Nívós mutyi

Újabb lakásmutyiról hírelt nemrég a fidesz.hu. Azt írják:
„A most kipattant botrányban egy III. kerületi ingatlant "járattak meg" a tárca, a HM EI Zrt., a Mester Nívó Kft. közreműködésével, mintegy 15 millió forintos kárt okozva az államnak.”

És hát nem tehetek róla, de erről is na vajon ki, hát persze, hogy Kósa Lajos jutott az eszembe. Éppen annyi évvel ezelőtt, ahány templom tornyát e pillanatban látni engedi a húsvéti napsütés, szóval pontosan hét évvel ezelőtt írt ugyanis róla a vagy.hu meg a Népszava. Mármint Lajosról és a Mester Nívóról. Furcsa, de a fidesz által most kifogásolt mutyi is 2004-re nyúlik vissza. Hogy is van ez akkor pontosan? Vajon ez a Mester Nívó ugyanaz a Mester Nívó? Akit érdekel, járjon utána!

Az mostani biznisszel kapcsolatban azt olvasom a fidesz.hu-n, hogy „az ingatlan bérbeadására vonatkozó kérelmet még 2004-ban terjesztette Csák Gábor ezredes Juhász Ferenc miniszter elé. Ezt a 153 négyzetméteres ingatlant ajánlotta a Mester Nívó Kft. eladásra 72 millió forintért. Azonban ez a lakás a cég ajánlattételekor még a HM EI Zrt. tulajdonában volt. A Mester Nívó Kft. egy nappal korábban vásárolta meg az ingatlant, mint ahogy azt a HM-nek tovább értékesítette.(…) 2003 decemberében a HM EI Zrt. a fent említett ingatlant a Fischer-Bau-tól vette meg 56.343.000 forintos vételárért. A HM ekkor már jóváhagyta a vezetői lakás megvásárlását. Miután a Mester Nívó Kft. már felajánlotta a lakást és a garázst 72 millió forintért, csak azután vette meg 65 millió forintos vételáron. A szereplők így mintegy 15 millió forinttal károsították meg az államot.”

Ugyanabban az évben, 2004 májusában szintén felbukkant az inkriminált kft-nek a neve, méghozzá Kósa Lajos privát ingatlanüzlete, illetve az akkor még csak megálmodott piactömbi beruházás kapcsán. A 2004. május 7-én megjelent cikkében a Népszava újságírója arról fejtette ki a véleményét, hogy a május 6-ai közgyűlést megelőző napokban nyilvánosságra került: a favorizált céget alapító vállalkozások egyike – a Mester Nívó Kft. – korábban jó pénzért megvásárolta Kósa Lajos ingatlanát. Ráadásul a Dexiumot (a piactömb építésével megbízott céget) alapító két társaság 100 milliós jelzálogot jegyzett be a korábban Kósa birtokában lévő ingatlanra. Bár a polgármester leszögezte: semmi köze az említett vállalkozásokhoz, a Népszava kötötte az ebet a karóhoz, és megemlítette: a Mester Nívó által kialakított egyik budapesti társasházban lakástulajdona van a Dexium Kft. ügyeit képviselő jogásznak, a Mester Nívó vezetőjének és Kósa Lajos feleségének is.

Lett is ebből galiba, mivel a Népszavát Lajos beperelte, a bíróság pedig helyreigazíttatta, többrendbelileg. A Magyar Narancsot is érdekelte a téma, ők többek között a közgyűlési jegyzőkönyv alapján ezt írták:

„A vita során Szabó Miklós (MSZP) azt tudakolta, nem állt-e kapcsolatban a polgármester vagy valamely közvetlen családtagja a Dexium egyik korábbi tulajdonosával, a Mester-Nívó Építőipari Szolgáltató Kft.-vel. A polgármester ellentmondásos választ adott: először tagadta, majd azt mondta - idézet a közgyűlési jegyzőkönyvből, amely nem szó szerinti, tehát harmadik személyben fogalmaz -, "a Mester-Nívó (...) Debrecenben ingatlanforgalmazással foglalkozó társaság, amely a jogszabályi előírásoknak megfelelően vásárolta meg és értékesítette tovább a tulajdonában álló ingatlant", továbbá amikor a Dexium a várost megkereste, a Mester-Nívó már nem volt benne.
Az ellenzéki képviselő kérdésének háttere: a Mester-Nívó Kft. 2003 novemberében megvásárolta, majd továbbadta egy másik cégnek azt a debreceni, Dóczy utcai ingatlant, melyben Kósa Lajosnak kisebb ingatlanhányada volt. A cég részt vett a Dexium alapításában, de tagsági viszonyát 2004. április 26-án - tehát két nappal a városnak tett ajánlat előtt - megszüntette. Az ügyet a debreceni hírportál, a vagy.hu, majd a Népszava hozta nyilvánosságra. Az utóbbit a polgármester beperelte, a bíróság pedig megállapította, hogy nincs ok-okozati összefüggés aközött, hogy a Mester-Nívó megvette Kósa tulajdonát és az általa alapított projektcég később szerződést kötött Debrecen városával. A téves állításért a napilapot több rendbeli helyreigazításra kötelezték.”

