Dombrovszky Ádám levelet írt. Na nem nekem, hanem a firkász cimbimnek, aki viszont volt olyan kedves és továbbküldte ide, a teraszra mint a helyi kötődésű államtitkárokhoz különösképpen vonzódó személynek. Az írás eléggé zavaros, de azért megértettem: az ország összes sajtósának megcímezték azért, hogy bármikor, ha kell, tudják, kit kell keresni, aki majd nyilatkozik. Mert illetékes, vagy csak mert idevalósi. De legalábbis helyi kötődése van.
Ezt írta a Debrecen újság első főszerkesztője (most minisztériumi osztályvezető):
„Kedves Szerkesztők, Újságírók,
a helyi, vidéki sajtóval kormányzati kapcsolatot tartva gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy az újságírók az után érdeklődnek: ez és az az államtitkár, nagykövet, más tisztségviselő valóban az ő megyéjükből, településekről indult, kötődik-e valamilyen szinten a térségükhöz.
Interjú-készítési gyakorlatuknhoz szeretnénk részben igazodni, illetve magunk is úgy gondoljuk, hogy a kormányzás minél jobb kommunikálásában nagy segítségünkre lehet, ha a vidéki sajtót helyből indult politikusaik tájékoztatják.
Igazi alkalom lehet erre, hogy az év végén, év elején például az ünnepi számokat nagyobb beszélgetésekkel, riportokkal szokták érdekesebbé tenni, s most ehhez keresnek éppen alanyokat.
Csatolva küldjük tehát Önöknek a kormánytagok (benne az államtitkárok) helyi kötődéseinek listáját. Ha az adatsorhoz Önök további adalékokkal szolgálnak, illetve e tárgykörben jelentetnek meg cikkeket, adnak közre műsorokat, megköszönjük, ha azt valamilyen formában (interneten ideális) eljuttatják hozzánk.
Üdvözlettel:
Dombrovszky Ádám
osztályvezető
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárság”
Miután átnéztem a listát, elcsodálkoztam: a nyolc hajdú-bihari kötődésűből ugyanis mindössze kettő az, aki Debrecenben született, egy pedig hajdúszoboszlói. A maradék öt mindössze itt járt egyetemre vagy Debrecenben érettségizett, ám a minisztériumban hajdú-bihari kötődésűként tartják nyilván. Nyilván...
A bociszemű Halász János államtitkár például „Cibakházán született, 1981-ben a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát. Debrecennek alpolgármestere volt, 1998 óta a város 2. választókerületének megválasztott parlamenti képviselője”. Az SZDSZ-es múlt kimaradt, de ezen igazából nem is csodálkozom. Én se dicsekednék vele.
Az angolul, mint magyarul jobban beszélő Dr. Kovács Zoltán államtitkár „Abaújszántón született, tanított a Miskolci Egyetemen, 1993-ban a debreceni egyetemen történelem-földrajz szakon szerez diplomát, 2006-ig itt egyetemi adjunktus, majd 2010-ig városi önkormányzati képviselő.” És a fogadások büféasztalainál két lazacos szendvics között szeret arról beszélni főszerkesztő-helyetteseknek, hogy melyik újságíró stílusa nem tetszik neki, de nagyon.
Dr. Cséfalvay Zoltán államtitkár „Máriakálnokon (Szigetköz) született, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát.” Majd következett Balog Zoltán államtitkár, aki „Ózdon született, a Diósgyőri Gépgyárban is dolgozott, Maglódon volt református lelkész (1983-89), 1976-ban a debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, és később teológiai tanulmányait is Debrecenben kezdte.” Jó tudni, na, bár hogy milyen ügyben hívhatná fel a firkász haverom, az nem világos. Mindegy, van itt még rejtett tartalék Szászfalvi László államtitkár személyében. Ő „Makón született, 1979-ben a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett. 1986-tól Csurgón él. Segédlelkész, majd később polgármester, 1998 óta itt, Somogy megye 5. választókerületében országgyűlési képviselő.”
De kereshetik a vidéki újságírók Tállai András államtitkárt is, ő legalább Debrecenben született. Igaz, „Mezőkövesden él, 2002 óta a város polgármestere. 1998 óta a Borsod-Abaúj-Zemplén megye 13. választókerületének egyéni parlamenti képviselője”, tehát sokat nemigen tud a hajdúsági lelkek problémáiról. De nem baj.
Végül pedig két emberről négy sor jön: „Fodor Lajos államtitkár Debrecenben született”, illetve „Dr. Halasi Tibor államtitkár Hajdúszoboszlón született”. Életrajznak kicsit szűkös, kicsit semmi, de a mienk.
Erről írt tehát levelet az újságíró-főszerkesztő-osztályvezető úr. Sajnos se a minisztériumi, se a megyénkénti bontásban nem találtam információt arról az illetőről, akiről egy kedves törzsolvasóm tett említést egy korábbi bejegyzésemben. Ő ugyanis egy Nyitrai Imre nevű embert említett, de államtitkári szinten csak Zsolt van. „Dr. Nyitrai Zsolt államtitkár Egerben született, a Gárdonyi Géza Gimnáziumban érettségizett. A miskolci jogi karon szerzett diplomát. 2002 óta országgyűlési képviselő, 2006 óta a Heves megyei listáról. Előtte 1998-2002-ig egri önkormányzati képviselő volt.”
Fránya névrokonság! Na mindegy…
Jelenleg a csodaszép, havas háztetők felett nyolc templomtornyot tudok megszámolni innen, fentről, a csupazöld környezetemből. De ezek közül legalább mindegyik helyi kötődésű, sőt: valódi, hamisítatlan debreceni büszkeség!
2010. december 15., szerda
2010. december 9., csütörtök
Rácz, a karrierpolitikus
„– Utána menjünk fallabdázni!
–Nem tudok fallabdázni.
– Miért? Politizálni tudsz?” – a lenge kis párbeszéd egy karácsonyi össznépi gyertyagyújtás alkalmával, csak úgy, mellékesen, a firkász cimbim véletlen füle hallatára zajlott le Kósa Lajos és Rácz Róbert között, a múlt század végén.
