Bika eladó – nem épp „arany” áron

Aggódva számolgatom azt a három templomtornyot, amit a vasárnap déli napsütés láttatni enged. Aggodalmam pedig a jó öreg szállodának, Debrecen „jelképének” eladósorban léte miatt fokozódik.

A Napi Gazdaság onlány kiadása szerint a „befektetők érdeklődését felkeltheti, hogy 365 millió forinttal csökkent a Debrecen nevezetességének számító Aranybika Szálló irányára.” Szerintem pedig nem fogja felkelteni. Ha ebben az ügyben valami, bármi is felkelthetné a befektetők érdeklődését az az lenne, ha Kósa Lajos betartaná az ígéretét. De nem fogja, mert nem szokta. Vagy csak simán nem tudja.

Az említett ígéret egy turisztikai konferencián hangzott el, amikor a város polgármestere arról beszélt, hogy csak állami támogatással lehet megmenteni a már jó régóta csupán rossz napokat látó szállodát. Természetesen az állami támogatás azóta is érkezik, de erről nyilván nem Kósa tehet. Ő igazán megtette, amit a szavazói elvárnak tőle: beszélt az ügyben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel. Ami igazán értékelendő! Nem mondhatja még Kulcsár Gergely se, hogy nem történt a témában konzultáció. Ráadásul Matolcsy miniszter azt is megjegyezte, hogy a „kormány folyamatosan figyeli a Bika felszámolási eljárását, s nem hagyják, hogy olcsó pénzért elkótyavetyéljék a szállodát.” Ehhez képest a Napi Gazdaság múlt heti írásából kiderül: az eredetileg 2,1 milliárd forintra taksált, 4 milliárdos adóssággal küszködő Bikát most, negyedszeri nekirugaszkodásra 1,6 milliárdért is odaadnák. Csak vinné már el valaki! (Nem ártana talán megkérdezni Matolcsy miniszter urat, hogy szerinte hol kezdődik a kótyavetye…)

A miniszter annak idején, Kulcsár Gergely jobbikos országgyűlési képviselő parlamenti akadékoskodására azt is hozzátette, a szálló új tulajdonosai már számíthatnak a kormányzati forrásra, mivel az Új Széchenyi Tervben lesznek ilyen célra források. Nos, én itt fent, a csupazöld környezetemben nem találtam nyomát egyelőre ilyen jellegű pályázatnak, de ez nem jelent semmit. Hiszen egyelőre még új tulajok sincsenek (pontosítsunk, jelentkezők sincsenek), csak újabb kiírás van, meg újabb kétségbeesett kiáltás: eladó a menyasszony! Mindegy mennyiért, csak vigye már el valaki!

Amíg itt, Debrecenben, alattam, a kőbeton Baltazár Dezső téren az a legfőbb téma, hogy gagyi-e a szökőkút vagy nem gagyi, meg az a beszéd tárgya, hogy három lány után egy fiú igazán szép teljesítmény (másoknak elsőre sikerül), meg amíg egy csomóan a deviza-rémálomból próbálnak felébredni, addig nyilván nem az Aranybika sorsa a legfontosabb. Hiszen az tény: Debrecenben van épp elég szálloda, hotel és huszáros panzió, ahová özönölhetnek a turisták az egyszem virágkarneválunk idejére – nem nélkülözhetetlen tehát a jó öreg pára. Bizakodjunk! Előbb-utóbb csak eladják, legfeljebb Matolcsy miniszter úr a kótyavetye terén segget csinál majd a szájából.

Nem ez lesz „odafent” az első alkalom.

A Társulat

Remélem, Gondola visz legalább egy tányér bablevest Zsák Ferinek az előzetesbe.

De vihet nyugodtan Kósa Lajos polgármester vagy a helyettese, Papp László is, hisz mindegyikük a környezet- és természetvédelem elkötelezett híve, a fakivágások elleni küzdelem élharcosa, akárcsak az egész debreceni polgármesteri hivatal, élén a kabinettel. Legalábbis kampányidőszakban rendszeresen feltör belőlük a természetbuziság. Hogy konkrétan hány fát mentettek már meg, nem sejtem, de gyanítom: nem tudok most annyi templomtornyot megszámolni, ahányat sikerült. Márpedig itt fent, ebben a csupazöld környezetben tíznél többet nem látok.