Na szóval. A bíróság mondta ki, tehát úgy van: nem volt ok-okozati összefüggés a Dóczy utcai házikó (a Kósa-család korábbi lakhelye) eladása, illetve az önkormányzati – piactömbi – építkezésre kötött szerződés körülményei között. Higgyük hát el! Az pedig mindenesetre laikusként is biztosnak tűnik: ha én eladom a házam valakinek, aki egyébként megkárosítja az államot sokmillió forinttal, azzal én nem követtem el bűnt. De attól még kínos az ügy.

Pláne, ha a saját párttársak jönnek elő hét év után a témával, attól a szent céltól vezérelve, hogy fény derüljön a szocialisták sokat emlegetett ingatlanmutyijaira. Hát derüljön fény, de ne csak a szocik, hanem mind az összes többi politikus bizniszére, amiben állami vagy önkormányzati (köz)pénzek forognak kézen – és kockán.

Pósán, a bagoly

Minden azzal kezdődött, hogy Pósán László ma hülyeségeket beszélt. És ezt nemcsak én mondom, sőt még csak nem is csupán a szocialisták, hanem az értelmesebb fideszesek is. A tanár úr szépen beleluffantott a nullás lisztbe, pedig az – akárcsak a cukor – egyre drágább manapság. Pósán történész doktor ugyanis azt találta mondani:

„A mai Magyarországon nincs olyan munkahely, ahol több mint 1 hónapi "nem dolgozás" után fizetés járna.”

Önmagában véve persze nem ezzel van a baj, hiszen ez végül is igaz, hanem azzal, hogy az MSZP bejelentett, öthetes kivonulását a Parlamentből, feltételezhetően önkívületi állapotban, kissé túlreagálta. Levelet írt, lájf!

Tisztelt Oláh Lajos Képviselő Úr!

Az MSZP kinyilvánította, hogy nem vesz részt az Új Magyar Alkotmány megalkotásában.
Deklarálta, hogy képviselői - így Ön is, mint Hajdú-Bihar megyei területi listáról mandátumot szerzett szocialista képviselő - 5 hétig távol marad a Magyar Országgyűléstől.
Több mint 1 hónapig nem fogja ellátni azt a munkáját, amellyel választói jóhiszeműen megbízták.
Kérdés, hogy ezek után Ön és párttársai felveszik-e képviselői tiszteletdíjukat és költségtérítésüket.
A mai Magyarországon nincs olyan munkahely, ahol több mint 1 hónapi „nem dolgozás” után fizetés járna.
5 heti távollét a munkahelytől, csak szabadság, táppénz, vagy fizetés nélküli szabadság igénybevételével lehetséges.
Miért lennének Önök különbek bármely magyar embernél?
Miért gondolják úgy, hogy 5 heti semmit tevést honorálni kellene?

Régi és örök érvényű magyar igazság: „Aki nem dolgozik, ne is egyék.”

Dr. Pósán László országgyűlési képviselő

Írta ezt egyébként pont akkor, amikor az Országgyűlés kedden reggel erősen megfogyatkozva kezdte meg alkotmányozós munkáját (például Kósa Lajos se futott be pontosan, pedig kerestük a bőrjakóját ezerrel).

Na de vissza a pósáni kinyilatkoztatáshoz! Az tehát alapvetően igaz, hogy ha a munkahelyemre egy hónapig nem megyek be, mert én inkább templomtornyokat akarok számolgatni, itt fent, a csupazöld környezetemben, akkor azért kirúgnak. És persze fizetést se adnak, mert mire adnának, ha egyszer nem dolgoztam meg érte. S alapvetően az is igaznak tűnhet, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék (ez tényleg egy régi, ismert mondás), de azért kíváncsi lennék, Pósán történész doktor úr közben gondolt-e arra a munka nélkül lézengő, segélyeken meg az állam csecsén éldegélő, egyébként totálisan munkaképes és egészséges rétegre, amelyik évek óta nem dolgozik, mégis eszik. Szerintem lehet, hogy kivételesen nem gondolt rájuk…

