Tetőterasz

Bika eladó – nem épp „arany” áron

2011-08-14T02:37:00.000-07:00

Aggódva számolgatom azt a három templomtornyot, amit a vasárnap déli napsütés láttatni enged. Aggodalmam pedig a jó öreg szállodának, Debrecen „jelképének” eladósorban léte miatt fokozódik.

A Napi Gazdaság onlány kiadása szerint a „befektetők érdeklődését felkeltheti, hogy 365 millió forinttal csökkent a Debrecen nevezetességének számító Aranybika Szálló irányára.” Szerintem pedig nem fogja felkelteni. Ha ebben az ügyben valami, bármi is felkelthetné a befektetők érdeklődését az az lenne, ha Kósa Lajos betartaná az ígéretét. De nem fogja, mert nem szokta. Vagy csak simán nem tudja.

Az említett ígéret egy turisztikai konferencián hangzott el, amikor a város polgármestere arról beszélt, hogy csak állami támogatással lehet megmenteni a már jó régóta csupán rossz napokat látó szállodát. Természetesen az állami támogatás azóta is érkezik, de erről nyilván nem Kósa tehet. Ő igazán megtette, amit a szavazói elvárnak tőle: beszélt az ügyben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterrel. Ami igazán értékelendő! Nem mondhatja még Kulcsár Gergely se, hogy nem történt a témában konzultáció. Ráadásul Matolcsy miniszter azt is megjegyezte, hogy a „kormány folyamatosan figyeli a Bika felszámolási eljárását, s nem hagyják, hogy olcsó pénzért elkótyavetyéljék a szállodát.” Ehhez képest a Napi Gazdaság múlt heti írásából kiderül: az eredetileg 2,1 milliárd forintra taksált, 4 milliárdos adóssággal küszködő Bikát most, negyedszeri nekirugaszkodásra 1,6 milliárdért is odaadnák. Csak vinné már el valaki! (Nem ártana talán megkérdezni Matolcsy miniszter urat, hogy szerinte hol kezdődik a kótyavetye…)

A miniszter annak idején, Kulcsár Gergely jobbikos országgyűlési képviselő parlamenti akadékoskodására azt is hozzátette, a szálló új tulajdonosai már számíthatnak a kormányzati forrásra, mivel az Új Széchenyi Tervben lesznek ilyen célra források. Nos, én itt fent, a csupazöld környezetemben nem találtam nyomát egyelőre ilyen jellegű pályázatnak, de ez nem jelent semmit. Hiszen egyelőre még új tulajok sincsenek (pontosítsunk, jelentkezők sincsenek), csak újabb kiírás van, meg újabb kétségbeesett kiáltás: eladó a menyasszony! Mindegy mennyiért, csak vigye már el valaki!

Amíg itt, Debrecenben, alattam, a kőbeton Baltazár Dezső téren az a legfőbb téma, hogy gagyi-e a szökőkút vagy nem gagyi, meg az a beszéd tárgya, hogy három lány után egy fiú igazán szép teljesítmény (másoknak elsőre sikerül), meg amíg egy csomóan a deviza-rémálomból próbálnak felébredni, addig nyilván nem az Aranybika sorsa a legfontosabb. Hiszen az tény: Debrecenben van épp elég szálloda, hotel és huszáros panzió, ahová özönölhetnek a turisták az egyszem virágkarneválunk idejére – nem nélkülözhetetlen tehát a jó öreg pára. Bizakodjunk! Előbb-utóbb csak eladják, legfeljebb Matolcsy miniszter úr a kótyavetye terén segget csinál majd a szájából.

Nem ez lesz „odafent” az első alkalom.

A Társulat

2011-06-26T12:48:00.000-07:00

Remélem, Gondola visz legalább egy tányér bablevest Zsák Ferinek az előzetesbe.

De vihet nyugodtan Kósa Lajos polgármester vagy a helyettese, Papp László is, hisz mindegyikük a környezet- és természetvédelem elkötelezett híve, a fakivágások elleni küzdelem élharcosa, akárcsak az egész debreceni polgármesteri hivatal, élén a kabinettel. Legalábbis kampányidőszakban rendszeresen feltör belőlük a természetbuziság. Hogy konkrétan hány fát mentettek már meg, nem sejtem, de gyanítom: nem tudok most annyi templomtornyot megszámolni, ahányat sikerült. Márpedig itt fent, ebben a csupazöld környezetben tíznél többet nem látok.

Gondola Zsolt (évek óta önkormányzati képviselő, örök ellenzéki, amióta kirúgták a Cívis Ház éléről) például legutóbb 2010. október elsején, két nappal az önkormányzati választások előtt tartotta fontosnak, hogy az általa elnökölt Civil Fórum Debrecen Egyesület tagjait élőlánc alkotására kérje, megmentendő a Nagyerdőt egy újabb megalomán, ötcsillagos, ötemeletes szállodától. Azóta nem hallottam, hogy az erdőért kiáltottak volna. A városvezetés/polgármesteri hivatal sajátos „favédelmi” munkásságát pedig már annyi helyen, annyiszor leírták, hogy csoda, ha van még ép és hasznavehető fasor Debrecenben. Vágtak már itt ki fát a megmentés jegyében a Csapó utcán, a Mesterfalván, a Romkertben, most elkezdték az ámokfutást a Dózsa Györgyön is, pedig azt mondták, ott tényleg nem bántják az árnyast. Hát persze, hogy nem...

Na mindez csak onnan jutott eszembe, hogy az egyetlen, országos, sőt európai hírnévre szert tett debreceni természetvédő, az örök harcos Zsák Ferenc Tibor most rács mögé került. Addig harcolt a szabad természetért, míg be nem csukták. Előzetesben van, nehogy meghamisítson vagy eltüntessen bizonyítékokat, és hogy együttműködésre „késztessék”, ha esetleg nem akarna. Zsák Ferenc nem egy különösebben szimpatikus fickó, az alacsony termetével, jellegtelen külsejével simán elmegy mellette az ember az utcán. Észre se vennénk, ha nem bukkanna fel állandóan valami zöldmezős beruházás kapcsán. Például a debreceni Kartács utcai építkezésnél, aminek az ügyét nem átallotta Brüsszelig vinni, és volt képe emiatt összeugrani Kósa Lajossal is. Aztán védte a Zengőt, harcolt a bocskaikerti elkerülőnél is, szép lassan szinte rögeszméjévé válta a Natura 2000. Pert kezdeményezett a Honvédelmi Minisztérium ellen, mert álláspontja szerint környezetkárosítás történt a Zemplénben, és kijelentette, hogy a Tubes-hegyi lokátorállomás építésének megakadályozása érdekében a polgári engedetlenség eszköze is megengedhető.
Debrecenben mindenkit utálnak, aki akadékoskodik, tehát Zsákot és társait Debrecenben ki nem állhatták.

De állítólag máshol se. „Feszült” volt a viszonyuk a minisztériummal, és még a TTT-n kívüli természetvédők is megtagadták őket; nem tetszett nekik a módszerük. „A perben segítségül hívtuk a luxemburgi bíróság egyik ítéletét is, amely kimondja: pusztán annak a feltételezése, hogy az adott természetmegőrzési terület károsodhat, már elegendő ahhoz, hogy a szakhatóság nemet mondjon az építkezésre” – mesélt a TTT taktikájáról Zsák Ferenc a Magyar Narancsnak.

Nyilván az Audinak is ebből lett elege. Hogy hipotézisekre apellálnak, feltételezésekre hivatkoznak, félnek attól, amitől a befektetők, építkezők, gyárosok nem: a természetkárosodástól. Pedig, ha már egyszer Orbán Viktor rábólintott a győri gyár terjeszkedésére, és különben is kell az az 1800 munkahely a beígért egymillió megvalósításához, akkor ne akadékoskodjon itt valami kis senki, egy Debrecenből jött-ment akárki, aki a nagyságos Kósa Lajossal is hadban áll. Hallgattassék – el!

Még ha csak egy időre is, de Zsák Feri most előzetesben van. Megérdemelne a debreceni, kampányzöld politikusoktól egy tányér bablevest. Legalább.

Lóváros

2011-06-09T07:02:00.000-07:00

Ha nekem valami véletlen folytán Kósa Lajosról Torgyán József jut eszembe, az már húdesúlyos. Vagy rám nézve, vagy rájuk, de mindenképp félő: leomlik a Nagytemplom két gyönyörű, vidáman integető tornya, és összeomlik alattam az egész kóceráj. Mármint a mostanság szemérmetlenül elhanyagolt, csupazöld teraszom.

Pedig igenis, Lajos legutóbbi víziója kapcsán Józsi bácsi jutott eszembe. Amikor ugyanis még ő volt a mezőgazdaság lezüllesztéséért felelős miniszter, eljött, hogy megnézze a frissen felújított Lovardát. Tetszett is neki nagyon, nyomban kibruggyogott belőle a jellegzetesen torgyáni nevetés, az a kis csecsemős döcögés, amitől még a gödröcskék is beindultak az arcán… Szóval miután abszolválta a pártja politikájának (meg az ő arcának) célzott tojásdobálást, megkérdezte, hogy na de hol vannak a lovak?! Mer ugye ez egy lovarda volna, vagy mifene. És hogy a témát még tovább reszelje, bejegyzést írt a vendégkönyvbe, ezt:
„A lovas turizmus Magyarország lehetőségeinek egyike. Hallottam már olyan véleményt is, hogy nekünk a ló olyan lehetne, mint Svájcnak a hó.
Debrecen, 2000. IX. 21-én
Dr. Torgyán József bejegyzése a debreceni lovarda emlékkönnyébe (Magyar Narancs - Szüret), október 5.”

Na ezt a kisgazda örökséget (khmmm ökörséget) juttatta eszembe Kósa Lajos azon megjegyzése, amely szerint az új debreceni futballstadion nemcsak focis eseményeknek meg Campus-fesztnek meg virágkarneválnak ad majd otthont, hanem lovas rendezvénynek is. Mi a szösz? Nemzeti vágta lesz Debrecenben? Vagy a Magyar Hagyományőr Világszövetség dicsőséges Tavaszi Hadjáratának debreceni mutációja készülődik? Netán a hortobágyi-mátai pásztorokkal akarunk versenybe szállni helybéli lovasnapok szervezésével az új, dögdrága futballstaionunkban, ha már aranylábú fiaink bokái rendre csak összeakadoznak mostanában? BL helyett lóverseny? Kereplőt váltó sétapálca? Hú, de súlyos…

Igaz, Lajos már nem egyszer utalt erre a lovas-dologra, például amikor megkérdezték tőle, mennyibe fáj majd az új gigaberuházás. Azt mondta ugyanis: „Nem szívesen tippelgetek. Egy ilyen típusú építkezés nem egy ló ára, olyan 10 milliárdos nagyságrendű beruházás.”

Nos, annyit biztos kóstál. Ma, 2011. június 9-én Kováts Ákos fősztárépítész átadta a város közgyűlésének a debreceni stadion vázlattervét (ingyen) . Lesz benne sok VIP-páholy (Viktor mellé Platinit!), sajóhely meg rendes férfivécé. És eljő majd a kánaán.

Szóval sejthettük volna: „nem egy ló ára”; lovas rendezvények helyszíne; lóháton ábrázoló huszáros freskó…
Ritka az ilyen, de Torgyán jóslata ezúttal bejött: ami Svájcnak a hó, az hazánknak, kivált Debrecennek, a ló. És bár Józsi bá’nk már sehol sincs, Debrecenben egyelőre tényleg a lovaknak áll ... a zászló.

Nyihahahahaha!

Nívós mutyi

2011-04-25T09:42:00.000-07:00

Újabb lakásmutyiról hírelt nemrég a fidesz.hu. Azt írják:
„A most kipattant botrányban egy III. kerületi ingatlant "járattak meg" a tárca, a HM EI Zrt., a Mester Nívó Kft. közreműködésével, mintegy 15 millió forintos kárt okozva az államnak.”

És hát nem tehetek róla, de erről is na vajon ki, hát persze, hogy Kósa Lajos jutott az eszembe. Éppen annyi évvel ezelőtt, ahány templom tornyát e pillanatban látni engedi a húsvéti napsütés, szóval pontosan hét évvel ezelőtt írt ugyanis róla a vagy.hu meg a Népszava. Mármint Lajosról és a Mester Nívóról. Furcsa, de a fidesz által most kifogásolt mutyi is 2004-re nyúlik vissza. Hogy is van ez akkor pontosan? Vajon ez a Mester Nívó ugyanaz a Mester Nívó? Akit érdekel, járjon utána!

Az mostani biznisszel kapcsolatban azt olvasom a fidesz.hu-n, hogy „az ingatlan bérbeadására vonatkozó kérelmet még 2004-ban terjesztette Csák Gábor ezredes Juhász Ferenc miniszter elé. Ezt a 153 négyzetméteres ingatlant ajánlotta a Mester Nívó Kft. eladásra 72 millió forintért. Azonban ez a lakás a cég ajánlattételekor még a HM EI Zrt. tulajdonában volt. A Mester Nívó Kft. egy nappal korábban vásárolta meg az ingatlant, mint ahogy azt a HM-nek tovább értékesítette.(…) 2003 decemberében a HM EI Zrt. a fent említett ingatlant a Fischer-Bau-tól vette meg 56.343.000 forintos vételárért. A HM ekkor már jóváhagyta a vezetői lakás megvásárlását. Miután a Mester Nívó Kft. már felajánlotta a lakást és a garázst 72 millió forintért, csak azután vette meg 65 millió forintos vételáron. A szereplők így mintegy 15 millió forinttal károsították meg az államot.”

Ugyanabban az évben, 2004 májusában szintén felbukkant az inkriminált kft-nek a neve, méghozzá Kósa Lajos privát ingatlanüzlete, illetve az akkor még csak megálmodott piactömbi beruházás kapcsán. A 2004. május 7-én megjelent cikkében a Népszava újságírója arról fejtette ki a véleményét, hogy a május 6-ai közgyűlést megelőző napokban nyilvánosságra került: a favorizált céget alapító vállalkozások egyike – a Mester Nívó Kft. – korábban jó pénzért megvásárolta Kósa Lajos ingatlanát. Ráadásul a Dexiumot (a piactömb építésével megbízott céget) alapító két társaság 100 milliós jelzálogot jegyzett be a korábban Kósa birtokában lévő ingatlanra. Bár a polgármester leszögezte: semmi köze az említett vállalkozásokhoz, a Népszava kötötte az ebet a karóhoz, és megemlítette: a Mester Nívó által kialakított egyik budapesti társasházban lakástulajdona van a Dexium Kft. ügyeit képviselő jogásznak, a Mester Nívó vezetőjének és Kósa Lajos feleségének is.

Lett is ebből galiba, mivel a Népszavát Lajos beperelte, a bíróság pedig helyreigazíttatta, többrendbelileg. A Magyar Narancsot is érdekelte a téma, ők többek között a közgyűlési jegyzőkönyv alapján ezt írták:

„A vita során Szabó Miklós (MSZP) azt tudakolta, nem állt-e kapcsolatban a polgármester vagy valamely közvetlen családtagja a Dexium egyik korábbi tulajdonosával, a Mester-Nívó Építőipari Szolgáltató Kft.-vel. A polgármester ellentmondásos választ adott: először tagadta, majd azt mondta - idézet a közgyűlési jegyzőkönyvből, amely nem szó szerinti, tehát harmadik személyben fogalmaz -, "a Mester-Nívó (...) Debrecenben ingatlanforgalmazással foglalkozó társaság, amely a jogszabályi előírásoknak megfelelően vásárolta meg és értékesítette tovább a tulajdonában álló ingatlant", továbbá amikor a Dexium a várost megkereste, a Mester-Nívó már nem volt benne.
Az ellenzéki képviselő kérdésének háttere: a Mester-Nívó Kft. 2003 novemberében megvásárolta, majd továbbadta egy másik cégnek azt a debreceni, Dóczy utcai ingatlant, melyben Kósa Lajosnak kisebb ingatlanhányada volt. A cég részt vett a Dexium alapításában, de tagsági viszonyát 2004. április 26-án - tehát két nappal a városnak tett ajánlat előtt - megszüntette. Az ügyet a debreceni hírportál, a vagy.hu, majd a Népszava hozta nyilvánosságra. Az utóbbit a polgármester beperelte, a bíróság pedig megállapította, hogy nincs ok-okozati összefüggés aközött, hogy a Mester-Nívó megvette Kósa tulajdonát és az általa alapított projektcég később szerződést kötött Debrecen városával. A téves állításért a napilapot több rendbeli helyreigazításra kötelezték.”

Na szóval. A bíróság mondta ki, tehát úgy van: nem volt ok-okozati összefüggés a Dóczy utcai házikó (a Kósa-család korábbi lakhelye) eladása, illetve az önkormányzati – piactömbi – építkezésre kötött szerződés körülményei között. Higgyük hát el! Az pedig mindenesetre laikusként is biztosnak tűnik: ha én eladom a házam valakinek, aki egyébként megkárosítja az államot sokmillió forinttal, azzal én nem követtem el bűnt. De attól még kínos az ügy.

Pláne, ha a saját párttársak jönnek elő hét év után a témával, attól a szent céltól vezérelve, hogy fény derüljön a szocialisták sokat emlegetett ingatlanmutyijaira. Hát derüljön fény, de ne csak a szocik, hanem mind az összes többi politikus bizniszére, amiben állami vagy önkormányzati (köz)pénzek forognak kézen – és kockán.

Pósán, a bagoly

2011-03-22T09:47:00.000-07:00

Minden azzal kezdődött, hogy Pósán László ma hülyeségeket beszélt. És ezt nemcsak én mondom, sőt még csak nem is csupán a szocialisták, hanem az értelmesebb fideszesek is. A tanár úr szépen beleluffantott a nullás lisztbe, pedig az – akárcsak a cukor – egyre drágább manapság. Pósán történész doktor ugyanis azt találta mondani:

„A mai Magyarországon nincs olyan munkahely, ahol több mint 1 hónapi "nem dolgozás" után fizetés járna.”

Önmagában véve persze nem ezzel van a baj, hiszen ez végül is igaz, hanem azzal, hogy az MSZP bejelentett, öthetes kivonulását a Parlamentből, feltételezhetően önkívületi állapotban, kissé túlreagálta. Levelet írt, lájf!

Tisztelt Oláh Lajos Képviselő Úr!

Az MSZP kinyilvánította, hogy nem vesz részt az Új Magyar Alkotmány megalkotásában.
Deklarálta, hogy képviselői - így Ön is, mint Hajdú-Bihar megyei területi listáról mandátumot szerzett szocialista képviselő - 5 hétig távol marad a Magyar Országgyűléstől.
Több mint 1 hónapig nem fogja ellátni azt a munkáját, amellyel választói jóhiszeműen megbízták.
Kérdés, hogy ezek után Ön és párttársai felveszik-e képviselői tiszteletdíjukat és költségtérítésüket.
A mai Magyarországon nincs olyan munkahely, ahol több mint 1 hónapi „nem dolgozás” után fizetés járna.
5 heti távollét a munkahelytől, csak szabadság, táppénz, vagy fizetés nélküli szabadság igénybevételével lehetséges.
Miért lennének Önök különbek bármely magyar embernél?
Miért gondolják úgy, hogy 5 heti semmit tevést honorálni kellene?

Régi és örök érvényű magyar igazság: „Aki nem dolgozik, ne is egyék.”

Dr. Pósán László országgyűlési képviselő

Írta ezt egyébként pont akkor, amikor az Országgyűlés kedden reggel erősen megfogyatkozva kezdte meg alkotmányozós munkáját (például Kósa Lajos se futott be pontosan, pedig kerestük a bőrjakóját ezerrel).

Na de vissza a pósáni kinyilatkoztatáshoz! Az tehát alapvetően igaz, hogy ha a munkahelyemre egy hónapig nem megyek be, mert én inkább templomtornyokat akarok számolgatni, itt fent, a csupazöld környezetemben, akkor azért kirúgnak. És persze fizetést se adnak, mert mire adnának, ha egyszer nem dolgoztam meg érte. S alapvetően az is igaznak tűnhet, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék (ez tényleg egy régi, ismert mondás), de azért kíváncsi lennék, Pósán történész doktor úr közben gondolt-e arra a munka nélkül lézengő, segélyeken meg az állam csecsén éldegélő, egyébként totálisan munkaképes és egészséges rétegre, amelyik évek óta nem dolgozik, mégis eszik. Szerintem lehet, hogy kivételesen nem gondolt rájuk…

Azt megint csak joggal feszegeti a képviselő-történész doktor úr, hogy ugyan mitől lennének különbek a szocialisták bármelyik magyar embernél, hiszen semmitől nem lehetnek különbek náluk. Ahogyan nem lehetnek azok a fideszes és a KDNP-s képviselők sem! Mert miért lennének?
Kíváncsi volnék, Pósán doktor a mai dörgő hangú levelének megfogalmazásakor, miközben a ceruzája végét rágta, vajon gondolt-e a saját párt- és frakciótársaira? Mondjuk például azokra, akik 2006. október 9-e után (amikor Navracsics Tibor és Semjén Zsolt bejelentette, hogy a két frakció minden alkalommal kivonul az ülésteremből, ha Gyurcsány Ferenc napirend előtt felszólal az Országgyűlésben, s olyankor csak a frakcióvezetők képviselték a két képviselőcsoportot), szóval azokra, akik kivonultak az ülésteremből.

Gondolt-e esetleg saját magára, aki szintén elhagyta a termet, ha Gyurcsány szólásra jelentkezett? Vajon eszébe jutott-e Pósán képviselő úrnak az a röhejesre sikeredett exodusuk, amikor az őszödi beszéd egy éves évfordulójára a saját maguk által kezdeményezett vitanapról vonultak ki?

Méghozzá azzal a felkiáltással, hogy nem Gyurcsány Ferenccel akarják megbeszélni azt a politikai problémát, amit ő maga okozott. Merthogy Fletó nemkívánatos személy lett, és ők nem kíváncsiak rá. Világos, ugye?

Vajon arról mik a tapasztalatai Pósán honatyának, hogy ha az egyszeri beosztott, aki ki nem állhatja a főnökét, és kimegy az irodából, ha az belép, milyen következményekre számíthat akár már másnap reggel? Nem hallott még arról, hogy ha a kétkezi munkásnak nem teccik a főnök pofája, attól még végig kell hallgatnia az eligazítását? Hogy ha az igazgató puszta látványától is leizzad a tanerő, akkor is ott kell ülni a dögunalmas értekezleten? Nem tud arról a tisztelt képviselő úr, hogy ha valaki engedetlenkedik a munkahelyén, akkor azt rendszerint azonnal és kérdezés nélkül kirúgják? De legalábbis két figyelmeztetés után biztos!

Na persze nem úgy a magyar parlamentben! Mert ott következmények nélkül megengedhették a fideszes-keresztény képviselők ezt a luxust maguknak éppúgy, ahogy most megengedhetik (ezek szerint) a szocialisták is. S akik persze, mondják, terepre mennek meg minden, próbálnak valami langyos magyarázatot adni, hogy mit is fognak csinálni az elkövetkező öt hétben, ahelyett, hogy azt csinálnák, amire felhatalmaztuk őket.

Ebben Pósánnak igaza van. De – hogy én is egy régi és örök érvényű magyar igazsággal hozakodjak elő –: nehogy már a bagoly mondja a verébnek, hogy nagyfejű!

Csak a szakértelem számít?

2011-03-08T21:44:00.000-08:00

Nem elég, hogy stadiont akar tervezni, de nemrég a Péterfia utcára is jóváhagyatott egy újabb plázát. Egy újabb szürke borzalmat. Kováts Ákos nem álmodozik – cselekszik. És idegeket borzol.

Kováts Ákost négy éve nevezték ki főépítésznek Debrecenben. A beiktatásakor vele készített öröminterjút olvasva azt gondoltam: valaki itt agymosáson esett át, és nem ám én. Valami oknál fogva a Kováts-ikrek ifjabbikának a mindennapi ténykedése totál ellentmond a saját elképzeléseinek. Persze lehet, hogy tévedek, és ő a pár perccel idősebb…

Kováts Ákos 2007-ben tehát imigyen szóla:

„…mindenképpen kordában kell tartani, komolyan kell ellenőrizni az építési terveket, a beruházók túlzott igényeit és a fejlesztési irányokat is az elvárásoknak megfelelően kell értelmezni. (…) A városrendezési tervben rögzített szabályozások ugyan próbálnak gátat szabni az ésszerűtlen és indokolatlan építkezéseknek, ám a különböző beruházókra ezek a paragrafusok nem voltak, és egyelőre most sincsenek hatással. Az elmúlt években ugyanis sorra épültek az olyan házak, melyek túlméretezettek, nem illenek a városképbe… (…)
Fontos az is, hogy a tervek megvitatásakor mérlegeljük: az építmény beleillik-e a városképbe. Ellenkező esetben a tervezők olykor öncélú, magamutogatásra törekvő fantáziáját is le kell lassítanunk…”

„Ebben a szakmában a közgondolkodással ellentétben nem lehet álmodozni, nem lehet azt mondani: ilyen meg olyan épületet álmodtam meg. Ez mérnöki munka, amiben csakis a szakértelem és a tehetség számít. (…) Egységesíteni kívánom a különböző lakóterületek beépítési módját és jellegét. Tehát nem szeretném, ha a magas és az alacsony házak egy helyen keverednének, hiszen ellenkező esetben a városkép csupán összevisszaságot és rendszertelenséget mutatna.”

Ehhez képest az ő beiktatása (szocialista-balos-libsi megnyilvánulások szerint ámokfutása) óta épült a Fórum Debrecen, a félbe hagyott Latinovits-erőmű, most majd jön a Péterfia-pláza, miközben pedig előtte kapott engedélyt az ikertestvére elképzelése a Modemre, Lyciumra, Kölcseyre. Amelyekre sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy illenek a Nagytemplom két csodálatos tornya meg a Déri Múzeum által fémjelzett környezetbe. Vajon akkor, az akkori főépítész és tervtanács nem mérlegelte azt a fontos szempontot, hogy az épület beleillik-e a városképbe? Vajon ezek az épületek nem a tervezők öncélú, magamutogatásra törekvő fantáziájának a szüleményei voltak?

A Péterfia-plázával kapcsolatban azt írja a megyei lap, hogy „az előző években Kossuth-díjas építészek munkáit dobta vissza a debreceni építészeti tervtanács, mert nem tudtak megfelelni annak a sajátos követelménynek, hogy a debreceni Péterfia és Hunyadi utca sarkára elképzelt építmény a Péterfia felől ne haladja meg a 4,5 méter magasságot, de a Hunyadi utca felől érje el a 20 métert”.
Érje el a 20 métert?! És ezt így hogy? Ez vajon nem azt eredményezi, hogy a magas és az alacsony házak egy helyen keverednek majd, amitől Kováts Ákos annyira tartott még 2007-ben? Nekem innen, fentről, a terasz csupazöld környezetéből úgy tűnik, hogy a Rákóczi utca felé eső részen, arra, bent, mintha még egész alacsony házak lennének, rendes, normális debreceni polgári kül- és belmagassággal. Hogy fér meg akkor ez a 20 méteres Péterfia-plázával meg a Fórummal? Meg a Latinovitscsal?

A KESO Kft. egyébként 2009 tavaszán vette meg a Rákóczi utcára is átnyúló ingatlan Péterfia felőli, csaknem 4 ezer négyzetméterét. Az új tulajdonosok az álmaik megvalósításához több tervezőt kerestek meg, de mit ad isten, közülük csak Kováts András fogadta el a kihívást. Hát naná, hogy ő elfogadta! Jó hátszele, főépítészi támogatása van, még ha az ikertesója úgy is gondolja, az ő szakmájukban „nem lehet álmodozni, nem lehet azt mondani: ilyen meg olyan épületet álmodtam meg”. András viszont mer nagyot álmodni, és Ákos ebben szemmel láthatóan nem akadályozza meg. A jelenlegi városkép önmagáért beszél.

