Azt mondták ma a netfüggő ismerőseim, akik különböző hírportálokat olvasnak (na persze nem úgy, mint Szűcs Erika, csak a saját szórakoztatásukra), szóval akik tájékozódnak, míg én a templomtornyokat számlálom, hogy a város vezetői valami tetőteraszt képzeltek a Latinovits-emlékmű tetejére. Ahonnan pazar kilátás nyílik majd Debrecen templomtornyaira, vagy mi, és ahol finom kávékat kortyolgatunk. Na nem! Ez plágium! Tiltakozom! Én ugyan biztos nem megyek fel oda, nekem tetőterasz csak ez az egy van. Itt, a Kölcsey tetején, ahová egy gyönyörű üveglift repít fel a csupazöld környezetbe, és ahol már törzspincérem van.
Igaz, a barátaim megnyugtattak, hogy egyelőre ne féljek a konkurenciától. Messze még a sorja, hogy ott bármi is létesüljön. Volt ugyan elképzelés – abból Debrecenben sosincs hiány, fantáziálni azt tudunk! Alig egy éve például Vidnyánszky Attila arról beszélt, hogy addig is, míg sikerül valahonnan pénzt kunyerálni a teátrum berendezésére, havonta tartanak majd előadásokat. A produkciót a rideg, csupasz falak közé álmodták meg, ahol nincsenek burkoló lapok és rendes világítás sem. Világrengető élmény lehetett (ha volt), szó se róla, a hozzágyártott ideológia pedig zseniális. Ezzel akarta ugyanis szegény jelezni a szakmának, az egész világnak, hogy ott egy új színház születik (csak a vajúdás kicsit hosszúra nyúlt). De hogy aztán a pucér seggű előadást megtartották-e, vagy kudarcba fulladt az egész, azt nem tudom.
Na de vissza a tetőteraszra. A Latinovits tetejére valami tojás alakú kiülőst képzeltek el, amit csak valami tojásagyú tervezhetett meg, de végül is a formája mindegy. A szükségessége az, ami kérdéses. Mert lehet, hogy Debrecen lapos város, hogy itt nincsenek hegyek, völgyekből is csak a hullám-féle, lehet, hogy a debreceni ember szeret fentről lenézve kávét kortyolgatni, a Nagytemplom tornyából messzire ellátni, lehet, hogy szeretünk embereket lealázni, bárkit lekezelni, egyesek másokat lemészárolni, azután diszkóban a feszkót levezetni, lehet, hogy jólesik (jólesne) némelyeket leköpni, rablókat lefegyverezni, a polgármesternek mindenkit lehurrogni, a szociknak egyszer debreceni nagyberuházást leállítani.
De a konkurenciát nem szeretjük, a plagizálást utáljuk, a mások ötleteit a sajátunk lenyúlásának tekintjük.
Tetőteraszból se kell másik. Elég ez az egy.
2010. július 10., szombat
2010. július 8., csütörtök
Értetlenül állok
Szóval csak azt nem értem, hogy ha szerinte Debrecenben mindenki igennel válaszolna ugyanarra a két kérdésre, akkor hogy mondhat olyat, hogy de nincs elég támogatójuk? Lehet, hogy Kósa Lajos hülyeségeket beszélt?
A hepcia a mai közgyűlésen alakult ki, némi mesterséges színezékkel vegyítve, amikor a Nagyerdő fejlesztésére kitalált, szocialista indíttatású népszavazást tárgyalták a megválasztottak. A mesterséges színt csak azért említem, mert a balhé mű jellege várható volt. Tudhattuk, úgysem fogják megengedni, hogy itt a népet bárki is megkérdezze. Igaz, voltam olyan jóindulatú, hogy korábbi kávékavargatásomkor hozzátettem: a mostani közgyűlés idején még nem lesz kifüggesztve a mindannyiunkat vezérlő, közös nyilatkozat, tehát a nemzeti együttműködést – mint a pártvezér által a párttársaktól is elvárt, ajánlott magatartást – nem kérhetjük számon a képviselőkön.