Gondola Zsolt (évek óta önkormányzati képviselő, örök ellenzéki, amióta kirúgták a Cívis Ház éléről) például legutóbb 2010. október elsején, két nappal az önkormányzati választások előtt tartotta fontosnak, hogy az általa elnökölt Civil Fórum Debrecen Egyesület tagjait élőlánc alkotására kérje, megmentendő a Nagyerdőt egy újabb megalomán, ötcsillagos, ötemeletes szállodától. Azóta nem hallottam, hogy az erdőért kiáltottak volna. A városvezetés/polgármesteri hivatal sajátos „favédelmi” munkásságát pedig már annyi helyen, annyiszor leírták, hogy csoda, ha van még ép és hasznavehető fasor Debrecenben. Vágtak már itt ki fát a megmentés jegyében a Csapó utcán, a Mesterfalván, a Romkertben, most elkezdték az ámokfutást a Dózsa Györgyön is, pedig azt mondták, ott tényleg nem bántják az árnyast. Hát persze, hogy nem...

Na mindez csak onnan jutott eszembe, hogy az egyetlen, országos, sőt európai hírnévre szert tett debreceni természetvédő, az örök harcos Zsák Ferenc Tibor most rács mögé került. Addig harcolt a szabad természetért, míg be nem csukták. Előzetesben van, nehogy meghamisítson vagy eltüntessen bizonyítékokat, és hogy együttműködésre „késztessék”, ha esetleg nem akarna. Zsák Ferenc nem egy különösebben szimpatikus fickó, az alacsony termetével, jellegtelen külsejével simán elmegy mellette az ember az utcán. Észre se vennénk, ha nem bukkanna fel állandóan valami zöldmezős beruházás kapcsán. Például a debreceni Kartács utcai építkezésnél, aminek az ügyét nem átallotta Brüsszelig vinni, és volt képe emiatt összeugrani Kósa Lajossal is. Aztán védte a Zengőt, harcolt a bocskaikerti elkerülőnél is, szép lassan szinte rögeszméjévé válta a Natura 2000. Pert kezdeményezett a Honvédelmi Minisztérium ellen, mert álláspontja szerint környezetkárosítás történt a Zemplénben, és kijelentette, hogy a Tubes-hegyi lokátorállomás építésének megakadályozása érdekében a polgári engedetlenség eszköze is megengedhető.
Debrecenben mindenkit utálnak, aki akadékoskodik, tehát Zsákot és társait Debrecenben ki nem állhatták.

De állítólag máshol se. „Feszült” volt a viszonyuk a minisztériummal, és még a TTT-n kívüli természetvédők is megtagadták őket; nem tetszett nekik a módszerük. „A perben segítségül hívtuk a luxemburgi bíróság egyik ítéletét is, amely kimondja: pusztán annak a feltételezése, hogy az adott természetmegőrzési terület károsodhat, már elegendő ahhoz, hogy a szakhatóság nemet mondjon az építkezésre” – mesélt a TTT taktikájáról Zsák Ferenc a Magyar Narancsnak.

Nyilván az Audinak is ebből lett elege. Hogy hipotézisekre apellálnak, feltételezésekre hivatkoznak, félnek attól, amitől a befektetők, építkezők, gyárosok nem: a természetkárosodástól. Pedig, ha már egyszer Orbán Viktor rábólintott a győri gyár terjeszkedésére, és különben is kell az az 1800 munkahely a beígért egymillió megvalósításához, akkor ne akadékoskodjon itt valami kis senki, egy Debrecenből jött-ment akárki, aki a nagyságos Kósa Lajossal is hadban áll. Hallgattassék – el!

Még ha csak egy időre is, de Zsák Feri most előzetesben van. Megérdemelne a debreceni, kampányzöld politikusoktól egy tányér bablevest. Legalább.

Lóváros

Ha nekem valami véletlen folytán Kósa Lajosról Torgyán József jut eszembe, az már húdesúlyos. Vagy rám nézve, vagy rájuk, de mindenképp félő: leomlik a Nagytemplom két gyönyörű, vidáman integető tornya, és összeomlik alattam az egész kóceráj. Mármint a mostanság szemérmetlenül elhanyagolt, csupazöld teraszom.

