúnyán melléfogtak.
A hiba „egy a medence túlfolyó nyílása elé pótlólag elhelyezendő szűrővel akadályozható meg, aminek felszerelésére intézkedés történt”. S hogy a dugulás még egyszer ne forduljon (legalábbis ezt írja a megyei napilap internetes újságja), a következő hónapban a helyszínen figyelnek majd a szakemberek, igyekezve azonnal elhárítani a hibát.
Szép lesz, az biztos! Kivezényelt Dehusz-emberek, üzemeltetős szakik, osztályvezető hivatalnokok állnak majd naphosszat a Halköz téren a szökőkút mellett azt vizslatva, nem hull-e véletlenül újabb szabotázs falevél a díszszökőkútba.
Gondolom, a feladatuk fontossága vasárnap estétől jelentős mértékben csökken majd.
2010. szeptember 26., vasárnap
Hajdú-bihari Narancs
Míg a pincérre vártam, hogy kihozza a kávémat, gondoltam, belekukkantok abba a két pártlapba, ami itt feküdt az asztalomon. Talán nem véletlenül…
Nem szeretem egyébként a pártújságokat, de szerintem szükség van rájuk. Azoknak az embereknek, akik a lappal azonos értékrendet képviselnek, azzal egyként gondolkodnak, ugyanabban hisznek és reménykednek, igenis fontos lehet, hogy időközönként tájékoztatást kapjanak arról, mit végzett a pártjuk.
Ebben a két számban ezt bőven megkapják a debreceni fideszesek. Négy esztendőt mérlegre téve például megírták, mi történt Hajdú-Biharban az elmúlt ciklusban.
Az első belső oldalon máris ott virít a fotón Rácz Róbert és Orbán Viktor, a másodikon Rácz Róbert egyedül, Rácz Róbert egyedül még egyszer, valamint Rácz Róbert, ezúttal Tőkés Lászlóval. A képekhez tartozó cikk a megyei önkormányzat elmúlt négy évéről szól, s mivel azt a fidesz vezeti (RR személyében), érthető e túlzottnak nem mondható fotófelhozatal.
Továbblapozva arról tájékoztatja a hithű pártszimpiket a lap, hogy Hajdú-Bihart kik képviselték 2006-2010 között. A fotón csupa fideszes honatya látható, Pósán, Halász, Arnóth ésatöbbi. A következő oldalon Szólláth Tibor alelnök beszél és pózol a fotósnak, alatta Kocsis Róbert, másik alelnök. Utána ismét felbukkan Rácz Róbert és Szólláth Tibor is, jó érzés járja át a narancsos lelkületű szimpatizánst: sokat tettek megyénkért ezek az emberek! Mivel később még mindig Rácz és Szólláth és Arnóth mutatkozik a lap hasábjain, úgy gondoltam, áttérek a másik számra, az egy héttel később jelent meg.
Ahogy kinyitom az újságot, Tasó László mered a semmibe, mindentlátó tekintettel, fölötte Tímár Zoltán, Mikepércs fideszes polgármestere dolgozik a fotón ezerrel.
Következő oldalon rég nem látott ismerősként tűnik fel ismét Rácz Róbert és Szólláth Tibor, isten éltesse őket sokáig. Jó a sajtójuk, nem panaszkodhatnak!!! Az oldalon egyébként helyet kapott Kósa Lajos is, egy csapat hajdúdorogi fideszjelölt között feszít, büszkén. Kiss Attila, Böszömény első embere és Pajna alpolgármester következik a sorban, majd egy fizetett politikai hirdetés – SZÓLLÁTH TIBORNAK???!!!! Hát ez meg mi a fene? Mióta kell egy pártlapba fizetett politikai hirdetést feladni? Vagy oda is szoktak? Én már nem tudom ezt követni, de valami nagyon nem stimmel itten.