Na meg amúgy is, a helyi fideszesek még soha nem fogadtak el semmi olyat, amit helyi szocialisták vezettek elő és még értelme is volt. Az rühes vagy agyament, mindegy, ha szoci mondja, akkor le vele! Nincs is ezen semmi meglepő, ez akkor is így volt, amikor KZ kommunikálta a helyi Fideszt, meg akkor is így van – most –, amikor KZ már fentebb osztja az észt.
De akkor miért mondta azt Kósa, hogy bár erre a két kérdésre mindenki igennel felelne, de nincsenek elegen?
És ha pedig Debrecenben mindenki igennel felel arra a kérdésre, hogy a gyógyfürdőt a jelenlegi telekhatáron belül fejlesszék és ne közparkok további elkerítésével, akkor hogy szavazhatták meg a múltkor a képviselők ennek az ellenkezőjét?
Nem értem.
A hepcia a mai közgyűlésen alakult ki, némi mesterséges színezékkel vegyítve, amikor a Nagyerdő fejlesztésére kitalált, szocialista indíttatású népszavazást tárgyalták a megválasztottak. A mesterséges színt csak azért említem, mert a balhé mű jellege várható volt. Tudhattuk, úgysem fogják megengedni, hogy itt a népet bárki is megkérdezze. Igaz, voltam olyan jóindulatú, hogy korábbi kávékavargatásomkor hozzátettem: a mostani közgyűlés idején még nem lesz kifüggesztve a mindannyiunkat vezérlő, közös nyilatkozat, tehát a nemzeti együttműködést – mint a pártvezér által a párttársaktól is elvárt, ajánlott magatartást – nem kérhetjük számon a képviselőkön.
Na meg amúgy is, a helyi fideszesek még soha nem fogadtak el semmi olyat, amit helyi szocialisták vezettek elő és még értelme is volt. Az rühes vagy agyament, mindegy, ha szoci mondja, akkor le vele! Nincs is ezen semmi meglepő, ez akkor is így volt, amikor KZ kommunikálta a helyi Fideszt, meg akkor is így van – most –, amikor KZ már fentebb osztja az észt.
De akkor miért mondta azt Kósa, hogy bár erre a két kérdésre mindenki igennel felelne, de nincsenek elegen?
És ha pedig Debrecenben mindenki igennel felel arra a kérdésre, hogy a gyógyfürdőt a jelenlegi telekhatáron belül fejlesszék és ne közparkok további elkerítésével, akkor hogy szavazhatták meg a múltkor a képviselők ennek az ellenkezőjét?
Nem értem.
2010. július 6., kedd
Kocsmásodik a Modem
Nem tudom eldönteni, a pincér, aki a kávémat szolgálja fel, vajon tudja-e, hogy a lenti kávézó (mert itt másik is van ám, nemcsak az én tetőteraszosom) üzemeltetője profilbővítésre készül. Valószínűleg nem tudja, és neki valószínűleg amúgy is tök mindegy. Én viszont tudom, amit tudok!
Arról van szó, hogy Gulyás Gábor italozni akar. Na nem inni, s tán még csak nem is felszolgálni, bár eléggé széles tenyerű fejenagy. Hanem az általa ügyvezetett Modem Nonprofit Kft. felvenné a tevékenységei közé az italszolgáltatást, ha már egyszer úgyis ők viszik a kávézót. A társaság ugyanis kéréssel fordult az önkormányzathoz (hogy a tevékenységjegyzékükbe vegyék fel az italszolgáltatást, mivel a Modem épületében található kávézót 2010. április 21. óta a társaság üzemelteti), s erről szíveskedjenek a tisztelt képviselők csütörtökön – nemzeti együttműködéssel – pozitívan dönteni.
De én tudom ám, hogy ez csak a hivataloskodó indok, a kérés igazi oka más. A valódi szándékot az adja, hogy Gulyás Gábor a jövőben már nemcsak azt szeretné megmondani: képzőművészetileg ki a dilettáns, vagy hogy Debrecenben ki a legnagyobb paraszt, hanem azt is, milyen ital való az általa igazgatott művészeti szentélybe.