Azt megint csak joggal feszegeti a képviselő-történész doktor úr, hogy ugyan mitől lennének különbek a szocialisták bármelyik magyar embernél, hiszen semmitől nem lehetnek különbek náluk. Ahogyan nem lehetnek azok a fideszes és a KDNP-s képviselők sem! Mert miért lennének?
Kíváncsi volnék, Pósán doktor a mai dörgő hangú levelének megfogalmazásakor, miközben a ceruzája végét rágta, vajon gondolt-e a saját párt- és frakciótársaira? Mondjuk például azokra, akik 2006. október 9-e után (amikor Navracsics Tibor és Semjén Zsolt bejelentette, hogy a két frakció minden alkalommal kivonul az ülésteremből, ha Gyurcsány Ferenc napirend előtt felszólal az Országgyűlésben, s olyankor csak a frakcióvezetők képviselték a két képviselőcsoportot), szóval azokra, akik kivonultak az ülésteremből.

Gondolt-e esetleg saját magára, aki szintén elhagyta a termet, ha Gyurcsány szólásra jelentkezett? Vajon eszébe jutott-e Pósán képviselő úrnak az a röhejesre sikeredett exodusuk, amikor az őszödi beszéd egy éves évfordulójára a saját maguk által kezdeményezett vitanapról vonultak ki?

Méghozzá azzal a felkiáltással, hogy nem Gyurcsány Ferenccel akarják megbeszélni azt a politikai problémát, amit ő maga okozott. Merthogy Fletó nemkívánatos személy lett, és ők nem kíváncsiak rá. Világos, ugye?

Vajon arról mik a tapasztalatai Pósán honatyának, hogy ha az egyszeri beosztott, aki ki nem állhatja a főnökét, és kimegy az irodából, ha az belép, milyen következményekre számíthat akár már másnap reggel? Nem hallott még arról, hogy ha a kétkezi munkásnak nem teccik a főnök pofája, attól még végig kell hallgatnia az eligazítását? Hogy ha az igazgató puszta látványától is leizzad a tanerő, akkor is ott kell ülni a dögunalmas értekezleten? Nem tud arról a tisztelt képviselő úr, hogy ha valaki engedetlenkedik a munkahelyén, akkor azt rendszerint azonnal és kérdezés nélkül kirúgják? De legalábbis két figyelmeztetés után biztos!

Na persze nem úgy a magyar parlamentben! Mert ott következmények nélkül megengedhették a fideszes-keresztény képviselők ezt a luxust maguknak éppúgy, ahogy most megengedhetik (ezek szerint) a szocialisták is. S akik persze, mondják, terepre mennek meg minden, próbálnak valami langyos magyarázatot adni, hogy mit is fognak csinálni az elkövetkező öt hétben, ahelyett, hogy azt csinálnák, amire felhatalmaztuk őket.

Ebben Pósánnak igaza van. De – hogy én is egy régi és örök érvényű magyar igazsággal hozakodjak elő –: nehogy már a bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű!

Csak a szakértelem számít?

Nem elég, hogy stadiont akar tervezni, de nemrég a Péterfia utcára is jóváhagyatott egy újabb plázát. Egy újabb szürke borzalmat. Kováts Ákos nem álmodozik – cselekszik. És idegeket borzol.

Kováts Ákost négy éve nevezték ki főépítésznek Debrecenben. A beiktatásakor vele készített öröminterjút olvasva azt gondoltam: valaki itt agymosáson esett át, és nem ám én. Valami oknál fogva a Kováts-ikrek ifjabbikának a mindennapi ténykedése totál ellentmond a saját elképzeléseinek. Persze lehet, hogy tévedek, és ő a pár perccel idősebb…

Kováts Ákos 2007-ben tehát imigyen szóla:

„…mindenképpen kordában kell tartani, komolyan kell ellenőrizni az építési terveket, a beruházók túlzott igényeit és a fejlesztési irányokat is az elvárásoknak megfelelően kell értelmezni. (…) A városrendezési tervben rögzített szabályozások ugyan próbálnak gátat szabni az ésszerűtlen és indokolatlan építkezéseknek, ám a különböző beruházókra ezek a paragrafusok nem voltak, és egyelőre most sincsenek hatással. Az elmúlt években ugyanis sorra épültek az olyan házak, melyek túlméretezettek, nem illenek a városképbe… (…)
Fontos az is, hogy a tervek megvitatásakor mérlegeljük: az építmény beleillik-e a városképbe. Ellenkező esetben a tervezők olykor öncélú, magamutogatásra törekvő fantáziáját is le kell lassítanunk…”

„Ebben a szakmában a közgondolkodással ellentétben nem lehet álmodozni, nem lehet azt mondani: ilyen meg olyan épületet álmodtam meg. Ez mérnöki munka, amiben csakis a szakértelem és a tehetség számít. (…) Egységesíteni kívánom a különböző lakóterületek beépítési módját és jellegét. Tehát nem szeretném, ha a magas és az alacsony házak egy helyen keverednének, hiszen ellenkező esetben a városkép csupán összevisszaságot és rendszertelenséget mutatna.”