Hol az impresszum? Na, megvan… De hiszen ez nem is pártlap! Vissza az egész!!!! Ez a Hajdú-bihari Hét című hetilap, megjelenik a megye 130 ezer háztartásában, köztük a balosokéban is, gondolom. Kiadja a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft. (a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. tagvállalata), természetesen a hajdú-bihari adófizetők pénzéből, a fideszesek mellett a szocialista, liberális, radikális, kisgazda és a sehova nem tartozó, független gondolkodású emberek adóforintjaiból. Közpénzből.
Vagy én értek félre valamit?
Nem szeretem egyébként a pártújságokat, de szerintem szükség van rájuk. Azoknak az embereknek, akik a lappal azonos értékrendet képviselnek, azzal egyként gondolkodnak, ugyanabban hisznek és reménykednek, igenis fontos lehet, hogy időközönként tájékoztatást kapjanak arról, mit végzett a pártjuk.
Ebben a két számban ezt bőven megkapják a debreceni fideszesek. Négy esztendőt mérlegre téve például megírták, mi történt Hajdú-Biharban az elmúlt ciklusban.
Az első belső oldalon máris ott virít a fotón Rácz Róbert és Orbán Viktor, a másodikon Rácz Róbert egyedül, Rácz Róbert egyedül még egyszer, valamint Rácz Róbert, ezúttal Tőkés Lászlóval. A képekhez tartozó cikk a megyei önkormányzat elmúlt négy évéről szól, s mivel azt a fidesz vezeti (RR személyében), érthető e túlzottnak nem mondható fotófelhozatal.
Továbblapozva arról tájékoztatja a hithű pártszimpiket a lap, hogy Hajdú-Bihart kik képviselték 2006-2010 között. A fotón csupa fideszes honatya látható, Pósán, Halász, Arnóth ésatöbbi. A következő oldalon Szólláth Tibor alelnök beszél és pózol a fotósnak, alatta Kocsis Róbert, másik alelnök. Utána ismét felbukkan Rácz Róbert és Szólláth Tibor is, jó érzés járja át a narancsos lelkületű szimpatizánst: sokat tettek megyénkért ezek az emberek! Mivel később még mindig Rácz és Szólláth és Arnóth mutatkozik a lap hasábjain, úgy gondoltam, áttérek a másik számra, az egy héttel később jelent meg.
Ahogy kinyitom az újságot, Tasó László mered a semmibe, mindentlátó tekintettel, fölötte Tímár Zoltán, Mikepércs fideszes polgármestere dolgozik a fotón ezerrel.
Következő oldalon rég nem látott ismerősként tűnik fel ismét Rácz Róbert és Szólláth Tibor, isten éltesse őket sokáig. Jó a sajtójuk, nem panaszkodhatnak!!! Az oldalon egyébként helyet kapott Kósa Lajos is, egy csapat hajdúdorogi fideszjelölt között feszít, büszkén. Kiss Attila, Böszömény első embere és Pajna alpolgármester következik a sorban, majd egy fizetett politikai hirdetés – SZÓLLÁTH TIBORNAK???!!!! Hát ez meg mi a fene? Mióta kell egy pártlapba fizetett politikai hirdetést feladni? Vagy oda is szoktak? Én már nem tudom ezt követni, de valami nagyon nem stimmel itten.
Hol az impresszum? Na, megvan… De hiszen ez nem is pártlap! Vissza az egész!!!! Ez a Hajdú-bihari Hét című hetilap, megjelenik a megye 130 ezer háztartásában, köztük a balosokéban is, gondolom. Kiadja a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft. (a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. tagvállalata), természetesen a hajdú-bihari adófizetők pénzéből, a fideszesek mellett a szocialista, liberális, radikális, kisgazda és a sehova nem tartozó, független gondolkodású emberek adóforintjaiból. Közpénzből.
Vagy én értek félre valamit?
2010. szeptember 23., csütörtök
Fűrész 2
Mit tagadjam, na! Ma eszembe jutott egy sellő, a sellőről a Feleség, őróla pedig Lajos. Hát ez van, na!