Aprócska élc volt a már akkor is sikerekben gazdag polgármester részéről a még csak feltörekvő politikusi karrierről álmodozó Rácznak. Hogy squasholni megtanult-e azóta a történelem-angol szakos tanárember, nem tudni. De hogy a politikához van érzéke, az biztos.
Tegyük fel, hogy nem árnyékra vetődött a sajtómunkás, és tényleg ő lesz a megyei kormányhivatal elnöke január 1-jétől.
Akkor ugyebár nem maradhat ugyanő a megyei önkormányzat elnöke is, mert egyrészt összeférhetetlen, másrészt a 2in1 talán még a saját bevallása szerint is túl sok lenne neki. Pláne, mert az új pozíció legalább 15in1! Rengeteg hivatalt olvaszt majd ugyanis magába; olyanokat, mint az igazságügyi, a mezőgazdasági szakigazgatási, a vidékfejlesztési vagy a földhivatal, az egészségbiztosítási pénztár, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, a munkaügyi központ, a munkaügyi felügyelőség, a munkavédelmi felügyelőség (asse tudtam, hogy ebből ennyiféle van), a fogyasztóvédelmi hatóság, az ökörségvédelmi hivatal, a tisztiorvosi szolgálat, a mérésügyi hivatal, a közlekedési hatóság vagy az oktatási hivatal igazgatósága. Hogy a sóhivatal miért maradt ki, nem tudom, de igazából mindegy is. Van helyette épp elég, amit felügyelhet Rácz.
Illetve aminek – két fallabda-játszma között – a főnöke lehet globálisan. Merthogy a kormányhivatalok elnökei egyébként nem a szakmát viszik majd, hanem a politikai döntéseket hozzák. Navracsics Tibor víziója szerint ugyanis ez az egyedül üdvözítő megoldás, és szerinte nem elfogadhatók a politikai vezetők pártpolitikai befolyásolhatóságát emlegető vélemények.
Úgy gondolja, megbukik az, aki megsérti a demokrácia játékszabályait (ah!), az ilyen politikusokat kiveti magából a magyar társadalom (hah!). Éppen ezért a politikusnak nem lehet érdeke e szabályok megszegése (haha!).
Na tehát! Jelen állás szerint egy olyan szuperhivatal irányításához, ahová az adóhatóságon meg a rendőrségen kívül majd’ az összes többi tartozik, s „egyablaknál” intézkedik majd a nyugdíjas, a munkanélküli, az abortuszra váró és az újdonsült ingatlantulajdonos, nem szükséges szakmai kompetenciával rendelkező vezető. Oda elég egy jó politikus.
Márpedig Rácz Róbert az (lehet). Irodavezetőből, választmányi alelnökből és kampányfőnökből – néhány fallabda-játszma eredményeként – frakcióvezető, ogy-képviselő és megyei közgyűlési elnök lett. Első ember a második vonalban. Kósa jobbkeze.
Nem sértheti meg hát a demokrácia játékszabályait.
–Nem tudok fallabdázni.
– Miért? Politizálni tudsz?” – a lenge kis párbeszéd egy karácsonyi össznépi gyertyagyújtás alkalmával, csak úgy, mellékesen, a firkász cimbim véletlen füle hallatára zajlott le Kósa Lajos és Rácz Róbert között, a múlt század végén.
Aprócska élc volt a már akkor is sikerekben gazdag polgármester részéről a még csak feltörekvő politikusi karrierről álmodozó Rácznak. Hogy squasholni megtanult-e azóta a történelem-angol szakos tanárember, nem tudni. De hogy a politikához van érzéke, az biztos.
Tegyük fel, hogy nem árnyékra vetődött a sajtómunkás, és tényleg ő lesz a megyei kormányhivatal elnöke január 1-jétől.
Akkor ugyebár nem maradhat ugyanő a megyei önkormányzat elnöke is, mert egyrészt összeférhetetlen, másrészt a 2in1 talán még a saját bevallása szerint is túl sok lenne neki. Pláne, mert az új pozíció legalább 15in1! Rengeteg hivatalt olvaszt majd ugyanis magába; olyanokat, mint az igazságügyi, a mezőgazdasági szakigazgatási, a vidékfejlesztési vagy a földhivatal, az egészségbiztosítási pénztár, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, a munkaügyi központ, a munkaügyi felügyelőség, a munkavédelmi felügyelőség (asse tudtam, hogy ebből ennyiféle van), a fogyasztóvédelmi hatóság, az ökörségvédelmi hivatal, a tisztiorvosi szolgálat, a mérésügyi hivatal, a közlekedési hatóság vagy az oktatási hivatal igazgatósága. Hogy a sóhivatal miért maradt ki, nem tudom, de igazából mindegy is. Van helyette épp elég, amit felügyelhet Rácz.
Illetve aminek – két fallabda-játszma között – a főnöke lehet globálisan. Merthogy a kormányhivatalok elnökei egyébként nem a szakmát viszik majd, hanem a politikai döntéseket hozzák. Navracsics Tibor víziója szerint ugyanis ez az egyedül üdvözítő megoldás, és szerinte nem elfogadhatók a politikai vezetők pártpolitikai befolyásolhatóságát emlegető vélemények.
Úgy gondolja, megbukik az, aki megsérti a demokrácia játékszabályait (ah!), az ilyen politikusokat kiveti magából a magyar társadalom (hah!). Éppen ezért a politikusnak nem lehet érdeke e szabályok megszegése (haha!).
Na tehát! Jelen állás szerint egy olyan szuperhivatal irányításához, ahová az adóhatóságon meg a rendőrségen kívül majd’ az összes többi tartozik, s „egyablaknál” intézkedik majd a nyugdíjas, a munkanélküli, az abortuszra váró és az újdonsült ingatlantulajdonos, nem szükséges szakmai kompetenciával rendelkező vezető. Oda elég egy jó politikus.
Márpedig Rácz Róbert az (lehet). Irodavezetőből, választmányi alelnökből és kampányfőnökből – néhány fallabda-játszma eredményeként – frakcióvezető, ogy-képviselő és megyei közgyűlési elnök lett. Első ember a második vonalban. Kósa jobbkeze.
Nem sértheti meg hát a demokrácia játékszabályait.