A városnak, szeretettel

2011-02-22T08:05:00.000-08:00

Újfent felajánlotta szolgálatait a városnak Sutka Sándor ex-főrendőr, a sokáig nem létező, ám mégis államtitokká minősített Sutka-levél „névadója”. Illetve nem a saját szolgálatait kínálgatta, hanem az általa elnökölt biztonságtechnikai cégét, amely konkrétan három segélyhívó oszlopot rak ki a Kósa térre, valahová a Nagytemplom elé.

Miután szerencsére a firkász cimbim is megtudta azt, amit a haon saját információként tálalt a mai, vérfagyasztó hidegben, így a kávékortyolgatás, illetve a már említett templom két tornyának számolgatása közben én is elolvashattam a Sutka Sándor-Papp László által fémjelzett meghívó szövegét.
„A városnak való felajánlásként – társadalmi bűnmegelőzési feladatokban való részvételének bővítése jegyében – három segélyhívó oszlopot szerel fel Debrecen központjában a Pannon Guard Biztonsági Szolgáltató Zrt. A cég az oszlopokat térítésmentesen telepíti és működteti. Az első oszlop telepítése alkalmából sajtótájékoztatót tart dr. Papp László alpolgármester és dr. Sutka Sándor, a Pannon Guard Zrt. elnöke 2011. február 23-án – szerdán – 13 órakor. A helyszín: a Kossuth téri harangos köztéri óra melletti terület.”

A városnak való felajánlásként… De szép! A városnak, ami annak idején jó magasra emelte, majd szépen letaszította a rendőr dandártábornokot, amiért az megírta (állítólagos) levelét. Talán emlékszünk: az írásban a vagyonkezelő holding – azaz a Debreceni Vagyonkezelő Rt. (ma már zrt.) – gazdálkodásának visszásságaira hívta fel a megyei főügyész-helyettes figyelmét Sutka, Hajdú-Bihar megye volt rendőr-főkapitánya. A Basahalom évekkel a történtek után ezt írta az ügyről: „A Népszava hozta nyilvánosságra 2004 májusában, hogy Sutka Sándor akkori Hajdú-Bihar megyei rendőr-főkapitány még 2003 őszén levélben fordult az ügyészséghez, amiben kérte Kósa Lajos országgyűlési képviselő mentelmi jogának felfüggesztését, mivel Debrecen város vagyonkezelő holdingjának ügyeiben számos bűncselekmény gyanúja fogalmazódott meg.”

Sutka tehát Kósa Lajos mentelmi jogának felfüggesztését kérte (állítólag!!!! tegyük hozzá, mielőtt ránk dőlne a Nagytemplom gyönyörű két tornya) – ilyen idők is voltak! Igaz, nem túl dicsőséges korszaka volt az a debreceni politikatörténetnek, de talán az azt megörökítő, képzeletbeli könyvben egy szamárfülnél azért többet jelentett. A levelet előbb hamisítványnak titulálták, majd kiderült, hogy nem az, aztán államilag titkosíttatták, de az se tűnt túl jó húzásnak: Péterfalvi Attila korábbi adatvédelmi biztos szerint ugyanis kifogásolható volt a dokumentum államtitokká minősítésének jogszerűsége. Ment a nyilatkozatháborúsdi, az ellenzék jókat röhögött például azon, hogy ami nem létezik, az hogy válhat államtitokká, és hasonló jópofaságokon.

De ez ma már a múlté. Kósa Lajos még mindig országgyűlési képviselő és polgármesterebb, mint valaha, Sutka pedig ugyan nem főrendőr már, de a renitens debreceni autósok réme: a kerékbilincs-osztogató vagyonvédelmi cég elnöke. Aki egyébként legutóbb akkor tartott említésre méltó sajtótájékoztatót (2009 júliusában), amikor közölte: Hajdú-Bihar legnagyobb biztonsági szolgáltató cégének a fegyveres járőrei is vigyázzák a közterületek biztonságát Debrecenben. Ez konkrétan azt jelentette, hogy a cég nemcsak szervezetileg, de „szakmafilozófiailag” is átalakult, s ennek jegyében úgy tervezték, kiszélesítik a bűnmegelőzést. – A Sutka-fiúk ahol lehet, maguk intézkednek a közbiztonság érdekében, ahol pedig nem, ott rendőrt hívnak! – mondták. Ja, és Sutka akkor azt is hozzátette (legalábbis a nol tudósítása szerint), hogy „biztonsági embereik valamennyi debreceni autóbuszon ott vannak. Elsődleges feladatuk az volt, hogy előzzék meg a vadonatúj járművek megrongálását, de ennél sokkal többet sikerült elérniük: eltűntek a debreceni tömegközlekedési eszközökről a zsebtolvajok, a garázdák, a kötekedő emberek.”

Azóta pedig már az utasok is, amint arról nemrégiben éppen pont Papp László, felelős alpolgi tartott sajtótájékoztatót a lapátra tett holding-vezér és az egymilliárdos veszteség kapcsán (s amit Holdrabló némi malíciával írt meg itt ).

De ez már egy másik történet… Most ugorgyunk vissza Papp László e heti megnyilvánulásához, a Sutkával közösen megszervezett, s a harangos köztéri óra melletti területre beharangozott, segélyhívóoszlop-kihelyező sajtóbohóckodáshoz. Holnap lesz az első „kapavágás”, amikor is doktor Sutka és doktor Papp mosolyogva átadja a plebsznek az ingyenesen telepített és működtetett oszlopot. A bűnmegelőzés kiszélesítése érdekében. A városnak felajánlva. Köszönjük! Kérünk engedélyt örülni.

A nap szamárfüle

2011-02-17T08:51:00.001-08:00

Győri Gyula ma elköszönt. Én ugyan nem voltam ott a közgyűlésen, de ha hinni lehet az önkormányzati tévés hírportál tudósításának (és miért ne lehetne, hiszen ha a közgyűlés valamelyik fideszes tagjának megszólalásáról számol be, tuti a hitelesség!), akkor bizony Gyula meghatódott azon, hogy 13 év képviselői életformát maga mögött hagyva karrierje új röppályára áll. A valamikori szakmunkástanulót a kitartása, szívóssága, na meg a Fidesz iránti megkérdőjelezhetetlen elkötelezettsége magas pozícióba juttatta: légügyi elnökhelyettes lett a közlekedési hatóságnál.

Arról, hogy le kell-e emiatt mondania az önkormányzati képviselőségéről, sokáig nem tudott egyértelműen nyilatkozni. Az viszont hamar kiderült, hogy az új munkakör olyan sok budapesti elfoglaltságot ad majd a lenctelepiek eddigi mentorának, hogy nem tudná a tulajdonosi bizottsági elnökséget teljes erőbedobással ellátni – ezért arról már hamarabb lemondott.

Végül aztán úgy döntött, az egész Lenctelepet és környékét, illetve annak képviseletét, menedzselését leadja – legfőképpen azért, mert összeférhetetlen. És ma elköszönt, még ha némi képzavarba bonyolódva is, de meghatódva mondott köszönetet, és mondott le. Így fogalmazott: reméli, nem csak szamárfül lesz munkája egy, a város történetéről írandó elképzelt könyvben.
Amin aztán jól összeszólalkozott, vagy legalábbis nézetkülönbözött a Debreciner Hírek néhány olvasója a fészbukon. Debreciner ugyanis, a tőle már megszokhatott , flegma stílusban közölte: ez volt a nap dumája. Mire néhány jobb érzésű, finomabb lelkületű, esetleg lenctelepi olvasó érzékenyen reagálva azt mondta: ez nem bulvárhír, nem bulvárújság, miért ez a „gáz” megjegyzés, hogy a „nap dumája”. Szó szót, hozzászólás beszólást követett, mire végül oda lyukadtak ki, hogy akkor Győri Gyula mai búcsúbeszéde legyen a „nap szamárfüle”.

Amúgy Gyula tényleg elég képzavarosan beszélt. Mert mi az, hogy a város történetéről írandó, képzeletbeli könyvben egy szamárfül lesz a munkája? Először is a város történetét folyamatosan írja a debrecen.hu – a história megörökítése tehát nem képzeletbeli, csak egy szolgálatkész nyomdát kell találni, ha eljött az idő –, de ebben az egyes képviselőkről említést sem tesznek. Másrészt egyébként, ha tennének, akkor is nyilván a rekordereket emelnék ki, amilyen például Szabó Gyula, az Epreskert kezdetektől aktív, kizökkenthetetlen, leválthatatlan és pótolhatatlan képviselője (természetesen fideszes politikus). De ilyenről szó sincs, a történetíró csak a polgármestereket, tanácselnököket említi, Győri Gyulának esélye sincs bekerülni a Debreceni Históriába. Szamárfülként se.

Esetleg ha a légügy terén tenne valami olyat, ami egyedülálló, történelmi jelentőségű, például életet lehelne a német charterjáratokba, vagy eladná a törököknek a repteret – ám erre momentán nem sok esély van –, a lábjegyzetbe még bekerülhetne. De mondom, erre nem sok remény mutatkozik, még akkor sem, ha ő lett a honi légügyek legfőbb vezérürüje, és akkor sem, ha ő a vagyonkezelő holding felügyelő bizottságának az elnöke is. Ez utóbbi pozíciója egyébként azért fontos, mert a „reptérfejlesztés” címszó alatt a dvrt.hu-n (a város vagyonával gazdálkodó cégcsoport honlapján) csak egy jó nagy fehérség található, márpedig a felügyelő bizottság elnökeként és légügyi elnökhelyettesként joggal elvárható volna, hogy ezt a fehér lapot betöltse mondanivalóval. Célokkal, programokkal, fejlesztésekkel, tervekkel. Teendőkkel. Igenis elvárjuk tőle, hogy a debreceni repteret felvirágoztassa, felfejlessze. Ha már ott van. És ha már a bokros pesti teendői ellenére a felügyelő bizottsági elnökségéről, valamint az azzal járó 170 ezer forintos tiszteletdíjról nem mondott le.

Győri Gyulát a közgyűlésben ma elbúcsúztatták, munkáját tapssal köszönték meg.
A német fürdőturisták és a lengyel barátaink nevében mondom: várjuk a folytatást, a kérdésekre a választ, ahogy orosz barátaink írták a felejthető szovjet-magyar levelezések végén: zsdu átvéta – ahogy a madár a nyarat.

A nómen az ómen: a név kötelez?

2011-02-11T02:36:00.001-08:00

Kósa Lajos ezúttal nem mondott hülyeséget! És ezt most nem a szocialisták mondják, hanem én. Azt jelentette ki ugyanis minap, a leszúrt ritberger kapcsán, hogy ami a DTV-t illeti, ők nem szólnak bele semmibe.
Értsd jól: mossák kezeiket, Széles Tompi a főnök, oszt jónapot! Ő a csatorna felelős vezetője, mint ilyen pedig ő hivatott dönteni a műsorszerkesztési kérdésekben.

A polgármester azt is sietett leszögezni, hogy a városi tv az önkormányzat közvetett tulajdonában van, ezért Széles Tamással sem ő, sem az önkormányzat nincs jogviszonyban. „A város vezetői sem eddig, sem a jövőben nem avatkoznak bele műsorszerkesztési kérdésekbe.” Most már elhiszem, sőt azt gondolom: nemcsak a szerkesztésbe, de egyes anyagok megjelenésébe sem ugat bele senki, mehet minden, ahogy Széles Té jóváhagyja.

Ezt a meglátásomat pedig arra alapozom itt fent, a Teraszon, hogy látom: a Debrecen Televízió vagy gyógyíthatatlan memóriagondokkal köszködik (vagyis képtelen megjegyezni valamit), vagy totálisan szarik bele a dolgokba, például abba, hogy valakit hogy hívnak. A polgármestert a Népszabadsággal szemben megvédelmező Mancsiczky László ugyanis náluk rendszeresen Mancsinszkyként szerepel. Aki egyébként a vagyonkezelő holding felügyelő bizottságának oszlopos tagja. Vagyis az nem ő, hanem a Mancsiczky. Világos, nem? Mint az Evangélikus Egyházközség ide látszó templomtornya…

Szóval azt írja az önkormányzat egyedül lábon maradt internetes zsebhírportálja: „A Népszabadság 2010. október elsején megjelent számában arról írt, hogy Debrecen polgármestere 1999-ben Németországba utazott azért, hogy megakadályozzon egy Ebesre megálmodott beruházást. A lap állítása szerint a politikus le akarta beszélni a német INAP nevű cég vezetőségét arról, hogy korábbi szándékaik szerint a hajdú-bihari településen hozzanak létre egy csapággyártásra specializálódott üzemet – tájékoztatta az előzményekről a Dehir.hu-t Mancsinszky László, a perben Kósa Lajost képviselő ügyvéd.” Ugyanez az ügyvéd az én firkász cimbimet néhány évvel ezelőtt még javában letorkollta (jogosan), amiért rosszul írta le a nevét az újságban, amivel azt sikerült elérnie, hogy a cimbim egy életre megjegyezte a helyes verziót. Úgy látszik azonban, ugyanez az ügyvéd a városi médija híranyagaiba már annyira nem szól bele, hogy ezt is elnézi nekik, pedig ők rendszeresen eltévesztik azt a fránya cz-t, horribile dictu: eleve rosszul tudják!

Az, hogy az ügyvéd úr a holding felügyelő bizottságának tagja és a polgármester úr jogi képviselője, nyilván teljesen rendben van. Nem összeférhetetlen meg ilyesmi, mert miért is lenne az. Magánemberként nyilván ott képvisel, ahova hívják, mint az úttörő, segít, ahol tud. Gondolom, tiszteletdíjért, persze, majd hülye lenne… Ha magánemberként a polgármester urat képviseli egy sajtóperben, biztos teljesen rendjén van, mert miért is ne lenne rendjén. Ha a polgármester úr meg akar küzdeni a Népszabival, és ehhez a város vagyonáért felelős holding felügyelő bizottságának egyik tagját kéri fel, mert ő a legjobb ügyvéd a városban, akkor itt minden a lehető legnagyobb rendben van.

Nincs semmi bökkenő, legfeljebb az, hogy a détévé képtelen megtanulni ennek a jóembernek a nevét. Nem baj! Nekik nyilván Csajkovszkij is Csajkowszky, Viszockij is Viszoczky, Mancsiczky is Mancsinszky. Esetleg Mancsinszkij. Csak nehogy egyszer Kósa nevét tekerjék ki véletlenül valami egészen furcsára, például Kóserre vagy Kooschára.

Hisz azt valószínűleg már nem hagyná szó nélkül a szerkesztésbe egyébként híresen bele nem szóló városvezető sem.

Földönfutók útja

2011-02-02T08:41:00.000-08:00

Most, hogy már mindenki kizsidózta, kibuzizta magát, le-veszettkutyázta, pedofilozta, Kósa-gyűlölőzte, szoci-bérencezte, Fidesz-szócsőzte, alkeszozta, férgezte, cocilista-ivadékozta és vadbaromozta a másikat, szóval ma, amikor egy halálos kimenetelű és egy súlyos sérüléssel járó baleset történt a 471-esen, tehát ma végre megkérdezhetnénk esetleg Tasó Lászlótól: mikor csinál már valamit a halálúttal?

Persze csak ha a helyben működő, közpénzből seggnyaló, magánpénzen mocskolódó, illetve névtelenül kritizáló „médiatársadalom” – beleértve az adóforintokból fenntartott tévériportereket (a Kósa-seggencseket), valamint a magánkézből honorált, gyalázkodó hozzászólásokat simán nem törlő sajtómunkásokat, és természetesen az ingyenbérmentve, szívszerelemből, na meg egyéni hülyeségből írogató bloggereket – el tudja vonni tekintetét pár percre a monitorról, hogy kitekintsen a Sámson felé vezető, szörnyűséges útra is. Merthogy nagyon kéne azzal már csinálni valamit, és nemcsak azért, mert ma egy 23 éves lány halt meg ott, hanem azért, mert ő már a sokadik holttest, akit a 471-esen szétroncsolódott autóból a tűzoltók emeltek ki.

Szóval, ha majd Tasó László, a 4-es választókerület országgyűlési képviselője nem amiatti sértődöttségének ad hangot a Ligetaljai Hírmondóban, hogy a megyei lap valami dehonesztálót írt róla, hanem arról beszél, hogy hogyan próbálta már előre vinni az útfejlesztés ügyét, csak még ez meg az miatt nem sikerült jottányit sem lépni, akkor máris közelebb leszünk a megoldáshoz. Az út korszerűsítését ugyanis már 1995-ben szerették volna elindítani, engedélyek is készültek, összeálltak az érintettek, támogatták egymást és a projektet, csak hát valamiért 2006-ban mégis lekerült napirendről az ügy. És tartottak már itt demonstrációt is, nem sok eredménnyel ugyan.

A polgármester-honatya a 2006-2010-re vonatkozó ciklustervében ezt írta:

A 471-es főút megerősítése és az elkerülő szakasz megépítése sem odázható el a fent megjelölt időszakon túlra. A hozzá kapcsolódó beruházások kivitelezése eddig is körülményes volt, még akkor is, ha mi voltunk a költségviselők. Lényegi változásnak kell bekövetkezni az út kezelőjének magatartásában, melyre reményeink vannak.

A közlekedési helyzetet alapvetően meg fogja változtatni az állam kivonulási szándéka és privatizációs elképzelései, melyek érintik a vasúti és a közúti közlekedést egyaránt.

Hogy ez konkrétan mit jelent, nem lövöm be, de nem baj, mert annyit értek belőle, hogy nem odázható el az építkezés, és ez nagyon jól hangzik. Kár, hogy évekkel ezelőtt írta, ígérte, vizionálta…

Legutóbb pedig egy igen magasröptűt nyilatkozott bele a Dehirbe, amely hírportál a belvíz által elöntött kerékpárút kapcsán szólaltatta meg a bájgú, akarom mondani fiatalembert. Így vezették fel a témát: A térség országgyűlési képviselőjét is többen megkeresték a problémával. Tasó László szerint a kialakult helyzet nagyon balesetveszélyes. (Ha ő mondja!)

- Lassan harmadik hete kapok rendszeresen telefonhívásokat, és emailben is jelzik azt, hogy nem tudnak ezen a szakaszon közlekedni. Ki kell menniük a legveszélyesebb, másodrendű főútra, a 471-esre, hogy egyáltalán el tudjanak menni az egyik helyről a másikra – nyilatkozta Tasó László, a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselője.”

És ennyi. Ezt nyilatkozta! Megtudtuk, hogy három hete zaklatják (na jó, ezt nem ő mondta, hanem én, de ez most mindegy is), ám se bű, se bá arról, hogy mit tett az elmúlt pár hónapnyi – önkívületben indult, majd némi kijózanodás után kisebb fejfájásokat megélő – kétharmados időszakban az út felújításáért, mint ahogy arról sincs egy szó sem, hogy legalább elképzelés szinten hol tart az ügy.

Ja értem én, hogy ez uniós projekt, így aztán semmi sem egyszerű, minden olyan rohadt bonyolult, de akkor is, na! Mégiscsak ő képviseli Sámson, Hadház, Nyíradony meg a többi, a 4-es választókerülethez tartozó település földönfutóinak: bicikliseinek, autósainak, szekérhajtóinak, motorosainak az érdekeit az Országházban. Csináljon végre valamit! Legyen biztonságosabb, szélesebb, beláthatóbb, jobb út a megye ezen részén. A ma meghalt fiatal lány balesetéért nyilván nem tehető felelőssé ő, s a többiekért sem, de ha van lelke, lelkiismerete, pörgősebbre veszi a figurát. Akár uniós prodzsektről van szó, akár nem.

Muszáj! Elegük van már az embereknek a halálútból, és a be nem tartott, szajkózott ígéretekből is.

Egy-egy gyertya égjen

2011-01-27T01:59:00.000-08:00

Kíváncsi vagyok, lesz-e kukába dobott tévé, selyemzászlóval fejbe vágott médiamunkás vagy elhajítva darabokra tört sörösüveg . Hogy hó esik-e majd, nem tudom. De ha esik, ha nem, ezek összegyűlnek itt tüntetni, demonstrálni, gyertyát gyújtani a soha nem létezett, mindig csak vágyott sajtószabadságért.

Debrecenben hagyománya van a tüntetéseknek. A legismertebb az Ágoston-féle jobbikos-gyurcsányos-takarodj volt, ami ezerötszáz napig adott szabadtéri esti programot az otthon unatkozóknak. A végére már egészen megszoktam, a kávékortyolgatás és a templomtoronyszámolgatás is csak úgy ment igazán, ha a háttérből hallatszott a monnyonle. A Fidesz kétharmada és a fülkeforradalom azonban őket is lesöpörte, s mióta hazamentek a legények, csendes unalomban telnek a hétköznapi, fő téri esték.

Rajtuk kívül ilyen kitartó társaságot nem találni Debrecenben. Néha kivonul egy-egy csoport: például a „Jézus is jászolban született!”-mozgalom, azaz Geréb Ágnes hívei, vagy az egyetemisták a tandíj ellen, és volt, amikor Rogán Antal szólalt fel a piroslapos tüntetésen Debrecenben (az ügynöktörvényt szorgalmazva) nagyon-nagyon sok évvel ezelőtt. Arra is volt már precedens, hogy maga Kósa Lajos vezetett tüntit, igaz, nem Debrecenben, hanem Pesten, de ez most mindegy is. A lényeg, hogy bármelyik párt, civil szervezet, magánszemély, politikus szimpatizánsai vagy ellenzői érezhetik úgy, hogy nincs más választás: utcára kell menni, és békésen, szervezetten demonstrálni az igazukért.

Most viszont nem tudni egyértelműen, kik érzik ennek szükségességét. Vannak, akik épp ezért neveket szeretnének hallani, mert úgy gondolják: bizonyos emberek mellé, mögé nem sorakoznának fel az utcán, kamerák szeme láttára, bármily támogatandó is az ügy. Mások úgy vélik, mindegy, kik szervezik, és az is, miről szól, ők félnek elmenni, mert ha a főnök meglátja őket az esti híradóban a városi zsebtévében, akkor másnap már be sem kell menniük dolgozni. Akadnak azonban olyanok is, akik névvel, arccal hívogatnak, nem félnek semmitől, csak egy dologtól legfeljebb: hogy kevesen lesznek, s a gyertyagyújtásos szimpátiatüntetés kínos unalomba fullad. Éppen ezért bátorítanak, agitálnak: István Gadus (forrás: Debreciner Hírek) azt írja: „Na jó!!!Barátaim és ismerőseim)))gyüjjetek mert tüntetés lesz...oszt jó lesz!!Ha hó lesz ,ha nem lesz...lesz)))))”

Róla jut eszembe: ő már nem egyszer kifejezte nyilvánosan a helyi sajtóról kialakított véleményét a városban. 2007. március 13-án például jelképesen kukába dobta a debreceni közmédiumokat az SZDSZ megyei elnökeként, debreceni önkormányzati képviselőként, egy évvel korábban pedig „lefoglalta” a városi tévét. Most is biztat, hív mindenkit: menjenek, gyújtsanak gyertyát azért, ami szerinte nem létezett már 2007-ben és 2006-ban sem. (De nem létezett az azelőtt sem, 1989-től függetlenül sem, soha, semmikor sem.)

Mivel Gaduson kívül is inkább a liberális gondolkodású fészbukosok invitálnak az esti gyertyagyújtásra, megkockáztatom, ők lesznek ma többségben. Akit tehát ez érdekel (neveket akar hallani), az őket figyelni menjen ki. Aki a helyi sajtóról akar a kameráknak hátat fordítva kritikát mondani, az azért gyüjjön ki. Aki a Kossuth téri esti tüntetések hiányát pótolná valamelyest, az azért ne maradjon otthon. Aki a szocikat, komcsikat baszlatná, az most is találhat alkalmat, kommunistázni bárhol, bármikor lehet. Aki pedig a sajtószabadság kivívásának szent céljáért, a médiatörvény megzabolázásáért, a médiahatóság meg az egész eljárási rend demokratizálásáért akar részt venni, hát pláne ne hagyja ki az alkalmat.

Én mindenestre itt leszek. Fent, a teraszon.

Vezetőnek születni kell

2011-01-20T07:29:00.000-08:00

„Számaid alapján vezetni születtél (valóban), és elég sokáig élsz; kommunikációs és szellemi ember vagy.” Így jellemezte születésnapján (tegnap) Gulyás Gábort a fészbukon az egyik kedves ismerőse.GG ettől hátast dobott, s csak egy szót mondott: hevimetál. Ja nem, azt mondta, köszönöm!

Na jó, lehet, hogy hátast sem dobott, hiszen akkor valami nagyobb volumenű reakció jött volna ki belőle, de nem jött. Igaz, a január 19-ei születésnapján csaknem hét nyelven köszönte meg a gratulációkat, többek közt franciául is, amiről eszembe jutott: vajon tényleg volt valami 800 ezer forintos szállodai számla Párizsban? Amit most megvizsgál a Budai? Mert ha igen, akkor nagyon irigylem! Azért már lehet, hogy egy Julia Robertset is kapott a reggeli mellé, grátisz. Vagy egy közös fotót Heller Ágnessel, amin a nemzet által megtámadott, Gábor által megvédett filoszoph boldogan takarja el GG csúnyáját Tilla után, szabadon – majd kinyomozza, akinek kell, nem az én dolgom.

Mindenesetre azt a szép szülinapi ajándékot, hogy kinevezték a Műcsarnok igazgatójának, még a pártpolitika-ellenes alapokra hivatkozó, valójában teljesen más miatt kibukott Magyar Nemzet-affér sem ütötte ki, pláne, hogy pár napja Kósa Lajossal együtt ment fel Pestre „állásinterjúra”. Márpedig Kósa mindig is töretlen bizalommal fordult Gulyáshoz, a Modem élére is például sürgősséggel, pályáztatás nélkül nevezte ki. Bizalmat kapott a kulturális főváros-projektben, valamint tanácsadóként szintén, Lajos még azt is lenyelte neki, amikor egyszer, a helyi újságban, ha jól emlékszem Ki a legnagyobb paraszt? címmel jelentetett meg publicisztikát, nem mellékesen azzal a kicsengéssel, hogy Debrecenben a legnagyobb paraszt K. L. (Szerettem volna ide belinkelni ezt a felbecsülhetetlen értékű írást, de annyira jó a helyi lap archívuma, hogy sehol nem bukkantam rá a neten.) Mindegy, aki nem hiszi, az piszi, járjon utána.

Gulyás az ambícióit már a kinevezése utáni öt perc elteltével közleményben fogalmazta meg. Még szerencse, hogy a firkász cimbim elküldte postán, így én itt, fent, a csupazöld környezetemben is megtudhattam, miket tervez ez a széles tenyerű, fejenagy Pesten. Először is vannak ugye azok a fránya ízlések és pofonok::

Ismerve a hazai képzőművészeti szcénában széles körben ható előítéleteket, irányzat- és ízlésbeli különbségeket, az első dolgom az lesz, hogy a tulajdonosi felhatalmazáshoz megszerezzem a Műcsarnok sorsáért felelősséget érzők minél nagyobb részének támogatását.

Széép!

Másodsorban – ennek érdekében – tavasszal nyilvános konferencián bocsátja vitára az öt évre vizionált vezetői programját.

Jóóó!

Harmadrészt pedig szeretné elérni, hogy a kortárs képzőművészet Magyarországon többé ne csupán néhány ezer ember számára fontos szubkultúra, hanem az általános műveltség elengedhetetlen része legyen.