Ma adják át ugyanis a megújult Halköz teret. (Ami az én időmben, boldogult úrfi koromban még csak simán Hal köz volt, de ez most mindegy is.) A fontos az az (a fontos a fontos, mondanák a fideszes barátaim), hogy térzenével, csinnadrattával ma este fél hétkor átadják a kiglancolt tér egyik legnagyobb látványosságát: az új szökőkutat is. Sőt nem ám csak hogy átadják, de még a fényjátékát is bekapcsolják. Gyönyörű lesz, már most érzem, meg a pincérem is azt mondta.
Pedig nem tudom, ki tervezte, álmodta meg, de azt kívánom, ne járjon úgy, mint annak idején a Bika előtti főnix-madaras építmény. Tudják melyik, ugye? Amelyikről nemes egyszerűséggel, egy kósás huszárvágással lefűrészelték a sellőt. Mert Valakinek nem teccett.
És mert nem tetszett, forradalmat csináltak – de legalábbis olyat tettek, amit még korábban más nemigen. Az történt, hogy a főtér átépítésekor ennek a kútnak a megtervezésére Pázmándi Antal szobrászművész kapott megbízást. A megrendelő annyit kötött ki, hogy legyen szokatlanul eredeti! „Posztmodern munka készült: allegóriák kollázsa. A tó közepén Debrecen jelképmadara, a főnix. A partján pedig egy fedetlen keblű aranysellő. Ez utóbbit – nem odavalóságra hivatkozva – ismeretlen személy javaslatára (utasítására) eltávolították (kifűrészelték), még az ünnepélyes átadás előtt.”
A keramikus művész három évig dolgozott az új debreceni városközpont szökőkútján. „Egy ilyen munkánál nemcsak gondolkozni kell, nemcsak vázlatokat kell rajzolgatni, hanem komoly, meglehetősen megerőltető fizikai munkát is ki kell fejteni.”
Öt tervvariációt készített el, ugyanis ha elkészült egy tervezet, Kertai megnézte és mindig talált benne valami kifogásolnivalót. De azért végül eljutottak a végleges megoldásig. Kész lett a mű, ám a város vezetői úgy érezték, e nagyszabású munka egyik fontos elemére, a főnixmadár mellett megjelenő sellő alakjára nincs szükség. Míg készült a kút, addig is ki-kivonultak sellőnézőbe a megrendelők, majd úgy döntöttek, hogy oké, felkerülhet a nőalak a kompozícióra.
Néhány nap múlva azonban üzent a polgármester, hogy mégsem kell. És a zsűri megérkezése előtt, amikor a művész nem volt Debrecenben, lefűrészelték a fedetlen keblűt; raklapra tették, és egy szűk lejáraton keresztül levitték a pincébe.
A rossz, baloldali nyelvek persze azt sutyorogták, hogy a polgármester feleségének nem tetszett az alkotás, de ez végül nem nyert bizonyságot. Ami tuti volt viszont, hogy a szerencsétlen nőalakot és a szerencsétlen alkotói lelket egy ronda fűrésszel megbarmolták.
(Jut eszembe: másik esetről is pletykáltak a szocik, amikor a first lady ízlése nem csengett egybe a létrejövő alkotással. Konkrétan itt, alattam, a Kölcsey ülőgarnitúrájának huzatát kifogásolta – állítólag!!!!!!! – az asszony, akinek a román trikolór színeiben pompázó, piros-sárga-kék huzat nem igazán jött be, ezért kékre cseréltette. De ez sem nyert bizonyságot, csak úgy beszélték, szintén kampányidőszakban. Igazából pedig nekem most fogalmam sincs, milyen színű fotelek vannak itt, alattam. De ha megittam a kávémat, és megszámoltam az összes tornyot, amit innen momentán látok, akkor lerepítem magam az üveglifttel a földszintre és szétnézek.)
Na, jó bő lére eresztettem, de kellemes volt kicsit nosztalgiázni. A lényeg a fontos: mától új szökőkútban gyönyörködhetnek a debreceniek. Akkor is, ha tetszik Valakiknek, de akkor is, ha nem.