2010. december 3., péntek
A szebbik felünk
„A magyar állami vagyonban az erdő a legértékesebb és talán a legszebb rész, a nemzeti tulajdon szebbik fele. Az erdőgazdálkodás jó kezekben van.” Ezt nem én mondtam, hanem valamikor egy tanácskozáson a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnöke. Márpedig ha ő mondta, akkor az úgy is van.
„Az akácállomány 71 éves, ami ennél a fafajnál matuzsálemi kornak számít, bármikor bekövetkezhet koronarészek leszakadása, törzsek kiborulása.” Ezt se én mondtam, hanem a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészetének igazgatója annak apropóján, hogy a nagyerdei erdei iskola tanösvénye mentén fákat kellett nagyobb mennyiségben kivágni, mivel azok az arra járó gyerekekre balesetveszélyt jelentettek. Azt is hozzátette, hogy mivel az alföldi erdők nem képesek a természetes megújulásra, muszáj emberi erővel besegíteni egy kicsit. Szóval néha vágni kell és ültetni, na!
Hát vágásban nincs hiány Debrecenben sem, az biztos. Legutóbb, szintén elfogadható „erdészeti okokból” termeltek le néhány fát a régi stadionhoz közeli részen, amiből a megyei lap hírportáljának néhány olvasója azt a következtetést vonta le, hogy már az új arénához tartozó parkolók miatt zajlik a meló. Pedig nem! Csupán egy 58 éves, túltartott akácost termeltek le az erdészek.
És ez rendben is van!
De egy csomó debreceni embernek: politikusnak, vállalkozónak, csökkent önértékelésű (vagy csak simán tehetségtelen) hivatalnoknak mintha valami fafóbiája lenne! Az utóbbi napokban is több olyan beruházásról vagy annak tervéről lehetett olvasni, amihez rengeteg fát kellett vágni hűvös halomba.
Például az Erdőspuszták szívében egy olyan szálló épül, ami több száz embert tud konferenciáztatni egyszerre, mellette biofarm, fedett lovarda és horgásztó várja az erdő szerelmeseit – a kivágott példányok helyén.
Vagy itt van a másik kedélyborzoló fűrészelés, ami a kisvasútnál történt! Ott állítólag 30-40 éves fákat pusztítottak ki, ami ugyebár nem közelíti meg a szakember által emlegetett matuzsálemi kort. És erdei iskolás gyerekek se járnak arra gyalog, szóval nyilván más rugók mozgatták az akciót. Ja igen, állítólag tecsót, ósönt vagy korált terveznek oda, vagy mittomén milyen bevásárlóközpontot, mert ott még nincs. Az állomást arrébb tolják, a lakókat értesítik, a hivatal pedig engedélyezi, akármit is. Néhány fa nem lehet akadály!
Én innen, fentről, a teraszról most tisztán látom annak a templomnak a tornyát, ami a Faraktár utca végén, a Hét vezér-kereszteződésben van. Ha felépül a szupermarket, lehet, hogy nem látom majd ilyen tisztán. Vagy egyáltalán nem látom, soha többet. ..
Ha az ócska nagyerdei stadionra, a tönkrement nagyerdei strandra vagy a 2-es villamos mentén majdan kivágandó Dózsa György úti fasorra gondolok, kettős látásom lesz. Egyrészt várom a fejlődést, kell új strand, kell profi aréna (és nem pláza), modern villanyos. Másrészt viszont nekünk, debrecenieknek csak a Nagyerdő van, az a néhány fa a tüdőnk, meg a szép ződ gyep. S bár a fakivágásoknál mindig ígérik az újak ültetését is, arról valahogy nem található annyi beszámoló – legfeljebb csak kampányok idején néha.
A Romkert elkészült, 18 fa esett áldozatul – ígérik, lesz helyettük 20.
A Csapó utcai fórum-színház gigaberuházásnál csaknem harminc, félszáz évesnél is idősebb nyugati ostorfát vágtak ki. (Nyilván közelítettek a matuzsálemi korhoz. Vagy csak simán útban voltak.)
Két éve, nyáron, a mesterfalvi részen kétszázhúsz fát kezdtek el fűrészelni költési idő alatt anélkül, hogy bejelentették volna (mondjuk az ott lakó szavazópolgároknak legalább).
Jó,jó, legutoljára tavasszal, az akkori program során – csak azért teszem hozzá, hogy országgyűlési választások idején, hogy egy kicsit rosszmájúnak tűnjek – 200 fát ültettek el képviselő(jelöltje)ink. Ez is valami.
De nem sok.
A Nagyerdő megnyirbálása még most indul. Nincsenek illúzióim. A fákat korábban már számba vették, és narancssárga pöttyel megjelölték. Nem úgy, persze, mint kivágandó egyedeket, hanem hogy ne felejtsék el. Mármint azt, hogy azokat már megszámolták! Legalábbis Kósa Lajos ezt magyarázta. Azt is mondta: sem átépíteni, sem túlépíteni nem akarják a Nagyerdőt, pláne nem a debreceniek ellenére.
Úgy legyen! Én mindenesetre itt, fent, a teraszon, ennek a beton-üveg, kívülről totál sivár (esőben nagyon ronda) épületnek a tetején jól érzem magam. A kilátás gyönyörű, a környezet csupazöld.
Igaz, sehol egy fa.
„Az akácállomány 71 éves, ami ennél a fafajnál matuzsálemi kornak számít, bármikor bekövetkezhet koronarészek leszakadása, törzsek kiborulása.” Ezt se én mondtam, hanem a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészetének igazgatója annak apropóján, hogy a nagyerdei erdei iskola tanösvénye mentén fákat kellett nagyobb mennyiségben kivágni, mivel azok az arra járó gyerekekre balesetveszélyt jelentettek. Azt is hozzátette, hogy mivel az alföldi erdők nem képesek a természetes megújulásra, muszáj emberi erővel besegíteni egy kicsit. Szóval néha vágni kell és ültetni, na!
Hát vágásban nincs hiány Debrecenben sem, az biztos. Legutóbb, szintén elfogadható „erdészeti okokból” termeltek le néhány fát a régi stadionhoz közeli részen, amiből a megyei lap hírportáljának néhány olvasója azt a következtetést vonta le, hogy már az új arénához tartozó parkolók miatt zajlik a meló. Pedig nem! Csupán egy 58 éves, túltartott akácost termeltek le az erdészek.