Váuuuu, LOL és wow, meg amit szoktak még írni a fészbukon a fiatalok. De mi az, hogy csupán néhány ezer? Hát nem attól volt hangos mindig a helyi sajtó, hogy két nap után jött a tízezredik, aztán meg a százezredik látogató? Majdnem minden kiállításra a „vártnál nagyobb” volt az érdeklődés legalábbis a hivatalos kommunikáció szerint, ráadásul a múzeumok éjszakájára is tízezren voltak kíváncsiak, na. Akkor most mi van?

Ja, hogy a taxisok, akik egyszer éjszaka mehettek be ingyen szétnézni, nem voltak még tízen se? És hogy úgy vitték a gyerekeket csoportosan múzeumlátogatni, mint Lákátosék szavazni a rokonyokat Hadházon? Nem baj. Ha hihetünk a város hivatalos kommunikátorainak, akkor a Modem programjai igenis tömegeket vonzottak, sokakat érdekeltek, szó se volt itt semmiféle szubkultúráról. Ami itt kialakult, az maga az általános műveltség, a tömegigény – amit ez a „kommunikációs és szellemi ember” formált éveken át. Hiába, na!

Nem véletlenül írta az ismerőse, hogy vezetni született – a számai is ezt mutatják.

Leszállt a köd

2011-01-17T21:49:00.001-08:00

Amint kezdett egy kicsit szimpatikusabbá válni, rögtön csavart egyet. Talán hogy mégse legyen annyira, vagy esetleg azért, mert rákoppintottak szőrtől körülölelt orrára. Máskülönben miért visszakozott volna a Modem nagy formátumú igazgatója azok után, hogy nagy bátran, a köztudottan fideszes szíve-lelke ellenére védelmébe vette a ballib filozófusokat? Szerintem nem gondolta ő azt komolyan, hogy mint Kósa Lajos egykori tanácsadója, a modern múzeum szabadkezű vezetője következmények nélkül úszhat a narancslé árjával szemben. Valamiféle (tényleg szimpi) felbuzdulásból megírta levelét a Magyar Nemzetnek, amit azok nem adtak le, mire ő megosztotta gondolatait a közösségi oldalon.

Lájkolták is sokan! Köszönjük, Gábor, derék, korrekt, bátor ember vagy, mondták neki, ő pedig szerényen fogadta a gratulákat. Még nekem is kihűlt a kávé a kezemben, oly sokáig maradt tátva a szám, amikor megláttam, mit írt! Haver! Ez a jóember tényleg felszólalt a szakmai szempontokat felülíró, pártpolitikai attitűd ellen, kikelt az ugyancsak pártpolitikai alapokon nyugvó csatározások ellen. Felidézte, bizony ő is hányszor érezte hátán a balliberális szellemiségű folyóiratok és napilapok ütlegelését, amikor úgy tűnt fel neki: csak azért kritizálják egy-egy kiállítását, mert tudják róla, hogy „konzervatív szellemiségű”. (Hát persze hogy nyilván csak azért, nem a vizeletbe lógó keresztért, a műanyag lóért meg a többi polgárpukkasztó, agyament dologért, na.)

Szóval ez a derék ember, öreg harcos megírta levelét, létrehozta csoportját, fogadta a szimbolikus kézrázásokat, aztán lelépett. Vagyis ki-. A csoportból, amit ő hozott létre. Indoklásként azt hozta fel, hogy egyes tagoknak az övétől eltérő világlátását ugyan még el tudja fogadni, de a csoportba belépett, néhány meghatározó politikus személyét már nem. Adminisztrátorként ugyan kitilthatta volna őket, de ezt a „politikai gesztust” éppúgy elítéli, mondta, mint a Hellerék politikai b.sztatását. Inkább tehát kiszállt ő, amivel heves vitát váltott ki a saját felesége meg egy-két, láthatóan balos és vehemens csoporttag között.

Az asszony ugyanis csak mosta, mosta… akarom mondani magyarázta az ura döntését. „Szerintem G.G. világosan fogalmazott: Magyarország közéletében meghatározó politikusok léptek be a csoportba, s ezzel ideológiai színezetet adtak egy olyan tiltakozásnak, amely éppenhogy nem politikai elgondolások mentén szerveződő tiltakozás. Ezt nyilvánvalóan nem akarta, nem akarja, ezzel az ő, kétosztatúság-logikán átívelő kiállását könnyen áttolhatják az ún. másik oldalra, úgy értelmezhetik, mint pártpolitikai gesztust (hogy ne mondjam, átállást) - és éppen ez az, feltevésem szerint, amit ő nem akar” – írja a nő a fészen, bőszen.

Hát nem tudom, megértsem-e a busafejű filozófus döntését vagy sem. Az én ismerőseim közül mindenesetre kettő olyan csatlakozott a csoporthoz, aki valamelyik párthoz konkrétan köthető: az MSZP-nek az egyik helyi politikusa volt, a másik az SZDSZ-t csípte (míg létezett). Nem hinném, hogy miattuk kapott volna GG váratlanul gellert.

Na, hopp! De a liberális ismerősömről jut eszembe! Egyszer itt , épp az ő egykori kinevezése apropóján elevenítettem fel Kósa Lajos korábbi állásfoglalását arról, mi kellett ahhoz, hogy valakit intézményvezetőnek nevezzenek ki. Az kellett, hogy az illető szakmailag legyen alkalmas, tudjon embereket irányítani és működjön együtt az önkormányzattal. A pártpolitikai hovatartozás kifejezetten „nem számított”, legalábbis a hivatalos kommunikáció szerint.

De manapság valamennyire mégiscsak számít. Ahhoz, hogy a Modem vezetője megmaradhasson a pozíciójában, világos, hogy együtt kell működnie az önkormányzattal. Tehát célszerű a „konzervatív szellemiséget” képviselnie, a fideszes gondolkodást megtartania. Nem muszáj persze pártpolitikai alapon élnie, de azért ha az asszonya azt írja, hogy a férje nem szeretné, ha a kétosztatúság-logikán átívelő kiállását áttolnák a „másik oldalra”, vagyis úgy értelmeznék, mint politikai gesztust, hogy ne mondja átállást, akkor az mégiscsak valamiféle pártpolitikai alapon való működést, létezést feltételez. Ami alapján pedig döntést hozott egy nem pártpolitikainak indult kezdeményezésben.

Vagy nem? Rosszul értelmezem a dolgokat? Ebben az időben még a Nagytemplom két gyönyörű tornya sem látszik, hogyan láthatnám akkor tisztán a dolgokat én? Ködbe borult a Terasz csupazöld környezete - segíthetne valaki megérteni, mi történik itt.

Az elnök embere

2011-01-11T04:22:00.000-08:00

FB-s párbeszéd a megyei közgyűlés új elnökéről: Ki az a Bodó Sándor? Sárrétudvari pógármonstere. Jó, na, és? Semmi, több...nem zavar vizet.

Ha Kósa Lajost lelepkefingozzák, akkor szegény Bodóra mit mondanak? Hogy hangyányi alfarhang valahonnan a Sárrétről?

Lehet, hogy az, de valamiért most mégis elővették, pozicionálták – lapot kapott a nagyok közt. Ő léphet Rácz Róbert nyomába, már ha ez lehetséges egyáltalán. Az viszont legalábbis biztosnak látszik, hogy ő irányítja majd a megyei közgyűlést, hiszen ha a megyei Fidesz-választmány úgy döntött, hogy így legyen, akkor az országos is nyilván rábólint, s azt mondja: legyen úgy.

Bodó Sándorról eddig valószínűleg a megyei közgyűlés tagjait és Sárrétudvari lakóit kivéve senki nem hallott. Pedig állítólag 12 éve tagja a megyei közgyűlésnek, most is gazdasági bizottsági elnök, ráadásul 4 éve polgármester Sárrétudvariban. Ez persze nem a megyei önkormányzat honlapján lévő névjegykártyájából derül ki, mert az nulla...

Azt is állítják róla, hogy nagyon rendes, tisztességes tanár, igaz nem olyan rutinos, mint Rácz. Egy magát nánási baloldali érzelműnek nevező hozzászóló pedig odáig megy, hogy azt mondja: ő a „számításba jöhetők legjobbja, aki egy kulturált, normális kapcsolatot tartó ember a vele nem mindig egy nézetet vallókkal is. Én tisztelem, és jó választásnak tartom!” Hallani viszont olyan véleményeket is a szociktól, hogy az új elnök irányítható, totálisan lojális ember. Nadehát ez a Fidesznél sose hátrány, hanem sőt! Elvárás – miért pont ezt teszik szóvá a szocialisták? Mintha náluk nem ez menne egyébként...

Persze az, hogy mennyire lesz karakteres, meghatározó elnök-egyéniség az új ember, majd kiderül. Hogy fölülmúlja-e a Láyer József által képviselt politikát (nem lesz nehéz), netán emlegetik-e egy napon Juhászné Lévai Katalinnal (mint akivel kulturált normális kapcsolatot tartott, holott az övével nem egy nézetet vallott), nem tudni. Mint azt sem, olyan kaliberű lesz-e , mint Rácz Róbert volt.

Mindenesetre, ha lájtos lepkeszellőként indul is közgyűlési elnöki munkája, attól még messzire juthat. Némi rutin, kapcsolati tőke és egy-két durrantás, s az ember végül több lehet egy hangyakukinál.

A méregfogat kihúzták

2010-12-29T08:08:00.000-08:00

Naugye! Csak lesz nálunk is ingyenes parkolás! Elhallgathatnak a mindig károgók, a folyton huhogók. Kiderült: a mi önkink is van olyan, mint a miskolci vagy a nyíregyházi, a mi önkink is ad ajándékot a népnek.

Igaz, ennek pusztán technikai oka van, és semmi köze az önkihez.

A gesztus (nevezzük annak) ugyanis pusztán technikai indíttatású. Aki nem olvasta volna az önkormányzati hírportál gyöngyszemét, az kattanjon ide. A hír arról tájékoztat, hogy az év utolsó napján, pénteken ingyen lehet parkolni a városban. Naná, hogy Debrecenben! Igaz, értelme nem sok van, de azért figyelemre méltó. Aki pont aznap akarja például az útlevélcseréjét vagy az új lakcímkártyáját intézni, az még kap időpontot (az előbb néztem meg elektronikusan). Viszont ha a jogsit kéne kicserélni vagy a lejárt személyi igazolványt, akkor nincs esélye idei sorszámra. A többi hivatali ügyintézést ilyen szempontból nem vizsgáltam, de akár menekültüggyel, akár házassági szándékkal nyugodtan be lehet kopogtatni a városházákra, hátha befér még az aznapi menetbe.

Pláne azzal a tudattal, hogy közben ingyen áll a kocsi a Dósa nádor téren vagy a Nagytemplom (két gyönyörű tornya most is itt integet nekem!) mögött, a bábszínháznál. Felszabadító érzés, ritkán él át hasonlót a debreceni autósember.

Hiszen az év többi napján mihez szokott az átlagszuzukis? Vagy megpróbál baleset- és anyázásmentesen helyet találni a Fórumban (ami sansztalan), s akkor viszonylag kényelmesen el tudja intézni a dolgait. Vagy kényelmesen talál helyet a pláza alatt, de akkor nagyon szűkös a dolog, hiszen csak egy órája van arra, hogy felpörögjön. S ami sikerült Jason Stathamnak, az nem biztos, hogy sikerül Kovács Gézának is. Na mindegy, harmadik út is állhat persze előtte: keres helyet a felszíni parkolókban, és fizet óránként 320-at vagy mennyit. (Hétfőtől meg még többet…)

Tehát szögezzük le: annak ellenére, hogy engem ez az intézkedés kifejezetten nem érint, hiszen ide, a csupazöld környezetembe mindig a liftem repít fel, az pedig ingyen parkol a Kölcsey aknájában, szóval ennek ellenére jó dolog lesz a pénteki ingyenes parkolás lehetősége, cirkusz helyett kenyér a népnek. Mitagadás viszont, ahogy említettem is már, hogy az „ajándéknak” az önkormányzathoz semmi köze nincs, hiszen mint a DKV szolgáltatási igazgatója kifejtette: a döntést kifejezetten technikai ok szülte. Ahhoz ugyanis, hogy hétfőtől a – szerintük nyilván nem brutálisan megemelt összegű, de mégiscsak – megemelt összegű díjak életbe léphessenek, elegendő időt kell szánni az automaták átállítására.

Ennyit az ajándékról, a debreceni önkormányzat és a DKV Zrt. (amelyért majd’ 9 milliárd forintos kezességet vállalt a város vagyonkezelője, jó lenne tudni, vajon miért is) gesztusáról.

Az ajándék lónak pedig ne nézzük a fogát!

Megbicsaklott kommunikáció

2010-12-25T00:41:00.000-08:00

Levelet kapott a firkász cimbim két fideszes országgyűlési képviselőtől, amiket volt olyan kedves, és két korty kávé után továbbküldött nekem. Az egyik tulajdonképpen nem is levél, hanem postaládába dobott, de nem postai úton feladott levelezőlap volt; a másik pedig elektronikus – vagy ahogy a törzspincérem mondja: elektromos – levél.

Kettejük közül Pósán László az, aki emilen küldte el az újságíróknak karácsonyi jókívánságait és üdvözletét. Egy kis kép, piros háttérben zöld karácsonyfa, körülötte ajándékok, gyerekkézzel rajzolva. A szöveg a szokásos kellemes karácsonyi blabla. Majd alatta más betűtípussal egy kis magyarázatféle arról, miért szakított a hagyománnyal a honatya: „Az eddig postai úton feladott üdvözlőlapok költségével idén a Magyar Kármentő Alapon keresztül az iszapkatasztrófa károsultjait segítjük.”

Érthető, világos. Mivel a fidesz.hu-s címéről küldte, feltételeztem, hogy frakcióálláspontról, egyöntetű magatartásról van szó, nagyon helyes is. Minek az a sok papír, a postásnak akad dolga e nélkül is elég, a vörösiszapba tönkrement embereknek meg elkél minden forint!

De mintha a fideszes elhatározásnak kissé ellentmondana Tasó László, Nyíradony polgármestere, szintén parlamenti gombnyomó. Ő ugyanis papír alapon dobatta be a jókívánságait a „ház lakóinak”, egy nem is kicsit zavaros szöveggel szeretetről, türelemről. A jókat megpróbálja az Isten, idézte az üdvözlőlapján a képviselő, s bár ez a lap se postai úton volt kézbesítve, valakinek csak kellett (gondolom) napidíjat fizetni a szórólapozásért. Meg hát a nyomtatásért is, akármennyit is.
Persze lehet, hogy Tasó ezt a kis kedvességet a saját repikeretéből állta, amiből remélhetőleg jut majd valamennyi az iszapkárosultaknak.

Ha így van, jól van. Ha másképp van, akkor valami hiba csúszott a Fidesz kommunikációjába.

Volt már rá példa nem egyszer!

Tekintélyelv van

2010-12-22T11:53:00.001-08:00

Szíjjártó Péter hülyeségeket beszélt ma. Is.

Ezt most nem a szocialisták mondják, hanem én, miután végiggondoltam, hogyan próbálta a Csúcsfejű elbagatellizálni a médiatörvényünkkel kapcsolatos, negatív nemzetközi véleményeket. Az egyik legütősebbnek szánt érve például az volt, hogy az Orbán Viktorral telefonon véleményt cserélő, luxemburgi külügyminiszter az ottani szocialista munkáspárt tagja. Hűha, nahát! Így tehát ha ő mond valamit, akkor (gondolom) azt nem kell komolyan venni…

Pedig a nemzetközi felháborodás, a fészbukos tiltakozás, a rádiós műsorvezető elhallgattatása nem bagatellizálható el, még a kuruc is azt írta, hogy nemcsak a balos meg a „libsi” lapok tiltakoznak. Hanem (majdnem) mindenki. Több német napilap kommentálta a törvényt, a konzervatív Die Welt a címoldalán közölte Magyarország mint vezéri állam (Führerstaat Ungarn) című írását. „Olyan ez, mintha a tekintélyelvű, antiszemita 30-as években megállt volna a film, és most ismét peregni kezdene.” Kicsit közhelyes, de kifejező.

Az ominózus távrecsegés egyébként a szerdai kormányülés szünetében zajlott, amikor Orbán Viktor telefonon beszélt Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökkel, aki egyértelműsítette: mondandója nem a luxemburgi kormány hivatalos álláspontja. És mit tart fontosnak erre az orrhangú Péter megjegyezni? Azt, hogy a külügyminiszter az ottani szocialista munkáspárt tagja.

És „mint ilyen”, a véleménye (gondolom) nem mérvadó. Szíjjártó Péter – akinek a fejformája erősen emlékeztet a velem szemben pompázó templom tornyára – megjegyzése azért nekem sántít egy kicsit. Ha jól rémlik, mintha az ő közelében, „odafönt” is lenne kommunista múltú ember.

Például a múlt héten interjúra ajánlott , hajdú-bihari kötődésű, egyébként Cibakházán született, bociszemű Halász János (aki a Fidesz előtt az SZDSZ csapatát erősítette) ugyanis MSZMP-tagként kezdte a politikai pályafutását süldő egyetemista korában. Akkor, ezek szerint, ha jól sejtem, az ő véleménye sem komolyan vehető, a személye lesöprendő, a mondandója egyik fülön be-, a másikon kiereszthető. Interjút pedig miért is készítene vele bárki is?

Tekintélyelv van, 10-es évek van, Szalai Annamária és vezéri állam van. A film pereg tovább.

Vaspapucsosok

2010-12-18T06:27:00.001-08:00

Új ötcsillagos szálloda épül a Gázvezeték utcán!

Gondolom én, persze nem biztos. Csak mi másért kellene egy négy és fél hektáros terület a nagyerdei Divinus hotel tulajdonosának a város repülőtérhez közel eső részén, ahol ráadásul szabályozási tervet is módosítanak, és így ott szabad lesz majd az építkezés?

De nagyon előre szaladtam, pedig még alig kortyoltam valamicskét a kávémból, és a tornyokból is csak kettőt számoltam meg. Pedig a Gázvezeték utca irányába tekintve látszik még vagy három templom.

Szóval arról van szó, hogy a debreceni képviselő-testület csütörtökön tárgyalta a Gázvezeték utcai salakmotor-pálya cseréjéről készült, Kósa Lajos által jegyzett előterjesztést.

Aminek az a lényege, hogy a pálya kell a városnak, a Divinus Zrt-nek viszont nincs szüksége a vaspapucsos szentélyre. Ezért telket cserélnek. Végül is az önkormányzat tele van felesleges, bármikor felajánlható ingatlannal, úgynevezett „beépítetlen területtel”, gondolom nem lesz hiányérzete senkinek, ha ezt a most felajánlottat is megkapja a nagy szállodatulajdonos. A telek „kialakítás alatt áll”, a hatályos szabályozási terv szerint kertvárosias lakózónába tartozik, de részletes szabályozási előírások nem érintik. Kósa Lajos az indoklásában azt is elmondja, hogy már kezdeményezték a szabályozási terv módosítását úgy, hogy a kialakuló ingatlanokat lakóterületként, legalább 6 méteres építménymagassággal és 30 százalékos beépíthetőséggel határozzák meg.

Szóval a Nagyerdő szívébe ötcsillagos szuperszállodát felépítő cég hozzájut egy szűz területhez, amiről ráadásul most találják ki, mit is lehet majd oda építeni.
Az önkormányzat vagyonáról szóló rendelet egyébként azt mondja, hogy nyilvános versenyeztetés útján kell „elidegeníteni” az önkormányzati vagyont, ha a vagyontárgy több mint 25 milliót ér. A nyilvános pályázat helyett viszont néha kiírható zárt pályázat is, akkor, ha a kiírásban foglaltak teljesítésére csak meghatározott ajánlattevők képesek.

Mivel itt konkrét telket nézett ki magának a város, ami konkrétan a Divinusé, ezért zárt lehet a pályázat. Az időpontot pedig az adta, hogy amikor a Hajdú Volán eladta a telepet a Divinusnak (az árat üzleti titokként kezelték), a cég két évre szóló bérleti szerződést írt alá a vaspapucsosokkal, mely arról szólt: maradhatnak még a salakon. A kétéves bérleti szerződés lejártáig ugyanis nem akartak a stadionban ténykedni.

Az idő most telt le, most jött el, a közgyűlés pedig – mivel itt mindenki legalább annyira szereti a salakost, mint a sima mezei motorozást – hajlandó telket adni a salakpálya megmaradásáért.

Csere jóváhagyva, szabályozási terv módosítva (lesz), kezdődhet az építkezés! Nincs még elég szállodája Debrecennek. ..

Kormánytagokban az államtitkárok

2010-12-15T05:46:00.000-08:00

Dombrovszky Ádám levelet írt. Na nem nekem, hanem a firkász cimbimnek, aki viszont volt olyan kedves és továbbküldte ide, a teraszra mint a helyi kötődésű államtitkárokhoz különösképpen vonzódó személynek. Az írás eléggé zavaros, de azért megértettem: az ország összes sajtósának megcímezték azért, hogy bármikor, ha kell, tudják, kit kell keresni, aki majd nyilatkozik. Mert illetékes, vagy csak mert idevalósi. De legalábbis helyi kötődése van.

Ezt írta a Debrecen újság első főszerkesztője (most minisztériumi osztályvezető):

„Kedves Szerkesztők, Újságírók,
a helyi, vidéki sajtóval kormányzati kapcsolatot tartva gyakran kerülünk olyan helyzetbe, hogy az újságírók az után érdeklődnek: ez és az az államtitkár, nagykövet, más tisztségviselő valóban az ő megyéjükből, településekről indult, kötődik-e valamilyen szinten a térségükhöz.
Interjú-készítési gyakorlatuknhoz szeretnénk részben igazodni, illetve magunk is úgy gondoljuk, hogy a kormányzás minél jobb kommunikálásában nagy segítségünkre lehet, ha a vidéki sajtót helyből indult politikusaik tájékoztatják.
Igazi alkalom lehet erre, hogy az év végén, év elején például az ünnepi számokat nagyobb beszélgetésekkel, riportokkal szokták érdekesebbé tenni, s most ehhez keresnek éppen alanyokat.
Csatolva küldjük tehát Önöknek a kormánytagok (benne az államtitkárok) helyi kötődéseinek listáját. Ha az adatsorhoz Önök további adalékokkal szolgálnak, illetve e tárgykörben jelentetnek meg cikkeket, adnak közre műsorokat, megköszönjük, ha azt valamilyen formában (interneten ideális) eljuttatják hozzánk.

Üdvözlettel:

Dombrovszky Ádám

osztályvezető
Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium
Kormányzati Kommunikációért Felelős Államtitkárság”

Miután átnéztem a listát, elcsodálkoztam: a nyolc hajdú-bihari kötődésűből ugyanis mindössze kettő az, aki Debrecenben született, egy pedig hajdúszoboszlói. A maradék öt mindössze itt járt egyetemre vagy Debrecenben érettségizett, ám a minisztériumban hajdú-bihari kötődésűként tartják nyilván. Nyilván...

A bociszemű Halász János államtitkár például „Cibakházán született, 1981-ben a kisújszállási Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett. A debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát. Debrecennek alpolgármestere volt, 1998 óta a város 2. választókerületének megválasztott parlamenti képviselője”. Az SZDSZ-es múlt kimaradt, de ezen igazából nem is csodálkozom. Én se dicsekednék vele.

Az angolul, mint magyarul jobban beszélő Dr. Kovács Zoltán államtitkár „Abaújszántón született, tanított a Miskolci Egyetemen, 1993-ban a debreceni egyetemen történelem-földrajz szakon szerez diplomát, 2006-ig itt egyetemi adjunktus, majd 2010-ig városi önkormányzati képviselő.” És a fogadások büféasztalainál két lazacos szendvics között szeret arról beszélni főszerkesztő-helyetteseknek, hogy melyik újságíró stílusa nem tetszik neki, de nagyon.

Dr. Cséfalvay Zoltán államtitkár „Máriakálnokon (Szigetköz) született, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen szerzett diplomát.” Majd következett Balog Zoltán államtitkár, aki „Ózdon született, a Diósgyőri Gépgyárban is dolgozott, Maglódon volt református lelkész (1983-89), 1976-ban a debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett, és később teológiai tanulmányait is Debrecenben kezdte.” Jó tudni, na, bár hogy milyen ügyben hívhatná fel a firkász haverom, az nem világos. Mindegy, van itt még rejtett tartalék Szászfalvi László államtitkár személyében. Ő „Makón született, 1979-ben a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában érettségizett. 1986-tól Csurgón él. Segédlelkész, majd később polgármester, 1998 óta itt, Somogy megye 5. választókerületében országgyűlési képviselő.”

De kereshetik a vidéki újságírók Tállai András államtitkárt is, ő legalább Debrecenben született. Igaz, „Mezőkövesden él, 2002 óta a város polgármestere. 1998 óta a Borsod-Abaúj-Zemplén megye 13. választókerületének egyéni parlamenti képviselője”, tehát sokat nemigen tud a hajdúsági lelkek problémáiról. De nem baj.

Végül pedig két emberről négy sor jön: „Fodor Lajos államtitkár Debrecenben született”, illetve „Dr. Halasi Tibor államtitkár Hajdúszoboszlón született”. Életrajznak kicsit szűkös, kicsit semmi, de a mienk.

Erről írt tehát levelet az újságíró-főszerkesztő-osztályvezető úr. Sajnos se a minisztériumi, se a megyénkénti bontásban nem találtam információt arról az illetőről, akiről egy kedves törzsolvasóm tett említést egy korábbi bejegyzésemben. Ő ugyanis egy Nyitrai Imre nevű embert említett, de államtitkári szinten csak Zsolt van. „Dr. Nyitrai Zsolt államtitkár Egerben született, a Gárdonyi Géza Gimnáziumban érettségizett. A miskolci jogi karon szerzett diplomát. 2002 óta országgyűlési képviselő, 2006 óta a Heves megyei listáról. Előtte 1998-2002-ig egri önkormányzati képviselő volt.”

Fránya névrokonság! Na mindegy…

Jelenleg a csodaszép, havas háztetők felett nyolc templomtornyot tudok megszámolni innen, fentről, a csupazöld környezetemből. De ezek közül legalább mindegyik helyi kötődésű, sőt: valódi, hamisítatlan debreceni büszkeség!

Rácz, a karrierpolitikus

2010-12-09T05:22:00.001-08:00

„– Utána menjünk fallabdázni!
–Nem tudok fallabdázni.
– Miért? Politizálni tudsz?” – a lenge kis párbeszéd egy karácsonyi össznépi gyertyagyújtás alkalmával, csak úgy, mellékesen, a firkász cimbim véletlen füle hallatára zajlott le Kósa Lajos és Rácz Róbert között, a múlt század végén.

Aprócska élc volt a már akkor is sikerekben gazdag polgármester részéről a még csak feltörekvő politikusi karrierről álmodozó Rácznak. Hogy squasholni megtanult-e azóta a történelem-angol szakos tanárember, nem tudni. De hogy a politikához van érzéke, az biztos.

Tegyük fel, hogy nem árnyékra vetődött a sajtómunkás, és tényleg ő lesz a megyei kormányhivatal elnöke január 1-jétől.

Akkor ugyebár nem maradhat ugyanő a megyei önkormányzat elnöke is, mert egyrészt összeférhetetlen, másrészt a 2in1 talán még a saját bevallása szerint is túl sok lenne neki. Pláne, mert az új pozíció legalább 15in1! Rengeteg hivatalt olvaszt majd ugyanis magába; olyanokat, mint az igazságügyi, a mezőgazdasági szakigazgatási, a vidékfejlesztési vagy a földhivatal, az egészségbiztosítási pénztár, a nyugdíjbiztosítási igazgatóság, a munkaügyi központ, a munkaügyi felügyelőség, a munkavédelmi felügyelőség (asse tudtam, hogy ebből ennyiféle van), a fogyasztóvédelmi hatóság, az ökörségvédelmi hivatal, a tisztiorvosi szolgálat, a mérésügyi hivatal, a közlekedési hatóság vagy az oktatási hivatal igazgatósága. Hogy a sóhivatal miért maradt ki, nem tudom, de igazából mindegy is. Van helyette épp elég, amit felügyelhet Rácz.