Ehhez képest az ő beiktatása (szocialista-balos-libsi megnyilvánulások szerint ámokfutása) óta épült a Fórum Debrecen, a félbe hagyott Latinovits-erőmű, most majd jön a Péterfia-pláza, miközben pedig előtte kapott engedélyt az ikertestvére elképzelése a Modemre, Lyciumra, Kölcseyre. Amelyekre sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy illenek a Nagytemplom két csodálatos tornya meg a Déri Múzeum által fémjelzett környezetbe. Vajon akkor, az akkori főépítész és tervtanács nem mérlegelte azt a fontos szempontot, hogy az épület beleillik-e a városképbe? Vajon ezek az épületek nem a tervezők öncélú, magamutogatásra törekvő fantáziájának a szüleményei voltak?

A Péterfia-plázával kapcsolatban azt írja a megyei lap, hogy „az előző években Kossuth-díjas építészek munkáit dobta vissza a debreceni építészeti tervtanács, mert nem tudtak megfelelni annak a sajátos követelménynek, hogy a debreceni Péterfia és Hunyadi utca sarkára elképzelt építmény a Péterfia felől ne haladja meg a 4,5 méter magasságot, de a Hunyadi utca felől érje el a 20 métert”.
Érje el a 20 métert?! És ezt így hogy? Ez vajon nem azt eredményezi, hogy a magas és az alacsony házak egy helyen keverednek majd, amitől Kováts Ákos annyira tartott még 2007-ben? Nekem innen, fentről, a terasz csupazöld környezetéből úgy tűnik, hogy a Rákóczi utca felé eső részen, arra, bent, mintha még egész alacsony házak lennének, rendes, normális debreceni polgári kül- és belmagassággal. Hogy fér meg akkor ez a 20 méteres Péterfia-plázával meg a Fórummal? Meg a Latinovitscsal?

A KESO Kft. egyébként 2009 tavaszán vette meg a Rákóczi utcára is átnyúló ingatlan Péterfia felőli, csaknem 4 ezer négyzetméterét. Az új tulajdonosok az álmaik megvalósításához több tervezőt kerestek meg, de mit ad isten, közülük csak Kováts András fogadta el a kihívást. Hát naná, hogy ő elfogadta! Jó hátszele, főépítészi támogatása van, még ha az ikertesója úgy is gondolja, az ő szakmájukban „nem lehet álmodozni, nem lehet azt mondani: ilyen meg olyan épületet álmodtam meg”. András viszont mer nagyot álmodni, és Ákos ebben szemmel láthatóan nem akadályozza meg. A jelenlegi városkép önmagáért beszél.

A városnak, szeretettel

Újfent felajánlotta szolgálatait a városnak Sutka Sándor ex-főrendőr, a sokáig nem létező, ám mégis államtitokká minősített Sutka-levél „névadója”. Illetve nem a saját szolgálatait kínálgatta, hanem az általa elnökölt biztonságtechnikai cégét, amely konkrétan három segélyhívó oszlopot rak ki a Kósa térre, valahová a Nagytemplom elé.

Miután szerencsére a firkász cimbim is megtudta azt, amit a haon saját információként tálalt a mai, vérfagyasztó hidegben, így a kávékortyolgatás, illetve a már említett templom két tornyának számolgatása közben én is elolvashattam a Sutka Sándor-Papp László által fémjelzett meghívó szövegét.
„A városnak való felajánlásként – társadalmi bűnmegelőzési feladatokban való részvételének bővítése jegyében – három segélyhívó oszlopot szerel fel Debrecen központjában a Pannon Guard Biztonsági Szolgáltató Zrt. A cég az oszlopokat térítésmentesen telepíti és működteti. Az első oszlop telepítése alkalmából sajtótájékoztatót tart dr. Papp László alpolgármester és dr. Sutka Sándor, a Pannon Guard Zrt. elnöke 2011. február 23-án – szerdán – 13 órakor. A helyszín: a Kossuth téri harangos köztéri óra melletti terület.”