Pedig igenis, Lajos legutóbbi víziója kapcsán Józsi bácsi jutott eszembe. Amikor ugyanis még ő volt a mezőgazdaság lezüllesztéséért felelős miniszter, eljött, hogy megnézze a frissen felújított Lovardát. Tetszett is neki nagyon, nyomban kibruggyogott belőle a jellegzetesen torgyáni nevetés, az a kis csecsemős döcögés, amitől még a gödröcskék is beindultak az arcán… Szóval miután abszolválta a pártja politikájának (meg az ő arcának) célzott tojásdobálást, megkérdezte, hogy na de hol vannak a lovak?! Mer ugye ez egy lovarda volna, vagy mifene. És hogy a témát még tovább reszelje, bejegyzést írt a vendégkönyvbe, ezt:
„A lovas turizmus Magyarország lehetőségeinek egyike. Hallottam már olyan véleményt is, hogy nekünk a ló olyan lehetne, mint Svájcnak a hó.
Debrecen, 2000. IX. 21-én
Dr. Torgyán József bejegyzése a debreceni lovarda emlékkönnyébe (Magyar Narancs - Szüret), október 5.”

Na ezt a kisgazda örökséget (khmmm ökörséget) juttatta eszembe Kósa Lajos azon megjegyzése, amely szerint az új debreceni futballstadion nemcsak focis eseményeknek meg Campus-fesztnek meg virágkarneválnak ad majd otthont, hanem lovas rendezvénynek is. Mi a szösz? Nemzeti vágta lesz Debrecenben? Vagy a Magyar Hagyományőr Világszövetség dicsőséges Tavaszi Hadjáratának debreceni mutációja készülődik? Netán a hortobágyi-mátai pásztorokkal akarunk versenybe szállni helybéli lovasnapok szervezésével az új, dögdrága futballstaionunkban, ha már aranylábú fiaink bokái rendre csak összeakadoznak mostanában? BL helyett lóverseny? Kereplőt váltó sétapálca? Hú, de súlyos…

Igaz, Lajos már nem egyszer utalt erre a lovas-dologra, például amikor megkérdezték tőle, mennyibe fáj majd az új gigaberuházás. Azt mondta ugyanis: „Nem szívesen tippelgetek. Egy ilyen típusú építkezés nem egy ló ára, olyan 10 milliárdos nagyságrendű beruházás.”

Nos, annyit biztos kóstál. Ma, 2011. június 9-én Kováts Ákos fősztárépítész átadta a város közgyűlésének a debreceni stadion vázlattervét (ingyen) . Lesz benne sok VIP-páholy (Viktor mellé Platinit!), sajóhely meg rendes férfivécé. És eljő majd a kánaán.

Szóval sejthettük volna: „nem egy ló ára”; lovas rendezvények helyszíne; lóháton ábrázoló huszáros freskó…
Ritka az ilyen, de Torgyán jóslata ezúttal bejött: ami Svájcnak a hó, az hazánknak, kivált Debrecennek, a ló. És bár Józsi bá’nk már sehol sincs, Debrecenben egyelőre tényleg a lovaknak áll ... a zászló.

Nyihahahahaha!

Nívós mutyi

Újabb lakásmutyiról hírelt nemrég a fidesz.hu. Azt írják:
„A most kipattant botrányban egy III. kerületi ingatlant "járattak meg" a tárca, a HM EI Zrt., a Mester Nívó Kft. közreműködésével, mintegy 15 millió forintos kárt okozva az államnak.”

És hát nem tehetek róla, de erről is na vajon ki, hát persze, hogy Kósa Lajos jutott az eszembe. Éppen annyi évvel ezelőtt, ahány templom tornyát e pillanatban látni engedi a húsvéti napsütés, szóval pontosan hét évvel ezelőtt írt ugyanis róla a vagy.hu meg a Népszava. Mármint Lajosról és a Mester Nívóról. Furcsa, de a fidesz által most kifogásolt mutyi is 2004-re nyúlik vissza. Hogy is van ez akkor pontosan? Vajon ez a Mester Nívó ugyanaz a Mester Nívó? Akit érdekel, járjon utána!