Legfeljebb, ha kell, csonkítanak rajta egy kicsit…
Ma adják át ugyanis a megújult Halköz teret. (Ami az én időmben, boldogult úrfi koromban még csak simán Hal köz volt, de ez most mindegy is.) A fontos az az (a fontos a fontos, mondanák a fideszes barátaim), hogy térzenével, csinnadrattával ma este fél hétkor átadják a kiglancolt tér egyik legnagyobb látványosságát: az új szökőkutat is. Sőt nem ám csak hogy átadják, de még a fényjátékát is bekapcsolják. Gyönyörű lesz, már most érzem, meg a pincérem is azt mondta.
Pedig nem tudom, ki tervezte, álmodta meg, de azt kívánom, ne járjon úgy, mint annak idején a Bika előtti főnix-madaras építmény. Tudják melyik, ugye? Amelyikről nemes egyszerűséggel, egy kósás huszárvágással lefűrészelték a sellőt. Mert Valakinek nem teccett.
És mert nem tetszett, forradalmat csináltak – de legalábbis olyat tettek, amit még korábban más nemigen. Az történt, hogy a főtér átépítésekor ennek a kútnak a megtervezésére Pázmándi Antal szobrászművész kapott megbízást. A megrendelő annyit kötött ki, hogy legyen szokatlanul eredeti! „Posztmodern munka készült: allegóriák kollázsa. A tó közepén Debrecen jelképmadara, a főnix. A partján pedig egy fedetlen keblű aranysellő. Ez utóbbit – nem odavalóságra hivatkozva – ismeretlen személy javaslatára (utasítására) eltávolították (kifűrészelték), még az ünnepélyes átadás előtt.”
A keramikus művész három évig dolgozott az új debreceni városközpont szökőkútján. „Egy ilyen munkánál nemcsak gondolkozni kell, nemcsak vázlatokat kell rajzolgatni, hanem komoly, meglehetősen megerőltető fizikai munkát is ki kell fejteni.”
Öt tervvariációt készített el, ugyanis ha elkészült egy tervezet, Kertai megnézte és mindig talált benne valami kifogásolnivalót. De azért végül eljutottak a végleges megoldásig. Kész lett a mű, ám a város vezetői úgy érezték, e nagyszabású munka egyik fontos elemére, a főnixmadár mellett megjelenő sellő alakjára nincs szükség. Míg készült a kút, addig is ki-kivonultak sellőnézőbe a megrendelők, majd úgy döntöttek, hogy oké, felkerülhet a nőalak a kompozícióra.
Néhány nap múlva azonban üzent a polgármester, hogy mégsem kell. És a zsűri megérkezése előtt, amikor a művész nem volt Debrecenben, lefűrészelték a fedetlen keblűt; raklapra tették, és egy szűk lejáraton keresztül levitték a pincébe.
A rossz, baloldali nyelvek persze azt sutyorogták, hogy a polgármester feleségének nem tetszett az alkotás, de ez végül nem nyert bizonyságot. Ami tuti volt viszont, hogy a szerencsétlen nőalakot és a szerencsétlen alkotói lelket egy ronda fűrésszel megbarmolták.
(Jut eszembe: másik esetről is pletykáltak a szocik, amikor a first lady ízlése nem csengett egybe a létrejövő alkotással. Konkrétan itt, alattam, a Kölcsey ülőgarnitúrájának huzatát kifogásolta – állítólag!!!!!!! – az asszony, akinek a román trikolór színeiben pompázó, piros-sárga-kék huzat nem igazán jött be, ezért kékre cseréltette. De ez sem nyert bizonyságot, csak úgy beszélték, szintén kampányidőszakban. Igazából pedig nekem most fogalmam sincs, milyen színű fotelek vannak itt, alattam. De ha megittam a kávémat, és megszámoltam az összes tornyot, amit innen momentán látok, akkor lerepítem magam az üveglifttel a földszintre és szétnézek.)
Na, jó bő lére eresztettem, de kellemes volt kicsit nosztalgiázni. A lényeg a fontos: mától új szökőkútban gyönyörködhetnek a debreceniek. Akkor is, ha tetszik Valakiknek, de akkor is, ha nem.
Legfeljebb, ha kell, csonkítanak rajta egy kicsit…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)