A városnak való felajánlásként… De szép! A városnak, ami annak idején jó magasra emelte, majd szépen letaszította a rendőr dandártábornokot, amiért az megírta (állítólagos) levelét. Talán emlékszünk: az írásban a vagyonkezelő holding – azaz a Debreceni Vagyonkezelő Rt. (ma már zrt.) – gazdálkodásának visszásságaira hívta fel a megyei főügyész-helyettes figyelmét Sutka, Hajdú-Bihar megye volt rendőr-főkapitánya. A Basahalom évekkel a történtek után ezt írta az ügyről: „A Népszava hozta nyilvánosságra 2004 májusában, hogy Sutka Sándor akkori Hajdú-Bihar megyei rendőr-főkapitány még 2003 őszén levélben fordult az ügyészséghez, amiben kérte Kósa Lajos országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, mivel Debrecen város vagyonkezelő holdingjának ügyeiben számos bűncselekmény gyanúja fogalmazódott meg.”

Sutka tehát Kósa Lajos mentelmi jogának felfüggesztését kérte (állítólag!!!! tegyük hozzá, mielőtt ránk dőlne a Nagytemplom gyönyörű két tornya) – ilyen idők is voltak! Igaz, nem túl dicsőséges korszaka volt az a debreceni politikatörténetnek, de talán az azt megörökítő, képzeletbeli könyvben egy szamárfülnél azért többet jelentett. A levelet előbb hamisítványnak titulálták, majd kiderült, hogy nem az, aztán államilag titkosíttatták, de az se tűnt túl jó húzásnak: Péterfalvi Attila korábbi adatvédelmi biztos szerint ugyanis kifogásolható volt a dokumentum államtitokká minősítésének jogszerűsége. Ment a nyilatkozatháborúsdi, az ellenzék jókat röhögött például azon, hogy ami nem létezik, az hogy válhat államtitokká, és hasonló jópofaságokon.

De ez ma már a múlté. Kósa Lajos még mindig országgyűlési képviselő és polgármesterebb, mint valaha, Sutka pedig ugyan nem főrendőr már, de a renitens debreceni autósok réme: a kerékbilincs-osztogató vagyonvédelmi cég elnöke. Aki egyébként legutóbb akkor tartott említésre méltó sajtótájékoztatót (2009 júliusában), amikor közölte: Hajdú-Bihar legnagyobb biztonsági szolgáltató cégének a fegyveres járőrei is vigyázzák a közterületek biztonságát Debrecenben. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a cég nemcsak szervezetileg, de „szakmafilozófiailag” is átalakult, s ennek jegyében úgy tervezték, kiszélesítik a bűnmegelőzést. – A Sutka-fiúk ahol lehet, maguk intézkednek a közbiztonság érdekében, ahol pedig nem, ott rendőrt hívnak! – mondták. Ja, és Sutka akkor azt is hozzátette (legalábbis a nol tudósítása szerint), hogy „biztonsági embereik valamennyi debreceni autóbuszon ott vannak. Elsődleges feladatuk az volt, hogy előzzék meg a vadonatúj járművek megrongálását, de ennél sokkal többet sikerült elérniük: eltűntek a debreceni tömegközlekedési eszközökről a zsebtolvajok, a garázdák, a kötekedő emberek.”

Azóta pedig már az utasok is, amint arról nemrégiben éppen pont Papp László, felelős alpolgi tartott sajtótájékoztatót a lapátra tett holding-vezér és az egymilliárdos veszteség kapcsán (s amit Holdrabló némi malíciával írt meg itt ).

De ez már egy másik történet… Most ugorgyunk vissza Papp László e heti megnyilvánulásához, a Sutkával közösen megszervezett, s a harangos köztéri óra melletti területre beharangozott, segélyhívóoszlop-kihelyező sajtóbohóckodáshoz. Holnap lesz az első „kapavágás”, amikor is doktor Sutka és doktor Papp mosolyogva átadja a plebsznek az ingyenesen telepített és működtetett oszlopot. A bűnmegelőzés kiszélesítése érdekében. A városnak felajánlva. Köszönjük! Kérünk engedélyt örülni.

A nap szamárfüle

Győri Gyula ma elköszönt. Én ugyan nem voltam ott a közgyűlésen, de ha hinni lehet az önkormányzati tévés hírportál tudósításának (és miért ne lehetne, hiszen ha a közgyűlés valamelyik fideszes tagjának megszólalásáról számol be, tuti a hitelesség!), akkor bizony Gyula meghatódott azon, hogy 13 év képviselői életformát maga mögött hagyva karrierje új röppályára áll. A valamikori szakmunkástanulót a kitartása, szívóssága, na meg a Fidesz iránti megkérdőjelezhetetlen elkötelezettsége magas pozícióba juttatta: légügyi elnökhelyettes lett a közlekedési hatóságnál.

