Bika eladó – nem épp „arany” áron

Aggódva számolgatom azt a három templomtornyot, amit a vasárnap déli napsütés láttatni enged. Aggodalmam pedig a jó öreg szállodának, Debrecen „jelképének” eladósorban léte miatt fokozódik.

A Napi Gazdaság onlány kiadása szerint a „befektetők érdeklődését felkeltheti, hogy 365 millió forinttal csökkent a Debrecen nevezetességének számító Aranybika Szálló irányára.” Szerintem pedig nem fogja felkelteni. Ha ebben az ügyben valami, bármi is felkelthetné a befektetők érdeklődését az az lenne, ha Kósa Lajos betartaná az ígéretét. De nem fogja, mert nem szokta. Vagy csak simán nem tudja.

Az említett ígéret egy turisztikai konferencián hangzott el, amikor a város polgármestere arról beszélt, hogy csak állami támogatással lehet megmenteni a már jó régóta csupán rossz napokat látó szállodát. Természetesen az állami támogatás azóta is érkezik, de erről nyilván nem Kósa tehet. Ő igazán megtette, amit a szavazói elvárnak tőle: beszélt az ügyben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel. Ami igazán értékelendő! Nem mondhatja még Kulcsár Gergely se, hogy nem történt a témában konzultáció. Ráadásul Matolcsy miniszter azt is megjegyezte, hogy a „kormány folyamatosan figyeli a Bika felszámolási eljárását, s nem hagyják, hogy olcsó pénzért elkótyavetyéljék a szállodát.” Ehhez képest a Napi Gazdaság múlt heti írásából kiderül: az eredetileg 2,1 milliárd forintra taksált, 4 milliárdos adóssággal küszködő Bikát most, negyedszeri nekirugaszkodásra 1,6 milliárdért is odaadnák. Csak vinné már el valaki! (Nem ártana talán megkérdezni Matolcsy miniszter urat, hogy szerinte hol kezdődik a kótyavetye…)

A miniszter annak idején, Kulcsár Gergely jobbikos országgyűlési képviselő parlamenti akadékoskodására azt is hozzátette, a szálló új tulajdonosai már számíthatnak a kormányzati forrásra, mivel az Új Széchenyi Tervben lesznek ilyen célra források. Nos, én itt fent, a csupazöld környezetemben nem találtam nyomát egyelőre ilyen jellegű pályázatnak, de ez nem jelent semmit. Hiszen egyelőre még új tulajok sincsenek (pontosítsunk, jelentkezők sincsenek), csak újabb kiírás van, meg újabb kétségbeesett kiáltás: eladó a menyasszony! Mindegy mennyiért, csak vigye már el valaki!

Amíg itt, Debrecenben, alattam, a kőbeton Baltazár Dezső téren az a legfőbb téma, hogy gagyi-e a szökőkút vagy nem gagyi, meg az a beszéd tárgya, hogy három lány után egy fiú igazán szép teljesítmény (másoknak elsőre sikerül), meg amíg egy csomóan a deviza-rémálomból próbálnak felébredni, addig nyilván nem az Aranybika sorsa a legfontosabb. Hiszen az tény: Debrecenben van épp elég szálloda, hotel és huszáros panzió, ahová özönölhetnek a turisták az egyszem virágkarneválunk idejére – nem nélkülözhetetlen tehát a jó öreg pára. Bizakodjunk! Előbb-utóbb csak eladják, legfeljebb Matolcsy miniszter úr a kótyavetye terén segget csinál majd a szájából.

Nem ez lesz „odafent” az első alkalom.