Egy-egy gyertya égjen

Kíváncsi vagyok, lesz-e kukába dobott tévé, selyemzászlóval fejbe vágott médiamunkás vagy elhajítva darabokra tört sörösüveg . Hogy hó esik-e majd, nem tudom. De ha esik, ha nem, ezek összegyűlnek itt tüntetni, demonstrálni, gyertyát gyújtani a soha nem létezett, mindig csak vágyott sajtószabadságért.

Debrecenben hagyománya van a tüntetéseknek. A legismertebb az Ágoston-féle jobbikos-gyurcsányos-takarodj volt, ami ezerötszáz napig adott szabadtéri esti programot az otthon unatkozóknak. A végére már egészen megszoktam, a kávékortyolgatás és a templomtoronyszámolgatás is csak úgy ment igazán, ha a háttérből hallatszott a monnyonle. A Fidesz kétharmada és a fülkeforradalom azonban őket is lesöpörte, s mióta hazamentek a legények, csendes unalomban telnek a hétköznapi, fő téri esték.

Rajtuk kívül ilyen kitartó társaságot nem találni Debrecenben. Néha kivonul egy-egy csoport: például a „Jézus is jászolban született!”-mozgalom, azaz Geréb Ágnes hívei, vagy az egyetemisták a tandíj ellen, és volt, amikor Rogán Antal szólalt fel a piroslapos tüntetésen Debrecenben (az ügynöktörvényt szorgalmazva) nagyon-nagyon sok évvel ezelőtt. Arra is volt már precedens, hogy maga Kósa Lajos vezetett tüntit, igaz, nem Debrecenben, hanem Pesten, de ez most mindegy is. A lényeg, hogy bármelyik párt, civil szervezet, magánszemély, politikus szimpatizánsai vagy ellenzői érezhetik úgy, hogy nincs más választás: utcára kell menni, és békésen, szervezetten demonstrálni az igazukért.

Most viszont nem tudni egyértelműen, kik érzik ennek szükségességét. Vannak, akik épp ezért neveket szeretnének hallani, mert úgy gondolják: bizonyos emberek mellé, mögé nem sorakoznának fel az utcán, kamerák szeme láttára, bármily támogatandó is az ügy. Mások úgy vélik, mindegy, kik szervezik, és az is, miről szól, ők félnek elmenni, mert ha a főnök meglátja őket az esti híradóban a városi zsebtévében, akkor másnap már be sem kell menniük dolgozni. Akadnak azonban olyanok is, akik névvel, arccal hívogatnak, nem félnek semmitől, csak egy dologtól legfeljebb: hogy kevesen lesznek, s a gyertyagyújtásos szimpátiatüntetés kínos unalomba fullad. Éppen ezért bátorítanak, agitálnak: István Gadus (forrás: Debreciner Hírek) azt írja: „Na jó!!!Barátaim és ismerőseim)))gyüjjetek mert tüntetés lesz...oszt jó lesz!!Ha hó lesz ,ha nem lesz...lesz)))))”

Róla jut eszembe: ő már nem egyszer kifejezte nyilvánosan a helyi sajtóról kialakított véleményét a városban. 2007. március 13-án például jelképesen kukába dobta a debreceni közmédiumokat az SZDSZ megyei elnökeként, debreceni önkormányzati képviselőként, egy évvel korábban pedig „lefoglalta” a városi tévét. Most is biztat, hív mindenkit: menjenek, gyújtsanak gyertyát azért, ami szerinte nem létezett már 2007-ben és 2006-ban sem. (De nem létezett az azelőtt sem, 1989-től függetlenül sem, soha, semmikor sem.)

Mivel Gaduson kívül is inkább a liberális gondolkodású fészbukosok invitálnak az esti gyertyagyújtásra, megkockáztatom, ők lesznek ma többségben. Akit tehát ez érdekel (neveket akar hallani), az őket figyelni menjen ki. Aki a helyi sajtóról akar a kameráknak hátat fordítva kritikát mondani, az azért gyüjjön ki. Aki a Kossuth téri esti tüntetések hiányát pótolná valamelyest, az azért ne maradjon otthon. Aki a szocikat, komcsikat baszlatná, az most is találhat alkalmat, kommunistázni bárhol, bármikor lehet. Aki pedig a sajtószabadság kivívásának szent céljáért, a médiatörvény megzabolázásáért, a médiahatóság meg az egész eljárási rend demokratizálásáért akar részt venni, hát pláne ne hagyja ki az alkalmat.

Én mindenestre itt leszek. Fent, a teraszon.