Nem mindegy ugyanis, mikor mit kell lenyomni a Modembe látogató gyanútlanok torkán.
Arról van szó, hogy Gulyás Gábor italozni akar. Na nem inni, s tán még csak nem is felszolgálni, bár eléggé széles tenyerű fejenagy. Hanem az általa ügyvezetett Modem Nonprofit Kft. felvenné a tevékenységei közé az italszolgáltatást, ha már egyszer úgyis ők viszik a kávézót. A társaság ugyanis kéréssel fordult az önkormányzathoz (hogy a tevékenységjegyzékükbe vegyék fel az italszolgáltatást, mivel a Modem épületében található kávézót 2010. április 21. óta a társaság üzemelteti), s erről szíveskedjenek a tisztelt képviselők csütörtökön – nemzeti együttműködéssel – pozitívan dönteni.
De én tudom ám, hogy ez csak a hivataloskodó indok, a kérés igazi oka más. A valódi szándékot az adja, hogy Gulyás Gábor a jövőben már nemcsak azt szeretné megmondani: képzőművészetileg ki a dilettáns, vagy hogy Debrecenben ki a legnagyobb paraszt, hanem azt is, milyen ital való az általa igazgatott művészeti szentélybe.
Nem mindegy ugyanis, mikor mit kell lenyomni a Modembe látogató gyanútlanok torkán.
2010. július 5., hétfő
Eltüntetett ígéretek
Most csak két tornyot látok. A többit elhomályosítják a vágyálmok.
„Akkor érzi igazán magáénak a debreceni ember a focit, ha a gyereke a Sándor Tomi gyerekével egy óvodába jár.” Vagy valami ilyesmi. A bölcsességet ma reggel olvastam itt, de pontosan idézni nem tudom, mert rövid úton eltávolították a cikket a netről. Az Esti Hírlap onlányában találtam az írást, amelyben Kósa Lajos debreceni konkrétumokról, sportpolitikai filozófiáról és rendezési vágyakról beszélt, valamint arról, hogy szerinte helyi fiatalokba kell pénzt és energiát fektetni. Nem megvenni a külföldi sztárjátékosokat, rájuk költve egy vagon pénzt, hanem kinevelni a helyi fiatalokat, a tehetséges utánpótlásokat. Már régóta mondja ezt, nem új keletű, korábban erdélyi fiatalokkal való összefogást is emlegetett. Futballakadémiát meg ilyesmit.
Ebben az érdekes, mégis eltüntetett, óvodás mellékszálat megpendítő írásban arról is szólt Kósa, hogy a stadion ügye jól halad. Amit, ugye, már a legtürelmesebb Loki-szurkolók is őrjöngve kértek tőle számon nem egyszer. Őszintén sajnálom, hogy a 404-es hiba miatt nem tudom szó szerint idézni az első embert, mert egész konkrét dolgokat említett a stadionnal kapcsolatban. Hogy a végéhez közelednek a nemtom minek, már a tervezésnél(?) tartanak, árulják a belépőt (na jó ezt csak vicceltem), vagy valami ilyesmit. De lehet, hogy rosszul rémlik és egyáltalán nem ezt mondta. Jó lenne megint elolvasni az írást, mert arra viszont határozottan emlékszem, hogy egész kézzelfogható dolgok is voltak benne. A Loki-drukkerek vágynak arra a nyavalyás stadionra, szeretnének előrébb jutni vele, túllépni az ígérgetésen. Mert bár Orbán Viktornak a kampány idején a belső zsebében ott lapult az a három rajz, amit Kósa Lajostól kapott, és amin szerinte (nyilván csak képletesen) rajta voltak a stadion tervei, de a konkrétumokról se akkor, se azóta, se most nem tudunk semmit.
A legújabb is csupán, ami az újonnan létesítendő, s az új kurzus emberei által korábban egyértelműen megígért stadionnal kapcsolatban szóba jött az az a népszavazás, amit a helyi szocialisták kezdeményeztek. Amiben arról kell(ene) a debrecenieknek nyilatkozniuk, hogy az új fociszentély a régi helyén legyen-e, annál nem nagyobb méretben, vagy sem. Vagy valami ilyesmiről.