Az mostani biznisszel kapcsolatban azt olvasom a fidesz.hu-n, hogy „az ingatlan bérbeadására vonatkozó kérelmet még 2004-ban terjesztette Csák Gábor ezredes Juhász Ferenc miniszter elé. Ezt a 153 négyzetméteres ingatlant ajánlotta a Mester Nívó Kft. eladásra 72 millió forintért. Azonban ez a lakás a cég ajánlattételekor még a HM EI Zrt. tulajdonában volt. A Mester Nívó Kft. egy nappal korábban vásárolta meg az ingatlant, mint ahogy azt a HM-nek tovább értékesítette.(…) 2003 decemberében a HM EI Zrt. a fent említett ingatlant a Fischer-Bau-tól vette meg 56.343.000 forintos vételárért. A HM ekkor már jóváhagyta a vezetői lakás megvásárlását. Miután a Mester Nívó Kft. már felajánlotta a lakást és a garázst 72 millió forintért, csak azután vette meg 65 millió forintos vételáron. A szereplők így mintegy 15 millió forinttal károsították meg az államot.”

Ugyanabban az évben, 2004 májusában szintén felbukkant az inkriminált kft-nek a neve, méghozzá Kósa Lajos privát ingatlanüzlete, illetve az akkor még csak megálmodott piactömbi beruházás kapcsán. A 2004. május 7-én megjelent cikkében a Népszava újságírója arról fejtette ki a véleményét, hogy a május 6-ai közgyűlést megelőző napokban nyilvánosságra került: a favorizált céget alapító vállalkozások egyike – a Mester Nívó Kft. – korábban jó pénzért megvásárolta Kósa Lajos ingatlanát. Ráadásul a Dexiumot (a piactömb építésével megbízott céget) alapító két társaság 100 milliós jelzálogot jegyzett be a korábban Kósa birtokában lévő ingatlanra. Bár a polgármester leszögezte: semmi köze az említett vállalkozásokhoz, a Népszava kötötte az ebet a karóhoz, és megemlítette: a Mester Nívó által kialakított egyik budapesti társasházban lakástulajdona van a Dexium Kft. ügyeit képviselő jogásznak, a Mester Nívó vezetőjének és Kósa Lajos feleségének is.

Lett is ebből galiba, mivel a Népszavát Lajos beperelte, a bíróság pedig helyreigazíttatta, többrendbelileg. A Magyar Narancsot is érdekelte a téma, ők többek között a közgyűlési jegyzőkönyv alapján ezt írták:

„A vita során Szabó Miklós (MSZP) azt tudakolta, nem állt-e kapcsolatban a polgármester vagy valamely közvetlen családtagja a Dexium egyik korábbi tulajdonosával, a Mester-Nívó Építőipari Szolgáltató Kft.-vel. A polgármester ellentmondásos választ adott: először tagadta, majd azt mondta - idézet a közgyűlési jegyzőkönyvből, amely nem szó szerinti, tehát harmadik személyben fogalmaz -, "a Mester-Nívó (...) Debrecenben ingatlanforgalmazással foglalkozó társaság, amely a jogszabályi előírásoknak megfelelően vásárolta meg és értékesítette tovább a tulajdonában álló ingatlant", továbbá amikor a Dexium a várost megkereste, a Mester-Nívó már nem volt benne.
Az ellenzéki képviselő kérdésének háttere: a Mester-Nívó Kft. 2003 novemberében megvásárolta, majd továbbadta egy másik cégnek azt a debreceni, Dóczy utcai ingatlant, melyben Kósa Lajosnak kisebb ingatlanhányada volt. A cég részt vett a Dexium alapításában, de tagsági viszonyát 2004. április 26-án - tehát két nappal a városnak tett ajánlat előtt - megszüntette. Az ügyet a debreceni hírportál, a vagy.hu, majd a Népszava hozta nyilvánosságra. Az utóbbit a polgármester beperelte, a bíróság pedig megállapította, hogy nincs ok-okozati összefüggés aközött, hogy a Mester-Nívó megvette Kósa tulajdonát és az általa alapított projektcég később szerződést kötött Debrecen városával. A téves állításért a napilapot több rendbeli helyreigazításra kötelezték.”