Illetve aminek – két fallabda-játszma között – a főnöke lehet globálisan. Merthogy a kormányhivatalok elnökei egyébként nem a szakmát viszik majd, hanem a politikai döntéseket hozzák. Navracsics Tibor víziója szerint ugyanis ez az egyedül üdvözítő megoldás, és szerinte nem elfogadhatók a politikai vezetők pártpolitikai befolyásolhatóságát emlegető vélemények.

Úgy gondolja, megbukik az, aki megsérti a demokrácia játékszabályait (ah!), az ilyen politikusokat kiveti magából a magyar társadalom (hah!). Éppen ezért a politikusnak nem lehet érdeke e szabályok megszegése (haha!).

Na tehát! Jelen állás szerint egy olyan szuperhivatal irányításához, ahová az adóhatóságon meg a rendőrségen kívül majd’ az összes többi tartozik, s „egyablaknál” intézkedik majd a nyugdíjas, a munkanélküli, az abortuszra váró és az újdonsült ingatlantulajdonos, nem szükséges szakmai kompetenciával rendelkező vezető. Oda elég egy jó politikus.

Márpedig Rácz Róbert az (lehet). Irodavezetőből, választmányi alelnökből és kampányfőnökből – néhány fallabda-játszma eredményeként – frakcióvezető, ogy-képviselő és megyei közgyűlési elnök lett. Első ember a második vonalban. Kósa jobbkeze.

Nem sértheti meg hát a demokrácia játékszabályait.

A szebbik felünk

2010-12-03T02:53:00.000-08:00

„A magyar állami vagyonban az erdő a legértékesebb és talán a legszebb rész, a nemzeti tulajdon szebbik fele. Az erdőgazdálkodás jó kezekben van.” Ezt nem én mondtam, hanem valamikor egy tanácskozáson a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács elnöke. Márpedig ha ő mondta, akkor az úgy is van.

„Az akácállomány 71 éves, ami ennél a fafajnál matuzsálemi kornak számít, bármikor bekövetkezhet koronarészek leszakadása, törzsek kiborulása.” Ezt se én mondtam, hanem a Nyírerdő Zrt. Debreceni Erdészetének igazgatója annak apropóján, hogy a nagyerdei erdei iskola tanösvénye mentén fákat kellett nagyobb mennyiségben kivágni, mivel azok az arra járó gyerekekre balesetveszélyt jelentettek. Azt is hozzátette, hogy mivel az alföldi erdők nem képesek a természetes megújulásra, muszáj emberi erővel besegíteni egy kicsit. Szóval néha vágni kell és ültetni, na!

Hát vágásban nincs hiány Debrecenben sem, az biztos. Legutóbb, szintén elfogadható „erdészeti okokból” termeltek le néhány fát a régi stadionhoz közeli részen, amiből a megyei lap hírportáljának néhány olvasója azt a következtetést vonta le, hogy már az új arénához tartozó parkolók miatt zajlik a meló. Pedig nem! Csupán egy 58 éves, túltartott akácost termeltek le az erdészek.

És ez rendben is van!

De egy csomó debreceni embernek: politikusnak, vállalkozónak, csökkent önértékelésű (vagy csak simán tehetségtelen) hivatalnoknak mintha valami fafóbiája lenne! Az utóbbi napokban is több olyan beruházásról vagy annak tervéről lehetett olvasni, amihez rengeteg fát kellett vágni hűvös halomba.

Például az Erdőspuszták szívében egy olyan szálló épül, ami több száz embert tud konferenciáztatni egyszerre, mellette biofarm, fedett lovarda és horgásztó várja az erdő szerelmeseit – a kivágott példányok helyén.

Vagy itt van a másik kedélyborzoló fűrészelés, ami a kisvasútnál történt! Ott állítólag 30-40 éves fákat pusztítottak ki, ami ugyebár nem közelíti meg a szakember által emlegetett matuzsálemi kort. És erdei iskolás gyerekek se járnak arra gyalog, szóval nyilván más rugók mozgatták az akciót. Ja igen, állítólag tecsót, ósönt vagy korált terveznek oda, vagy mittomén milyen bevásárlóközpontot, mert ott még nincs. Az állomást arrébb tolják, a lakókat értesítik, a hivatal pedig engedélyezi, akármit is. Néhány fa nem lehet akadály!

Én innen, fentről, a teraszról most tisztán látom annak a templomnak a tornyát, ami a Faraktár utca végén, a Hét vezér-kereszteződésben van. Ha felépül a szupermarket, lehet, hogy nem látom majd ilyen tisztán. Vagy egyáltalán nem látom, soha többet. ..

Ha az ócska nagyerdei stadionra, a tönkrement nagyerdei strandra vagy a 2-es villamos mentén majdan kivágandó Dózsa György úti fasorra gondolok, kettős látásom lesz. Egyrészt várom a fejlődést, kell új strand, kell profi aréna (és nem pláza), modern villanyos. Másrészt viszont nekünk, debrecenieknek csak a Nagyerdő van, az a néhány fa a tüdőnk, meg a szép ződ gyep. S bár a fakivágásoknál mindig ígérik az újak ültetését is, arról valahogy nem található annyi beszámoló – legfeljebb csak kampányok idején néha.

A Romkert elkészült, 18 fa esett áldozatul – ígérik, lesz helyettük 20.

A Csapó utcai fórum-színház gigaberuházásnál csaknem harminc, félszáz évesnél is idősebb nyugati ostorfát vágtak ki. (Nyilván közelítettek a matuzsálemi korhoz. Vagy csak simán útban voltak.)

Két éve, nyáron, a mesterfalvi részen kétszázhúsz fát kezdtek el fűrészelni költési idő alatt anélkül, hogy bejelentették volna (mondjuk az ott lakó szavazópolgároknak legalább).

Jó,jó, legutoljára tavasszal, az akkori program során – csak azért teszem hozzá, hogy országgyűlési választások idején, hogy egy kicsit rosszmájúnak tűnjek – 200 fát ültettek el képviselő(jelöltje)ink. Ez is valami.

De nem sok.

A Nagyerdő megnyirbálása még most indul. Nincsenek illúzióim. A fákat korábban már számba vették, és narancssárga pöttyel megjelölték. Nem úgy, persze, mint kivágandó egyedeket, hanem hogy ne felejtsék el. Mármint azt, hogy azokat már megszámolták! Legalábbis Kósa Lajos ezt magyarázta. Azt is mondta: sem átépíteni, sem túlépíteni nem akarják a Nagyerdőt, pláne nem a debreceniek ellenére.

Úgy legyen! Én mindenesetre itt, fent, a teraszon, ennek a beton-üveg, kívülről totál sivár (esőben nagyon ronda) épületnek a tetején jól érzem magam. A kilátás gyönyörű, a környezet csupazöld.

Igaz, sehol egy fa.

Demokráciát tanulni jöttek

2010-11-28T03:42:00.001-08:00

Fiatalok jöttek Debrecenbe, pontosabban a debreceni közgyűlésre csütörtökön, hogy közvetlenül, élőben tanulják a demokráciát. Jobb helyre nem is mehettek volna!

Hiszen itt, mint tapasztalni szoktuk, maradéktalanul érvényesül mindenféle demokratikus jog, kötelesség, szemlélet. Pláne most, hogy a városi képviselők csökkentett testületében pontosan annyi formáció képviselteti magát, ahány tornyot e percben meg tudok számolni innen, fentről, a teraszomról: vannak ugyebár a fideszesek és vannak a többiek. Igaz, ha belegondolok, ez eddig is így volt…

A 20 debreceni és nagyváradi fiatal november 25-én azért ült be a sárga ház Nagytanácstermébe, hogy közvetlenül szerezzen tapasztalatot a demokratikus intézményrendszer működéséről. Yeahhh! A fiúk-lányok egy európai uniós projekt keretében 14 hónapon keresztül foglalkoznak a demokrácia kérdésével és azzal, hogy hol kap helyet az ifjúság hangja a döntéshozatali folyamatokban.

„A debreceni közgyűlés ülésén többek közt azt figyelték a fiatalok, hogy milyen korúak a képviselők, milyen a férfiak és nők aránya, melyik pártnak vannak a legfiatalabb képviselői, van-e ifjúságért felelős bizottság, hogyan történik a szavazás, hogyan zajlik a vita, hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot a közgyűlés munkájáról, milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése?” – híreli a távirati iroda.
De hogy milyen tapasztalatokat szereztek, arról nem találtam sehol egy szót se, ezért úgy gondoltam, segítek a fiataloknak az eligazodásban. Miheztartásvégett.

Tehát: a debreceni képviselők többsége szépkorú. Már legalábbis ami a politikai pályafutását, önkormányzati tagságát illeti. Szabó Gyula például kirobbanthatatlan, őskövület, tepsiben viszik ki a közgyűlésből. Dánielfy Zsolt, Pajna Zoltán és Pankotai László a Fidesz, Szathmári Károly (a cápamosolyú) pedig a szocik nagy veteránja. Igazából Szatyit leszámítva az összes olyan képviselő, aki már legalább a 4. ciklusát kezdte meg, mind a Fideszé.

Az átlagéletkor szerintem valahol 50 körül van, de ezt azért nem tudom pontosan megmondani, mert csak a régi képviselőkről van életrajz az önkormányzat honlapján, az újakról (még???) nincs, csak egy névlista. De amúgy meg, ha van is „adatlap”, akkor se mindig tartozik hozzá CV. Például Bagolyné Rinyu Ilona nem osztja meg a nyilvánossággal, hogy hány éves, hol született, tanult, dolgozott, szóval semmit, így nemcsak a korát nehéz kitalálni, de azt is, miért pont ő a kulturális, ifjúsági és sportbizottság elnöke.

Ezzel pedig már válaszoltam a fiataloknak arra a kérdésére is, hogy van-e ifjúságért felelős bizottság. Van. Tele örök ifjakkal, mint Asbóth Endre vagy Dánielfy Zsolt, színészművész.

A férfiak és nők aránya megalázó. A 35-ből mindössze hárman vannak: egy idősebb (Filepné Tóth Katalin, Fidesz, született 1959-ben), egy kortalan (Bagolyné Rinyu Ilona, MSZP) és egy fiatal: Dr. Széles Diána (Fidesz, született 1981-ben). Szerintem ő a legifjabb.

Hogy történik a szavazás?
Na, az roppant egyszerű. Amit ők terjesztenek elő, arra az igen gombot kell nyomni, amit nem ők, arra a nemet. Legalábbis nagy átlagban ez a járt út, igen demokratikusan persze.

Hogyan zajlik a vita?
Az se bonyolult. Minden képviselő korlátozott ideig beszélhet, sőt korlátozott számban is, kivéve a gyevi bírót. Vagyis a polgármestert, igen demokratikusan persze.

Hogyan tájékoztatják a nyilvánosságot?
Vannak csatornáik: önkormányzati portál, független és kiegyensúlyozott zsebtévé és -portál, amiken gondosan szerkesztett változatot adnak le arról, amiről tájékoztatni akarnak. Csak semmi spontaneitás! – vágatlanul nem található egyetlen felvétel sem, sehol – igen demokratikusan persze.

A jegyzőkönyvek egyébként három hónapos késéssel ugyan, de felkerülnek a netre, pillanatnyilag a szeptember 16-ai az utolsó, amit olvasgathatunk. Az új testület üléseinek az anyaga tehát egyelőre nem érhető el a nyilvánosságnak. Igen demokratikusan, persze.

Azt viszont, hogy milyen reakciót váltott ki a helyi közegből a Vox Iuventutis csapatának megjelenése, nem tudom. De képzelem! A sok, politikailag már igencsak öregecskedő szavazógép – a vendégektől megfiatalodva – nyilván sokkal lelkesebben nyomkodta a gombokat, mint amúgy.

Tanítani lehet nálunk a demokráciát!

Létjogosult bulihegyek

2010-11-12T06:31:00.000-08:00

Én kifejezetten örülök annak, hogy a Tankcsapda a Kósa téren bulizik szilveszterkor. Legalább innen, fentről, a helyemből ki sem mozdulva, a kávémat kortyolgatva tudok végighallgatni egy koncertet 80 ezer embertársammal együtt, de tőlük mégis tisztes távolban. Hogy honnan szedtem ezt az őrületes számot? Hát a hivatalos kommunikációból…

Na, nem a mostaniból, hanem a tíz évvel ezelőttiből, legalábbis onnan rémlik a tömeg ilyen mértékű „megbecsülése”. Annak idején ugyanis, amikor Kósa Lajos polgármester a druszája, Galambos Lajos produkcióját hívta vendégségbe az akkor újonnan kikövezett térre, a Nagytemplom elé, szilveszterkor, millennium idején, akkor a meglehetősen nagy felháborodás (Dáridót? Ide? Kék a szeme? Elment ennek az esze?) csillapítására azt mondták, hogy igenis nagy igény mutatkozik a tömegkultúra e rétege iránt. És azt is mondták, hogy bizony voltak ott, a Téren vagy nyolcvanezren, bár – hivatalos, alátámasztó adatok híján – ezt az információt valószínűleg az alkohol okozta kettős látás torzítása hozta ki a kommunikátorokból.

A lényeg az, hogy akkoriban Lajos (Galambos) tényleg sok ember előtt trombitált Debrecen központjában, Lajos (Kósa) regnálásának első látványos beruházása helyszínén, s ezzel sikerült törést okozni a nyakas cívisek korábbi kulturális ellenállásán: a fő téri bulihegyek mindenféle rétegben létjogosultságot nyertek.

Erre visszaemlékezvén egyébként kicsit furcsának tűnt Lukács Laci minapi nyilatkozata, amikor azt mondta: nem szokványos dolog télen szabadtéri koncertet csinálni, de szeretik a kihívásokat és bíznak benne, hogy egy ilyen „valóban nem mindennapi” koncerttel sokan köszöntik majd velük az új évet.

Mivel ők már évekkel ezelőtt egyértelművé tették mindenki számára, hogy hithű lokálpatrióták, s így számukra Debrecen a főváros, biztos vagyok benne, hogy rengetegen koccintanak velük idén éjfélkor. Igaz viszont, hogy amikor a lokálpatriótás interjút adták, akkor épp a 15 éves születésnapjukra készültek a Főnixben, ahol mindig is szokták az évet zárni, hiszen (őket idézem) „a cívisváros rendelkezik az országban a második legnagyobb, a hangzás szempontjából viszont az első helyen álló csarnokkal”. Ami most mégsem adott nekik otthont…

És azt se felejtsük el, hogy ugyanekkor (2004-ben) Kósa Lajos a város szimbólumaként beszélt a Csapdáról, ami szerinte – a fiatalok között – ugyanolyan, mint a Nagytemplom vagy a Loki futballcsapata.

Úgyhogy most, 2010-ben, különböző okokból (beszélnek itt valami kézilabda meccsről meg zenekaron belüli viszályról) szabadtéri banzáj lesz a szilveszteri, s az egyik szimbólum emeli majd a másik fényét: a kedvelt rockzenekar hangosítói rengethetik meg a tiszteletteljes templom ablakait december 31-e éjjelén.

Arcunk csupa derű.

Tilitoli, házon belül

2010-11-06T08:48:00.000-07:00

Helyére került a fiú. Hosszú éveken át tartó, súlyos vádakkal terhelt időszak és olykor súlyosan terheltnek tűnő emberek által vívott küzdelem után, de a helyére került. Tóth Attila a Vörös Polip céltáblájából a megyei közgyűlés alelnöke lett.

Gondolom legalábbis, hogy most a helyén érzi magát. Azt írja a megyei lap internetes kiadása, hogy pénteken alelnökké választották Tóth Attilát a megyei közgyűlésben. Azt is írja (persze nem így, ezt csak én mondom), hogy neki sikerült az, ami Halász D. Jánosnak nem: külsősként került a testület élére. Rácz Róbert elnök tett ugyanis javaslatot a személyére, „élve a törvény adta lehetőséggel, hogy kívülről, tehát nem a testület tagjai közül kerüljön ki a második alelnök”.

Azt is ugyanitt olvasom, hogy az ellenzék képviselői hangsúlyozták ugyan, hogy nem a jelölt személye ellen van kifogásuk, de nem támogatták az előterjesztést. Azt mondták, elég egy alelnök ehhez a leminisített testülethez. Pálfi Zoltán, a Jobbik frakcióvezetője a költségtakarékosság szükségességére figyelmeztetett, míg Tóth József (MSZP) szerint egy „kakukktojás” nem szerencsés választás.

Csodálkoznék egyébként, ha a jelölt személye ellen a szociknak nem lenne kifogásuk. Hiszen párttársuk, Juhászné Lévai Katalin (akit Vörös Polipként vonultatott be nagybecsű könyvével egy helyi, magát újságírónak nevező személy), és aki Rácz Róbert feneke előtt koptatta a sajátjával az elnöki széket, hosszas vitába keveredett Tóth Attilával. Olyannyira hosszúra nyúlt már a hajcihőjük, hogy legutoljára a kampány idején, szeptemberben lehetett olvasni valami végrehajtásról Juhászné ellen. Az ügyről Tóth Attila, a megyei polgárőr szövetség elnöke a nol.hu-nak azt mondta: Juhászné Lévai Katalin, a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés volt elnöke elvesztett vele szemben egy személyiségi jogi pert, ezért a bíróság a politikust 30 ezer forint perköltség megfizetésére kötelezte 2008 őszén, ám Katika a lóvét azóta sem virította. Sőt, nem átallotta kampányfogásként aposztrofálni Tóth Attila e legutóbbi húzását.

(A kettejük harcáról készült, egyik rendkívül elfogult, egyoldalú, színvonal nélküli újságcikket itt olvashatják.)

Na tehát, pontosan annyi nappal ezelőtt, ahány tornya van a mi csodálatos Nagytemplomunknak, ez a Tóth-gyerek bekerült a testület vezetésébe. Azzal a hivatalos kommunikációval övezve, hogy a kevesebb képviselőre is ugyanannyi feladat hárul, mint a többre, s ebből az következik, hogy egyenként több munkát kell majd végezni még jobb irányítással. Rácz Róbert, a polgárőrszövetség által nemrég szintén kitüntetett vezető hangsúlyozta: „Tóth Attila a megyei önkormányzat munkatársaként eddig is dolgozott már a közgyűlésnek, most csak „átfestjük a hátán a számot”, a rá eső költség előző pozíciójának helyén megtakarításként jelenik meg”.

„Tóth Attila a megyei polgárőrszövetség vezetője, a megyei önkormányzat elnöki tanácsadója; agrár-közgazdász, településüzemeltetési szakmérnöki, növénytermesztési mérnöki diplomával rendelkezik.”

Én pedig, hogy a templomtoronyszámolgatáson kívül mással is tornáztassam az agyamat, megnéztem, mennyit kap egy közgyűlési alelnök kápé. Igaz, a megyei önkormányzat honlapján
csak 2009-es adatot találtam, de kiindulási alapnak az is jó.

E szerint az alelnök illetménye 560 ezer, a költségtérítése 112 ezer forint. Jár neki étkezési hozzájárulás is, 12 ezer havonta, munkaruha juttatás évente 77 ezer 300, beiskolázási támogatás évente, gyerekenként 21 450 forint, önkéntes nyugdíjpénztári hozzájárulás 3000 forint/hó, üdülési hozzájárulás pedig 39 ezer forint évente. Ez havi szinten összesen 687 ezer, az üdülés, a cucc meg az iskola pedig 159 200 forint éves szinten.

Ha ennél többet kapott tanácsadóként, akkor máris tényleg jobban járt az önki, meg mi, adófizetők is, és ennek örülünk. Meg annak is, hogy a költséghatékonyság nemcsak olyan intézkedésekből áll, mint például hogy ugyanabban az évben összesen 44 főt érintő álláshelymegszüntetésről döntöttek a megyénél, hanem ilyenből is, amikor csak áthelyeztek valakit egyik helyről a másikra.

Házon belül maradt, csak feljebb lépett. Most van végre a helyén. Gondolja ő.

Tetőt kap a terasz(om?)

2010-11-01T00:46:00.000-07:00

„Gulyás Gábor igazgató szerint az a MODEM szerencséje, hogy Debrecent ilyen politikus vezeti, mint Kósa Lajos.” Szerintem meg az én szerencsém nem biztos, hogy az, hogy a Modemet Gulyás Gábor vezeti, s hogy ő ilyen jóban van Kósa Lajossal. Mert Gábor akármit kitalálhat, a főnök úgyis ráhagyja.

Most a legutóbbi, amiről itt fent – a törzspincérem mondta! – beszélnek, hogy befedik a harmadik emeleti teraszt. Vagyis (hacsak nincs itt még egy) engem. Vagy, ha nem engem, akkor a másikat, ami ezek szerint itt volt, alattam, mellettem, csak senki nem használta. Akáhogy is, az építkezés kifejezetten koherens velem, nem tudok elmenni mellette szó nélkül.

Azt ugye tudjuk, hogy a Kölcsey Központ tervezője annak idején egy „mindentudó” házat álmodott meg, amelyben egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat. Legalábbis így hirdeti magát saját honlapján a mindentudó ház, ami – mint kiderült – mégsem tud mindent.

Gulyás Gábor a fentebb már idézett bölcsességen túl a minap ugyanis azt is mondta, hogy a terasz célszerűtlenül lett kialakítva (mert az egyik kiállítótérből nyílt, és így valójában nem lehetett használni), ezért hasznosítani kell. Beépítik tehát és multifunkcionális térré alakítják az egész legfelső szintet.

Mondjuk maga az épület is multifunkcisnak indult, nem tudom, Kováts András építész, a városi főépítész kétpetéjű ikertestvére miért pont erről a szintről feledkezett meg. Na de ez már mindegy is. Azt ígérik viszont, hogy valami lépcsőház melletti tetőszakaszt védőkorláttal(???) megerősítve terasszá alakítanak, tehát nekem mindenképp lesz helyem (talán kettő is), csupazöld környezetem, ahol kávét kortyolgatva megszámlálhatom majd Debrecen csodálatos templomtornyait.

Gábornak pedig lesznek, vannak még álmai, közép-európai babérok, modern kultúra, kulturális középpontság, csak egy normális, célszerűen kialakított térszerkezetű épület kell hozzá. Most már remélhetőleg ez is megadatik neki, hiszen Lajos jóváhagyta, Andrást lebaszarintották (gondolom), Gábor pedig vizionálhat magának egy olyan multifunkci gigaépítményt, amibe az álmain kívül akár még a polgármesteri motorozás is belefér. S nemcsak egy fotó erejéig.

Frenki góz tu Halivud

2010-10-26T01:18:00.000-07:00

Azt hittem, ha az életmód rovatra kattintok, majd olvasok valami jó kis tanácsot a túlzott kévékortyolgatás vagy a mértéktelen templomtoronyszámolgatás ártalmairól. De tévedtem.

Ehelyett azt olvastam az önkormányzati hírportál (a kiegyensúlyozott és független DTV internetes kiadásaként létező) dehir.hu életmód című rovatában, hogy a Debrecen Televízió stábja ismét(!) Amerikában járt, és a nagy sikerre való tekintettel – a sorok közül kiolvasott értelmezésem szerint legalábbis – majd megint visszamegy oda.

Hogy milyen költségen utaztak a fiúk, nem tudni, ez nem derült ki a hosszú lére eresztett tudósításból.

Pedig amúgy sok minden viszont napvilágot látott: például, hogy az egyik szabadságharcos itthon nem szerette a magyar népzenét, az USÁ-ban ellenben igen. Meg az is megtudható, hogy ezek az emberek különböző magyar közösségekben találnak menedéket, így enyhítik honvágyukat, s ezeket keresi fel a Debrecen Televízió stábja. „Dokumentumfilm-sorozatot készít az amerikai magyarság életéről.”

„– Missziós munka az, amit Önök tesznek – így jellemezték a Krisztus vándorai című dokumentumfilm sorozatot, melyben az amerikai magyar református egyház történetét mutatta be a Debrecen Televízió. Tíz szövetségi állam közel 100 gyülekezetét, templomát kereste fel stábunk. Többségükben olyanokat, melyek már nem működnek, vagy utolsó óráit élik. A film emléket állított; bemutatta az elődök akaraterejét, elszántságát, hitük, magyarságuk iránt érzett ragaszkodását. Ez az elmúlásról szólt. A Krisztus vándorai című filmsorozat bemutatóin azonban megfogalmazódott az igény, hogy az élő amerikai magyarságot is ismertessük meg a hazai közönséggel. Ennek a kérésnek tesz most eleget a DTV stábja.”

Mivel nekem itt, a teraszon nincs tévém, nem láttam ezeket a sorozatokat. (Talán jobb is.) És azt sem tudom, hogy a bemutatókon kikben fogalmazódott meg az igény s ki fogalmazta meg végül a kérést? Széles Tamásban fogalmazódott meg igény és kérés egyszerre, vagy Kósa Lajosban netán, esetleg valamelyik itthon maradt 56-os hősben, vagy úgy történt, hogy az 56-osokban megfogalmazódott az igény a disszidált társak és leszármazottaik bemutatására, Széles Tamás pedig megfogalmazta a kérést Kósa Lajosnak? Vagy netalántán a debreceni détévénézőkben burjánzottak fel ezek a gondolatok? Hogy milyen jó is volt, istenem, a Krisztus vándorai című, missziót teljesítő dokumentumfilm-sorozat, feltétlen legyen folytatása?

A tudósításból egyébként azt is megtudhatták a Debrecen határainál messzebbre nem jutott, legfeljebb a Bem téren sétálgató nézők-olvasók, hogy „San Fransisco utcáin sétálva a városházával szemben találjuk a Magyar Fájdalom szobrát, amely az 1956-os forradalomra emlékeztet.” És persze nem maradt hiányérzetük a focifanoknak sem, hiszen kiderült: „Hangosan szól a sípszó és a magyar vezényszavak egy san fransisco melletti focipályán. (…) Ahogy mondják: a foci számukra nemcsak kikapcsolódás, vagy egyszerűen sport. Több annál, a zöld gyep, a labda feledteti a honvágyat. Játék közben a szülőföldet közelebb érzik szívükhöz.”
Most itt elmorzsoltam egy könnycseppet, mert eszembe jutott az a szép, ződ gyep… Na de ez most mindegy is.

A slusszpoén azonban még csak ezután jött. Nem elég, hogy a fiúk már voltak kétszer (legalább), de még mennek is, újra. Hiszen „nemcsak a nyugati parton végzik áldozatos munkájukat a magyar közösségek. A keleti part nagyvárosaiban hasonlóan gazdag kulturális és értékmentő élet folyik. Hogy milyen, annak megismerése és bemutatása még előttünk áll.”

Hirdetés következik: Kedves debreceni adófizetők, DTV-nézők, dehir-olvasók, figyelem! Egy szerencsés nyertes a DTV-stábjával utazhat a következő amerikai misszióra. Természetesen nem a saját költségén.

Hisz valószínűleg nem azon utaznak a fiúk sem.

Hitelesen

2010-10-22T00:44:00.000-07:00

Sose értettem a gazdálkodáshoz, se a költségvetéshez, ebbéli tudományom mindig kimerült abban, hogy tudtam: ha a kávémat harmadikán hitelbe kérem, akkor azt legkésőbb tizedikén illik kifizetni. Megemelt borravalóval együtt természetesen.