És ez rendben is van!
De egy csomó debreceni embernek: politikusnak, vállalkozónak, csökkent önértékelésű (vagy csak simán tehetségtelen) hivatalnoknak mintha valami fafóbiája lenne! Az utóbbi napokban is több olyan beruházásról vagy annak tervéről lehetett olvasni, amihez rengeteg fát kellett vágni hűvös halomba.
Például az Erdőspuszták szívében egy olyan szálló épül, ami több száz embert tud konferenciáztatni egyszerre, mellette biofarm, fedett lovarda és horgásztó várja az erdő szerelmeseit – a kivágott példányok helyén.
Vagy itt van a másik kedélyborzoló fűrészelés, ami a kisvasútnál történt! Ott állítólag 30-40 éves fákat pusztítottak ki, ami ugyebár nem közelíti meg a szakember által emlegetett matuzsálemi kort. És erdei iskolás gyerekek se járnak arra gyalog, szóval nyilván más rugók mozgatták az akciót. Ja igen, állítólag tecsót, ósönt vagy korált terveznek oda, vagy mittomén milyen bevásárlóközpontot, mert ott még nincs. Az állomást arrébb tolják, a lakókat értesítik, a hivatal pedig engedélyezi, akármit is. Néhány fa nem lehet akadály!
Én innen, fentről, a teraszról most tisztán látom annak a templomnak a tornyát, ami a Faraktár utca végén, a Hét vezér-kereszteződésben van. Ha felépül a szupermarket, lehet, hogy nem látom majd ilyen tisztán. Vagy egyáltalán nem látom, soha többet. ..
Ha az ócska nagyerdei stadionra, a tönkrement nagyerdei strandra vagy a 2-es villamos mentén majdan kivágandó Dózsa György úti fasorra gondolok, kettős látásom lesz. Egyrészt várom a fejlődést, kell új strand, kell profi aréna (és nem pláza), modern villanyos. Másrészt viszont nekünk, debrecenieknek csak a Nagyerdő van, az a néhány fa a tüdőnk, meg a szép ződ gyep. S bár a fakivágásoknál mindig ígérik az újak ültetését is, arról valahogy nem található annyi beszámoló – legfeljebb csak kampányok idején néha.
A Romkert elkészült, 18 fa esett áldozatul – ígérik, lesz helyettük 20.
A Csapó utcai fórum-színház gigaberuházásnál csaknem harminc, félszáz évesnél is idősebb nyugati ostorfát vágtak ki. (Nyilván közelítettek a matuzsálemi korhoz. Vagy csak simán útban voltak.)
Két éve, nyáron, a mesterfalvi részen kétszázhúsz fát kezdtek el fűrészelni költési idő alatt anélkül, hogy bejelentették volna (mondjuk az ott lakó szavazópolgároknak legalább).
Jó,jó, legutoljára tavasszal, az akkori program során – csak azért teszem hozzá, hogy országgyűlési választások idején, hogy egy kicsit rosszmájúnak tűnjek – 200 fát ültettek el képviselő(jelöltje)ink. Ez is valami.
De nem sok.
A Nagyerdő megnyirbálása még most indul. Nincsenek illúzióim. A fákat korábban már számba vették, és narancssárga pöttyel megjelölték. Nem úgy, persze, mint kivágandó egyedeket, hanem hogy ne felejtsék el. Mármint azt, hogy azokat már megszámolták! Legalábbis Kósa Lajos ezt magyarázta. Azt is mondta: sem átépíteni, sem túlépíteni nem akarják a Nagyerdőt, pláne nem a debreceniek ellenére.
Úgy legyen! Én mindenesetre itt, fent, a teraszon, ennek a beton-üveg, kívülről totál sivár (esőben nagyon ronda) épületnek a tetején jól érzem magam. A kilátás gyönyörű, a környezet csupazöld.
Igaz, sehol egy fa.
2010. november 28., vasárnap
Demokráciát tanulni jöttek
Fiatalok jöttek Debrecenbe, pontosabban a debreceni közgyűlésre csütörtökön, hogy közvetlenül, élőben tanulják a demokráciát. Jobb helyre nem is mehettek volna!
Hiszen itt, mint tapasztalni szoktuk, maradéktalanul érvényesül mindenféle demokratikus jog, kötelesség, szemlélet. Pláne most, hogy a városi képviselők csökkentett testületében pontosan annyi formáció képviselteti magát, ahány tornyot e percben meg tudok számolni innen, fentről, a teraszomról: vannak ugyebár a fideszesek és vannak a többiek. Igaz, ha belegondolok, ez eddig is így volt…
A 20 debreceni és nagyváradi fiatal november 25-én azért ült be a sárga ház Nagytanácstermébe, hogy közvetlenül szerezzen tapasztalatot a demokratikus intézményrendszer működéséről. Yeahhh! A fiúk-lányok egy európai uniós projekt keretében 14 hónapon keresztül foglalkoznak a demokrácia kérdésével és azzal, hogy hol kap helyet az ifjúság hangja a döntéshozatali folyamatokban.
„A debreceni közgyűlés ülésén többek közt azt figyelték a fiatalok, hogy milyen korúak a képviselők, milyen a férfiak és nők aránya, melyik pártnak vannak a legfiatalabb képviselői, van-e ifjúságért felelős bizottság, hogyan történik a szavazás, hogyan zajlik a vita, hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot a közgyűlés munkájáról, milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése?” – híreli a távirati iroda.
De hogy milyen tapasztalatokat szereztek, arról nem találtam sehol egy szót se, ezért úgy gondoltam, segítek a fiataloknak az eligazodásban. Miheztartásvégett.
Tehát: a debreceni képviselők többsége szépkorú. Már legalábbis ami a politikai pályafutását, önkormányzati tagságát illeti. Szabó Gyula például kirobbanthatatlan, őskövület, tepsiben viszik ki a közgyűlésből. Dánielfy Zsolt, Pajna Zoltán és Pankotai László a Fidesz, Szathmári Károly (a cápamosolyú) pedig a szocik nagy veteránja. Igazából Szatyit leszámítva az összes olyan képviselő, aki már legalább a 4. ciklusát kezdte meg, mind a Fideszé.