Arról, hogy le kell-e emiatt mondania az önkormányzati képviselőségéről, sokáig nem tudott egyértelműen nyilatkozni. Az viszont hamar kiderült, hogy az új munkakör olyan sok budapesti elfoglaltságot ad majd a lenctelepiek eddigi mentorának, hogy nem tudná a tulajdonosi bizottsági elnökséget teljes erőbedobással ellátni – ezért arról már hamarabb lemondott.

Végül aztán úgy döntött, az egész Lenctelepet és környékét, illetve annak képviseletét, menedzselését leadja – legfőképpen azért, mert összeférhetetlen. És ma elköszönt, még ha némi képzavarba bonyolódva is, de meghatódva mondott köszönetet, és mondott le. Így fogalmazott: reméli, nem csak szamárfül lesz munkája egy, a város történetéről írandó elképzelt könyvben.
Amin aztán jól összeszólalkozott, vagy legalábbis nézetkülönbözött a Debreciner Hírek néhány olvasója a fészbukon. Debreciner ugyanis, a tőle már megszokhatott , flegma stílusban közölte: ez volt a nap dumája. Mire néhány jobb érzésű, finomabb lelkületű, esetleg lenctelepi olvasó érzékenyen reagálva azt mondta: ez nem bulvárhír, nem bulvárújság, miért ez a „gáz” megjegyzés, hogy a „nap dumája”. Szó szót, hozzászólás beszólást követett, mire végül oda lyukadtak ki, hogy akkor Győri Gyula mai búcsúbeszéde legyen a „nap szamárfüle”.

Amúgy Gyula tényleg elég képzavarosan beszélt. Mert mi az, hogy a város történetéről írandó, képzeletbeli könyvben egy szamárfül lesz a munkája? Először is a város történetét folyamatosan írja a debrecen.hu – a história megörökítése tehát nem képzeletbeli, csak egy szolgálatkész nyomdát kell találni, ha eljött az idő –, de ebben az egyes képviselőkről említést sem tesznek. Másrészt egyébként, ha tennének, akkor is nyilván a rekordereket emelnék ki, amilyen például Szabó Gyula, az Epreskert kezdetektől aktív, kizökkenthetetlen, leválthatatlan és pótolhatatlan képviselője (természetesen fideszes politikus). De ilyenről szó sincs, a történetíró csak a polgármestereket, tanácselnököket említi, Győri Gyulának esélye sincs bekerülni a Debreceni Históriába. Szamárfülként se.

Esetleg ha a légügy terén tenne valami olyat, ami egyedülálló, történelmi jelentőségű, például életet lehelne a német charterjáratokba, vagy eladná a törököknek a repteret – ám erre momentán nem sok esély van –, a lábjegyzetbe még bekerülhetne. De mondom, erre nem sok remény mutatkozik, még akkor sem, ha ő lett a honi légügyek legfőbb vezérürüje, és akkor sem, ha ő a vagyonkezelő holding felügyelő bizottságának az elnöke is. Ez utóbbi pozíciója egyébként azért fontos, mert a „reptérfejlesztés” címszó alatt a dvrt.hu-n (a város vagyonával gazdálkodó cégcsoport honlapján) csak egy jó nagy fehérség található, márpedig a felügyelő bizottság elnökeként és légügyi elnökhelyettesként joggal elvárható volna, hogy ezt a fehér lapot betöltse mondanivalóval. Célokkal, programokkal, fejlesztésekkel, tervekkel. Teendőkkel. Igenis elvárjuk tőle, hogy a debreceni repteret felvirágoztassa, felfejlessze. Ha már ott van. És ha már a bokros pesti teendői ellenére a felügyelő bizottsági elnökségéről, valamint az azzal járó 170 ezer forintos tiszteletdíjról nem mondott le.

Győri Gyulát a közgyűlésben ma elbúcsúztatták, munkáját tapssal köszönték meg.
A német fürdőturisták és a lengyel barátaink nevében mondom: várjuk a folytatást, a kérdésekre a választ, ahogy orosz barátaink írták a felejthető szovjet-magyar levelezések végén: zsdu átvéta – ahogy a madár a nyarat.

A nómen az ómen: a név kötelez?

Kósa Lajos ezúttal nem mondott hülyeséget! És ezt most nem a szocialisták mondják, hanem én. Azt jelentette ki ugyanis minap, a leszúrt ritberger kapcsán, hogy ami a DTV-t illeti, ők nem szólnak bele semmibe.
Értsd jól: mossák kezeiket, Széles Tompi a főnök, oszt jónapot! Ő a csatorna felelős vezetője, mint ilyen pedig ő hivatott dönteni a műsorszerkesztési kérdésekben.