De nem számolgattam soha, hogy hogyan áll az adósságállományom, igaz, se lakásom, se kocsim nincs, szerencsére a tetőteraszon létezésnek ilyen téren vannak kifejezett előnyei. És nem csak a csupazöld környezetre meg a látótérbe kerülő, csodálatos templomtornyokra gondolok.

Na éppen ezért nekem az is kínai volt, amit a polgármesteri hivatal (vagyis az önkormányzat) honlapján a tegnapi közgyűlésről olvastam. Azt írják ugyanis:

„Az önkormányzat gazdálkodásának első félévi helyzetéről szóló jelentést is elfogadták a képviselők. Az már most kiderült, hogy a bevételek el fognak maradni a várttól, ám a város újabb hitelek felvételét nem tervezi, inkább a takarékoskodást tartja megoldásnak. Az önkormányzat adósságszolgálata egyébként a következő esztendőben csökken a 2010. évihez képest. A polgármester arról is beszámolt, hogy az állami különadók bevezetése miatt az Auchan áruházlánc úgy döntött, mégsem létesít áruházat Debrecenben.”

Vagyis az én kávétól felspannolt paraszti eszem ebből azt vonja le, hogy újabb hitelt nem veszünk fel, gyerekek, hanem összébb húzzuk a kövér hasunkon a nadrágszíjat. (A Varga Lászlóén ez mondjuk már nemigen lehetséges…)

Ám az önkormányzat másik honlapján, a szócsőn meg mintha mást olvastam volna, vagy csak én értek félre valamit.

Ők azt írják:

„Kósa Lajos polgármester ma arra tett javaslatot, hogy a folyószámlahitelt az eddigi 2 helyett 3 milliárdra emeljék fel. Az ok, hogy az Európai Bizottság felfüggesztette a KÖZOP pályázatok közbülső kifizetését.”

Szóval nem kettő, hanem 3 milliárd lesz a város folyószámlahitele. Újat nem veszünk fel, de a régit megemeljük? Jól értem? Persze ahhoz, hogy ne csak a templomtornyokat lássam tisztán, hanem a város eladósodását is, megnézhetném az előterjesztést, csakhogy abból úgyse értek semmit. Ezért lenne jó, ha valahol olyan tudósítást olvashatnék, ami megérteti a magamfajta bugrissal is a dolgokat.

A portál egyébként nagyon kiegyensúlyozottan tudósított az ülésről, mert a cápamosolyú Szathmárinak, illetve a konkrétumot és értékelhető dolgokat nem nagyon mondogató Jenei Imrének is adott a szájába pár szót.

„Szathmári Károly (MSZP) azt javasolta, hogy a következő üléseken készüljön terv a pénzügyi helyzet egyensúlyban tartására. A szocialista politikus úgy látja, hogy főleg a bevételi oldalon jelentkező 4,4 milliárd forintos lehetséges hiány indokolja az intézkedéseket. Jenei Imre (Fidesz-KDNP) úgy látja: a nehéz gazdasági helyzetben csak körültekintően lehet pénzügyi lépéseket megtenni.”

Azannyát! Ezek aztán megmondták!

De akkor mi is a lényeg tehát? Az, hogy a város bevétele 4,4 milliárd forinttal kevesebb lesz. A hitelünk pedig 1 milliárddal nő.

A vaktyúk szeme

2010-10-16T05:49:00.001-07:00

„Az emberek biztonsága érdekében fontos, hogy az önkormányzatok is a polgárőrök mellé álljanak és segítsék a munkájukat.” Ezt nem én mondom, hanem Rácz Róbert, tehát igaz.

Szép pár is ám a zöld mellényes polgárőr és a mellette szintén láthatóságiban feszítő önkormányzat, amint állnak az iskolánál egymás mellett, segítve a másik munkáját. Mert a polgárőrök tényleg jó, hogy vannak, le a kalappal azok előtt, akik sokszor még az éjszakájukat is járőrözéssel töltik, amitől jobb lesz az emberek biztonsága. Bár most, hogy a kormányváltás óta – már két hét alatt! – jelentősen javult a közbiztonság (például rács mögé dugtak bizsut lopó, vérmes gimnazistákat), talán pihenhetnének kicsit.

Rácz Róbert egyébként azért mondta azt az okosat, amit idéztem tőle, mert kitüntetést kapott. Azt írja a független détévé elfogulatlan honlapja, hogy a „ceremónián részt vett Rácz Róbert a Hajdú-Bihar megyei közgyűlés elnöke is, akit a szövetség emlékéremmel tüntetett ki elismerve ezzel azt a munkát, melynek eredményeként szoros együttműködés alakult ki a megyei önkormányzat és a helyi polgárőrök között.” Azt ugyan nehéz elképzelni, hogy a megyei önkormányzat (hivatala? dolgozói? képviselői?) hogyan tud „szorosan” együttműködni a helyi (debreceni? hajdú-bihari?) polgárőrökkel, de ha ők mondják, akkor úgy van.

/Zárójeles megjegyzés következik: „Kiemelkedő szakmai tevékenységéért elismerést kapott Tóth Attila, a Hajdú-Bihar megyei Polgárőr Szövetség elnöke is, akit egy karddal jutalmaztak. – Amit nyilván szívesen megforgatna Juhászné Lévai Katalin testében./

Na mindegy is, erről a nagyszabású, a budapesti Teve-palotában megtartott rendezvényről majd biztosan legalább 8 oldalon számol be a közpénzből megvalósuló, mindannyiunk szellemi (le)épülésére szolgáló, Hajdú-bihari Hét. Már alig várom!

Bár az igaz, hogy ha Rácznak 8 oldalt szentelnek, akkor Papp Lacinak is kell vagy négy minimum, mert végre alpolgármester lett. Igaz, pár évvel ezelőtt, amikor a felesége (önhiki módon persze) bekerült az István úti ingatlan-ügybe, akkor még a firkász cimbimnek állítólag azt mondta, szó sincs arról, hogy Kósa helyébe akarjon lépni. Márpedig ezzel az alpolgármesteri pozícióval nekem az az érzésem, hogy pár ciklus múlva, amikor Lajos már megunta magát a poszton, és elmegy világkörüli útra a motorjával, akkor Papp Laci lehet az utódja. (Esetleg Széles Diána, bár azért ennél sovinisztábbnak tartom a Fideszt, ráadásul a nők pozícióba tolása a szocialisták jellegzetessége, fujjj.) Szóval három-négyszer négy év múlva elképzelhető, hogy Debrecen polgármesterét Dr. Papp Lászlónak fogják hívni. Ha nem a próféta szól belőlem, akkor tévedtem.

De emlékezzünk rá: én már annyi hónappal ezelőtt megmondtam Halászdé kiebrudalását az önkormányzatból, ahány református templomtornyot látok most éppen.

Jó, na, vaktyúk is talál szemet alapon…

Felér egy foghúzással

2010-10-11T01:30:00.000-07:00

Nem tudom, hogy ha a hátralévő életemben még alkalmassá válhatnék a szülésre, hova mennék. De azt sejtem, hova kellene Geréb Ágnesnek mennie.

Ugyan Dr. Sarlatán nem Debrecenben praktizál, itt is mindig indulatokat szít a kórházi kontra otthon szülés kérdése. A firkász cimbim felesége legutóbb a Kenézyben szült, ami után megfogadta, a közelébe se megy többet annak az intézménynek, legalábbis ami a szülészet-nőgyógyászatot, vagyis annak azt az egy orvosát illeti. Egy másik barátom párja pedig a klinikán nyomta ki magából a gyereket, igaz, már vagy 15 évvel ezelőtt, de szintén kijelentette, oda többet nem. Mégis, mindkét asszony ódzkodik az otthonszüléstől…

Mert az, ahogyan Geréb csinálja, inkább ijesztő és visszataszító, mint szimpatikus – ebben a formában nem követendő.

De mi volt a baja a két ismerősömnek a két debreceni intézménnyel? Alapvetően, az ellátás tekintetében semmi. Kértek (ha kértek), és kaptak (ha kértek) érzéstelenítőt, törődtek velük a szülésznők, tiszta volt a (külön)szoba, és jutott pár elterelő, jó szóra is energia. Ami a klinikán mégis baj volt, az a bababarát ellátás, amire az ismerősöm nem volt felkészülve: arra, hogy nulla órától éjfélig vele lesz a gyerek, akit még bepelenkázni se tudott, szoptatni se, tanulta még csak az egész anyaságot, de ahhoz viszont már nem volt elég segítség a kórházban. Úgy érezte, nem törődnek vele eléggé.

A kenézys ismerősöm viszont az orvostól akadt ki. Aki durván ráförmedt, hogy nem jól tartja a karját az infúzióban, hogy nem jól nyom (a fájásgyengeségről mintha nem vettek volna tudomást, vagy csak azt hitték, az oxitocin mindent megold), meg minek sír azon, hogy a gyerek kulcscsontja eltört, előfordul az egy ekkora súlyú babánál. (Apropó súly: vajon arra miért nem derült fény, hogy a magzat nem 3 kilóval, ahogy várták, hanem 4,30-cal született? ) Ráadásul a doki mintha amiatt lett volna a legidegesebb, amiért nem mehetett haza a szokásos 3 órakor, hanem majd csak 5 után.

Szóval mindkét esetben az emberi oldal sérült valamennyire. Épp az, aminek fontosságát az otthonszülés hirdetői is szokták emlegetni. Az emberi hangot, a humánumot, az empátiát, a kellemes, lágy zenés környezetet meg a többit.

Mégsem akar egyikőjük sem otthon szülni, inkább mennek másik orvoshoz, esetleg másik intézménybe, de mindenképp kórházba, mert ma még csak ez van. Nincs kitalálva más. És ezt jó lenne, ha dr. Geréb is felfogná végre. Amíg pedig képtelen tudomásul venni a korlátait, addig korlátok közé kell zárni. Vagy rács mögé – aztán védje onnan a maga igazát.

Most, hogy a forró kávét kortyolgatva hirtelen megfájdult a fogam, nem épp kellemes rendelőszag csapta meg az orromat itt fent, az amúgy fantasztikus levegőjű, csupazöld környezetben.

Biztosan a foghúzás is sokkal kellemesebb lenne egyébként az otthoni fotelünkben, tévénézés közben, megfelelő körülmények között, 100 százalékos biztonsággal, steril körülmények közepette. Mégse jut eszébe senkinek, hogy házhoz hívja a fogorvosát.

Hulló levelek

2010-09-28T22:11:00.001-07:00

Azok a rohadt, ellenzéki, radikális, liberális, szélsőséges és balos falevelek! Le velük!!! Vagy ne?

Hisz pont ez volt a baj. Hogy a nagy, kampányceremoniális átadás után képesek voltak lehullni (mint lepel) a fákról a Halköz téren (ami az én fiatalkoromban csak Hal köz volt, de ez most mindegy is). Szóval tegnap, amikor épp a negyedik templomtornynál tartottam, miközben lenyeltem a harmadik korty kávémat, levelet kaptam. A firkász cimbim írta, aki egy újabb gyöngyszemmel ajándékozott meg. Levele ugyanis egy közleményt tartalmazott, amit a polgármesteri hivatal sajtósa fogalmazott és olyanokat írt benne, amin már rég röhögtem ekkorát. Például:

„A (…) megújult Hal köz teret ünnepélyes keretek között adták át 2010. szeptember 23-án. A tér látványossága egy sétány fölé állandó keresztmetszetű, megvilágított vízsugarakból álló íveket lövő, fényjátékkal is szolgáló szökőkút, amely a kellemes időjárási körülmények között megtartott avatás idején nagy sikert aratott a közönség körében.”

Csakhogy a kellemes időjárási körülmények bizony kellemetlenkedni kezdtek…

„Az avatás óta megváltozott időjárási viszonyok kedvezőtlenül hatottak a szökőkút üzemelésére. A téren lévő fákról nagy mennyiségű falevél hullt a szökőkút vízmedencéjébe, ezért az automata felügyeleti rendszer leállította a gépészeti berendezéseket.”

Azok a csúnya szelek és fagyok és esős idők! Mekkora pofátlanság a részükről, hogy képesek voltak a verőfényes kampányidőszakot megváltoztatni, hidegre fordítani, lehullajtani az elsárgult faleveleket a csodálatosan elkészített és még annál is csodálatosabban átadott szökőkútba! Ezek csakis ellenzéki falevelek és idők lehetnek, s mint ilyenek, nem maradhat a dolguk büntetlenül.

Ezt egyébként nemcsak én gondolom így, hanem a polgármesteri hivatal is, aminek a sajtósa ezt írta: „A hiba miatt a személyi felelősség megállapítása folyamatban van. Az üzemeltető ezúton kér elnézést a hiányosságért.”

Nem nézzük el neki! Micsoda dilettantizmusra vall, hogy mind az üzemeltető, mind a kivitelező, mind a kitaláló, a feltaláló, a hivatal és a polgármesteri egész kabinet is csak a napsütésre, a verőfényre tudott gondolni az ősz kellős közepén, s nem számoltak a hideg napokkal! Vagy ha ez nem dilettantizmus, akkor elvakult politikai buzgalom, hogy fideszes kampányátadáson, illetve az azt követő -időszakban csakis jó időjárás lehet. Hát, most csúnyán melléfogtak.

A hiba „egy a medence túlfolyó nyílása elé pótlólag elhelyezendő szűrővel akadályozható meg, aminek felszerelésére intézkedés történt”. S hogy a dugulás még egyszer ne forduljon (legalábbis ezt írja a megyei napilap internetes újságja), a következő hónapban a helyszínen figyelnek majd a szakemberek, igyekezve azonnal elhárítani a hibát.

Szép lesz, az biztos! Kivezényelt Dehusz-emberek, üzemeltetős szakik, osztályvezető hivatalnokok állnak majd naphosszat a Halköz téren a szökőkút mellett azt vizslatva, nem hull-e véletlenül újabb szabotázs falevél a díszszökőkútba.

Gondolom, a feladatuk fontossága vasárnap estétől jelentős mértékben csökken majd.

Hajdú-bihari Narancs

2010-09-26T02:03:00.001-07:00

Míg a pincérre vártam, hogy kihozza a kávémat, gondoltam, belekukkantok abba a két pártlapba, ami itt feküdt az asztalomon. Talán nem véletlenül…

Nem szeretem egyébként a pártújságokat, de szerintem szükség van rájuk. Azoknak az embereknek, akik a lappal azonos értékrendet képviselnek, azzal egyként gondolkodnak, ugyanabban hisznek és reménykednek, igenis fontos lehet, hogy időközönként tájékoztatást kapjanak arról, mit végzett a pártjuk.
Ebben a két számban ezt bőven megkapják a debreceni fideszesek. Négy esztendőt mérlegre téve például megírták, mi történt Hajdú-Biharban az elmúlt ciklusban.

Az első belső oldalon máris ott virít a fotón Rácz Róbert és Orbán Viktor, a másodikon Rácz Róbert egyedül, Rácz Róbert egyedül még egyszer, valamint Rácz Róbert, ezúttal Tőkés Lászlóval. A képekhez tartozó cikk a megyei önkormányzat elmúlt négy évéről szól, s mivel azt a fidesz vezeti (RR személyében), érthető e túlzottnak nem mondható fotófelhozatal.

Továbblapozva arról tájékoztatja a hithű pártszimpiket a lap, hogy Hajdú-Bihart kik képviselték 2006-2010 között. A fotón csupa fideszes honatya látható, Pósán, Halász, Arnóth ésatöbbi. A következő oldalon Szólláth Tibor alelnök beszél és pózol a fotósnak, alatta Kocsis Róbert, másik alelnök. Utána ismét felbukkan Rácz Róbert és Szólláth Tibor is, jó érzés járja át a narancsos lelkületű szimpatizánst: sokat tettek megyénkért ezek az emberek! Mivel később még mindig Rácz és Szólláth és Arnóth mutatkozik a lap hasábjain, úgy gondoltam, áttérek a másik számra, az egy héttel később jelent meg.

Ahogy kinyitom az újságot, Tasó László mered a semmibe, mindentlátó tekintettel, fölötte Tímár Zoltán, Mikepércs fideszes polgármestere dolgozik a fotón ezerrel.
Következő oldalon rég nem látott ismerősként tűnik fel ismét Rácz Róbert és Szólláth Tibor, isten éltesse őket sokáig. Jó a sajtójuk, nem panaszkodhatnak!!! Az oldalon egyébként helyet kapott Kósa Lajos is, egy csapat hajdúdorogi fideszjelölt között feszít, büszkén. Kiss Attila, Böszömény első embere és Pajna alpolgármester következik a sorban, majd egy fizetett politikai hirdetés – SZÓLLÁTH TIBORNAK???!!!! Hát ez meg mi a fene? Mióta kell egy pártlapba fizetett politikai hirdetést feladni? Vagy oda is szoktak? Én már nem tudom ezt követni, de valami nagyon nem stimmel itten.

Hol az impresszum? Na, megvan… De hiszen ez nem is pártlap! Vissza az egész!!!! Ez a Hajdú-bihari Hét című hetilap, megjelenik a megye 130 ezer háztartásában, köztük a balosokéban is, gondolom. Kiadja a Debrecen Önkormányzat Lapkiadó Kft. (a Debreceni Vagyonkezelő Zrt. tagvállalata), természetesen a hajdú-bihari adófizetők pénzéből, a fideszesek mellett a szocialista, liberális, radikális, kisgazda és a sehova nem tartozó, független gondolkodású emberek adóforintjaiból. Közpénzből.

Vagy én értek félre valamit?

Fűrész 2

2010-09-23T09:11:00.001-07:00

Mit tagadjam, na! Ma eszembe jutott egy sellő, a sellőről a Feleség, őróla pedig Lajos. Hát ez van, na!

Ma adják át ugyanis a megújult Halköz teret. (Ami az én időmben, boldogult úrfi koromban még csak simán Hal köz volt, de ez most mindegy is.) A fontos az az (a fontos a fontos, mondanák a fideszes barátaim), hogy térzenével, csinnadrattával ma este fél hétkor átadják a kiglancolt tér egyik legnagyobb látványosságát: az új szökőkutat is. Sőt nem ám csak hogy átadják, de még a fényjátékát is bekapcsolják. Gyönyörű lesz, már most érzem, meg a pincérem is azt mondta.

Pedig nem tudom, ki tervezte, álmodta meg, de azt kívánom, ne járjon úgy, mint annak idején a Bika előtti főnix-madaras építmény. Tudják melyik, ugye? Amelyikről nemes egyszerűséggel, egy kósás huszárvágással lefűrészelték a sellőt. Mert Valakinek nem teccett.

És mert nem tetszett, forradalmat csináltak – de legalábbis olyat tettek, amit még korábban más nemigen. Az történt, hogy a főtér átépítésekor ennek a kútnak a megtervezésére Pázmándi Antal szobrászművész kapott megbízást. A megrendelő annyit kötött ki, hogy legyen szokatlanul eredeti! „Posztmodern munka készült: allegóriák kollázsa. A tó közepén Debrecen jelképmadara, a főnix. A partján pedig egy fedetlen keblű aranysellő. Ez utóbbit – nem odavalóságra hivatkozva – ismeretlen személy javaslatára (utasítására) eltávolították (kifűrészelték), még az ünnepélyes átadás előtt.”

A keramikus művész három évig dolgozott az új debreceni városközpont szökőkútján. „Egy ilyen munkánál nemcsak gondolkozni kell, nemcsak vázlatokat kell rajzolgatni, hanem komoly, meglehetősen megerőltető fizikai munkát is ki kell fejteni.”

Öt tervvariációt készített el, ugyanis ha elkészült egy tervezet, Kertai megnézte és mindig talált benne valami kifogásolnivalót. De azért végül eljutottak a végleges megoldásig. Kész lett a mű, ám a város vezetői úgy érezték, e nagyszabású munka egyik fontos elemére, a főnixmadár mellett megjelenő sellő alakjára nincs szükség. Míg készült a kút, addig is ki-kivonultak sellőnézőbe a megrendelők, majd úgy döntöttek, hogy oké, felkerülhet a nőalak a kompozícióra.
Néhány nap múlva azonban üzent a polgármester, hogy mégsem kell. És a zsűri megérkezése előtt, amikor a művész nem volt Debrecenben, lefűrészelték a fedetlen keblűt; raklapra tették, és egy szűk lejáraton keresztül levitték a pincébe.

A rossz, baloldali nyelvek persze azt sutyorogták, hogy a polgármester feleségének nem tetszett az alkotás, de ez végül nem nyert bizonyságot. Ami tuti volt viszont, hogy a szerencsétlen nőalakot és a szerencsétlen alkotói lelket egy ronda fűrésszel megbarmolták.

(Jut eszembe: másik esetről is pletykáltak a szocik, amikor a first lady ízlése nem csengett egybe a létrejövő alkotással. Konkrétan itt, alattam, a Kölcsey ülőgarnitúrájának huzatát kifogásolta – állítólag!!!!!!! – az asszony, akinek a román trikolór színeiben pompázó, piros-sárga-kék huzat nem igazán jött be, ezért kékre cseréltette. De ez sem nyert bizonyságot, csak úgy beszélték, szintén kampányidőszakban. Igazából pedig nekem most fogalmam sincs, milyen színű fotelek vannak itt, alattam. De ha megittam a kávémat, és megszámoltam az összes tornyot, amit innen momentán látok, akkor lerepítem magam az üveglifttel a földszintre és szétnézek.)

Na, jó bő lére eresztettem, de kellemes volt kicsit nosztalgiázni. A lényeg a fontos: mától új szökőkútban gyönyörködhetnek a debreceniek. Akkor is, ha tetszik Valakiknek, de akkor is, ha nem.

Legfeljebb, ha kell, csonkítanak rajta egy kicsit…

Reggeli a kávézóban

2010-09-21T09:12:00.000-07:00

„Abban úgy van jelen valami nagyon mély transzcendens és szakrális jelleg, hogy kevés a direkt utalás.” Ezt a magasröptű hülyeséget nem én mondtam, hanem Gulyás Gábor, még valamikor, régebben. (Szokott ő máskor is hetet-havat mondani, de ez most mindegy.) A lényeg ezúttal a meglepetéééés, amit kitaláltam neki – többek között ezért a mondatáért.

Ide, le, a testvérkávézóba ugyanis bulit terveznek, az előbb súgta a fülembe a pincérem. Mivel szülinapi vigasság lesz, készülök egy kis ajándékkal GG-nek – hátha meghív kivételesen engem is.

Megérdemli, mert állítólag ő is villásreggelit készít a sajtónak, illetve sajtóreggelire vár – villával. Az egyik firkász cimborám kapott levelet, amiben ezt írja GG sajtósa: „Éppen négy évvel ezelőtt nyílt meg Debrecenben a MODEM. Az elmúlt időszak eredményeiről és tapasztalatairól … sajtóreggeli keretében tart beszámolót és számvetést Gulyás Gábor igazgató.”

És ez az én ajándékom is: számvetés az elmúlt négy évről. Persze csak röviden, amennyi egy szösszentésbe, három templom tornyának megszámolásába és egy fél kávé kortyolgatásába belefér…

A kezdetek: a Modem, amikor még úgy volt, hogy irodaház lesz. Merthogy eredetileg annak tervezték. Bizony, azért vannak benne azok a sok kis négyszögletes szobák, zárt dobozok hatását keltő terek, a nagy szürke hatalmasság kétezer négyzetméteren – semmi múzeum- vagy galériajelleg, semmi művészi áhítat. Irodaháznak indult, nevében pedig DEMO-nak. A falakba is először a demót nyomatták bele, s csak miután rájöttek, hogy az irodaházak kihasználtsága városszerte gyengélkedik, és nincs szükség még egy újabbra a belváros közepén, akkor keresztelték át Modemre, funkcionálták galériává, s akkor került a falra az utóbbi nevezet is.

A folytatás: többféle módon megtestesült itt már a messianizmus, például Kósa Lajos mellszobra vagy Leonardo üveggyapot lója segedelmével. Utóbbi elég markáns volt, gigantikus, élethű hasonmás, jó az a vidéki taplónak-alapon. A feketében játszó, polgármesteri mellszobor sem sült el valami jól, s nem azért, mert nem Lajos megrendelésére készült, hanem mert előnytelenül ábrázolta a pmestert. (Illetve pont úgy, ahogy kinéz. Ő ilyen, hát istenem.) De rendezett itt ez a mackós szőrmók (GG) igazi messiásos kiállítást is, sok vérrel, szenvedéssel – igazi kínszenvedés volt.

Kósán magán kívül egyébként Sztálin is kapott szobrot, szintén nem saját megrendelésre, és Gulyás direktor mellett Farkas Berci is vezetett tárlatot. Akadtak továbbá olyan kedvesen röhejes megmozdulások, mint amikor a taxisok éjszaka ingyen mehettek be már nem is tudom melyik kiállításra. Szóval van mire emlékezni, GG majd biztos kiemeli a legeslegjobbakat.

Ami a fránya lóvét illeti, hááááááááááát…A Modem 2007-et 53 millió forint veszteséggel zárta, a következő év végére a hiány már „csak” 38 millióra apadt. Aztán hogy, hogy nem valahonnan 42 millió lejárt számlakövetelése kerekedett, aminek a törlesztésére az önkormányzat nem adott többlettámogatást, maradt tehát a hitelfelvétel. Nem túl fényes anyagi karrier (mármint intézményileg tekintve). De a Modem él és virul, nála már csak Gulyás Gábor érzi magát rózsásabban.

A szerdai villásreggeli nyilván gesztusértékű: gesztusfestmények közé, kis magyar pornográfiás fílinggel körítve, villára szúrt falatkákkal várja a sajtósokat az általa vezetett szentélybe.

Ami eredetileg irodaháznak készült.

25 éves és profi

2010-09-18T13:59:00.001-07:00

Kósa Lajos ma megint hülyeségeket beszélt. És ezt most nem a szocialisták mondják , hanem én.

A legszebb, ami ma elhagyta a száját ez volt: A hatóságok felmérései is azt támasztják alá, hogy kiegyensúlyozott a DTV. Hát milyen lenne? A súlyozásra törekedvén például mindig megszólaltat minden oldalt: jobbra ül a polgármester, balra a szemüveges-jófiús frakcióvezető , középen meg ott a riporter. És mindenki elmondhatja, hogy a nap az narancssárga, akármerre süt is és akárki is áll az útjába.

De milyen kapkodva írok most! Csak úgy, minden előzmény és templomtoronyszámolgatás nélkül belevágtam a mai nagy esemény csesztetésébe. Abba, hogy itt, mellettem-alattam tartották ma a debreceni tévé 25 éves születésnapi zsúrját – nélkülem. Pedig azt reméltem, hogy engem, mint a Kölcsey Tetőterasz Kávézó egyetlen törzsvendégét, sőt, megkockáztatom: az egyetlen vendégét, meghívnak egy kis nasira. Na mindegy, biztos olvasták a legutóbbi szösszentésemet és megsértődtek.

A fontos az az, hogy a sütis-kólás eseményen a szocialisták, baloldali érzületű emberek, radikálisan gondolkodók és kisebbségek – szóval a megjelentek – egy „független műhelyt” ünnepeltek. Legalábbis Kósa Lajos ezt mondta. A polgármester úgy látja (valami szupijó szemüvege lehet), hogy az ott folyó munkát a szakma, a „helyi televíziós társadalom” is elismeri.

Paffffffffff!

Nem, kedves barátaim, nem az állam esett le, csak a kiskanalam, amivel a kávét kavargatom, miközben számolom a tornyokat.

Szóval a helyi televíziós társadalom... Khmmm. Igen, aha, ja... Hogy mire gondolt polgármester úr? Nyilvánvaló. Tele vagyunk Opra Vinfrikkel, Gordon Remszikkel, viszont elkerülnek minket a naiv kazahsztáni tévériporterek. Mi más is lehetne itt, kérem, mint helyi tévés TÁRSADALOM?!!