És amely népszavazást várhatóan nem fog kiírni a közgyűlés – mert nem ők akarták, hanem a szocik. Márpedig ha Debrecenben valamit nem a Fidesz szeretne nagyon, akkor az nem is lesz meg. Itt így megy a demokrácia. Vagy az a valami olyasmi.
„Akkor érzi igazán magáénak a debreceni ember a focit, ha a gyereke a Sándor Tomi gyerekével egy óvodába jár.” Vagy valami ilyesmi. A bölcsességet ma reggel olvastam itt, de pontosan idézni nem tudom, mert rövid úton eltávolították a cikket a netről. Az Esti Hírlap onlányában találtam az írást, amelyben Kósa Lajos debreceni konkrétumokról, sportpolitikai filozófiáról és rendezési vágyakról beszélt, valamint arról, hogy szerinte helyi fiatalokba kell pénzt és energiát fektetni. Nem megvenni a külföldi sztárjátékosokat, rájuk költve egy vagon pénzt, hanem kinevelni a helyi fiatalokat, a tehetséges utánpótlásokat. Már régóta mondja ezt, nem új keletű, korábban erdélyi fiatalokkal való összefogást is emlegetett. Futballakadémiát meg ilyesmit.
Ebben az érdekes, mégis eltüntetett, óvodás mellékszálat megpendítő írásban arról is szólt Kósa, hogy a stadion ügye jól halad. Amit, ugye, már a legtürelmesebb Loki-szurkolók is őrjöngve kértek tőle számon nem egyszer. Őszintén sajnálom, hogy a 404-es hiba miatt nem tudom szó szerint idézni az első embert, mert egész konkrét dolgokat említett a stadionnal kapcsolatban. Hogy a végéhez közelednek a nemtom minek, már a tervezésnél(?) tartanak, árulják a belépőt (na jó ezt csak vicceltem), vagy valami ilyesmit. De lehet, hogy rosszul rémlik és egyáltalán nem ezt mondta. Jó lenne megint elolvasni az írást, mert arra viszont határozottan emlékszem, hogy egész kézzelfogható dolgok is voltak benne. A Loki-drukkerek vágynak arra a nyavalyás stadionra, szeretnének előrébb jutni vele, túllépni az ígérgetésen. Mert bár Orbán Viktornak a kampány idején a belső zsebében ott lapult az a három rajz, amit Kósa Lajostól kapott, és amin szerinte (nyilván csak képletesen) rajta voltak a stadion tervei, de a konkrétumokról se akkor, se azóta, se most nem tudunk semmit.
A legújabb is csupán, ami az újonnan létesítendő, s az új kurzus emberei által korábban egyértelműen megígért stadionnal kapcsolatban szóba jött az az a népszavazás, amit a helyi szocialisták kezdeményeztek. Amiben arról kell(ene) a debrecenieknek nyilatkozniuk, hogy az új fociszentély a régi helyén legyen-e, annál nem nagyobb méretben, vagy sem. Vagy valami ilyesmiről.
És amely népszavazást várhatóan nem fog kiírni a közgyűlés – mert nem ők akarták, hanem a szocik. Márpedig ha Debrecenben valamit nem a Fidesz szeretne nagyon, akkor az nem is lesz meg. Itt így megy a demokrácia. Vagy az a valami olyasmi.
2010. július 3., szombat
Farbára várva
Állítólag orvosi eset. Nem tudja feldolgozni a kudarcot, és beszélni se akar róla, csak vádaskodik, mutyit emleget. Varga Zoltán helyi MSZP-elnök szeretett volna lenni, de minden neki se sikerülhet. A szocialisták azt mondták, nekik bizonyíték kell, álljon hát elő Varga a farbával. Ő pedig előállt – valamivel.