Na szóval. A bíróság mondta ki, tehát úgy van: nem volt ok-okozati összefüggés a Dóczy utcai házikó (a Kósa-család korábbi lakhelye) eladása, illetve az önkormányzati – piactömbi – építkezésre kötött szerződés körülményei között. Higgyük hát el! Az pedig mindenesetre laikusként is biztosnak tűnik: ha én eladom a házam valakinek, aki egyébként megkárosítja az államot sokmillió forinttal, azzal én nem követtem el bűnt. De attól még kínos az ügy.

Pláne, ha a saját párttársak jönnek elő hét év után a témával, attól a szent céltól vezérelve, hogy fény derüljön a szocialisták sokat emlegetett ingatlanmutyijaira. Hát derüljön fény, de ne csak a szocik, hanem mind az összes többi politikus bizniszére, amiben állami vagy önkormányzati (köz)pénzek forognak kézen – és kockán.

Pósán, a bagoly

Minden azzal kezdődött, hogy Pósán László ma hülyeségeket beszélt. És ezt nemcsak én mondom, sőt még csak nem is csupán a szocialisták, hanem az értelmesebb fideszesek is. A tanár úr szépen beleluffantott a nullás lisztbe, pedig az – akárcsak a cukor – egyre drágább manapság. Pósán történész doktor ugyanis azt találta mondani:

„A mai Magyarországon nincs olyan munkahely, ahol több mint 1 hónapi "nem dolgozás" után fizetés járna.”

Önmagában véve persze nem ezzel van a baj, hiszen ez végül is igaz, hanem azzal, hogy az MSZP bejelentett, öthetes kivonulását a Parlamentből, feltételezhetően önkívületi állapotban, kissé túlreagálta. Levelet írt, lájf!

Tisztelt Oláh Lajos Képviselő Úr!

Az MSZP kinyilvánította, hogy nem vesz részt az Új Magyar Alkotmány megalkotásában.
Deklarálta, hogy képviselői - így Ön is, mint Hajdú-Bihar megyei területi listáról mandátumot szerzett szocialista képviselő - 5 hétig távol marad a Magyar Országgyűléstől.
Több mint 1 hónapig nem fogja ellátni azt a munkáját, amellyel választói jóhiszeműen megbízták.
Kérdés, hogy ezek után Ön és párttársai felveszik-e képviselői tiszteletdíjukat és költségtérítésüket.
A mai Magyarországon nincs olyan munkahely, ahol több mint 1 hónapi „nem dolgozás” után fizetés járna.
5 heti távollét a munkahelytől, csak szabadság, táppénz, vagy fizetés nélküli szabadság igénybevételével lehetséges.
Miért lennének Önök különbek bármely magyar embernél?
Miért gondolják úgy, hogy 5 heti semmit tevést honorálni kellene?

Régi és örök érvényű magyar igazság: „Aki nem dolgozik, ne is egyék.”

Dr. Pósán László országgyűlési képviselő

Írta ezt egyébként pont akkor, amikor az Országgyűlés kedden reggel erősen megfogyatkozva kezdte meg alkotmányozós munkáját (például Kósa Lajos se futott be pontosan, pedig kerestük a bőrjakóját ezerrel).

Na de vissza a pósáni kinyilatkoztatáshoz! Az tehát alapvetően igaz, hogy ha a munkahelyemre egy hónapig nem megyek be, mert én inkább templomtornyokat akarok számolgatni, itt fent, a csupazöld környezetemben, akkor azért kirúgnak. És persze fizetést se adnak, mert mire adnának, ha egyszer nem dolgoztam meg érte. S alapvetően az is igaznak tűnhet, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék (ez tényleg egy régi, ismert mondás), de azért kíváncsi lennék, Pósán történész doktor úr közben gondolt-e arra a munka nélkül lézengő, segélyeken meg az állam csecsén éldegélő, egyébként totálisan munkaképes és egészséges rétegre, amelyik évek óta nem dolgozik, mégis eszik. Szerintem lehet, hogy kivételesen nem gondolt rájuk…

Azt megint csak joggal feszegeti a képviselő-történész doktor úr, hogy ugyan mitől lennének különbek a szocialisták bármelyik magyar embernél, hiszen semmitől nem lehetnek különbek náluk. Ahogyan nem lehetnek azok a fideszes és a KDNP-s képviselők sem! Mert miért lennének?
Kíváncsi volnék, Pósán doktor a mai dörgő hangú levelének megfogalmazásakor, miközben a ceruzája végét rágta, vajon gondolt-e a saját párt- és frakciótársaira? Mondjuk például azokra, akik 2006. október 9-e után (amikor Navracsics Tibor és Semjén Zsolt bejelentette, hogy a két frakció minden alkalommal kivonul az ülésteremből, ha Gyurcsány Ferenc napirend előtt felszólal az Országgyűlésben, s olyankor csak a frakcióvezetők képviselték a két képviselőcsoportot), szóval azokra, akik kivonultak az ülésteremből.