Kósa úr szerint egyébként a független műhelymunkát az is bizonyítja, hogy a „szakmát (???) a Debrecen Televízióban elsajátító riporterek, műszaki dolgozók a legkülönbözőbb országos televíziókban folytatták karrierjüket”. Tényleg nagy karrier lehet Szellő István feje felett bekapcsolni a lámpát vagy Trutykó után cipelni a mikrofonállványt. Na jó, elismerem, van 1-2 szerencsés, aki, miután elsajátította a Debrecen Televízióban a szakmát, inkább Pestre ment elfelejteni azt. Mert például míg a Napszemlében halálbűngyenge volt az a magas, vékony gyerek, addig a keri csatorna magazinját egész jól vezette. Na de nagyon elkanyarodtam már a Nagytemplom két szép tornyától…

Szóval a détévé egy faszányos valami, pláne, hogy még gazdálkodásilag is menő. (Ennek reprezentálására talán ez is magyarázatot ad.) Kósa Lajos ugyanis azt is kiemelte, hogy a(z önkormányzati) cég a piacról több bevételre tesz szert, mint amekkora támogatást kap a fenntartótól.

Gratulálunk hozzá, ezt elérni ezzel a színvonallal tényleg igazi kihívást jelenthet.

Főleg a helyi tévénézőtársadalom számára.

A napsárga és a narancsos

2010-09-10T08:34:00.000-07:00

Azt mondják, itt alattam-mellettem, a Kölcsey Központ Báltermében nemsokára két puccos rendezvény is lesz. Az egyik fideszes, a másik napsárga. És kicsit talán rokoníthatók egymással.

Vagy nem. Elképzelhető ugyanis, hogy semmi közös vonás, ugyanazon vendégek, hasonló értékek mentén húzódó ideológia nem üti fel a fejét a két bulin. Majd meglátjuk.
Egyébként az egyik csak akkor lesz a Bálteremben, ha eső lesz. Ha nem lesz, a buli sem (bent) lesz, hanem kint. A Dezső téren, alattam. Nekem végül is mindegy, mert én mindenképpen itt leszek, a teraszon fent, és miközben kortyolgatom a kávém s számolom a tornyokat, hallgatózom, fülelek is majd ezerrel.

Az egyik esemény egy családi nap, a fidesz szervezi le, a térre. A kampánynyitó kampánybeszédet természetesen Kampány-Kósa Lajos mondja, ameddig csak lesz benne kampányszusz. Eljön majd Szandi testvére, Pintácsi Nemtudomkicsoda is, aztán pedig Jantyik Zsolt megy majd a hegyen, Pálffy Ájtatos István keresztény lelkületű, négy évre, saját kérésére felfüggesztett újságíróval karöltve.

Bár utóbbi igazából nem tom, miért jön el erre, amikor egy hét múlva megint el fog jönni hozzánk. Legalábbis nekem azt súgták a bennfentes barátaim, hogy ő is meghívást kapott a Debrecenből elszármazott újságírók találkozójára. Pontosabban rajta van a listán, aztán vagy eljön, vagy nem – de ez most mindegy is.

A lényeg az, hogy mint megtudtam, az általam annyira szeretett, magas színvonalú, elfogulatlan, pártatlan, pártokon felül álló, azokon átívelő, igazi tehetséggondozó intézményként működő városi tévé már 25 éves lesz. Igazából ezt nem most tudtam meg, hiszen eszembe jutott, hogy annak idején, úgy kábé 1988-ban a városi tanács többször is tanácskozott a helyi tévé sorsáról. Hogy mi legyen vele, hiszen több lakótelepen lehetett ugyan fogni, de a továbbfejlesztésre már akkor se volt pénz.

A lakosság azonban nyilvánvalóvá tette, hogy a város egész területén igényt tart a helyi televízióra. Mivel akkoriban (hogy, hogy nem) még nem Kósa Lajos és a narancs-frakció vezette a megyeszékhelyet, a városatyák annak a meggyőződésüknek adtak hangot, hogy a „helyi tévé a várospolitika formálásának is hatékony eszköze”.

(Ez nem is tudom, hogyan jutott most eszembe, talán úgy, hogy itt ültömben hirtelen megláttam, amit eddig soha: az Attila téri templom tornya integet felém, mintha azt mondaná a kávémhoz, egészségemre!)

Na szóval az akkori képviselőelvtársak végül kimondták a döntést, hogy Debrecen egész területét be kell kapcsolni a városi televíziózásba. És ha 25 éves a helyi tévé, akkor – ha jól számolom – még ennél is korábban, 1985-ben indult útjára az egész sikerpropaganda, igaz, jelentős mértékű gellert kapott a küldetése az eltelt időben. Vagy van olyan, aki úgy érzi: a dtv ma a várospolitika formálásának hatékony eszköze?

A negyedszázados múltra visszatekintő és legalább ilyen hosszú jövő előtt álló, a vagyonkezelő honlapján magát „meghatározó jelentőségű helyi elektronikus média”ként aposztrofáló détévé tehát szintén a Bálteremben fog bulizni.

Ha lesz eső, ha nem: a szócsövesek ünneplése időjárástól független.

Csak a politikai hovahajlás a fontos. De az nagyon.

Halottsiratás

2010-09-07T23:47:00.000-07:00

Nem tehetek róla, de Hende Csabáról Gyurcsány Ferenc, Gyurcsány Ferencről pedig Kósa Lajos jutott az eszembe. Brutális egy gondolkodásom van.

A ma reggeli híradóban láttam ugyanis az egyik tudósításban, hogy Hende Csaba könnyező szemmel ül a megsérült katona halálát bejelentő sajtótájékoztatón, tán még a szája is remegett. Szabályosan csillogtak a szemében a szomorúság könnyei, amit azért utálok, mert egy miniszternek (még ha honvédelmi, akkor se) nem feladata az idegenben elesett katonák megsiratása. Nevetséges és álszent lesz egy ilyen, krokodilkönnytől bepárásodott szempár láttán az egész tájékoztató.

Épp ezért jutott eszembe – számtalan, szebbnél szebb gondolat helyett – Gyurcsány Ferenc és az ő hasonlóan ripacs álrészvét-nyilvánítása. Neki akkor csuklott el a hangja, amikor az augusztus 20-ai vihar áldozatairól beszélt. Ha jól emlékszem, doorstep sajtájt tartott (de ha nem, az is mindegy), vagyis rögtönzöttet, akik ott voltak, jó sokan, elkaphatták egy pár mondat erejéig – jól mutatott (szerinte) a sírósra vett szereplés. Senki nem mondta meg neki, hogy a produkciója inkább visszatetszést kelt, mint szimpátiát, s a bánat helyett a röhej árad a gesztusaiból.

Azaz miket beszélek? Hát dehogynem mondta meg neki valaki! Kósa Lajos igenis szóvá tette, mennyire hiteltelen és gyomorforgató ez a fajta álömlengő műrészvét, pláne, hogy ugye a felelősségvállalással, illetve a konkrét felelősök megtalálásával is súlyos gondok voltak akkoriban. Hogy Lajost idézzük, jól megbüntették a kettes portást, a vezérek meg minden további nélkül maradtak, ahol addig is voltak. Szóval abban a helyzetben pityeregni ismeretlen emberek elhunytán, enyhén szólva is szánalmas volt.

Kósa tehát megmondta. Igaz, valami sajátos értelmezés miatt, pontosabban a régi ismeretségre hivatkozva az ő hangja is el-elcsuklott, amikor Balla Irmáról emlékezett meg a szörnyű eset utáni első közgyűlésen, és a fiatalon meghalt EP-képviselő temetésén is elsírta magát. Pedig ezekben az esetekben sem tartozik a nagy nyilvánosságra az, hogy ő (vagy bárki vezető politikus) magánemberként hogyan érez a történtekkel kapcsolatban.

Aki politikus, legyen egy kicsit diplomata is. A könnyeit és a haragját nyelje le, ha pedig muszáj kiadnia magából a cuccot, bőgje ki magát a felesége vállán.

Gyanítom amúgy, hogy tízből kilencnek otthon már eszébe sem jutnak a szerencsétlen halottak.

A polgármester elfoglalt

2010-09-02T09:05:00.000-07:00

Kósa Lajos ugráltat. Na nem engem, mert én ide vagyok szögezve a kényelmes székemhez a csupazöld környezetemben, és fel se állok addig, míg azt a hat templomtornyot meg nem számolom, amit innen látok.

Hanem az újságírókat és a munkatársait ugráltatja. Történt ugyanis, hogy az egyik sajtós cimborámat meginvitáltam ide, a tetőterasz fenséges zöldjébe, inna meg velem egy kávét, kortyolgatva. Mondta jó, pénteken hamar végez. Meg is beszéltük a déli 12 órát, mert úgy gondolta szegény haver, hogy addig, ha Kósa egy csomót késik is, mindenképpen befejeződik az általa tartott, 10-re hirdetett sajtótájékoztató. Mint mindenki, aki ismeri Kósa Lajost, és tudja, mennyit beszél (főleg ha olyan hálás témáról van szó, mint a talicskányi kopogtató összegyűjtése), így én se csodálkoztam, hogy két órát hagy rá a cimbi a sajtájra.

Ám tegnap leszállt az asztalomra egy postagalamb itt, a tetőn, és levelet hozott (lájf. basahalomosan). Azt írta benne a haver, hogy módosította a Fidesz sajtótitkára az időpontot, s a pénteki kopogtató-ömlengés kezdete 10 óráról 11-re változott. Tehát a kávékortyolgatás is csússzon egy órát!
Nem probléma, üzentem vissza a galambbal, majd én addig számolgatom itt a tornyokat, úgysincs jobb (se bal) dolgom.

A mai légipostával azonban újabb üzenet érkezett. A haver ezúttal azt írta: Kósa Lajos sajtósa (vagy a Fideszé, de ez most mindegy is) szíves elnézésemet kérte az időpontváltozások tekintetében, „melyet Kósa Lajos polgármester úr elfoglaltsága, és a különböző felkérései módosít. A végleges időpont 2010. szeptember 3. 09 : 00.” Eltekintve a nyelvtani egyeztetés hiányától, teljesen érthető.

A főember már rég összetalicskázta az ajánlóit, minek várna tovább, hogy kihirdesse, amit úgyis mindenki tud – hogy ő lesz a Fidesz polgármesterjelöltje Debrecenben.
Nagy dolog! A sajtájt akár összehívni is felesleges, annyira nincs már ennek hírértéke itt, e templomtornyoktól ölelt kis város langyoska médiavilágában.

Vagy van még, aki csodálkozik?

Kicsi a világ

2010-08-25T05:30:00.000-07:00

Egy liftgyártó vagy -javító társaság biztosan nagyon örül annak az új, 80 lakásos társasháznak, amelyet a Csapó utcán fognak felépíteni, mivel 5 felvonó is lesz benne. Mégsem erről jutott eszembe Papp László Fidesz-frakcióvezető kedves felesége.

Azt olvasom a városháza hirdetményén, hogy a műszaki osztály a július 9-ei határozatával építési engedélyt adott a Csapó-Bau Kft.-nek (Debrecen, Kazinczy utca 12.) a Csapó utca 43. alatti ingatlanra tervezett „pince + földszint + III. emelet szintszámú, nyolcvan lakásegységet és egy bankfiókot, valamint teremgarázst és kiszolgáló helyiségeiket magába foglaló lakóépület építésére, és öt személyfelvonó elhelyezésére vonatkozóan.”

Szóval az engedélyt megadták, épülhet a bankos-garázsos, 80 lakásos társasház a Csapó utcán. Már csak azért is, mert nem tudok róla, hogy bárki aláírásokat gyűjtött volna ellene. Mint annak idején a tócóskerti balhénál, amikor az István útra akartak – egy maradék falatnyi zöld területen – hasonló monstrumot építeni.

Na de ne szaladjunk már ennyi előre, vagyis vissza a múltba, maradjunk kicsit a Csapó-Baunál. A cégközlöny szerint a Kazinczy utca 12. szám alatt székelő cég július 2-án nyitott számlát a takarékban, ezt 7-én jegyezték be a közlönybe, és 14-én már kifüggesztették a hirdetményt, amelyet 9-én hagyott jóvá a műszaki osztály. Ez aztán a gyorsmenet!

Ami csak azért szúrt szemet itt, a teraszon üldögélő, templomtornyokat számlálgató rosszmájú énemnek, mert egy évvel ezelőtt, 2009 augusztusában is keletkezett valami hasonló hirdetmény a városházán, ugyanerre a telekre. Értesítés eljárás megindításáról – ez volt a címe, s ebben arról értesítették az érdeklődőket, hogy „az ÉP-KER-INVEST KFT. a Debrecen, Csapó u. 43. sz. alatti 6883/2 hrsz-ú ingatlan beépítésére összevont építési engedélyezési eljárást kezdeményezett, amely ügyféli minőségben a mellékletben felsoroltakat is érinti. A kérelemmel érintett ingatlan helye: Debrecen, Csapó u. 43. sz. alatti 6883/2 hrsz-ú ingatlan. - az ügy tárgya: 80 lakást és egy irodát magába foglaló épület elvi keretengedélyezési eljárása.”

Tehát nem a Csapó-Bau, hanem az Ép-Ker-Invest Kft. kezdeményezett ott valamit. Amelynek az irodája egyébként véletlenül épp a Kazinczy utca 12. alatt van, akárcsak a Csapó-Baué. (Olyan lehet ez a Kazinczy 12., mint a Hatvan utca 58. ? Sok jó kis cég egy helyen is elfér!) De ez most mindegy is.

Épkerinveszt, épkerinveszt… Ismerős valahonnan…

Ja, persze! Ez volt az a cég, amely néhány évvel ezelőtt, az István úton 70 lakásos társasházat akart építeni. Ami viszont a zsebkendőnyi zöldfelülethez minden áron ragaszkodó panellakókat kihozta a sodrából. Aláírásokat gyűjtögettek, s végül, ha jól emlékszem, célt értek. Ám volt egy mellékvonala is annak a balhénak, amit Kovács László, SZDSZ-es képviselő feszegetett, s amit Papp László fideszes frakcióvezető mélységesen kikért magának. Konkrétan az, hogy a fideszes képviselő a felesége révén érintett lett abban az ügyben. Kovács tulajdonosként aposztorfálta a hölgyet, mire Papp közleményben pontosított: csak egyhatod üzletrésze volt az asszonynak, s azt is eladta gyorsan. „A társasházra 2004 májusában adták ki az engedélyt, a feleségem csak júniusban lépett be a kft.-be, a mostani építkezésben pedig nem kíván részt venni” – védte feleségét a politikus, köznevetség tárgyává téve őt a második mondatával. Naná, hogy a hölgy nem akart mindenáron malteros kanalat ragadni.

Igaza volt egyébként Papp Lászlónak, én is védtem volna, és védeném ma is a feleségemet (ha volna).

Tehát ez az épkerinveszt tavaly már folyamodott engedélyért egy Csapó utcai ingatlanra, amit most egy alighogy számlát nyitott, újnak tűnő kft. kapott meg.
Nincs ebben semmi különös, és pláne semmi kivetnivaló. Csupán csak az a közhely jutott az eszembe, hogy milyen kicsi a világ.

Érdek(lődés)ek köre

2010-08-24T07:57:00.000-07:00

Részlet egy FB-oldalról:

Sándor Huszti

Ismerősnek jelöltedMegjelölés ismerősként

Adatok

Sándor csak bizonyos információkat oszt meg mindenkivel. Ha Sándor az ismerősöd, küldj neki üzenetet vagy jelöld meg ismerősként.Ha ismered Sándor-t, küldj neki üzenetet!

Magamról
Alapadatok Nem: Férfi

Érdeklődési kör
Egyéb Kósa Lajos, Stanley Kubrick

Tulajdonképpen semmi különös nincs abban, ha valakinek az érdeklődési körébe Kósa Lajos is beletartozik. Pláne Stanley Kubrick mellett ugye! Nem semmi! És igazából nincs rá semmi okom, hogy most kellemetlenkedjek meg minden, csak az jutott eszembe, hogy vajon miért tartja valaki fontosnak közzé tenni a fészbukon a Kósát „tartalmazó” érdeklődési körét, amikor pedig más információt egyáltalán nem ad meg magáról. Ismerőseit nem látni, csak annyi derül ki, hogy érdeklődik Kósa Lajos után.

Ami miatt az ember itt, a terasz zöldjében, a Nagytemplom tornyainál kicsit messzebb is ellátva arra gondol, hogy valahonnan esetleg ismerik egymást, netán jóban vannak. Mármint Kósa Lajos és Huszti Sándor. Ami persze megintcsak egyáltalán nem büntetendő dolog, ha úgy van egyáltalán.

Mindössze azért szúrt szemet, mert az önkormányzati hírmondó dehiren nem sok hirdetést látni, van egy szegényes DKV-s lent, meg egy papírírószeres középen. Van viszont egy fent,fő helyen, ami rögtön szemet szúr: a Huszti-kert lakóparké, amelyre rákattintva az irigylésre méltó gazdagság és jómód lehetősége tárul fel a szemünk előtt. Hogy micsoda üzletközpontos-arborétumos, állatokban és növényekben gazdag életteret kínálnak ott a pénzben és kapcsolatokban gazdag helyi lakosoknak.

Majd, ha felépül, ha megveszik, ha elkészül. Amihez persze nyilván kellenek a jó kapcsolatok, az önkormányzat (képviselő-testület) és a hivatal simulékonysága, együttműködő hozzáállása, nehogy má vele akadékoskodjon a sok könyöklős tintanyaló, mint teszi azt a csóró, hitelből építkező egyszerű emberekkel. Azokkal, akiknek valószínűleg nem Kósa Lajos tartozik az érdeklődési körébe.

Persze az is lehet, hogy a lakóparkot az önkormányzati hírportálon reklámozó Huszti Sándor, valamint a Facebookon lévő ugyanilyen nevű úr csupán névrokona egymásnak, s az is elképzelhető, hogy a drusza érdeklődési köre meg az épít(kez)ési vállalkozóé nem egyezik meg. De azért ez nem nagyon valószínű.

Elintézték

2010-08-22T21:39:00.001-07:00

Jó itt fent. Legalább kapok levegőt az orromon, amire otthon nem sok esélyem van. Igaz, engem sajnos nem a Vörösmarty utcába vetett a jó sorsom.

Ott ugyanis a Debrecen Televízió telefonjára soron kívül levágatta a parlagfüvet az AKSD. Így megy ez kérem! Azt olvasom a hulladék- és takarításügyi káefté honlapján, hogy a détévé megkeresésére kiirtották ezt az utálatos gyomot az említett utca virágágyásaiból. De a lakók, egyébként, ha panaszuk van, ne a tévét hívogassák, hanem a városüzemeltetési osztályhoz forduljanak. (Vagy fel.)

Így szól a hír: „A Napszemle megkeresésére az AKSD Kft. szakemberei ma délután kitisztították a virágágyást. Ez a telekrész közterület. Az önkormányzat tartja fenn, és ha szükséges, vagy az AKSD-től, vagy a DEHUSZ Kft-től kérhetik a parlagfű mentesítést.

– Ez nem tartozik a pályáztatott területek közé, tehát az AKSD Kft-nek ennek karbantartása, fenntartása nem feladata, viszont a bejelentést követően egyeztettünk az önkormányzat városüzemeltedéi osztály illetékeivel, és megállapodtunk, hogy az ügy érdekében társaságunk soron kívül elvégzi a parlagfű mentesítést - Jurácsik Zoltán, az AKSD Kft. szolgáltatási igazgatója.”

Nem tudom, lakik-e a Vörösmarty utcában valami fontos ember, akinek a kedvében kellett járni, vagy csak az onnan száz méterre lévő DTV-székházban prüszköltek a pollentől a szerkesztők. De ez most mindegy is.

Itt, ahol ülök, nincsen parlagfű, tüsszentés nélkül meg tudom számlálni, hány tornyot látok. De az is igaz, hogy a csupazöld környezetemen lenne mit javítani, s ha jól sejtem, az is az AKSD dolga volna. Legalábbis a teraszt annak idején ez a cég alakította ki. Illene hát törődni vele!

Ha pedig ehhez egy haveri telefon kell, hát rajta. Szólok mindjárt a pincéremnek – a szúnyogirtást is milyen ügyesen elintézte a fiú!

A jegyző

2010-08-17T10:45:00.000-07:00

Kósa Lajos ma megint hülyeségeket beszélt. Ezt nem én mondom, hanem a szocialisták.

Lajos ugyanis valami reggeli műsorban annak a meggyőződésének adott hangot, hogy jót tesz a demokrácia becsületének, hogy a Fidesz-KDNP 36 napról 18-ra csökkentette az ajánlószelvények gyűjtési idejét. Ezzel szemben az MSZP szerint a demokrácia becsületének leginkább az tenne jót, ha a Fidesz-KDNP-kormány visszavonná a kis pártok és a civilek jelöltjeit lehetetlen helyzetbe hozó választási törvényét.

Kósa arra a vádra, miszerint a választókerületek határait úgy jelölik ki, hogy az a Fidesznek kedvezzen, meglehetősen furcsán reagált. Azt mondta állítólag: mindenhol a jegyző határozza meg a választókerületek határait, a jegyzőt pedig sok helyen szocialista polgármesterek nevezik ki.

Ezt a vádat egyébként a debreceni kis pártok, civilek jelöltjelöltjei is szóvá tették, s volt hírportál, amelyik megkérdezte Szekerest, hogy mi ezzel a helyzet. Akkor most előnyben vannak a fideszesek, vagy hátrányban a kicsik?

Persze Szekeres a jól bevált hivatali szöveggel válaszolt; mindenkinek ugyanakkor kezdik el postázni a kopikat, senki (a fideszes se) kapja meg hamarabb. Jah, hát persze hogy nem, csak éppen a lelki felkészülés, a ráhangolódás, a támogatók megkeresése a kisebb szervezeteknek legalább olyan fontos lenne, mint a mindent vinni készülő Fidesznek.

De vissza Kósa mai hülyeségére: hogy hogy van ez? Milyen szocialista polgármesterek nevezik ki a jegyzőt? Miről beszél ez? Biztos van olyan is, de nem Debrecenben.

Még emlékszem, nagyjából annyi évvel ezelőtt, ahány templomtornyot most látok itt fent, a csupazöld környezetemben (5), Szekeres Antal munkát kapott a városházán. Miután politikai okokból és felhangokkal kirúgták a közigazgatási hivatal éléről, a debreceni fideszes városvezetés rögtön pozícióba helyezte, rövid időn belül szervezetfejlesztési vezető lett, majd egy külön, saját főosztályt csináltak neki! Végül jegyzővé léptették elő.

És most a választási körzethatárok megállapításakor Szekeres azt állítja, hogy a Fidesz (amely pártnak ő oly sokkal, de főleg hálával tartozik) semmivel sincs előnyösebb helyzetben, mint a többiek.

Hát hivatalosan nyilván nem is. És azt se feltételezzük, hogy ő az öt évvel ezelőtti jótetteket még most is törlesztené.

Ehelyett inkább bízunk a szavahihetőségében, a korrektségében, a szakmaiságában. A demokrácia becsületének helyreáll(ít)ása érdekében. Meg a kis pártok, civilek érvényesülésének érdekében is.

Sok esélyük úgyse lesz.

Tóth Csaba és a kávém

2010-08-14T09:25:00.000-07:00

Amikor megláttam a minap Vargát, amint Tóth könyvesboltjába megy be sajtótájékoztatózni, a közt informálni arról, hogy ő most akkor lelép (illetve ki-), akkor már sejtettem, hogy ezek ketten konspirálnak. A két, szocialistákban csalódott, azoktól kiutált, elküldött, lepattintott politikusjelölt összeállt. Ha más nem, egy fotó erejéig – többre úgyse igen futja majd a DISZ erejéből.

(Persze a Tóth boltjában presszózott kávé is finom, de nem olyan, nem úgy jó, mint amit itt adnak, az én teraszomon. Ennek ugyanis van bukéja, az övéké meg 12 egy tucat. De ez most mindegy is.)

Azt mondja Tóth Csaba, hogy azokat az embereket szeretnék képviselni ebben a fantáziátlan nevű, kulturális és sportegyesületben, akik mára teljesen kiábrándultak a politikából és az azt űző emberekből. „Úgy hisszük, hogy hibás az a gyakorlat, mely szerint a jelenlegi politikai elit a politikára célként (egyéni ambíciója céljaként) tekint. Mi azt valljuk, hogy a politika – legyen az helyi, vagy akár országos – soha nem lehet más, mint eszköz. Eszköz arra, hogy segítsük jobbá és élhetőbbé tenni környezetünket.” Itt esetlen mozdulatokkal elkavartam egy – a kávémba pottyant – könnycseppet…

Milyen szép és nemes szándék! Éljen a DISZ, akármit is jelentsen az! Le az egyéni ambíciókkal, jöjjön a köz érdeke, a jobb és élhetőbb környezet! Hurrá! Bár egy kissé kijózanít az az aprócska emlék, ami most jutott eszembe Tóth Csaba munkássága kapcsán. Konkrétan: amikor Rácz Róbert, akkoriban még a megyei Fidesz-MDF-frakció vezetőjeként kiszúrta egy előterjesztésből, hogy az M3 Kht. költségvetéséből 30 millió forint átkerült a megyei könyvtárhoz. Ami önmagában véve nem lett volna baj, csakhogy az akkortájt megjelenő, méltán elfeledett Megyénk című propagandaújság kiadója is megváltozott ezzel egy időben. Valami oknál fogva ugyanis a megyei könyvtáré lett a feladat. Rácz akkor azt feltételezte, hogy a szocialisták Tóth Csaba, a kht. igazgatója összeférhetetlenségét hidalták át ezzel a laza mozdulattal, hiszen T.CS. magáncége bedolgozott a lap készítésébe. Csak éppen Tóth cége helyett a kiadót cserélték le. Okos!

De (legyek jóindulatú) itt biztos nem egyéni ambícióról lehetett szó. Ugyan! Az a kis zsebpénz, amit Tóth ezzel a biznisszel keresett, nemigen tett sokat hozzá az amúgy is rengeteg vagyonához. Hiszen Tóth Csaba (akkor még szocialista színekben képviselősködő, megyegazda kht-igazgatóskodó, könyvkereskedő, vállalkozó) már akkortájt a leggazdagabbak közt szerepelt a vagyonbevallások szerint, ha nem a leg- volt mind között.

A korabeli közbeszédben „debreceni Gyurcsánynak” nevezett, sokgyermekes családapa ügyvezetőként havi 650 ezer forintot keresett a hajdú-bihari vagyonkezelő Megyegazda Kft.-nél, illetve százezret az M3 Kht.-nél. Ehhez jött még a bruttó 126 ezer forintos képviselői alapjuttatás, plusz egy bizottsági alelnöki és egy tagsági díj. (Egyéni ambíciók? Ugyan már!) És emellett természetesen futott a saját vállalkozása is. Mindez néhány évvel ezelőtt, amikor még jól ment Tóthnak a helyi politikai karrierépítés, az egyéni ambíciók érvényesítése. Amikor még kellett a szociknak. Amikor még benne volt a dolgokban.

De később aztán elpattant valami. Egy húr vagy ilyesmi. Akart lenni polgármester-jelölt már 2006-ban, és akart volna most is, de az MSZP mindkétszer kilökte magából. Nem kellett nekik. Ahogy a Fidesznek sem. Mert amikor egy utolsó(szerű) gesztusként a szocik őt akarták delegálni a város vagyonáért felelős vagyonkezelő holding felügyelő bizottságába, akkor meg a fideszes Papp Laci intett be, hogy nem kell. Méghozzá éppen az M3-as kht. miatt.