Pedig az elnökválasztáson megbukott, majd MSZP-tagságáról lemondott Varga Zoltán elég mozgalmas pártmunkásságot tudhat maga mögött. Igaz, a belülről fakadó baloldaliságát a valóban baloldali érzelmű ismerősei általában megkérdőjelezték, magyarán azt mondták, nincs neki olyanja. A fő célpontja a jobboldal (vezérhímjeinek) támadása volt, csupán ez sodorta őt a szocialisták közé. Ahol – ennek ellenére – már négy éve egész jól elevickélt, sajtótájékoztatók sokaságát tartotta Zsiros Zsolttal karöltve, vállvetve.
Piszkálta például Kósa Lajos dubai útját, figyelmeztetve rá, hogy az út hétvégére esett, amikor az emírségekben sajátságos munkarend uralkodik. Máskor felidézte, hogy a polgármester 20 évvel ezelőtt fiatal politikusként egy debreceni, Hatvan utcai bérház lakásából indult politikai útjára, s mára jelentős vagyonra tett szert. De szívvel-lélekkel harcolt a fideszesek által felszámolt játszóterekért is. Szóval Varga úgy mutatta magát, mintha elkötelezettje lenne az MSZP-nek. Tán az is volt, mit tudni.
Mindenesetre mostanra jutott el odáig, hogy a háta közepére se kívánja egykori párttársait. A szocialisták pénteki cirkusza után pedig (legalábbis állítólag) körbeküldött a sajtónak egy levelet. Ebben Zsiros Zsolt – meghallgatva Varga kérését – részletfizetésről tájékoztatta egykori pártkatonatársát, s közölte vele, hogy a fennálló 200 ezer forintos tartozását október végéig fizesse ki.
A híradásokban sehol nem láttam a levél kapcsán kelt hírt, anyagot, tudósítást, valószínűleg nem sok mindent tudtak kezdeni ezzel a szerkesztőségek. Milyen tartozás és milyen 200 ezer forint? Csak nem ekkor(k)a összegű mutyikról beszélt ez a jóember?
Mert ez viccnek gyenge, mutyinak meg nulla.
Pedig az elnökválasztáson megbukott, majd MSZP-tagságáról lemondott Varga Zoltán elég mozgalmas pártmunkásságot tudhat maga mögött. Igaz, a belülről fakadó baloldaliságát a valóban baloldali érzelmű ismerősei általában megkérdőjelezték, magyarán azt mondták, nincs neki olyanja. A fő célpontja a jobboldal (vezérhímjeinek) támadása volt, csupán ez sodorta őt a szocialisták közé. Ahol – ennek ellenére – már négy éve egész jól elevickélt, sajtótájékoztatók sokaságát tartotta Zsiros Zsolttal karöltve, vállvetve.
Piszkálta például Kósa Lajos dubai útját, figyelmeztetve rá, hogy az út hétvégére esett, amikor az emírségekben sajátságos munkarend uralkodik. Máskor felidézte, hogy a polgármester 20 évvel ezelőtt fiatal politikusként egy debreceni, Hatvan utcai bérház lakásából indult politikai útjára, s mára jelentős vagyonra tett szert. De szívvel-lélekkel harcolt a fideszesek által felszámolt játszóterekért is. Szóval Varga úgy mutatta magát, mintha elkötelezettje lenne az MSZP-nek. Tán az is volt, mit tudni.
Mindenesetre mostanra jutott el odáig, hogy a háta közepére se kívánja egykori párttársait. A szocialisták pénteki cirkusza után pedig (legalábbis állítólag) körbeküldött a sajtónak egy levelet. Ebben Zsiros Zsolt – meghallgatva Varga kérését – részletfizetésről tájékoztatta egykori pártkatonatársát, s közölte vele, hogy a fennálló 200 ezer forintos tartozását október végéig fizesse ki.
A híradásokban sehol nem láttam a levél kapcsán kelt hírt, anyagot, tudósítást, valószínűleg nem sok mindent tudtak kezdeni ezzel a szerkesztőségek. Milyen tartozás és milyen 200 ezer forint? Csak nem ekkor(k)a összegű mutyikról beszélt ez a jóember?