Gondolt-e esetleg saját magára, aki szintén elhagyta a termet, ha Gyurcsány szólásra jelentkezett? Vajon eszébe jutott-e Pósán képviselő úrnak az a röhejesre sikeredett exodusuk, amikor az őszödi beszéd egy éves évfordulójára a saját maguk által kezdeményezett vitanapról vonultak ki?

Méghozzá azzal a felkiáltással, hogy nem Gyurcsány Ferenccel akarják megbeszélni azt a politikai problémát, amit ő maga okozott. Merthogy Fletó nemkívánatos személy lett, és ők nem kíváncsiak rá. Világos, ugye?

Vajon arról mik a tapasztalatai Pósán honatyának, hogy ha az egyszeri beosztott, aki ki nem állhatja a főnökét, és kimegy az irodából, ha az belép, milyen következményekre számíthat akár már másnap reggel? Nem hallott még arról, hogy ha a kétkezi munkásnak nem teccik a főnök pofája, attól még végig kell hallgatnia az eligazítását? Hogy ha az igazgató puszta látványától is leizzad a tanerő, akkor is ott kell ülni a dögunalmas értekezleten? Nem tud arról a tisztelt képviselő úr, hogy ha valaki engedetlenkedik a munkahelyén, akkor azt rendszerint azonnal és kérdezés nélkül kirúgják? De legalábbis két figyelmeztetés után biztos!

Na persze nem úgy a magyar parlamentben! Mert ott következmények nélkül megengedhették a fideszes-keresztény képviselők ezt a luxust maguknak éppúgy, ahogy most megengedhetik (ezek szerint) a szocialisták is. S akik persze, mondják, terepre mennek meg minden, próbálnak valami langyos magyarázatot adni, hogy mit is fognak csinálni az elkövetkező öt hétben, ahelyett, hogy azt csinálnák, amire felhatalmaztuk őket.

Ebben Pósánnak igaza van. De – hogy én is egy régi és örök érvényű magyar igazsággal hozakodjak elő –: nehogy már a bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű!

Csak a szakértelem számít?

Nem elég, hogy stadiont akar tervezni, de nemrég a Péterfia utcára is jóváhagyatott egy újabb plázát. Egy újabb szürke borzalmat. Kováts Ákos nem álmodozik – cselekszik. És idegeket borzol.

Kováts Ákost négy éve nevezték ki főépítésznek Debrecenben. A beiktatásakor vele készített öröminterjút olvasva azt gondoltam: valaki itt agymosáson esett át, és nem ám én. Valami oknál fogva a Kováts-ikrek ifjabbikának a mindennapi ténykedése totál ellentmond a saját elképzeléseinek. Persze lehet, hogy tévedek, és ő a pár perccel idősebb…

Kováts Ákos 2007-ben tehát imigyen szóla:

„…mindenképpen kordában kell tartani, komolyan kell ellenőrizni az építési terveket, a beruházók túlzott igényeit és a fejlesztési irányokat is az elvárásoknak megfelelően kell értelmezni. (…) A városrendezési tervben rögzített szabályozások ugyan próbálnak gátat szabni az ésszerűtlen és indokolatlan építkezéseknek, ám a különböző beruházókra ezek a paragrafusok nem voltak, és egyelőre most sincsenek hatással. Az elmúlt években ugyanis sorra épültek az olyan házak, melyek túlméretezettek, nem illenek a városképbe… (…)
Fontos az is, hogy a tervek megvitatásakor mérlegeljük: az építmény beleillik-e a városképbe. Ellenkező esetben a tervezők olykor öncélú, magamutogatásra törekvő fantáziáját is le kell lassítanunk…”

„Ebben a szakmában a közgondolkodással ellentétben nem lehet álmodozni, nem lehet azt mondani: ilyen meg olyan épületet álmodtam meg. Ez mérnöki munka, amiben csakis a szakértelem és a tehetség számít. (…) Egységesíteni kívánom a különböző lakóterületek beépítési módját és jellegét. Tehát nem szeretném, ha a magas és az alacsony házak egy helyen keverednének, hiszen ellenkező esetben a városkép csupán összevisszaságot és rendszertelenséget mutatna.”