Az átlagéletkor szerintem valahol 50 körül van, de ezt azért nem tudom pontosan megmondani, mert csak a régi képviselőkről van életrajz az önkormányzat honlapján, az újakról (még???) nincs, csak egy névlista. De amúgy meg, ha van is „adatlap”, akkor se mindig tartozik hozzá CV. Például Bagolyné Rinyu Ilona nem osztja meg a nyilvánossággal, hogy hány éves, hol született, tanult, dolgozott, szóval semmit, így nemcsak a korát nehéz kitalálni, de azt is, miért pont ő a kulturális, ifjúsági és sportbizottság elnöke.
Ezzel pedig már válaszoltam a fiataloknak arra a kérdésére is, hogy van-e ifjúságért felelős bizottság. Van. Tele örök ifjakkal, mint Asbóth Endre vagy Dánielfy Zsolt, színészművész.
A férfiak és nők aránya megalázó. A 35-ből mindössze hárman vannak: egy idősebb (Filepné Tóth Katalin, Fidesz, született 1959-ben), egy kortalan (Bagolyné Rinyu Ilona, MSZP) és egy fiatal: Dr. Széles Diána (Fidesz, született 1981-ben). Szerintem ő a legifjabb.
Hogy történik a szavazás?
Na, az roppant egyszerű. Amit ők terjesztenek elő, arra az igen gombot kell nyomni, amit nem ők, arra a nemet. Legalábbis nagy átlagban ez a járt út, igen demokratikusan persze.
Hogyan zajlik a vita?
Az se bonyolult. Minden képviselő korlátozott ideig beszélhet, sőt korlátozott számban is, kivéve a gyevi bírót. Vagyis a polgármestert, igen demokratikusan persze.
Hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot?
Vannak csatornáik: önkormányzati portál, független és kiegyensúlyozott zsebtévé és -portál, amiken gondosan szerkesztett változatot adnak le arról, amiről tájékoztatni akarnak. Csak semmi spontaneitás! – vágatlanul nem található egyetlen felvétel sem, sehol – igen demokratikusan persze.
A jegyzőkönyvek egyébként három hónapos késéssel ugyan, de felkerülnek a netre, pillanatnyilag a szeptember 16-ai az utolsó, amit olvasgathatunk. Az új testület üléseinek az anyaga tehát egyelőre nem érhető el a nyilvánosságnak. Igen demokratikusan, persze.
Azt viszont, hogy milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése, nem tudom. De képzelem! A sok, politikailag már igencsak öregecskedő szavazógép – a vendégektől megfiatalodva – nyilván sokkal lelkesebben nyomkodta a gombokat, mint amúgy.
Tanítani lehet nálunk a demokráciát!
Hiszen itt, mint tapasztalni szoktuk, maradéktalanul érvényesül mindenféle demokratikus jog, kötelesség, szemlélet. Pláne most, hogy a városi képviselők csökkentett testületében pontosan annyi formáció képviselteti magát, ahány tornyot e percben meg tudok számolni innen, fentről, a teraszomról: vannak ugyebár a fideszesek és vannak a többiek. Igaz, ha belegondolok, ez eddig is így volt…
A 20 debreceni és nagyváradi fiatal november 25-én azért ült be a sárga ház Nagytanácstermébe, hogy közvetlenül szerezzen tapasztalatot a demokratikus intézményrendszer működéséről. Yeahhh! A fiúk-lányok egy európai uniós projekt keretében 14 hónapon keresztül foglalkoznak a demokrácia kérdésével és azzal, hogy hol kap helyet az ifjúság hangja a döntéshozatali folyamatokban.
„A debreceni közgyűlés ülésén többek közt azt figyelték a fiatalok, hogy milyen korúak a képviselők, milyen a férfiak és nők aránya, melyik pártnak vannak a legfiatalabb képviselői, van-e ifjúságért felelős bizottság, hogyan történik a szavazás, hogyan zajlik a vita, hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot a közgyűlés munkájáról, milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése?” – híreli a távirati iroda.
De hogy milyen tapasztalatokat szereztek, arról nem találtam sehol egy szót se, ezért úgy gondoltam, segítek a fiataloknak az eligazodásban. Miheztartásvégett.
Tehát: a debreceni képviselők többsége szépkorú. Már legalábbis ami a politikai pályafutását, önkormányzati tagságát illeti. Szabó Gyula például kirobbanthatatlan, őskövület, tepsiben viszik ki a közgyűlésből. Dánielfy Zsolt, Pajna Zoltán és Pankotai László a Fidesz, Szathmári Károly (a cápamosolyú) pedig a szocik nagy veteránja. Igazából Szatyit leszámítva az összes olyan képviselő, aki már legalább a 4. ciklusát kezdte meg, mind a Fideszé.
Az átlagéletkor szerintem valahol 50 körül van, de ezt azért nem tudom pontosan megmondani, mert csak a régi képviselőkről van életrajz az önkormányzat honlapján, az újakról (még???) nincs, csak egy névlista. De amúgy meg, ha van is „adatlap”, akkor se mindig tartozik hozzá CV. Például Bagolyné Rinyu Ilona nem osztja meg a nyilvánossággal, hogy hány éves, hol született, tanult, dolgozott, szóval semmit, így nemcsak a korát nehéz kitalálni, de azt is, miért pont ő a kulturális, ifjúsági és sportbizottság elnöke.
Ezzel pedig már válaszoltam a fiataloknak arra a kérdésére is, hogy van-e ifjúságért felelős bizottság. Van. Tele örök ifjakkal, mint Asbóth Endre vagy Dánielfy Zsolt, színészművész.
A férfiak és nők aránya megalázó. A 35-ből mindössze hárman vannak: egy idősebb (Filepné Tóth Katalin, Fidesz, született 1959-ben), egy kortalan (Bagolyné Rinyu Ilona, MSZP) és egy fiatal: Dr. Széles Diána (Fidesz, született 1981-ben). Szerintem ő a legifjabb.
Hogy történik a szavazás?
Na, az roppant egyszerű. Amit ők terjesztenek elő, arra az igen gombot kell nyomni, amit nem ők, arra a nemet. Legalábbis nagy átlagban ez a járt út, igen demokratikusan persze.
Hogyan zajlik a vita?