Tóth Csaba tehát most összefogott Varga Zoltánnal, s együtt próbálnak meg valahogy a pixisben maradni. Vagy oda visszajutni. Ehhez sok sikert kívánok Tóthnak, és egyetértek vele: le az egyéni ambíciókkal!

Az övéit is beleértve.

Légi parádézás

2010-08-07T00:14:00.001-07:00

Amikor ma beléptem az üvegfalú panorámaliftbe, hogy felrepítődjek a tetőre, a csupazöld teraszomra, egy ismerős férfit vettem észre a Kölcsey földszintjén. Nem tudom, melyik kiállításra jött, de biztos, hogy az a pilóta volt, akivel pár évvel ezelőtt elmentem szúnyogirtani, repülővel. Főosztályvezető ajánlotta fel, én pedig éltem az alkalommal.

És nem bántam meg!

Nagyjából ötezer hektáron szálltunk gépen fölébe, fentről nézve térkép volt a táj. Itt ugyan nem lakott Vörösmarty Mihály, viszont lakik több tízezer debreceni, akiket esténként őrületbe kerget a sok vérszívó. Akkoriban pont ugyanannyi szúnyog jutott egy helyi lakos bőrének egyetlen négyzetcentijére, mint ma: rengeteg. A repülős vegyszerezés azonban erre nem segítség – ezt a pilóta is megmondta. (És finomabban fogalmazva bár, de ugyanezt mondta a városüzemeltetési osztályvezető is: a hatásfok kb. 70-80 százalék, mert hamar jön a „rovarutánpótlás.)

A sok millió forintba kerülő légi kemotoxot egyébként is főleg a belváros meg a Kadosa utca fölé koncentrálják, persze nem azért, mert ott lakna bárki potentát is. Hanem azért, mert a turisták, akik még mindig azt hiszik, hogy a virágkarnevál valami brazil fiesztaélménnyel egyenlő, soha többé nem jönnek vissza, ha agyoncsipkedik őket a cívis szúnyogok. (Mondjuk amúgy se, de ez most mindegy.)

Idén már kiszórták az irtót. Az ukázt a polgármesteri hivatal városüzemeltetési szakijai adták ki, arra hivatkozva, hogy az elmúlt időszak változékony, csapadékos és meleg időjárása kedvezett a szúnyogállomány elszaporodásának. „Lakossági bejelentések nyomán – a lakosság nyugalma érdekében, valamint megelőző jelleggel” lőtték ki a cuccost a város légterében, 5000 hektáros területen. És nem ám csak a belvárosban – ahogy én azt nagyon rosszindulatúan feltételeztem –, sőt még csak nem is Debrecen teljes területén, hanem a külsőségek (mint Bánk vagy Haláp) vérszívóit is legyilkolták a két nap alatt, a majd 9 millió forintból.

Balzsamos augusztusi nap lévén sokan ülnek most itt velem együtt a teraszon. Akik közül többen csapkodják a karjukat, összedörzsölik a lábukat, tenyerüket. Küszködnek a szungyikkal. A pincérem jellegzetes riasztókrémszagot húz maga után, azt mondja, máskülönben nem tudna dolgozni a vakarózástól.

Merthogy annyi itt, a város szívében (is), a Kölcsey tetején, csupazöld környezetben a szúnyog, hogy már kénytelenek voltak telefonálni egyet a hivatalba. „Kéne még egy szórás fiúk!”

Ha másért nem, legalább augusztus 20-ra való tekintettel.

Kósa valaha jobb fej volt

2010-08-04T02:13:00.000-07:00

Most, hogy a hidegfrontnak hála kevesebben üldögélnek körülöttem itt, a teraszomon, nyugodtan tudok visszagondolni az egykor jófej Lajosra, miközben Debrecen templomtornyait számolgatom.

A régi Lajos viszont – furcsamód – a mostani Zsoltról jutott eszembe … A szocialisták legújabb aspiránsa, Zsiros Zsolt ugyanis kifogásolt, amikor hétfőn bemutatkozott mint polgármester-jelölt. Nemtetszését fejezte ki a Debrecenben kialakult kinevezési gyakorlat miatt. Hogy történetesen itt csak az lehet vezető, akinek megingathatatlan a hűsége a fideszes városvezetés, személyesen Kósa Lajos iránt.

És Zsirosnak ebben most van némi igaza. Ez igenis kifogásolható, mégpedig azért, mert nem volt mindig így – még Lajos királysága óta sem.

Annak idején, amikor 1998-ban beült hátralévő életére a polgármesteri székbe, még nagyjából tudott normálisan nyilatkozni. Volt mondanivalója, s azt kifejező szókincse is. Nem jellemezte az azóta bohóckodássá fajult cinizmus és az önimádat sem. Szóval egész jó fej volt, na.

Akkoriban, ha megkérdezték tőle újságírók, mi alapján történik Debrecenben egy-egy igazgatónak a kinevezése, szépen rendesen elmondta, hogy: három szempontnak kell megfelelnie az illetőnek.

1.szakmailag legyen alkalmas a feladat ellátására,
2.megfelelő vezetői képességekkel bírjon, tudjon embereket irányítani,
3.működjön együtt az önkormányzattal.

Azt viszont ekkortájt a jó fej Kósa még hangsúlyozta, hogy a politikai múlt vagy hovaafenébe tartozás nem játszik szerepet. Ezt egyébként azért kellett hangsúlyoznia, mert 1999 nyarán, amikor új vezetőt kerestek a Csapókerti Közösségi Ház élére (ahová csak az addigi igazgató, Giczey Péter jelentkezett egyedül), olyan híresztelések keltek szárnyra, hogy Giczey épp az SZDSZ-es múltja és munkássága miatt nem kell Kósáéknak. Holott erről szó sem volt!

Legalábbis Kósa Lajos akkori jófej kijelentése szerint csak arról volt szó, amiatt nem akarták újabb öt évre a ház élén látni, mert nem működött együtt az önkormányzattal. (Hogy ez mit jelentett, nem tudom, hiszen a házat addig is ő vezette, addig is jól vezette, igaz viszont, hogy addig a várost részben az ő pártja vezette.)

És persze „A politika nem számít!” jeligére Kósa mindig is szívesen hozakodott elő olyan emberekkel, akik vagy egyértelműen, párt szinten, vagy nem párt szinten, de egyértelműen kötődtek a szocialistákhoz. Például Cs. Nagy Gábor, Pallás György vagy a mindig mindenkit lebaszarintó Kovácsné Erzsike főosztályvezető is ilyenek voltak.

Na szóval akkoriban Kósa még adott a dolgokra. Vagy legalább megpróbált adni a látszatra, és végül, miután Giczey megtanulta, mit jelent elégséges módon együttműködni a város vezetőivel, megkapta a további bizalmat a csapókerti ház élén.

Ám nem sokkal később a jófej Kósa elkezdett azzá válni, aminek ma látjuk. Kezdett lebomlani róla a jófejség máza, arcát egyre vastagabb bőr borította, már úgy érezte: nem kell törődni a demokratikus eszközök látszatfenntartásával sem. Nyilvánosan nyilvánvalóvá tette, hogy egyrészt a pályáztatást egy nagy baromságnak tartja (csak arra jó, mondta, hogy a „látókörünkön kívül esőknek is lehetőséget ad” – hahahahaha), másrészt kijelentette, hogy igenis meg szokták keresni a szerintük megfelelő embert egy adott pozícióba. „Csak ezt tartom felelősségteljesnek” – mondta Lajos a megkeresésekről az újságnak.

Vagyis nem csinálnak mást (még ha pályázat mögé bújva is), mint fejvadásznak: haver, cimbi előnyben. Aki, ha alkalmas, együttműködik és vezetőnek se rossz, akkor – szerintük – miért ne kaphatná meg az állást abban a vezetői székben? Itt ez lett az úzus, ma ez a bevált módszer.

Akár kifogásolja ezt valami messziről jött szocialista, akár nem.

Megunható-e a rántott hús?

2010-08-01T09:18:00.000-07:00

Zoffynak (ahogy az iwiwen becézi magát) semmi esélye nincs Lajos ellen. Ahogy nem volt Bazsának, Szatyinak és Molpinak sem. Egyedül talán a könyves Tóthnak lett volna, ám ő valami miatt nem kellett a szociknak.

Ahogy most körbenézek, a Nagytemplom két csúcsával együtt összesen négy templomtornyot látok. Ez pont annyi, ahányan szocialista oldalról megpróbáltak harcba szállni Kósa Lajossal a polgármesteri székért Debrecenben – Kósa mellett persze eleve reménytelenül. Molnár István, Szathmári Károly és Bazsa György után most Zsiros Zsolt fog bukni, méghozzá nem is kicsit. És ezt nem azért mondom, mert Lajosnak drukkolok! Nekem tök mindegy, ki a debreceni polgármester, addig legalábbis, amíg nem veszik el tőlem a teraszomat, és kapok itt kávét.

Szóval az történt, hogy fene nagy meglepetést okozva pénteken megnevezték polgármester jelöltjüket a szocialisták: Dr. Zsiros Zsolt lesz Kósa kihívója. Az a Zsiros Zsolt, aki nem Debrecenben született, nem is itt tanult, pár évvel ezelőttig még csak nem is hallottunk róla, hacsak nem volt valamelyikünknek dolga a nyíregyházi ügyészségen. Persze az ejtőernyős típusra van éppen jó példa a debreceni szociknál, hiszen Oláh Lajos országgyűlési képviselőnk se az a töves, gyökeres debreceni (gyökérnek ugyan gyökér, de ez most mindegy), mégis innen fut be rendre a Parlamentbe.

Na de Zsiros Zsolti (Zoffy az iwiwen) asszem hiába fut neki Lajosnak. Pedig igazán kedvesen biztatják a barátai a fészbukon. Az egyik például azzal, hogy ha valaki nyolc évig rántott húst eszik, azt is megunja, és hátha unják már Lajost is a debreceniek. Ez kedves dolog, de az illető nem ismeri a debrecenieknek a rántott húshoz, a lerágott csonthoz és Kósa Lajos hülyeségeihez fűződő viszonyát. Ciklusról ciklusra ugyanis egyre többen szavaznak rá (54 százalék 1998-ban, aztán 61, legutóbb pedig már majdnem 74 százaléknyian), és hiába mond ezzel egyenesen arányosan egyre nagyobb hülyeségeket, és hiába dönti romba a forintot, és hiába hajtogatják a szocik untig ugyanazokat a kliséket, hogy nincs diplomája meg örömlányokkal hetyeg, ez a debrecenieket egyre nagyobb százalékban nem érdekli. És a szocialisták egyre nagyobb arányban hoznak rossz döntést, amikor jelöltet állítanak vele szemben.

Annak idején Molnár István 36, 2002-ben Szathmári Károly 34 százalék esélyt kapott a debreceniektől, amit a legutóbbi jelölt, Bazsa György professzor mályen alulmúlt. Ő ugyanis csak 21 százaléknyi szavazót késztetett igenlésre, ami baromi kevés. Lehetett ezt persze már akkor is sejteni, hiszen a kiválasztása se volt (legalábbis akkori szoci ismerőseim ezt mondták) sima ügy. Állítólag Tóth Csabát kellett legyőznie az MSZP-berkeken belül, és ez csak valami sunyisággal sikerült neki. De ez már mindegy is. (Két korty kávé között azért megjegyzem: én az összes szocialista jelölt-jelölt közül egyedül Tóthban láttam fantáziát, róla feltételeztem, hogy legalább egy kicsit meg tudná szorongatni Lajos tökét. Képletesen persze.) Bazsát egyébként azért akarták polgármesterként látni a szocialisták, mert a Kósa-féle gátlástalan, bohóckodó politikai stílussal szemben akartak egy elegánsabb, európaibb altenatívát kínálni. Amire szép nagy ívben szartak a debreceni, rántott húst zabáló szavazók.

Hogy a mostani önkormányzati választáson a lerágott csontig benyaló, 12 éve rántotthúson éldegélő szavazók bohóca lesz-e a győztes, vagy a baloldal ejtőernyős européere, számomra nem kérdés. Kíváncsi volnék, ki az, akinek még az.

Mindenki vár valamit

2010-07-31T03:14:00.000-07:00

Volt itt minden: becsületsértés, rágalmazás, nyílt levelek tömkelege és lakás nélkül maradt roma honfitársak. Zajlott az élet kisebbségben.

Boxi bocsánatot kért. Ami azért szép dolog, mert érthetetlen. Először is elmondatta mindennek Aba-Horváth Istvánt, az e téren már sokat próbált cigány képviselőt. Hogy így bírósági eljárás meg úgy közpénz-sikálás, fideszesen szólva „lényeg a lényeg”: az önkormányzati választásokra ne tegyék olyan előkelő helyre a megyei listán. Aztán Lendvai Bátor Zsolt, aki a nyílt levelet megírta, hirtelen ugyanezen megbotránkozott, kilépett és jól beintett a lungónak. Minek utána pedig Boxi – Balogh Miklós, a LD megyei elnöke – elnézést kért, sőt még méltatta is a korábban lepocskolt Abát.

Követhető? Nehezen. Ám amíg a hajdú-bihariak egymást köpködték, addig kormányzati szinten, holocaust-ünnepségen kijelentették: számítanak a cigány emberekre kormányzati szinten. A nemzeti együttműködés rendszerében természetesen. Amelynek részeként a kormány(zat) nemzetileg együttműködve jól beintett a cigány önkinek, mondván: idén ők viszik nyaralni a szegény purgyékat Zánkára, mivel „gondok adódtak az OCÖ gazdálkodásával”. Erre, váratlan fordulatként Kolompár Orbán írta meg nyílt levelét, s kezdett el számolni, osztani-szorozni. Hogy ők 20 millióból két és félezer gyereket üdültettek, mi az, hogy a kormány ugyanennyiből csak hétszázat akar? Azt a hétszázát!

Furcsa azért, hogy pont ő sérelmez és kér ki magának. Ellene ugyanis több más mellett sikkasztásért folyik eljárás, miután lehullt róla a mentelmi védelme. Rémlik is nekem valami olyan fotó, amin éppen ül egy buzgárban, vigyorogva áztatva a valagát, üdültetési pénzen. Na mindegy, majd a bíróság kideríti, tisztázza vagy elítéli, teszi, amit kell.
Ahogy Aba-Horváth is a bíróktól várja a „politika kreálta”, elszámolási ügyébeni tisztázását. A lelkesebbek pedig a tehetségeket várnák a roma tehetségpontba Debrecenbe, de oda viszont nem nagyon megy senki. Pedig ott lenne lehetőség – azt mondják…

Mialatt a kormány együttműködik, s a szegény gyerekek nyaralni készülnek, addig a Kanadába reménykedni ment, majd csalódottan hazajött cigányok a régi bérlakásaikért sírnak. Vissza akarják kapni, ami nekik (szerintük) visszajár.

Talán majd a bíróság az ő gondjukat is megoldja.

Értve vagyok?

2010-07-28T02:02:00.000-07:00

„Ez a rendelet 2010. június 15-én lép hatályba és a hatályba lépését követő napon hatályát veszíti.”
Ezt az érthető mondatot a július 8-ai előterjesztések egyikében találtam.

Na igaz, mindig is hülye voltam a hivatali bikkfanyelvek megfejtéséhez, szövegértési szintem a kereskedelmi tévék betelefonálós szórejtvényein alakult ki, és ennek megfelelő, de azért ezt már szerintem nemcsak én nem vágom.

Eleve több mint három hét eltelt az emlegetett hatályba lépés és a tárgyalás, illetve szintén ugyanennyi a hatályvesztés után is. És amint hatályba lép, másnap el is veszti azt?
Világos.

Akárcsak az, amiről szó van: „Amennyiben az Önkormányzat a 7/2001. (III.6.) Kr. rendelet 3. § a.) pontja alapján, szociálisan támogatott pályáztatás útján kívánja bérbe adni a mellékelt 95 lakást, úgy a „bedőlt hitelesek” csak akkor pályázhatnak, ha a hivatkozott rendelet 7. § (2) bekezdésében megjelölt „lakástulajdont” az értelmező rendelkezésekben tovább pontosítjuk, úgy hogy „nem minősül beköltözhető lakástulajdonnak a rendelet vonatkozásában az a lakáscélú kölcsönnel érintett lakás, amelyre vonatkozóan a hitelintézet a fizetési kötelezettség nem teljesítése miatt a kölcsönszerződést felmondta és a végrehajtási eljárás folyamatban van, és ennek következtében a tulajdonos lakhatása veszélybe került.”

A közszolgák igenis megérdemlik azt jó kis fizetést, amiről gyakran azt gondoljuk, nem érdemlik meg. Ezt a szövegezést ugyanis nemcsak megérteni, de kitalálni is komoly munka lehet.

Szelíden, szabadon

2010-07-25T05:55:00.000-07:00

Míg a moszkvai politikus még háromkerekűn nyomja, addig a debreceninek sikerül két keréken is gurulnia. Kósa Lajos most kivételesen Vlagyimir Putyinról jutott eszembe. Ja meg a pincérről!

Az orosz szelíd motoros szombaton látogatott el a XIV. Nemzetközi Motoros show-ra, az ukrajnai Szevasztopolba. A találkozót az orosz „Éjjeli Farkasok” klubja szervezte, ami elég hátborzongatóan hangzik ahhoz, hogy gyorsan kortyoljak egyet a kávémból. Ma egy kicsit hígra sikeredett a fekete, de hát a törzspincérem szabadságra ment. Véletlenül motorral…

Azt mondta ez az áldott jó ember, amikor a minap felszolgált nekem, hogy majdnem az egész brancs megy, mert itt (mármint a Tetőteraszon) ez a szokás. Ha motorra pattan a főnök, megy a legutolsó melós is. És erről megint csak Kósa jutott eszembe. Ez már nyilván fóbia, de mit csináljak: a polgármester is sok helyre jár mocival. A haverjaival még tán, ha jól emlékszem, Splitbe is így tervezték az utat a Loki-meccsre. Azt beszélték akkoriban a jónyelvek, hogy az egyik haver, a kövér, gazdag, egyébként a bogárhátú autókat kedvelő hivatalnok is velük akart tartani, de emiatt spécin magasított sarkú cipőt kellett csináltatnia, mert nem ért le a lába. Hogy igaz volt-e, nem tudom, mindenesetre a főosztályvezető a kétkerekű szerelmese maradt azóta is: a fészbukon szintén a motorja mellett pózol (és tuti, hogy nincs rajta a cipő!).

De vissza Putyinhoz: az ő ideológiája szerint a motor a közlekedés legdemokratikusabb eszköze, a szabadság szimbóluma. Eredeti gondolat. Hogy a Lajosé mi, nem tudom. Annak idején motorral ment a Fórum alapkőletételére, utcák aszfaltozásáról tartott sajtótájékoztatóra, meg ugye a Modembe. És rémlik, mintha egyszer kifejezetten motoros ruciban esett volna be a Parlamentbe is (valami oda nem illő szerkóban, írt róla a megyei lap), gondolom, akkor se vonattal cankózott fel a fővárosba.

Szóval a motor központi emberek központi kelléke, olyan, mint a feleségeiknek a műköröm vagy a divattervezett ruha. Kell, muszáj, jár nekik. A jólétük része. A hatalom szimbóluma. De a szabadsághoz vagy a demokráciához semmi köze nincs.

Szivárványon repülni jó dolog lehet

2010-07-23T02:47:00.000-07:00

Hogy én milyen egy jókedvű cikket olvastam ma a reptérről a debreceni Szélessávú hírmondón! Teljes az optimizmus, a repülőkön csak úgy csüngnek a turisták. Talán(talántalántán) sikerül(het) végre ledolgozni a 300 milliós deficitet. Nyilatkozta a jókedvű igazgató.

Farkas Andrást nem bántom. Rendes fickó, akinek veleszületett szivárványos látás adatott meg. Akárhányszor kérdezik, mindig bizakodik. 100 évig fog élni, és úgy is legyen!

De vissza a reptérre. Mit is mondott pontosan? Azt, hogy a várakozásoknál jobban teljesít az idei nyári szezonban a debreceni repülőtér. Míg tavaly 9 ezer turista utazott a charterjáratokkal, addig idén az utasszám már július közepén elérte hétezret. A cég most azt tervezi, hogy az eddig inkább esetleges teherfogalmat fejleszti (erről bővebben itt). Ezzel jelentősen csökkenthetné az évi 300 millió forintos deficitet. És azt is, hogy még mindig a nyári charterjáratok adják a bevételük jelentős részét. Farkas szerint ezzel és a cargoval gyakorlatilag nullára lehetne csökkenteni a jelenleg évi 300 millió forintos üzemeltetési deficitet. A cég emellett újraindítaná a menetrend szerinti járatokat is európai nagyvárosokba.
Na hopp! Itt most tartsunk egy kis kényszerleszállást, mert nevetnem kell. Menetrend szerinti járatok? Európai nagyvárosokba? Debrecenből? Hahaha!

Még emlékszem (véletlenül meghallottam), amikor egyszer két lazacos szendvicsharapás között azt súgta a kolléganőm fülébe az egyik helyi potentát, hogy München és Debrecen felett a teljes szezonban töküresen szálltak a gépek. Annyira nem ment a biznisz, hogy a pilóta akár háromszor is megmutathatta a stewardessnek, miként irányítható a saját dzsojsztikja, más dolguk se volt. Pedig milyen szép reményekkel szálltak fel az első gépmadarak a hivatalos kommunikáció kondenzcsíkját húzva maguk után!

Később új reménysugár csillant az égen… Dunának, Oltnak, de még a Tiszának is egy volt a hangja, amikor – a müncheni fiaskó után – az OLT légitársaság előállt a nagyívű terveivel, és beindította a menetrend szerinti járatot Debrecen és Budapest között!!!! Hogy majd azok az üzletemberek, akik itt laknak, de például Bécsbe visz az útjuk, könnyebben és gyorsabban célba juthassanak. Heti 24 járattal, 40 perc alatt… Az ám! Ezt a debreceni önkormányzat évi 100 millióval támogatta, ami nyilván nem olyan sok pénz, biztos megérte. (Zárójelben, mert kis színes, de nem fontos, megjegyzem, hogy ebben a projektben Kósa Lajos kiemelten megköszönte Szanyi Tibor államtitkár segítségét, aki sokat tett azért, hogy ez a járat megvalósulhasson.)

Megérte? Dehogy érte meg! Az ötlet meghalt – öt hónap alatt kétezer utas – , ám a remény nem. Az akkori ügyvezető, Virág László nem titkolta, hogy abban a pillanatban sem hagyományos, sem diszkont légitársaság nem érdeklődött újabb járat indítása iránt, de Virág azért megígérte: mindenképpen lesz folytatás (amennyiben ki tudja termelni a saját költségeit a járat). Merthogy a városnak ez presztizskérdés, másrészt pedig a nagyváradi, szatmári, aradi, kolozsvári, temesvári repterekkel szembeni versenyelőny biztosítása szempontjából volt fontos.

Kósa egyébként annak idején azt mondta, szerinte a Debrecen-Budapest járat kudarca nem ugyanolyan, mint 2005-ben a Debrecen-München járaté volt. Ha ő mondta, biztos úgy is van, még jó, hogy Athént akkor nem emlegette.

Mindenesetre irigylendő derűlátásra ad okot a mostani bejelentésecske, amellyel az ügyvezető elkápráztatta a dehir olvasóit. Újabb menetrend szerinti járatok? Európai nagyvárosokba? Debrecenből?

Hahaha! Röhög a vakbelem.

Dudva, muhar

2010-07-21T15:31:00.000-07:00

Ma belegyalogoltak a lelkembe. Az történt ugyanis, hogy tökig érő gazokról meg elzárt teraszról olvastam valahol, egy hozzászólásban, az én csodálatos, csupazöld törzshelyemmel kapcsolatban. Pedig ez nagyon nem igaz, de nem ám! Se nem gazos, se nem lezárt. Sőt nagyon is él!

Hiszen én minden nap feljövök ide, ahová a gyönyörű, üveg panorámalift repít fel és ahol a templomtornyokat számolgatva kavarom a kávémat. Meg a szart néha. Ezt olvastam tehát egy cikkhez szólva hozzá: „Javasolnám továbbá a Főépítész úrnak, hogy a milliárdokért épített Kölcsey tetején "lévő" kertes tetőterasz állapotán és funkcióján mélázzon már el egy kicsit!!! Mert a "tökig érő gaz" gondosan el van zárva a látogatók elől...”

Holott ezt a kertet az AKSD alakította ki, a zöldövezeti, parképítési munkáit ez a cég csinálta, benne van a referenciaanyagukban. És annak idején tartott itt bejárást, helyszínit (mint most a Romkertben) Kósa Lajos is, fent mászkáltak az üres teraszon a polgármesteri meghívásra összegyűlt újságírók, az esti eszemiszom előtti kultúrprogram részeként. És rendezett ugyancsak itt Szent Iván-éji sajtótájékoztatót Halász János kulturális alpolgár, amin a kumiszhoz hasonló italtól mindenki öklendezett, mert azt hitték, bélíz. Pedig micsoda éjszaka volt az! A bűbáj, a varázslat éjjele, amikor minden megtörténhetett, pláne, hogy Halász volt a rituálé mágusa.

Istenem, de szép is volt…

Még hogy az én csupazöld teraszomon gaz van tökig meg kihaltság! Ilyen otrombaságot csak olyan ember mondhat, aki kicsit se a föld felett jár.

Már csak legyintek (07.19.)

2010-07-19T13:55:00.000-07:00

Na tessék! Néhány napig máshol számolgatom a templomtornyokat, és Debrecenben rögtön odavész tizenöt fa. Vagy még több. Mint arra ugyanis a polgármester a minapi helyszíni bejárásán rácsodálkozott, vagy legalábbis úgy tett, a Nagytemplom melletti Romkert felújítása sem múlhat el még több (a tervezettnél, hivatalosan kommunikáltnál több) fakivágás nélkül. Bár erre valószínűleg már senki sem csodálkozik rá. Sőt fel se háborodik. Csak legyint. Kit érdekel?

Annak idején, amikor a Nagytemplom előtti hatsávost szüntették meg azért, hogy a mostani csodálatos kőrengeteg megépülhessen, még felháborodtunk a fák ordenáré megnyirbálásán. És kínunkban röhögtünk az igyekezeten, amellyel a város nagyeszű vezetése megpróbálta életben tartani a megkínzott növényeket. Utasításukra valami dézsába ültették bele a szerencsétleneket, feltették egy teherautóra és átgurultak velük a szintén akkortájt épülő Campusba. Hogy majd ott a dézsából kivéve tovább élnek. Hát nem éltek – de legalább megpróbálták.

Azt olvasom a neten, hogy Kósa Lajos minapi helyszíni bejárásán, amikor sajtónyilvánosan kifáradt a Sárga Háztól 200 méternyire lévő Nagytemplomhoz, hogy megtekintse a munkálatokat és pózoljon a zsebtévé operatőreinek a vágóképek készítéséhez, szóval amikor a helyszínen járt, akkor szembesült azzal, hogy a tervezettnél, előre kalkuláltnál több fától kell megszabadítani a parkot. Ott tudta meg (????), hogy néhány elöregedett fát ki kell nyesni, de a polgármester mindenképpen ezek pótlása mellett tette le voksát. Minimum 15-18 fáról van szó, ezek helyére legalább 20 új fát telepíttetne, melyek közül tíznek kifejezetten nagynak kell lennie – olvasom a hírt.

Csak egy szót mondok: nemsemmi!