A polgármester azt is sietett leszögezni, hogy a városi tv az önkormányzat közvetett tulajdonában van, ezért Széles Tamással sem ő, sem az önkormányzat nincs jogviszonyban. „A város vezetői sem eddig, sem a jövőben nem avatkoznak bele műsorszerkesztési kérdésekbe.” Most már elhiszem, sőt azt gondolom: nemcsak a szerkesztésbe, de egyes anyagok megjelenésébe sem ugat bele senki, mehet minden, ahogy Széles Té jóváhagyja.

Ezt a meglátásomat pedig arra alapozom itt fent, a Teraszon, hogy látom: a Debrecen Televízió vagy gyógyíthatatlan memóriagondokkal köszködik (vagyis képtelen megjegyezni valamit), vagy totálisan szarik bele a dolgokba, például abba, hogy valakit hogy hívnak. A polgármestert a Népszabadsággal szemben megvédelmező Mancsiczky László ugyanis náluk rendszeresen Mancsinszkyként szerepel. Aki egyébként a vagyonkezelő holding felügyelő bizottságának oszlopos tagja. Vagyis az nem ő, hanem a Mancsiczky. Világos, nem? Mint az Evangélikus Egyházközség ide látszó templomtornya…

Szóval azt írja az önkormányzat egyedül lábon maradt internetes zsebhírportálja: „A Népszabadság 2010. október elsején megjelent számában arról írt, hogy Debrecen polgármestere 1999-ben Németországba utazott azért, hogy megakadályozzon egy Ebesre megálmodott beruházást. A lap állítása szerint a politikus le akarta beszélni a német INAP nevű cég vezetőségét arról, hogy korábbi szándékaik szerint a hajdú-bihari településen hozzanak létre egy csapággyártásra specializálódott üzemet – tájékoztatta az előzményekről a Dehir.hu-t Mancsinszky László, a perben Kósa Lajost képviselő ügyvéd.” Ugyanez az ügyvéd az én firkász cimbimet néhány évvel ezelőtt még javában letorkollta (jogosan), amiért rosszul írta le a nevét az újságban, amivel azt sikerült elérnie, hogy a cimbim egy életre megjegyezte a helyes verziót. Úgy látszik azonban, ugyanez az ügyvéd a városi médija híranyagaiba már annyira nem szól bele, hogy ezt is elnézi nekik, pedig ők rendszeresen eltévesztik azt a fránya cz-t, horribile dictu: eleve rosszul tudják!

Az, hogy az ügyvéd úr a holding felügyelő bizottságának tagja és a polgármester úr jogi képviselője, nyilván teljesen rendben van. Nem összeférhetetlen meg ilyesmi, mert miért is lenne az. Magánemberként nyilván ott képvisel, ahova hívják, mint az úttörő, segít, ahol tud. Gondolom, tiszteletdíjért, persze, majd hülye lenne… Ha magánemberként a polgármester urat képviseli egy sajtóperben, biztos teljesen rendjén van, mert miért is ne lenne rendjén. Ha a polgármester úr meg akar küzdeni a Népszabival, és ehhez a város vagyonáért felelős holding felügyelő bizottságának egyik tagját kéri fel, mert ő a legjobb ügyvéd a városban, akkor itt minden a lehető legnagyobb rendben van.

Nincs semmi bökkenő, legfeljebb az, hogy a détévé képtelen megtanulni ennek a jóembernek a nevét. Nem baj! Nekik nyilván Csajkovszkij is Csajkowszky, Viszockij is Viszoczky, Mancsiczky is Mancsinszky. Esetleg Mancsinszkij. Csak nehogy egyszer Kósa nevét tekerjék ki véletlenül valami egészen furcsára, például Kóserre vagy Kooschára.

Hisz azt valószínűleg már nem hagyná szó nélkül a szerkesztésbe egyébként híresen bele nem szóló városvezető sem.

Földönfutók útja

Most, hogy már mindenki kizsidózta, kibuzizta magát, le-veszettkutyázta, pedofilozta, Kósa-gyűlölőzte, szoci-bérencezte, Fidesz-szócsőzte, alkeszozta, férgezte, cocilista-ivadékozta és vadbaromozta a másikat, szóval ma, amikor egy halálos kimenetelű és egy súlyos sérüléssel járó baleset történt a 471-esen, tehát ma végre megkérdezhetnénk esetleg Tasó Lászlótól: mikor csinál már valamit a halálúttal?