Az se bonyolult. Minden képviselő korlátozott ideig beszélhet, sőt korlátozott számban is, kivéve a gyevi bírót. Vagyis a polgármestert, igen demokratikusan persze.
Hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot?
Vannak csatornáik: önkormányzati portál, független és kiegyensúlyozott zsebtévé és -portál, amiken gondosan szerkesztett változatot adnak le arról, amiről tájékoztatni akarnak. Csak semmi spontaneitás! – vágatlanul nem található egyetlen felvétel sem, sehol – igen demokratikusan persze.
A jegyzőkönyvek egyébként három hónapos késéssel ugyan, de felkerülnek a netre, pillanatnyilag a szeptember 16-ai az utolsó, amit olvasgathatunk. Az új testület üléseinek az anyaga tehát egyelőre nem érhető el a nyilvánosságnak. Igen demokratikusan, persze.
Azt viszont, hogy milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése, nem tudom. De képzelem! A sok, politikailag már igencsak öregecskedő szavazógép – a vendégektől megfiatalodva – nyilván sokkal lelkesebben nyomkodta a gombokat, mint amúgy.
Tanítani lehet nálunk a demokráciát!
2010. november 12., péntek
Létjogosult bulihegyek
Én kifejezetten örülök annak, hogy a Tankcsapda a Kósa téren bulizik szilveszterkor. Legalább innen, fentről, a helyemből ki sem mozdulva, a kávémat kortyolgatva tudok végighallgatni egy koncertet 80 ezer embertársammal együtt, de tőlük mégis tisztes távolban. Hogy honnan szedtem ezt az őrületes számot? Hát a hivatalos kommunikációból…
Na, nem a mostaniból, hanem a tíz évvel ezelőttiből, legalábbis onnan rémlik a tömeg ilyen mértékű „megbecsülése”. Annak idején ugyanis, amikor Kósa Lajos polgármester a druszája, Galambos Lajos produkcióját hívta vendégségbe az akkor újonnan kikövezett térre, a Nagytemplom elé, szilveszterkor, millennium idején, akkor a meglehetősen nagy felháborodás (Dáridót? Ide? Kék a szeme? Elment ennek az esze?) csillapítására azt mondták, hogy igenis nagy igény mutatkozik a tömegkultúra e rétege iránt. És azt is mondták, hogy bizony voltak ott, a Téren vagy nyolcvanezren, bár – hivatalos, alátámasztó adatok híján – ezt az információt valószínűleg az alkohol okozta kettős látás torzítása hozta ki a kommunikátorokból.
A lényeg az, hogy akkoriban Lajos (Galambos) tényleg sok ember előtt trombitált Debrecen központjában, Lajos (Kósa) regnálásának első látványos beruházása helyszínén, s ezzel sikerült törést okozni a nyakas cívisek korábbi kulturális ellenállásán: a fő téri bulihegyek mindenféle rétegben létjogosultságot nyertek.
Erre visszaemlékezvén egyébként kicsit furcsának tűnt Lukács Laci minapi nyilatkozata, amikor azt mondta: nem szokványos dolog télen szabadtéri koncertet csinálni, de szeretik a kihívásokat és bíznak benne, hogy egy ilyen „valóban nem mindennapi” koncerttel sokan köszöntik majd velük az új évet.
Mivel ők már évekkel ezelőtt egyértelművé tették mindenki számára, hogy hithű lokálpatrióták, s így számukra Debrecen a főváros, biztos vagyok benne, hogy rengetegen koccintanak velük idén éjfélkor. Igaz viszont, hogy amikor a lokálpatriótás interjút adták, akkor épp a 15 éves születésnapjukra készültek a Főnixben, ahol mindig is szokták az évet zárni, hiszen (őket idézem) „a cívisváros rendelkezik az országban a második legnagyobb, a hangzás szempontjából viszont az első helyen álló csarnokkal”. Ami most mégsem adott nekik otthont…
És azt se felejtsük el, hogy ugyanekkor (2004-ben) Kósa Lajos a város szimbólumaként beszélt a Csapdáról, ami szerinte – a fiatalok között – ugyanolyan, mint a Nagytemplom vagy a Loki futballcsapata.
Úgyhogy most, 2010-ben, különböző okokból (beszélnek itt valami kézilabda meccsről meg zenekaron belüli viszályról) szabadtéri banzáj lesz a szilveszteri, s az egyik szimbólum emeli majd a másik fényét: a kedvelt rockzenekar hangosítói rengethetik meg a tiszteletteljes templom ablakait december 31-e éjjelén.
Arcunk csupa derű.
2010. november 6., szombat
Tilitoli, házon belül
Helyére került a fiú. Hosszú éveken át tartó, súlyos vádakkal terhelt időszak és olykor súlyosan terheltnek tűnő emberek által vívott küzdelem után, de a helyére került. Tóth Attila a Vörös Polip céltáblájából a megyei közgyűlés alelnöke lett.
Gondolom legalábbis, hogy most a helyén érzi magát. Azt írja a megyei lap internetes kiadása, hogy pénteken alelnökké választották Tóth Attilát a megyei közgyűlésben. Azt is írja (persze nem így, ezt csak én mondom), hogy neki sikerült az, ami Halász D. Jánosnak nem: külsősként került a testület élére. Rácz Róbert elnök tett ugyanis javaslatot a személyére, „élve a törvény adta lehetőséggel, hogy kívülről, tehát nem a testület tagjai közül kerüljön ki a második alelnök”.
Azt is ugyanitt olvasom, hogy az ellenzék képviselői hangsúlyozták ugyan, hogy nem a jelölt személye ellen van kifogásuk, de nem támogatták az előterjesztést. Azt mondták, elég egy alelnök ehhez a leminisített testülethez. Pálfi Zoltán, a Jobbik frakcióvezetője a költségtakarékosság szükségességére figyelmeztetett, míg Tóth József (MSZP) szerint egy „kakukktojás” nem szerencsés választás.