Ott tudja meg a város első embere, hogy az egyébként se sok lombosból majdnem 20-at el kell pusztítani? Hát kik azok a politikusok, mérnökök, szakemberek, osztályvezetők, ügyintézők, akárkik, akiknek a feladata lenne a pontos kalkuláció? Meg a tájékoztatás? Meg a gondolkodás a vezetők helyett, ha azoknak nem megy? Már annyiszor lerágtuk ezt a fakivágósdi csontot, hogy az ember azt hinné, többször nem fogják eljátszani.

Mint tették két éve nyáron, amikor több mint 200 fa kiirtását kezdték meg bejelentés és bármiféle egyeztetés nélkül. De a szépséges Latinovits-böhöm előtti téren is megsínylették a régi fák a városvezetők fejlesztési hadjáratát. Akkor harminc, egyenként több mint ötvenéves ostorfát pusztítottak ki arra hivatkozva, hogy elöregedtek. De említhetnénk a műhibák csúcsát, a 260 éves matuzsálemet is az egyetemnél, és már remeg a gyomrunk, ha a fürdő gigamega fejlesztésére gondolva eszünkbe jut a tavaly nyári izgalom, amikor a nagyerdei strand mellett csaknem száz tölgyre és fenyőre festettek narancssárga csíkokat.

Vajon azokkal mi lesz?
Csak egy szót szeretnék mondani: (remélem) semmi.

Kóser Kósa

2010-07-11T23:57:00.001-07:00

Jó kérdést tett föl a legutóbbi, sok kis színest hozó közgyűlésen Karácsonyi György. A Debreceni Városvédő és -szépítő Egyesület elnöke azt kérte Szekeres Antal jegyzőtől, hogy állapítsa meg: ők civilként, netalán politikai szervezetként vesznek-e részt a munkában. Ez a szocialisták nagyerdei népszavazásának tárgyalásakor került szóba, ami – mint kiderült – jó sok pici lukat ejtett a város megalomán fejlesztési koncepcióinak lufiján meg a szocik egységén is. Ám ezúttal nagyot durrant a léggömb!

Karácsonyi kérdésére ugyanis (bár a jegyzőhöz intézte) Kósa Lajos is akart válaszolni. Nem kérte ugyan senki, de mivel a közgyűlésben neki nem kell saját magától szót kérnie, és még csak az sincs megszabva, hány percig mondhatja, nem volt akadálya a fejtegetésének. Az önkormányzati hírmondó portál tudósítása szerint Kósa arról elmélkedett, hogy lehet-e civil egy képviselő. Költői kérdése pedig így hangzott: „Lehet-e kóser császárszalonnát csinálni?” A dehir. hu-n egy meglepően bátor tudósítást lehetett olvasni a közgyűlési monológról, egészen addig, míg le nem tiltották. Igen nehéz, homlokgyöngyöztető módon sikerült csak rábukkannom, baráti segítséggel, köszönet érte.

Na szóval a tudi azt írta: „A kérdésre nemcsak Szekeres Antal jegyző, hanem Kósa Lajos polgármester is válaszolt. Így került szóba a Caligula helytartója című dráma, amit egyébként nem Füst Milán, hanem Székely János írt. Kósa Lajos emellett példálózott a „kóser császárszalonnával” és az „Egy szót mondok, heavy metal” örökbecsű felkiáltással, amit Kósa Lajos az Uriah Heep énekesének tulajdonít, mi azonban úgy tudjuk, a debreceni Diktátor zenekar frontembere, Derzsi Vezér száját hagyták el ezek a szavak.”

Valószínűleg, mondom ezt így, a Nagytemplom két tornyának számolgatása közben, a beszámolót valami külsős kezdő, esetleg egy szerda este óta ki nem józanodott újságíró jegyezhette, mindenesetre nagy bátorságról tett tanúbizonyságot. Szerintem azóta már ki is rúgták szegényt.

Ahogyan száműzték az anyagot a netről is. Törölték a dehirről, és letiltották a Facebookon. „Letiltott tartalmat tartalmaz, korábban sértőnek vagy durvának jelölték” – írta a rendszer.
Nem csodálom! Micsoda durvaság ez, minő sértés! Hogy jön ahhoz egy közpénzünkből fenntartott, önkormányzati hírportál, hogy kellemetlen helyzetbe hozza kenyéradóját, a közgyűlés tévedhetetlen fejét, Kósa Lajost?

Aki egyébként nem is annyira tévedhetetlen: emlékezzünk a Gogol-afférra, ha ez a Derzsi Vezér-, és pláne a Füst Milán-baki nem lenne elég ciki. És aki még csak nem is császár – bár képzeli. Leginkább a Diktátor emlegetése találta itt fején a szöget. Vagyis Lajost.

Hiába, na! Kutyából nem lesz se császár, se szalonna.

Megmondom a magamét (07.11.)

2010-07-11T08:05:00.001-07:00

Aki már hallgatta Lendvai Ildikót ülőtávolságon belül, az tudja, miről beszélek. A többieknek meg se próbálom elmagyarázni. Inkább kérek még egy kis cukrot a kávémba.

A cukorról jut eszembe: Lendvai pénteken bonbonnal kedveskedett az újságíróknak, mert pártelnöki minőségében utoljára hallgathatták az ő sajtótájékoztatóját. Ám Ildikó nem tűnik el, csak átalakul a funkciója: programtanácsvezető lesz, de ez mindegy is.

A lényeg az, hogy ezen a sajtájon a Fideszt dodzsempolitikával vádolta. Azt mondta, ide-oda rángatják a kocsit, ami mindenkivel ütközik, s ezt a vezetője még élvezi is. Szerinte azonban ez csak tízéves kor alatt szórakoztató. A kormány rángatására, a cikcakkban haladásra pedig az egymásnak sokszor ellentmondó nyilatkozatokat hozta példaként. És ez az, ami miatt most a három templomtorony számolgatása közben szóba hoztam Ildikót. Mert mielőtt jól letolja a fideszeseket, jól le kéne tolnia a saját párttársait is, főleg a debrecenieket. Ők is összevissza beszélnek ugyanis, a Nagyerdő körbe(nem)kerítése frankón kihozta a szöget a zsákból.

Zsiros Zsolt és Szabó Miklós (az egyik helyi párt-, a másik bizottsági elnök) a csütörtöki közgyűlés sokkja óta nagyon mást kommunikál a parkerdő fejlesztése kapcsán. Zsiros – és a szocik többsége – azt mondja, nem szabad még több zöld területet elkeríteni a fejlesztés égisze alatt, míg Szabó Miklós (valszeg mindenki számára igencsak meglepi ódon) azzal rukkolt elő, hogy kerítsék be az egész Nagyerdőt. Az lenne csak a szép! Kerítést húzni az összes legszélső fa köré, esetleg olyan lécekből összehozva, amiket a fejlesztéshez kivágott fákból „nyernek” a fejlesztésbuzi városvezetők.

Ja, pardon, miket nem mondok! Fejleszteni kell, ezt még a legvérmesebb balosok is elismerik, ők is látják, mennyire nem retró, hanem inkább ócska, lerohadt az egész strand, a Békás, meg a többi. De azzal, hogy körbeveszik kerítéssel, csak a bűnözésnek adnak egy újabb löketet. Lesz mit feltörni, megrongálni, ellopni, lehányni, lebrunyálni, vagy esetleg lesz egy újabb hely, amiért belépőt lehet majd fizetni. Nem tudom, mi legyen. Nagyerdő kell. Fejlődés kell. Egységes álláspont, pártok fölötti, civiles-egyeztetéses szintén kell. Handabanda nem kell. Mellébeszélés nem kell.

Szabó Miklós mondjon le. Vagy mondjon mást. Lehetőleg olyat, ami a többi szocialista elképzelésével legalább látszatra egyezik.

Ildikó pedig mondja meg nekik is a magáét.

Egy a tető, egy a terasz (07.10.)

2010-07-10T08:31:00.000-07:00

Azt mondták ma a netfüggő ismerőseim, akik különböző hírportálokat olvasnak (na persze nem úgy, mint Szűcs Erika, csak a saját szórakoztatásukra), szóval akik tájékozódnak, míg én a templomtornyokat számlálom, hogy a város vezetői valami tetőteraszt képzeltek a Latinovits-emlékmű tetejére. Ahonnan pazar kilátás nyílik majd Debrecen templomtornyaira, vagy mi, és ahol finom kávékat kortyolgatunk. Na nem! Ez plágium! Tiltakozom! Én ugyan biztos nem megyek fel oda, nekem tetőterasz csak ez az egy van. Itt, a Kölcsey tetején, ahová egy gyönyörű üveglift repít fel a csupazöld környezetbe, és ahol már törzspincérem van.

Igaz, a barátaim megnyugtattak, hogy egyelőre ne féljek a konkurenciától. Messze még a sorja, hogy ott bármi is létesüljön. Volt ugyan elképzelés – abból Debrecenben sosincs hiány, fantáziálni azt tudunk! Alig egy éve például Vidnyánszky Attila arról beszélt, hogy addig is, míg sikerül valahonnan pénzt kunyerálni a teátrum berendezésére, havonta tartanak majd előadásokat. A produkciót a rideg, csupasz falak közé álmodták meg, ahol nincsenek burkoló lapok és rendes világítás sem. Világrengető élmény lehetett (ha volt), szó se róla, a hozzágyártott ideológia pedig zseniális. Ezzel akarta ugyanis szegény jelezni a szakmának, az egész világnak, hogy ott egy új színház születik (csak a vajúdás kicsit hosszúra nyúlt). De hogy aztán a pucér seggű előadást megtartották-e, vagy kudarcba fulladt az egész, azt nem tudom.

Na de vissza a tetőteraszra. A Latinovits tetejére valami tojás alakú kiülőst képzeltek el, amit csak valami tojásagyú tervezhetett meg, de végül is a formája mindegy. A szükségessége az, ami kérdéses. Mert lehet, hogy Debrecen lapos város, hogy itt nincsenek hegyek, völgyekből is csak a hullám-féle, lehet, hogy a debreceni ember szeret fentről lenézve kávét kortyolgatni, a Nagytemplom tornyából messzire ellátni, lehet, hogy szeretünk embereket lealázni, bárkit lekezelni, egyesek másokat lemészárolni, azután diszkóban a feszkót levezetni, lehet, hogy jólesik (jólesne) némelyeket leköpni, rablókat lefegyverezni, a polgármesternek mindenkit lehurrogni, a szociknak egyszer debreceni nagyberuházást leállítani.

De a konkurenciát nem szeretjük, a plagizálást utáljuk, a mások ötleteit a sajátunk lenyúlásának tekintjük.

Tetőteraszból se kell másik. Elég ez az egy.

Értetlenül állok

2010-07-08T08:53:00.000-07:00

Szóval csak azt nem értem, hogy ha szerinte Debrecenben mindenki igennel válaszolna ugyanarra a két kérdésre, akkor hogy mondhat olyat, hogy de nincs elég támogatójuk? Lehet, hogy Kósa Lajos hülyeségeket beszélt?

A hepcia a mai közgyűlésen alakult ki, némi mesterséges színezékkel vegyítve, amikor a Nagyerdő fejlesztésére kitalált, szocialista indíttatású népszavazást tárgyalták a megválasztottak. A mesterséges színt csak azért említem, mert a balhé mű jellege várható volt. Tudhattuk, úgysem fogják megengedni, hogy itt a népet bárki is megkérdezze. Igaz, voltam olyan jóindulatú, hogy korábbi kávékavargatásomkor hozzátettem: a mostani közgyűlés idején még nem lesz kifüggesztve a mindannyiunkat vezérlő, közös nyilatkozat, tehát a nemzeti együttműködést – mint a pártvezér által a párttársaktól is elvárt, ajánlott magatartást – nem kérhetjük számon a képviselőkön.

Na meg amúgy is, a helyi fideszesek még soha nem fogadtak el semmi olyat, amit helyi szocialisták vezettek elő és még értelme is volt. Az rühes vagy agyament, mindegy, ha szoci mondja, akkor le vele! Nincs is ezen semmi meglepő, ez akkor is így volt, amikor KZ kommunikálta a helyi Fideszt, meg akkor is így van – most –, amikor KZ már fentebb osztja az észt.

De akkor miért mondta azt Kósa, hogy bár erre a két kérdésre mindenki igennel felelne, de nincsenek elegen?

És ha pedig Debrecenben mindenki igennel felel arra a kérdésre, hogy a gyógyfürdőt a jelenlegi telekhatáron belül fejlesszék és ne közparkok további elkerítésével, akkor hogy szavazhatták meg a múltkor a képviselők ennek az ellenkezőjét?

Nem értem.

Kocsmásodik a Modem

2010-07-06T06:21:00.000-07:00

Nem tudom eldönteni, a pincér, aki a kávémat szolgálja fel, vajon tudja-e, hogy a lenti kávézó (mert itt másik is van ám, nemcsak az én tetőteraszosom) üzemeltetője profilbővítésre készül. Valószínűleg nem tudja, és neki valószínűleg amúgy is tök mindegy. Én viszont tudom, amit tudok!

Arról van szó, hogy Gulyás Gábor italozni akar. Na nem inni, s tán még csak nem is felszolgálni, bár eléggé széles tenyerű fejenagy. Hanem az általa ügyvezetett Modem Nonprofit Kft. felvenné a tevékenységei közé az italszolgáltatást, ha már egyszer úgyis ők viszik a kávézót. A társaság ugyanis kéréssel fordult az önkormányzathoz (hogy a tevékenységjegyzékükbe vegyék fel az italszolgáltatást, mivel a Modem épületében található kávézót 2010. április 21. óta a társaság üzemelteti), s erről szíveskedjenek a tisztelt képviselők csütörtökön – nemzeti együttműködéssel – pozitívan dönteni.

De én tudom ám, hogy ez csak a hivataloskodó indok, a kérés igazi oka más. A valódi szándékot az adja, hogy Gulyás Gábor a jövőben már nemcsak azt szeretné megmondani: képzőművészetileg ki a dilettáns, vagy hogy Debrecenben ki a legnagyobb paraszt, hanem azt is, milyen ital való az általa igazgatott művészeti szentélybe.

Nem mindegy ugyanis, mikor mit kell lenyomni a Modembe látogató gyanútlanok torkán.

Eltüntetett ígéretek

2010-07-05T13:46:00.000-07:00

Most csak két tornyot látok. A többit elhomályosítják a vágyálmok.

„Akkor érzi igazán magáénak a debreceni ember a focit, ha a gyereke a Sándor Tomi gyerekével egy óvodába jár.” Vagy valami ilyesmi. A bölcsességet ma reggel olvastam itt, de pontosan idézni nem tudom, mert rövid úton eltávolították a cikket a netről. Az Esti Hírlap onlányában találtam az írást, amelyben Kósa Lajos debreceni konkrétumokról, sportpolitikai filozófiáról és rendezési vágyakról beszélt, valamint arról, hogy szerinte helyi fiatalokba kell pénzt és energiát fektetni. Nem megvenni a külföldi sztárjátékosokat, rájuk költve egy vagon pénzt, hanem kinevelni a helyi fiatalokat, a tehetséges utánpótlásokat. Már régóta mondja ezt, nem új keletű, korábban erdélyi fiatalokkal való összefogást is emlegetett. Futballakadémiát meg ilyesmit.

Ebben az érdekes, mégis eltüntetett, óvodás mellékszálat megpendítő írásban arról is szólt Kósa, hogy a stadion ügye jól halad. Amit, ugye, már a legtürelmesebb Loki-szurkolók is őrjöngve kértek tőle számon nem egyszer. Őszintén sajnálom, hogy a 404-es hiba miatt nem tudom szó szerint idézni az első embert, mert egész konkrét dolgokat említett a stadionnal kapcsolatban. Hogy a végéhez közelednek a nemtom minek, már a tervezésnél(?) tartanak, árulják a belépőt (na jó ezt csak vicceltem), vagy valami ilyesmit. De lehet, hogy rosszul rémlik és egyáltalán nem ezt mondta. Jó lenne megint elolvasni az írást, mert arra viszont határozottan emlékszem, hogy egész kézzelfogható dolgok is voltak benne. A Loki-drukkerek vágynak arra a nyavalyás stadionra, szeretnének előrébb jutni vele, túllépni az ígérgetésen. Mert bár Orbán Viktornak a kampány idején a belső zsebében ott lapult az a három rajz, amit Kósa Lajostól kapott, és amin szerinte (nyilván csak képletesen) rajta voltak a stadion tervei, de a konkrétumokról se akkor, se azóta, se most nem tudunk semmit.

A legújabb is csupán, ami az újonnan létesítendő, s az új kurzus emberei által korábban egyértelműen megígért stadionnal kapcsolatban szóba jött az az a népszavazás, amit a helyi szocialisták kezdeményeztek. Amiben arról kell(ene) a debrecenieknek nyilatkozniuk, hogy az új fociszentély a régi helyén legyen-e, annál nem nagyobb méretben, vagy sem. Vagy valami ilyesmiről.

És amely népszavazást várhatóan nem fog kiírni a közgyűlés – mert nem ők akarták, hanem a szocik. Márpedig ha Debrecenben valamit nem a Fidesz szeretne nagyon, akkor az nem is lesz meg. Itt így megy a demokrácia. Vagy az a valami olyasmi.

Farbára várva

2010-07-03T14:27:00.000-07:00

Állítólag orvosi eset. Nem tudja feldolgozni a kudarcot, és beszélni se akar róla, csak vádaskodik, mutyit emleget. Varga Zoltán helyi MSZP-elnök szeretett volna lenni, de minden neki se sikerülhet. A szocialisták azt mondták, nekik bizonyíték kell, álljon hát elő Varga a farbával. Ő pedig előállt – valamivel.

Pedig az elnökválasztáson megbukott, majd MSZP-tagságáról lemondott Varga Zoltán elég mozgalmas pártmunkásságot tudhat maga mögött. Igaz, a belülről fakadó baloldaliságát a valóban baloldali érzelmű ismerősei általában megkérdőjelezték, magyarán azt mondták, nincs neki olyanja. A fő célpontja a jobboldal (vezérhímjeinek) támadása volt, csupán ez sodorta őt a szocialisták közé. Ahol – ennek ellenére – már négy éve egész jól elevickélt, sajtótájékoztatók sokaságát tartotta Zsiros Zsolttal karöltve, vállvetve.

Piszkálta például Kósa Lajos dubai útját, figyelmeztetve rá, hogy az út hétvégére esett, amikor az emírségekben sajátságos munkarend uralkodik. Máskor felidézte, hogy a polgármester 20 évvel ezelőtt fiatal politikusként egy debreceni, Hatvan utcai bérház lakásából indult politikai útjára, s mára jelentős vagyonra tett szert. De szívvel-lélekkel harcolt a fideszesek által felszámolt játszóterekért is. Szóval Varga úgy mutatta magát, mintha elkötelezettje lenne az MSZP-nek. Tán az is volt, mit tudni.

Mindenesetre mostanra jutott el odáig, hogy a háta közepére se kívánja egykori párttársait. A szocialisták pénteki cirkusza után pedig (legalábbis állítólag) körbeküldött a sajtónak egy levelet. Ebben Zsiros Zsolt – meghallgatva Varga kérését – részletfizetésről tájékoztatta egykori pártkatonatársát, s közölte vele, hogy a fennálló 200 ezer forintos tartozását október végéig fizesse ki.

A híradásokban sehol nem láttam a levél kapcsán kelt hírt, anyagot, tudósítást, valószínűleg nem sok mindent tudtak kezdeni ezzel a szerkesztőségek. Milyen tartozás és milyen 200 ezer forint? Csak nem ekkor(k)a összegű mutyikról beszélt ez a jóember?

Mert ez viccnek gyenge, mutyinak meg nulla.

Emberek. Ők is. (Július 2.)

2010-07-02T07:23:00.000-07:00

Igazi bulvárgyöngyre bukkantam a debreceni Szélessávú hírmondón. Kósa Lajos elvesztette hajszálai kétharmadát, Juhásznénak pedig ugyanennyivel gyarapodott a testtömegindexe. Nem viccelek: a politikus is ember, közölte a dehir.hu, közzétéve néhány „akkor és most”-fotót a helyi közéleti elit néhány tagjáról.

Az Lajos nyilván kifejezett öröme lehet, hogy Juhászné Lévai Katalin alatta van. Vagyis ő fölötte. A fiatal Kósának még dús hajába tép a szél, miközben Katikának az évek előrehaladával dauervíz helyett már inkább hennát kapott a frizurája. De mintha mindkettejük szája szöglete keményebbé, akaratosabbá, durcásabbá vált volna az eltelt parlamenti kurzusok alatt. Hja, na. A politikus is csak ember. Öregszik, kopaszodik, hízik, belefárad.
Pihennie kéne már végre mindkettejüknek. Talán együtt…

Csupasz madár (Július 1.)

2010-07-01T06:58:00.000-07:00

„Egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat.”

Égetett sajtóterméket a DTV előtt, számtani vitába keveredett Kósa Lajossal, ideológiai harcot vívott folyamatosan. Most pedig lelépett. Vagyis ki-, a pártból. Válik ágytól, asztaltól, még a frakciót is otthagyta. Pedig a közgyűlésben eleve se voltak sokan, s a súlyuk is pillekönnyű volt. Most már biztosan az is marad.

Az SZDSZ debreceni ténykedésén nem sokat változtat, hogy Gadus István kiszáll belőle. Próbálkozott ugyan nyomot hagyni maga után Debrecen önkormányzatiságában, de ha most megpróbálom végigvenni, mit ért el ténylegesen az elmúlt 4 év alatt, végére érek, mire kihozzák a kávémat. Még a templomtornyokból is többet össze tudok számolni, annyira keveset nyújtott helyben ez a párt. Igaz, nem könnyű a Fidesz mindent lesöprő hatalmával szemben érdeket érvényesíteni, de ha már valaki ezt tanulja az egyetemen, többet remélnénk tőle.

Elvárta volna például, hogy Kósa Lajos emberelje meg magát, menjen be dolgozni azon a poros vasárnap estén, alakítsa meg a Szmog Intéző Munkacsoportot, az emberek pedig kapjanak valós képet a szmoghelyzet veszélyeiről. De Kósa Lajos nem emberelte meg magát, nem alakított és nem tájékoztatott.
Vagy az is felrémlett most bennem, amikor kijelentette, hogy egy hét után megbukott a város költségvetése, Debrecen pedig nekiment a jéghegynek. Na jó, próbálkozott komolyabban vehető dolgokkal is, mint amikor azt javasolta a közgyűlésben 2008-ban, hogy csökkentsék a képviselői díjakat, belülről fakadó szolidaritástól vezérelve. Csak hát a polgármesterből hiányzik mindenféle szolidaritás, meg különben se szereti magán kezdeni senki a nadrágszíjhúzogatást, tehát nem csökkentették se a városatyai díjakat, se a polgármesteri vezetés költségeit (legalábbis nem az SZDSZ javaslatára).

Szólt a biodíszletként használt gyerekek érdekében (mondjuk ebben teljesen igaza volt, óvodásokat ne vezényeljenek ki útfelújítási demonstrációhoz, meg egyáltalán, sehova), de látványos volt az is, amikor kivonultak frakcióilag, mert a fideszes városvezetés nem „merte” nyílt ülésen tárgyalni a Xanga-holdinggal kötött szerződést. Hát tárgyalta nélkülük, zártan, ahogy szokta, ha fontos dolgokról van szó…

Gadus már a tavaszi választások után egye mélyebbre ment (hangulatilag), s a Simonffy utcai székház bezárását is nehezen viselte. Aztán megszabadították a regionális fejlesztési tanácsban betöltött pozíciójától is (melynek társelnöke volt, s ahol 2004 óta tevékenykedett). Szép lassan lecsupaszították, lecsupaszodott.
Most kiszállt, függetlenedett.

Meddig bírja vajon párt nélkül, szabadon?

Van benne valami (Június 30.)

2010-06-30T06:41:00.000-07:00

„Egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat.”

Míg kihozzák a kávémat, megszámolom azt a három tornyot, amit látok.

Most, hogy itt ülök felette, nem tudok nem rá gondolni. A terasz alatti kortárs kultúrpalota élembere, a robosztus Gulyás Gábor megint nagyot mondott. Szinte beleremeg a terasz, kilöttyen a kávé. Azt mondta ugyanis, hogy a Kósa Lajosról készült freskó (ami amúgy nem az) dilettáns alkotó műve. Márpedig ha ő ezt állítja, akkor lehet benne valami.

A nagy ember annak idején, amikor a nagy kortárs összművészeti betonrengeteg még nem létezett, a polgármester tanácsadója volt. És ő irányította a kulturális főváros projektet is, ami (felejtsük el) sikeresen megbukott. Pár évnyi főtanácsadóskodás után, még mindig bízva benne, 2006-ban megkapta teljhatalommal a Modem irányítását is. A közgyűlés nevezte ki oda, annak rendje-módja szerint, sürgősséggel tárgyalva és döntve, annak megszokott rendje, módja szerint. Nem baj. GG azóta végül is ott van, feszt bizonyít, néha meglepetéseket okoz és nagyon jól kommunikál. Úgy beszél a Modem kiállításairól, mintha értene hozzá, de egy önkormányzati intézményvezetőtől ez el is várható. Akkor is a helyén volt, amikor a polgármester mellszobrát kellett megmagyarázni, kisebb örömére Kósának, nagyobb boldogságára az ellendrukkereknek. De az is csak sikerült neki! Ha kell, rezzenéstelen arccal kijelenti valakiről, hogy művész, ha nem kell, kérés nélkül ledilettánsoz másokat. Lelkiállapotától függ.
Eszembe jutott egy örökbecsűje, amit akkor vetett papírra a megyei napilapban, amikor még nem jegyezték a nevét sehol sem. Ki a legnagyobb paraszt? – úgy rémlik ez volt címe, és mit tagadjuk, Kósa Lajosról szólt. A sorait külön-külön már nem tudnám ugyan visszaidézni, de lényegi mondanivalója az volt, hogy a lagnagyobb paraszt, az….

Márpedig ha Gulyás Gábor ezt állította, akkor lehet, hogy van benne valami.

Ha meg hogy (Június 29.)

2010-06-29T06:16:00.000-07:00

[Év]

„Egy üvegfalú panorámalift felrepít bennünket a tetőteraszra, ahol csupazöld környezetben, a város templomtornyait számolgatva kortyolhatjuk a kávénkat.”

Míg kavargatom a kávémat, a polgármester mai mondásán gondolkodom.

Azt mondta Kósa: azért, mert valaki nem lesz köztársasági elnök, még lehet rendes ember.

Nekem erről az jut eszembe: és azért, mert valaki hamarabb ül le, mint a hozzá vendégségbe érkező nagykövet – ha nehezen magyarázható módon is, de – lehet rendes ember. Legfeljebb csak neveletlen, esetleg bunkó.

Ha valakinek lételeme a pontatlanság, szintén nem bűn.
Ha nem tekinti egyenrangú partnernek az újságírókat, botorság, de nem bűn!
Ha megalázóan beszél a barátaival, gyökérség.
Ha a háromgyerekes családmodellt képviseli, helyeselhető.

Hogy a látványberuházásaival Debrecen imázsát építi, királyság (is lehet).
Hogy rusnya betontömböket, üresen álló teátrumot húzat fel, hülyeség.
Hogy a kimenő-ünneplő ruhája bőrből van, vagányság.
Hogy a gyerekeivel pattan bringára biciklis rendezvényen, látványosságos.

Ha a talpnyalóival a főtéren, kifogásolható.

Hogy szabályt módosít(tat) emiatt, kérdésre okot adó.
Hogy külön íven írja alá Schmitt támogatását, jelentéktelen.
Hogy urambátyám stílusban beszél az általa egyébként támogatottról, a köztársasági elnökjelöltről, az nála szokványos. Tőle ezt szoktuk meg, nincs is ezzel semmi baj.

Nem volt neki gyerekszobája –ettől még éppen lehet rendes ember.