Ehhez képest az ő beiktatása (szocialista-balos-libsi megnyilvánulások szerint ámokfutása) óta épült a Fórum Debrecen, a félbe hagyott Latinovits-erőmű, most majd jön a Péterfia-pláza, miközben pedig előtte kapott engedélyt az ikertestvére elképzelése a Modemre, Lyciumra, Kölcseyre. Amelyekre sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy illenek a Nagytemplom két csodálatos tornya meg a Déri Múzeum által fémjelzett környezetbe. Vajon akkor, az akkori főépítész és tervtanács nem mérlegelte azt a fontos szempontot, hogy az épület beleillik-e a városképbe? Vajon ezek az épületek nem a tervezők öncélú, magamutogatásra törekvő fantáziájának a szüleményei voltak?

A Péterfia-plázával kapcsolatban azt írja a megyei lap, hogy „az előző években Kossuth-díjas építészek munkáit dobta vissza a debreceni építészeti tervtanács, mert nem tudtak megfelelni annak a sajátos követelménynek, hogy a debreceni Péterfia és Hunyadi utca sarkára elképzelt építmény a Péterfia felől ne haladja meg a 4,5 méter magasságot, de a Hunyadi utca felől érje el a 20 métert”.
Érje el a 20 métert?! És ezt így hogy? Ez vajon nem azt eredményezi, hogy a magas és az alacsony házak egy helyen keverednek majd, amitől Kováts Ákos annyira tartott még 2007-ben? Nekem innen, fentről, a terasz csupazöld környezetéből úgy tűnik, hogy a Rákóczi utca felé eső részen, arra, bent, mintha még egész alacsony házak lennének, rendes, normális debreceni polgári kül- és belmagassággal. Hogy fér meg akkor ez a 20 méteres Péterfia-plázával meg a Fórummal? Meg a Latinovitscsal?

A KESO Kft. egyébként 2009 tavaszán vette meg a Rákóczi utcára is átnyúló ingatlan Péterfia felőli, csaknem 4 ezer négyzetméterét. Az új tulajdonosok az álmaik megvalósításához több tervezőt kerestek meg, de mit ad isten, közülük csak Kováts András fogadta el a kihívást. Hát naná, hogy ő elfogadta! Jó hátszele, főépítészi támogatása van, még ha az ikertesója úgy is gondolja, az ő szakmájukban „nem lehet álmodozni, nem lehet azt mondani: ilyen meg olyan épületet álmodtam meg”. András viszont mer nagyot álmodni, és Ákos ebben szemmel láthatóan nem akadályozza meg. A jelenlegi városkép önmagáért beszél.

A városnak, szeretettel

Újfent felajánlotta szolgálatait a városnak Sutka Sándor ex-főrendőr, a sokáig nem létező, ám mégis államtitokká minősített Sutka-levél „névadója”. Illetve nem a saját szolgálatait kínálgatta, hanem az általa elnökölt biztonságtechnikai cégét, amely konkrétan három segélyhívó oszlopot rak ki a Kósa térre, valahová a Nagytemplom elé.

Miután szerencsére a firkász cimbim is megtudta azt, amit a haon saját információként tálalt a mai, vérfagyasztó hidegben, így a kávékortyolgatás, illetve a már említett templom két tornyának számolgatása közben én is elolvashattam a Sutka Sándor-Papp László által fémjelzett meghívó szövegét.
„A városnak való felajánlásként – társadalmi bűnmegelőzési feladatokban való részvételének bővítése jegyében – három segélyhívó oszlopot szerel fel Debrecen központjában a Pannon Guard Biztonsági Szolgáltató Zrt. A cég az oszlopokat térítésmentesen telepíti és működteti. Az első oszlop telepítése alkalmából sajtótájékoztatót tart dr. Papp László alpolgármester és dr. Sutka Sándor, a Pannon Guard Zrt. elnöke 2011. február 23-án – szerdán – 13 órakor. A helyszín: a Kossuth téri harangos köztéri óra melletti terület.”