Csodálkoznék egyébként, ha a jelölt személye ellen a szociknak nem lenne kifogásuk. Hiszen párttársuk, Juhászné Lévai Katalin (akit Vörös Polipként vonultatott be nagybecsű könyvével egy helyi, magát újságírónak nevező személy), és aki Rácz Róbert feneke előtt koptatta a sajátjával az elnöki széket, hosszas vitába keveredett Tóth Attilával. Olyannyira hosszúra nyúlt már a hajcihőjük, hogy legutoljára a kampány idején, szeptemberben lehetett olvasni valami végrehajtásról Juhászné ellen. Az ügyről Tóth Attila, a megyei polgárőr szövetség elnöke a nol.hu-nak azt mondta: Juhászné Lévai Katalin, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés volt elnöke elvesztett vele szemben egy személyiségi jogi pert, ezért a bíróság a politikust 30 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte 2008 őszén, ám Katika a lóvét azóta sem virította. Sőt, nem átallotta kampányfogásként aposztrofálni Tóth Attila e legutóbbi húzását.
(A kettejük harcáról készült, egyik rendkívül elfogult, egyoldalú, színvonal nélküli újságcikket itt olvashatják.)
Na tehát, pontosan annyi nappal ezelőtt, ahány tornya van a mi csodálatos Nagytemplomunknak, ez a Tóth-gyerek bekerült a testület vezetésébe. Azzal a hivatalos kommunikációval övezve, hogy a kevesebb képviselőre is ugyanannyi feladat hárul, mint a többre, s ebből az következik, hogy egyenként több munkát kell majd végezni még jobb irányítással. Rácz Róbert, a polgárőrszövetség által nemrég szintén kitüntetett vezető hangsúlyozta: „Tóth Attila a megyei önkormányzat munkatársaként eddig is dolgozott már a közgyűlésnek, most csak „átfestjük a hátán a számot”, a rá eső költség előző pozíciójának helyén megtakarításként jelenik meg”.
„Tóth Attila a megyei polgárőrszövetség vezetője, a megyei önkormányzat elnöki tanácsadója; agrár-közgazdász, településüzemeltetési szakmérnöki, növénytermesztési mérnöki diplomával rendelkezik.”
Én pedig, hogy a templomtoronyszámolgatáson kívül mással is tornáztassam az agyamat, megnéztem, mennyit kap egy közgyűlési alelnök kápé. Igaz, a megyei önkormányzat honlapján
csak 2009-es adatot találtam, de kiindulási alapnak az is jó.
E szerint az alelnök illetménye 560 ezer, a költségtérítése 112 ezer forint. Jár neki étkezési hozzájárulás is, 12 ezer havonta, munkaruha juttatás évente 77 ezer 300, beiskolázási támogatás évente, gyerekenként 21 450 forint, önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás 3000 forint/hó, üdülési hozzájárulás pedig 39 ezer forint évente. Ez havi szinten összesen 687 ezer, az üdülés, a cucc meg az iskola pedig 159 200 forint éves szinten.
Ha ennél többet kapott tanácsadóként, akkor máris tényleg jobban járt az önki, meg mi, adófizetők is, és ennek örülünk. Meg annak is, hogy a költséghatékonyság nemcsak olyan intézkedésekből áll, mint például hogy ugyanabban az évben összesen 44 főt érintő álláshelymegszüntetésről döntöttek a megyénél, hanem ilyenből is, amikor csak áthelyeztek valakit egyik helyről a másikra.
Házon belül maradt, csak feljebb lépett. Most van végre a helyén. Gondolja ő.
Gondolom legalábbis, hogy most a helyén érzi magát. Azt írja a megyei lap internetes kiadása, hogy pénteken alelnökké választották Tóth Attilát a megyei közgyűlésben. Azt is írja (persze nem így, ezt csak én mondom), hogy neki sikerült az, ami Halász D. Jánosnak nem: külsősként került a testület élére. Rácz Róbert elnök tett ugyanis javaslatot a személyére, „élve a törvény adta lehetőséggel, hogy kívülről, tehát nem a testület tagjai közül kerüljön ki a második alelnök”.
Azt is ugyanitt olvasom, hogy az ellenzék képviselői hangsúlyozták ugyan, hogy nem a jelölt személye ellen van kifogásuk, de nem támogatták az előterjesztést. Azt mondták, elég egy alelnök ehhez a leminisített testülethez. Pálfi Zoltán, a Jobbik frakcióvezetője a költségtakarékosság szükségességére figyelmeztetett, míg Tóth József (MSZP) szerint egy „kakukktojás” nem szerencsés választás.
Csodálkoznék egyébként, ha a jelölt személye ellen a szociknak nem lenne kifogásuk. Hiszen párttársuk, Juhászné Lévai Katalin (akit Vörös Polipként vonultatott be nagybecsű könyvével egy helyi, magát újságírónak nevező személy), és aki Rácz Róbert feneke előtt koptatta a sajátjával az elnöki széket, hosszas vitába keveredett Tóth Attilával. Olyannyira hosszúra nyúlt már a hajcihőjük, hogy legutoljára a kampány idején, szeptemberben lehetett olvasni valami végrehajtásról Juhászné ellen. Az ügyről Tóth Attila, a megyei polgárőr szövetség elnöke a nol.hu-nak azt mondta: Juhászné Lévai Katalin, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés volt elnöke elvesztett vele szemben egy személyiségi jogi pert, ezért a bíróság a politikust 30 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte 2008 őszén, ám Katika a lóvét azóta sem virította. Sőt, nem átallotta kampányfogásként aposztrofálni Tóth Attila e legutóbbi húzását.
(A kettejük harcáról készült, egyik rendkívül elfogult, egyoldalú, színvonal nélküli újságcikket itt olvashatják.)
Na tehát, pontosan annyi nappal ezelőtt, ahány tornya van a mi csodálatos Nagytemplomunknak, ez a Tóth-gyerek bekerült a testület vezetésébe. Azzal a hivatalos kommunikációval övezve, hogy a kevesebb képviselőre is ugyanannyi feladat hárul, mint a többre, s ebből az következik, hogy egyenként több munkát kell majd végezni még jobb irányítással. Rácz Róbert, a polgárőrszövetség által nemrég szintén kitüntetett vezető hangsúlyozta: „Tóth Attila a megyei önkormányzat munkatársaként eddig is dolgozott már a közgyűlésnek, most csak „átfestjük a hátán a számot”, a rá eső költség előző pozíciójának helyén megtakarításként jelenik meg”.