Persze csak ha a helyben működő, közpénzből seggnyaló, magánpénzen mocskolódó, illetve névtelenül kritizáló „médiatársadalom” – beleértve az adóforintokból fenntartott tévériportereket (a Kósa-seggencseket), valamint a magánkézből honorált, gyalázkodó hozzászólásokat simán nem törlő sajtómunkásokat, és természetesen az ingyenbérmentve, szívszerelemből, na meg egyéni hülyeségből írogató bloggereket – el tudja vonni tekintetét pár percre a monitorról, hogy kitekintsen a Sámson felé vezető, szörnyűséges útra is. Merthogy nagyon kéne azzal már csinálni valamit, és nemcsak azért, mert ma egy 23 éves lány halt meg ott, hanem azért, mert ő már a sokadik holttest, akit a 471-esen szétroncsolódott autóból a tűzoltók emeltek ki.

Szóval, ha majd Tasó László, a 4-es választókerület országgyűlési képviselője nem amiatti sértődöttségének ad hangot a Ligetaljai Hírmondóban, hogy a megyei lap valami dehonesztálót írt róla, hanem arról beszél, hogy hogyan próbálta már előre vinni az útfejlesztés ügyét, csak még ez meg az miatt nem sikerült jottányit sem lépni, akkor máris közelebb leszünk a megoldáshoz. Az út korszerűsítését ugyanis már 1995-ben szerették volna elindítani, engedélyek is készültek, összeálltak az érintettek, támogatták egymást és a projektet, csak hát valamiért 2006-ban mégis lekerült napirendről az ügy. És tartottak már itt demonstrációt is, nem sok eredménnyel ugyan.

A polgármester-honatya a 2006-2010-re vonatkozó ciklustervében ezt írta:

A 471-es főút megerősítése és az elkerülő szakasz megépítése sem odázható el a fent megjelölt időszakon túlra. A hozzá kapcsolódó beruházások kivitelezése eddig is körülményes volt, még akkor is, ha mi voltunk a költségviselők. Lényegi változásnak kell bekövetkezni az út kezelőjének magatartásában, melyre reményeink vannak.

A közlekedési helyzetet alapvetően meg fogja változtatni az állam kivonulási szándéka és privatizációs elképzelései, melyek érintik a vasúti és a közúti közlekedést egyaránt.

Hogy ez konkrétan mit jelent, nem lövöm be, de nem baj, mert annyit értek belőle, hogy nem odázható el az építkezés, és ez nagyon jól hangzik. Kár, hogy évekkel ezelőtt írta, ígérte, vizionálta…

Legutóbb pedig egy igen magasröptűt nyilatkozott bele a Dehirbe, amely hírportál a belvíz által elöntött kerékpárút kapcsán szólaltatta meg a bájgú, akarom mondani fiatalembert. Így vezették fel a témát: A térség országgyűlési képviselőjét is többen megkeresték a problémával. Tasó László szerint a kialakult helyzet nagyon balesetveszélyes. (Ha ő mondja!)

- Lassan harmadik hete kapok rendszeresen telefonhívásokat, és emailben is jelzik azt, hogy nem tudnak ezen a szakaszon közlekedni. Ki kell menniük a legveszélyesebb, másodrendű főútra, a 471-esre, hogy egyáltalán el tudjanak menni az egyik helyről a másikra – nyilatkozta Tasó László, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselője.”

És ennyi. Ezt nyilatkozta! Megtudtuk, hogy három hete zaklatják (na jó, ezt nem ő mondta, hanem én, de ez most mindegy is), ám se bű, se bá arról, hogy mit tett az elmúlt pár hónapnyi – önkívületben indult, majd némi kijózanodás után kisebb fejfájásokat megélő – kétharmados időszakban az út felújításáért, mint ahogy arról sincs egy szó sem, hogy legalább elképzelés szinten hol tart az ügy.

Ja értem én, hogy ez uniós projekt, így aztán semmi sem egyszerű, minden olyan rohadt bonyolult, de akkor is, na! Mégiscsak ő képviseli Sámson, Hadház, Nyíradony meg a többi, a 4-es választókerülethez tartozó település földönfutóinak: bicikliseinek, autósainak, szekérhajtóinak, motorosainak az érdekeit az Országházban. Csináljon végre valamit! Legyen biztonságosabb, szélesebb, beláthatóbb, jobb út a megye ezen részén. A ma meghalt fiatal lány balesetéért nyilván nem tehető felelőssé ő, s a többiekért sem, de ha van lelke, lelkiismerete, pörgősebbre veszi a figurát. Akár uniós prodzsektről van szó, akár nem.

Muszáj! Elegük van már az embereknek a halálútból, és a be nem tartott, szajkózott ígéretekből is.