Mert ez viccnek gyenge, mutyinak meg nulla.
2010. július 2., péntek
Emberek. Ők is. (Július 2.)
Igazi bulvárgyöngyre bukkantam a debreceni Szélessávú hírmondón. Kósa Lajos elvesztette hajszálai kétharmadát, Juhásznénak pedig ugyanennyivel gyarapodott a testtömegindexe. Nem viccelek: a politikus is ember, közölte a dehir.hu, közzétéve néhány „akkor és most”-fotót a helyi közéleti elit néhány tagjáról.
Az Lajos nyilván kifejezett öröme lehet, hogy Juhászné Lévai Katalin alatta van. Vagyis ő fölötte. A fiatal Kósának még dús hajába tép a szél, miközben Katikának az évek előrehaladával dauervíz helyett már inkább hennát kapott a frizurája. De mintha mindkettejük szája szöglete keményebbé, akaratosabbá, durcásabbá vált volna az eltelt parlamenti kurzusok alatt. Hja, na. A politikus is csak ember. Öregszik, kopaszodik, hízik, belefárad.
Pihennie kéne már végre mindkettejüknek. Talán együtt…
Az Lajos nyilván kifejezett öröme lehet, hogy Juhászné Lévai Katalin alatta van. Vagyis ő fölötte. A fiatal Kósának még dús hajába tép a szél, miközben Katikának az évek előrehaladával dauervíz helyett már inkább hennát kapott a frizurája. De mintha mindkettejük szája szöglete keményebbé, akaratosabbá, durcásabbá vált volna az eltelt parlamenti kurzusok alatt. Hja, na. A politikus is csak ember. Öregszik, kopaszodik, hízik, belefárad.
Pihennie kéne már végre mindkettejüknek. Talán együtt…
2010. július 1., csütörtök
Csupasz madár (Július 1.)
„Egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat.”
Égetett sajtóterméket a DTV előtt, számtani vitába keveredett Kósa Lajossal, ideológiai harcot vívott folyamatosan. Most pedig lelépett. Vagyis ki-, a pártból. Válik ágytól, asztaltól, még a frakciót is otthagyta. Pedig a közgyűlésben eleve se voltak sokan, s a súlyuk is pillekönnyű volt. Most már biztosan az is marad.
Az SZDSZ debreceni ténykedésén nem sokat változtat, hogy Gadus István kiszáll belőle. Próbálkozott ugyan nyomot hagyni maga után Debrecen önkormányzatiságában, de ha most megpróbálom végigvenni, mit ért el ténylegesen az elmúlt 4 év alatt, végére érek, mire kihozzák a kávémat. Még a templomtornyokból is többet össze tudok számolni, annyira keveset nyújtott helyben ez a párt. Igaz, nem könnyű a Fidesz mindent lesöprő hatalmával szemben érdeket érvényesíteni, de ha már valaki ezt tanulja az egyetemen, többet remélnénk tőle.
Elvárta volna például, hogy Kósa Lajos emberelje meg magát, menjen be dolgozni azon a poros vasárnap estén, alakítsa meg a Szmog Intéző Munkacsoportot, az emberek pedig kapjanak valós képet a szmoghelyzet veszélyeiről. De Kósa Lajos nem emberelte meg magát, nem alakított és nem tájékoztatott.
Vagy az is felrémlett most bennem, amikor kijelentette, hogy egy hét után megbukott a város költségvetése, Debrecen pedig nekiment a jéghegynek. Na jó, próbálkozott komolyabban vehető dolgokkal is, mint amikor azt javasolta a közgyűlésben 2008-ban, hogy csökkentsék a képviselői díjakat, belülről fakadó szolidaritástól vezérelve. Csak hát a polgármesterből hiányzik mindenféle szolidaritás, meg különben se szereti magán kezdeni senki a nadrágszíjhúzogatást, tehát nem csökkentették se a városatyai díjakat, se a polgármesteri vezetés költségeit (legalábbis nem az SZDSZ javaslatára).