A városnak való felajánlásként… De szép! A városnak, ami annak idején jó magasra emelte, majd szépen letaszította a rendőr dandártábornokot, amiért az megírta (állítólagos) levelét. Talán emlékszünk: az írásban a vagyonkezelő holding – azaz a Debreceni Vagyonkezelő Rt. (ma már zrt.) – gazdálkodásának visszásságaira hívta fel a megyei főügyész-helyettes figyelmét Sutka, Hajdú-Bihar megye volt rendőr-főkapitánya. A Basahalom évekkel a történtek után ezt írta az ügyről: „A Népszava hozta nyilvánosságra 2004 májusában, hogy Sutka Sándor akkori Hajdú-Bihar megyei rendőr-főkapitány még 2003 őszén levélben fordult az ügyészséghez, amiben kérte Kósa Lajos országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, mivel Debrecen város vagyonkezelő holdingjának ügyeiben számos bűncselekmény gyanúja fogalmazódott meg.”

Sutka tehát Kósa Lajos mentelmi jogának felfüggesztését kérte (állítólag!!!! tegyük hozzá, mielőtt ránk dőlne a Nagytemplom gyönyörű két tornya) – ilyen idők is voltak! Igaz, nem túl dicsőséges korszaka volt az a debreceni politikatörténetnek, de talán az azt megörökítő, képzeletbeli könyvben egy szamárfülnél azért többet jelentett. A levelet előbb hamisítványnak titulálták, majd kiderült, hogy nem az, aztán államilag titkosíttatták, de az se tűnt túl jó húzásnak: Péterfalvi Attila korábbi adatvédelmi biztos szerint ugyanis kifogásolható volt a dokumentum államtitokká minősítésének jogszerűsége. Ment a nyilatkozatháborúsdi, az ellenzék jókat röhögött például azon, hogy ami nem létezik, az hogy válhat államtitokká, és hasonló jópofaságokon.

De ez ma már a múlté. Kósa Lajos még mindig országgyűlési képviselő és polgármesterebb, mint valaha, Sutka pedig ugyan nem főrendőr már, de a renitens debreceni autósok réme: a kerékbilincs-osztogató vagyonvédelmi cég elnöke. Aki egyébként legutóbb akkor tartott említésre méltó sajtótájékoztatót (2009 júliusában), amikor közölte: Hajdú-Bihar legnagyobb biztonsági szolgáltató cégének a fegyveres járőrei is vigyázzák a közterületek biztonságát Debrecenben. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a cég nemcsak szervezetileg, de „szakmafilozófiailag” is átalakult, s ennek jegyében úgy tervezték, kiszélesítik a bűnmegelőzést. – A Sutka-fiúk ahol lehet, maguk intézkednek a közbiztonság érdekében, ahol pedig nem, ott rendőrt hívnak! – mondták. Ja, és Sutka akkor azt is hozzátette (legalábbis a nol tudósítása szerint), hogy „biztonsági embereik valamennyi debreceni autóbuszon ott vannak. Elsődleges feladatuk az volt, hogy előzzék meg a vadonatúj járművek megrongálását, de ennél sokkal többet sikerült elérniük: eltűntek a debreceni tömegközlekedési eszközökről a zsebtolvajok, a garázdák, a kötekedő emberek.”

Azóta pedig már az utasok is, amint arról nemrégiben éppen pont Papp László, felelős alpolgi tartott sajtótájékoztatót a lapátra tett holding-vezér és az egymilliárdos veszteség kapcsán (s amit Holdrabló némi malíciával írt meg itt ).

De ez már egy másik történet… Most ugorgyunk vissza Papp László e heti megnyilvánulásához, a Sutkával közösen megszervezett, s a harangos köztéri óra melletti területre beharangozott, segélyhívóoszlop-kihelyező sajtóbohóckodáshoz. Holnap lesz az első „kapavágás”, amikor is doktor Sutka és doktor Papp mosolyogva átadja a plebsznek az ingyenesen telepített és működtetett oszlopot. A bűnmegelőzés kiszélesítése érdekében. A városnak felajánlva. Köszönjük! Kérünk engedélyt örülni.