„Tóth Attila a megyei polgárőrszövetség vezetője, a megyei önkormányzat elnöki tanácsadója; agrár-közgazdász, településüzemeltetési szakmérnöki, növénytermesztési mérnöki diplomával rendelkezik.”
Én pedig, hogy a templomtoronyszámolgatáson kívül mással is tornáztassam az agyamat, megnéztem, mennyit kap egy közgyűlési alelnök kápé. Igaz, a megyei önkormányzat honlapján
csak 2009-es adatot találtam, de kiindulási alapnak az is jó.
E szerint az alelnök illetménye 560 ezer, a költségtérítése 112 ezer forint. Jár neki étkezési hozzájárulás is, 12 ezer havonta, munkaruha juttatás évente 77 ezer 300, beiskolázási támogatás évente, gyerekenként 21 450 forint, önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás 3000 forint/hó, üdülési hozzájárulás pedig 39 ezer forint évente. Ez havi szinten összesen 687 ezer, az üdülés, a cucc meg az iskola pedig 159 200 forint éves szinten.
Ha ennél többet kapott tanácsadóként, akkor máris tényleg jobban járt az önki, meg mi, adófizetők is, és ennek örülünk. Meg annak is, hogy a költséghatékonyság nemcsak olyan intézkedésekből áll, mint például hogy ugyanabban az évben összesen 44 főt érintő álláshelymegszüntetésről döntöttek a megyénél, hanem ilyenből is, amikor csak áthelyeztek valakit egyik helyről a másikra.
Házon belül maradt, csak feljebb lépett. Most van végre a helyén. Gondolja ő.
2010. november 1., hétfő
Tetőt kap a terasz(om?)
„Gulyás Gábor igazgató szerint az a MODEM szerencséje, hogy Debrecent ilyen politikus vezeti, mint Kósa Lajos.” Szerintem meg az én szerencsém nem biztos, hogy az, hogy a Modemet Gulyás Gábor vezeti, s hogy ő ilyen jóban van Kósa Lajossal. Mert Gábor akármit kitalálhat, a főnök úgyis ráhagyja.
Most a legutóbbi, amiről itt fent – a törzspincérem mondta! – beszélnek, hogy befedik a harmadik emeleti teraszt. Vagyis (hacsak nincs itt még egy) engem. Vagy, ha nem engem, akkor a másikat, ami ezek szerint itt volt, alattam, mellettem, csak senki nem használta. Akáhogy is, az építkezés kifejezetten koherens velem, nem tudok elmenni mellette szó nélkül.
Azt ugye tudjuk, hogy a Kölcsey Központ tervezője annak idején egy „mindentudó” házat álmodott meg, amelyben egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat. Legalábbis így hirdeti magát saját honlapján a mindentudó ház, ami – mint kiderült – mégsem tud mindent.
Gulyás Gábor a fentebb már idézett bölcsességen túl a minap ugyanis azt is mondta, hogy a terasz célszerűtlenül lett kialakítva (mert az egyik kiállítótérből nyílt, és így valójában nem lehetett használni), ezért hasznosítani kell. Beépítik tehát és multifunkcionális térré alakítják az egész legfelső szintet.
Mondjuk maga az épület is multifunkcisnak indult, nem tudom, Kováts András építész, a városi főépítész kétpetéjű ikertestvére miért pont erről a szintről feledkezett meg. Na de ez már mindegy is. Azt ígérik viszont, hogy valami lépcsőház melletti tetőszakaszt védőkorláttal(???) megerősítve terasszá alakítanak, tehát nekem mindenképp lesz helyem (talán kettő is), csupazöld környezetem, ahol kávét kortyolgatva megszámlálhatom majd Debrecen csodálatos templomtornyait.
Gábornak pedig lesznek, vannak még álmai, közép-európai babérok, modern kultúra, kulturális középpontság, csak egy normális, célszerűen kialakított térszerkezetű épület kell hozzá. Most már remélhetőleg ez is megadatik neki, hiszen Lajos jóváhagyta, Andrást lebaszarintották (gondolom), Gábor pedig vizionálhat magának egy olyan multifunkci gigaépítményt, amibe az álmain kívül akár még a polgármesteri motorozás is belefér. S nemcsak egy fotó erejéig.
Most a legutóbbi, amiről itt fent – a törzspincérem mondta! – beszélnek, hogy befedik a harmadik emeleti teraszt. Vagyis (hacsak nincs itt még egy) engem. Vagy, ha nem engem, akkor a másikat, ami ezek szerint itt volt, alattam, mellettem, csak senki nem használta. Akáhogy is, az építkezés kifejezetten koherens velem, nem tudok elmenni mellette szó nélkül.
Azt ugye tudjuk, hogy a Kölcsey Központ tervezője annak idején egy „mindentudó” házat álmodott meg, amelyben egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat. Legalábbis így hirdeti magát saját honlapján a mindentudó ház, ami – mint kiderült – mégsem tud mindent.
Gulyás Gábor a fentebb már idézett bölcsességen túl a minap ugyanis azt is mondta, hogy a terasz célszerűtlenül lett kialakítva (mert az egyik kiállítótérből nyílt, és így valójában nem lehetett használni), ezért hasznosítani kell. Beépítik tehát és multifunkcionális térré alakítják az egész legfelső szintet.
Mondjuk maga az épület is multifunkcisnak indult, nem tudom, Kováts András építész, a városi főépítész kétpetéjű ikertestvére miért pont erről a szintről feledkezett meg. Na de ez már mindegy is. Azt ígérik viszont, hogy valami lépcsőház melletti tetőszakaszt védőkorláttal(???) megerősítve terasszá alakítanak, tehát nekem mindenképp lesz helyem (talán kettő is), csupazöld környezetem, ahol kávét kortyolgatva megszámlálhatom majd Debrecen csodálatos templomtornyait.
Gábornak pedig lesznek, vannak még álmai, közép-európai babérok, modern kultúra, kulturális középpontság, csak egy normális, célszerűen kialakított térszerkezetű épület kell hozzá. Most már remélhetőleg ez is megadatik neki, hiszen Lajos jóváhagyta, Andrást lebaszarintották (gondolom), Gábor pedig vizionálhat magának egy olyan multifunkci gigaépítményt, amibe az álmain kívül akár még a polgármesteri motorozás is belefér. S nemcsak egy fotó erejéig.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)