Szólt a biodíszletként használt gyerekek érdekében (mondjuk ebben teljesen igaza volt, óvodásokat ne vezényeljenek ki útfelújítási demonstrációhoz, meg egyáltalán, sehova), de látványos volt az is, amikor kivonultak frakcióilag, mert a fideszes városvezetés nem „merte” nyílt ülésen tárgyalni a Xanga-holdinggal kötött szerződést. Hát tárgyalta nélkülük, zártan, ahogy szokta, ha fontos dolgokról van szó…
Gadus már a tavaszi választások után egye mélyebbre ment (hangulatilag), s a Simonffy utcai székház bezárását is nehezen viselte. Aztán megszabadították a regionális fejlesztési tanácsban betöltött pozíciójától is (melynek társelnöke volt, s ahol 2004 óta tevékenykedett). Szép lassan lecsupaszították, lecsupaszodott.
Most kiszállt, függetlenedett.
Meddig bírja vajon párt nélkül, szabadon?
Égetett sajtóterméket a DTV előtt, számtani vitába keveredett Kósa Lajossal, ideológiai harcot vívott folyamatosan. Most pedig lelépett. Vagyis ki-, a pártból. Válik ágytól, asztaltól, még a frakciót is otthagyta. Pedig a közgyűlésben eleve se voltak sokan, s a súlyuk is pillekönnyű volt. Most már biztosan az is marad.
Az SZDSZ debreceni ténykedésén nem sokat változtat, hogy Gadus István kiszáll belőle. Próbálkozott ugyan nyomot hagyni maga után Debrecen önkormányzatiságában, de ha most megpróbálom végigvenni, mit ért el ténylegesen az elmúlt 4 év alatt, végére érek, mire kihozzák a kávémat. Még a templomtornyokból is többet össze tudok számolni, annyira keveset nyújtott helyben ez a párt. Igaz, nem könnyű a Fidesz mindent lesöprő hatalmával szemben érdeket érvényesíteni, de ha már valaki ezt tanulja az egyetemen, többet remélnénk tőle.
Elvárta volna például, hogy Kósa Lajos emberelje meg magát, menjen be dolgozni azon a poros vasárnap estén, alakítsa meg a Szmog Intéző Munkacsoportot, az emberek pedig kapjanak valós képet a szmoghelyzet veszélyeiről. De Kósa Lajos nem emberelte meg magát, nem alakított és nem tájékoztatott.
Vagy az is felrémlett most bennem, amikor kijelentette, hogy egy hét után megbukott a város költségvetése, Debrecen pedig nekiment a jéghegynek. Na jó, próbálkozott komolyabban vehető dolgokkal is, mint amikor azt javasolta a közgyűlésben 2008-ban, hogy csökkentsék a képviselői díjakat, belülről fakadó szolidaritástól vezérelve. Csak hát a polgármesterből hiányzik mindenféle szolidaritás, meg különben se szereti magán kezdeni senki a nadrágszíjhúzogatást, tehát nem csökkentették se a városatyai díjakat, se a polgármesteri vezetés költségeit (legalábbis nem az SZDSZ javaslatára).
Szólt a biodíszletként használt gyerekek érdekében (mondjuk ebben teljesen igaza volt, óvodásokat ne vezényeljenek ki útfelújítási demonstrációhoz, meg egyáltalán, sehova), de látványos volt az is, amikor kivonultak frakcióilag, mert a fideszes városvezetés nem „merte” nyílt ülésen tárgyalni a Xanga-holdinggal kötött szerződést. Hát tárgyalta nélkülük, zártan, ahogy szokta, ha fontos dolgokról van szó…
Gadus már a tavaszi választások után egye mélyebbre ment (hangulatilag), s a Simonffy utcai székház bezárását is nehezen viselte. Aztán megszabadították a regionális fejlesztési tanácsban betöltött pozíciójától is (melynek társelnöke volt, s ahol 2004 óta tevékenykedett). Szép lassan lecsupaszították, lecsupaszodott.
Most kiszállt, függetlenedett.
Meddig bírja vajon párt nélkül, szabadon?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)